Karinthy Frigyes Betegek és bolondok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fej. grey = Comment text
1 3, 9| teste a nagy fájdalmat.~nov. 19.~Egy nagyon kedves kis kukac 2 2, 9| biztosnak látszik. Félidõ: 3:2.~Hajrá, elõre! Négyet mondtam 3 2, 9| bízni Taralban? Az odds 20 az egyhez, de Feketerigó 4 3, 9| nagyobbak lesznek.~aug. 23.~Nem tudok jól írni, reszketnek 5 3, 9| rossz szagú vagyok.~dec. 24.~Ma a nõ kint járt a temetõben. 6 2, 5| hozták ide. Krafft-Ebing 248. oldal, alul negyedik sor. 7 3, 9| csodálatosan szép.~júl. 29.~Az õ közelsége mindent 8 2, 9| biztosnak látszik. Félidõ: 3:2.~Hajrá, elõre! Négyet 9 3, 9| múltkor olyan puha lett.~okt. 31.~Ejnye, csak nem vagyok 10 2, 12| PÉKMESTER~32. vasárnap~Miért vitték tulajdonképpen 11 3, 9| szerelmes vagyok.~máj. 5.~Sokat sétálok most kint 12 3, 9| megrepedt a jobb lábam.~okt. 6.~Jaj, de furcsa, ma leesett 13 3, 9| nem vagyok én beteg?~nov. 7.~Ma temettek el. Nagyon 14 3, 9| reszketnek a kezeim.~szept. 8.~Olyan szép színes mostanában 15 4, 3| tekintélye az embernek... Á, nekem elég volt, torkig 16 1, 9| Másfél év... Ha mindent abbahagyok... talán sikerül...~Az orvos 17 3, 1| aggódva nézegetett ki a vonat ablakán: ha szóltak hozzá, ugyanazzal 18 1, 5| a vacsorát kihordták, az ablakhoz mentem, kinyitottam, és 19 2, 14| Egy-kettõ-három.~Egészen az ablakig ment. Érezte, hogy az arca 20 3, 4| szitál az esõ, és én az ablaknál ülök, és kibámulok, és mindenféle 21 4, 2| már? Esténkint, ha megnõ ablakom elõtt ennek az utcalámpának 22 1, 8| az utcát, a körutat, az ablakot. A ház elõtt a rendõrt, 23 4, 5| csavarom ki. Mutogatok az ablakra és a szívemre, jelezni akarom, 24 2, 7| az a galamb... ott az ablakrács elõtt... az ura otthon... 25 1, 5| csendes Kálvária téren, ahová ablakunk nyílott, honnan bukkantak 26 3, 10| Macbeth tragikumát, s mikor az ábrázolás papnõje a háttér enyhe homályából 27 3, 6| jól tudnak betegségeket ábrázolni, hogy a tanítás folytonossága 28 3, 5| torkában van, négy méter finom acéldrótot dug be, aminek a végén horgocskák 29 2, 14| lángok csapkodtak. Ferde, acélkék felhõk mögött három keresztfa 30 3, 5| A beteget megragadja egy acélkéz, és felemeli a levegõbe, 31 3, 5| kifeszítve. Elõtte sebesen forgó acélkorongon lila villámok sisteregnek. 32 3, 5| magnéziumos lámpát erõsít, kis acéllétrát vesz elõ, beengedi a beteg 33 3, 5| beszéljen, csak üljön rá, az acélszögek a test súlya alatt benyomulnak, 34 2, 14| van a falakon, melyeknek acsarkodva s vért hányva dühében, dobja 35 2, 4| tárházát szeretném egy szerény adalékkal gyarapítani, helyesebben 36 2, 15| történetének két posztulátumából, Ádám és Évából kiindulva, rámutat 37 1, 10| figyelmét, hogy semmi konkrét adat nem merült fel az eddigi 38 2, 4| irodalmát, s az összegyûjtött adatokat, szerény megfigyeléseimmel 39 2, 4| megfigyeléseknek, klinikai adatoknak olyan gazdagságával támasztották 40 3, 1| tizennyolc éves testtel adatott születnie. Mint a gyerek 41 1, 8| eszébe jutott, hogy még mit adhat oda.~- Itt van a Dódi keze - 42 1, 1| kabátomat nem s így nem adja meg a kellõ tiszteletet;~ 43 4, 4| hunyorgatott is felém, hogy neki adjak igazat.~Csodálkozva és zavartan 44 4, 4| értem meg a kegyelemre, adjanak még nekem húsz-harminc kis 45 1, 9| járókelõkre: a gyomrom még megvan, adjatok valamit, hogy megtölthessem. 46 4, 4| adjunktus úr, aszongya az adjunktusnak, egészen másképp áll a dolog 47 1, 10| megfontolásokkal való egybevetése okot adnak arra a feltevésre, hogy 48 4, 3| megvan, a kapcsokat Telekes adogatja. Mindjárt vége a vesszõfutásnak, 49 2, 15| jogart, jelenleg Hitler Adolf.~Ez tévedés. Mondjuk így: 50 4, 3| kéne!... Ezt a ziccert nem adom nekik... Meg vagy õrülve, 51 1, 8| mindenütt. Akkor bársonykalapot adtak rá: a nyaknál bársonyszegélye 52 2, 9| maradék ötöt bent hagytam adunak. Akik a kverentesz-játékot 53 2, 9| harmincöt, hozzátéve egy adut és egy hecsepecst, az negyven 54 2, 11| esetleg írj egy cikket az Ady-revízióról, amelyben megtámadod Kosztolányit, 55 4, 2| gajdolva hadarja: „requiem aeternam...” Csatakos ködben a hosszú, 56 1, 1| érthetetlennek találja ezt az affektálást, hiszen nyilvánvaló, hogy 57 3, 1| vadállatait, mint ahogy mi Afrika tarka küldöncét, a papagájt 58 4, 2| Ezek a szabadulni vágyó, ágaskodó paripák, zûrzavaros, gonosz 59 3, 3| hirtelen megkapta az egyik ágát a fának, magához húzta, 60 3, 6| kik azok, egy szakállas aggastyán választolt, mondván, hogy 61 4, 2| Mosolyognom kell az ön aggodalmán. Azt akarom csak megmagyarázni 62 2, 14| gyötrõdést és fejtörést és aggodalmat. Egy, kettõ, három, mondja 63 2, 14| ekkor magában kimondhatatlan aggodalommal, de hát mi történt? Miért 64 4, 4| meglepetésemen túl komolyan aggódni kezdtem, pirospozsgás arca 65 2, 3| felvilágosíthatom ismerõseimet, akik aggódtak értem, miután piros-betegségem, 66 3, 8| van, nevem nincs. Még nem agnoszkáltak. Nem szûk magának ez a cella?