Rész,  Fej.

  1    1,     1|                  ugráló és rapszodikus, de megbízhatatlan jármûvére
  2    1,     1|              régen menni kellett volna, de mindig halasztottam és most
  3    1,     1|             hogy neki is ez a baja van, de fütyül rá - viszont éppen,
  4    1,     1|    bútorkereskedõ, aki ugyan nem orvos, de meg vagyok gyõzõdve róla,
  5    1,     1|              megyek, mert megyek ugyan, de az elõszobában elmúlik a
  6    1,     1|           gondolom, majd holnap megyek, de nem is ide, hanem ahhoz,
  7    1,     1|               lesz ugyan mivel harapni, de nem lesz mit;~röntgenológushoz
  8    1,     1|          csontvázamat és vesémet látja, de a kabátomat nem s így nem
  9    1,     2|             Most nem tudom - mondtam -, de majd megtelefonálom, mihelyt
 10    1,     2|                Mint Krisztus a vargát - de ez nem volt jól.~Semmi se
 11    1,     3|                 õsz szakállamba. Ejnye, de bizalomgerjesztõ egy fiatalember~-
 12    1,     3|               kis fluktuációval jár. Na de majd felszívódik. Beleszívódik
 13    1,     3|              egy õt nem nagyon érdeklõ, de rám nézve kellemes hírt
 14    1,     3|              ráncai között babrál. Tyõ, de egy kedves fiatalember!~-
 15    1,     3|                egy vödör langyos vizet, de jó forró legyen.~Felfordítjuk
 16    1,     3|                a fejemre.~- Most sem?~- De most már igen. Fáj a fejem.~
 17    1,     3|              vagy?~- Nem vagyok jobban, de pénzt kell szereznem.~-
 18    1,     3|                 pénzt kell szereznem.~- De hiszen szívességbõl gyógyít!
 19    1,     3|              nem üzletemberek.~- Tudom. De újra be kell bútorozni a
 20    1,     4|          homlokom meg az orrom súrolja, de ez is elég - megered a vérem,
 21    1,     4|         Elkeseredve törülgetem a képem, de már ott áll elõttem egy
 22    1,     4|                  a szepszis és a többi. De milyen lelkiismeretes, kedves
 23    1,     4|                új tudományos módszer.~- De kérem, doktor úr... fáj...~-
 24    1,     5|            kimutatni, hogy az eset óta, de határozottan emlékszem,
 25    1,     5|       házvezetõnõ és anyahelyettesféle, de a tekintély és rang, amit
 26    1,     5|          hozzájárulok célja eléréséhez. De az utóbbi idõben rájött,
 27    1,     5|                teljesen nyugodt voltam.~De ami ma történt, mégis kihozott
 28    1,     5|                igyekeztem kedves lenni, de õ nem ment bele a játékba,
 29    1,     5|               elcsodálkoztam már akkor, de csak sokkal késõbb, hónapok
 30    1,     5|            készültem vissza a szobámba. De egy lépést se tehettem,
 31    1,     5|                Valamit dadogni akartam, de Lujza néni most már fuldokolva
 32    1,     5|              volt róla, mivel vádolnak, de homályosan éreztem, hogy
 33    1,     5|           gondolom, vele kapcsolatban - de hogy mi lehetett az, most
 34    1,     5|                 mihelyt felvilágosítom. De azért ott motoszkált bennem
 35    1,     5|              dicsekedve hozta az ételt, de rögtön elhallgatott, úgy
 36    1,     5|                alattunk álló némbernek. De hát akkor...~Akkor hát van
 37    1,     5|             jutott apám lesütött szeme.~De mi lehet ez a sárkány?~Nehezen
 38    1,     5|                orvos, beszélt is veled, de elfelejtetted.~Erõlködve
 39    1,     5|              lehet?~- Halálos is lehet. De te fel fogsz gyógyulni belõle.~
 40    1,     5|                 tegnap esti büntetés... De hiszen nem attól lettél
 41    1,     6|            spulnira akarnák rácsavarni, de nem egy gömbölyû spulnira,
 42    1,     6|               Jó, hát a spulnit hagyom, de ez mi lehet, ez a furcsa
 43    1,     6|                 egészen a fülig terjed, de tulajdonképpen nem is nyomás,
 44    1,     6|         keresztül, és megfogná a gégét, de nem szorítaná nagyon, csak
 45    1,     6|                 engedni egy pillanatra, de megint megfogná... nézze,
 46    1,     6|               vesébe? Jó, jó, elhiszem, de tessék már egy kicsit várni,
 47    1,     6|              tesz, kérem, pitty, pitty, de mintha a szívbõl indulna
 48    1,     6|                nem úgy gondolom, kérem, de hallottam, hogy a gutaütés
 49    1,     6|               nyugodtan fekszem, nem... de mihelyt kinyitom a számat,
 50    1,     6|        közbeszólni, azt akarom mondani, de nem jutok hozzá, hogy nem
 51    1,     7|             csak a lélegzés... és igen, de milyen furcsa ez... egy,
 52    1,     7|            visszafordulni nem akarok... de nem lehet, hová fordulnék
 53    1,     7|                az akarat megy tovább... De meddig? éppen ez a kérdés...
