Rész,  Fej.

  1    1,     1|                    mert semmi bajom sincs, mi a fenének menjek orvoshoz?~~
  2    1,     3|            Pelyhedzõ bajusz.~- Na, na, na, mi baj van? - szólal meg érces
  3    1,     3|              Megveregeti az arcomat.~- Na, mi fáj, öregem?~Két ujjával
  4    1,     3|              nagyon érdekel, úgyis tudjuk, mi van benne, két ujjal felemeljük,
  5    1,     4|        bekövetkezett.~Valami átváltás vagy mi lehetett - elég az hozzá,
  6    1,     5|                vele kapcsolatban - de hogy mi lehetett az, most már csak
  7    1,     5|                    apám lesütött szeme.~De mi lehet ez a sárkány?~Nehezen
  8    1,     5|             nyitott, izzadt ingem alatt.~- Mi történt? - kérdem s csodálkozom,
  9    1,     5|                    lázat kaptál éjszaka.~- Mi bajom?~- Vörheny. Skarlátnak
 10    1,     6|                     doktor úr én nem tudom mi ez... mit gondol? Attól
 11    1,     6|               átszalad máshová.~Mondja, ez mi lehet, itten, az oldalamba,
 12    1,     6|                  mibõl állapítja meg, hogy mi bajom van? Én igyekszem
 13    1,     6|                    a spulnit hagyom, de ez mi lehet, ez a furcsa reszelés
 14    1,     7|                majd nem lehet tovább... de mi lesz ottan, ahol nem lehet
 15    1,     8|                 ennyit ki tudott mondani: „Mi - mit akarsz, kisfiam?”
 16    1,     8|                  kábultan hallgatott.~- Na mi lesz? - mondta a Rossz Fiú,
 17    1,     8|                     rossz mackó.~- Hát még mi van? - kérdezte a Rossz
 18    1,     8|              Odaadta a gombócot.~- Hát még mi van?~Mi van még? Egyszer
 19    1,     8|                gombócot.~- Hát még mi van?~Mi van még? Egyszer a nagy
 20    1,     8|            paprikajancsit odaadja. Hát még mi volt? Egyszer sok fehér
 21    1,     8|                     simogassa a Rossz Fiú. Mi volt még? Egy nagy zöld
 22    1,     8|                  alól, ahol szorongatta.~- Mi kell neked, édes kicsi fiam? -
 23    1,     9|               fordulni a kórház kapuján.~- Mi az?... Te vagy az? Itt vártál
 24    2,     1|               elmegyógyászatban körülbelül mi ketten vezetünk holtversenyben.~-
 25    2,     1|                elmegyógyászati kérdésekben mi körülbelül megegyezünk.
 26    2,     1|             esetrõl. Mindenesetre érdekel, mi az ön véleménye?~- Az én
 27    2,     1|           megegyezünk, hogy az õrültségnek mi a legfõbb ismérve.~- Hogyne,
 28    2,     1|                  annyira kell érteni, mint mi ketten.~ ~
 29    2,     2|                 koronát, és add nekem. Na, mi lesz? De rögtön. Majd letöröm
 30    2,     2|                   abból a szadizmusból! Na mi lesz?~Pofonra emelte kezét.~
 31    2,     5|                   nézem a pupilláit.~- Hát mi a baja?~A beteg legyint.
 32    2,     5|                 rendellenes kézmozdulat.~- Mi bajom, mi bajom. Nem élet
 33    2,     5|                   kézmozdulat.~- Mi bajom, mi bajom. Nem élet ez, kérem.
 34    2,     5|                  Aha. Már rátér.~- Nehéz a mi helyzetünk, könyörgöm. Nagy
 35    2,     5|            felelõsség, nagy felelõsség, és mi öröme van belõle az embernek?~
 36    2,     5|                 Aha! Aha!~- Mindenért csak mi vagyunk felelõsek, de hát
 37    2,     6|                    Azt már nem engedem - a mi kedves vendégünket! Hiszen
 38    2,     7|                találja a világot... amiben mi vagyunk... hogy örömöt okozzunk
 39    2,     7| maniaco-depresszíva közt az a különbség...~Mi ez? Miket beszél? Miért
 40    2,     7|                   depresszíva”, hát ez meg mi?~Ijedten nézek rá.~Nem kell
 41    2,     8|                 keres?~Az visszafordult.~- Mi tetszik - mondta bambán. -
 42    2,     8|           villamosnak kell állni... Ejnye, mi ez? Itt most katonáknak
 43    2,    10|                    és kicsit szuszogott.~- Mi ez? - kérdeztem.~- Mi volna? -
 44    2,    10|                      Mi ez? - kérdeztem.~- Mi volna? - csodálkozott barátom. -
 45    2,    10|                   és? - kérdeztem aztán.~- Mi az, hogy no és? Mindjárt
 46    2,    10|                  értik, amit leírnak: mert mi értelme van annak, hogy
 47    2,    11|               Persze, jól érzed itt magad, mi?~Õ tompán. Rettenetes...
 48    2,    11|                   ÉN legyintek. Elmebeteg? Mi az, hogy elmebeteg - nekem
 49    2,    11|                  kérlek szépen... ha neked mi egészségesek jobban tetszünk,
 50    2,    13|                   vettem két hatosért.~NÕ. Mi ez, hisz ennek semmi értelme.~
 51    2,    13|                   szerencsétlen, hát nézd, mi jön ki, ha oldalt teszem -
 52    2,    13|                     És most kijött? Hát ez mi?~NÕ. Ja... akkor másképp...
