Rész,  Fej.

  1    1,     1|             nem megy az ember, mert már régen menni kellett volna,
  2    1,     1|              mert a régi orvosomban már nem bízom, miután nagyon
  3    1,     1|        amikor a díjak következtében már lesz ugyan mivel harapni,
  4    1,     2|           mert õk jobban tudják, õk már azt is tudják, hogy én csak
  5    1,     3|          van. Holnap reggel esetleg már késõn jönnék...~- Szent
  6    1,     3|         igen, holnap reggel esetleg már nem lenne beteg. Na jól
  7    1,     3|             és azt üzeni, hogy most már elküldi a pénzt, mert a
  8    1,     3|      fejemre.~- Most sem?~- De most már igen. Fáj a fejem.~A derekára
  9    1,     4|            ORVOSLAT~Barátom meséli.~Már Pest felé közeledett a vonat,
 10    1,     4|  Elkeseredve törülgetem a képem, de már ott áll elõttem egy erélyesarcú,
 11    1,     5|             elhatároztam, hogy most már így várom meg, míg apám
 12    1,     5|        határozottan emlékszem, hogy már azelõtt se szerettem ezt
 13    1,     5|          Ezen nagyon elcsodálkoztam már akkor, de csak sokkal késõbb,
 14    1,     5|         akartam, de Lujza néni most már fuldokolva visított.~- Egy
 15    1,     5|           hogy mi lehetett az, most már csak apám megérkezésekor
 16    1,     5|      Vörheny. Skarlátnak is hívják. Már itt volt az orvos, beszélt
 17    1,     5|          megtudtam, hogy Lujza néni már nincs nálunk alkalmazásban.~ ~
 18    1,     6|             jó, elhiszem, de tessék már egy kicsit várni, még nem
 19    1,     6|           kezdek - ugyan, ne tessék már közbeszólni, azt akarom
 20    1,     7|      messzebb, csak ez van, mert én már nem vagyok... tizenhárom,
 21    1,     7|         hullámgyûrû szétlapul... ez már az óceán... az ott egy fárosz,
 22    1,     7|             ontja... Amerika... itt már nincs tovább, ha visszafordulni
 23    1,     7|           fordulnék vissza, hisz én már nem vagyok... csak elõre...
 24    1,     8|        ebben egyeztek ki. Dódi most már nagyon jól tudta, hogy a
 25    1,     8|       lélegzete elállott. Dódi most már nem mert sírni, és nem merte
 26    1,     8|         orvosság. A doktor bácsinak már nem is szólt a Rossz Fiúról.
 27    1,     8|            a torkából.~- Eh, eriggy már vele! - kiabált a Rossz
 28    1,     8|   hallgatott. Hiszen a képeskönyvet már odaadta. Lassan kaparászott
 29    1,     8|     mindjárt. Aztán egyszerre tudta már, mit akar tõle.~- Csúnya
 30    1,     8|             Rossz Fiú lihegve, most már mohón és vadul, rakott föl
 31    1,     8|             nem kell neki láb. - És már nem érezte.~- Itt van a
 32    1,     9|           idõbe helyezõdött, miután már azt is tudta, részletesen,
 33    1,     9|           régi, régi érzéshez, amit már szinte elfelejtett. Emlékek
 34    1,     9|        igazán semmi érdeke nem volt már közös a világ érdekeivel,
 35    1,     9|             mióta oda készült, ahol már nincs vélemény és ítélet,
 36    1,     9|              és végrendeletét, amit már régen, ösztönszerûen megcsinált,
 37    1,     9|             áll az íróasztal elõtt, már egyszer ugyanígy megtörtént
 38    1,     9|            érjen, a két jegenyével. Már este volt, szél kezdett
 39    1,     9|  kárhoztatta, nyomorult teste, amit már nem is érez, élete, amivel
 40    1,     9|       ismerte csak meg az orvost.~- Már vagy öt perce futok utánad -
 41    1,     9|       percekkel utóbb fogta fel.~...már múltkor, mikor az idegbajodról
 42    1,     9|         stádiumról nem tudtál... Ez már a nehezebbik része...~Egyszerre
 43    1,     9|        verejték ütötte ki.~Az utcán már senki sem járt, késõ éjszaka
 44    1,     9|    lelkiismeretes leszek... Várj... már mindent aprólékosan elgondoltam.
 45    1,     9|         szorongva pislogtak.~- Ó... már kész programom van... majd
 46    1,    10|             én nem megyek orvoshoz.~Már hogy a fene által körülírt
 47    2,     1|              Nagyon érdekes kérdés. Már gondoltam rá magam is. Szóval
 48    2,     2|        sárga bablevest.~- Lehet, de már nem emlékszem.~- De én emlékszem.
