Rész,  Fej.

  1    1,     1|                    a betegséget, szükségem is van rá, kifogásnak, önmagam
  2    1,     1|                   tudtomra adta, hogy neki is ez a baja van, de fütyül
  3    1,     1|                 majd holnap megyek, de nem is ide, hanem ahhoz, aki nem
  4    1,     2|                    Ezzel egyidejûleg arról is értesültem, hogy összes
  5    1,     2|                  jobban tudják, õk már azt is tudják, hogy én csak hiszem
  6    1,     3|                  na. Ráér az holnap reggel is, ahogy azt az esetet ismerem.~-
  7    1,     3|            embernek bizonyul, az ember nem is hinné. Arcán holmi vidám
  8    1,     3|                   ujjal fogja a pulzusomat is, sunyin nézek rá. Mint mikor
  9    1,     3|                   egy hímzést nézeget. Fel is emeli, aztán ledobja.~-
 10    1,     4|                    az orrom súrolja, de ez is elég - megered a vérem,
 11    1,     4|               felreped a bõr, orrom hegyén is takaros karcolás.~Zúgás,
 12    1,     4|             erélyesarcú, magas férfi - nem is tudom, melyik fülkébõl került
 13    1,     4|            legalább négy centi. Az orráról is lejött a bõr. Hozzá ne nyúljon,
 14    1,     4|       meghatalmazás bélyegmentes. Az orvos is hitelezni fogja a látleletet.~-
 15    1,     5|             intézetbe távolítás gondolatát is megpendítette. Mindez egy
 16    1,     5|                fölött, s egy ízben apám el is mosolyodott, azóta teljesen
 17    1,     5|             juhtúrós galuska. Még Lujzával is igyekeztem kedves lenni,
 18    1,     5|          összetûzést, õ provokálta ki.~Így is volt.~Mikor a jó szagok
 19    1,     5|                   az elõszobába, rögtön be is vágta az ajtót. Pontosan
 20    1,     5|                   szóhoz se juthattam, nem is volt mit mondanom, az ajtó
 21    1,     5|                  fel, úgy várta apámat.~Én is a szobámba húzódtam vissza,
 22    1,     5|                  jóhiszemûségemben még azt is lehetségesnek tartottam,
 23    1,     5|                   maga mögött az ajtót. Ki is vettem egyes szavakat: „
 24    1,     5|            kérdezte aztán halkan. Különben is soha nem volt hozzánk indulatos
 25    1,     5|                  lesütötte a szemét, s nem is emelte fel többé, a továbbiak
 26    1,     5|          legfájdalmasabban lepett meg, nem is akarta látni.~- Igaz ez? -
 27    1,     5|                    vörös folttal, a mellem is, nyitott, izzadt ingem alatt.~-
 28    1,     5|               bajom?~- Vörheny. Skarlátnak is hívják. Már itt volt az
 29    1,     5|                 itt volt az orvos, beszélt is veled, de elfelejtetted.~
 30    1,     5|                 Súlyos betegség.~- Halálos is lehet?~- Halálos is lehet.
 31    1,     5|                Halálos is lehet?~- Halálos is lehet. De te fel fogsz gyógyulni
 32    1,     5|            ceruzája elernyed, talán még ma is úgy tudják szívem és idegeim,
 33    1,     6|                  reszelés a torkomban, nem is reszelés pontosan, hanem
 34    1,     6|              terjed, de tulajdonképpen nem is nyomás, hanem olyanféle
 35    1,     6|                 fülembe valami rémes zúgás is van... és ami a legborzasztóbb,
 36    1,     7|                    elhagynak engem a kezem is, meg a lábam is, elzsibbadnak...~
 37    1,     7|                    a kezem is, meg a lábam is, elzsibbadnak...~Igenis
 38    1,     7|                 hét, nyolc...~Most akár el is lehetne kezdeni, nem érzem
 39    1,     7|                    Nem fogok elaludni, nem is akarok. Odakünt utcák kanyarodnak,
 40    1,     7|                  Tejút... Hát aztán? Aztán is csak Van, aztán is Terjed
 41    1,     7|                   Aztán is csak Van, aztán is Terjed még... terjed bizony,
 42    1,     7|                semmi értelme, ez tehát nem is lehet valóság. No de viszont,
 43    1,     7|                   és lehetetlen, tehát nem is létezõ agyrém... Az ám,
 44    1,     7|        lehetetlenségbe van belefoglalva az is, amibõl kiindultam, a lehetséges
 45    1,     7|                léteznének... pedig hát nem is létezhetnek, nyilvánvaló...