 54    1,     7|                majd nem lehet tovább... de mi lesz ottan, ahol nem
 55    1,     7|           tovább, ha ott egy fal van... De ha fal van... akkor milyen
 56    1,     7|                 pedig van, akkor nincs. De hiszen ez nyilvánvaló képtelenség,
 57    1,     7|                nem is lehet valóság. No de viszont, körös-körül, a
 58    1,     7|            különben nem lehet megállni, de nincs, mert ha van, akkor
 59    1,     8|                 körülfogni az ujjaival, de ez nem jól sikerült. Most
 60    1,     8|             miért kell anyának kimenni, de nem tehette: a Rossz Fiú,
 61    1,     8|               õt, és zárja be az ajtót. De anya és késõbb apa is azt
 62    1,     8|            szobába, és az ágyba tették. De a Rossz Fiú párlépésnyire
 63    1,     8|            vajon tud-e a fehér egérrõl. De a Rossz Fiú, úgy látszik,
 64    1,     8|                   aztán dobogó szívvel, de mozdulatlanul nézte, behunyt
 65    1,     8|              utánaszólt a Rossz Fiúnak, de az, hogy mutassa, mennyire
 66    1,     8|               zavarosan emlékezett rá - de úgy látszik, ezután jött
 67    1,     8|                hízelegve -, szép ustor.~De a Rossz Fiú nem nyúlt az
 68    1,     8|              jött.~- Ustor - ismételte, de csak a szája mozgott, hang
 69    1,     8|               el, hogy megígérték neki. De a paprikajancsit odaadja.
 70    1,     8|            akart nyúlni, hogy megfogja, de megijedt, hogy a fehér egér
 71    1,     8|               Fiút. Valamit integetett, de Dódi nem értette meg mindjárt.
 72    1,     8|                állt és figyelt és várt. De a Rossz Fiú még mindig nem
 73    1,     9|                 a szavakat nem értette, de az a furcsa és ismert érzése
 74    1,     9|              véletlenül vettelek észre. De legalább túlesünk rajta.
 75    1,     9|              még nem késett el végleg - de hosszadalmas, és mindent
 76    1,     9|                 kisagy meg van támadva. De talán visszafejlõ...~- Értem.
 77    1,     9|                 a fejedbõl... minek az? De ha mégis... várj vele egy-két
 78    1,     9|               orvos, aki nem undorodik, de meg tudja érteni, ha én
 79    1,    10|              nem megyek, ha nem megyek.~De ha mégis megyek?~Ennek is
 80    1,    10|             ezeknek össze kell tartani, de láttad volna, hogy legyintett
 81    1,    10|               elvbõl lenézem a párbajt, de nekem ne mondja senki, hogy
 82    2,     1|                 állapítom meg magamról, de aztán eszembe jutott, hogy
 83    2,     1|           kollega úr.~- Szó sincs róla. De térjünk a tárgyra. Abban
 84    2,     1|        véleményem, hogy õrült vagyok.~- De hiszen nincsen rögeszméje!
