Rész,  Fej.

  1    1,     1|           megférek a betegségemmel, õ ellenben jobban haragszik
  2    1,     1|          nagyon összebarátkoztunk s õ bizalmasan tudtomra adta,
  3    1,     1|          mint õk maguk, pedig ez az õ dolguk;~mert mindenki mondja,
  4    1,     2|            a kis világhírneve, hogy õ egy eredeti ember, egy nem
  5    1,     2|            mibõl lenne felesége, ha õ nem gondolkodna valamin,
  6    1,     5|         igyekeztem kedves lenni, de õ nem ment bele a játékba,
  7    1,     5|          kitervelte az összetûzést, õ provokálta ki.~Így is volt.~
  8    1,     5|          Kitettem a konyhából, mire õ az ajtó elõtt felemelte
  9    1,     7|           lehetetlenség, mint nekem õ meg a fal, ami elõtt ül,
 10    1,     8|        mindent megtagadtak tõle, és õ gyanakodó és kemény lett,
 11    1,     8|         érezte anya kezét, amint az õ homlokára teszi.~- Anya
 12    1,     8|        furcsa, régen volt az, mikor õ még egyenesen járt a lábán,
 13    1,     8|            puha volt simogatni. Hát õ nem simogatja többet, simogassa
 14    1,     9|      mindenre, ami a valósággal, az õ életével, körülményeivel,
 15    1,     9|           tárgyilagosan elemezte az õ „esetét”, kifejtette, megmagyarázta,
 16    1,     9|            sok szakkifejezéssel, az õ sajátságos lelki betegségérõl,
 17    1,     9|        napsugarakkal és azzal, hogy õ itt áll az íróasztal elõtt,
 18    1,     9|             volna, ha megjegyzik az õ arcát, ha találna köztük
 19    1,     9|        hozni egy nagy hibát, amirõl õ nem tehet. Be kell bizonyítania
 20    1,     9|        elõtt és a világ elõtt, hogy õ, a Lélek, többre és másra
 21    1,     9|      ünnepélyes legyen a helyzet... õ, az egészséges férfi...
 22    1,     9|             hogy miért nem mosolyog õ erre.~Az nem tudott felelni.
 23    1,    10|         magamról a diagnózist és az õ megjegyzései közben az én
 24    1,    10|       jobban értek a dologhoz, mint õ;~mert, ha nõ vagyok, majd
 25    2,     5|            igazságtalanságnak érzi. Õ egészséges, erõszakkal hozták
 26    2,     6|      találkoztam az igazgatóval, és õ könnyedén és odavetõen említette
 27    2,     6|        valakinek az a mániája, hogy õ a római pápa, azt mondjuk
 28    2,     7|     füleimmel, itt az ágya szélén - õ rám ismert, én vagyok D’
 29    2,     8|      jegyeket stemplizni.~Másodszor õ keresett fel. A kávéházban
 30    2,     9|           és leütöm a széket, akkor õ megint kontrázhat, és az
 31    2,    10|            nevettek. Bemutatkoztam, õ nem felelt, de a két tüzes
 32    2,    10|            Kályhára: rájöttem, hogy õ küldi felém a hullámokat,
 33    2,    10|           én azt mondtam magamban: „Õ fázik, mert a lelkemet akarja.”
 34    2,    10|           végzett hiábavaló munkát. Õ megállt egy helyben, várt
 35    2,    10|            éjszakán. Borzalmas volt õ és végtelen. Csudálatosan
 36    2,    11|             ragaszkodva hozzá, hogy õ bolond, akárki mit mond.
 37    2,    11|           érzi, nem érdemes, hiszen õ elmebeteg. Hiába próbáljuk
 38    2,    11|            a dolog, izé, hogy ez az õ hite az õ elmebetegségében
 39    2,    11|           izé, hogy ez az õ hite az õ elmebetegségében egy rögeszme,
 40    2,    11|      mögöttem.~ÉN. Szervusz Gyulus.~Õ áll egy helyben, mozdulatlanul,
 41    2,    11|             meg, hiszen õrült vagy.~Õ maga elé mered, nagy fájdalommal.~
 42    2,    11|          egészben, áhítat való ide.~Õ tompán. Az élõhalottak háza.~
 43    2,    11|            jól érzed itt magad, mi?~Õ tompán. Rettenetes... Rettenetes...~
 44    2,    11|              Rettenetes? Nem értem.~Õ tompán, üveges szemekkel.
