Karinthy Frigyes Betegek és bolondok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fej. grey = Comment text
1006 3, 1| észrevette, hogy a leplezett cserjés mögött ágyú van, és megkülönböztette 1007 2, 11| nézz be a hullámfürdõbe, és csevegj el a fõszerkesztõ úrral 1008 2, 6| igyekeztem elfogulatlanul csevegni, de közben feszülten és 1009 3, 9| az ég oly kék, a madarak csicseregnek: ó, gyönyörû az élet. És 1010 4, 3| öreganyját...~- Nonono, csigavér! s tudod mit, még igaza 1011 4, 3| ráér... Közben kicsúszik a csík, akkora haematomát kapok, 1012 4, 2| kacagó szerelemese lábait, és csiklandozó bõrét ájultan csókolja meg... 1013 3, 9| megsimogatta a fülemet és csiklandozott. Meg akartam fogni, de ellökött, 1014 3, 1| mezõkön hosszú, keskeny csíkok húzódnak, az árkokon túl 1015 4, 3| ha munka közben a fogamat csikorgatom?...~Egészen el voltak képedve. 1016 4, 2| akartak jönni... a fogamat csikorgattam... két ujjal fojtogattam 1017 3, 7| még, a villamosok hangosan csilingeltek. De nem ült a villamosra, 1018 1, 8| gyertyákkal, sziporkázó csillagokkal és cukorral. Fújják el inkább 1019 4, 2| földbõl, magános, kihûlt csillagzatok felé. Kihûlt bolygócsillagok, 1020 2, 4| okvetlenül le fogja õket csillapítani.~ ~ 1021 4, 3| alatt, a lebeny ezüstös csillogással buggyan elõ a széttárt seben. 1022 1, 7| jöhetnek a kések és a csillogó fogók... és a gézek, a katlan, 1023 4, 1| magassági kormány rézkupakja csillogott. Mereven figyeltem, hogy 1024 1, 3| fájást.~- Akkor ma még nem csinálhatunk semmit. Holnap ötkor eljövök. 1025 2, 7| mûködni kezdenek, és mindegyik csinálja a mozdulatot, amit a szerkezet 1026 2, 7| hihetetlen, hogy mindig ezt csinálják - az ember azt hinné, csak 1027 4, 3| Ha nektek ez kéjmámor, csináljátok vele akár ezer évig - én 1028 4, 3| Elhiheted, legszívesebben magam csinálnám, csak hát hogy álljak hozzá, 1029 2, 6| céljuk volna velem, akkor nem csinálnának egész hangversenyt. És ha 1030 2, 13| csináld meg.~NÕ. Hát meg is csinálom, te... te... te undok. Nézz 1031 1, 5| szabadulni, hogy szándékosan csinálta aznap kedvenc ételemet, 1032 3, 2| Hogy volt az?~- Kavernát csináltunk éccaka. Kilesték. A zöld 1033 1, 8| fenyegetve és szamárfüleket csinálva.~Bárhogy fájt a szíve, Dódi 1034 1, 5| ez nem afféle gyermekes csíny”, „kénytelen volnék tüstént 1035 4, 1| kiabáltam bõsz diadallal, és csipkefelhõbe fúltam. - Most, most szabad 1036 4, 1| virágokat. Homályos zugot és egy csipkevánkost. Egy pillanatra anyám arcát, 1037 1, 5| ruganyos-kemény galuskán sustorgó csípõs juhtúrókupacokat.~Mégsem 1038 2, 13| kedves barátom!~FÉRFI. Én nem csíptelek, én odaadtam neked, hogy 1039 4, 3| a vért, Hilda készíti a csíptetõ ollókat. Két percig halálos 1040 2, 5| állapítani meg a lelki zavar csíráját; így, anélkül, hogy egy 1041 4, 4| megismerszett a politikus csizmadia, vagy másmilyen fifikus 1042 3, 5| kigyúl. Hörög.~DR. MODERN a csõ nyílásán keresztül, ami 1043 2, 10| oldalon. Elhatároztam, hogy „A csoda megtörtént” címen verskötetet 1044 3, 9| komoly férfiút. Az élet csodálatosan szép.~júl. 29.~Az õ közelsége 1045 4, 2| mámor között? Én régen, csodálkozással és elfogódva észrevettem. 1046 2, 7| dolog az?~Megint felnéz, csodálkozik.~- Érdemes így sírni, így 1047 4, 5| operálni a fejét. Nos, önök csodálkozni fognak, de tény az, hogy 1048 4, 5| beszippantva a levegõt egy csodálkozó kurta kis sóhajjal, ahogy 1049 1, 5| Mi történt? - kérdem s csodálkozom, milyen vékony és fáradt 1050 3, 1| homlokán. Ahogy a többiek akkor csodálkoztak, mikor elõször vették fel 1051 3, 1| kitüntetése volt: följebbvalói úgy csodálták, mint valami különös jelenséget. 1052 1, 10| mint valami különleges csodáról, akinek a hasfájása, belsõ 1053 4, 5| jelezni akarom, hogy milyen csodaszép a tavasz, a tenger, a yachtok, 1054 4, 2| Hogyan? A boldogságom csõdje... boldogtalan szerelem!... 1055 2, 15| sikerült kikapcsolni átkozott csökevényeit a bennem bujkáló õslénynek ( 1056 4, 2| plebejus szavak, durva és csökevényes fegyverei most egy harcoló 1057 2, 6| melegen tapsolnak, egy kicsit csökkent ez a szorongó érzésem - 1058 2, 10| szóltam magamban: „Most legyen csöndesség. Megtaláltam a Meleget és 1059 4, 2| hangtalanul rémítgetem a csöndet. Várom, alkonyodik-e már - 1060 2, 6| felvenni a telefonkagylót, ha csöngettek. Most már kezdek kicsit 1061 1, 7| három, négy... milyen hûsen csöpög valami az arcomra, arról 1062 3, 5| valami piros folyadékot csöpögtet a talpára. A beteg hörög. 1063 2, 7| elõkelõ színház próbatermébe csöppentél, ahol a színészek javában 1064 3, 4| csacsogó gyerek, egy kedves csöppség, aki itt ülne az ölemben, 1065 3, 7| jókedvûen köszönt, hangosan csörgette a kulcsokat.