Rész,  Fej.

  1    1,     1|          de mindig halasztottam és most mit fog szólni, hogy így
  2    1,     2|  legszellemesebb embert Pesten, na most beszélj a nagyságos asszonnyal.
  3    1,     2|          városban - eszeltem ki.~- Most nem tudom - mondtam -, de
  4    1,     2|            elvesztettem a tõzsdén, most pedig alig egy fél órája
  5    1,     2|           én csak hiszem azt, hogy most jól vagyok, mert még nem
  6    1,     2|          még nem tudom, hogy éppen most indul el hazulról az ember,
  7    1,     3|         holnap reggel beteg, hanem most.~- Látja, ebben igaza van.
  8    1,     3|     tiszteltet, és azt üzeni, hogy most már elküldi a pénzt, mert
  9    1,     3|     fiatalember!~- Így, nagysádka. Most fordítsák fel ezt a szekrényt,
 10    1,     3|         nem.~Rátérdel a fejemre.~- Most sem?~- De most már igen.
 11    1,     3|          fejemre.~- Most sem?~- De most már igen. Fáj a fejem.~A
 12    1,     5|        dacból - elhatároztam, hogy most már így várom meg, míg apám
 13    1,     5|      kezeit. A nevét se szerettem, most könnyû volna kimutatni,
 14    1,     5|             hiába strapálja magát, most frontot változtatott, harcba
 15    1,     5|           a kínos gondolat, amitõl most se tudok szabadulni, hogy
 16    1,     5|     dadogni akartam, de Lujza néni most már fuldokolva visított.~-
 17    1,     5|            de hogy mi lehetett az, most már csak apám megérkezésekor
 18    1,     5|            mondta nekem „te...”~És most kimondott egy szót, amit
 19    1,     5|            hívják: inkubáció. Csak most tört ki rajtad.~Hallgatok
 20    1,     7|       kloroform, ugye? ... hogy én most el fogok aludni?... azonnal?...
 21    1,     7|          tudom, hogy a kedvesnõvér most ide tolta az asztalkát,
 22    1,     7|             öt, hat, hét, nyolc...~Most akár el is lehetne kezdeni,
 23    1,     8|            de ez nem jól sikerült. Most érezte anya kezét, amint
 24    1,     8|          adni a Rossz Fiúnak, mert most ebben egyeztek ki. Dódi
 25    1,     8|            ebben egyeztek ki. Dódi most már nagyon jól tudta, hogy
 26    1,     8|           lélegzete elállott. Dódi most már nem mert sírni, és nem
 27    1,     8|            nem tudott szólni róla. Most próbálta meggyõzni magát,
 28    1,     8|            zokognak mind a ketten. Most egy percig úgy tûnt fel,
 29    1,     8|        sehol. A Rossz Fiú lihegve, most már mohón és vadul, rakott
 30    1,     8|            pillanatban sötét lett.~Most csendesen és némán állt
 31    1,     8|        imént a torkában kalimpált, most ijedten leszaladt a mellébe,
 32    1,     9|   elintézetlen ügyei komplikáltak.~Most pedig, három nap óta, mióta
 33    1,     9|           bizonyosan nem embereké: most egyszerre ellenállhatatlan
 34    1,     9|        töltötte el.~És tudta, hogy most mindentõl búcsúzik, anélkül,
 35    1,     9|        utcától és házaktól, amiket most észrevett, mintha elõször
 36    1,     9|           a szembejövõk arca, mint most. Mindegyikbõl kiolvasott
 37    1,     9|            csillag ütközött ki. És most egyszerre, könnyûen és magától,
 38    1,     9|           érzéssel nézett rá. Csak most jutott eszébe, hogy az orvos
 39    2,     2|         lelõlek!~Felálltam.~- Így. Most azonnal nyúlj a zsebedbe.
 40    2,     2|           Zsebembe nyúltam.~- Így. Most azonnal szedj ki ötven koronát,
 41    2,     3|                              PIROS~Most már bevallhatom, mint a
 42    2,     3|           mind a kettõ), - szóval, most már beszélhetek a piros-mániámról,
 43    2,     3|             Hogy stílszerû legyek, most már vérszemet kaptam, mint
 44    2,     5|          óhajtottam tanulmányozni, most már gyakorlatilag, ad hoc,
 45    2,     5|      Szegény, szerencsétlen ember!~Most egy óvatos kérdés kell.