 46    1,     7|                 aludjak el... mikor én nem is vagyok... és õk sincsenek...
 47    1,     8|             rángásokban a nyaka. Háromszor is elkezdte, míg ennyit ki
 48    1,     8|               simogatta a mackó fejét. Meg is próbálta fogni, körülfogni
 49    1,     8|                megkérdezze tõle. Addig nem is lehet odaadni, amíg anya
 50    1,     8|               ajtót. De anya és késõbb apa is azt mondták neki, hogy rossz
 51    1,     8|                    hogy félnek tõlem, apád is meg anyád is? Látod, hogy
 52    1,     8|                   tõlem, apád is meg anyád is? Látod, hogy rám néztek,
 53    1,     8|               hasba szúrja õket - mutatott is piszkos, rozsdás kést, amit
 54    1,     8|                    doktor bácsinak már nem is szólt a Rossz Fiúról. Az
 55    1,     8|               egyik ujjával simogatta, azt is úgy, hogy észre ne lehessen
 56    1,     8|                 felé lökte. Még mosolygott is hozzá, halványan és ravaszul,
 57    1,     8|                  odébb tolta az ostort, el is eresztette.~- Ustor - bólintott
 58    1,     9|                helyezõdött, miután már azt is tudta, részletesen, hol
 59    1,     9|                szinte elfelejtett. Emlékek is ébredeztek, régiek, gyerekkoriak.
 60    1,     9|                 Ebben a hangulatban még ki is javított két jelzõt, és
 61    1,     9|                 többi még hátralévõ dolgát is rendben és szabályosan intézze
 62    1,     9|              nyomorult teste, amit már nem is érez, élete, amivel semmit
 63    1,     9|                  szájüregben... a punkciót is azért csináltam... vegyelemzés...
 64    1,     9|              köszörülni a torkát. Az orvos is felállt.~- És a prognózis?~
 65    1,     9|               intézze el az ügyeit - mások is vannak...~- Gyáva, szájhõs... -
 66    1,     9|                   valószínûen még hazudott is... csakhogy ünnepélyes legyen
 67    1,     9|              Embertelen komiszság... Mirõl is van szó?~Észre sem vette,
 68    1,     9|            olvastam... Ne tagadd, te magad is beszéltél nekem... hogy
 69    1,    10|         tünetcsoportjába ne mennék?~Dehogy is nem megyek.~Megyek bizony.~
 70    1,    10|                  De ha mégis megyek?~Ennek is megvan a külön oknyomozása.~
 71    1,    10|                 jönni elõkelõ dolog és jól is hangzik, bizonyos tekintélyt
 72    1,    10|               sebészhez, amiért párbajozni is megyek, én ugyan elvbõl
 73    1,    10|                    kunszt és mert az Isten is belgyógyász;~röntgeneshez,
 74    2,     1|                   kedves kollega úr. Nekem is az a nézetem, hogy az elmegyógyászatban
 75    2,     1|                     Már gondoltam rá magam is. Szóval ezt akarja megbeszélni?~-
 76    2,     1|                  talán mindjárt kezdhetjük is a tanácskozást?~- Parancsoljon
 77    2,     2|                       Bocsánat... erre nem is...~- Jegyezze meg magának,
 78    2,     2|                 Alászolgája. Legyen máskor is szerencsém.~ ~
 79    2,     3|           elmeorvos, vagy elmebeteg, de az is lehet, hogy mind a kettõ), -
 80    2,     3|                 kedvenc, szipkámnak és nem is sejtettem, hogy végzetes
 81    2,     3|            szipkában, de cigarettadobozban is legszebb a szép, áttetszõ
 82    2,     3|                  szép, áttetszõ piros. Nem is nyugodtam addig, míg be
 83    2,     3|               ilyeneket vásároljak, ha nem is sikerült olyan olcsón hozzájutni,
 84    2,     3|                 ajándékba. A piros zsebkés is rendkívül ritka, s mikor
 85    2,     3|                  csak piros van, más nincs is, miután az utóbbi idõben
 86    2,     4|              gyilkos vagyok (mellesleg nem is igaz). Ezek az ideges tünetek