~- 67 4, 2| megkülönböztetik majd az emberek az agy érzelmi és értelmi mûködését, 68 4, 2| együtt volt: - s kinyílván agya az ájulás után, mint valami 69 2, 12| kivéve), az objektíve, az agyállomány és idegállomány elváltozásából „ 70 2, 12| Mert a tébolyt addig, míg agyállományi elváltozást kimutatni nem 71 1, 3| Megfog egy zongoraszéket, ágyam elé teszi. Leül.~- Hát itt 72 4, 2| s kongó fejjel feküdtem ágyamban, és fuldokoltam órákon át. 73 4, 2| szót jelent, átcikázik az agyamon. Akármit, ezt: jaj: mi lesz, 74 3, 1| nem tudta meg soha, hogy agyát, mely ágyúk bömböléséhez 75 1, 8| behozták a szobába, és az ágyba tették. De a Rossz Fiú párlépésnyire 76 4, 5| fognak, de tény az, hogy agybetegségének elsõ komoly tünetét úgy 77 1, 8| hogy nem engedték õt ki az ágyból, hogy a fehér egér itt volt 78 4, 4| mert hangosan felnevetett. Ágyfejéhez támaszkodva, keszeg, kicsi, 79 4, 3| srégen, párhuzamosan az ágyfejjel, ahová a pofám kerül... 80 3, 5| a középre. Piskóta alakú ágyféle, forgatható gõzdugattyúval, 81 1, 6| magának, fáj a hasam, akár agyhártyalobja van, akár vakbélgyulladása... 82 2, 5| rendellenes és igen mulatságos agymûködését óhajtottam tanulmányozni, 83 4, 4| hadarni kezdett.~- Hát üssön agyon, tisztelendõ úr, de két 84 2, 2| ha rám esnék az ajtó, és agyoncsapna engem?~- Bocsánat... erre 85 3, 11| sürgõs volt akkor, direkt agyonlõttem magam, hogy találkozhassunk. 86 2, 14| megyek. Ne nyúljon hozzám. Agyonverem.~- Jöjjön, mert megkötöztetem.~- 87 4, 5| ilyen sikerem, mint ezzel az agyoperációval. A sok drága, aranyos, szívetmelengetõ 88 1, 7| lehetetlen, tehát nem is létezõ agyrém... Az ám, csakhogy az a 89 1, 8| a Rossz Fiú elugrott az ágytól néhány lépésnyire, elbújt 90 3, 1| leplezett cserjés mögött ágyú van, és megkülönböztette 91 3, 1| meg soha, hogy agyát, mely ágyúk bömböléséhez idomult, az 92 4, 2| Nem gondolt-e még erre? Az agyunk szintetizáló, spekulatív 93 4, 2| vágyak kocsonyáját, nyomorult agyunkat kilövelltük az õ testükbe. 94 1, 5| igazságtalanság forralja fel agyunkban a vért, reszketteti meg 95 2, 15| nagy összhangot támogatja: agyvelejét és ennek váladékát, a gondolkodást 96 4, 2| láthatatlan kéz elereszti agyvelõnket, s halálos megkönnyebbülés 97 2, 10| a koponyámba, egy marék agyvelõt dobtam a karikák közé. A 98 2, 13| szögletével, gyémántocskám.~NÕ. Ah, így nem viszed semmire, 99 2, 13| a másik szögletével.~NÕ. Áh, így nem viszed semmire, 100 2, 4| dobálta abba az irányba, ahonnan õt megfigyeltem, azzal a 101 4, 5| kisasszony olyasvalamit ajánl, amit magyarul nem is illik 102 4, 4| irgalmatlanul az asztalost, azt ajánlotta neki, inkább a végrendeletét 103 3, 7| ínye kikandikál a fehér ajkak közül: az egész arc mintha 104 4, 2| arcizmaim megnyúlnak, s alsó ajkamat elõre, kéjelegve, görcsösen 105 4, 1| arca után...~Egyszerre az ajkamra tapadt.~- Eressz - fuldokoltam.~- 106 3, 10| homályából halkan lépett elõ, még ajkán remegve a csudálatos igék, 107 3, 3| törõdött vele, negligálta, ajkát biggyesztette, nem ment 108 2, 6| az élõhalottak közé.~Az ajtóhoz rohantam. Be volt zárva.~ 109 4, 2| Körülnézek. Zárva vannak az ajtók? Nem közelednek alattomos, 110 4, 2| bezárom a kandi, kíváncsi ajtókat és bereteszelek mindent. 111 4, 2| makacsul hallgat, ásítozó ajtókkal. Nem, már régen nem zongorázom - 112 2, 7| az ember azt hinné, csak ajtónyitásra fogtak hozzá, produkálják 113 4, 2| volt: - s kinyílván agya az ájulás után, mint valami villámcsapás, 114 2, 15| Új Hitét és Meggyõzõdését akadály nélkül terjeszthesse.~Micsoda 115 2, 10| mindenkihez meleg? A koszorús akadémiai mûfordító kuriózumból lefordította 116 3, 6| tanítás folytonossága meg ne akadjon.~E percben lépett be a tanár.~ 117 2, 4| tekintélyû szerzõk, de sehol nem akadtam nyomára feljegyzésnek, mely 118 4, 2| Dosztojevszkij Raszkolnyikovja... Akárhány olyan sor van benne, látja, 119 2, 15| mondom.~Énnekem nem fontos, akárhogy hívják az illetõt, de mégiscsak 120 3, 6| orvostanhallgatók, akik az indexüket akarják aláíratni Ázalag dr. egyetemi 121 2, 11| ragaszkodva hozzá, hogy õ bolond, akárki mit mond. Pedig sok mindenkivel 122 4, 4| túlzottan kitörõ nevetés? Akármennyire tudják mindketten, hogy 123 3, 11| átdeportáljanak a Marsba vagy akármerre, a IV-ik, bõvített dimenzióba. 124 4, 2| jelent, átcikázik az agyamon. Akármit, ezt: jaj: mi lesz, jaj, 125 3, 7| egész arc mintha mondani akarna valamit, valami nagyon fontosat, 126 2, 6| hangversenyt. És ha valamit akarnának, nem ülhetnék most itt szabadon, 127 3, 7| ostoba asszony... A halálban akartad nekem adni magad... de nem 128 3, 7| amire vágytam... A halállal akartál fölénybe kerülni... fölöttem, 129 1, 9| csöndesen remegett.