Rész,  Fej.

  1    1,     1|         nagyobb a betegség látszata, még többet kell majd fizetni,
  2    1,     1|            többet kell majd fizetni, még nagyobb a pulzusom és így
  3    1,     2|           kérdésre fogok felelni, ez még senkinek se jutott az eszébe.
  4    1,     2|        bontható, melyeknek némelyike még gyermekkoromra vezethet
  5    1,     2|           jól vagyok.~Akik ezek után még érdeklõdnek hogylétemrõl,
  6    1,     2|           hogy most jól vagyok, mert még nem tudom, hogy éppen most
  7    1,     2|           azt a csekélységet, amivel még segíteni lehetne rajtam.~ ~
  8    1,     3|         nyomja.~- Nem érez semmit?~- Még nem.~Rátérdel a fejemre.~-
  9    1,     3|             semmi fájást.~- Akkor ma még nem csinálhatunk semmit.
 10    1,     4|        fülkébõl került elõ, az elõbb még nem láttam. Fölénnyel kiált
 11    1,     4|               fáj...~- Sebaj. Pestig még kibírja. Azonnal velem jön,
 12    1,     5|             ki magának a családban s még néhány jel, mai eszemmel
 13    1,     5|        tojással és juhtúrós galuska. Még Lujzával is igyekeztem kedves
 14    1,     5|            Ezt megkeserülöd... ilyet még nem mondtak nekem! Ezért
 15    1,     5| ártatlanságomban s jóhiszemûségemben még azt is lehetségesnek tartottam,
 16    1,     5|             valami, amirõl nem tudok még, egy fenyegetõ és alacsony
 17    1,     5|       holtbiztos igazság - és mégis, még sok évig azután, s ha tudásom
 18    1,     5|             ceruzája elernyed, talán még ma is úgy tudják szívem
 19    1,     5|           valami fertõzés, ami ellen még nem vagyunk beoltva.~Hat
 20    1,     6|         tessék már egy kicsit várni, még nem mondtam el mindent,
 21    1,     6|         talán gyors mûtéttel lehetne még segíteni... hogy nincs elég
 22    1,     7|              azt hiszem, hiába... én még soha nem voltam ennyire
 23    1,     7|           voltam ennyire ébren... én még soha nem figyeltem ilyen
 24    1,     7|        behallatszik a villamos... Én még soha ennyire nem voltam
 25    1,     7|              a korzón kacérkodnak... Még odébb a Kristóf tér, jól
 26    1,     7|            talán nem vagyok többé... még odébb az Andrássy út, a
 27    1,     7|            csak Van, aztán is Terjed még... terjed bizony, a lelket
 28    1,     8|               régen volt az, mikor õ még egyenesen járt a lábán,
 29    1,     8|              a kis automobilt, akkor még próbált szólni anyának,
 30    1,     8|              Fiú, úgy látszik, akkor még nem tudott róla, és Dódi
 31    1,     8|         katona fejét a falhoz, Dódit még egyszer mellbe bokszolta,
 32    1,     8|           nagyon szeretett, és eddig még nem tudott szólni róla.
