Karinthy Frigyes Betegek és bolondok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fej. grey = Comment text
3006 2, 4| valakihez, akinek több pénze és hatalma, ennek megfelelõen érzékenyebb 3007 2, 2| keltsen önben. Ön parancsolni, hatalmaskodni, uralkodni akar: ez az ön 3008 4, 1| hogy magammal hoztam, és a hátam mögött ült.~- Mit akarsz, 3009 2, 2| és a hideg végigfutott a hátamon.~- Gondoltam - mondotta 3010 4, 1| arcomhoz. Keblével könnyedén a hátamra dûlt. Csak most láttam meg 3011 2, 6| tetszik tudni - és valami határozatlan nyugtalanság fogott el engem 3012 4, 3| aztán, mintha éppen most határozná el magát:~- Ni csak, éppen 3013 1, 9| Három nap óta, mióta a dolog határozottá vált benne, és térbe és 3014 4, 4| mégiscsak durva játék. El is határoztam, hogy valahogy figyelmeztetem 3015 2, 2| szadizmusát egy erõsebb szadizmus hatásának kell kitenni, mely legyõzze 3016 1, 2| diszpozíciók folytak be e hatások tompítására, illetõleg élénkítésére. 3017 2, 2| gyógyítani. Szadisztikus hatásoknak teszem önt ki. Érti?~- Értem - 3018 3, 1| Persze, megijedt a váratlan hatáson. Hja, ma chêre, ez egyenes 3019 1, 9| úgy maradt, ülve az utcán, hátát a kórház falának támasztva, 3020 2, 2| õszintén.~- Hm. Nem volt neked hatéves korodban egy kék hajú nõvel 3021 2, 9| egy uhu, az negyven. Csak hatezer korona volt nálam, és nem 3022 1, 6| férfihez, és mondja ki nyíltan: hátgerincsorvadás-e vagy nem, mikor az ember 3023 3, 3| C-osztályból.~~IX.~Egy reggel hatkor ébredt az orvos, és ásítva 3024 3, 7| akit Budán fogtak ki, már hatodik napja fekszik... Bizony, 3025 3, 6| állanak itten. Be akartam hatolni az épületbe, és kétségbeesetten 3026 4, 4| szegény papunknak is, a hatosból... nem hinném, hogy még 3027 2, 13| mulatságos, most vettem két hatosért.~NÕ. Mi ez, hisz ennek semmi 3028 2, 9| tudom szerezni a hiányzó hatot.~De nem azért játszottam 3029 2, 14| mindjárt kezére csavarodnak, és hátracsavarják karjait... ki innen, ahol 3030 1, 6| mellemre, és a karjaimat hátracsavarom, és behunyt szemmel egy 3031 2, 7| engesztelhetetlen gyûlölettel szentelik hátralevõ éveiket a szörnyû penitenciának, 3032 1, 9| hozzá, hogy a többi még hátralévõ dolgát is rendben és szabályosan 3033 4, 4| mankót, és sunyi alázattal hátrált az ajtó felé.~- Jó, jó, 3034 1, 9| Megvizsgálta a fegyverét, és hátsó zsebébe süllyesztette. Künn 3035 4, 2| valami - s amint görbült háttal lehajoltam a könyvért, esküszöm 3036 3, 10| mikor az ábrázolás papnõje a háttér enyhe homályából halkan 3037 2, 15| világban az intellektusnak háttérbe kell szorulnia a fajta és 3038 4, 4| bujkált, a dolog lélektani hátterét illetõen. Elvégre mégiscsak 3039 4, 2| utca másik oldalán hajlott hátú és nagyon vén ember jött; 3040 4, 3| kapkodod a fejed, mint kacsa a hátulját?... Ilyen alakokkal vagyok 3041 3, 2| elment mellettem, mintha hátulról fejbe ütöttek volna, egyszerre 3042 2, 7| illetve álnéven Gerhart Hauptmann, aki mindezt tette vele, 3043 2, 11| Õ tompán. Az élõhalottak háza.~ÉN. Úgy van. Ez a helyes 3044 2, 11| többinél. Az élõhalottak házába, igen, ahol sokkal különösebb 3045 4, 2| Végtelen, meddõ sétáim után hazajövök, bezárom a kandi, kíváncsi 3046 2, 6| innen Budáról olyan nehéz hazajutni...