~- Meg akartalak kérni, hogy végy fel engem... 130 4, 3| a teremtésit! A szemembe akartok vakítani, hogy ne lássak?~ 131 1, 3| leveti a kabátját, úgy akasztja a fogasra, mintha évek óta 132 4, 4| Háhhá... ne káromkodjék, akasztófáravaló... háhhá... ó, a selyma... 133 2, 7| mozdulat, egy hang, egyetlen akció fanatikus rajongói ezek, 134 4, 4| Összebarátkozva a tisztelendõ úrral, akiben a legjóságosabb, legtisztább 135 2, 15| Vezér, a Fõnök, a Felelõs, akié a hatalom és a dicsõség, 136 1, 9| Kitaszított bélpoklosok, akiken megkönyörült a duzzadó és 137 2, 4| olyan egyedek jelenlétében, akikkel szemben a páciens bizonyos 138 4, 5| eszperantista barátaimat, akiknek különben is ezennel ígérem, 139 3, 1| néhány nõt, leányt, asszonyt, akivel elhagyott városok kocsmáiban, 140 3, 1| visszafordítani az összes aktákat. Berukkoláskor õ maga vagy 141 2, 15| bejelentésének nagy horderejû aktusánál nincs jelen más tanú, mint 142 1, 1| hogy az orvosi kezelés aláássa a betegségemet;~mert a régi 143 2, 4| múlt század tudományában.~Alábbiakban éppen az utóbb említett 144 2, 10| magyarázható, hogy hõfokom igen alacsonnyá hanyatlott a penész-evéstõl.~ 145 3, 10| jelentem neki, csontváz alakban, fehér lepedõben, és szóltam: 146 2, 7| ahogy közeledünk, sietõ alakok válnak ki. Valami különös 147 4, 3| kacsa a hátulját?... Ilyen alakokkal vagyok körülvéve, az isten 148 1, 10| én neki, mennyivel jobb alakom van, mint a Mancinak, aki 149 1, 1| ürügye alatt lekritizálja az alakomat;~gyomorspecialistához azért 150 3, 7| kihúzta a ládát a fülkébõl. Alaktalan emberi alak hevert a fülkében, 151 4, 5| Emelkedett hangulatban vagyok, alakul bennem valami, egy mindenki 152 3, 2| körvonalai abban az idõben alakultak ki ködös, hõsi szólamokban, 153 2, 15| tévedésekre, s egy új számítási alap módszerével eljut a Nagy 154 1, 5| aki a szépség és bûvölet álarcát viseli, csak az igazságot 155 1, 7| méltóságos úr lassan mosakszik és álarcot vesz fel és a homlokára 156 3, 5| villámok sisteregnek. Föld alatti moraj. A sötétbõl egyszerre 157 4, 2| az ajtók? Nem közelednek alattomos, nevetõ nõk a kulcslyuk 158 1, 5| lélekben s értelemben mélyen alattunk álló némbernek. De hát akkor...~ 159 3, 5| Totális vizsgálatnak fogom alávetni. Addig nem lehet gyógyításról 160 2, 11| mélyebbnek, gõgösebbnek és alázatosabbnak a többinél. Az élõhalottak 161 4, 4| megmarkolta a mankót, és sunyi alázattal hátrált az ajtó felé.~- 162 1, 7| a Nap... tovább. A Véga, Alcyone... állócsillagok... ködfoltok 163 4, 3| magához.~- Lejjebb, az isten áldjon meg! Ez egy szúrás? Mélyebbre, 164 4, 4| napon, közvetlenül a tízórai áldozás után, csendesen, derülten 165 4, 4| teríttetett magának, reggeli áldozásra. Másnapra már tudtam, hogy 166 4, 2| körülöttük, s várjuk az áldozatot -, hogy aztán lerohadjunk 167 4, 2| borultak el a kéjben, mikor áldoztam neki, s azt hittem, én fogok 168 1, 10| szám...~nõgyógyászhoz, hogy Alfréd megtudja és végre rájöjjön, 169 2, 15| ugyanis egy remekbe készült algebrai mûvelet, mely az emberi 170 4, 4| tisztelendõ úr, ha nem volnék alkalmatlan...~- Miféle protekcióért, 171 1, 2| egy vasúti összeütközés alkalmával életét vesztette. Ezzel 172 1, 5| Lujza néni már nincs nálunk alkalmazásban.~ ~ 173 1, 5| bizonyos, csak nõkkel szemben alkalmazható, legsúlyosabban minõsülõ 174 2, 5| megcsontosodott teóriák alapján alkalmazott megfigyelõ-módszer soha 175 2, 4| jelentkezésére, hanem az alkalmazottat.~Ez a megállapítás, ha ellenõrizzük, 176 2, 8| kiderült, hogy az irodában alkalmazták valamikor, jegyeket stemplizni.~ 177 2, 4| igen ajánlhatom a céget) alkatrészeit dobálta abba az irányba, 178 4, 2| és hasisélvezõk is - az alkoholisták és játékosok -, és azok, 179 3, 1| igazitól; elõször hallotta meg, alkonyatban, a repülõgép búgását.~És 180 4, 2| a billentyûkön pihennek. Alkonyodik. Ravaszul és óvatosan figyelek: 181 4, 2| rémítgetem a csöndet. Várom, alkonyodik-e már - lassan homályosul, 182 3, 2| hogy a Ligetbe értünk. Alkonyodott, és a tavaszi égbolt vörhenyes 183 1, 6| mindig tesz úgy, csak ha az államat így leszorítom a mellemre, 184 2, 15| központi lény, az egész államnak és fajtájának és nemzetnek 185 2, 4| osztálytanácsos sohasem ideges az államtitkárral szemben, hanem mindig a 186 3, 6| és hogy reggel öt óra óta állanak itten. Be akartam hatolni 187 1, 2| sóhivatallal párhuzamosan mûködve állandóan figyeli a beiratkozott elõfizetõ 188 2, 5| nélkül, mintegy impresszióra állapítani meg a lelki zavar csíráját; 189 2, 1| jól tudja. Tehát meg kell állapítanunk, hogy van-e kollega úrnak 190 1, 6| érzek és hogyan, akkor mibõl állapítja meg, hogy mi bajom van? 191 2, 1| ezt a betegséget magam állapítom meg magamról, de aztán eszembe 192 2, 9| büntetõtörvényszék négyévi fegyházat állapított meg.