 49    2,     2|             az ön mazochizmusa kezd már fejlõdni az ellenkezõ irányú
 50    2,     3|                          PIROS~Most már bevallhatom, mint a meggyógyult
 51    2,     3|            és fölényesen (figyelték már, milyen gyanús elfogulatlansággal
 52    2,     3|            a kettõ), - szóval, most már beszélhetek a piros-mániámról,
 53    2,     3|             fekete töltõtollal írom már, kék tintával, tessék idenézni,
 54    2,     3|         Hogy stílszerû legyek, most már vérszemet kaptam, mint a
 55    2,     3|             a piros öngyújtó, ezért már harcolni kellett, az egész
 56    2,     3|            a piros zseb-bélésekre s már majdnem keresztülvittem
 57    2,     4|  fellendülésnek köszönhetõ, hogy ma már alig van ember, akinek idegrendszerében
 58    2,     5|      óhajtottam tanulmányozni, most már gyakorlatilag, ad hoc, esetrõl,
 59    2,     5|           élni csak kell!~Aha. Aha. Már rátér.~- Nehéz a mi helyzetünk,
 60    2,     5|        vagyunk felelõsek, de hát ha már vállaltam, hát teszem a
 61    2,     5|              És megbízik magában?~- Már miért ne bíznék? Két hónap
 62    2,     6|       értünk át Budára. Az igazgató már az ajtóban várt, és feltûnõen
 63    2,     6|           el kocsin, és az igazgató már itt vár rám a kapuban...
 64    2,     6|        felelte az igazgató -, ennek már kipróbált gyakorlata van!
 65    2,     6|      szabadon, az asztal mellett... már kiderült volna!...~Felolvasás
 66    2,     6|         ilyen korán elmenni!... Azt már nem engedem - a mi kedves
 67    2,     6| telefonkagylót, ha csöngettek. Most már kezdek kicsit megnyugodni.
 68    2,     6|         Talán mégis tévedtem. Azóta már kerestek volna, ha...~Egyébként
 69    2,     7|        kétségbeesni ezért? Felejtse már el, az istenért! Ne gondoljon
 70    2,     7|              követelve:~- Ne sírjon már, szé...~~„Élõhalottak temetõje.”~
 71    2,     7|           beszél? Miért mondja most már harmadszor... hogy aszongya, „
 72    2,     7|    bankigazgatónak képzeli magát... már húsz éve... ez meg politikusnak...
 73    2,     7|             van szó? Ja igen, tudom már... meg akarom írni ennek
 74    2,     8|         forgalmát. Egész tömeg állt már körülötte, mert hangosan
 75    2,     8|       katonáknak kell jönni... Ahá, már itt vannak. Ott jönnek szemben.
 76    2,     8|            alatt... jól van... most már kezd valahogy menni... Most
 77    2,     8|             jól van, helyes, megvan már... Ketten szembejönnek...
 78    2,    10|      közöltek, hogy ezek a modernek már egészen megõrültek, õk maguk
 79    2,    11|           barátom társaságában, aki már megint bevonult az elmegyógyintézetbe,
 80    2,    11|           túl az ember nemigen hall már újat, hacsak maga nem mond -
 81    2,    11|             zörögni az ajtón.~Azzal már be is zárja mögöttem.~ÉN.
 82    2,    11|         mérges vagyok.~Na látod. Én már megyek is, dolgom van. Szervusz,
 83    2,    12|       látszólag nyugodtabb is volt, már nem szaladgált fel és alá.~
 84    2,    12|       szaladgált fel és alá.~Vagyis már nem töprengett és nem tûnõdött.~
 85    2,    12|       ingadozott volna a diagnózis. Már valamivel veszélyesebb lett
 86    2,    13|            oldalt teszem - na! most már, remélem, begyógyul a szájad
 87    2,    13|          szájad egy kicsit, és most már békében hagysz, és elismered,
 88    2,    13|          ökör legyen valaki... most már majdnem megvolt... és elrontja!...
 89    2,    13|            Én akarom megcsinálni... már jó volt...~FÉRFI bõgve.
