Rész,  Fej.

 1    1,     5|          aztán halkan. Különben is soha nem volt hozzánk indulatos
 2    1,     7|            hiszem, hiába... én még soha nem voltam ennyire ébren...
 3    1,     7|            ennyire ébren... én még soha nem figyeltem ilyen élesen
 4    1,     7|  behallatszik a villamos... Én még soha ennyire nem voltam ébren.~
 5    1,     9|        mosoly jelent meg az arcán. Soha nem ítélte érdemesnek megcáfolni
 6    2,     5|     alkalmazott megfigyelõ-módszer soha fel nem deríthet.~A paranoiások
 7    2,     7|         hasonlatgyártás, gépiesen.~Soha nem érzem magam messzebb
 8    2,     7|    életérõl van szó éppen. Ezeknél soha nincs adott eset, a körülményekhez
 9    2,    12|     töprengés közben rájött, talán soha nem derül ki róla, hogy
10    3,     1|             Vaszilij nem tudta meg soha, hogy agyát, mely ágyúk
11    3,    11|    szánalmasabb a két fül. Hogy ez soha nem jutott az eszembe! Két
12    4,     2|          én!... Ön nem értheti meg soha... Hogyan? A boldogságom
13    4,     2|      sûrûsödni nem szabadott volna soha... És akkor szertefolyt
14    4,     3| foglalkoztatni kell, nem igaz? Még soha olyan ember nem hallott
15    4,     4|       derültségre tudja hangolni a soha nem mosolygó, komolykodó,
16    4,     4|          tisztelendõ úr temetésén, soha többé nem jutna eszébe a