~- Igen! - kiáltott 193 1, 5| konyhába, s elragadtatással állapítottam meg, hogy végre kedvenc 194 4, 2| boldogságáért küzdõ, még meg nem állapodott társadalomnak. Szavak, szavak... 195 4, 4| derült volt, érdeklõdött az állapotom iránt, s a magáéról is bizakodva 196 1, 6| vigasztaljanak és szépítsék az állapotomat - hadd tudjak meg mindent, 197 4, 2| hogy jól ismerem ennek az állapotomnak természetét s a roham egész 198 3, 2| Másnap visszafoglaltuk az állást... ott nagy dolog volt az! 199 1, 5| isteni csõcselék, ki bosszút állasz az igazságtalanságért, amit 200 2, 7| ezzel menti meg puszta, állati életét (többnyire egészségesek 201 3, 10| kedvesemmel elmentem az állatkertbe, és a világ csodálatos faunáját 202 1, 8| rendõrt, a házmestert, az állatkertet egymás után. Elefánt, zsiráf, 203 3, 1| küldöncét, a papagájt nézzük állatkertjeinkben - úgy nézte õ azt a néhány 204 2, 3| ruháim tulajdonképpen eleven állatok, s illik, hogy piros vér 205 3, 1| azokra a másféle sapkájú állatokra, akik a dróton túl vannak.~ 206 2, 14| napokban, és hogy a tõzsdén álldogált hosszan és szikáran, és 207 4, 2| hosszú, hosszú jegenye... allék... Furfangosan várok, míg 208 4, 3| fõorvos úr - inti le az állig betakart professzor. - Majd 209 4, 4| tisztelendõ úr? - súgta erõltetett állihegéssel, mint aki sürgõs és titkos 210 1, 7| terjed bizony, a lelket nem állítja meg semmi... az akarat megy 211 1, 6| tárgyilagosan és elfogulatlanul az állítom csak, hogy itt balra egy 212 3, 1| beszélt.~A kaszárnyában sorba állították õket - az öreg, ügyetlen 213 4, 3| csinálnám, csak hát hogy álljak hozzá, ahogy az egyszeri 214 1, 7| tovább. A Véga, Alcyone... állócsillagok... ködfoltok és Tejút... 215 3, 1| szemeit összehúzva.~~IV.~Az állóharc öt teljes hónapig tartott: 216 2, 14| Aztán megint az ajtóban állókra meredt. Nyugtalansága csak 217 3, 2| Padovában, korán érkezve az állomásra, egy óráig kellett várnom. 218 1, 5| Az ajtóval szemben nagy állótükör volt, s nem tudom miért, 219 4, 2| Amint itt ülök, szemben az állótükörrel, látom az arcomat: sápadt, 220 1, 5| SKARLÁT~A sötétedõ szobában álltam könyvespolcom elõtt, s mereven 221 3, 2| elgondolkozva -, még félre is álltunk egy pillanatra, hogy elmehessen 222 3, 7| ajtót, János, megnézem, hogy állunk. Hányan leszünk odalent?~- 223 3, 3| lesz a gyümölcse, mint az alma. Na jó, majd meglátjuk.~~ 224 2, 2| ordított az idegorvos. - Az ön álma azt jelenti, hogy ön, dacára 225 3, 3| ásítva eszébe jutott, hogy az almafán valószínûleg lesz már ehetõ 226 3, 3| Az almafa gyümölcse az almához hasonlít - mondta oktatólag 227 2, 14| fog történni. Talán mégis álmodok, villant át rajta egy pillanatra 228 2, 2| Mit álmodott ma?~- Azt álmodtam, hogy húsz koronát kaptam 229 4, 2| éjfélben tompa és halálos álmomban jöttek csak meg a könnyek, 230 4, 2| hangosan, sípolva sírtam föl álmomból. Akkor két órán át úgy patakzott 231 2, 12| kialhatom magam, úgyis olyan álmos vagyok.~Aludni akart a pékmester, 232 1, 9| A kápolnában rekedten, álmosan kondult meg egy csengettyû.~~ 233 2, 10| volt rám és Schopenhauer álnév alatt hosszabb értekezést 234 4, 1| volt, mikor a tenger eltûnt alólam, és tejszínû fehérség gomolygott 235 4, 4| tértem a narkózisból. Az álomtalan eszméletlenség végtelenjébõl 236 4, 4| maga mögött az ajtót.~- Nem alszik még, tisztelendõ úr? - súgta 237 3, 4| kérdezte, hogy miért nem alszom még, egyszerre olyan nehéz 238 2, 15| téves és hibás módszer, s általa nem jutunk el az igazsághoz.~ 239 1, 6| nézze, doktor úr, ne áltassuk egymást, felnõtt ember vagyok 240 1, 1| nem szeretem, ha engem áltatnak és hazudnak nekem;~mert 241 3, 1| két-három hét alatt. Az altisztek észrevették útközben, hogy 242 3, 11| õnagysága. Gondoltam, hadd aludjék szegény, keresztülmentem 243 4, 1| át az eget. Körös-körül aludtak a sziklák. A motor tíz méternyire, 244 3, 7| Megcsaltál.~Sziszegett a dühtõl, amely csaknem megfojtotta.~- Hm. 245 2, 15| Új Egyház szempontjából, amelybe felvételemet kérem jelen 246 4, 2| tudom idézni. Vannak szavak, amelyeket el kell csak mondani... 247 1, 10| orvoshoz?” adott válaszokból, amelyekkel igyekeztem kimeríteni az 248 2, 6| Öninterjú egy hangversenyrõl, amelyen felolvastam.