Rész,  Fej.

  1    1,     1|     erkölcsprédikációt kapok, holott én a hasamat fájlalom és nem
  2    1,     1|         egészségem;~mert ilyenformán én nagyon jól megférek a betegségemmel,
  3    1,     2|               Hogy van?~Hogy vagyok? Én Istenem.~Tizennyolc éves
  4    1,     2|              már azt is tudják, hogy én csak hiszem azt, hogy most
  5    1,     2|          tõlem azt az összeget, amit én kocsira szántam, hogy meglátogassam
  6    1,     5|       fizetni fogsz... vagy te, vagy én...~Valamit dadogni akartam,
  7    1,     5|              elõtte... vagy te, vagy én...~És otthagyva a konyhát,
  8    1,     5|         vette fel, úgy várta apámat.~Én is a szobámba húzódtam vissza,
  9    1,     5|             a szünet.~Aztán apám, az én okos, jóságos és mindentudó
 10    1,     5|    reszkessenek tõle a legerõsebbek, én nem fogok félni, ha felnövök,
 11    1,     5|           Megszorítom apám kezét. Az én okos, erõs, nyugodt apám,
 12    1,     6|             INFLUENZA~Jaj, doktor úr én nem tudom mi ez... mit gondol?
 13    1,     6|              meg, hogy mi bajom van? Én igyekszem magamat precízen
 14    1,     6|            akar diagnózist csinálni? Én nem kérdezek semmit, én
 15    1,     6|              Én nem kérdezek semmit, én nem akarom befolyásolni,
 16    1,     6|             nem akarom befolyásolni, én nem mondom, hogy nekem mire
 17    1,     6|          hogy nekem mire van gyanúm, én tárgyilagosan és elfogulatlanul
 18    1,     7|            kloroform, ugye? ... hogy én most el fogok aludni?...
 19    1,     7|        csakhogy azt hiszem, hiába... én még soha nem voltam ennyire
 20    1,     7|              voltam ennyire ébren... én még soha nem figyeltem ilyen
 21    1,     7| körülményesen, ami velem történik... én tudom, hogy a kedvesnõvér
 22    1,     7|           behallatszik a villamos... Én még soha ennyire nem voltam
 23    1,     7|            jól tudom, ott van, pedig én itt vagyok és talán nem
 24    1,     7|          messzebb, csak ez van, mert én már nem vagyok... tizenhárom,
 25    1,     7|          hová fordulnék vissza, hisz én már nem vagyok... csak elõre...
 26    1,     7|             messze van éntõlem, mint én õtõle... tehát annak az
 27    1,     7|          annak az embernek a számára én és ez a létezõ valóság itten
 28    1,     7|              Milyen egyszerû... Hogy én... meg a izé... ez itten,
 29    1,     7|             hogy aludjak el... mikor én nem is vagyok... és õk sincsenek...
 30    1,     9|            holnap majd azt mondják: „Én néhány órával elõbb találkoztam
 31    1,     9|              de meg tudja érteni, ha én undorodom magamtól...~Megállt,
 32    1,     9|            az egészséges férfi... és én...~Megint megindult, hangosan
 33    1,     9|                  Honnan tudtad, hogy én ilyen korán bejövök?~A másik
 34    1,     9|          vannak szerencsés esetek... Én pedig lelkiismeretes leszek...
 35    1,     9|           van... majd meglátod... ha én valamivel komolyan foglalkozom...
 36    1,     9|          majd meglátod... nem vagyok én olyan könnyû legény...~És
 37    1,    10|        némely felületes szerzõ, hogy én nem megyek orvoshoz.~Már
 38    1,    10|           nem megyek.~Megyek bizony.~Én csak azokat az okokat soroltam
 39    1,    10|             õ megjegyzései közben az én szerény, halk közbeszólásomból
 40    1,    10|              vagyok, majd megmutatom én neki, mennyivel jobb alakom
 41    1,    10|         amiért párbajozni is megyek, én ugyan elvbõl lenézem a párbajt,
 42    1,    10|            lehet;~gégészhez, mert ha én egyszer kinyitom a szám...~
 43    2,     1|             kedves kollega úr, vajon én, aki önnel e percben beszélek,
 44    2,     1|             mi az ön véleménye?~- Az én véleményem az, hogy õrült
 45    2,     1|          rögeszmém van, hiszen akkor én õrült vagyok.~- Hát persze.