~- Na, egyedül 1066 1, 5| terítenek: tányér és étszer csörgött, a szakácsné dicsekedve 1067 4, 2| kéjét. Hordoztam magamban, csörömpölve jött utánam. Esténkint, 1068 3, 5| gyomorsav! Lehet analizálni! A csöveken át kicsurgó folyadékot beereszti 1069 3, 5| mandulákra, az Eustach-féle csövet a füljárattal fogja be, 1070 4, 2| csiklandozó bõrét ájultan csókolja meg... Így képzelem.~- Nagyon 1071 3, 4| teát. Málcsi néninek kezeit csókoljuk.~ ~ 1072 4, 2| ahogy betelt s önmagát csókoló szemei öntudatosan s borzasztó 1073 4, 2| mikor úgy nyújtotta felém csókra a kezét, hogy éreznem kellett: 1074 1, 8| katona feje lefelé lóg a csomagból, a fejébe fog menni a vér. 1075 2, 14| vásárolt közben -, a széken csomagok hevertek mellette - emberekkel 1076 1, 8| Mindent összepakolt egy csomóba, és az ajtó felé rohant. 1077 4, 2| nõt - s irtózatos kínokat csomózott torkomba az irigység, hogy 1078 4, 3| A kipreparált, lekötött csonkot megragadja a makkfogóval, 1079 4, 4| magának, hogy õ lesz az elsõ a csontbajosok közül, aki elpatkol...~A 1080 3, 5| egyszerre rémes, vigyorgó csontkoponya közeledik, vigyorgó fogakkal. 1081 3, 11| evéstõl kidagadt. Beljebb csontocskák vannak, azok se szabályosak. 1082 4, 3| ott érzi tenyerén az öreg, csontos kéz melegét, mikor a kocsi 1083 4, 4| az ágyat, valami makacs csontszú támadta meg, amihez sipoly 1084 1, 1| azért nem megyek, mert a csontvázamat és vesémet látja, de a kabátomat 1085 1, 10| mert megnézhetem a kezem csontvázát és olyan érdekesek azok 1086 2, 5| boldogtalan élõhalottakkal. Festõi csoportban ültek a parkban, az egyik 1087 4, 1| alattam, és összeszaladt. Csúcsba futott és eltûnt, mintha 1088 1, 6| gondol? Attól félek, kezdõdõ csúcshurut... nem, nem, a pulzusomat 1089 4, 4| Gáborral. Ugyanaz a betegsége, csudadolog ez, mégis egyre jobban van, 1090 2, 10| Borzalmas volt õ és végtelen. Csudálatosan és emberfölöttien szép volt 1091 4, 4| erõsödik - istenuccse, nem csudálkoznék, ha holnap elhajítaná a 1092 1, 10| sztratoszférája, vagy hogy a csudának hívják, a kezében, amivel 1093 1, 8| rettenetes mozdulatokat tett, és csúf dolgokat beszélt, csúfolva 1094 1, 1| ez kellemetlen, folyton csúfol közben, mint aki érthetetlennek 1095 4, 2| fontos mindez! Istenem, miért csúfoltál meg bennünket! S némán folydogáltak 1096 1, 8| és csúf dolgokat beszélt, csúfolva apát és anyát, aztán megint 1097 4, 1| nem ment; valaki fogta a csuklóm. Makacskodtam, rángattam 1098 4, 3| fõorvos, sápadtan a fehér csuklya alatt, szótlanul és szepegve 1099 4, 2| megmerevedett s kinyúlt arccal és csukott szemekkel tûrtem, hogy átgázoljanak 1100 2, 7| asszony”, akit a börtönbe csuktak az ármányos politikusok - 1101 3, 7| szemek szépen be voltak csukva. A száj összeszorítva.~- 1102 4, 2| buján, mohó vággyal érzi már csurogni a vidám vizeket... igazán... 1103 1, 9| magától.~Forró, bõ könnyek csurogtak végig az arcán, szája hangtalanul 1104 1, 9| megkapaszkodnak - vagy nem csúsznak-e a földön, hasukon, fadarabkákkal 1105 1, 5| mintha a sikátorok mögül csúsznának és suhannának, vagy a csatornából 1106 1, 9| közé. Lassan, nesztelenül csúszott le a fal mellett, úgy maradt, 1107 1, 8| sziporkázó csillagokkal és cukorral. Fújják el inkább a gyertyákat. 1108 1, 8| mihelyt az szóba kerül - cukorról meg borogatásról meg orvosságról. 1109 3, 7| János rakta fel a bokákra, cukorspárgával, azok megint egyformák. 1110 4, 5| Vörös Kunyhó)-ról elnevezett cukrászdában feketéztem. Emelkedett hangulatban 1111 2, 13| értelme.~FÉRFI. Dehogynem, cuncus, nézz ide, ugye, itt van 1112 1, 5| vacsora, csak a merítõkanál cuppogott és loccsant. Élénken láttam 1113 2, 3| volt baj, de mikor gyönyörû cyma-órámat vittem be a mûóráshoz, hogy 1114 2, 7| õ rám ismert, én vagyok D’Annunzio, illetve álnéven 1115 3, 3| orvos, és áttelefonált a D-osztályba, van-e ott hely, át kell 1116 2, 2| álma azt jelenti, hogy ön, dacára annak, hogy maga se tud 1117 1, 5| vagy nem tudom, milyen dacból - elhatároztam, hogy most 1118 2, 3| betegségemnek.~Egy boltban, ahol dacosan és harciasan megkérdeztem, 1119 1, 5| vagy te, vagy én...~Valamit dadogni akartam, de Lujza néni most 1120 2, 15| könyvét nem olvasta, ezekbõl a dadogó érvekbõl és magyarázatokból 1121 3, 1| teste rángatódzott és feje dadogva, hebegve egyenletesen reszketett.~ 1122 4, 1| Alattam apró, zöld dudorok dagadtak; kerestem az árnyékom, és 1123 4, 2| szorongató és kérlelhetetlen daganatok - ez õ. Õ nyomorgatja, döfködi, 1124 3, 6| sebészeten, hiszen tele vagyok daganatokkal. De ha már itt voltam, megkérdeztem 1125 4, 2| torkomon engedem lefolyni e dallam gyûlölt szentimentalizmusát. 