 85    2,     1|              egy rögeszme.~- Így van!~- De hiszen akkor nekem rögeszmém
 86    2,     1|           rögeszmém, hogy õrült vagyok. De hiszen tényleg az vagyok,
 87    2,     1|                vagyok, az imént mondta. De hiszen akkor ez nem rögeszme,
 88    2,     1|              leggyönyörûbb, kollega úr! De legalább annyira kell érteni,
 89    2,     2|               sárga bablevest.~- Lehet, de már nem emlékszem.~- De
 90    2,     2|                 de már nem emlékszem.~- De én emlékszem. A te idegeid
 91    2,     2|           szeretem a sárga bablevest... de ha nincs... hát le tudok
 92    2,     2|                le akarta vágni a fejét, de errõl önmaga se tud. Mit
 93    2,     2|                 add nekem. Na, mi lesz? De rögtön. Majd letöröm én
 94    2,     3|              elmeorvos, vagy elmebeteg, de az is lehet, hogy mind a
 95    2,     3|                 hogy nemcsak szipkában, de cigarettadobozban is legszebb
 96    2,     3|                 Ezzel még nem volt baj, de mikor gyönyörû cyma-órámat
 97    2,     4|                nagy tekintélyû szerzõk, de sehol nem akadtam nyomára
 98    2,     4|              nemleges természetû ugyan, de annyira általános, tehát
 99    2,     5|              ideára rá nem kerül a sor. De mindjárt kiugrasztjuk.~-
100    2,     5|                  Reggel ötkor felkelni. De hát élni csak kell!~Aha.
101    2,     5|              csak mi vagyunk felelõsek, de hát ha már vállaltam, hát
102    2,     5|            emelnek!... Piszok népség... De majd megkeserülik!~Megrázza
103    2,     6|                ettõl. Ejnye, gondoltam, de furcsa dolog ez, most veszem
104    2,     6|            felolvasnék a hangversenyen, de most jut eszembe, olyan
105    2,     6|                 mint ünnepelt izének... de azért mégis...~Míg a terembe
106    2,     6|                elfogulatlanul csevegni, de közben feszülten és görcsösen
107    2,     6|              Éreztem, hogy elsápadok.~- De igazgató úr - hebegtem -,
108    2,     6|               szívverésem megállt.~- No de mégis - mondtam -, innen
109    2,     6|              mintha tartanék valamitõl, de a közönséget nem is érdekli...
110    2,     7|              moccan, a szeme se rebben. De a legtöbb valami lázas tevékenység
111    2,     7|                több darabról van szó?). De nem, mégiscsak Shakespeare
112    2,     7|             vállam...~Nincs semmi nyom. De nem vitatkozom vele. Tovább
113    2,     7|           valami karcolás. Igaza van... De hát - olyan nagy dolog az?~
114    2,     8|                Ó... bocsánatot kérek... de csak egy percre van idõm...
115    2,     8|             igazán nagyon sajnálom...~- De kérem, kérem - nyugtattam
116    2,     8|              higgye el, nem nekem való. De hát nem lehet megbízni senkiben.~
117    2,     8|               hajolt.~- Arról van szó - de kérem, egyelõre egy szót
118    2,     8|                Szóval - számíthatunk?~- De drágám...~- Igen vagy nem! -
119    2,     9|               szerezni a hiányzó hatot.~De nem azért játszottam én
120    2,     9|               megszorongatják a kapust, de BTC diadala biztosnak látszik.
121    2,     9|         Taralban? Az odds 20 az egyhez, de Feketerigó nem áll starthoz,
122    2,     9|                 fizess. Nagyszerû tipp, de mégiscsak papírforma.~Éljen
123    2,    10|         értekezésem az érzelmi életrõl.~De tudniillik a kezeim mindig
124    2,    10|            Bemutatkoztam, õ nem felelt, de a két tüzes nyíláson láttam,
125    2,    10|               hû volt hozzám, várt rám. De a tüzes karikák halványak
126    2,    10|              nagy értekezést terveztem, de nem jutottam a megalkotásig.~
127    2,    10|               akartam döfni a Kályhába. De barátom kivette a kezembõl,
128    2,    10|               elszavalta a gyerekeinek. De a gyerekek nem tudtak rajta
129    2,    11|              csak tessék beszélni vele, de óvatosan - ha baj van, tessék
130    2,    11|               felel, nem köszön vissza. De nagyon jól látom, hogy megismert.
