Rész,  Fej.

  1    1,     1|              természetû megfontolások s az idevágó irodalom gondos
  2    1,     1|              az egészségemet szereti, s utóbbit hajlandó feláldozni,
  3    1,     1|         gyöngédséghez és szeretethez) s félõ, hogy az orvosi kezelés
  4    1,     1|              nagyon összebarátkoztunk s õ bizalmasan tudtomra adta,
  5    1,     1|            mûvelt ember orvoshoz megy s ebbõl az a gyanúm alakult
  6    1,     1|             látja, de a kabátomat nem s így nem adja meg a kellõ
  7    1,     2|           udvariasan végighallgatott, s többször résztvevõen bólintott.
  8    1,     2|       bólintott. Majd megrázta kezem, s barátságosan tette hozzá:~-
  9    1,     5|           álltam könyvespolcom elõtt, s mereven néztem a tanrend
 10    1,     5|           várom meg, míg apám megjön, s a dolog kielégítõ megoldást
 11    1,     5|           volt számomra, ami történt, s bár nem váratlan, mégis
 12    1,     5|          természetes hangon rikácsolt s általában volt benne valami
 13    1,     5|              alacsony, kissé kövérkés s amellett harciasan hetyke
 14    1,     5|     verekedett ki magának a családban s még néhány jel, mai eszemmel
 15    1,     5|         akarta vétetni magát apámmal, s mindent ebben az irányban
 16    1,     5|             képzelte, hogy behódolok, s megtalálom benne az elvesztett
 17    1,     5|    változtatott, harcba szállt velem, s többször igyekezett meggyõzni
 18    1,     5|     természetem korrekcióra szorulna, s egy ízben az intézetbe távolítás
 19    1,     5|    összemosolyogni Lujza feje fölött, s egy ízben apám el is mosolyodott,
 20    1,     5|               kikukkantam a konyhába, s elragadtatással állapítottam
 21    1,     5|              kikergetett a konyhából, s mikor észrevette, mennyire
 22    1,     5|              Lujza néni pulykavörösen s mindjárt a leghangosabb
 23    1,     5|            tudomásul vettem a vihart, s készültem vissza a szobámba.
 24    1,     5|               Teljes ártatlanságomban s jóhiszemûségemben még azt
 25    1,     5|           Lujza néni kimegy apám elé, s ünnepélyes és színpadias
 26    1,     5|             nézett el a fejem fölött, s minden szót hangsúlyozva,
 27    1,     5|          hallottam elõször életemben, s amirõl sok év múlva tudtam
 28    1,     5|              Apám lesütötte a szemét, s nem is emelte fel többé,
 29    1,     5|              nem láthatta az arcomat, s ami legfájdalmasabban lepett
 30    1,     5|        fölényembõl, hogy nem néz rám, s így nem tudok vele összemosolyogni
 31    1,     5|          szemben nagy állótükör volt, s nem tudom miért, nem akartam
 32    1,     5|              úszkáló kolbászkarikákat s a sárga, ruganyos-kemény
 33    1,     5|             egy durva lelkû, lélekben s értelemben mélyen alattunk
 34    1,     5|               tiszta és nemes igazság s a férfibátorság legszentebb
 35    1,     5|              a Szent Stáció kupoláira s onnan lobogtassák rongyaikat,
 36    1,     5|               ül.~Bágyadtan pislogok, s tátott szájjal meredek kezeimre:
 37    1,     5|                  Mi történt? - kérdem s csodálkozom, milyen vékony
 38    1,     5|           mégis, még sok évig azután, s ha tudásom és mûveltségem
 39    1,     9|              érezze, kivel bánik így, s hogy hová készült éppen.~
 40    1,    10|            hogy nõ vagyok, a hülye...~s végre pszichoanalitikushoz,
 41    2,     2|      mindennek szexuális okai vannak, s minden visszavezethetõ gyermekkori
 42    2,     3|          ilyen piros cigarettadobozt, s mert a dobozhoz jobban illettek
 43    2,     3|           zsebkés is rendkívül ritka, s mikor a kereskedõ rájött
 44    2,     3|       tárgyakra vonatkozott rögeszmém s nem csapott át külsõ dolgokra:
 45    2,     3|        tulajdonképpen eleven állatok, s illik, hogy piros vér folydogáljon
 46    2,     3|       áttértem a piros zseb-bélésekre s már majdnem keresztülvittem
 47    2,     4|             az orvosok egyesületének, s így szaklapokba se dolgozhatok,
 48    2,     4|          modern idegkórtan irodalmát, s az összegyûjtött adatokat,
 49    2,     4|              kórképek etimológiájában s a különféle kórokozó lelki
 50    2,     4|            ideges tünetek szünetelése s a kalaposnõ megjelenése
 51    2,     7|     mindenkinek, aki közeledik hozzá.~S ami a legmegtévesztõbb,
 52    2,     7|               beteljesedjék a végzet, s õk megbékélhessenek.~~Gyógyulás?~
 53    2,     7|        Felhasználom ezt a pillanatot, s hogy ettõl az egyszerû,
 54    2,     8|            kell vállalni. Isten vele, s ne szóljon senkinek.~Megígértem,
 55    2,     9|       hanyagul hátradõlt nádszékében, s egykedvûen cigarettázott.~-
 56    2,    12|              az emberek nyomorúságán.~S hogy a „téboly logikája”
 57    2,    14|                átgondolta az egészet, s az az érzése volt, hogy
 58    2,    14|       álmodott néhány perccel elõbb - s végre hirtelen eszébe jut.
