Rész,  Fej.

 1    1,     8|    hogy Dódi nem hív senkit, csendesen és figyelmesen nézi õt,
 2    1,     8|     nem tudott róla, és Dódi csendesen, lesütött fejjel, engedelmesen
 3    1,     8|     tehetetlenségét. És Dódi csendesen, tûnõdve megértette, hogy
 4    1,     8|     hozzásimulva a melléhez, csendesen pihegve és dobogva. Hangosan
 5    1,     8| pillanatban sötét lett.~Most csendesen és némán állt és figyelt
 6    1,     8| eltûnõdött, azután egyszerre csendesen mosolyogni kezdett. A fehér
 7    1,     8|   Megfogta, megsimogatta, és csendesen, szelíden odatette a Rossz
 8    1,     8|  vele. Dódi még utánanézett, csendesen - aztán üres tenyerére pillantott
 9    1,     9|  beteg, kék hajnalban valaki csendesen megfogta a karját. Éppen
10    3,    11|    hát fogtam magam, és szép csendesen ellógtam, mielõtt felébredhetett
11    4,     2|     amint beszélek... Nagyon csendesen és egyhangúan beszélek,
12    4,     4|      a tízórai áldozás után, csendesen, derülten elszenderült.