 46    2,     2|              már nem emlékszem.~- De én emlékszem. A te idegeid
 47    2,     2|            ölni a sárga bablevest.~- Én?!~- Igen. Te ütni és verni
 48    2,     2|             mondtam félig sírva - ...én nagyon szeretem a sárga
 49    2,     2|            az idegorvos. - Majd adok én magának. Ön igenis szereti
 50    2,     2|               Ön Caligula. Majd adok én neked, te büdös!~- Micsináljak? -
 51    2,     2|              De rögtön. Majd letöröm én azt a te komisz szadizmusodat!
 52    2,     2|    szadizmusodat! Majd kigyógyítalak én abból a szadizmusból! Na
 53    2,     4|           jellegû megokolással, hogy én gyilkos vagyok (mellesleg
 54    2,     6| szanatóriumban, és hogy szeretné, ha én is felolvasnék valamit,
 55    2,     6|             Otthon-körben ültünk, és én éppen egy dramaturgiás elméletemet
 56    2,     6|              hogy milyennek képzelem én az új magyar drámát - az
 57    2,     6|     riporttémát. Vagy úgy, hiszen ez én vagyok, akinek az egészet
 58    2,     7|          ágya szélén - õ rám ismert, én vagyok D’Annunzio, illetve
 59    2,     7|          duzzogva, sértõdötten.~- És én is... én is... meg vagyok
 60    2,     7|           sértõdötten.~- És én is... én is... meg vagyok sértõdve...
 61    2,     8|              A felelõsség az enyém - én rendezek mindent!... Higgye
 62    2,     9|             megint kontrázhat, és az én vezérem nem mehet sehova.~-
 63    2,     9|              De nem azért játszottam én a kilencvenes években Maróczyval
 64    2,    10|       csúszni, biztosan lecsúszna és én végleg megfagynék meztelenül.
 65    2,    10|              hõhullám áradt felém és én felujjongtam a boldogságtól.~-
 66    2,    10|          karikák halványak voltak és én azt mondtam magamban: „Õ
 67    2,    10|             lelkemet akarja.” És „Az én lelkem” címû verskötetemet
 68    2,    10|          Megtaláltam a Meleget és az én lelkem nem végzett hiábavaló
 69    2,    11|            már be is zárja mögöttem.~ÉN. Szervusz Gyulus.~Õ áll
 70    2,    11|               hogy megismert. Tehát.~ÉN könnyedén. Jappardon, bocsáss
 71    2,    11|             mered, nagy fájdalommal.~ÉN. Tudod, sok bajom van ezzel
 72    2,    11|         tompán. Az élõhalottak háza.~ÉN. Úgy van. Ez a helyes kifejezés.
 73    2,    11|          Rettenetes... Rettenetes...~ÉN csodálkozva. Rettenetes?
 74    2,    11|              így lesz, mindörökké...~ÉN ámulva. No de megbocsáss...
 75    2,    11|               mint az Árnyék... hogy én elmebeteg vagyok.~ÉN vállat
 76    2,    11|            hogy én elmebeteg vagyok.~ÉN vállat vonok, tûnõdve.~Õ
 77    2,    11|            talán nem hiszed el, hogy én elmebeteg vagyok?~ÉN legyintek.
 78    2,    11|            hogy én elmebeteg vagyok?~ÉN legyintek. Elmebeteg? Mi
 79    2,    11|            õrült.~Õ tompán. Na ugye.~ÉN. Régebben tudom, mint te.~
 80    2,    11|             Õ meghökkenve. Régebben?~ÉN. Hát persze. Sokkal régebben.