 87    2,     4|              ideges emberhez aki még náluk is idegesebb - mondjuk, a fõnökükhöz -
 88    2,     6|               nagyon kedves volt, és azóta is lelkiismeret-furdalásokat
 89    2,     6|                    és hogy szeretné, ha én is felolvasnék valamit, akkor
 90    2,     6|            megígértem, és közben talán meg is feledkeztem a dologról,
 91    2,     6|                    most veszem észre. Hogy is volt csak? Az Otthon-körben
 92    2,     6|               érdekes élmény volt számomra is. Engedelmével most sietek,
 93    2,     6|             valamitõl, de a közönséget nem is érdekli... szerény személyem -
 94    2,     7|                    élet?~„Élõhalottak!”~Ez is egyike azoknak a tehetségtelen,
 95    2,     7|                  Persze, akad mindig olyan is a nyugtalan osztályon, aki
 96    2,     7|                   darab elõadására.~Még el is tûnõdhetnél: ugyan miféle
 97    2,     7|                buffó, naturburs, a külseje is mutatja) folyton röhög,
 98    2,     7|                     Egy icipicit mintha el is mosolyodnék, kíváncsiság
 99    2,     7|                    emberi gesztustól nekem is mosolyognom kell. Megfogom
100    2,     7|             duzzogva, sértõdötten.~- És én is... én is... meg vagyok sértõdve...
101    2,     7|              sértõdötten.~- És én is... én is... meg vagyok sértõdve...
102    2,     7|        megbolondulok! Gyerünk haza - mirõl is van szó? Ja igen, tudom
103    2,     8|             nyugtattam meg -, hiszen nincs is önnel dolgom. Nyilván összetévesztett
104    2,     9|     kverentesz-játékot? olyan emberrel nem is lehet szóba állni -, azokat
105    2,    10|                   Azonkívül Goethe álnéven is megjelent tõlem:~„Das ewig
106    2,    10|         Felmelegszik a hasad? Hát tehozzád is meleg a Kályha? - kérdeztem,
107    2,    11|                     hiszen semmi baja, nem is értem, kérem, hogy lehet
108    2,    11|             zörögni az ajtón.~Azzal már be is zárja mögöttem.~ÉN. Szervusz
109    2,    11|              azonkívül, hogy élek, még meg is halva. Bezzeg te, irigylésre
110    2,    11|               persze. Sokkal régebben. Nem is errõl van szó, hanem...~
111    2,    11|                   nem voltam az... és most is csak...~ÉN. Ugyan hadd el,
112    2,    11|                    ÉN. Ugyan hadd el, most is bolond vagy, ezen nincs
113    2,    11|             vitatkozni, megbocsáss. És nem is errõl van szó, mondom, hanem
114    2,    11|             nemcsak tudsz errõl, hanem jól is érzed magad ebben az állapotban -
115    2,    11|                   kevesebbek annál, de nem is többek. Te õrült vagy -
116    2,    11|              õrültek, még más foglalkozást is szoktak ûzni - politikával,
117    2,    11|              hasznos és progresszív munkát is kell végezni, esetleg írj
118    2,    11|                    Na látod. Én már megyek is, dolgom van. Szervusz, fontold
119    2,    12|        cselekedetek történtek.~Nos hát, én is csak azt teszem.~Az történt,
120    2,    12|                   érdekes! szóval a család is nyugtalan volt, mégsem vitték
121    2,    12|             pékmester látszólag nyugodtabb is volt, már nem szaladgált
122    2,    12|                    ingyen akarja adni. Meg is indokolta, hogy miért: azért,
123    2,    12|               megteszi, amit gondol, akkor is, ha azt nem szokás megtenni
124    2,    12|                   ahogy jónak látja, akkor is, ha azzal önmagának vagy
125    2,    12|              korban bajt okoz.~A pékmester is érezhette, hogy vele valami
126    2,    12|                 aki egyebek közt pékmester is volt, mikor öt kenyérrel
127    2,    12|                  isteni lelkének legmélyén is rendjén valónak érezte a
128    2,    13|                 Persze, látod, mindjárt ki is jön... csak ezt ideteszem...