131    2,    11|                azért látogattalak meg - de amilyen szórakozott szamár
132    2,    11|        megérdemeltem a rendreutasítást. De meg fogod érteni élénkségemet -
133    2,    11|             mindörökké...~ÉN ámulva. No de megbocsáss... hiszen nem
134    2,    11|                azt a szép és magasztos, de egyetlen gondolatot, hogy
135    2,    11|            hõsök, nem kevesebbek annál, de nem is többek. Te õrült
136    2,    11|               szép és felemelõ dolog -, de miután itt rosszul érzed
137    2,    11|          szimulálni. Tudom, hogy nehéz, de semmiképpen nem nehezebb,
138    2,    12|             kell elvenni belõle semmit.~De le kell írni és meg kell
139    2,    13|               NÕ. Na... na!... most jó, de nem! ezt ne ide tedd!...
140    2,    13|             Valahogy meg kell csinálni, de így nem, ahogy te csinálod.~
141    2,    13|               tessék. Hát, csináld meg. De ha nem csinálod meg, akkor...~
142    2,    13|                   egész nyugodt vagyok. De ha egy fél perc alatt nem
143    2,    13|                  Ja... akkor másképp... de meglesz! Ezt ide...~FÉRFI.
144    2,    13|               akkor nem tudom...~FÉRFI. De nem tudom nézni, hogy nem
145    2,    13|               NÕ ájultan összeesik.~ÉN. De hát mirõl van szó?~FÉRFI
146    2,    14|                ködök feküdtek az utcán, de az ég tiszta lehetett -
147    2,    14|               reggelen, ami jó is volt, de egyúttal nyugtalanította.
148    2,    14|               Vagy így: szomorú vagyok, de ez nem jó, víg akarok tehát
149    2,    14|              kell mondani: szuggerálás. De aztán mégse mondta, csak
150    2,    14|         feleségéhez, és megmondja neki. De mit? Eh, mindegy.~Végigment
151    2,    14|               bejött ebbe a kávéházba - de miért is jött csak be ebbe
152    2,    14|                hogy megmagyarázza neki. De aztán mást gondolt.~A szeretet,
153    2,    14|              eddig és nem a szeretetre. De ma reggel, ma reggel, mindenre
154    2,    14|                a sötétségnek a fenekén. De most egyszerre kiderült.
155    2,    14|            szerkesztõvel kell beszélni. De gyorsan, mert a halántéka
156    2,    14|               tetszik, fulladjanak meg. De én már rájöttem, hogy lehet
157    2,    14|               föl.~- Pincér, feketét...~De rögtön megbánta, érezte,
158    2,    14|               rács mellett, egy széken.~De mi ez, mondta ekkor magában
159    2,    14|            kimondhatatlan aggodalommal, de hát mi történt? Miért nem
160    2,    14|               nem jönnek azok közelebb? De hát mi történt, az istenért?
161    2,    14|                 a hiú és vacogó remény. De már nem hitte.~Gyorsan,
162    2,    14|              mit csináltam? Mi történt? De nem jutott eszébe, hogy
163    2,    14|              Halványan elmosolyodott.~- De csak sétálni megyünk? -
164    2,    15|          játszanak például a mirigyek - de a legfontosabb maga a vér,
165    2,    15|                 az új vallás istensége.~De mit magyarázzak soká.~Aki
166    2,    15|                amit az elõbb állított - de aztán magával ragadott a
167    2,    15|             akárhogy hívják az illetõt, de mégiscsak különös, fõorvos
168    3,     1|                 õ nem utazhatik utána - de az ezredorvos kinyitotta
169    3,     1|                 hogy szegény fiú hülye, de vállat vontak: ha a doktor
170    3,     1|                 mikor elsült a kezében, de aztán ehhez is hozzászokott.
171    3,     1|                 volt szó, elhallgatott, de ez nem tûnt fel ott, ahol
172    3,     1|          Vaszilij hadnagy elhallgatott, de ez nem tûnt fel senkinek.
173    3,     1|              meg, aki sok embert leölt, de még inkább megbüntetik.
174    3,     1|          Eleinte zavarba jött ilyenkor: de késõbb vígan mosolygott,
175    3,     1|                ne nevessen már, Mása.~- De mikor olyan furcsán nézett!
176    3,     1|                 hitte, németül szóltak. De mikor a fénysávba ért, egyszerre
177    3,     1|               azt mondta... és mégis... de hát akkor...~*~- Hohó! Mi
178    3,     1|            Vaszilij!... Hé... Lámpát...~De Vaszilij már nem felelt.