 81    2,    11|             az... és most is csak...~ÉN. Ugyan hadd el, most is
 82    2,    11|             arról, hogy nem értem... én azt hittem, te nemcsak tudsz
 83    2,    11|            Lasciate ogni speranza...~ÉN. Ja barátom, akkor persze
 84    2,    11|           reménnyel. Hát mit tegyek?~ÉN nem minden megvetés nélkül,
 85    2,    11|            közt, õrült létedre, mint én, józan létemre... akkor
 86    2,    11|              Õ tompán. Nem engednek.~ÉN. Lárifári. Mondok neked
 87    2,    11|             mérges vagyok.~Na látod. Én már megyek is, dolgom van.
 88    2,    12|     cselekedetek történtek.~Nos hát, én is csak azt teszem.~Az történt,
 89    2,    12|          mégis, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy õ akarja”.~
 90    2,    13|             FÉRFI. Úgy? Szóval, amit én egy fél óra alatt nem tudok
 91    2,    13|           alatt megcsinálod. Szóval, én egy marha vagyok. Szóval,
 92    2,    13|            egy marha vagyok. Szóval, én barom vagyok. Hát, kérlek
 93    2,    13|          Csak add ide, igenis, majd, én...~FÉRFI. Tessék. Nem szólok
 94    2,    13|               kedves barátom!~FÉRFI. Én nem csíptelek, én odaadtam
 95    2,    13|             FÉRFI. Én nem csíptelek, én odaadtam neked, hogy csináld
 96    2,    13|             sírva. Nem!!... Nem!!... Én akarom megcsinálni... már
 97    2,    13|           segítség!... kés van nála!~ÉN kirohanok a folyosóra, betöröm
 98    2,    13|                NÕ ájultan összeesik.~ÉN. De hát mirõl van szó?~FÉRFI
 99    2,    13|              összeesik, idegsokkban.~ÉN az asztalhoz ugrom. Néhány
100    2,    14|      félhangosan szólt maga elé: „Az én édes fiam szeret engem.
101    2,    14|           édes fiam szeret engem. Az én édes fiam úgy szeret engem,
102    2,    14|            nem nevet, megharagudott. Én itt ebbe a kávéházba otthon
103    2,    14|         tetszik, fulladjanak meg. De én már rájöttem, hogy lehet
104    2,    14|              a kérdés: hogy kerültem én ide, és most mit csináltam?
105    2,    14|           egymást az emberek? Uraim! Én szeretem az emberiséget!
106    2,    14|             szeretem az emberiséget! Én szeretem... Új élet... Uraim...
107    2,    15|            micsoda sötétségben éltem én eddig.~Õmaga a könyv vallásalapító
108    2,    15|              lehet õ az Isten, mikor én vagyok az?~ ~
109    3,     1|               Még ez a két fogalom: „én” és „Vaszilij” se tudott
110    3,     1|              kitüntetett tisztje, az én Vaszilij barátom. Jó, jó -
111    3,     1|         nevetett.~- Na, isten veled. Én elmék.~- Hová?~- A kabaréba.
112    3,     1|              alig tudott beszélni.~- Én. Itt vagyok.~Az asszony
113    3,     2|          hogy talált-e a golyóm, azt én nem tudhatom. Csak egy katonáról
114    3,     2|       katonáról tudom biztosan, hogy én öltem meg. Véletlenül ott
115    3,     2|           híres zenész volt odahaza. Én kitüntetést kaptam. De sajnáltam
116    3,     3|               Szegény öreg. Bánom is én. Mért nem vigyáz. Az ember
117    3,     4|        feleségem megkért, hogy írjak én õ helyette Málcsi néninek,
118    3,     4|          elõadásait hallgatta, ami - én nem értek hozzá, de õ mondja -
119    3,     4|         borzasztó nehéz dolog lehet; én múltkor egy kicsit belenéztem
120    3,     4|          igazán nagyon jó hozzám, és én igen hálás vagyok neki,
121    3,     4|             is itt ül a szobában, és én csak lábujjhegyen járok,
122    3,     4|            nem érti az életet. Tudom én, hogy Jolánnak igaza van,
123    3,     4|         biztosan jobban leszek majd. Én nagyon boldog voltam, hogy
124    3,     4|             a fejemet nyakig, de hát én az én kis buta fejemmel
125    3,     4|         fejemet nyakig, de hát én az én kis buta fejemmel nem tudom
126    3,     4|            folyton szitál az esõ, és én az ablaknál ülök, és kibámulok,
127    3,     4|              Istenem, miért nem élek én abban a gyönyörû korban.~
128    3,     6|            kilencszáz hallgató ült - én csak kilencszázat láttam,
129    3,     6|           fejét, aztán megvakarta az én fejemet. Aztán egy pohár
130    3,     7|             az megérte kegyednek. Az én három évem, az én vágyakozásom...