 33    1,     8|              a Rossz Fiú felé lökte. Még mosolygott is hozzá, halványan
 34    1,     8|         szíve nehezen szorult össze. Még odébb tolta az ostort, el
 35    1,     8|          aztán küldje ki anyát.~Dódi még egyszer megfogta a mackót.~-
 36    1,     8|           csúnya, rossz mackó.~- Hát még mi van? - kérdezte a Rossz
 37    1,     8|            Odaadta a gombócot.~- Hát még mi van?~Mi van még? Egyszer
 38    1,     8|               Hát még mi van?~Mi van még? Egyszer a nagy házak között
 39    1,     8|          paprikajancsit odaadja. Hát még mi volt? Egyszer sok fehér
 40    1,     8|       simogassa a Rossz Fiú. Mi volt még? Egy nagy zöld fa, telerakva
 41    1,     8|          édes kicsi fiam? - hallotta még egyszer anya furcsa, idegenszerû
 42    1,     8|              szeretem anyát - mondta még egyszer haragosan.~Az ágy
 43    1,     8|         végre meg van elégedve vele. Még egyszer, hangosan ismételte:~-
 44    1,     8|        egyszerre eszébe jutott, hogy még mit adhat oda.~- Itt van
 45    1,     8|              és várt. De a Rossz Fiú még mindig nem ment el. Dódi
 46    1,     8|              és elszaladt vele. Dódi még utánanézett, csendesen -
 47    1,     8|            üres tenyerére pillantott még egyszer, tûnõdve.~Valaki
 48    1,     9|            írta. Ebben a hangulatban még ki is javított két jelzõt,
 49    1,     9|           kapott hozzá, hogy a többi még hátralévõ dolgát is rendben
 50    1,     9|     felirattal.~Megnézte az óráját - még volt ideje. A szolga kibontott
 51    1,     9|                 sejtettem valamit... még nem akartam szólni... az
 52    1,     9|       meggyûlölte.~- A kezelés talán még nem késett el végleg - de
 53    1,     9|          katonának egy kicsit bajos.~Még egyszer megköszörülte a
 54    1,     9|             tódította... valószínûen még hazudott is... csakhogy
 55    1,     9|             a járókelõkre: a gyomrom még megvan, adjatok valamit,
 56    1,     9|             Megtapogatta magát: neki még megvannak a lábai. A kápolnában
 57    2,     3|           vagy fekete. Ezt a szipkát még ajándékba kaptam, egy ideig
 58    2,     3|             hogy piros legyen. Ezzel még nem volt baj, de mikor gyönyörû
 59    2,     4|           lesz rá, hogy az idegesség még mindig ismeretlen és rejtelmes
 60    2,     4|            másik ideges emberhez aki még náluk is idegesebb - mondjuk,
 61    2,     6|           felolvasnék valamit, akkor még semmi rossz érzésem vagy
 62    2,     6|  Engedelmével most sietek, szeretnék még villamost kapni.~Az igazgató
 63    2,     6|              hazamenni. Itt maradunk még egy kicsit, nézzük a táncot,
 64    2,     7|          következõ darab elõadására.~Még el is tûnõdhetnél: ugyan
 65    2,     7|        bajáról... és ne sírjon...~És még egyszer, követelve:~- Ne
 66    2,     7|        aránylag a legépeszûbb...~Eh! még megbolondulok! Gyerünk haza -
 67    2,     8|       vállalat indul meg... egyelõre még nem beszélhetek róla...
 68    2,     8|               Mirõl van szó?~- Arról még nem beszélhetek. Szóval -
 69    2,     8|          kezd valahogy menni... Most még szembe, a ház negyedik emeletére,
 70    2,     9|             Barátom bólintott, aztán még megkérdezte:~- Hogy vagy
 71    2,    11|     ingerelték a kíváncsiságom - hát még az élõk, képzelheted! na
 72    2,    11|         vagyok azonkívül, hogy élek, még meg is halva. Bezzeg te,
 73    2,    11|             azonkívül, hogy õrültek, még más foglalkozást is szoktak
 74    2,    12|      idegállomány elváltozásából „ma még” (ahogy mondani szokták)
 75    2,    12|           megállapítani - nem lehet, még utólag, kórbonctanilag sem.
 76    2,    12|             hogy a „téboly logikája” még teljesebb legyen: a pékmester
 77    2,    12|         nevezik ki. Ebben az esetben még erõsen ingadozott volna
 78    2,    14|             egyszerû, és hogy õ erre még nem gondolt. Ezentúl mindig
 79    2,    14|              az nyilvánvaló. És most még egyszer, átgondolta az egészet,
 80    2,    14|         mindegy.~Végigment az utcán, még tisztában volt vele, hogy
 81    2,    14|           Igen, az emberiség, mondta még egyszer, mélyen megindulva -
 82    2,    14|          olyan könnyû volt minden, s még meg is jegyezte magának,
 83    2,    14|           Ingerlõ vágya támadt, hogy még egyszer bebizonyítsa ezt
 84    2,    14|             Szervusz Svarc! - mondta még hangosabban, és az asztalra
 85    2,    14|              a szerkesztõ vállát. Ez még nem elég, villant át agyán,
 86    2,    14|              Krisztus feje vonaglott még, és szemében mérhetetlen
 87    2,    14|         arcát: a szerkesztõ ott állt még, és csitította õt. Körülöttük
 88    2,    14|         ijedjenek meg. Ijedjenek meg még jobban. Összevicsorította
 89    2,    14|    elfogulatlanul feketét kér, akkor még minden jóra fordulhat, és
 90    2,    14|      szívében nyöszörgött és szûkölt még egy riadt kisgyerek, és
 91    2,    15|      keresztvíz alá makacs nyakát, s még Constantinus megrendítõ
 92    2,    15|            és bûnbánattal vallom be, még vissza is lapoztam párszor,
 93    2,    15|        egészen apró kis dologban van még közöttünk jelentéktelen
 94    3,     1|          vállat vont. Szerette volna még megjegyezni, hogy Vaszilijnak
 95    3,     1|             volt köztük összefüggés. Még ez a két fogalom: „én” és „
 96    3,     1|             aki sok embert leölt, de még inkább megbüntetik. És mint
 97    3,     1|            Szervusz Vaszilij! Hát te még itt ténferegsz? Nem jössz
 98    3,     2|             mondtam elgondolkozva -, még félre is álltunk egy pillanatra,
 99    3,     2|            az õ múltjában, hihetõleg még nagyon régen, a gyermekkorában,
100    3,     2|            kedvetlen lettem. Darabig még beszélgettünk, közönséges
101    3,     3|               és az utána ugró mentõ még a levegõben kapta el, mint
102    3,     4|      kérdezte, hogy miért nem alszom még, egyszerre olyan nehéz lett
103    3,     5|              mirõl van szó, azt most még nem lehet tudni.~BETEG. ...