129    2,    13|                   zavarj össze, hisz elõbb is így próbáltam, és nem jött
130    2,    13|                kicsit.~NÕ. Hát persze, nem is így, te buta, hogy csak
131    2,    13|                 szamár vagy, és hogy magad is rájöjj, hogy milyen egy
132    2,    13|            szögletessel felül, mikor a vak is látja, hogy annak oldalt
133    2,    13|                   csináld meg.~NÕ. Hát meg is csinálom, te... te... te
134    2,    13|                 mutat az asztalra, aztán õ is összeesik, idegsokkban.~
135    2,    14|                    ezen a reggelen, ami jó is volt, de egyúttal nyugtalanította.
136    2,    14|                elhatározta, hogy többé nem is szabad azoknak visszatérni.~
137    2,    14|          megnyugtatta. Már a takarítónõvel is vidámabban beszélt, sõt,
138    2,    14|                    kicsit talán túlságosan is vidáman. A takarítónõ kicsit
139    2,    14|                 egyszerû, folytatta késõbb is, az utcán. És fütyörészett.
140    2,    14|                    akarja az orvos... hogy is mondják csak? Egzekválni.
141    2,    14|                   mintha veszekedett volna is. Aztán bejött ebbe a kávéházba -
142    2,    14|                ebbe a kávéházba - de miért is jött csak be ebbe a kávéházba?
143    2,    14|                    a fõpincért. A fõpincér is nézte õt, és valami furcsa
144    2,    14|              könnyû volt minden, s még meg is jegyezte magának, hogy az
145    2,    14|                    s egy kicsit tántorgott is.~Esteledett.~Ködben gomolyogtak
146    2,    14|                 biliárdterembe. Csak azért is jókedvem van, gondolta.
147    2,    15|                   társadalom szempontjából is az úgynevezett Ész és Gondolat,
148    2,    15|                    velük együtt mi többiek is) azt hitték, hogy az ember
149    2,    15|             meghatározni (testi mivoltában is annyit ér, amennyi faji
150    2,    15|                    akkor nyilván agyveleje is van, egy központi szerv,
151    2,    15|                    cselekszik.~Hogyne. Úgy is van.~Ez a központi lény,
152    2,    15|                   Na hát, ez történt velem is.~Olvasás közben eleinte
153    2,    15|            ellenállani: odafigyelni, mirõl is van szó, spekulálni, összehasonlítani
154    2,    15|          bûnbánattal vallom be, még vissza is lapoztam párszor, miután
155    2,    15|            jelentéktelen nézeteltérés.~Nem is lényeges, csak mellékesen
156    2,    15|                   hogy õ az Isten.~Elõször is, hogy lehet egy ember Isten,
157    3,     1|                    kezében, de aztán ehhez is hozzászokott. Hatalmas válla
158    3,     1|                ennek betonfalával együtt õ is a levegõbe repült, aztán
159    3,     1|                    feleltek, kacagtak. Nem is erõltette hát: valami homályos,
160    3,     1|           háromszor, négyszer. Negyedóráig is eltartott, míg elhitte,
161    3,     1|                     mely a páciens múltját is tekintetbe vette, úgy oldta
162    3,     2|              nagyon szerettem és becsültem is. Az eljövendõ magyar muzsika
163    3,     2|                    túl érzékeny lélek maga is, mint eszményképe a költészetben,
164    3,     2|       zenekölteményeket írt.~Akkor délután is muzsikáról volt szó. Két
165    3,     2|                  de a muzsika történetében is fordulópont lesz ez a munka.~~
166    3,     2|                 elgondolkozva -, még félre is álltunk egy pillanatra,
167    3,     2|                  emlékszem az arcára - nem is érdemes, jelentéktelen,
168    3,     2|                    meggyõztem. Ettõl magam is kedvetlen lettem. Darabig