131    3,     7|      kegyednek. Az én három évem, az én vágyakozásom... az meg annyit
132    3,     8|        Pisztollyal.~- Az jó. Eleinte én is úgy akartam, de aztán
133    3,     8|    Freinreisz Zoltán.~- Na hát?~- És én szamár, azt hittem, magához
134    3,     8|           Hát, maga a Nebbich Lajos? Én azt hittem, a magáé lesz.
135    3,     8|          akkor hozzám jött volna! Ha én ezt tudom, hogy nem magához
136    3,     8|              mondta, máshoz megy, és én tudtam, hogy az csak maga
137    3,     8|           csak maga lehet...~- És ha én tudom, hogy maga pisztolyokat
138    3,     8|              mondta, máshoz megy, és én tudtam, hogy az mag a...~-
139    3,     9|         BIMBÓ~máj. 1.~Azt hiszem, az én szomorú és reménytelen életembe
140    3,     9|     gyöngyvirágot szeretek.~jún. 30.~Én szeretem õt, illatos, mámoros
141    3,     9|           barátja, kit sokra becsül. Én is becsülöm a derék, komoly
142    3,     9|               Ejnye, csak nem vagyok én beteg?~nov. 7.~Ma temettek
143    3,    10|          bûbájjal telt el a tájék, s én könnyekkel szememben szóltam:
144    3,    10|            idézett fel a mélybõl, és én meg is jelentem neki, csontváz
145    3,    10|             fogytál le ennyire? - és én szóltam: A haláltól - és
146    3,    11|              maradsz itt?~- Tudom is én. Nagyon unom magam. Tudod,
147    3,    11|      kíváncsi voltam a találkozásra. Én tudniillik valami hosszú
148    3,    11|        mindig hordják a testet, amit én már olyan régen nem hordok.
149    3,    11|              valamit.~- Hát, kérlek, én csak elnéztem egy darabig.
150    3,    11|      tulajdonképpen miért is akartam én vele találkozni. Aztán,
151    4,     1|          bámészkodtak az arcomba, de én rájuk nevettem. Hiszen én
152    4,     1|            én rájuk nevettem. Hiszen én csináltam a gépet - mondtam
153    4,     1|             gépet - mondtam nekik -, én csináltam az utolsó szegig,
154    4,     2|        magyarázni. Nem is vitatkozom én, hanem majd megpróbálom
155    4,     2|              szimptómákat úgy, ahogy én látom õket. Én ezen sokat
156    4,     2|            úgy, ahogy én látom õket. Én ezen sokat gondolkoztam,
157    4,     2|               hogy narkotizálják. Az én fajtámból kerülnek ki, bizonyosan
158    4,     2|           kerülnek ki, bizonyosan az én fajtámból kerülnek ki az
159    4,     2|             végleteken vannak.~- Míg én... Nézzen a szemembe, doktor
160    4,     2|             a szerelmi mámor között? Én régen, csodálkozással és
161    4,     2|            ez nem is tartozik ide.~- Én magam, hiszen én magam ismerem
162    4,     2|              ide.~- Én magam, hiszen én magam ismerem ezt a kérdést...