 59    2,    14|             milyen új élet kezdõdött, s milyen más lesz ezentúl
 60    2,    14|             olyan könnyû volt minden, s még meg is jegyezte magának,
 61    2,    14|          Igazán, a vér fejébe szállt, s egy kicsit tántorgott is.~
 62    2,    14|            energikusan történik majd, s minden kiviláglik. Valami
 63    2,    14|            felhõket látott maga elõtt s távolban hunyorgó tüzeket.
 64    2,    14|             ezt mondta, belül kínosan s rémülten tolakodott fel
 65    2,    14|         falakon, melyeknek acsarkodva s vért hányva dühében, dobja
 66    2,    14|            hogy belemarkoljon agyába, s összerázza - agyába, mely
 67    2,    14|                 agyába, mely elárulta s elhagyta õt... s mely megdermedett
 68    2,    14|             elárulta s elhagyta õt... s mely megdermedett az Iszonyattól...~
 69    2,    15|         keresztvíz alá makacs nyakát, s még Constantinus megrendítõ
 70    2,    15|             megváltó lélek és értelem s más ily ócska, túlhaladott
 71    2,    15|               Elsõsorban az olvasónak s az olvasón keresztül rögtön
 72    2,    15|              aki kinyitotta szememet, s bevezetett az Új Vallás
 73    2,    15|               régi embert lerombolja, s szövétneket adjon az új
 74    2,    15|              képviselõihez tartozott, s e minõségében meg volt gyõzõdve
 75    2,    15|              szerint Franciaországnak s rajta keresztül a világnak
 76    2,    15|         szüksége, a többi nem fontos, s ez az ember, véletlenül
 77    2,    15|  következtében elõállott tévedésekre, s egy új számítási alap módszerével
 78    2,    15|              megmagyaráz nekik.~Ezek (s velük együtt mi többiek
 79    2,    15|       legfontosabb szerve az agyvelõ, s a haladás és fejlõdés leghasznosabb
 80    2,    15|              fajtának egy molekulája, s értékét csak a benne felhalmozott
 81    2,    15|         közbekottyan: hát ha élõlény, s méghozzá az emberhez hasonló,
 82    2,    15|              a Történelmi Gondolatnak s a biológiai Akaratának ez
 83    2,    15| megszemélyesítõje, a nemzet jövõjének s a jövõ felé törekvés csalhatatlan
 84    2,    15|          célja és értelme, ösztönének s a gyõzelem és haladás útját
 85    2,    15|               téves és hibás módszer, s általa nem jutunk el az
 86    3,     1|               megmentette az ezredet, s autóstól elfogott egy vezérkari
 87    3,     1|     mulatságok mámorában találkoztak, s akiket fegyverrel az oldalán
 88    3,     2|    Ellenszólama megnyílt a fülünknek, s a távoli harangszó annyi
 89    3,     2|           néhány magyar szót mondott, s efölött való meglepetésemre
 90    3,     3|               alatt...~Néha hirtelen, s gyûlölettel nézett a kert
 91    3,    10|  meglátogattam a mûvészet csarnokait, s Rubens remekét mutattam
 92    3,    10|            emelte Macbeth tragikumát, s mikor az ábrázolás papnõje
 93    3,    10|      csodálatos faunáját magyaráztam, s mondám, mily csodálatos
 94    3,    10|        árnyában, vadállatok ezreivel, s mily csudálatos, hogy a
 95    3,    10|            csudálatos, hogy a kultúra s értelem lángszövétneke mellett
 96    3,    10|          elmélyedve gondolkodott ezen s gondolkodva mondta: Igen,
 97    3,    10|              fûben tücskök cirpeltek, s míg ezüstös árnyékok suhantak
 98    3,    10|          szende hajója fejünk felett, s szerelemmel és bûbájjal
 99    3,    10|             bûbájjal telt el a tájék, s én könnyekkel szememben