~Kérem, csak 249 1, 10| feltûnés elhallgatását, amelyet cikkünk gyakorolt az orvostársadalom 250 3, 7| János felemeli azt a lábát, amelyiken a cédula fityeg, és szakértelemmel 251 2, 15| mivoltában is annyit ér, amennyi faji sajátságot mutat), 252 1, 1| haragszik a betegségemre, mint amennyire az egészségemet szereti, 253 1, 7| süket feketeségbe ontja... Amerika... itt már nincs tovább, 254 3, 4| veszi a baktériumokat, és amiatt folytonosan dezinficiálni 255 4, 4| makacs csontszú támadta meg, amihez sipoly járult, s a gyógyulás 256 1, 9| hosszú, formás dolgozatokat, amikben részletesen és tárgyilagosan 257 4, 2| Elhiszi-e? Vannak könyvek, amiknek lapját felütöm... Ezt hallgassa 258 2, 11| azért látogattalak meg - de amilyen szórakozott szamár vagyok, 259 4, 3| szerencsétlen tyúkszemvágókkal, amilyenek ti vagytok! De hiszen majd 260 2, 11| vékony rabic, jó vastag fal, amilyennel az úgynevezett nyugtalan 261 3, 7| megírta. Szegény, bolond lány, amolyan lehet.~~II.~A fiatal orvos 262 2, 7| az ármányos politikusok - amott a sarokban Ofélia emelgeti 263 3, 1| bánta: mohón és izgalmas ámulattal fedezte fel az életet, melyre 264 2, 11| így lesz, mindörökké...~ÉN ámulva. No de megbocsáss... hiszen 265 3, 5| jó kis gyomorsav! Lehet analizálni! A csöveken át kicsurgó 266 2, 12| szaknyelve, úgynevezett anamnézis. Amikor tehát nem klinikai 267 4, 2| megállapította-e már az anatómia... hm, azt a csudálatos 268 3, 4| foglalkozik ezekkel, mielõtt anatómiát tanult. Meg is kellett ígérnem, 269 4, 2| lassú és szomorú a melódia, andante Õ come triste - mit mosolyog? 270 2, 7| rám ismert, én vagyok D’Annunzio, illetve álnéven Gerhart 271 3, 1| ez nem tûnt fel ott, ahol annyian voltak, kiknek senkije-semmije 272 2, 7| Élõhalottak temetõje.”~Legfeljebb annyiban emlékeztet temetõre, hogy 273 2, 7| emlékeztet temetõre, hogy annyiféle sír van benne. A grófnõnek 274 1, 7| fortyog... aqua destillata... antisepticum... bactericid. Méltóságos 275 1, 8| félnek tõlem, apád is meg anyád is? Látod, hogy rám néztek, 276 1, 5| néztem a tanrend holnapi anyagát, anélkül, hogy kiszedtem 277 1, 5| volt nálunk házvezetõnõ és anyahelyettesféle, de a tekintély és rang, 278 4, 5| Urak”.~Megfordulok és édes anyanyelvemen végre kereken és folyékonyan 279 1, 9| méltó, mint amire nyomorult, anyaszülte teste kárhoztatta, nyomorult 280 1, 9| függõ ügyeirõl rendelkezett. Anyját, aki évekig nem tudott választ 281 1, 8| látod, hogy félnek tõlem, apád is meg anyád is? Látod, 282 1, 5| Egy szót se... majd az apádnak... majd elõtte... vagy te, 283 1, 8| röhögött, és nyelvét öltögette apára - és apa arrafelé fordult, 284 2, 14| úgy szeret engem, mint fiú apját szereti az emberiség történetében.” 285 1, 8| takargatni, vizet ad neki, ápolja, borogatást tesz a fejére. 286 3, 6| katedra felé nyomultak. De az ápolók visszaszorították a tömeget; 287 2, 5| Különben egyik legmegbízhatóbb ápolónk.~Abbahagytam a lelki betegségek 288 4, 4| a dolog mögött, a szõke ápolónõre célzott kacskaringósan, 289 4, 4| valami. Többször hívta az ápolónõt, mindenféle ürüggyel. Végre 290 4, 4| völgyében - megbeszéltük a szõke ápolónõvel, hogy tavaszra a Dunántúlra 291 3, 6| voltam, megkérdeztem egy ápolót, hogy merre kell bemenni 292 2, 15| Micsoda irigylésre méltó apostol!~Akinek pont nyáron jut 293 1, 9| leszek... Várj... már mindent aprólékosan elgondoltam. Óráról órára... 294 2, 3| Következõ szerzeményem piros aprópénzerszény volt, patkóalakú, szattyán. 295 1, 7| katlan, amiben víz fortyog... aqua destillata... antisepticum... 296 4, 2| elmondok, halkan és nyugodtan áradni fog belõlem, és én lassan 297 4, 2| sohasem olvastam még el áradó, boldog, nyomorult zokogás 298 4, 2| egy csendes folyó árad, áradozik, messzirõl figyelem... Messzirõl 299 2, 13| kell jönni mostan, látod, arancus.~NÕ. Na, és ennek ki kell 300 3, 10| csillagokat s a fogyó hold aranyát - és kedvesem végre megértett 301 4, 5| agyoperációval. A sok drága, aranyos, szívetmelengetõ levélbõl, 302 1, 5| Élénken láttam a lecsó aranypiros levét, az úszkáló kolbászkarikákat 303 4, 2| kapaszkodnak az élet libegõ árbockötelébe - a hajót veszekedett tarajok 304 3, 7| színétõl. Ráncos, vörösessárga arcából a fehér sörték kérkedve 305 3, 2| szívem. Nem emlékszem az arcára - nem is érdemes, jelentéktelen, 306 4, 2| torkomon már szorulni kezd - arcizmaim megnyúlnak, s alsó ajkamat 307 4, 1| és nagyon langyos az arcod; kábítasz, kellemetlen.~ 308 4, 1| Langyos arcát odafektette az arcomhoz. Keblével könnyedén a hátamra 309 4, 2| átdobom testem a vánkoson... arcomnak két petyhüdt árka buján, 310 4, 2| virgonc szaladással lefut az arcomon -, ó boldog nyugalom, rettenetes 311 1, 7| milyen hûsen csöpög valami az arcomra, arról a kosárról... Ez 312 2, 5| kérdeztem.~Rám nézett. A fáradt arcon semmi izgalom nyoma:~- Na, 313 4, 3| durva bicskával faragott arcra, amint a vízvezeték fölé 314 3, 2| lobogott, mint egy ég felé törõ ária. Elragadtatva néztem és 315 4, 2| arcomnak két petyhüdt árka buján, mohó vággyal érzi 316 4, 2| s mint két kimerült szem árkában: a két ablak alatt fekete 317 3, 1| leküldték ötvenedmagával az árkokba.~~II.