169    3,     2|                  volt katona, az Isonzónál is harcolt - hogy mikor? Tizenhét
170    3,     2|                  öltem meg. Véletlenül ott is maradtunk akkor, és nagyon
171    3,     2|               Magam temettem el, keresztet is tettem a sírjára.~Mire a
172    3,     3|                   és az neki fáj. Smirglit is kért, de errõl nem mondta
173    3,     3|          Megsértõdve fordult el tõle.~- Az is almafa - mondta az orvos.~-
174    3,     3|             röviden. - Szegény öreg. Bánom is én. Mért nem vigyáz. Az
175    3,     3|                    a másik, a sarokban. Az is almafa.~Hangosan, gúnyosan
176    3,     3|                  mert az ott almafa, ennek is olyan lesz a gyümölcse,
177    3,     4|                  orvosi könyvekbe - de meg is fájdult a fejem, meg a gyomrom
178    3,     4|             fájdult a fejem, meg a gyomrom is émelyegni kezdett, különösen
179    3,     4|              mielõtt anatómiát tanult. Meg is kellett ígérnem, hogy az
180    3,     4|                    tanulnivalója van! Most is itt ül a szobában, és én
181    3,     4|           parancsolni a szívemnek. Az este is, amikor Jolán fáradtan és
182    3,     4|                    táján, aztán a mellemen is kopogtatott, és felírt valami
183    3,     4|               elfelejtettem, pedig tízszer is elmondatta velem.~Aztán
184    3,     4|            kinevetne, ha panaszkodnék.~Nem is panaszkodom, csak egy kicsit
185    3,     4|                  szigorlatok miatt. Az idõ is olyan csúnya errefelé, folyton
186    3,     4|               elejére vártuk, Jolán mondta is, hogy ötödike felé meglesz,
187    3,     4|                ötödike felé meglesz, és le is feküdt pontosan, bár panaszkodott,
188    3,     4|               odáig viheti, hogy a férfiak is tudna majd gyermeket szülni.
189    3,     6|                   nekem tulajdonképpen nem is a belgyógyászaton van dolgom,
190    3,     6|                   nekem tulajdonképpen nem is a sebészeten, hanem a fülgyógyászaton
191    3,     6|                   meglátjuk, tud-e felelni is úgy a kollokváló, mint ahogy
192    3,     6|                  tanárra, aki azonban erre is a fejét rázta. Erre a hallgató
193    3,     6|               Amire ezek után számíthattam is: örök nyugalomra. Úgy ahogy
194    3,     6|                    szóljak senkinek, õ nem is hulla, hanem orvostanhallgató
195    3,     7|                      és a fiatal orvos azt is tudta, hogy ma lesz az esküvõje
196    3,     7|           kellenének még fülkék, ötöt most is le kellett fektessek a csupasz
197    3,     7|                 aki keresi... még az utcát is megírta. Szegény, bolond
198    3,     8|                ember hozzászokik. A fejére is raktak jeget?~- Raktak.
199    3,     8|           Pisztollyal.~- Az jó. Eleinte én is úgy akartam, de aztán nem
200    3,     8|                tessék, most a másik szemem is kifolyt. Sajnálom. Másképp
201    3,     8|                   mondta a doktor úr. Igaz is, mondja csak: szõke volt?~-
202    3,     8|               barna. És az öné?~- Az enyém is.~- Hogy hívták?~- Pötty
203    3,     9|                     gyönyörû az élet. És õ is szeret, szeret, szeret!
204    3,     9|                 illatos és rettenetes. Nem is értem, durva és földies
205    3,     9|              barátja, kit sokra becsül. Én is becsülöm a derék, komoly
206    3,     9|               virágszerûvé tesz. Még engem is, a boldog és mámoros embert,
207    3,     9|              bimbója.~aug. 1.~A homlokomon is pattannak bimbók.~aug. 11.~
208    3,     9|                 valamit, mert így még neki is rossz szagú vagyok.~dec.