100    3,    10|               harangot fejünk felett, s a csillagokat, mindegyik
101    3,    10|               zokognak és szenvednek, s mindenütt vannak boldogok
102    3,    10|              is, ó nézd a csillagokat s a fogyó hold aranyát - és
103    3,    10|       kedvesem végre megértett engem, s keblemre hajtva fejét, mély
104    3,    10|               sóhaj tört ki szívébõl, s suttogva kérdé: Ó, mondd,
105    4,     1|               a megrepedt koponyából; s a nyitva maradt szemek felcsodálkoztak
106    4,     2|           valami az érzetek között... s a következõ percben víz,
107    4,     2|        percben lihegve elernyed majd, s az összecsukódó kõ szerteroppantja
108    4,     2|          szerteroppantja koponyánkat. S ekkor, a kéj, s a kín tetején
109    4,     2|          koponyánkat. S ekkor, a kéj, s a kín tetején egyszerre
110    4,     2|            kéz elereszti agyvelõnket, s halálos megkönnyebbülés
111    4,     2|             amik méreggé váltak volna s megfojtanának. A gyötrelem
112    4,     2|               falak ráncosok lesznek, s mint két kimerült szem árkában:
113    4,     2|             szünet - érzem már, némán s boldogan indul szívem felé
114    4,     2|    körülvesznek. Nem életemet siratom s nem dolgokat - ostobaság.
115    4,     2|            történelmi fejlõdésük van, s megállapodott általános
116    4,     2|         érzelmi és értelmi mûködését, s mindkettõnek célját tisztán
117    4,     2|              világos és érthetõ lesz, s minden érzésre félremagyarázhatatlanul
118    4,     2|            fegyverei most egy harcoló s végsõ boldogságáért küzdõ,
119    4,     2|              fogok.~- Mikor kezdõdött s hogyan fejlõdött ennyire
120    4,     2|               betegségem - nem tudom. S ha tudnám is, nem ez a fontos.
121    4,     2|              állapotomnak természetét s a roham egész lefolyását,
122    4,     2|             itt ülök a zongora elõtt, s kezeim a billentyûkön pihennek.
123    4,     2|             odakünt elhalkul a lárma, s néma vizek kezdenek kopogni;
124    4,     2|                tak, tik, tak, mondom, s zúgatom fejembe a szót,
125    4,     2|            hangot ütök le a zongorán, s a meglökött húr felmordul,
126    4,     2|              most gyorsul a vonaglás, s torkomon már szorulni kezd -
127    4,     2|                 arcizmaim megnyúlnak, s alsó ajkamat elõre, kéjelegve,
128    4,     2|             szemeimbe égõn szökik fel s jajongva zuhog le a könny.
129    4,     2|           magamba, mert gyöngédségrõl s udvariasságról beszéltek
130    4,     2|       udvariasságról beszéltek nekem, s intettek irányukban - már
131    4,     2|      férfimivoltom. Õértük van minden s mi, mellékterményei a fajnak,
132    4,     2| Leválasztottak örökké élõ testükrõl - s mi gyötrõdõ, pusztuló szervek,
133    4,     2|          nyüzsögve hízunk körülöttük, s várjuk az áldozatot -, hogy
134    4,     2|           tüdõmben, vágytam egy nõt - s irtózatos kínokat csomózott
135    4,     2|              irigység, hogy szeretem, s hogy oly szép, s hogy nem
136    4,     2|            szeretem, s hogy oly szép, s hogy nem én vagyok õ. Ki
137    4,     2|      szerettem volna tépni a száját - s rettenetes volt, ahogy betelt
138    4,     2|         rettenetes volt, ahogy betelt s önmagát csókoló szemei öntudatosan
139    4,     2|            csókoló szemei öntudatosan s borzasztó fölénnyel borultak
140    4,     2|          kéjben, mikor áldoztam neki, s azt hittem, én fogok gyõzni.
