Rész,  Fej.

  1    1,     1|         hanem ahhoz, aki nem piszmog el egy évig, amikor a díjak
  2    1,     2|         tudom, hogy éppen most indul el hazulról az ember, aki egy
  3    1,     5|        valami mesterkélt, nem hittem el, hogy haragszik, csak tudtam,
  4    1,     5|            gyanút kelti bennem, hogy el akarta vétetni magát apámmal,
  5    1,     5|             fölött, s egy ízben apám el is mosolyodott, azóta teljesen
  6    1,     5|           sorsdöntõ ütközetre szánta el magát. Teljes ártatlanságomban
  7    1,     5|         királynõ méltóságával nézett el a fejem fölött, s minden
  8    1,     5|         szemben tehetetlenül hallgat el a tiszta és nemes igazság
  9    1,     5|          valami nagy, meleg béke önt el. Megszorítom apám kezét.
 10    1,     6|             nagyon, csak úgy, mintha el akarná engedni egy pillanatra,
 11    1,     6|        kicsit várni, még nem mondtam el mindent, és ha a doktor
 12    1,     7|               ugye? ... hogy én most el fogok aludni?... azonnal?...
 13    1,     7|              hét, nyolc...~Most akár el is lehetne kezdeni, nem
 14    1,     7|               hogy aszongya, aludjak el... hahaha... nevetséges...
 15    1,     7|           nevetséges... hogy aludjak el... mikor én nem is vagyok...
 16    1,     8|          barna mackót kérte. A szoba el volt sötétítve, és Dódi,
 17    1,     8|           mackót, csak õtõle fogadja el, nem tûri, hogy anyának
 18    1,     8|        szólni anyának, hogy kergesse el, vagy üsse meg, vagy vigye
 19    1,     8|            vagy üsse meg, vagy vigye el õt, és zárja be az ajtót.
 20    1,     8|           megtudja, hogy van. Annyit el tudott érni amellett, hogy
 21    1,     8|              halálos aggodalom fogta el - homályos remegéssel sejtette,
 22    1,     8|            gyorsan cselekednie kell, el kell terelnie a Rossz Fiú
 23    1,     8|           Még odébb tolta az ostort, el is eresztette.~- Ustor -
 24    1,     8|             várt. Intett, hogy kérje el azonnal a mackót, aztán
 25    1,     8|           nézte, aztán csak úgy ment el, hogy megígérték neki. De
 26    1,     8|     csillagokkal és cukorral. Fújják el inkább a gyertyákat. A cukor
 27    1,     8|       szótlanul. Egymás után hordott el mindent a sarokból - az
 28    1,     8|             szemét, és kezével lökte el magától.~- Nem szeretem
 29    1,     8|              Fiú még mindig nem ment el. Dódi eltûnõdött, azután
 30    1,     9|          boldog meghatottság öntötte el, érezte, hogy a menyasszonya
 31    1,     9|          hogy inkább a leveket küldi el.~Miután mindezeket elvégezte,
 32    1,     9|           nagy megkönnyebbülés fogta el. Kedvet kapott hozzá, hogy
 33    1,     9|       rendben és szabályosan intézze el. Bement a bankba, és elõkérte
 34    1,     9|             mély izgalmával töltötte el.~És tudta, hogy most mindentõl
 35    1,     9|              ötletszerûen határozott el három nap alatt, nem tudva
 36    1,     9|            õt kereste volna.~- Éppen el akartam menni - véletlenül
 37    1,     9|         kezelés talán még nem késett el végleg - de hosszadalmas,
 38    1,     9|            napig... Az ember intézze el az ügyeit - mások is vannak...~-
 39    1,    10|         tökéletes latinsággal mondom el magamról a diagnózist és
 40    1,    10|        orvost, vagy lepedõben viszik el hozzá!~ ~