104    3,     7|            szívét. Korán reggel volt még, a villamosok hangosan csilingeltek.
105    3,     7|           kellett, a szolga nem jött még be, pedig annál voltak a
106    3,     7|     jelentést tenni, hogy kellenének még fülkék, ötöt most is le
107    3,     7|              Csak hat órája van itt. Még merev, tessék nézni.~És
108    3,     7|           ott találja, aki keresi... még az utcát is megírta. Szegény,
109    3,     7|               lehúzta a kesztyût, és még egyszer, gondosan megmosta
110    3,     8|             számom van, nevem nincs. Még nem agnoszkáltak. Nem szûk
111    3,     8|        belefolyt a szájamba. Magának még van szeme?~- Az egyik. A
112    3,     8|            zöldül már a maga hasa?~- Még nem. Hát zöld lesz?~- Ojjé,
113    3,     9|           Hogy van az, hogy ezt önök még nem vették észre? A szerelem
114    3,     9| átszellemültté és virágszerûvé tesz. Még engem is, a boldog és mámoros
115    3,     9|         használjak valamit, mert így még neki is rossz szagú vagyok.~
116    3,    10|        homályából halkan lépett elõ, még ajkán remegve a csudálatos
117    3,    11|             nekem egy komissióm van. Még a behívatásom elõtt megígértem
118    3,    11|            elõtt valamivel érkeztem, még aludt õnagysága. Gondoltam,
119    3,    11|              volt rám, hogy ni, ezek még mindig hordják a testet,
120    3,    11|           Azelõtt kéz is volt, mikor még majom volt az ember. Az
121    4,     1|            felhõk feketék és sûrûek; még sohase voltam ilyen felhõk
122    4,     1|           bal kezem letolta a fogót. Még láttam néhány kusza, elfolyó
123    4,     1|              sötét lyuk. Meddig tart még ez a csönd?~Most hol vagyok?
124    4,     1|            sûrû és fekete felhõ közt még nem repültem... és miért
125    4,     1|             vágódva, összeroncsolva, még füstölgött. A szárny egyik
126    4,     2|     másvalamit mondok. Nem gondolt-e még arra - nem vette észre ön...
127    4,     2|        szóljon közbe egy ideig, amit még elmondok, halkan és nyugodtan
128    4,     2|            torlódnak fel az árnyból. Még néhány percnyi szünet -
129    4,     2|             hangokkal. Nem gondolt-e még erre? Az agyunk szintetizáló,
130    4,     2|              nagy nehezen körülírunk még szavakkal - de szervetlen
131    4,     2|           végsõ boldogságáért küzdõ, még meg nem állapodott társadalomnak.
132    4,     2|       felmordul, odabent az öbölben. Még nem jelentkezik? Tüdõm lassan
133    4,     2|            lélegzet. - Most, most. - Még nem. - Még kell valami:
134    4,     2|             Most, most. - Még nem. - Még kell valami: egy szó, akármi
135    4,     2|             Ostoba, pállott üresség. Még nem jött el az én órám.
