Rész,  Fej.

  1    1,     2|                    hányszor szellemesen, mert hát az embernek egyebe sincs,
  2    1,     3|                      ágyam elé teszi. Leül.~- Hát itt van baj, itt van baj.~
  3    1,     3|                 megint hozzám fordul, ásít. - Hát, papuska, magának egy kis
  4    1,     3| trepacipienciapirkogomitropikus gokkusza van. Hát ez egy fájdalmas kis fluktuációval
  5    1,     3|                        Nnna!~- Na, nagysádka. Hát vigyék ki szépen a zongorát,
  6    1,     3|                  elment -, add ide a ruhám.~- Hát jobban vagy?~- Nem vagyok
  7    1,     4|                 látleletet.~- Orvos... Izé... Hát doktor úr... hát ön nem
  8    1,     4|                       Izé... Hát doktor úr... hát ön nem orvos?~Kicsinylõen
  9    1,     5|                      úgy! - egyenesedett ki - hát így vagyunk... azt hitted,
 10    1,     5|                 járatja körül a tekintetét.~- Hát hogy volt az? - kérdezte
 11    1,     5|                   alattunk álló némbernek. De hát akkor...~Akkor hát van valami,
 12    1,     5|              némbernek. De hát akkor...~Akkor hát van valami, amirõl nem tudok
 13    1,     6|                       vakbélgyulladása... Jó, hát a spulnit hagyom, de ez
 14    1,     6|                     kérem, ne tessék zavarni, hát nem a tüdejében, végre nem
 15    1,     7|                         ködfoltok és Tejút... Hát aztán? Aztán is csak Van,
 16    1,     7|                        és léteznének... pedig hát nem is létezhetnek, nyilvánvaló...
 17    1,     8|                        csúnya, rossz mackó.~- Hát még mi van? - kérdezte a
 18    1,     8|                 mondta. Odaadta a gombócot.~- Hát még mi van?~Mi van még?
 19    1,     8|                       paprikajancsit odaadja. Hát még mi volt? Egyszer sok
 20    1,     8|                       jó puha volt simogatni. Hát õ nem simogatja többet,
 21    1,     9|                    fordult feléje az orvos.~- Hát kérlek... Felnõtt ember
 22    1,     9|                   hadarva, gyorsan beszélt.~- Hát nem tudom... Mint orvos
 23    1,    10|                       mert katonának akarnak, hát tessék, milyen beteg vagyok,
 24    1,    10|                   akarom magamat biztosítani, hát tessék milyen egészséges
 25    2,     1|                  legjobban értenek. Meghívtam hát magamat és önt erre a konzíliumra.~-
 26    2,     1|                     az.~- Igazán azt hiszi?~- Hát persze, hiszen bebizonyítottam.~-
 27    2,     1|                      akkor én õrült vagyok.~- Hát persze. Ha rögeszméje van,
 28    2,     2|                   bablevest... de ha nincs... hát le tudok mondani róla...~-
 29    2,     5|                  mereven nézem a pupilláit.~- Hát mi a baja?~A beteg legyint.
 30    2,     5|                     Reggel ötkor felkelni. De hát élni csak kell!~Aha. Aha.
 31    2,     5|                      mi vagyunk felelõsek, de hát ha már vállaltam, hát teszem
 32    2,     5|                      de hát ha már vállaltam, hát teszem a kötelességem.~Felujjongok
 33    2,     6|              felolvastam.~Kérem, csak tessék. Hát igen - felolvastam a Schwartzerban.
 34    2,     6|                   Hogy miért köszönés nélkül? Hát kérem...~Tetszik tudni,
 35    2,     6|                    elmentem az igazgatóhoz.~- Hát nagyon köszönöm, igazgató
 36    2,     6|                    olyan nehéz hazajutni...~- Hát minek kell hazamenni?! -
 37    2,     7|                  Tovább tartom a kezét.~- Jó, hát lefogták... megütötték.