 53    2,    14|                 arcán. Ettõl zavarba jött. Mi lehet az oka? A fia jutott
 54    2,    14|               Szegény pincér, õ nem tudja, mi az emberiség. Egyszerre
 55    2,    14|                 pillanatra elcsudálkozott. Mi ez? Történt valami?~Kinézett
 56    2,    14|            beszélhetek magával. Sok a baj, mi, sok a baj, a kis újságírókkal,
 57    2,    14|                   baj, a kis újságírókkal, mi, hehe?~Ez jó volt, hogy
 58    2,    14|                  az oszlopok között... No, mi az?... döbbent meg hirtelen -
 59    2,    14|                  döbbent meg hirtelen - na mi az, mi az, mi az?~- Pincér -
 60    2,    14|                   meg hirtelen - na mi az, mi az, mi az?~- Pincér - mondta
 61    2,    14|                hirtelen - na mi az, mi az, mi az?~- Pincér - mondta rekedten
 62    2,    14|                    mellett, egy széken.~De mi ez, mondta ekkor magában
 63    2,    14|        kimondhatatlan aggodalommal, de hát mi történt? Miért nem szól
 64    2,    14|               jönnek azok közelebb? De hát mi történt, az istenért? Felemelte
 65    2,    14|                     és most mit csináltam? Mi történt? De nem jutott eszébe,
 66    2,    14|                    nem jutott eszébe, hogy mi történt. Annyi azonban bizonyos
 67    2,    15|                nekik.~Ezek (s velük együtt mi többiek is) azt hitték,
 68    2,    15|                    Történelem Logikájának, mi vagyunk õérette, és nem
 69    3,     1|                    vadállatait, mint ahogy mi Afrika tarka küldöncét,
 70    3,     1|                    fogunk, úgy, mint ahogy mi most egymással. Eleinte
 71    3,     1|                  Nem. Dolgom van.~- Ugyan! Mi dolgod van?~- Nem mondhatom
 72    3,     1|                  de hát akkor...~*~- Hohó! Mi az?... Mi történt?... Vaszilij!...
 73    3,     1|               akkor...~*~- Hohó! Mi az?... Mi történt?... Vaszilij!...
 74    3,     1|                 baktérium ölte meg, amit a mi szervezetünk fel se vesz,
 75    3,     2|                     Csodálkozva kérdeztem, mi ütött belé - kedvetlenül
 76    3,     2|                mentünk.~- Magam sem tudom, mi az - mondta -, egyszerre
 77    3,     2|                 ölt embert?~Vállat vont.~- Mi lövöldöztünk... hogy talált-e
 78    3,     6|                    klinikára, megkérdezem, mi bajom van.~A klinika bejárata
 79    3,     6|                    Nos - mondta a tanár -, mi baja van ennek a betegnek?~
 80    3,     8|                      Kicsit hideg eleinte, mi? Hja, az ember hozzászokik.
 81    3,     8|                   persze egészen betolták, mi? Hányas szám uraságod?~-
 82    3,     8|                    a...~- És ezért oszlunk mi itt ketten? Hát kihez ment
 83    4,     1|                  arc az arcom mellõl? Jaj, mi tátong itt a fejem fölött?
 84    4,     2|                ezek közönyös dolgok nekem. Mi van még? Még néhány üres
 85    4,     2|         férfimivoltom. Õértük van minden s mi, mellékterményei a fajnak,
 86    4,     2|                   örökké élõ testükrõl - s mi gyötrõdõ, pusztuló szervek,
 87    4,     2|               testükbe. Érti-e, doktor úr, mi halunk csak meg, levelek
 88    4,     2|                agyamon. Akármit, ezt: jaj: mi lesz, jaj, jaj: - de azért
 89    4,     2|              megállok, és sóvárogva lesem, mi vár rám. Népligetek körhintája
 90    4,     2|                  Vigyázz, az éj közeleg; - mi van még?~- Egyszer, még
 91    4,     2|               kopognak?~- Hát aztán... no, mi van még. Nekem nagyon sok
 92    4,     3|                  hát akkor...~- Mit akkor? Mi az, hogy akkor? Már megint
 93    4,     3|                   úr... most rögtön?... és mi ketten?~- Hát mikor, a teremtésit -
 94    4,     3|                   öreg máris lehurrogta.~- Mi az, ez nektek világítás?
 95    4,     3|                 tenni, vajon mit, Úristen! Mi?!! Jó lenne, ha megmondanám...
 96    4,     3|                   lenne, ha megmondanám... mi?!... Csak hát ha valaki
 97    4,     3|                      És ha nem szólok?!... Mi?!... Én most egy szegény
 98    4,     3|                   mit szólsz ehhez? Óriási mi? Fényes alak, barátom, mondom
 99    4,     3|                   hiszem, egyedüli eset... Mi az, megkukultál? Már megint
100    4,     4|               töprengés következett, ugyan mi lehet, asztalka, jobbról,
101    4,     4|                    már kíváncsi voltam rá, mi az, amivel ilyen éktelen
102    4,     4|              kezdett torkából a nevetés.~- Mi az, vén bûnös? Már megint
103    4,     4|               adjunktus úr, kámpec ennek a mi szegény papunknak is, a
104    4,     4|                  Végre nyíltan kipakolt.~- Mi van azzal a Fityóval, hogy
105    4,     4|                   sütött ki Fityó mester a mi kedves papunk mulattatására.
106    4,     5|                  rémülten meredtem rájuk - mi lesz itt, egy eszperantó-elnök,
107    4,     5|             németül, - „meg kell mondanom, mi történt. Önök tudják, hogy