209    3,     9|                  kint járt a temetõben. El is ment a helyem mellett azzal
210    3,     9|                    az idõsebb úrral. Annak is olyan már a feje. Kértem
211    3,    10|       emberfölöttinek látszott, mintha nem is a földön, hanem felhõkön
212    3,    10|                  mindenütt vannak boldogok is, ó nézd a csillagokat s
213    3,    10|                   fel a mélybõl, és én meg is jelentem neki, csontváz
214    3,    11|                  soká maradsz itt?~- Tudom is én. Nagyon unom magam. Tudod,
215    3,    11|                    örökkévalóságból. Téged is örökkévalóságfogytiglan
216    3,    11| örökkévalóságfogytiglan hívtak be?~- Engem is. Mindig ilyen unalmas itt?~-
217    3,    11|                   törtem a fejem, hogy mit is akartam neki mondani. Pedig
218    3,    11|                        Hát, kérlek, azokat is megnéztem. Azelõtt például
219    3,    11|             elnyomorodott kéz. Azelõtt kéz is volt, mikor még majom volt
220    3,    11|                  hogy tulajdonképpen miért is akartam én vele találkozni.
221    3,    11|                 Mit csináljak? Nem. De nem is erõltetem meg magam, van
222    4,     1|                    minden fehér lett. Hogy is volt? Följebb, csak följebb,
223    4,     1|                fekete, suhogó ruháját. Nem is emlékeztem, hogy magammal
224    4,     2|                  meg lehet magyarázni. Nem is vitatkozom én, hanem majd
225    4,     2|               sokat gondolkoztam, és magam is csináltam elméletet a dologról.~-
226    4,     2|                  talán lehet ezen segíteni is, nem tudom. Hiszen az természetes,
227    4,     2|              egyszerû és szokott valaminek is nézhetné az ember, amiben
228    4,     2|               bizonyosan betegség.~- Végre is - megpróbálok beszélni róla.
229    4,     2|                ópiumszívók és hasisélvezõk is - az alkoholisták és játékosok -,
230    4,     2|                  köszönöm, doktor úr. Jobb is, ha így nevezem: mondjuk
231    4,     2|                beszélek. Igaza van, ez nem is tartozik ide.~- Én magam,
232    4,     2|               gondol ön errõl? ... És hogy is kezdjem csak?... Petyhüdt
233    4,     2|                    ha meggondoljuk, ez nem is lehet másképp... A szavaknak
234    4,     2|                lélegzetet... Figyeljen, én is figyelni fogok.~- Mikor
235    4,     2|                     nem tudom. S ha tudnám is, nem ez a fontos. Most már
236    4,     2|                    Tik, tak, mondja az óra is. Tik, tak, tik, tak, mondom,
237    4,     2|                 alvajáró, s akkor a lelkem is üres volt, mint a temetõ.
238    4,     2|              hozzászoktam, hogy egy verkli is megtegye ugyanazt a szolgálatot.
239    4,     2|                törvényszéki boncintézetben is. Sziszegõ gázlámpák alatt
240    4,     2|                  rá, fél perccel elõbb nem is tudom még. Egyszer fényes
241    4,     2|                elolvasok... sokat kívülrõl is tudok. Itt feketéllenek
242    4,     3|                   Hat éve ordít így, veled is, meg velem is, még sohase
243    4,     3|                   így, veled is, meg velem is, még sohase evett meg egyikünket
244    4,     3|                nagyon jól tudod, még külön is szeret...~- Fütyülök rá,
245    4,     3|                     s tudod mit, még igaza is volt, véletlenül... Ne haragudj,
246    4,     3|               szórakozott voltál... Már én is szólni akartam, hogy folyton
247    4,     3|                   folytatta a tanár -, nem is a kongresszus miatt... a
248    4,     3|               kongresszus meglesz nélkülem is... legalább nem lopom hiába
249    4,     3|                  az ágyban, még pihenésnek is ideális... Ötödik nap, ragtapasszal,
250    4,     3|                 Élénksége az asszisztensre is átragadt. Telekesnek ragyogott
251    4,     3|                   ordítok egyet... a tüdõt is foglalkoztatni kell, nem
252    4,     4|                   túl vagyok-e a veszélyen is? és tanácstalanul igyekeztem
253    4,     4|                 sütött a nap, s már hangok is hallottam. Most néhány percnyi
254    4,     4|            biztosított róla, hogy ma értem is imádkozott, és ellátott
255    4,     4|                   harmadik betegre már nem is emlékszem. A vizit s a tanár
256    4,     4|                 feküdnöm), hozzáértésemmel is elõhozakodtam, hogy ezek
257    4,     4|                 mikor még tudtam járni, én is meg-meglátogattam... most
258    4,     4|                  hozzám... Pedig még nálam is régebbi beteg... olyanféle
259    4,     4|                    olyanféle baja van neki is, mint nekem... a betyárnak...