 90    2,    14|             kimondta, hogy „három”, már nem gondol arra, amire az
 91    2,    14|            mire kimondtam: „három”, már víg vagyok. Nagyon egyszerû
 92    2,    14|             ez nagyon megnyugtatta. Már a takarítónõvel is vidámabban
 93    2,    14|       könnyek gyûltek a szemébe, és már kinyitotta a száját, hogy
 94    2,    14|         szívében.~- Ahá - mondta -, már figyelnek. Annál jobb.~Szembenézett
 95    2,    14|              fulladjanak meg. De én már rájöttem, hogy lehet az
 96    2,    14|            hiú és vacogó remény. De már nem hitte.~Gyorsan, gyorsan,
 97    2,    14|            bizonyos volt, hogy most már folytatni kell, ha elkezdte.~-
 98    2,    14|            és tántorogva állt fel - már késõ volt. Két kéksapkás
 99    2,    14|            kelljen verekednem... ha már odavisznek...~Halványan
100    2,    15|   negyedszázad óta állok a régi, ma már pogánynak minõsített istenek
101    3,     1|                  VASZILIJ~I.~- Most már mindegy - mondta az ezredorvos
102    3,     1|             a homlokát, amit otthon már megszoktak: ebben a mosolyban
103    3,     1|     májusban szakaszvezetõvé. Ekkor már három kitüntetése volt:
104    3,     1|         hogy kitüntetést alig lehet már adni neki, rendkívüli szolgálataiért
105    3,     1|        Ekkor két és fél éve harcolt már anélkül, hogy egy napra
106    3,     1|        visszajön.~- Jó, ne nevessen már, Mása.~- De mikor olyan
107    3,     1|               Lámpát...~De Vaszilij már nem felelt. A fûben feküdt,
108    3,     1|          tört ki, váratlanul, amint már sokszor elõfordult.~H. G.
109    3,     1|      szervezetünk fel se vesz, mert már hozzászokott. Vaszilij nem
110    3,     2|          készülõ nagy operáról, ami már éjjel-nappal ott zengett
111    3,     2|     elhatározta, hogy megírja. Most már hitt benne, hitte, hogy
112    3,     2|           végére ért a történetnek, már tudtam, honnan ismerõs nekem
113    3,     3|            fa - mondta másnap.~Most már sokat volt lent. Járkált
114    3,     3|             orvos -, nemsokára lesz már rajta gyümölcs.~- Igen -
115    3,     3|           almafán valószínûleg lesz már ehetõ gyümölcs, lemegy és
116    3,     3|        lógott, kicsit összement, de már zöld volt. Csakugyan az
117    3,     4|           hidrohelioglobinus... na, már elfelejtettem, pedig tízszer
118    3,     5|           öklendezni kezd. Ahá! Jön már a jó kis gyomorsav! Lehet
119    3,     6|          vagyok daganatokkal. De ha már itt voltam, megkérdeztem
120    3,     6|            Azt mondta: jó, látott õ már olyat, hogy be akartak csúszni
121    3,     6|         közbe a fülembe súgta, hogy már nagyon régen nem láttak
122    3,     7|           hosszú, fehér lebernyeget már a gumikesztyûvel kapcsolta
123    3,     7|       bizony kellene a hely: vannak már ötnaposak a jég közt, az
124    3,     7|        Bloch, akit Budán fogtak ki, már hatodik napja fekszik...
125    3,     7|           fekszik... Bizony, tessen már jelentést tenni, hogy kellenének
126    3,     7|         aztán hiába preparálják, ha már egyszer...~Tizenkét lépcsõt
127    3,     7|           boncasztalt szép tisztán, már a szoba közepére gurították.
128    3,     8|            a tüdeje. Pardon, zöldül már a maga hasa?~- Még nem.
129    3,     8|         Csak a hájam szép kék. Most már rendesen megy minden a boncolásig,
130    3,     8|           minden a boncolásig, csak már túl lennék rajta. Szrr.
131    3,     9|            alakult, tudniillik mert már az építõmûvészetben sem
132    3,     9|       idõsebb úrral. Annak is olyan már a feje. Kértem tõle egy
133    3,    11|           hordják a testet, amit én már olyan régen nem hordok.
134    4,     1|         csak két fehér lapot láttam már és magam elõtt egy áttetszõ,
135    4,     2|             tudni, megállapította-e már az anatómia... hm, azt a
136    4,     2|  szétfeszítve a sziklarepedést - de már nem bírja tovább -, a következõ
137    4,     2|   kéjelgõnek neveztem magam. Érti-e már: a fájdalom kéjence vagyok:
138    4,     2|              ásítozó ajtókkal. Nem, már régen nem zongorázom - de
139    4,     2|        csöndet. Várom, alkonyodik-e már - lassan homályosul, a falak
140    4,     2|       néhány percnyi szünet - érzem már, némán s boldogan indul
141    4,     2|           is, nem ez a fontos. Most már annyira vagyok, hogy jól
142    4,     2|          tüdõszárny megereszkedik - már nehezül, lassul a lélegzet. -
143    4,     2|      gyorsul a vonaglás, s torkomon már szorulni kezd - arcizmaim
144    4,     2|          rettenetes gyönyör. Érti-e már?~- Érti-e már? Esténkint,
145    4,     2|       gyönyör. Érti-e már?~- Érti-e már? Esténkint, ha megnõ ablakom
146    4,     2|            vidékek, melyek kikoptak már lábaim alól. Tessék elhinni,
147    4,     2|          mindenütt. Ohó, értse meg, már dagad és nõni kezd egy gondolat,
148    4,     2|             s intettek irányukban - már akkor meggyûlöltem õket.