179    3,     2|             hogy nemcsak az õ életében, de a muzsika történetében is
180    3,     2|     jelentéktelen, érdektelen arc volt. De ahogy elment mellettem,
181    3,     2|                régen, a gyermekkorában, de tudattalanná vált, ahogy
182    3,     2|             Udvariasan végighallgatott, de nem látszott meg rajta,
183    3,     2|         mögöttem. Belelõttem. Legurult, de függve maradt egy kiálló
184    3,     2|                  Én kitüntetést kaptam. De sajnáltam szegényt, olyan
185    3,     2|            képtelenül torz módon ejtve, de felismerhetõen nevezte meg
186    3,     3|                      BUXBAUMNÉ, A FA~I.~De nem halt bele: a golyót
187    3,     3|             neki fáj. Smirglit is kért, de errõl nem mondta meg, hogy
188    3,     3|               lógott, kicsit összement, de már zöld volt. Csakugyan
189    3,     4|               ami - én nem értek hozzá, de õ mondja - nagy elõny. A
190    3,     4|               csúnya orvosi könyvekbe - de meg is fájdult a fejem,
191    3,     4|              nehéz betegségek vannak -, de a feleségem kivette a kezembõl,
192    3,     4|                járok, hogy ne zavarjam. De hát az ilyen magamfajta
193    3,     4|                leszek, és hallgatok rá, de sokszor azért nem tudok
194    3,     4|              hogy úgy félek a sötétben, de Jolán olyan jóságosan, komolyan
195    3,     4|               akartam ölelni a derekát, de persze olyan buta és ügyetlen
196    3,     4|               mártani a fejemet nyakig, de hát én az én kis buta fejemmel
197    3,     4|      éjjel-nappal, hogy el ne tévessze, de aztán mégse lett semmi a
198    3,     5|        megkérdezni, hol van a füljárat, de nem tud mozdulni.~DR. MODERN
199    3,     6|                az egészsége kedvéért -, de a hallgatók határozott elõnyben
200    3,     6|               tele vagyok daganatokkal. De ha már itt voltam, megkérdeztem
201    3,     6|               csak kilencszázat láttam, de mondják, hogy tulajdonképpen
202    3,     6|                 katedra felé nyomultak. De az ápolók visszaszorították
203    3,     6|            Tessék aláírni az indexemet.~De a tanár gúnyosan nevetett.~-
204    3,     6|                tanárra, hogy jó lesz-e? De a tanár pokoli gúnnyal rázta
205    3,     6|               nézett - na, így jó lesz? De a tanár megint a fejét rázta
206    3,     6|               indexét akarja aláíratni, de csak így tudott bejutni
207    3,     7|       villamosok hangosan csilingeltek. De nem ült a villamosra, pedig
208    3,     7|                 tizenketten, doktor úr. De bizony kellene a hely: vannak
209    3,     7|          hideglelést kapnak, könyörgöm, de egy-két napig mindenkire
210    3,     7|            leány, ma éjszaka hozták be, de nem tudják kicsoda. A szigeten
211    3,     7|           eleinte nem akarták idehozni, de semmi útbaigazítást nem
212    3,     7|             akartad nekem adni magad... de nem kellesz... undorodom
213    3,     8|              Eleinte én is úgy akartam, de aztán nem tudtam pénzt kapni
214    3,     8|                 rá. Nekem soká tartott, de tetszik tudni, a biztos,
215    3,     8|             maga beugrik a Vasútiról... De nekem azt mondta, máshoz
216    3,     8|               nem akar magához menni... De nekem azt mondta, máshoz
217    3,     9|                 szimmetriát.~szept. 11.~De furcsa volt, ma egészen
218    3,     9|                 a bal kezem.~szept. 30.~De furcsa, ma megrepedt a jobb
219    3,     9|                jobb lábam.~okt. 6.~Jaj, de furcsa, ma leesett a bal
220    3,     9|       csiklandozott. Meg akartam fogni, de ellökött, azt mondta, nincs
221    3,     9|             arca van. A kukac oly szép. De nem akar beszélni velem.
222    3,     9|                 hogy tessem a kukacnak, de úgy látszik, nem hallotta.~ ~
223    3,    10|                 skurcban azért keskeny, de a lábai vastagok, meg fogom
224    3,    11|                 mondanivalóm volt neki, de bizony isten elfelejtettem.