~Mikor a gránát lecsapott, 318 3, 1| keskeny csíkok húzódnak, az árkokon túl fák és a fákon hegyes 319 2, 7| akit a börtönbe csuktak az ármányos politikusok - amott a sarokban 320 4, 2| ennek az utcalámpának az árnya, és felfut a falon - nesztelenül 321 3, 10| szépségeivel pompázó rengetegek árnyában, vadállatok ezreivel, s 322 4, 2| félremagyarázhatatlanul egyetlen árnyalattal felel. Szavakkal írni fognak 323 4, 2| gyûrûk torlódnak fel az árnyból. Még néhány percnyi szünet - 324 2, 11| ami itt kísért, mint az Árnyék... hogy én elmebeteg vagyok.~ 325 4, 1| pillantottam meg újból az óriás árnyék-madarat: egy villogó, dunyhaszerûen 326 4, 2| Sikátorok sötét és lappangó árnyékában várok rá sercegõ utcalámpák 327 3, 10| cirpeltek, s míg ezüstös árnyékok suhantak a csillagos égen, 328 4, 1| dudorok dagadtak; kerestem az árnyékom, és megláttam: picike fekete 329 2, 10| herbáriumban pókokat és pirított árnyékot ettem, paprikás penészgombóccal. 330 4, 1| földet, szembe egy fekete árnyfolttal, mely sötét volt és óriási 331 3, 1| egy éjszaka kimásztak az árokból. Az ellenség visszahúzódott. 332 4, 4| hogy a tréfa egyiküknek se árt, kóválygó gondolataim közt 333 1, 5| szánta el magát. Teljes ártatlanságomban s jóhiszemûségemben még 334 3, 9| fekete foltokkal, a fejem artisztikusan alakult, tudniillik mert 335 3, 2| harangszó annyi volt csak, mint árva timpano ebben az óriási 336 1, 3| Aztán megint hozzám fordul, ásít. - Hát, papuska, magának 337 4, 1| fölfelé az elfeketülõ ég. Egy ásító szakadék bomlott fel, és 338 4, 2| konokul, makacsul hallgat, ásítozó ajtókkal. Nem, már régen 339 2, 11| háború lehetõségeirõl írnak, ásíts egyet, nézz be a hullámfürdõbe, 340 3, 3| hatkor ébredt az orvos, és ásítva eszébe jutott, hogy az almafán 341 1, 5| visszapattannak ezek az átlátszó áskálódások - több ízben próbáltam apámmal 342 4, 3| megtiszteltetésre, az ünnepelt sebész asszisztense... Majd megmondtam, ezzel 343 4, 3| készítsétek elõ!~Élénksége az asszisztensre is átragadt. Telekesnek 344 1, 2| most beszélj a nagyságos asszonnyal. És a nagyságos asszony 345 3, 1| Gyere vissza, csacsi!~Az asszonynak csak a nevetését lehetett 346 1, 2| Tetszik látni, nagyságos asszonyom, mondta a barátom, engedje 347 2, 7| tébolyda lakói - odakint, aszociális viselkedésük miatt, hamar 348 2, 14| felmázott ide, és most az õ asztala alatt terpeszkedik - és 349 1, 9| összetépné, és ehelyett asztalára egyetlen papírszeletkét 350 4, 4| következett, ugyan mi lehet, asztalka, jobbról, leterítve, színes 351 4, 4| teljesen felébredtem.~Az asztalkán csakugyan, kegyszerek voltak, 352 1, 7| kedvesnõvér most ide tolta az asztalkát, amin a kések vannak meg 353 4, 3| ahogy elfoglalja helyét az asztalnál.~- Hát most egy darabig 354 4, 4| bocsánatot kérek, Fityó Gábor asztalosmester -, pedig a vak is látja, 355 4, 4| fürgébben bírja. Egyébként asztalosság a mestersége...~Ahogy fölragyogott 356 2, 14| magától emelkedett fel az asztalról. És érezte, hogy most több 357 4, 4| befejezve, elvitette az asztalt, s rögtön felém fordult. 358 4, 3| fonalakat, három darabot, átadja Vajdának. Vajda kettõt letesz 359 3, 7| hátradõlt az ülésen, és átadta magát örömének. Ma délután 360 2, 15| történt meg bennem a Nagy Átalakulás - ez a könyv valósította 361 2, 15| szerint szintén megélte ezt az átalakulást. Mint jó nevû és kitûnõ 362 4, 2| és ez egy szót jelent, átcikázik az agyamon. Akármit, ezt: 363 3, 10| mondván, ó nézd a múltak ködén átcsillanó Eszményt, mely halhatatlanná 364 1, 8| felrakta egyszer, a szûrõn átcsurgatta a homokot, vizet hozott 365 3, 11| többedmagammal vártam, hogy átdeportáljanak a Marsba vagy akármerre, 366 4, 2| már jön... akkor hirtelen átdobom testem a vánkoson... arcomnak 367 2, 7| való személyes, a dolgokat átélõ érintkezés nélkül termel 368 4, 2| tájakat keresek. Most százszor átélt utcák következnek, gyûlölt 369 2, 15| ezt a könyvet, ahogy õ átélte, mikor a születõ új kor 370 4, 2| szemeimben a süket könny. Most átfordítok... ide a végére... Raszkolnyikov 371 4, 2| csukott szemekkel tûrtem, hogy átgázoljanak testemen a vad futamok. 372 2, 14| nyilvánvaló. És most még egyszer, átgondolta az egészet, s az az érzése 373 3, 1| az elsõ mezei egér torkát átharapja, kinyújtva körmeit és szemeit 374 4, 1| pillantottam meg újra, amint áthúzódott.~A folyó azonban párás volt, 375 4, 4| fekszik, a hármasban, mindig átjön hozzám, bolondozni. Pár 376 3, 7| hogy Kulcsár doktor urat átkérték a sebészeti klinikára, nagyon 377 1, 9| csinált, rózsaszín szalaggal átkötött egy csomó levelet, és külön, 378 4, 2| folyjatok csak, zuhogjatok csak, átkozottak... nincs kegyelem...~- Éjfélben 379 1, 5| visszapattannak ezek az átlátszó áskálódások - több ízben 380 2, 6| nézzük a táncot, aztán átmegyünk hozzám a B pavilonba... 