Rész,  Fej.

  1    1,     1|                        MIÉRT NEM MEGYEK ORVOSHOZ?~Ez egy tudományos értekezés,
  2    1,     1|                       tudtomra adta, hogy neki is ez a baja van, de fütyül rá -
  3    1,     1|                  becsületre, mint õk maguk, pedig ez az õ dolguk;~mert mindenki
  4    1,     1|                    ahelyett, hogy elismerné, hogy ez kellemetlen, folyton csúfol
  5    1,     2|                       Mint Krisztus a vargát - de ez nem volt jól.~Semmi se segített.
  6    1,     2|                           kérdésre fogok felelni, ez még senkinek se jutott az
  7    1,     3| trepacipienciapirkogomitropikus gokkusza van. Hát ez egy fájdalmas kis fluktuációval
  8    1,     4|                          meg az orrom súrolja, de ez is elég - megered a vérem,
  9    1,     4|                             és miért húzzam szét? Ez valami nagyon modern orvos
 10    1,     5|                     azonnal intézkedni kell...”, „ez nem afféle gyermekes csíny”, „
 11    1,     5|                           is akarta látni.~- Igaz ez? - kérdezte pillanatnyi
 12    1,     5|                           néni nem hazudik nekem, ez egy újabb sértés. Súlyos
 13    1,     5|                            Furcsa bágyadtság volt ez.~Nem tudtam összefüggõen
 14    1,     5|                       lesütött szeme.~De mi lehet ez a sárkány?~Nehezen lélegzettem.~
 15    1,     5|                            ezek az ijesztõ arcok, ez az egyre sokasodó tömeg,
 16    1,     5|                          az egyre sokasodó tömeg, ez a halkan növekvõ mormogás,
 17    1,     5|                          halkan növekvõ mormogás, ez a zúgó és zúgolódó gyávaság,
 18    1,     5|                         éppen), amivel benépesült ez a képzelet?~Forradalom!
 19    1,     5|                      gondolkodom.~- Nagy betegség ez?~- Súlyos betegség.~- Halálos
 20    1,     6|                         doktor úr én nem tudom mi ez... mit gondol? Attól félek,
 21    1,     6|                           a pulzusomat hiába nézi ez valami olyan belsõ láz lehet,
 22    1,     6|                         átszalad máshová.~Mondja, ez mi lehet, itten, az oldalamba,
 23    1,     6|                          hát a spulnit hagyom, de ez mi lehet, ez a furcsa reszelés
 24    1,     6|                           hagyom, de ez mi lehet, ez a furcsa reszelés a torkomban,
 25    1,     7|                         és igen, de milyen furcsa ez... egy, kettõ, három, négy...
 26    1,     7|                      arcomra, arról a kosárról... Ez a kloroform, ugye? ... hogy
 27    1,     7|                      messze, egyre messzebb, csak ez van, mert én már nem vagyok...
 28    1,     7|                          tizennégy, tizenöt.~Csak ez van, egyre inkább, egyre
 29    1,     7|                          hullámgyûrû szétlapul... ez már az óceán... az ott egy
 30    1,     7|                      tizenöt, tizenhat, tizenhét.~Ez a Hold, ez meg a bolygók,
 31    1,     7|                    tizenhat, tizenhét.~Ez a Hold, ez meg a bolygók, a Nap...
 32    1,     7|                        tovább... De meddig? éppen ez a kérdés... Amíg majd nem
 33    1,     7|                        van... akkor milyen vastag ez a fal - ha pedig nincsen
 34    1,     7|                           akkor ... akkor hol van ez a fal?~Tizennyolc, tizenkilenc...
 35    1,     7|                            tizenkilenc... hehehe, ez nagyon mulatságos, ezzel
 36    1,     7|                            akkor nincs. De hiszen ez nyilvánvaló képtelenség,
 37    1,     7|                   nonszensz, ennek semmi értelme, ez tehát nem is lehet valóság.
 38    1,     7|                        bele van foglalva... éppen ez a legnagyobb gömbalak...
 39    1,     7|                      legnagyobb gömbalak... éppen ez az a bizonyos értelmetlen
 40    1,     7|                          embernek a számára én és ez a létezõ valóság itten körülöttem
 41    1,     7|                           Hogy én... meg a izé... ez itten, ez az egész... méltóságos
 42    1,     7|                            meg a izé... ez itten, ez az egész... méltóságos úr...