~- Hát minek kell hazamenni?! - 3047 3, 1| anélkül, hogy egy napra hazakéredzkedett volna. A hadügyminiszter 3048 1, 9| külön-külön. Az utcától és házaktól, amiket most észrevett, 3049 3, 1| Hová?~- A kabaréba. Onnan hazamegyek, holnap találkozhatunk megint.~- 3050 4, 2| kiszáradt szemekkel... Akkor hazamentem, s otthon órákon át ültem 3051 2, 13| úgy látszik, az a fiatal házaspár, akik néhány hete esküdtek 3052 4, 5| fel is ismerte bennem az õ hazatért Peer Gyntjét, csak nem tudja 3053 2, 10| barátom kivette a kezembõl, hazavitt és lefektetett. Öt napig 3054 1, 5| vacsorázik-e ma ebben a házban. Ezen nagyon elcsodálkoztam 3055 1, 9| befordulnia, hogy ahhoz a házhoz érjen, a két jegenyével. 3056 1, 3| emeli, aztán ledobja.~- Házi munka? - kérdi a feleségemtõl 3057 1, 8| A ház elõtt a rendõrt, a házmestert, az állatkertet egymás után. 3058 1, 9| kell neki meghalnia annak a háznak kertjében, amelyben született. 3059 1, 5| ítéletet.~- Lujza néni nem hazudik nekem, ez egy újabb sértés. 3060 1, 1| szeretem, ha engem áltatnak és hazudnak nekem;~mert mint nõ, nem 3061 4, 2| Hogy én azt nem értem... Hazudom, én?... Hogy a tudomány...~- 3062 1, 9| tódította... valószínûen még hazudott is... csakhogy ünnepélyes 3063 1, 8| hogy rám néztek, és azt hazudták neked, hogy nem látnak. 3064 4, 2| szerelem!... nyomorúság... hazugok és gonoszok... nem azt mondtam 3065 3, 1| idomult, az elsõ, ártatlan hazugság pattantotta meg, amivel 3066 1, 2| hogy éppen most indul el hazulról az ember, aki egy fél óra 3067 2, 6| kilenckor aztán kocsi állt meg a házunk elõtt. Két barátom jött 3068 1, 5| mindössze fél éve volt nálunk házvezetõnõ és anyahelyettesféle, de 3069 3, 1| át rajta ez az ismerõs, hebegõ nevetés. Mintha saját magát 3070 2, 9| hozzátéve egy adut és egy hecsepecst, az negyven és egy ütés.~- 3071 4, 2| dobogón festett arcú nõk hegedülnek... úgy tépik a reszelõs 3072 4, 3| nekem nem fogtok fölösleges heget csinálni... Pontosan ott 3073 3, 1| Megszületett a világra, mely hegyekbõl és völgyekbõl és mezõkbõl 3074 2, 14| egészen, mint Krisztus a hegyen. Csak a szívében nyöszörgött 3075 1, 4| homlokomon felreped a bõr, orrom hegyén is takaros karcolás.~Zúgás, 3076 4, 1| nagyobbodni kezdett a távoli hegyoldal. Szédítõ sziklafal meredt 3077 4, 1| kúszott lefelé egy lankás hegyoldalon, és beleringott a határtalan 3078 2, 14| a kis újságírókkal, mi, hehe?~Ez jó volt, hogy ilyen 3079 1, 7| Tizennyolc, tizenkilenc... hehehe, ez nagyon mulatságos, ezzel 3080 4, 4| Nagyon rosszul áll. A maga helyében én inkább csak a lelkemre 3081 3, 9| temetõben. El is ment a helyem mellett azzal az idõsebb 3082 4, 4| igyekeztem meghatározni helyemet a térben és idõben. Jobbról 3083 2, 4| szerény adalékkal gyarapítani, helyesebben felhívni az idegesség és 3084 1, 2| mondását azóta így látom helyesnek: A férjem gondolkodik, tehát 3085 4, 3| kiemelt kés, ahogy elfoglalja helyét az asztalnál.~- Hát most 3086 3, 4| megkért, hogy írjak én õ helyette Málcsi néninek, mivel mostan 3087 1, 9| benne, és térbe és idõbe helyezõdött, miután már azt is tudta, 3088 3, 7| arccal. Kezét szõrös mellére helyezte, lába be volt csavargatva.~- 3089 2, 9| ahogy kell. Négyet oldalt helyeztem, aztán az egészet átnyújtottam 3090 3, 1| jelentsen beteget, és küldjék helyõrségi kórházba - az ilyesmit úgyis 3091 2, 15| Ez tévedés. Mondjuk így: helytelen szóhasználat.