1126 3, 2| a lizsében nagyszerû” - dalolta ragyogó arccal, és biztosított, 1127 4, 2| a szájam, és mellemen át daloltam: Isten! Isten! milyen kevéssé 1128 3, 9| betenni engemet, mivel több darabban voltam, a fejem például 1129 2, 4| egyszerre, miközben az elõzõen darabokra tört Vacuum-féle porszívógép ( 1130 4, 3| pislantott a jól ismert, kedvesen darabos, durva bicskával faragott 1131 2, 7| tragikomédia, vagy talán több darabról van szó?). De nem, mégiscsak 1132 3, 1| ollóval és a bika hegyes dárdákkal a homlokán. Ahogy a többiek 1133 4, 3| amit az oldalán ütöttek... dárdával... büntetésül... amiért 1134 2, 15| Giordano Brunó és Voltaire és Darwin, hogy eshettek ekkora tévedésbe, 1135 4, 2| falon. „Das Leben ist etwas, dass nicht sein sollte” meg ez: „ 1136 1, 5| Eleinte hízelkedett nekem, dédelgetett, nyilván úgy képzelte, hogy 1137 2, 12| kénytelenek vagyunk egyelõre így definiálni: õrült az, aki megteszi, 1138 4, 5| mozdulat új, más, mint amit Dél gyermeke megszokott - hogyne 1139 4, 4| megkérdeztem, ki volt a délelõtti látogató. Kérdésemre csaknem 1140 2, 8| Az egész fölé felhõk... délutáni világítás - így!!... jól 1141 2, 5| élet rendellenességeivel: dementiákkal, paranoiával, kényszerképzetekkel. 1142 2, 7| aszongya, „praecox” meg „depresszíva”, hát ez meg mi?~Ijedten 1143 4, 5| úr jelent meg zsakettben, deputációszerûen, kórágyam fejénél, s az 1144 2, 15| Berlinben most megjelent Der neue Staat und die Intellektuellen 1145 3, 9| becsül. Én is becsülöm a derék, komoly férfiút. Az élet 1146 3, 7| összeszorítja, belemarkol a derekába, akár szereti, akár nem. 1147 4, 1| húsz vékony, fekete drótja, derekam köré csavarodtak. Lábamra 1148 1, 3| fájást?~- Nem, a doktor úr derekán nem érzek semmi fájást.~- 1149 1, 3| már igen. Fáj a fejem.~A derekára mutat.~- Itt, ahová a kezemet 1150 3, 4| és meg akartam ölelni a derekát, de persze olyan buta és 1151 2, 9| három, az kilenc.~Két gyufát derékban kettétörtem, igazítok, és 1152 2, 12| lelkében, ahová valami halvány, derengõ kis gyanú fészkelte be magát, 1153 2, 5| megfigyelõ-módszer soha fel nem deríthet.~A paranoiások parkjába 1154 1, 3| kádat?!?~- Na igen. Egy kis dermatikus beavatkozást fogunk végezni. 1155 4, 2| a futamok, és én egészen dermedten és sötéten szóltam le a 1156 2, 12| közben rájött, talán soha nem derül ki róla, hogy tébolyodott.~ 1157 2, 10| rettenetes felháborodást és derültséget keltett. Háromszáz elõfizetõ 1158 4, 4| az, amivel ilyen éktelen derültségre tudja hangolni a soha nem 1159 1, 2| valamin, amin keresni lehet. Descartes nagy mondását azóta így 1160 1, 2| Tizennyolc éves koromban Descartes-ot olvastam, a lét és nemlét 1161 1, 7| amiben víz fortyog... aqua destillata... antisepticum... bactericid. 1162 3, 3| hogy hozzanak bölcsõt, deszkából.~ ~ 1163 3, 4| baktériumokat, és amiatt folytonosan dezinficiálni kell, ha meg akarom csókolni, 1164 4, 2| egyik esetben ujjongás és diadal -, görcsös fájdalom, görcsös 1165 2, 1| helyesen megértett tudomány diadalát látom abban, hogy elmegyógyászati 1166 3, 5| DR. MODERN a sötétbõl, diadalmas hangon. No látja, barátom - 1167 2, 9| megint pagát! - kiáltottam diadalmasan, és leütöttem egy parasztot, 1168 2, 5| neurózis és lelki zavarok diagnosztikáját és terápiáját. Szerény nézetem 1169 2, 12| valóban rendellenesek. Ezekbõl diagnosztizál. Vagyis tulajdonképpen a 1170 1, 5| étszer csörgött, a szakácsné dicsekedve hozta az ételt, de rögtön 1171 2, 5| mondtam magamnak eléggé nem dicsérhetõ logikával, elõvenni a betegeket 1172 2, 15| Felelõs, akié a hatalom és a dicsõség, mondjuk ki egyszerûen és 1173 2, 15| megjelent Der neue Staat und die Intellektuellen címû szentírás 1174 1, 1| igazán felfüggeszthetné a diétát, ha különben betartja;~idegorvoshoz 1175 1, 1| piszmog el egy évig, amikor a díjak következtében már lesz ugyan 1176 4, 2| fejemre... eszmék, egy más dimenzió testei ti... forró testek, 1177 3, 11| akármerre, a IV-ik, bõvített dimenzióba. Nagyon untam magam. Ötödnap 1178 4, 3| haematomát kapok, mint egy dinnye...~A sebész elvörösödik.~- 1179 3, 2| karjait, sétapálcájával dirigálta a készülõ Nyitányt, ötféle 1180 2, 8| lelkesen. - Ez a kérdés! Diszkréció! A felelõsség az enyém - 1181 4, 4| engedte, hogy valami gáláns és diszkrét ügy van a dolog mögött, 1182 2, 7| orvostanárt, vágják fel a hasamat, disznóság, így hagyják felfordulni 1183 2, 10| megjegyzéssel, hogy ilyen aljas disznóságot, hogy a kályha mindenkihez 1184 1, 2| ilyenné, hanem bizonyos diszpozíciók folytak be e hatások tompítására, 1185 2, 3| miután az utóbbi idõben divatba jött és nagyon keresik.~ 1186 1, 10| székrõl az a mûveletlen, divatos felcser, mikor majd tökéletes 1187 3, 11| hordok. Olyan... olyan régi divatú dolog... Mint az uraságoktól 1188 1, 1| Herr Lehrer, ich bin doch dó!~ ~ 1189 2, 4| ajánlhatom a céget) alkatrészeit dobálta abba az irányba, ahonnan 1190 4, 2| egy nagy láda állott: ide dobálták be a már feldolgozott részeket - 1191 2, 14| acsarkodva s vért hányva dühében, dobja majd neki megkötözött testét, 1192 2, 14| száját, és egy sötét odúba dobják, hol bõr van a falakon, 1193 4, 4| értesültem róla, hogy megszûnt dobogni és szeretni.