381 2, 9| helyeztem, aztán az egészet átnyújtottam õfelségének.~- Kérlek, emelj.~ 382 4, 1| rángattam, de õ nem hagyta: átnyúlt a vállam fölött, és a másik 383 4, 2| megfeszített lélek elhanyatlik - átöleli kacagó szerelemese lábait, 384 2, 14| szeretem õt.~És hirtelen átölelte a szerkesztõ nyakát, és 385 2, 10| és vörös forróság áradt.~Átöleltem a Kályha lábait és szóltam 386 2, 10| barátomat találtam mellette, aki átölelve tartotta a Kályhát és kicsit 387 4, 3| böllértanoncok! Félóra alatt átöltözöm, leborotválkozom, aztán 388 4, 3| Élénksége az asszisztensre is átragadt. Telekesnek ragyogott az 389 4, 3| sürgölõdik, mialatt a beteget átrakják a tolókocsira. Széttolja 390 4, 3| leborotválkozom, aztán pizsamában átsétálok a kékbe... addig bemosakodtok, 391 2, 14| Zsebre tette a kezét, és átsétált a biliárdterembe. Csak azért 392 3, 9| Az õ közelsége mindent átszellemültté és virágszerûvé tesz. Még 393 4, 2| minden vonalat. Két kezem átszorítja a drága, tiszta rögöket, 394 4, 3| megragadja a makkfogóval, átszúrja és leköti. Az izmot vastag 395 3, 3| Igen - mondta az orvos, és áttelefonált a D-osztályba, van-e ott 396 2, 3| folydogáljon ereikben. Ezért áttértem a piros zseb-bélésekre s 397 3, 2| tavaszi égbolt vörhenyes kékje áttüzesedett az õ lelkesedésétõl - a 398 2, 14| bebizonyítsa ezt a pincérnek. Átült egy másik asztalhoz, és 399 1, 4| baleset bekövetkezett.~Valami átváltás vagy mi lehetett - elég 400 4, 3| operált, megvetéssel.~Telekes átveszi Hildától a befûzött fonalakat, 401 2, 6| Akkor hirtelen kisurrantam, átvetettem magam a kerítésen... végigrohantam 402 3, 1| cikket írt róla, és a lapok átvették. Más ezredhez került, ahol 403 2, 14| mint késõbb egy pillanatra átvillant az agyán, kicsit talán túlságosan 404 2, 15| és átmenet nélkül lelki atyámnak, hittérítõmnek és mentoromnak, 405 2, 8| máskor, ha megengedi... Au revoir, kérem, ne vegye 406 1, 7| tudom, bár nem vagyok ott, autó fut, boltajtó csapódik... 407 2, 1| mûködõ emberi értelemben automatice felvetõdött, egy hibás képzetet, 408 2, 8| rendben menjen. Ott... az az automobil... igen... helyes, az mehet...~ 409 1, 8| grimasszal, mert észrevette a kis automobilt, akkor még próbált szólni 410 2, 7| sofõrnek... nem szállna le az autóról... ez meg... aha... ismerem... 411 3, 1| megmentette az ezredet, s autóstól elfogott egy vezérkari tisztet, 412 3, 6| indexüket akarják aláíratni Ázalag dr. egyetemi tanárral, és 413 2, 7| hiába állok ilyen maflán, azokkal a kajla füleimmel, itt az 414 3, 1| kell lõni, éppen úgy, mint azokra a másféle sapkájú állatokra, 415 2, 14| felrántotta szemöldökét. „Bá!” mondta, és rémülten érezte, 416 2, 7| a szerkezet megenged: a baba lélegzik, a katona trombitál, 417 3, 4| tudja, ugye, hogy a kis babát ennek a hónapnak az elejére 418 1, 9| villanyt, és egy üvegasztalkán babrált valamit. Ekkor észrevette, 419 1, 8| mérés, az orvosság. A doktor bácsinak már nem is szólt a Rossz 420 3, 7| Jól van. Hát ezzel a bácsival mit történt?~A kisfiú mellett 421 1, 7| destillata... antisepticum... bactericid. Méltóságos tanár úr... 422 3, 7| a nedves sötétségben. A bádogajtó kicsapódott: a vaksötét 423 1, 5| apám az ágy szélén ül.~Bágyadtan pislogok, s tátott szájjal 424 2, 7| meg tudjon feledkezni a bajáról... és ne sírjon...~És még 425 2, 11| bizonyítványt, hogy kutya bajod, mint annak a volt miniszternek, 426 1, 2| rovattal: egyikbe beírja a bajokat, a másikba az örömöket, 427 1, 9| katonának egy kicsit bajos.~Még egyszer megköszörülte 428 2, 12| helyen és abban a korban bajt okoz.~A pékmester is érezhette, 429 3, 1| nem német sapkában... bajtárs... orosz katona... nem lehet... 430 3, 1| oldalán ölelt meg, ahogy bajtársaitól látta.~Gyakran volt szó 431 4, 4| témakör, ami ezt a két régi bajtársat összekötötte - néhány nap 432 4, 4| hóna alatt. Ritkás, szõke bajuszán, hunyori képén, sunyin somolygó, 433 3, 4| szegény, egész nap élettant és bakteriológiát tanul, ami borzasztó nehéz 434 3, 4| nagyon komolyan veszi a baktériumokat, és amiatt folytonosan dezinficiálni 435 1, 4| közeledett a vonat, mikor a baleset bekövetkezett.~Valami átváltás 436 4, 4| jön csak, s nem a rendes baljós programmal, jobb oldali 437 4, 3| kéz felõl teszem le, ha a ballal könnyen el akarom érni... 438 1, 2| orvosom, hogy néhány nap múlva baloldali gutaütést kapok.~Barátom 439 1, 5| mindent fel lehet áldozni a bálványnak, aki a szépség és bûvölet 440 2, 8| visszafordult.~- Mi tetszik - mondta bambán. - A Ligeti úrnak viszem 441 4, 1| mellettem álltak, aggódva bámészkodtak az arcomba, de én rájuk 442 4, 3| Ott, ott, melák... mit bámulsz, hát persze hogy elõrajzoltam... 443 4, 3| kukkot se tudtak szólni, úgy bámultak. És a tanár már rendelkezett.