 43    1,     8|                        körülfogni az ujjaival, de ez nem jól sikerült. Most érezte
 44    1,     9|                        Milyen furcsa volt például ez: az utóbbi években, mióta
 45    1,     9|                            szombat... elég volt”. Ez utóbbit különösen kifejezõnek
 46    1,     9|                           nem fog megtörténni, és ez az újság mély izgalmával
 47    1,     9|                          stádiumról nem tudtál... Ez már a nehezebbik része...~
 48    1,    10|                           mondja, orvostól jövök, ez a hitelemhez tartozik;~mert
 49    2,     1|                      õrültnek hiszem magam, akkor ez egy hibás eszme, egy rögeszme.~-
 50    2,     1|                           mondta. De hiszen akkor ez nem rögeszme, akkor az egy
 51    2,     2|                           nélkül nem mond semmit: ez a pszichoanalitika vívmánya.
 52    2,     2|                        gondolatunk rejtett rugója ez a két ösztön: a szadizmus,
 53    2,     2|                    hatalmaskodni, uralkodni akar: ez az ön halálos idegbaja,
 54    2,     4|                   sajátságát rögzítette volna le. Ez a sajátság nemleges természetû
 55    2,     4|                           hanem az alkalmazottat.~Ez a megállapítás, ha ellenõrizzük,
 56    2,     5|                           mondta nyugodtan.~Igen, ez az eset. A fásult dementia
 57    2,     5|                            A beteg legyint. Igen, ez az a fáradt, rendellenes
 58    2,     5|                         bajom, mi bajom. Nem élet ez, kérem. Az embernek se vasárnapja,
 59    2,     5|                    óvatosak. Hagyjunk rá mindent. Ez a legenyhébb kezelés.~-
 60    2,     5|                      doktor úr - súgom remegve -, ez hogy került ide?~- A János?
 61    2,     6|                        gondoltam, de furcsa dolog ez, most veszem észre. Hogy
 62    2,     6|                             Na igen, igen, hiszen ez az udvariasság kijár nékem
 63    2,     6|                    tapsolnak, egy kicsit csökkent ez a szorongó érzésem - végre
 64    2,     6|                     riporttémát. Vagy úgy, hiszen ez én vagyok, akinek az egészet
 65    2,     7|                      elõkelõ, tapétás szobájából.~Ez a „nyugtalanok” osztálya,
 66    2,     7|                           tételét.~Ezért él.~Vagy ez nem volna élet?~„Élõhalottak!”~
 67    2,     7|                        volna élet?~„Élõhalottak!”~Ez is egyike azoknak a tehetségtelen,
 68    2,     7|                          a világon, ezen kívül... Ez a karszék... az a galamb...
 69    2,     7|                         közt az a különbség...~Mi ez? Miket beszél? Miért mondja
 70    2,     7|                            meg „depresszíva”, hát ez meg mi?~Ijedten nézek rá.~
 71    2,     7|                         szembejövõk elõl. Nini... ez hordárnak képzeli magát...
 72    2,     7|                        hordárnak képzeli magát... ez meg katonának... ez meg
 73    2,     7|                      magát... ez meg katonának... ez meg sofõrnek... nem szállna
 74    2,     7|                          szállna le az autóról... ez meg... aha... ismerem...
 75    2,     7|                          meg... aha... ismerem... ez bankigazgatónak képzeli
 76    2,     7|                          magát... már húsz éve... ez meg politikusnak... Végre...