~ ~ 1194 4, 2| testemet. Képzelje csak, a dobogón festett arcú nõk hegedülnek... 1195 3, 2| felhõk mögül szikrázó paripák dobogtak elõ, a Zenit és Nadír mint 1196 1, 8| melléhez, csendesen pihegve és dobogva. Hangosan nem mert szólni 1197 2, 14| elkezdett orfeum-kuplét, és dobolt az üvegen. Aztán lassan 1198 2, 3| cigarettadobozt, s mert a dobozhoz jobban illettek a piros 1199 2, 10| koponyámba, egy marék agyvelõt dobtam a karikák közé. A kályha 1200 1, 1| hangon: Herr Lehrer, ich bin doch dó!~ ~ 1201 1, 8| arccal, hallgatva nézett Dódira, a körmeit rágta. Dódit 1202 2, 10| rím meglepõ metafizikai döbbenete egy új és ismeretlen szenzációnak. 1203 2, 14| között... No, mi az?... döbbent meg hirtelen - na mi az, 1204 4, 2| valami villámcsapás, úgy döbbenti meg az elsõ gondolat „hát 1205 4, 2| daganatok - ez õ. Õ nyomorgatja, döfködi, kínozza odalent a húrokat - 1206 2, 10| tõrt rántva bele akartam döfni a Kályhába. De barátom kivette 1207 4, 3| valahogy... De legalább dögölhetek reggel pár napig... és olvashat 1208 4, 2| átkozott... átkozott szemeim... dögöljetek meg... muszáj...~- Máskor 1209 4, 5| Azt hiszem, az õsi naiv, döntõ pillanatokban mindig jelentkezõ 1210 2, 15| nem fontos szerv, sokkal döntõbb és jelentõsebb szerepet 1211 1, 9| levelekben írt, aztán mégis úgy döntött, hogy inkább a leveket küldi 1212 2, 2| mondani róla...~- Kuss!... - dörgött rám az idegorvos. - Majd 1213 4, 3| lehalkított hangjában valami dörmögõ, lágy kis mosoly bujkál, 1214 3, 5| bonyolult gépezet fordul ki dörögve a középre. Piskóta alakú 1215 1, 8| érezte, hogy kaparászik és dörömböl. Megfogta, megsimogatta, 1216 4, 1| hajrázó, sivalkodó szélrohamok dörömböltek a vászonlapon. A fogó mereven, 1217 4, 3| mert megharaplak!~Ez a doktorkisasszonynak szólt, aki segíteni akart, 1218 1, 1| igazat;~mert a honorárium dolgában bizonytalan vagyok, az orvos 1219 3, 1| nem tudtak róla: katonai dolgokban többet tudott, mint a legöregebbek - 1220 2, 7| hazug sablonoknak, amiket a dolgokkal való személyes, a dolgokat 1221 2, 3| rögeszmém s nem csapott át külsõ dolgokra: ezt úgy magyaráztam lázas 1222 3, 2| beszélgettünk, közönséges dolgokról, aztán elváltunk.~Akkor 1223 1, 9| leveleket írt, hosszú, formás dolgozatokat, amikben részletesen és 1224 2, 4| egyesületének, s így szaklapokba se dolgozhatok, újságírói összeköttetéseimet 1225 2, 2| fel Berenczy idegorvoshoz. Dolgozószobájában fogadott. Mikor beléptem, 1226 2, 11| nehéz eset, nagyon óvatosan dolgozunk vele. Teljesen melankolikus 1227 1, 1| õk maguk, pedig ez az õ dolguk;~mert mindenki mondja, hogy 1228 3, 4| aztán mégse lett semmi a dologból, a Jolán nagyon csóválta 1229 1, 10| mennyivel jobban értek a dologhoz, mint õ;~mert, ha nõ vagyok, 1230 2, 11| neki, mint valami kivételes dolognak, ami elválaszt a többi embertõl, 1231 3, 1| két lépésnyire. Vállára dõlve az asszony. Andrej fõhadnagy - 1232 4, 5| vitorlásokkal kirakott, dombokkal és nyaralókkal szegélyezett, 1233 4, 1| hol vagyok?~Lássuk csak: Domodossolában indultam el reggel. Gépem 1234 4, 2| találomra kiveszek egyet... Dosztojevszkij Raszkolnyikovja... Akárhány 1235 2, 11| ahol a koszt nem jobb, csak drágább, mint másutt, viszont mindenki 1236 2, 8| Szóval - számíthatunk?~- De drágám...~- Igen vagy nem! - kiáltotta 1237 2, 4| szemben,~az ideges ember a drágaság miatt például rendesen a 1238 2, 7| valami modern, nagyszerû dráma nyilván, vagy talán felújított 1239 2, 7| leginkább emlékeztet a drámára: hogy mindegyiknél, minden 1240 2, 6| képzelem én az új magyar drámát - az igaz, hogy nagy tûzzel 1241 2, 6| ültünk, és én éppen egy dramaturgiás elméletemet adtam elõ, hogy 1242 3, 1| lõtte az elsõ katonát, aki a drót mögött felbukkant, mint 1243 4, 1| hajó húsz vékony, fekete drótja, derekam köré csavarodtak. 1244 3, 1| megtanította. Elõrecsúszott a drótkerítésig és elvágta: szabad szemmel 1245 3, 5| MODERN óvatosan kihúzza a drótokat, kiveszi a létrát, a kanalakat 1246 3, 1| fákon hegyes drótok és a drótokon túl az ellenség - és a levegõben 1247 3, 1| sapkájú állatokra, akik a dróton túl vannak.~És megszületése 1248 4, 3| az utolsó szigorlaton nem drukkoltam így!~Vajda merengve áll 1249 1, 1| Mórickának: Móricka, warum bist du nicht gekommt, mire Móricka 1250 1, 3| felel mindjárt, unatkozva dúdol valamit, megnézi az óráját, 1251 2, 14| Annyira jó kedve lett, hogy dúdolni kezdett és zsebre dugott 1252 2, 14| Felhörpintette a feketét, és magában dúdolt valamit. Majdnem elnevette 1253 2, 14| Kinézett az ablakon: tovább dúdolta az elõbb elkezdett orfeum-kuplét, 1254 3, 2| ötféle hangszer szólamát dúdolva, énekelve, mennydörögve 1255 4, 1| végtelenül. Alattam apró, zöld dudorok dagadtak; kerestem az árnyékom, 1256 4, 2| vizek tetején - egy hang dübörög végig tisztán és szilárdan, 1257 4, 2| tanította õt. Egyszer ájult düh fogott el, egyenesen s nyugodtan 1258 2, 6| a bíbornokok várják... A dühöngõt megnyugtatjuk, hogy csak 1259 3, 7| Megcsaltál.