225    3,    11|                  Van a dologban valami. De a részletek...~- Hát, kérlek,
226    3,    11|     Gondolkodott.~- Mit csináljak? Nem. De nem is erõltetem meg magam,
227    3,    11|                egy cigarettád?~- Volna, de mivel szívjuk el, nincs
228    4,     1|                bámészkodtak az arcomba, de én rájuk nevettem. Hiszen
229    4,     1|             Forgatni akartam a lapátot, de nem ment; valaki fogta a
230    4,     1|                  mondtam, és rángattam, de õ nem hagyta: átnyúlt a
231    4,     1|           Ereszd el - mondtam fáradtan, de nem rántottam meg a kezem.~-
232    4,     1|               Most, most szabad vagyok!~De karjai torkomba szorították
233    4,     1|                akartam fejteni karjait, de vékonyak és szívósak voltak;
234    4,     2|         szétfeszítve a sziklarepedést - de már nem bírja tovább -,
235    4,     2|          melankolikus természet vagyok, de nem ez a fõ. Nem, az igaz,
236    4,     2|              már régen nem zongorázom - de ülni szeretek a zongora
237    4,     2|              körülírunk még szavakkal - de szervetlen és merev, formálhatatlan
238    4,     2|              Szerencsétlen küszködés... De homályosan érzem, hogy száz
239    4,     2|               akármi ez: „nyomorúság” - de értse meg, ez a szó csak
240    4,     2|         korszakában, nem tudtam sírni - de ezen az estén magamra maradtam
241    4,     2|               jaj: mi lesz, jaj, jaj: - de azért mindig ez lappang
242    4,     2|                 valami égõ zsarátnok: - de nem tökéletes a kéj -, a
243    4,     2|                napokig tartott.~- Néha, de ez ritkábban, váratlanul
244    4,     3|              véletlenül... Ne haragudj, de ma csakugyan szórakozott
245    4,     3|            Kicsit mogorva volt a tanár, de egyébként nem látszott rajta
246    4,     3|               csak lenyelem valahogy... De legalább dögölhetek reggel
247    4,     3|            csinálni.~Kérdõen néztek rá. De az öreg dühösen förmedt
248    4,     3|              Egészen el voltak képedve. De a tanár nem ügyelt rájuk,
249    4,     3|                nyitva maradt a szája.~- De hát akkor...~- Mit akkor?
250    4,     3| tyúkszemvágókkal, amilyenek ti vagytok! De hiszen majd a körmötökre
251    4,     3|         Injekcióra Hildát hívjátok...~- De kérem, tanár úr... most
252    4,     3|          Telekes mondani akart valamit, de az öreg máris lehurrogta.~-
253    4,     3|                szó gúnyos megnyomására. De valami furcsa büszkeség
254    4,     3|                szívesek benézni hozzám.~De ahogy a kocsi elgördül a
255    4,     4|              hogy túl vagyok a mûtéten, de vajon hogy sikerült? s túl
256    4,     4|                kenetet készítették elõ, de hiszen... s végre teljesen
257    4,     4|           csakugyan, kegyszerek voltak, de nem a számomra: a szomszéd
258    4,     4|                 nekem... a betyárnak... de fürgébben bírja. Egyébként
259    4,     4|            üssön agyon, tisztelendõ úr, de két perccel ezelõtt a saját
260    4,     4|              mondott semmit?~- Énrólam? De bizony, ha már így eszembe
261    4,     4|                 el elõbb kettõnk közül. De hiába magyarázom hónapok
262    4,     4|                 Mégis õ halt meg elõbb, de - mondta az orvos - aki
263    4,     4|              lett igaza. Én nem láttam, de gondolkodás nélkül elhiszem,
264    4,     5|               koporsó, gyászlepel”.~No, de hiszen, ami a részvétet
265    4,     5|     tulajdoníthatok, egy életveszélyes, de különben közönséges gyomorbántalom
266    4,     5|           engeded meg, hogy jó legyek?” De hagyjuk ezt, a végén még
267    4,     5|                jól értem ezt a nyelvet, de furcsa módon, beszélni nem
268    4,     5|                önök csodálkozni fognak, de tény az, hogy agybetegségének