 46    2,     6|     gondoltam, de furcsa dolog ez, most veszem észre. Hogy is volt
 47    2,     6|    felolvasnék a hangversenyen, de most jut eszembe, olyan különösen
 48    2,     6|         különösen nézett rám... És most ketten hoztak el kocsin,
 49    2,     6|            akarnának, nem ülhetnék most itt szabadon, az asztal
 50    2,     6|          számomra is. Engedelmével most sietek, szeretnék még villamost
 51    2,     6|           vendégünket! Hiszen csak most kezdõdik a tánc, ezt meg
 52    2,     6|     telefonkagylót, ha csöngettek. Most már kezdek kicsit megnyugodni.
 53    2,     7|    mulattatásunkra megindítottak - most zakatolva mûködni kezdenek,
 54    2,     7|       mielõtt ide behozták, és aki most gitteres ágyban fekszik
 55    2,     7|         Miket beszél? Miért mondja most már harmadszor... hogy aszongya, „
 56    2,     8|      karmesterek.~- Az a két kocsi most befordul... Helyes... Szemben
 57    2,     8|         állni... Ejnye, mi ez? Itt most katonáknak kell jönni...
 58    2,     8|          lámpa alatt... jól van... most már kezd valahogy menni...
 59    2,     8|         már kezd valahogy menni... Most még szembe, a ház negyedik
 60    2,     8|      hangon szólt rá:~- Így. Maguk most velem jönnek a Lipótmezõre.
 61    2,     9|             Köszönöm: hû hozzám.~- Most van pénzed?~- Mindig az
 62    2,     9|        felírt egy felet.~A helyzet most kritikusnak látszott. Mert,
 63    2,     9|       Tessék.~Néggyel igazítottam. Most a hadállás körülbelül egyenlõnek
 64    2,     9|            remis eredménnyel, hogy most fel ne találjam magam.~-
 65    2,     9|        nyomban visszarúgta a gólt. Most egy ideig az ellenséges
 66    2,     9|            Csakhogy... csakhogy... most az a kérdés, lehet-e bízni
 67    2,    10|       lábait és szóltam magamban: „Most legyen csöndesség. Megtaláltam
 68    2,    11|           élõk, képzelheted! na és most, gondold el, egyszerre kapom
 69    2,    11|       régebben nem voltam az... és most is csak...~ÉN. Ugyan hadd
 70    2,    11|         csak...~ÉN. Ugyan hadd el, most is bolond vagy, ezen nincs
 71    2,    12|          hívõ hittel tisztelem. Ha most mégis kivételt teszek, teszem
 72    2,    13|           ugye, milyen mulatságos, most vettem két hatosért.~NÕ.
 73    2,    13|             ugye, itt van a minta, most ezeket kidobom az asztalra -
 74    2,    13|     kidobom az asztalra - hupp! és most, látod, ezt ideteszem, ezt
 75    2,    13|       megmutatom.~NÕ. Na... na!... most jó, de nem! ezt ne ide tedd!...
 76    2,    13|             ha oldalt teszem - na! most már, remélem, begyógyul
 77    2,    13|            a szájad egy kicsit, és most már békében hagysz, és elismered,
 78    2,    13|         Ezt ide.~FÉRFI. Úgy?... És most kijött? Hát ez mi?~NÕ. Ja...
 79    2,    13|        Ilyen ökör legyen valaki... most már majdnem megvolt... és
 80    2,    14|           utóbbi napok szorongásai most elmúltak, és õ most elhatározta,
 81    2,    14|    szorongásai most elmúltak, és õ most elhatározta, hogy többé
 82    2,    14|       olyan érzése volt, hogy erre most semmi szükség. A tõzsde
 83    2,    14|           volt, az nyilvánvaló. És most még egyszer, átgondolta
 84    2,    14|         végre hirtelen eszébe jut. Most jött csak rá, hogy órákig
 85    2,    14|             ez mindent megcsinált. Most egyszerre oly világosan
 86    2,    14|          sötétségnek a fenekén. De most egyszerre kiderült. Ezentúl
 87    2,    14|    életében. Csak úgy száguldoztak most a gondolatok zakatoló fejében,
 88    2,    14|         semmi, amibe kapaszkodjam. Most azonban boldog és tiszta
 89    2,    14|     kezekkel adott át egy koronát. Most olyan könnyû volt minden,
 90    2,    14|      sósborszesz-reklám betûi.~Hm. Most mit tegyek - szorongott
 91    2,    14|           volna. Elhatározta, hogy most nagyon fogja figyelni magát,
 92    2,    14|        összetömörültek az ajtóban.~Most egy pillanatra elcsudálkozott.