~Sziszegett a dühtõl, amely csaknem megfojtotta.~- 1260 3, 5| négy méter finom acéldrótot dug be, aminek a végén horgocskák 1261 4, 1| remegtek. Hallottam zihálni a dugattyút, át a pokoli berregésen. 1262 1, 1| mindenféle hosszú tárgyakat dugdos az orromba és ahelyett, 1263 2, 14| dúdolni kezdett és zsebre dugott kezekkel nézte a fõpincért. 1264 4, 4| mester. Elõbb csak az orrát dugta be, óvatosan, aztán mankóját 1265 3, 1| elhagyott városok kocsmáiban, duhaj mulatságok mámorában találkoztak, 1266 4, 1| Keblével könnyedén a hátamra dûlt. Csak most láttam meg fekete, 1267 4, 1| Följebb, lihegtem. Oldalt dûltem, hogy a bal szárny felemelkedjék, 1268 2, 6| kerítésen... végigrohantam a Duna-parton. Be kell vallanom, kétnapig 1269 2, 14| fütyörészett. A köd lefolyt a Duna-partra, messzirõl tülköltek a hajók. 1270 4, 1| árnyék-madarat: egy villogó, dunyhaszerûen dagadó felhõn feküdt, és 1271 4, 1| Eleresztette a kezem, és durcásan visszalendült.~- Nem - mondotta -, 1272 3, 5| kaucsukcsõvel, amiben sziszegve duruzsol valami rémes szagú folyadék. 1273 1, 9| este volt, szél kezdett duruzsolni, az égen elõtte csillag 1274 3, 10| szimbólumok mélységétõl, bámultuk Duse csodálatos zsenijét, mellyel 1275 3, 10| Látod, kérlek, errõl a Duséról hallottam, hogy sóskát eszik 1276 1, 9| bélpoklosok, akiken megkönyörült a duzzadó és gazdag egészség, és fölöslegébõl 1277 2, 7| rájuk...~És hozzáteszem, duzzogva, sértõdötten.~- És én is... 1278 2, 11| közigazgatási bizottság ülésére. Ebédelj meg abban a budai vendéglõben, 1279 1, 5| hallgatóztam végig, ahogy odaát, az ebédlõben terítenek: tányér és étszer 1280 1, 7| éppen ellenkezõleg... egyre éberebb és élénkebb leszek ettõl, 1281 2, 3| piros töltõtoll okozott, ebonitban nincs piros (szakértõ lettem 1282 4, 5| mert az elsõ sérelmet, ami ébredezõ önbizalmamat, s a jövõbe 1283 1, 9| elfelejtett. Emlékek is ébredeztek, régiek, gyerekkoriak. És 1284 4, 2| felszabadult bércek falai közt: ébredj föl, merülj ki, ne sírj - 1285 3, 3| IX.~Egy reggel hatkor ébredt az orvos, és ásítva eszébe 1286 4, 5| tulajdonképpen úgy ketyegek, mint egy ébresztõóra. Nem, ez nagyon szegényes 1287 3, 2| az?~- Kavernát csináltunk éccaka. Kilesték. A zöld parolis 1288 1, 5| a Némber, Undokságának Edényével, kirõl János Jelenése szól, 1289 2, 13| tudsz várni egy percet, édesem, anélkül, hogy a kis szájadat 1290 4, 2| egyedül maradok. Akkor oly édesen és nyugodtan közelgett... 1291 2, 14| ostoba kérdései vannak. Eee... izélni akarja az orvos... 1292 4, 4| valahol külön a szobában, vagy effélét.~Aztán világosodni kezdett, 1293 3, 2| néhány magyar szót mondott, s efölött való meglepetésemre bõbeszédûen 1294 1, 5| nem, csak a haragot, az égbekiáltó elszörnyedést és méltatlanságot 1295 3, 2| Alkonyodott, és a tavaszi égbolt vörhenyes kékje áttüzesedett 1296 1, 8| megakadályozni, hogy a fehér egeret meglássa, megtudja, hogy 1297 1, 8| kémlelte, vajon tud-e a fehér egérrõl. De a Rossz Fiú, úgy látszik, 1298 2, 11| Valami templomszerû van az egészben, áhítat való ide.~Õ tompán. 1299 2, 15| szerv, egy lény, aki az egészért felelõs, az egészet vezeti, 1300 2, 15| leghelyesebben, ha lemondva a Fajta Egészét zavaró egyéni gondolkodásról, 1301 1, 9| megkönyörült a duzzadó és gazdag egészség, és fölöslegébõl odadobott 1302 3, 6| ember mit meg nem tesz az egészsége kedvéért -, de a hallgatók 1303 1, 1| betegségem fontos, nekem meg az egészségem;~mert ilyenformán én nagyon 1304 1, 1| betegségemre, mint amennyire az egészségemet szereti, s utóbbit hajlandó 1305 2, 11| nincs más hátra - neked egészségest kell szimulálni. Tudom, 1306 4, 1| egy csillag szegte át az eget. Körös-körül aludtak a sziklák. 1307 1, 5| tovább, az igazságtalanság az égig ért, szakadjon ketté a szennyes 1308 4, 2| most kifordult szemeimbe égõn szökik fel s jajongva zuhog 1309 3, 10| a csillagokat, mindegyik egy-egy világ, és mindegyiken szeretnek, 1310 2, 1| lesz, ha konzíliumot hívok egybe, legalábbis két orvost, 1311 3, 1| Vaszilij” se tudott összeállni, egybeforrni e híg, béna kocsonyában. 1312 1, 10| spekulatív megfontolásokkal való egybevetése okot adnak arra a feltevésre, 1313 1, 2| szellemesen, mert hát az embernek egyebe sincs, mint az a kis világhírneve, 1314 2, 12| kínálkozik. Ama Mesterrel, aki egyebek közt pékmester is volt, 1315 4, 2| õket a szemeimhez - nincs egyebem náluk. A büszke, tragikus 1316 2, 4| illetve szünetelése olyan egyedek jelenlétében, akikkel szemben 1317 4, 3| büszkék lehetünk - azt hiszem, egyedüli eset... Mi az, megkukultál? 1318 2, 10| élet semmiségérõl” címen.