149    4,     2|        mindegy, nem emlékszem. Most már tisztán látom: nem õreá
150    4,     2|        maradt meg. Opera se kellett már: hozzászoktam, hogy egy
151    4,     2|         kisebb lesz - azután akkora már csak, mint egy kis csillag...
152    4,     2|             azt a sort - ohó, liheg már, vonaglik már - ...folyjatok
153    4,     2|            ohó, liheg már, vonaglik már - ...folyjatok csak, zuhogjatok
154    4,     2|           állott: ide dobálták be a már feldolgozott részeket -
155    4,     2|           ezeket a helyzeteket most már ismerem, s elõ tudom idézni.
156    4,     2|             simuló lapokon. Ismerem már a lapot, és ismerem a mondatot,
157    4,     2|            Kérem, ne szóljon... ezt már meg kell hallgatni... ez
158    4,     2|               az igazi nagy emberek már itt e földön nehéz bánattal
159    4,     2|            minden gondolatot. Akkor már árad, dagad görcsös szemeimben
160    4,     2|             szemeim... borzasztó... már jön... akkor hirtelen átdobom
161    4,     2|            buján, mohó vággyal érzi már csurogni a vidám vizeket...
162    4,     2|               Hiszen õk se kellenek már nekem... eszmék koporsói,
163    4,     3|          amirõl lassan és nyugodtan már lehúzta a kesztyût. Mosolygott.~-
164    4,     3|     csakugyan szórakozott voltál... Már én is szólni akartam, hogy
165    4,     3|        ugyan ne ordítson, mert...~- Már örülök ennek a hat napnak -
166    4,     3|           lesz nekem ettõl nyugtom, már látom... Meg kell ezt csinálni.~
167    4,     3|       akarná kapni valamelyiket. És már mennydörgött:~- Megvesztél...
168    4,     3|           akkor? Mi az, hogy akkor? Már megint kapkodod a fejed,
169    4,     3|            úgy bámultak. És a tanár már rendelkezett.~- Egy-kettõ!...
170    4,     3|            lesz... ezt a negyediket már nem éreztem... Jöhet a jód
171    4,     3|             a belemet... régen feni már a fogát, igaz?~És a tanár
172    4,     3|     végigszalad a hasfalon. Telekes már törli a vért, Hilda készíti
173    4,     3|           másikra! Ezerszer mondtam már, hogy jobb kéz felõl teszem
174    4,     3|           Szerencsére, a két varrat már megvan, a kapcsokat Telekes
175    4,     3|       Horkayra jobban rábízhatom... Már csak inkább olyanra, aki
176    4,     3|      kesztyût. Teli torokból nevet, már messzirõl kiabál.~- Hát
177    4,     3|         eset... Mi az, megkukultál? Már megint szórakozott vagy?~
178    4,     4|          órával elõbb - hogy fogjon már hozzá a tanár úr, úgyse
179    4,     4|          fehérlett, sütött a nap, s már hangok is hallottam. Most
180    4,     4|         reggeli áldozásra. Másnapra már tudtam, hogy ez pontosan
181    4,     4|     kórteremben, a harmadik betegre már nem is emlékszem. A vizit
182    4,     4|             elég nehezen megy. Most már én kezdtem vigasztalni,
183    4,     4|        kergette az embert.~- Menjen már! istentelen zsivány, mit
184    4,     4|      mondhassa...~- Háhhá... hagyja már abba... inkább gondoljon
185    4,     4|           is elhallgattam, bár most már kíváncsi voltam rá, mi az,
186    4,     4| elcsendesedett, s a harmadik ágyban már szunyókálni kezdett a beteg,
187    4,     4|        nevetés.~- Mi az, vén bûnös? Már megint mászkál? Még este
188    4,     4|         este sincs nyugta? Mit akar már megint?~Fityó mester egész
189    4,     4|              Énrólam? De bizony, ha már így eszembe juttatja, rólam
190    4,     4|         felém fordult.~- Hát tessék már nézni, nem hisz nekem -
191    4,     4|           óta, nem hiszi el. Tessék már megmondani, ahogy így megnéz
192    4,     4|        kijelentette, hogy neki most már mennie kell, sejteni engedte,
193    4,     4|             megunja a dolgot, talán már most is unja, csak nem akarja
194    4,     4|            Tizenegy óra felé, mikor már kezdtem remélni, a tisztelendõ
195    4,     4|              háhhá... mit eszelt ki már megint?...~- Hát csak arra
196    4,     4|             egyáltalán nem untatott már az egyhangúnak látszó témakör,
197    4,     4|     összekötötte - néhány nap múlva már magam is izgatottan vártam,
198    4,     5|       Eszperantó Egyesület elnökét. Már most tudni kell rólam, hogy
199    4,     5|         szõke Solvejggel, aki talán már fel is ismerte bennem az