Rész,  Fej.

  1    1,     3|              barátságosan a hasamra, aztán szeretetre méltóan belefricskáz
  2    1,     3|       hímzést nézeget. Fel is emeli, aztán ledobja.~- Házi munka? -
  3    1,     3|            leereszkedõ jóindulattal. Aztán megint hozzám fordul, ásít. -
  4    1,     3|         Tréfásan meghúzza a fülemet, aztán homlokom ráncai között babrál.
  5    1,     5|             hogy volt az? - kérdezte aztán halkan. Különben is soha
  6    1,     5|             percig tartott a szünet.~Aztán apám, az én okos, jóságos
  7    1,     7|           Andrássy út, a Városliget, aztán kanyargó sínek, messze váltók,
  8    1,     7|            ködfoltok és Tejút... Hát aztán? Aztán is csak Van, aztán
  9    1,     7|     ködfoltok és Tejút... Hát aztán? Aztán is csak Van, aztán is Terjed
 10    1,     7|            aztán? Aztán is csak Van, aztán is Terjed még... terjed
 11    1,     8|      szobában. Eleinte halkan kérte, aztán, hogy senki sem felelt,
 12    1,     8|          nézte õt - vajon miért sír? Aztán türelmetlenül elfordult,
 13    1,     8|              csúfolva apát és anyát, aztán megint erõsebben mellbe
 14    1,     8|            amit a zsebébõl vett elõ.~Aztán, mikor látta, hogy Dódi
 15    1,     8|              talán nem hallja meg; - aztán dobogó szívvel, de mozdulatlanul
 16    1,     8|        gépiesen néhányszor, magában. Aztán elszánta magát - kiemelte,
 17    1,     8|            és elhajította az ostort. Aztán röhögve leült az ágy szélére.~-
 18    1,     8|           kérje el azonnal a mackót, aztán küldje ki anyát.~Dódi még
 19    1,     8|     paprikajancsi. Azt sokáig nézte, aztán csak úgy ment el, hogy megígérték
 20    1,     8|            nem értette meg mindjárt. Aztán egyszerre tudta már, mit
 21    1,     8|         rossz anya - mondta magában. Aztán hangosan megszólalt.~- Nem
 22    1,     8|             utánanézett, csendesen - aztán üres tenyerére pillantott
 23    1,     9|               amit a levelekben írt, aztán mégis úgy döntött, hogy
 24    1,     9|           hogy szívébe szalad a vér, aztán rendetlenül fut szét a testében.
 25    1,     9|        pillanatra azt hitte, elájul. Aztán csak egyes szavakat hallott -
 26    1,     9|            Az nyugtalanul nézett rá, aztán gyorsan, mohón belefogott,
 27    2,     1|           állapítom meg magamról, de aztán eszembe jutott, hogy magamról
 28    2,     3|       ürügyem legyen újat vásárolni. Aztán piros pénztárca jött, majd
 29    2,     6|            juttatják. Esti kilenckor aztán kocsi állt meg a házunk
 30    2,     6|            és görcsösen figyeltem.~- Aztán mondja csak, igazgató úr -
 31    2,     6|              hogy fel kell lépnie... Aztán kocsiba ültetjük, és szépen
 32    2,     6|             kicsit, nézzük a táncot, aztán átmegyünk hozzám a B pavilonba...
 33    2,     6|   megvacsorálunk, iszunk egy kicsit, aztán éjszakára itt marad, kedves
 34    2,     7|      Visszafelé néz, int a szemével, aztán elõreenged, bezárja mögöttünk
 35    2,     7|    értelmesen: hogy csak képzelõdik.~Aztán, hogy szórakoztassa, bemutat
 36    2,     8|             úr. Nem nagyon ismerték. Aztán kiderült, hogy az irodában
 37    2,     9|             lesz.~Barátom bólintott, aztán még megkérdezte:~- Hogy
 38    2,     9|             Négyet oldalt helyeztem, aztán az egészet átnyújtottam
 39    2,     9|             pillanatig gondolkodott. Aztán rájött, mivel kell válaszolnia.~-
 40    2,    10|           õket.~- No és? - kérdeztem aztán.~- Mi az, hogy no és? Mindjárt
 41    2,    11|        ravasz ember vagy különben -, aztán szépen utánuk csinálod,
 42    2,    13|            Na, kedves barátom, akkor aztán igazán semmi se lesz belõle,
 43    2,    13|               és belebeszélsz, akkor aztán igazán elfelejtem, hogy
 44    2,    13|       hangtalanul mutat az asztalra, aztán õ is összeesik, idegsokkban.~
 45    2,    14|             mondani: szuggerálás. De aztán mégse mondta, csak a száját
 46    2,    14|         mintha veszekedett volna is. Aztán bejött ebbe a kávéházba -
 47    2,    14|          hogy megmagyarázza neki. De aztán mást gondolt.~A szeretet,
 48    2,    14|               Új élet! - ujjongott - aztán hirtelen újabb nyugtalanság
 49    2,    14|            pillanatra megzavarodott, aztán valami keményet érzett a
 50    2,    14|  orfeum-kuplét, és dobolt az üvegen. Aztán lassan megfordul és szembekerült
 51    2,    14|             odakint van az a valami. Aztán megint az ajtóban állókra
 52    2,    15|          amit az elõbb állított - de aztán magával ragadott a hitnek
 53    3,     1|           mikor elsült a kezében, de aztán ehhez is hozzászokott. Hatalmas
 54    3,     1|              õ is a levegõbe repült, aztán a hasára esett, mint a béka.