141    4,     2|              düh fogott el, egyenesen s nyugodtan állott egy kerítés
142    4,     2|     pillanatra elállt bennem valami - s amint görbült háttal lehajoltam
143    4,     2|              onnan, mint az alvajáró, s akkor a lelkem is üres volt,
144    4,     2|         veszett irigységgel gyûlölöm. S nyomorult férfiember, hosszan
145    4,     2|             este kábultan mentem föl, s kongó fejjel feküdtem ágyamban,
146    4,     2|       felhasználtam, hogy egy igazabb s hozzám méltóbb, magános
147    4,     2|             felvonásban föllopakodtam s behúzódtam páholyok sötétjébe.
148    4,     2|        behúzódtam páholyok sötétjébe. S akkor megmerevedett s kinyúlt
149    4,     2|      sötétjébe. S akkor megmerevedett s kinyúlt arccal és csukott
150    4,     2|               feldolgozott részeket - s a homályban karok és lábak
151    4,     2|               a láda bûzös fenekén -, s alul, egészen alul néhány
152    4,     2|        szemekkel... Akkor hazamentem, s otthon órákon át ültem a
153    4,     2|           várok, míg elmegy mindenki, s egyedül maradok. Akkor oly
154    4,     2|              csúfoltál meg bennünket! S némán folydogáltak akkor
155    4,     2|              ez ritkábban, váratlanul s hirtelen jön; nem számítok
156    4,     2|           világosfejû és hideg vagyok s túl minden gyerekes szuggesztión,
157    4,     2|              hogy parancsszóra szinte s akkor ömöljön túl fájdalmam
158    4,     2|             feltétlenül beáll - érti? S ezeket a helyzeteket most
159    4,     2|         helyzeteket most már ismerem, s elõ tudom idézni. Vannak
160    4,     2|               és ravaszul olvasom el; s elfojtok minden gondolatot.
161    4,     2|              egész nap együtt volt: - s kinyílván agya az ájulás
162    4,     2|                az ablak rácsai közt - s az a forrás, melyet naponta
163    4,     2|            büszke, tragikus Hamlet... s azok a sorok, mikor Ofélia
164    4,     3|     öreganyját...~- Nonono, csigavér! s tudod mit, még igaza is
165    4,     4|               de vajon hogy sikerült? s túl vagyok-e a veszélyen
166    4,     4|              fehérlett, sütött a nap, s már hangok is hallottam.
167    4,     4|         készítették elõ, de hiszen... s végre teljesen felébredtem.~
168    4,     4|      befejezve, elvitette az asztalt, s rögtön felém fordult. Szerencsét
169    4,     4|             nem is emlékszem. A vizit s a tanár szerényen önérzetes
170    4,     4|     személyesen operál - felderültem, s magam kezdtem barátkozni
171    4,     4|            meg, amihez sipoly járult, s a gyógyulás elég nehezen
172    4,     4|               a szoba elcsendesedett, s a harmadik ágyban már szunyókálni
173    4,     4|      felélénkült. Piros lett az arca, s máris bugyborékolni kezdett
174    4,     4|             elõbb? Ugye, hogy nem én?~S még hunyorgatott is felém,
175    4,     4|             az én kedves szobatársam, s ha mulattatja is a viccelõdés,
176    4,     4|                vagy délután jön csak, s nem a rendes baljós programmal,
177    4,     4|           másikat, mindenki tud róla, s egy kis mértékben részt
178    4,     4|               meg a kezem, megáldott, s egyáltalán nem látszott
179    4,     4|       érdeklõdött az állapotom iránt, s a magáéról is bizakodva
180    4,     5|              õket, ahol sohase jártak s még csak reményük se volt
181    4,     5|          nagyobbik felét tönkretette, s hogy csak jót és okosat
182    4,     5|         újdonsült bennszülött ismerõs s az ideszakadt magyarok,
183    4,     5|            aki nagy gyárat vezet itt, s olyan gyönyörû feleségre
184    4,     5|   deputációszerûen, kórágyam fejénél, s az idõs úr eszperantónyelvû
185    4,     5|               eszperantóul beszélni - s a gyógyulás, ezen a ponton,
186    4,     5|      résztvevõen bólogattak, elmentek s így esett, hogy nem esett
187    4,     5|            ami ébredezõ önbizalmamat, s a jövõbe vetett hitemet