~Egyedülmaradásom egy szobában történt, ahol 1319 2, 15| letéteményese, ez az egyetlen egyénben az egész fajtát és nemzetet 1320 3, 1| hatáson. Hja, ma chêre, ez egyenes ember, egy katona, ez egyszerûen 1321 1, 5| torkomból.~- Í... úgy! - egyenesedett ki - hát így vagyunk... 1322 4, 3| Mélyebbre, szerencsétlen! Egyenest tartsd a tût, hányszor megmondtam! 1323 2, 5| logikával, elõvenni a betegeket egyenként, orvosi vélemény meghallgatása 1324 2, 14| távol, a Váci körút végén egyenkint ragyogtak fel a sósborszesz-reklám 1325 2, 15| módszerével eljut a Nagy Egyenlet helyes megoldásához, a végsõ 1326 2, 9| Kivettem a pakli gyufát, és egyenlõen elosztottam. Minden ötödik 1327 2, 9| Most a hadállás körülbelül egyenlõnek látszott. Barátom sokáig 1328 3, 7| és a lábak szeszélyes, egyenlõtlen hosszúságban úgy következnek 1329 2, 15| hiszem és vallom, hogy az egyénnek nem szabad spekulálni és 1330 3, 1| harcmezõn - megszületett, szürke egyenruhában, puskával a hátán, oldalán 1331 2, 15| kifejezõ, tehát minden más egyéntõl különbözõ, minden más egyén 1332 1, 5| év múlva tudtam meg, hogy egyértelmû szinonimája egy bizonyos, 1333 3, 5| klinikájára került, ahol egyesítve megtalálja a legújabb mûszereket. 1334 4, 5| élharcos - a Magyar Eszperantó Egyesület elnökét. Már most tudni 1335 2, 4| vagyok tagja az orvosok egyesületének, s így szaklapokba se dolgozhatok, 1336 3, 10| lejönnél velem a föld alá, hogy egyesüljünk a másvilágon - és kedvesem 1337 1, 9| amelyben született. A végnek egyesülnie kell a kezdettel - helyre 1338 3, 4| nap el lesz foglalva az egyetemen, a szigorlatok miatt. Az 1339 2, 15| Vezér képvisel.~Tökéletesen egyetértek vele abban, hogy a születendõ 1340 4, 5| telepedni. Kínos pillanatokat egyetlenegyszer okozott csak a megtisztelõ 1341 1, 10| középfolyása a locarnói egyezménynél fontosabb téma lesz egy 1342 1, 8| Fiúnak, mert most ebben egyeztek ki. Dódi most már nagyon 1343 2, 7| a padlót keféli.~Milyen egyforma mozdulatok. Milyen gépiesek, 1344 3, 7| cukorspárgával, azok megint egyformák. Legelöl egy tizenkét-tizenhárom 1345 4, 2| beszélek... Nagyon csendesen és egyhangúan beszélek, nem fárasztja 1346 4, 4| egyáltalán nem untatott már az egyhangúnak látszó témakör, ami ezt 1347 2, 9| Taralban? Az odds 20 az egyhez, de Feketerigó nem áll starthoz, 1348 1, 2| és egy követel rovattal: egyikbe beírja a bajokat, a másikba 1349 2, 7| élet?~„Élõhalottak!”~Ez is egyike azoknak a tehetségtelen, 1350 2, 14| Egyszerre rájött, hogy az egyiket ismeri. Hiszen akkor rendben 1351 2, 8| kell állítani.~Odalépett az egyikhez, és rendelkezõ hangon szólt 1352 3, 6| Császármetszésre.~- Nem jó. Egyikük se készült. Nem tudnak semmit. 1353 4, 4| nyilvánvaló volt, hogy a tréfa egyiküknek se árt, kóválygó gondolataim 1354 4, 3| is, még sohase evett meg egyikünket se. Téged meg, nagyon jól 1355 2, 9| hátradõlt nádszékében, s egykedvûen cigarettázott.~- Hányadika 1356 1, 5| Siegfried és Héraklész rontott egykor a sárkány aljas, tüzet nyáladzó, 1357 2, 15| egymással, megegyezés és egymásra vonatkozás szempontjából 1358 3, 7| izmok síkosan váltak el egymástól.~- Látod? A szép melled... 1359 4, 5| a „frõken” (kisasszony) egymásután rakosgatja elém a kannát, 1360 3, 7| voltak itt délután, meg egypár kíváncsi.~- Nyissa ki az 1361 2, 7| röhög, szójátékokat mond, egyre-másra (úgy látszik, tragikomédia, 1362 1, 9| legfeljebb, ami tömören és egységesen magyarázna meg mindent.~ 1363 4, 1| országút, minden vonal egyszeribe szerteszaladozott, és végtelenbe 1364 4, 5| mindjárt elbõgöm magam.~Egyszóval, könnyû volt elhitetni magammal, 1365 4, 5| panaszkodhatok: az emberi együttérzés hitetlen Tamását alaposan 1366 2, 4| legkedvezõbb feltételeinek együttmûködése közben éppen a tünetek mennyiség- 1367 2, 14| reggelen, ami jó is volt, de egyúttal nyugtalanította. Az utóbbi 1368 3, 2| híve voltam - a szigorúan egzakt lélekelemzõ módszer felfedezései 1369 2, 14| hogy is mondják csak? Egzekválni. Nem, dehogy, azt nem úgy 1370 2, 14| csak, befelé fordultam, egzekváltam magam. Önmagamat emésztettem, 1371 1, 9| leveleket összetépné, és ehelyett asztalára egyetlen papírszeletkét 1372 1, 5| juhtúrókupacokat.~Mégsem voltam éhes. Dühösen, fogcsikorgató 1373 3, 3| almafán valószínûleg lesz már ehetõ gyümölcs, lemegy és megnézi.~ 1374 2, 12| aki a kiflire és kenyérre éhezõ emberek számára kiflit és 1375 2, 12| és kenyeret süt, hogy ne éhezzenek.~Hát ez volt az, amin a 1376 1, 5| kihajoltam a hûvös, kora tavaszi éjszakába.~Furcsa bágyadtság volt 1377 4, 1| Csak ez a zászló mozgott az éjszakában.