 77    2,     7|                              a színész barátom... ez legalább mindennap másnak
 78    2,     8|                             kiáltotta lelkesen. - Ez a kérdés! Diszkréció! A
 79    2,     8|                           pillanatnyi idõm sincs. Ez a rendezés tönkretesz. Ezerfelé
 80    2,     8|                           kell állni... Ejnye, mi ez? Itt most katonáknak kell
 81    2,    10|                     végleg megfagynék meztelenül. Ez a megismerés igen rossz
 82    2,    10|                           kezdõdött: „A kéményed, ez az egész világ - repedésed,
 83    2,    10|                           kicsit szuszogott.~- Mi ez? - kérdeztem.~- Mi volna? -
 84    2,    10|                      mondta, hogy melegítsem föl. Ez egy nagyon jó kályha, jól
 85    2,    11|                          héten, hogy mirõl írjak, ez maradt vissza a rostán:
 86    2,    11|                          elváltozás nincsen, hogy ez a dolog, izé, hogy ez az
 87    2,    11|                        hogy ez a dolog, izé, hogy ez az õ hite az õ elmebetegségében
 88    2,    11|                          persze, nem ismersz meg. Ez és ez vagyok. Húsz éve jó
 89    2,    11|                            nem ismersz meg. Ez és ez vagyok. Húsz éve jó barátok
 90    2,    11|                            Nagyon jól tudom, hogy ez egy ünnepélyes hely, a tébolyda
 91    2,    11|                    élõhalottak háza.~ÉN. Úgy van. Ez a helyes kifejezés. Bocsáss
 92    2,    11|                        fal... mögötte semmi... és ez így lesz, mindörökké...~
 93    2,    11|                           Ide csak bejönni lehet. Ez pokol... Lasciate ogni speranza...~
 94    2,    11|                           többek. Te õrült vagy - ez nagyon szép és felemelõ
 95    2,    12|                       tébolydába, mert megõrült - ez klinikai ügy, a stílus,
 96    2,    12|                       ingerült, szórakozott volt. Ez a nyugtalanság ugyan, szerény
 97    2,    12|                            hogy ne éhezzenek.~Hát ez volt az, amin a pékmester
 98    2,    12|                        meg volt írva eleve”. Mert ez a képtelenség és ostobaság
 99    2,    13|                       vettem két hatosért.~NÕ. Mi ez, hisz ennek semmi értelme.~
100    2,    13|                               És most kijött? Hát ez mi?~NÕ. Ja... akkor másképp...
101    2,    14|                           így: szomorú vagyok, de ez nem jó, víg akarok tehát
102    2,    14|                           vagyok. Nagyon egyszerû ez. Egyszerûen azért, mert
103    2,    14|                         lenni.~Csodálkozott, hogy ez milyen egyszerû, és hogy
104    2,    14|                          lesz, mondta magában, és ez nagyon megnyugtatta. Már
105    2,    14|                    magában, az emberek szeretete: ez az emberszeretet. Ó, és
106    2,    14|                        rájött. „Egy-kettõ-három”, ez mindent megcsinált. Most
107    2,    14|                     pillanatra elcsudálkozott. Mi ez? Történt valami?~Kinézett
108    2,    14|                           újságírókkal, mi, hehe?~Ez jó volt, hogy ilyen elfogulatlan
109    2,    14|                 megveregette a szerkesztõ vállát. Ez még nem elég, villant át
110    2,    14|                     szolgálni, hogy akkor elmúlik ez a lidércnyomás. Ha õ okosan
111    2,    14|                        mellett, egy széken.~De mi ez, mondta ekkor magában kimondhatatlan
112    2,    15|                         Töltõtoll és Papír, azért ez a megtérés, amaz Új Egyház
113    2,    15|                        bennem a Nagy Átalakulás - ez a könyv valósította meg
114    2,    15|                   szüksége, a többi nem fontos, s ez az ember, véletlenül éppen
115    2,    15|                           és teendõjét fejezi ki.~Ez a szerep és teendõ Benn
116    2,    15|                   cselekszik.~Hogyne. Úgy is van.~Ez a központi lény, az egész
117    2,    15|                          s a biológiai Akaratának ez a megszemélyesítõje, a nemzet
118    2,    15|                   törekvés csalhatatlan tudásának ez a letéteményese, ez az egyetlen
119    2,    15|                     tudásának ez a letéteményese, ez az egyetlen egyénben az
120    2,    15|                       üdvözítõ igazságra.~Na hát, ez történt velem is.~Olvasás
121    2,    15|                    mellékesen jegyzem meg, hiszen ez a kis különbség egyáltalán
122    2,    15|                            jelenleg Hitler Adolf.~Ez tévedés. Mondjuk így: helytelen
123    2,    15|                     fõorvos úr kérem szépen, hogy ez az alak itt folyton azt
124    3,     1|                           köztük összefüggés. Még ez a két fogalom: „én” és „
125    3,     1|                      volna, úgy cikázott át rajta ez az ismerõs, hebegõ nevetés.