 45    2,    11|     jelentkeztél, immár harmadszor.~Õ tompán. Igen... mert nem
 46    2,    11|           ÉN vállat vonok, tûnõdve.~Õ vadul. Te talán nem hiszed
 47    2,    11|          bolond vagy, rendes õrült.~Õ tompán. Na ugye.~ÉN. Régebben
 48    2,    11|            Régebben tudom, mint te.~Õ meghökkenve. Régebben?~ÉN.
 49    2,    11|             errõl van szó, hanem...~Õ kicsit pikírten. Kérlek...
 50    2,    11|    rettenetes. Akkor mért vagy itt?~Õ tompán. Innen nem lehet
 51    2,    11|          hogy erre büszke volnál...~Õ halványan megcsillanó reménnyel.
 52    2,    11|             itt hagyod ezt a házat.~Õ tompán. Nem engednek.~ÉN.
 53    2,    11|           eldicsekedett nekem, hogy õ az egyetlen a magyar politikusok
 54    2,    11|         akinek írása van róla, hogy õ nem elmebeteg. Kelj fel
 55    2,    12|        rendet teremtett és békét az õ lelkében, ahová valami halvány,
 56    2,    12|        ahogy én akarom, hanem ahogy õ akarja”.~Ezt a gyanút, hogy
 57    2,    13|            mutat az asztalra, aztán õ is összeesik, idegsokkban.~
 58    2,    14|       szorongásai most elmúltak, és õ most elhatározta, hogy többé
 59    2,    14|            milyen egyszerû, és hogy õ erre még nem gondolt. Ezentúl
 60    2,    14|            be ebbe a kávéházba? Ide õ nem szokott járni. És hirtelen
 61    2,    14|            hogy ilyen nagy dolog az õ eszébe juthatott. Igen,
 62    2,    14|         mélyen megindulva - és hogy õ erre nem gondolt! Igen,
 63    2,    14|           pincérre. Szegény pincér, õ nem tudja, mi az emberiség.
 64    2,    14|             az emberszeretet. Ó, és õ erre nem gondolt! Talán
 65    2,    14|      rosszaság eddig - ó igen, mert õ csak magára gondolt eddig
 66    2,    14|           ezzel új élet kezdõdik az õ életében. Csak úgy száguldoztak
 67    2,    14| nyugtalanság fogta el, hogyan fogja õ mindezt megmagyarázni tudni
 68    2,    14|       asszony és fiatalember, amint õ lassan felfelé ment a lépcsõn -
 69    2,    14|         felfelé ment a lépcsõn - és õ gyötrõdve próbálta eltalálni,
 70    2,    14|       elmúlik ez a lidércnyomás. Ha õ okosan viselkedik, és feketét
 71    2,    14|   odaszorongtak az alsó rács mellé. Õ egyedül ült a karzaton a
 72    2,    14|           felmázott ide, és most az õ asztala alatt terpeszkedik -
 73    2,    14|         felkúszott õreá, és most az õ arcán fekszik, és az õ szemeibõl
 74    2,    14|           az õ arcán fekszik, és az õ szemeibõl fecskendezi ki
 75    2,    14|             nem emlékezett rá, hogy õ fel akarta emelni a kezét -
 76    2,    14|         vagy mindjárt -, és mindezt õ nem akarja, és mégis meg
 77    2,    15|             vagyunk õérette, és nem õ miértünk - a Vezér, a Fõnök,
 78    2,    15|          élni” ezt a könyvet, ahogy õ átélte, mikor a születõ
 79    2,    15|  világszemléletéhez.~Úgy van, ahogy õ mondja.~Vele együtt hiszem
 80    2,    15|          folyton azt óbégatja, hogy õ az Isten.~Elõször is, hogy
 81    2,    15|    beszélhet.~Másodszor, hogy lehet õ az Isten, mikor én vagyok
 82    3,     1|       összes aktákat. Berukkoláskor õ maga vagy valamelyik családtagja
 83    3,     1|        Kazánba kell berukkolni, oda õ nem utazhatik utána - de
 84    3,     1|           ennek betonfalával együtt õ is a levegõbe repült, aztán
 85    3,     1|         fegyvert - úgy csodálkozott õ, mikor elõször jött rá,
 86    3,     1|       állatkertjeinkben - úgy nézte õ azt a néhány nõt, leányt,
 87    3,     1|             abban a ruhában, amiben õ... nem ellenség... nem német
 88    3,     2|              hitte, hogy nemcsak az õ életében, de a muzsika történetében
 89    3,     2|     vörhenyes kékje áttüzesedett az õ lelkesedésétõl - a felhõk