136    4,     2|        közönyös dolgok nekem. Mi van még? Még néhány üres utca -
137    4,     2|            dolgok nekem. Mi van még? Még néhány üres utca - most
138    4,     2|              az éj közeleg; - mi van még?~- Egyszer, még novemberben,
139    4,     2|               mi van még?~- Egyszer, még novemberben, kint jártam
140    4,     2|           perccel elõbb nem is tudom még. Egyszer fényes nappal a
141    4,     2|              Hát aztán... no, mi van még. Nekem nagyon sok könyvem
142    4,     2|       lefekszem, a lábaim reszketnek még a járástól - és akkor körülveszem
143    4,     2|              Egyedül hagytak minket. Még egyszer, lopva nézek körül -
144    4,     2|             sorokat sohasem olvastam még el áradó, boldog, nyomorult
145    4,     2|         visszatéréssel végsoraiban: „Még sohasem találtam asszonyt,
146    4,     2|              kötetek... Igen, leszek még boldog, ó, leszek még boldog,
147    4,     2|         leszek még boldog, ó, leszek még boldog, tudom jól. Odakünt,
148    4,     2|             ködébe. Nem... ne menjen még... no látja... a cirpelõ
149    4,     2|              távoli tüzek sziszegnek még a dombok lankái fölött,
150    4,     3|              veled is, meg velem is, még sohase evett meg egyikünket
151    4,     3|         Téged meg, nagyon jól tudod, még külön is szeret...~- Fütyülök
152    4,     3|               csigavér! s tudod mit, még igaza is volt, véletlenül...
153    4,     3|         ahogy Telekes oldalba bökte. Még percekig nem tudott szóhoz
154    4,     3|            nap olvashatok az ágyban, még pihenésnek is ideális...
155    4,     3|              másik professzor?... No még csak az kéne!... Az én hasamba
156    4,     3|      méltóságos kolléga a patáját... Még csak az kéne!... Ezt a ziccert
157    4,     3|      Véletlenül úgyse reggeliztem... még keserûvíz se kell... Ide
158    4,     3|      Mindjárt vége a vesszõfutásnak, még egy utolsó kitörést kell
159    4,     3|       foglalkoztatni kell, nem igaz? Még soha olyan ember nem hallott
160    4,     3|         Viszontlátásra!~A fõorvos úr még ott érzi tenyerén az öreg,
161    4,     3|              tíz évig lehetett volna még hordani kötés nélkül, igaz?
162    4,     3|            mintha sohase látta volna még.~- Te - szólal meg egyszerre
163    4,     4|           szobából. A tisztelendõ úr még percekig fújt és lihegett
164    4,     4|              hónappal ezelõtt, mikor még tudtam járni, én is meg-meglátogattam...
165    4,     4|             õ jár át hozzám... Pedig még nálam is régebbi beteg...
166    4,     4|       legkedvesebb az egész nyájban, még a szentírás szerint is.
167    4,     4|        mögött az ajtót.~- Nem alszik még, tisztelendõ úr? - súgta
168    4,     4|           bûnös? Már megint mászkál? Még este sincs nyugta? Mit akar
169    4,     4|         hatosból... nem hinném, hogy még két napig elhúzza... oda
170    4,     4|          elõbb? Ugye, hogy nem én?~S még hunyorgatott is felém, hogy
171    4,     4|     kedélyébõl. Jó félóráig mókáztak még, aztán Fityó mester fontoskodva
172    4,     4|            Mikor végre elment, a pap még sokáig mosolygott, láthatóan
173    4,     4|            érdekében, hogy aszongya, még én úgyse értem meg a kegyelemre,
174    4,     4|            meg a kegyelemre, adjanak még nekem húsz-harminc kis esztendõ
175    4,     4|                Háhhá... vén bûnös... még mit nem?... a Dunántúlra?...
176    4,     4|           bejárva, kétszer-háromszor még bementem hozzá. Vidám és
177    4,     5|          pirkadásának tekintsék. Hát még, ha a gyógyulás olyan környezetben
178    4,     5|           õket, ahol sohase jártak s még csak reményük se volt rá,
179    4,     5|              De hagyjuk ezt, a végén még dicsekedni kezdek nagylelkûségemmel,
180    4,     5|            és szeretet: egy délután, még a kórházban, egy tekintélyes,
181    4,     5|            gyógyulás, ezen a ponton, még nem jelentkezett.” Az urak