260    4,     4|                    még a szentírás szerint is. Érezni lehetett, hogy rögtön
261    4,     4|                     rosszat mondana rá. Én is elhallgattam, bár most már
262    4,     4|                 papot.~Hamar megtudtam ezt is.~Estefelé, viziteken és
263    4,     4|               ennek a mi szegény papunknak is, a hatosból... nem hinném,
264    4,     4|                    eszembe juttatja, rólam is beszélt. Látja, adjunktus
265    4,     4|              asztalosmester -, pedig a vak is látja, ki megy el elõbb
266    4,     4|                 nem én?~S még hunyorgatott is felém, hogy neki adjak igazat.~
267    4,     4|               szobatársam, s ha mulattatja is a viccelõdés, a halálra
268    4,     4|                  mégiscsak durva játék. El is határoztam, hogy valahogy
269    4,     4|                   a dolgot, talán már most is unja, csak nem akarja õt
270    4,     4|                nemsokára oda, ahol... hogy is mondjam csak - nagyobb rangja
271    4,     4|                 néhány nap múlva már magam is izgatottan vártam, mit sütött
272    4,     4|               mulattatására. Egyébként azt is megtudtam, hogy a kórházban
273    4,     4|                  róla, a komoly orvos urak is mosolyogtak. Az ápolónõ
274    4,     4|                    egy kis mértékben részt is vesz benne.~Tíz nap múlva
275    4,     4|              állapotom iránt, s a magáéról is bizakodva beszélt.~Két év
276    4,     4|                    eszébe a legtávolabbról is feltenni róla, hogy örült,
277    4,     4|                 hogy nem örült, mert nekem is könnybe lábadt a szemem
278    4,     5|                válságon estek át, különben is hajlamosak rá, hogy gyógyulásukat
279    4,     5|           kísértené hát a káprázat, hogy õ is más emberré lett, újjászületett -,
280    4,     5|                kellemetlen tünet egyébként is mintha arra figyelmeztetne,
281    4,     5|                    azon a során, hogy „Pap is lesz, virág is, koporsó,
282    4,     5|                   hogy „Pap is lesz, virág is, koporsó, gyászlepel”.~No,
283    4,     5|                 magam, az emberek szemében is újjászülettem, annak egy
284    4,     5|                  viszonylagos ritkaságának is tulajdoníthatok, egy életveszélyes,
285    4,     5|               legyenek hozzám. És különben is, mindjárt elbõgöm magam.~
286    4,     5|                    az újszülötthöz, otthon is, itt is: nem mondhatom el,
287    4,     5|               újszülötthöz, otthon is, itt is: nem mondhatom el, mennyire
288    4,     5|               barátaimat, akiknek különben is ezennel ígérem, hogy új
289    4,     5|                   egészet kitalálta.~Annál is inkább, mert az elsõ sérelmet,
290    4,     5|              Solvejggel, aki talán már fel is ismerte bennem az õ hazatért
291    4,     5|                   ajánl, amit magyarul nem is illik leírni, svédben egyszerûen
292    4,     5|               fontolóra veszem, hogy végre is annak a nagy Strindbergnek