 38    2,     7|                     karcolás. Igaza van... De hát - olyan nagy dolog az?~Megint
 39    2,     7|                   praecox” meg „depresszíva”, hát ez meg mi?~Ijedten nézek
 40    2,     8|                 higgye el, nem nekem való. De hát nem lehet megbízni senkiben.~
 41    2,     8|                      Nincs idõm, nem lehet... Hát majd máskor, ha megengedi...
 42    2,    10|               rajongva szóltam a Kályhához:~- Hát megértetted a versemet?~
 43    2,    10|                         Felmelegszik a hasad? Hát tehozzád is meleg a Kályha? -
 44    2,    11|                 képzelje magát, mikor nem az. Hát csak tessék beszélni vele,
 45    2,    11|                  ingerelték a kíváncsiságom - hát még az élõk, képzelheted!
 46    2,    11|                    meghökkenve. Régebben?~ÉN. Hát persze. Sokkal régebben.
 47    2,    11|              halványan megcsillanó reménnyel. Hát mit tegyek?~ÉN nem minden
 48    2,    11|                megvetés nélkül, vállat vonva. Hát, kérlek szépen... ha neked
 49    2,    12|                   cselekedetek történtek.~Nos hát, én is csak azt teszem.~
 50    2,    12|                       süt, hogy ne éhezzenek.~Hát ez volt az, amin a pékmester
 51    2,    13|                       Hagyjál egy kicsit.~NÕ. Hát persze, nem is így, te buta,
 52    2,    13|                      lenni, te szerencsétlen, hát nézd, mi jön ki, ha oldalt
 53    2,    13|                      te csinálod.~FÉRFI. Nem, hát hogyan?~NÕ. Ha nem erõszakoskodnál
 54    2,    13|                      Szóval, én barom vagyok. Hát, kérlek szépen. Hát, tessék.
 55    2,    13|                   vagyok. Hát, kérlek szépen. Hát, tessék. Hát, csináld meg.
 56    2,    13|                   kérlek szépen. Hát, tessék. Hát, csináld meg. De ha nem
 57    2,    13|                  neked, hogy csináld meg.~NÕ. Hát meg is csinálom, te... te...
 58    2,    13|                       Úgy?... És most kijött? Hát ez mi?~NÕ. Ja... akkor másképp...
 59    2,    13|                     ájultan összeesik.~ÉN. De hát mirõl van szó?~FÉRFI hangtalanul
 60    2,    14|               kimondhatatlan aggodalommal, de hát mi történt? Miért nem szól
 61    2,    14|                      jönnek azok közelebb? De hát mi történt, az istenért?
 62    2,    15|                      kárörömmel közbekottyan: hát ha élõlény, s méghozzá az
 63    2,    15|                egyedül üdvözítõ igazságra.~Na hát, ez történt velem is.~Olvasás
 64    3,     1|                   minek okoskodjanak? Hagyták hát, nem ismételték a kérdést,
 65    3,     1|                    kacagtak. Nem is erõltette hát: valami homályos, távoli
 66    3,     1|                   nevetéstõl csukló hangon:~- Hát ez meg miféle volt?~Andrej
 67    3,     1|                     Mint egy õrült! Hahaha!~- Hát akkor - fél tízkor, jó lesz?
 68    3,     1|                            Szervusz Vaszilij! Hát te még itt ténferegsz? Nem
 69    3,     1|                         te vagy az... Hahó... Hát te itt vagy? Nem hallottuk
 70    3,     1|                      mondta... és mégis... de hát akkor...~*~- Hohó! Mi az?...