126    3,     1|                          ügyébe került tárgyakat: ez puska, ez tõr, az ott az
127    3,     1|                       került tárgyakat: ez puska, ez tõr, az ott az ellenség,
128    3,     1|                        volt szó, elhallgatott, de ez nem tûnt fel ott, ahol annyian
129    3,     1|                          hadnagy elhallgatott, de ez nem tûnt fel senkinek. Néha,
130    3,     1|                       inkább megbüntetik. És mint ez ismeretlen földrész bennszülötteit,
131    3,     1|                           elvégezte magában, hogy ez, hogy ilyeneket mondanak,
132    3,     1|                   nevetéstõl csukló hangon:~- Hát ez meg miféle volt?~Andrej
133    3,     1|                           hatáson. Hja, ma chêre, ez egyenes ember, egy katona,
134    3,     1|                        egyenes ember, egy katona, ez egyszerûen megfogja, ha
135    3,     2|                  történetében is fordulópont lesz ez a munka.~~Az Andrássy úton
136    3,     2|                      nincsen. Ha õ úgy érzi, hogy ez a beteges levertség az olasz
137    3,     2|               kapcsolatban lett úrrá rajta, akkor ez azt jelenti, hogy az olasz
138    3,     2|                 helyzetnél fogva, ahogy meglátta. Ez a helyzet talán szerepet
139    3,     2|                        emlékét idézi fel szabadon ez a találkozás - ha rájön,
140    3,     2|                      tudtam, honnan ismerõs nekem ez a volt fagylaltárus. Elszoruló
141    3,     3|                      mondta oktatólag az orvos. - Ez almafa. Olyan, mint az a
142    3,     4|                          Jolánnak igaza van, hogy ez az egész egy kis hisztériás
143    3,     4|                       ilyesmi. Õ azt mondja, hogy ez egy egész egyszerû idioszinkrázia
144    3,     4|                         várnánk a mamát.~Csakhogy ez nem olyan egyszerû. Málcsi
145    3,     6|                lobogtatták.~- Aláírni, aláírni! - ez volt, amit utoljára hallottam,
146    3,     7|                         volt csavargatva.~- Igen, ez az. Tolja be, János.~A láda
147    3,     7|                           beszélt tovább János -, ez a hat fülke, mind tele van.~-
148    3,     7|                        egy fekete és mély lyuk.~- Ez meg itten egy fiatal leány,
149    3,     7|                         velõbe.~- Nézd... nézd... ez az igazi meztelenséged...
150    3,     8|                    agnoszkáltak. Nem szûk magának ez a cella?~- Nem.~- Nekem
151    3,     9|                           a túlfinomult lélekhez. Ez tegnap történt, ma ismét
152    3,     9|                     boldog és mámoros embert, kit ez a harmatos jelenség szeret,
153    3,    10|                         nagyon jól meg van festve ez a nõ, ugye ezek nem hordtak
154    3,    11|                      tekintetben elõnyösebb azért ez az állapot, hogy az embernek
155    3,    11|                      szánalmasabb a két fül. Hogy ez soha nem jutott az eszembe!
156    3,    11|                         lóg a fej két oldalán, és ez nekem tetszett, és meg akartam
157    3,    11|                        szájunk?~- Az igaz. Látod, ez az egyetlen dolog, amit
158    4,     1|                      görbülõ, óriási vonallal. És ez az egész tér telehintve
159    4,     1|                      láttam sehol.~Órákig tartott ez, vagy napokig? Milyen furcsa.
160    4,     1|                    keresztülszakítani a fejemmel. Ez akkor volt, mikor a tenger
161    4,     1|                       sötét lyuk. Meddig tart még ez a csönd?~Most hol vagyok?
162    4,     1|                 lobogtatta a roncsok fölött. Csak ez a zászló mozgott az éjszakában.~ ~
163    4,     2|                  megmagyarázni, doktor úr... hogy ez nem egyszerû és nem szokott...