 41    2,     4|        tapasztalataival. Nem kerülte el figyelmemet az a páratlan
 42    2,     4|              lélekelemzõ módszer ért el szép eredményeket - Freud
 43    2,     6|          hogy köszönés nélkül mentem el, éjjel egy órakor, a Kékgolyó
 44    2,     6|             hogy okvetlenül hozzanak el engem.~Kocsiba ültünk, és
 45    2,     6|     határozatlan nyugtalanság fogott el engem ettõl. Ejnye, gondoltam,
 46    2,     6|                És most ketten hoztak el kocsin, és az igazgató már
 47    2,     7|      következõ darab elõadására.~Még el is tûnõdhetnél: ugyan miféle
 48    2,     7|        következtében nem foglalhatja el trónját, mint ahogy elmondta
 49    2,     7|         szemeit. Egy icipicit mintha el is mosolyodnék, kíváncsiság
 50    2,     7|     kétségbeesni ezért? Felejtse már el, az istenért! Ne gondoljon
 51    2,     8|               A felelõsség... higgye el, nem nekem való. De hát
 52    2,     8|              Valami kellékes szaladt el mellettünk, utána kiáltott.~-
 53    2,     8|          rendezek mindent!... Higgye el, nem bízhatok meg senkiben,
 54    2,    10|               Abban az idõben nagyon el voltam keseredve, mert rájöttem,
 55    2,    10|            kellemes zsibbadás fogott el, hogy egy percre szinte
 56    2,    10|     Ismeretlen, mámoros érzés fogott el és rajongva szóltam a Kályhához:~-
 57    2,    11|        nyugtalan osztályt választják el az elmegyógyintézetekben
 58    2,    11|     képzelheted! na és most, gondold el, egyszerre kapom egy személyben
 59    2,    11|           vadul. Te talán nem hiszed el, hogy én elmebeteg vagyok?~
 60    2,    11|            is csak...~ÉN. Ugyan hadd el, most is bolond vagy, ezen
 61    2,    11|           fontos dolgod van, ugyanis el kell menned a közigazgatási
 62    2,    11|            hullámfürdõbe, és csevegj el a fõszerkesztõ úrral az
 63    2,    12|          legalábbis kihágást követek el a fennálló, törvényes orvostudomány
 64    2,    13|          sírva. Üthetsz! Nem engedem el!~FÉRFI. Ne... nem en...
 65    2,    13|             nem en... en... geded... el...~NÕ sírva. Nem!!... Nem!!...
 66    2,    13|          volt...~FÉRFI bõgve. Engedd el... ide... ide kell tenni...
 67    2,    13|             ide kell tenni... engedd el!~NÕ sikítva. Jézus Mária!...
 68    2,    14|          erre. Hiszen nagyon könnyen el lehet intézni minden gyötrõdést
 69    2,    14|          volt. Az orvoshoz se megyek el, tette hozzá. Az orvos az
 70    2,    14|   elfelejtett volna. Mit felejtettem el, valószínûleg a féleségemnek
 71    2,    14|             féleségemnek felejtettem el szólni. Elhatározta, hogy
 72    2,    14|            nyomasztó szorongás fogta el, az ismeretlen ablakok és
 73    2,    14|             újabb nyugtalanság fogta el, hogyan fogja õ mindezt
 74    2,    14|            végtelen lágyság töltötte el. Érezte, hogy forró könnyek
 75    2,    14|             halálos fehérség öntötte el.~- Jöjjön velünk.~- Hová? -
 76    2,    14|          nyugodtan, békésen vonultak el az összecsõdült tömeg sorfala
 77    2,    15|         láthatárának peremérõl indul el meghódítani a világot, az
 78    2,    15|         módszer, s általa nem jutunk el az igazsághoz.~Vele együtt
 79    3,     1|              öreg szolga kíséretében el kellett küldeni Kazánba.