 90    3,     2|        mellettünk.~- Nahát - mondta õ fanyar mosollyal -, abban
 91    3,     2|           hogy véletlen nincsen. Ha õ úgy érzi, hogy ez a beteges
 92    3,     2|          talán szerepet játszott az õ múltjában, hihetõleg még
 93    3,     2|            kitört a világháború, és õ az elsõ csapatokkal elment.~~
 94    3,     3|             zöld volt. Csakugyan az õ betegéhez hasonlított.~Az
 95    3,     4|    feleségem megkért, hogy írjak én õ helyette Málcsi néninek,
 96    3,     4|              én nem értek hozzá, de õ mondja - nagy elõny. A feleségem,
 97    3,     4|            kellett ígérnem, hogy az õ jó férje leszek, és nem
 98    3,     4|        szemüvege mögött, ahogy csak õ tud, és megfogta a pulzusomat,
 99    3,     4|           nagyon veszélyes, mert az õ jóságos és komoly modorában
100    3,     4|             csókolni, vagy ilyesmi. Õ azt mondja, hogy ez egy
101    3,     4|           aztán rájöttünk, hogy nem õ volt a hibás, hanem az egyik
102    3,     4|           kell gyermeket szülni, és õ ahhoz igazodott, és így
103    3,     6|              Azt mondta: jó, látott õ már olyat, hogy be akartak
104    3,     6|            a tanterem elõszobájába. Õ maga bement a tanárhoz.
105    3,     6|           hogy ne szóljak senkinek, õ nem is hulla, hanem orvostanhallgató
106    3,     6|          bele akar majd vágni, mire õ felegyenesedik, és elõmutatja
107    3,     7|             megmondta neki, hogy az õ kívánságának enged - mindegy,
108    3,     7|    természet nem olyan rendes, mint õ, és a lábak szeszélyes,
109    3,     9|            Mámoros vagyok és õrült: õ olyan, mint egy virág -
110    3,     9|             ó, gyönyörû az élet. És õ is szeret, szeret, szeret!
111    3,     9|           egy virágot törnék szét - õ olyan illatos és rettenetes.
112    3,     9|      csodálatosan szép.~júl. 29.~Az õ közelsége mindent átszellemültté
113    3,    10|            szóltam: A haláltól - és õ szólt rajongva: - Veled
114    4,     1|           mondtam, és rángattam, de õ nem hagyta: átnyúlt a vállam
115    4,     2|          mint egy szervet, amire az õ testüknek szüksége van.
116    4,     2|             agyunkat kilövelltük az õ testükbe. Érti-e, doktor
117    4,     2|          szép, s hogy nem én vagyok õ. Ki szerettem volna tépni
118    4,     2|             odavágtam szoknyái elé. Õ nyugodtan; egyenesen állt
119    4,     2|            mentem többé hozzá, vagy õ nem akart látni többé -
120    4,     2|       kérlelhetetlen daganatok - ez õ. Õ nyomorgatja, döfködi,
121    4,     2|    kérlelhetetlen daganatok - ez õ. Õ nyomorgatja, döfködi, kínozza
122    4,     2|         kínozza odalent a húrokat - õ bugyborékol gúnyos nevetéssel
123    4,     2|             a triangelek között, és õ búg és nyög és jajong fel
124    4,     2|     elfeledtem aztán... Mondom, nem õ maga volt fontos... késõbb
125    4,     2|          szomorú a melódia, andante Õ come triste - mit mosolyog?
126    4,     4|           kell tartania annak, akit õ személyesen operál - felderültem,
127    4,     4|          ember volt. Elmondta, hogy õ bizony, sajnos, több mint
128    4,     4|             ha nem veszik komolyan, õ minden felelõsséget elhárít
129    4,     4|      meg-meglátogattam... most csak õ jár át hozzám... Pedig még
130    4,     4|        emberismerõ, felbátorodva az õ szavain, rosszat mondana
131    4,     4|            megmondtam magának, hogy õ lesz az elsõ a csontbajosok
132    4,     4|        derülten elszenderült. Mégis õ halt meg elõbb, de - mondta
133    4,     5|      kísértené hát a káprázat, hogy õ is más emberré lett, újjászületett -,
134    4,     5|            fel is ismerte bennem az õ hazatért Peer Gyntjét, csak