 55    3,     1|    Hadonászni és hangosan kiáltozni, aztán, életében elõször, fuldokolva
 56    3,     1|         lógni, hülyének tette magát, aztán meggondolta a dolgot. Vaszilij
 57    3,     1|           nézett Andrej fõhadnagyra, aztán szája elé tette kezét, és
 58    3,     2|               kedvetlenül válaszolt, aztán percekig szótlanul mentünk.~-
 59    3,     2| beszélgettünk, közönséges dolgokról, aztán elváltunk.~Akkor beszéltem
 60    3,     2|              Pest nagyon szép város.~Aztán az élettörténetét adta elõ.
 61    3,     3|             nem ment oda, elfordult. Aztán egyszer véletlenül rálépett
 62    3,     3|        megcsóválta fejét és levágta. Aztán telefonált, hogy hozzanak
 63    3,     4|             foglalkozzak ilyesmivel, aztán egy pár latin szót mondott,
 64    3,     4|             nervus simpaticus táján, aztán a mellemen is kopogtatott,
 65    3,     4|         tízszer is elmondatta velem.~Aztán mégis kibékültünk, édes
 66    3,     4|              elmagyarázni neki, hogy aztán egész éjjel tele van a fülem
 67    3,     4|              hogy el ne tévessze, de aztán mégse lett semmi a dologból,
 68    3,     4|           megunta és felkelt. Késõbb aztán rájöttünk, hogy nem õ volt
 69    3,     5|             Az egészet máslira köti, aztán távcsövet vesz elõ, homlokára
 70    3,     6|             Torokfájása van - mondta aztán a tanárnak. - Tessék aláírni
 71    3,     6|         hallgató megvakarta a fejét, aztán megvakarta az én fejemet.
 72    3,     6|            megvakarta az én fejemet. Aztán egy pohár benzint öntött
 73    3,     6|              és felvágta a torkomat, aztán a tanárra nézett - na, így
 74    3,     7|      macerálóba kerülnek, mert akkor aztán hiába preparálják, ha már
 75    3,     7|            Most habozott egy percig. Aztán két lépést tett az asztal
 76    3,     7|              e szó után következett.~Aztán gonoszul, kegyetlenül elmosolyodott:
 77    3,     7|            csináljak veled? - mondta aztán hangosan. - Megcsaltál.~
 78    3,     8|        Eleinte én is úgy akartam, de aztán nem tudtam pénzt kapni rá.
 79    3,    11|             keresztülmentem a falon, aztán beültem a tükörbe, és néztem.
 80    3,    11|         vannak, azok se szabályosak. Aztán az orr... na, kérlek szépen...
 81    3,    11|             darabig. Ilyen az egész. Aztán megint törtem a fejem, hogy
 82    3,    11|          akartam én vele találkozni. Aztán, szégyen ide, szégyen oda,
 83    4,     1|              paripa lobogó sörényét. Aztán belepattantam az ülésbe.
 84    4,     1|           amint elcsaptak kétoldalt. Aztán csak két fehér lapot láttam
 85    4,     1|          áttetszõ, villogó korongot. Aztán elõrehajoltam, és láttam
 86    4,     1|        lombjai fölött percre eltûnt, aztán az országút vékony, vakító
 87    4,     1|           vonalat se láttam elõttem. Aztán hozzászokott szemem a közeghez.
 88    4,     1|         karika szorongatta a torkom. Aztán mintha vékony, libegõ selyemlapba
 89    4,     1|        feküdt, és lassan halványult. Aztán minden fehér lett.~Hohó,
 90    4,     1|             minden fehér lett.~Hohó, aztán minden fehér lett. Hogy
 91    4,     1|               Izzó gáz süvített elõ.~Aztán egy ideig üresség volt,
 92    4,     1|           zuhogott volna valahonnan. Aztán csönd volt; egy sötét lyuk.
 93    4,     2|                 Valami elvont dolog. Aztán egyszerre szorongást érzek -
 94    4,     2|          várjuk az áldozatot -, hogy aztán lerohadjunk a földbe, ha
 95    4,     2|             hittem, én fogok gyõzni. Aztán hihetetlen levertséget éreztem,
 96    4,     2|              szeretek nõt.~- Igen... aztán nem találkoztunk - miért
 97    4,     2|           mondottam, hogy elfeledtem aztán... Mondom, nem õ maga volt
 98    4,     2|      közelebb... nem kopognak?~- Hát aztán... no, mi van még. Nekem
 99    4,     2|         egyszer, lopva nézek körül - aztán kéjelegve lapoznak ujjaim
100    4,     3|           hasba világítanál...~- Hát aztán, nem lehet akkor szólni
101    4,     3|              szót hall... Így legyen aztán tekintélye az embernek...
102    4,     3|               Pillanatig eltûnõdött, aztán, mintha éppen most határozná
103    4,     3|          átöltözöm, leborotválkozom, aztán pizsamában átsétálok a kékbe...
104    4,     3|              a fejtartásra vigyázva. Aztán rögtön rákezdte megint.~-
105    4,     4|              szobában, vagy effélét.~Aztán világosodni kezdett, jött
106    4,     4|       felelõsséget elhárít magáról - aztán elég fürgén kibicegett a
107    4,     4|            orrát dugta be, óvatosan, aztán mankóját markolászva bebicegett,
108    4,     4|            Jó félóráig mókáztak még, aztán Fityó mester fontoskodva
109    4,     4|              magának?~És így ment ez aztán, mindennap, délelõtt és
110    4,     5|        sóhajjal, ahogy itt szokták - aztán int, hogy kövessem. A folyosón