 93    2,    14|          és pihegve sírni kezdett.~Most sûrû felhõket látott maga
 94    2,    14|           hangosat kurjantott - és most halkabban tette hozzá „feketét”.
 95    2,    14|             vagy felmázott ide, és most az õ asztala alatt terpeszkedik -
 96    2,    14|          talán felkúszott õreá, és most az õ arcán fekszik, és az
 97    2,    14|         asztalról. És érezte, hogy most több ilyen mozdulat következik
 98    2,    14|         hogy lássák, ébren vagyok. Most görcsösen erõlködött, hogy
 99    2,    14|           hogy kerültem én ide, és most mit csináltam? Mi történt?
100    2,    14|        azonban bizonyos volt, hogy most már folytatni kell, ha elkezdte.~-
101    2,    15|            Benn úrnak, a Berlinben most megjelent Der neue Staat
102    2,    15|          hogy ezt nem látták, amit most Gottfried Benn megmagyaráz
103    2,    15|           folyadék”-a, amirõl Benn most kiderítette, mitõl olyan
104    3,     1|                      VASZILIJ~I.~- Most már mindegy - mondta az
105    3,     1|         éveken át hiába gyötörték, most felszínre került a tudat
106    3,     1|         fogunk, úgy, mint ahogy mi most egymással. Eleinte zavarba
107    3,     1|               maga õrült... Menjen most.~És hogy nem mozdult suttogta:~-
108    3,     2|         elhatározta, hogy megírja. Most már hitt benne, hitte, hogy
109    3,     3|           szép fa - mondta másnap.~Most már sokat volt lent. Járkált
110    3,     4|          és baj van, mivel a Jolán most nem ér rá, a szigorlatok
111    3,     4|           annyi tanulnivalója van! Most is itt ül a szobában, és
112    3,     4|           abban a gyönyörû korban.~Most sietek feltenni a teát.
113    3,     5|            Hogy mirõl van szó, azt most még nem lehet tudni.~BETEG. ...
114    3,     5|    bocsánatot kérek...~DR. MODERN. Most ne beszéljen, mert a légzõszervek
115    3,     7|        kellenének még fülkék, ötöt most is le kellett fektessek
116    3,     7|      lelógatták az asztal végén.~- Most menjenek ki.~Bezárta az
117    3,     7|      felhúzta megint a kesztyûket. Most habozott egy percig. Aztán
118    3,     7|          nézte magát sokáig.~- Hát most mit csináljak veled? - mondta
119    3,     8|           MÁJUS~- Pardon. Uraságot most érkezett?~- Most. Brr.~-
120    3,     8|          Uraságot most érkezett?~- Most. Brr.~- Kicsit hideg eleinte,
121    3,     8|             Csak a hájam szép kék. Most már rendesen megy minden
122    3,     8|        szörcsög bennem; na tessék, most a másik szemem is kifolyt.