~ ~ 1378 2, 6| iszunk egy kicsit, aztán éjszakára itt marad, kedves mester, 1379 2, 4| azt a páciens tudta nélkül ejtett reflexvizsgálatokkal azonnal 1380 3, 2| után képtelenül torz módon ejtve, de felismerhetõen nevezte 1381 1, 9| akartam szólni... az az ekcéma - szájüregben... a punkciót 1382 4, 5| úr eszperantónyelvû igen ékes mondatokban tartott rövid 1383 1, 2| megragadtam ellenfelem kabátját és ekként nyilatkoztam:~- Hogylétem 1384 4, 1| mint valami drága, óriási ékszer. A kormányt igazgattam, 1385 4, 4| rá, mi az, amivel ilyen éktelen derültségre tudja hangolni 1386 3, 1| zokogni kezdett. Végre megint elájult.~~III.~Hogy történt, senki 1387 4, 3| meglepetés, persze, és rögtön elájulunk... Hát talán tovább kéne 1388 1, 8| Dódit, úgy, hogy a lélegzete elállott. Dódi most már nem mert 1389 4, 2| éreztem, egy pillanatra elállt bennem valami - s amint 1390 1, 7| tizenkettõ...~Nem fogok elaludni, nem is akarok. Odakünt 1391 4, 5| közömbös ismerõsök és idegenek elárasztottak, kiderült, hogy Pesten néhány 1392 2, 14| összerázza - agyába, mely elárulta s elhagyta õt... s mely 1393 2, 10| levehetném a mellényemet. Elbámultam és ránéztem a Kályhára: 1394 3, 11| semmi dolgom, lemegyek, elbeszélgetünk egy kicsit.~- Ugyan! Na 1395 3, 7| Látod? A szép melled... te elbizakodott, te ostoba... látod? ide 1396 4, 5| És különben is, mindjárt elbõgöm magam.~Egyszóval, könnyû 1397 4, 5| szemembõl és tegnap komolyan elbõgtem magam a „Szomorú vasárnap” 1398 2, 10| hogy a két tüzes nyílás elborul: egyidejûleg olyan kellemes 1399 2, 10| hozzám.”~A szemek ismét elborultak: felsírtam a kíntól és benyúltam 1400 1, 8| ágytól néhány lépésnyire, elbújt a sarokban vagy a szekrény 1401 2, 6| Kilopóztam a konyhába, és elbújva az ajtó mögé, megvártam, 1402 3, 7| egyszerû misztikuma tudott csak elbûvölni... az életé, amit nem ismertem... 1403 4, 1| kusza, elfolyó arcot, amint elcsaptak kétoldalt. Aztán csak két 1404 4, 4| látogatásokon túl, mikor a szoba elcsendesedett, s a harmadik ágyban már 1405 1, 9| az orvos nagyon sápadt. Elcsodálkozott. Abban a pillanatban élesen 1406 1, 5| ebben a házban. Ezen nagyon elcsodálkoztam már akkor, de csak sokkal 1407 2, 14| ajtóban.~Most egy pillanatra elcsudálkozott. Mi ez? Történt valami?~ 1408 2, 11| miniszternek, aki egyszer eldicsekedett nekem, hogy õ az egyetlen 1409 1, 9| kezdeni, és amit büszkén eldob magától.~Forró, bõ könnyek 1410 3, 1| fegyverfogásokat - eleinte eldobta puskáját, mikor elsült a 1411 1, 2| Mikor a legelsõ „hogy van” eldördült, megragadtam ellenfelem 1412 4, 2| reggele... Várjon, csak eldúdolom... lalalla-lala... így, 1413 2, 14| nem gondol arra, amire az elébb gondolt. Vagy így: szomorú 1414 3, 1| ha valamit odatartanak elébe.~- Kolosszális!~- Mit akar? 1415 2, 14| figyelni magát, hogy könnyed és elegáns legyen.~Felhörpintette a 1416 2, 14| mert íme, könnyedén és elegánsan rendelte a feketét, mintha 1417 1, 4| a képem, nézi a sebeket. Elégedetten bólint.~- Bravó. A homloksérülés 1418 4, 3| paraszt mondta... Meg kell elégednem ilyen szerencsétlen tyúkszemvágókkal, 1419 1, 8| Rossz Fiú végre meg van elégedve vele. Még egyszer, hangosan 1420 1, 9| mélyen, valami belsõ ujjongó elégtételt érzett, hogy ebben a fájdalomban 1421 3, 4| babát ennek a hónapnak az elejére vártuk, Jolán mondta is, 1422 1, 9| mohón belefogott, mintha elejét akarná venni a kételkedõ 1423 1, 9| részletesen és tárgyilagosan elemezte az õ „esetét”, kifejtette, 1424 1, 7| ellenkezõleg... egyre éberebb és élénkebb leszek ettõl, mintha részeg 1425 1, 2| hatások tompítására, illetõleg élénkítésére. Valószínûleg ennek tudható 1426 4, 3| furcsa, jólesõ keveréke élénkítette fel. Szóval, hál’ istennek, 1427 4, 3| hetest készítsétek elõ!~Élénksége az asszisztensre is átragadt. 1428 2, 11| rendreutasítást. De meg fogod érteni élénkségemet - az ember ritkán jut ilyen 1429 1, 5| közvetve hozzájárulok célja eléréséhez. De az utóbbi idõben rájött, 1430 4, 2| szivárog el. A láthatatlan kéz elereszti agyvelõnket, s halálos megkönnyebbülés 1431 2, 14| az az érzése volt, hogy elérkezett a számadásig. Csak mintha 1432 1, 5| egyre kellemetlenebb és élesebb lett. Nyersen kikergetett 1433 1, 9| visszavonulsz a polgári életbe... katonának egy kicsit 1434 1, 9| teste, amit már nem is érez, élete, amivel semmit sem tudott 1435 3, 7| tudott csak elbûvölni... az életé, amit nem ismertem... az 1436 2, 10| jégcsapokat és megírtam életem legnagyobb mûvét, mely így 1437 3, 9| én szomorú és reménytelen életembe ragyogó sugár szökött be. 1438 1, 4| beleegyezésem, a sebész nem vállalja életemért a felelõsséget!~Egész testemben 1439 4, 2| bûnözök: annak nincs köze életemhez, kudarcaimhoz, apró és ostoba 1440 1, 9| Nincs többé tartalma az életemnek - a puszta élet nem elég 1441 1, 9| hogy a menyasszonya egy életen keresztül szeretni fogja 1442 4, 5| az ostobaságokat, amikkel életének nagyobbik felét tönkretette, 1443 2, 7| nyitod rá az ajtót, az egész életérõl van szó éppen. Ezeknél soha 1444 4, 2| eset) mindkét esetben az életérzésnek nagyon erõs, borzasztó fokozásáról 1445 1, 9| ami a valósággal, az õ életével, körülményeivel, környezetével 1446 4, 2| partokat. Ez a kéj mindkét életjelenségnél ugyanaz: nedvek távoznak 1447 4, 2| a fásult közöny és gõgös életmegvetés egy éve után, egyszerre 1448 1, 9| elgondoltam. Óráról órára... az életmódomat. Délelõtt kezelem magam... 