Rész,  Fej.

 1    2,    14|   ránézett a pincérre. Szegény pincér, õ nem tudja, mi az emberiség.
 2    2,    14|      forró szeretetet érzett a pincér iránt, majdnem könnyek gyûltek
 3    2,    14|    világ.~Az ajtóban rászólt a pincér, hogy nem fizetett. Ránevetett
 4    2,    14|        Parancsol? - kérdezte a pincér.~- Feketét - mondta könnyedén,
 5    2,    14| könnyedén, és magában örült. A pincér nem vehet észre semmit,
 6    2,    14|  izgalmában, úgy örült, hogy a pincér nem vett észre semmit. Ingerlõ
 7    2,    14|      na mi az, mi az, mi az?~- Pincér - mondta rekedten és vadul
 8    2,    14|      szívvel és fenyegetõen -, pincér, feketét...~Érezte, hogy
 9    2,    14|  szörnyeteg nem jön ide föl.~- Pincér, feketét...~De rögtön megbánta,
10    3,     2|     emlékszik-e a nevére?~És a pincér hosszas gondolkodás után