164    4,     2|                         jelentõsége van - és hogy ez egy egészen új és titokzatos -
165    4,     2|                      belülrõl, elönti a partokat. Ez a kéj mindkét életjelenségnél
166    4,     2|                           nedvekért volt a görcs, ez a megoldás, ez a megváltás,
167    4,     2|                           a görcs, ez a megoldás, ez a megváltás, ez a felszabadulás -
168    4,     2|                         megoldás, ez a megváltás, ez a felszabadulás - és ez
169    4,     2|                           ez a felszabadulás - és ez a kéj. Hogy a lelki jelenség -
170    4,     2|                          testbe, megadja magát... Ez a lélek hódolata a test
171    4,     2|                          így nevezem: mondjuk hát ez „a kéj pszichológiájának
172    4,     2|                       kuszán beszélek. Igaza van, ez nem is tartozik ide.~- Én
173    4,     2|                       beszélek, nem fárasztja önt ez? Most ne szóljon közbe egy
174    4,     2|                          természet vagyok, de nem ez a fõ. Nem, az igaz, nem
175    4,     2|                        járok emberek közé. Látja, ez a szobám: - szeretem. Szeretem
176    4,     2|                         nem dolgokat - ostobaság. Ez egy folyamat, amit elõidézek
177    4,     2|                          Persze, ha meggondoljuk, ez nem is lehet másképp...
178    4,     2|                        tudom. S ha tudnám is, nem ez a fontos. Most már annyira
179    4,     2|                           valami: egy szó, akármi ez: „nyomorúság” - de értse
180    4,     2|                       nyomorúság” - de értse meg, ez a szó csak kisegítõ, irritáló
181    4,     2|                          amibe megkapaszkodhatom. Ez itt: nõk, nõk. Szép, szép,
182    4,     2|                       Szép, szép, szép nõk. Igen, ez talán az egyetlen lehetséges
183    4,     2|                       Szép nõnek születni - igen, ez lett volna talán egyetlen
184    4,     2|                      vacogva vágytam rá hónapokig ez éjszaka után - hanem az
185    4,     2|                           az agyvelõm eresztékét: ez az én gyûlöletem iránta.
186    4,     2|                        kérlelhetetlen daganatok - ez õ. Õ nyomorgatja, döfködi,
187    4,     2|                          után - cis, cis, dé - és ez egy szót jelent, átcikázik
188    4,     2|                            jaj: - de azért mindig ez lappang benne: nyomorúság.
189    4,     2|                       fontos... késõbb elmosódott ez a kép, és csak a készség
190    4,     2|                     feketét rendelek, és így megy ez órákon át. Akkor meg így
191    4,     2|                       napokig tartott.~- Néha, de ez ritkábban, váratlanul s
192    4,     2|                         zongorán ... És fõleg, ó, ez a legfõbb, vannak könyvek
193    4,     2|                         már meg kell hallgatni... ez igazán furcsa... Nézze,
194    4,     2|                         látja, ami nekem kell. No ez... nézze. Mikor Raszkolnyikov
195    4,     2|                    szerettem volna... ha csak nem ez az a nõ, akit szeretek...
196    4,     2|                       dass nicht sein sollte” meg ez: „Úgy látszik, nem érdemelünk
197    4,     2|                           ugye furcsa?... Nagyobb ez minden szerelmi kéjnél...
198    4,     2|                   tudomány...~- Nem értem... hogy ez mind vízió... hogy egy elnyomott
199    4,     3|                        torkig vagyok... Ha nektek ez kéjmámor, csináljátok vele
200    4,     3|                            Ni csak, éppen jól jön ez a hat nap... A méltóságos
201    4,     3|                        máris lehurrogta.~- Mi az, ez nektek világítás? Lejjebb
202    4,     3|                          nyúlj, mert megharaplak!~Ez a doktorkisasszonynak szólt,
203    4,     3|                     Lejjebb, az isten áldjon meg! Ez egy szúrás? Mélyebbre, szerencsétlen!
204    4,     3|                           végre? Köszönöm szépen! Ez nektek tizenöt perc? Persze,
205    4,     4|                         Másnapra már tudtam, hogy ez pontosan tíz órakor mindig
206    4,     4|                           a betegsége, csudadolog ez, mégis egyre jobban van,
207    4,     4|                       mélységes szorongást leplez ez a túlzottan kitörõ nevetés?
208    4,     4|                           az magának?~És így ment ez aztán, mindennap, délelõtt
209    4,     4|                         hogy hónapok óta megy így ez az ugratás, a vetélkedés,
210    4,     5|                        mint egy ébresztõóra. Nem, ez nagyon szegényes társalgás,