 80    3,     1|               és arra céloztak, hogy el akart lógni, hülyének tette
 81    3,     2|       találkozás - ha rájön, azonnal el fog múlni a rossz hangulat.~
 82    3,     2|            arca volt. Magam temettem el, keresztet is tettem a sírjára.~
 83    3,     2|  ezerkilencszáztizenhét elején esett el az Isonzónál.~ ~
 84    3,     3|          mentõ még a levegõben kapta el, mint egy labdát. Az intézetben
 85    3,     3|          állott. Megsértõdve fordult el tõle.~- Az is almafa - mondta
 86    3,     3|      kötekedve és fütyürészve sétált el a másik fa elõtt, rá se
 87    3,     4|         hisztériás neuraszténia, ami el fog múlni, ha okos leszek,
 88    3,     4|           mert Jolán akkor egész nap el lesz foglalva az egyetemen,
 89    3,     4|     tanulmányozta éjjel-nappal, hogy el ne tévessze, de aztán mégse
 90    3,     7|           Ünnepélyes áhítat töltötte el a szívét. Korán reggel volt
 91    3,     7|              emberekre jellemzõen üt el fejének és kezeinek színe
 92    3,     7|              Az izmok síkosan váltak el egymástól.~- Látod? A szép
 93    3,     9|           beteg?~nov. 7.~Ma temettek el. Nagyon szép, testhezálló
 94    3,     9|               A temetésemre nem jött el, bizonyosan nem bírta volna
 95    3,     9|            nõ kint járt a temetõben. El is ment a helyem mellett
 96    3,    10|         szerelemmel és bûbájjal telt el a tájék, s én könnyekkel
 97    3,    11|              Volna, de mivel szívjuk el, nincs szájunk?~- Az igaz.
 98    4,     1|              Domodossolában indultam el reggel. Gépem úgy ragyogott
 99    4,     1|       Mereven figyeltem, hogy fordul el, mikor bal kezem letolta
100    4,     1|            rángattam a kezem. Eressz el, mondtam, és rángattam,
101    4,     1|            ült.~- Mit akarsz, ereszd el a kezem - mondtam kedvetlenül,
102    4,     1|             szépnek láttam.~- Ereszd el - mondtam fáradtan, de nem
103    4,     1|             csavar zakatolva villant el szemeim elõtt. Akkor nehéz
104    4,     2|              szívünkbõl vér szivárog el. A láthatatlan kéz elereszti
105    4,     2|             ugyanaz: nedvek távoznak el a testbõl, nedvek a megszakadott
106    4,     2|              Figyeljen - most érzem, el tudom mondani önnek, hogyan
107    4,     2|        pállott üresség. Még nem jött el az én órám. Elhagyott utcákon
108    4,     2|         borzasztó fölénnyel borultak el a kéjben, mikor áldoztam
109    4,     2|             Egyszer ájult düh fogott el, egyenesen s nyugodtan állott
110    4,     2|             Vannak szavak, amelyeket el kell csak mondani... és
111    4,     2|        csöndesen és ravaszul olvasom el; s elfojtok minden gondolatot.
112    4,     2|         sorokat sohasem olvastam még el áradó, boldog, nyomorult
113    4,     2|          vizeket... igazán... higgye el... ugye furcsa?... Nagyobb
114    4,     3|              csikorgatom?...~Egészen el voltak képedve. De a tanár
115    4,     3|          mintha éppen most határozná el magát:~- Ni csak, éppen
116    4,     3|         értve?! Azaz hopp csak! hogy el ne felejtsem... ilyen könnyen
117    4,     3|         valami furcsa büszkeség árad el benne, ugyanakkor az arca
118    4,     3|              le, ha a ballal könnyen el akarom érni... Mért nem
119    4,     3|       büntetésül... amiért nem hitte el... hogy a lángésznek...
120    4,     4|             megint... Itt süllyedjek el, ha nem igaz, a két orvos,
121    4,     4|     gondolnék, nehogy a sátán vigyen el, mikor rákerül a sor. Nagyon
122    4,     4|              a vak is látja, ki megy el elõbb kettõnk közül. De
123    4,     4|    magyarázom hónapok óta, nem hiszi el. Tessék már megmondani,
124    4,     4| szempontjából mégiscsak durva játék. El is határoztam, hogy valahogy
125    4,     4|         igazán meghatottan búcsúztam el a tisztelendõ úrtól. Melegen
126    4,     5|            is, itt is: nem mondhatom el, mennyire nem voltak „svédek”
127    4,     5|         feleségem, aki nem vesztette el lélekjelenlétét, nem mindennapi