163    4,     2|             ismerem ezt a kérdést... én csak a véleményét jöttem
164    4,     2|     nyugodtan áradni fog belõlem, és én lassan behunyom a szemem.~-
165    4,     2|               hogy megértsen. Ami az én lelkemben végbemegy, mikor
166    4,     2|           mást jelentett, mint ahogy én most szeretném... Szerencsétlen
167    4,     2|             lélegzetet... Figyeljen, én is figyelni fogok.~- Mikor
168    4,     2|          üresség. Még nem jött el az én órám. Elhagyott utcákon
169    4,     2|         fölénnyel kell megvetniök az én bús férfimivoltom. Õértük
170    4,     2|            hogy oly szép, s hogy nem én vagyok õ. Ki szerettem volna
171    4,     2|         áldoztam neki, s azt hittem, én fogok gyõzni. Aztán hihetetlen
172    4,     2|          állott egy kerítés elõtt és én valamirõl beszéltem. Akkor
173    4,     2|         elzárták volna a világot, és én valami ürességbe zuhantam.
174    4,     2|        jöttek csak meg a könnyek, és én hanyatt fekve, hangosan,
175    4,     2|            kéjt formáljak belõle: az én gyötrelmem kéjét. Hordoztam
176    4,     2|           úgy gázoltak a futamok, és én egészen dermedten és sötéten
177    4,     2|           agyvelõm eresztékét: ez az én gyûlöletem iránta. Ezek
178    4,     2|              fájdalmam mámora, mikor én akarom. Vannak helyzetek
179    4,     2|           vagyok borús szemeimmel... én nyomorult, fölösleges élet...
180    4,     2|            belõle minden szemetet... én idegen testem... gonosz
181    4,     2|            akar? Hogy mondta?~- Hogy én azt nem értem... Hazudom,
182    4,     2|            azt nem értem... Hazudom, én?... Hogy a tudomány...~-
183    4,     2|             ostoba...~- ...mit bánom én!... Ön nem értheti meg soha...
184    4,     2|          gonoszok... nem azt mondtam én...~- Hiszen õk se kellenek
185    4,     2|         ködös, lágy hegyek alatt. Az én lelkem elvisz engem oda,
186    4,     2|       titeket megedzett a sós lé, és én boldog vagyok veletek. Szelíd
187    4,     3|            szórakozott voltál... Már én is szólni akartam, hogy
188    4,     3|    csináljátok vele akár ezer évig - én nem vagyok megesküdve ezzel
189    4,     3|   mennydörgött:~- Megvesztél... Hogy én?!... Hogy engem?!... egy
190    4,     3|              még csak az kéne!... Az én hasamba be nem teszi méltóságos
191    4,     3|              nem szólok?!... Mi?!... Én most egy szegény beteg vagyok...
192    4,     3|           keserves... Na, meg vagyok én áldva magukkal!~Szerencsére,
193    4,     3|           hasfalba... na, meg vagyok én veletek... Megvan végre?
194    4,     3|            Te tudtad, hogy van neki? Én bizony isten nem tudtam!
195    4,     4|          elég nehezen megy. Most már én kezdtem vigasztalni, a könnyebb
196    4,     4|              megneheztelne rám, hogy én tudtam a dologról, mégse
197    4,     4|              mikor még tudtam járni, én is meg-meglátogattam...
198    4,     4|         szavain, rosszat mondana rá. Én is elhallgattam, bár most
199    4,     4|             klinikáról.~- Nem hiszem én azt, Fityó Gábor. Én inkább
200    4,     4|          hiszem én azt, Fityó Gábor. Én inkább olyasmit hallottam,
201    4,     4|         rosszul áll. A maga helyében én inkább csak a lelkemre gondolnék,
202    4,     4|            meg elõbb? Ugye, hogy nem én?~S még hunyorgatott is felém,
203    4,     4|           Elvégre mégiscsak beteg az én kedves szobatársam, s ha
204    4,     4|        érdekében, hogy aszongya, még én úgyse értem meg a kegyelemre,
205    4,     4|              amiért neki lett igaza. Én nem láttam, de gondolkodás
206    4,     5|               nem kompromittáltam az én nagyon kedves és lelkes