1449 4, 2| riadt, szorongó, szûkölõ életösztönét - azt mondja: „az igazi 1450 3, 6| lévén, a tájanatómia és élettan fölényes ismeretével nálam 1451 3, 4| feleségem, szegény, egész nap élettant és bakteriológiát tanul, 1452 2, 7| járok.~Maga a kép olyan életteljes, csak a sûrített élet kísérleti 1453 3, 2| nagyon szép város.~Aztán az élettörténetét adta elõ. Öt évig volt katona, 1454 4, 2| görcsös félelem feszíti élettudatunkat a másik esetben. Görcs mind 1455 4, 5| is tulajdoníthatok, egy életveszélyes, de különben közönséges 1456 2, 12| ítéletet, „mely meg volt írva eleve”. Mert ez a képtelenség 1457 2, 3| a ruháim tulajdonképpen eleven állatok, s illik, hogy piros 1458 4, 1| Cikázva rohant fölfelé az elfeketülõ ég. Egy ásító szakadék bomlott 1459 4, 2| hiszen mondottam, hogy elfeledtem aztán... Mondom, nem õ maga 1460 4, 2| Porfirnak, maga elé nézve, elfeledve mindent, rettegését, a büntetést, 1461 1, 5| orvos, beszélt is veled, de elfelejtetted.~Erõlködve gondolkodom.~- 1462 4, 2| elõtt, és néztem az arcom. Elferdült szájam húzogattam és gyötörtem, 1463 4, 3| borszeszbõl kiemelt kés, ahogy elfoglalja helyét az asztalnál.~- Hát 1464 4, 2| régen, csodálkozással és elfogódva észrevettem. Mindkét esetben ( 1465 3, 1| megmentette az ezredet, s autóstól elfogott egy vezérkari tisztet, iratokkal, 1466 2, 14| Ez jó volt, hogy ilyen elfogulatlan vagyok, nyugtatja meg remegõ 1467 2, 3| figyelték már, milyen gyanús elfogulatlansággal szoktak beszélni betegségükrõl 1468 4, 2| és ravaszul olvasom el; s elfojtok minden gondolatot. Akkor 1469 4, 1| Még láttam néhány kusza, elfolyó arcot, amint elcsaptak kétoldalt. 1470 2, 14| és botorkálva indult meg, elfordított arccal. Utat engedtek neki. 1471 1, 5| és szívünkbe látó apám, elfordította fejét az ajtó felé, és vontatottan 1472 4, 2| szemeim közé ölelek, míg elfullad öntudatom a gyötrelem gyönyörétõl... 1473 2, 13| csinálod meg... akkor... elfúlva akkor...~NÕ. Na!! Azért 1474 2, 8| kérem, ne vegye zokon.~És elfutott, mint a fergeteg.~Késõbb 1475 4, 3| hozzám.~De ahogy a kocsi elgördül a sóbálvánnyá meredt elsõ 1476 2, 2| AZ IDEGORVOSNÁL~Elgondolkodva néztem magam elé, és így 1477 3, 2| tolva?~- Igen - mondtam elgondolkozva -, még félre is álltunk 1478 1, 9| már mindent aprólékosan elgondoltam. Óráról órára... az életmódomat. 1479 1, 7| különállóbban és hangosabban... és elhagynak engem a kezem is, meg a 1480 4, 2| mert nem szabadott volna elhagynom õket... és emberré sûrûsödni 1481 2, 14| agyába, mely elárulta s elhagyta õt... s mely megdermedett 1482 1, 5| hétig voltam beteg, mikor elhagytam az ágyat, megtudtam, hogy 1483 4, 4| csudálkoznék, ha holnap elhajítaná a mankót, és kitáncolna 1484 1, 8| gorombán, összetörte és elhajította az ostort. Aztán röhögve 1485 2, 15| meggondolások” mankóit elhajítva, a benne lappangó õsi ösztönök 1486 4, 2| óvatosan figyelek: odakünt elhalkul a lárma, s néma vizek kezdenek 1487 2, 7| a boldogtalan egy percre elhallgat, felemeli rám nagy, szürke, 1488 1, 10| indikálja a nagy feltûnés elhallgatását, amelyet cikkünk gyakorolt 1489 4, 4| rosszat mondana rá. Én is elhallgattam, bár most már kíváncsi voltam 1490 1, 1| mit fog szólni, hogy így elhanyagoltam a dolgot, külön erkölcsprédikációt 1491 4, 2| megfeszült, megfeszített lélek elhanyatlik - átöleli kacagó szerelemese 1492 4, 2| a tükörben... gyûlölöm, elhányom õket magamtól... nem kellenek... 1493 4, 5| üdvözölte bennem - mint itteni élharcos - a Magyar Eszperantó Egyesület 1494 4, 4| komolyan, õ minden felelõsséget elhárít magáról - aztán elég fürgén 1495 4, 2| majd egészen pontosan és elhatárolva megkülönböztetik majd az 1496 1, 9| izgalom volt és vad, keserû elhatározás. Egy sárga, nagy épület 1497 2, 14| mondja az ember hangosan és elhatározza, hogy mire kimondta, hogy „ 1498 2, 12| aki rájött, hogy valamit elhibázott, ugyanakkor, mikor egy másik 1499 4, 3| áldva veletek, mondhatom... Elhiheted, legszívesebben magam csinálnám, 1500 4, 2| könyvek és gondolatok... Elhiszi-e? Vannak könyvek, amiknek 1501 4, 5| Egyszóval, könnyû volt elhitetni magammal, hogy érdemes új 1502 3, 1| Negyedóráig is eltartott, míg elhitte, hogy nem eresztik be. Lassan 1503 3, 10| fõzelékeket, mert tésztától így elhízik. Nem eszem többé tésztát.~ 1504 4, 2| érzek - összezavarodik és elhomályosul valami az érzetek között... 1505 4, 4| hinném, hogy még két napig elhúzza... oda van egészen... ugye,