123    3,     9|      vagyok.~máj. 5.~Sokat sétálok most kint a ligetben, ülök a
124    3,    10|            fõzeléket se fogok enni most négy hétig.~Szép kedvesemmel
125    3,    11|        jutott, gondoltam, úgysincs most semmi dolgom, lemegyek,
126    3,    11|           Azelõtt nagyon tetszett. Most jobban megnéztem magamnak,
127    4,     1|          csodálkozott fel az égre.~Most hol vagyok, csodálkozott
128    4,     1|          se; görcs állt a kezembe. Most hol vagyok?~Lássuk csak:
129    4,     1|       picike fekete pont volt; épp most kúszott lefelé egy lankás
130    4,     1|    hozzászokott szemem a közeghez. Most lágy, mérhetetlen kékség
131    4,     1|     könnyedén a hátamra dûlt. Csak most láttam meg fekete, suhogó
132    4,     1|         Nézd, mindjárt repülünk...~Most elõrecsavarta a nyakát,
133    4,     1|     pörgött velem, mint az orsó.~- Most... most repülök! - kiabáltam
134    4,     1|            mint az orsó.~- Most... most repülök! - kiabáltam bõsz
135    4,     1|            csipkefelhõbe fúltam. - Most, most szabad vagyok!~De
136    4,     1|      csipkefelhõbe fúltam. - Most, most szabad vagyok!~De karjai
137    4,     1|        Meddig tart még ez a csönd?~Most hol vagyok? Ilyen sûrû és
138    4,     2|        idegen szomorúsággal néznek most rám... Igen, ezek a szemek...~-
139    4,     2|        gránitsziklába fúrtuk bele, most halántékunk lüktetõ, irtózatos
140    4,     2| Megnyugszunk, és a halált érezzük. Most halk folyam indul meg belülrõl,
141    4,     2|          nagy, ostoba nyugalom van most bennem: egy csendes folyó
142    4,     2|    beszélek, nem fárasztja önt ez? Most ne szóljon közbe egy ideig,
143    4,     2|    pszichikai mûvelet. Figyeljen - most érzem, el tudom mondani
144    4,     2|          önnek, hogyan történik -, most egyszerre tisztán és világosan
145    4,     2|           jelentett, mint ahogy én most szeretném... Szerencsétlen
146    4,     2|           és csökevényes fegyverei most egy harcoló s végsõ boldogságáért
147    4,     2|   társadalomnak. Szavak, szavak... most egyszer hadd bíbelõdöm veletek,
148    4,     2|        tudnám is, nem ez a fontos. Most már annyira vagyok, hogy
149    4,     2|    telefonkagyló zúgna a fejemben. Most, most: érzem, hogy közeledik.
150    4,     2|            zúgna a fejemben. Most, most: érzem, hogy közeledik.
151    4,     2|      nehezül, lassul a lélegzet. - Most, most. - Még nem. - Még
152    4,     2|         lassul a lélegzet. - Most, most. - Még nem. - Még kell valami:
153    4,     2|         nehezebb, lihegõbb lesz: - most gyorsul a vonaglás, s torkomon
154    4,     2|            élet nyomorúsága! -, és most kifordult szemeimbe égõn
155    4,     2|       jajongva zuhog le a könny. Ó most érzem, zizegve, virgonc
156    4,     2|            ismert tájakat keresek. Most százszor átélt utcák következnek,
157    4,     2|             Még néhány üres utca - most boulevard-ok következnek -,
158    4,     2|        boulevard-ok következnek -, most szép nõk suhognak elõ mindenütt.
159    4,     2|            mindegy, nem emlékszem. Most már tisztán látom: nem õreá
160    4,     2|            mint egy kis csillag... Most megint azt a sort - ohó,
161    4,     2|             S ezeket a helyzeteket most már ismerem, s elõ tudom
162    4,     2|          szemeimben a süket könny. Most átfordítok... ide a végére...
163    4,     3|         marháskodj - csitította -, most jut eszedbe hajszálat találni
164    4,     3|    eltûnõdött, aztán, mintha éppen most határozná el magát:~- Ni
165    4,     3|              De kérem, tanár úr... most rögtön?... és mi ketten?~-
166    4,     3|     hentesek, arról tegyetek le... Most megmutathatjátok, mit tudtok...
167    4,     3|          rögtön rákezdte megint.~- Most jó. Gyerünk a kendõkkel.
168    4,     3|            kisebb herniákat... hát most szeretném a tulajdon hasamon
169    4,     3|         helyét az asztalnál.~- Hát most egy darabig nem koptatom
170    4,     3|            Na, mégis. Csakhogy!... Most majd egy kicsit mócsingolunk,
171    4,     3|    elvörösödik.~- Nna?!... Nná?... Most mit kell tenni, vajon mit,
172    4,     3|         nem szólok?!... Mi?!... Én most egy szegény beteg vagyok...
173    4,     3|     kirántja a tût.~- Jézus Mária! Most meg kirántja! Nem arra mondtam,
174    4,     4|           már hangok is hallottam. Most néhány percnyi töprengés
175    4,     4|       gyógyulás elég nehezen megy. Most már én kezdtem vigasztalni,
176    4,     4|            is meg-meglátogattam... most csak õ jár át hozzám...
177    4,     4|            Én is elhallgattam, bár most már kíváncsi voltam rá,
178    4,     4|            kijelentette, hogy neki most már mennie kell, sejteni
179    4,     4|        megunja a dolgot, talán már most is unja, csak nem akarja
180    4,     5|  Eszperantó Egyesület elnökét. Már most tudni kell rólam, hogy mint