 71    3,     4|                   járok, hogy ne zavarjam. De hát az ilyen magamfajta tudatlan
 72    3,     4|                  mártani a fejemet nyakig, de hát én az én kis buta fejemmel
 73    3,     5|                        és eloltja a lámpákat. Hát, kedves barátom a tüdejének
 74    3,     6|                        egy valóságos beteg.~- Hát akkor vigye be a katedrára,
 75    3,     7|                     Hányan leszünk odalent?~- Hát velünk együtt tizenketten,
 76    3,     7|                       fülke, mind tele van.~- Hát a szegény földönlakók?~-
 77    3,     7|                 hajlik be térdben.~- Jól van. Hát ezzel a bácsival mit történt?~
 78    3,     7|                  arcán, nézte magát sokáig.~- Hát most mit csináljak veled? -
 79    3,     7|                 megfojtotta.~- Hm. Úgy. Igen. Hát nem várhatott, nagysád,
 80    3,     8|                    uraságod?~- Hányas szám?~- Hát nem nézte meg, hiszen a
 81    3,     8|                       a maga hasa?~- Még nem. Hát zöld lesz?~- Ojjé, látná
 82    3,     8|                 Pepinek hívták.~- Így. Úúúgy. Hát hiszen akkor maga a Freinreisz
 83    3,     8|                       Freinreisz Zoltán.~- Na hát?~- És én szamár, azt hittem,
 84    3,     8|                     magához megy feleségül.~- Hát, maga a Nebbich Lajos? Én
 85    3,     8|                     azt hittem, a magáé lesz. Hát akkor kellet nekem beugrani
 86    3,     8|                  ezért oszlunk mi itt ketten? Hát kihez ment akkor a Pötty
 87    3,    11|                     izzadtam. Az itt nincs.~- Hát persze, az igaz.~- Hát kérlek,
 88    3,    11|                        Hát persze, az igaz.~- Hát kérlek, elég kíváncsi voltam
 89    3,    11|                   valami. De a részletek...~- Hát, kérlek, azokat is megnéztem.
 90    3,    11|                    furcsa. Mondasz valamit.~- Hát, kérlek, én csak elnéztem
 91    3,    11|                 bizony nem jutott az eszembe, hát fogtam magam, és szép csendesen
 92    4,     2|                     és naivnak tartja, értem. Hát akkor másvalamit mondok.
 93    4,     2|                       ha így nevezem: mondjuk hát ez „a kéj pszichológiájának
 94    4,     2|                   közelebb... nem kopognak?~- Hát aztán... no, mi van még.
 95    4,     2|                döbbenti meg az elsõ gondolat „hát olyan nagy dolog ezeknek
 96    4,     3|                      a hasba világítanál...~- Hát aztán, nem lehet akkor szólni
 97    4,     3|                   nyitva maradt a szája.~- De hát akkor...~- Mit akkor? Mi
 98    4,     3|          legszívesebben magam csinálnám, csak hát hogy álljak hozzá, ahogy
 99    4,     3|                    rögtön?... és mi ketten?~- Hát mikor, a teremtésit - majd
100    4,     3|                    ott, melák... mit bámulsz, hát persze hogy elõrajzoltam...
101    4,     3|                  ezeket a kisebb herniákat... hát most szeretném a tulajdon
102    4,     3|             elfoglalja helyét az asztalnál.~- Hát most egy darabig nem koptatom
103    4,     3|                        és rögtön elájulunk... Hát talán tovább kéne keresgélni...
104    4,     3|                   megmondanám... mi?!... Csak hát ha valaki olyan kényes a
105    4,     3|                       rá órát nézni közben... Hát vegyétek tudomásul, tizennyolc
106    4,     3|                       már messzirõl kiabál.~- Hát mit szólsz ehhez? Óriási
107    4,     4|                   figyelmeztettem idejében... hát csak azért, hogy ne mondhassa...~-
108    4,     4|                    Vagy úgy, az a zsivány?... Hát nem mutatkozott be? pedig
109    4,     4|                fontoskodva hadarni kezdett.~- Hát üssön agyon, tisztelendõ
110    4,     4|                       háhhá... ó, a selyma... hát mit mondott a tanár úr?~-
111    4,     4|                       na megálljon, lókötõ... hát ezt mondta rólam a tanár
112    4,     4|              körülnézett, és felém fordult.~- Hát tessék már nézni, nem hisz
113    4,     4|                    eszelt ki már megint?...~- Hát csak arra gondoltam, hogy
114    4,     5|                       pirkadásának tekintsék. Hát még, ha a gyógyulás olyan
115    4,     5|                 megszokott - hogyne kísértené hát a káprázat, hogy õ is más
116    4,     5|                       közölni velem. Elkezdem hát jelekkel és kitekert német
117    4,     5|                     lássa, hogy költõ vagyok. Hát nincs nagy sikerem. Frõken