~- 444 1, 5| emelte a zsebkendõjét.~Csak bámultam. Apám lesütötte a szemét, 445 4, 3| dühösen förmedt rájuk.~- Mit bámultok? Mintha nem tudnátok nagyon 446 3, 10| szimbólumok mélységétõl, bámultuk Duse csodálatos zsenijét, 447 4, 2| jelenséggel köti össze. Íme, lelki bánatom van, lelki érzeteim... Valami 448 4, 2| emberek már itt e földön nehéz bánattal járnak”. Ezt csöndesen és 449 2, 7| mindezt tette vele, és ne bandzsítsak úgy, mert rögtön megfogja 450 1, 9| megdöbbenteni, hogy érezze, kivel bánik így, s hogy hová készült 451 2, 9| elõre! Négyet mondtam be.~A bankár mindent behúzott - piros 452 1, 9| szabályosan intézze el. Bement a bankba, és elõkérte könyveit. Kiszámított 453 3, 1| városok szállásain, gyõzelmi banketteken uralkodott, nem volt alkalmas 454 2, 7| aha... ismerem... ez bankigazgatónak képzeli magát... már húsz 455 4, 1| csak tudom, hogy kell vele bánni. Megveregettem a csavart, 456 4, 2| órám. Elhagyott utcákon úgy bánt a csönd, mintha óriási kagyló 457 3, 1| meggondolta a dolgot. Vaszilij nem bánta: mohón és izgalmas ámulattal 458 1, 5| az eset volt utálatos és bántó.~Délután furcsa jó hangulatban 459 2, 7| egész nap.~Természetesen nem bántotta senki.~Az orvos ezt magyarázta 460 3, 2| várnom. A közeli utcákon barangolva, betértem egy osteriába. 461 4, 4| vagy veszélyben tántorgó bárány a legkedvesebb az egész 462 3, 9| hallottam tõle, idõsebb barátja, kit sokra becsül. Én is 463 4, 4| szomszéd ágyban termetes, barátságos arcú pap feküdt, az teríttetett 464 2, 14| lehetett - vérvörös korong a barátságtalan nap, és valami fojtó szag 465 4, 2| magános férfiember, akit a bárgyú természet megtagadott, meggyûlölt. 466 1, 8| szamárfüleket csinálva.~Bárhogy fájt a szíve, Dódi nem mondhatta 467 1, 3| van? - szólal meg érces baritonja.~Bejön, leveti a kabátját, 468 2, 7| szakában álljon szóba vele bárki, éppen úgy elmondja a szörnyû 469 3, 1| esze frissebb volt, mint bárkié: néhány hónap múlva tisztában 470 1, 2| Hogylétemellenõrzõbe, ahol kívánatra bárkit szívesen értesítenek hogylétemrõl, 471 2, 7| itt lakó „császár” a nap bármely szakában álljon szóba vele 472 2, 12| ízléstelen hasonlatot, bármennyire kínálkozik. Ama Mesterrel, 473 2, 7| mindegyiknél, minden pillanatban, bármikor nyitod rá az ajtót, az egész 474 1, 3| holmi vidám vakáció derült barnasága, mint mikor a gimnazista 475 1, 8| hó volt mindenütt. Akkor bársonykalapot adtak rá: a nyaknál bársonyszegélye 476 3, 1| széken, lovaglópálcájával a bársonyrojtokat veregette, és gonoszul nevetett.~- 477 1, 8| bársonykalapot adtak rá: a nyaknál bársonyszegélye volt, azt ügyetlenül megsimogatta 478 3, 5| különben nem látok be a bárzsingba!~BETEG szeretné megkérdezni, 479 1, 6| kéz kinyúlna a tüdõbõl a bárzsingon keresztül, és megfogná a 480 1, 5| ahogy elvártam tõle: két bátor férfi, akik nem félnek a 481 1, 8| jókedvet és fölényt és bátorságot tettetve mindjárt másról 482 1, 5| zúgolódó gyávaság, mely véres bátorságra kap tulajdon hangjától és 483 1, 3| van valami baj? - kérdem bátortalanul.~Nem felel mindjárt, unatkozva 484 3, 1| Hatalmas válla meg se érezte a batyut - nem ellenkezett, mikor 485 4, 2| mámor-állapotom szinte feltétlenül beáll - érti? S ezeket a helyzeteket 486 3, 2| mielõtt a rossz hangulat beállt, hogy megtaláljuk azt a 487 1, 3| igen. Egy kis dermatikus beavatkozást fogunk végezni. Na, nem 488 4, 4| aztán mankóját markolászva bebicegett, rögtön betette maga mögött 489 2, 1| hiszi?~- Hát persze, hiszen bebizonyítottam.~- Ohó, álljunk csak meg. 490 2, 14| támadt, hogy még egyszer bebizonyítsa ezt a pincérnek. Átült egy 491 2, 13| várok egy percig, csak hogy bebizonyítsam, hogy milyen szamár vagy, 492 1, 7| Rákosszentmihály... azután Komárom, Bécs, Berlin, Párizs. A hullámgyûrû 493 2, 6| hogy tartsak felolvasást, becsaltak az élõhalottak közé.~Az 494 2, 7| mauzóleum.~~A vasajtó újra becsapódik mögöttem. Az orvos lehúzza 495 2, 9| az egyetlen megoldásra.~- Becserélek.~Kicserélte a nála levõ 496 1, 5| talán azt a gyalázó vagy becsmérlõ szót, amit feltételezett, 497 3, 9| idõsebb barátja, kit sokra becsül. Én is becsülöm a derék, 498 4, 3| ilyen nincs több a világon! Becsületemre, az utolsó szigorlaton nem 499 1, 6| beszéljen hozzám õszintén és becsületesen, mint férfi férfihez, és 500 1, 1| kényesebb vagyok az orvoskari becsületre, mint õk maguk, pedig ez 501 1, 5| legsúlyosabban minõsülõ becsületsértésnek. Rögtön utána szeméhez emelte 502 3, 9| kit sokra becsül. Én is becsülöm a derék, komoly férfiút. 503 3, 2| B.-t nagyon szerettem és becsültem is. Az eljövendõ magyar 504 2, 12| fogalmazásán múlik, hogy becsukják-e (esetleg tébolydába, esetleg 505 1, 3| hideg borogatást teszünk. Becsukjuk a kályhát, és a Pistikát