~Hitler helyett 3092 4, 2| mikor én akarom. Vannak helyzetek és körülmények, melyek közt 3093 4, 2| beáll - érti? S ezeket a helyzeteket most már ismerem, s elõ 3094 3, 2| akár személyesen, akár a helyzetnél fogva, ahogy meglátta. Ez 3095 1, 5| rögtön tisztában lesz a helyzettel, mihelyt felvilágosítom. 3096 2, 5| Már rátér.~- Nehéz a mi helyzetünk, könyörgöm. Nagy felelõsség, 3097 1, 10| mint a Mancinak, aki itt henceg nekem, hogy a dr. Szõkének 3098 3, 3| vigyázzon a feleségére.~És hencegve, kötekedve és fütyürészve 3099 4, 3| Nekem nem fogtok lazsálni, hentesek, arról tegyetek le... Most 3100 2, 12| követelõ valami ahhoz, hogy a hentesmesterek megállapíthassák ebbõl a 3101 2, 12| ha a pékmester például hentesmesternek képzelte volna magát - a 3102 2, 12| képzelte volna magát - a hentesmesterség elég határozott, hozzáértést 3103 1, 5| felháborodása, amivel Siegfried és Héraklész rontott egykor a sárkány 3104 2, 10| spórhertliche~Zieht uns heran...”~Végre „A spórhert metafizikai 3105 2, 10| lepréselt és beletett a herbáriumba ilyen cédulával: „Exotikus 3106 2, 10| közönséges néven: poéta.” A herbáriumban pókokat és pirított árnyékot 3107 4, 3| szokta venni ezeket a kisebb herniákat... hát most szeretném a 3108 1, 1| felelheti méltatlankodó hangon: Herr Lehrer, ich bin doch dó!~ ~ 3109 4, 5| vezet, amire az van írva „Herren” vagyis „Urak”.~Megfordulok 3110 2, 13| fiatal házaspár, akik néhány hete esküdtek meg, és jöttek 3111 2, 11| beszéltem hat napon át, hogy a hetediken nyugtalankodni kezdjek: - 3112 1, 5| vacsorám készül, amiért hetek óta harcoltam hiába: lecsós 3113 4, 5| megszégyenítette bennem, amit ezekben a hetekben tapasztalok. Hogy nemcsak 3114 2, 3| pirosítsa ki az órámat.~Hetekig tartó nehézséget a piros 3115 4, 3| gyerekek... remek lesz! A hetest készítsétek elõ!~Élénksége 3116 2, 8| a házak fölött, a nap... hétméternyire... lemehet!! A nap lemehet!!... 3117 1, 5| kövérkés s amellett harciasan hetyke lényét, kemény és kihívó 3118 4, 3| hang - a biztonságnak és hetykeségnek furcsa, jólesõ keveréke 3119 2, 14| Nem ment be a tõzsdére, hevenyében olyan érzése volt, hogy 3120 2, 14| közben -, a széken csomagok hevertek mellette - emberekkel beszélt, 3121 2, 10| megértetted a versemet?~Újabb és hevesebb hõhullám áradt felém és 3122 4, 4| úgyse tudok aludni, egyre hevesebben dobog a szívem, valahol 3123 1, 8| kérdezte.~Dódi szíve hevesen kalimpálni kezdett. Összehúzott 3124 2, 15| képéhez „Vajk keresztelésé”-hez, ahol az ókor utolsó mohikánja, 3125 2, 10| az én lelkem nem végzett hiábavaló munkát. Õ megállt egy helyben, 3126 4, 5| értett és beszélt Világnyelv hiánya okozta.~Délelõtt a Röda 3127 4, 4| türelmetlenkedni kezdett, mint akinek hiányzik valami. Többször hívta az 3128 2, 9| letelik, meg tudom szerezni a hiányzó hatot.~De nem azért játszottam 3129 2, 15| rámutat az eddigi számítások hibája következtében elõállott 3130 2, 12| egy másik hibát, egy élet hibáját, jóvá akarta tenni.~Nem 3131 3, 7| mintha attól félnék, hogy hideglelést kapnak, könyörgöm, de egy-két 3132 3, 4| tüdõnyirokmirigyek kontaktusban vannak a hidrohelioglobinus... na, már elfelejtettem, 3133 3, 8| tetszett...?~- A vasúti hídról. Tetszik tudni, négy nap 3134 3, 1| összeállni, egybeforrni e híg, béna kocsonyában. Vaszilij, 3135 3, 5| vigyorgó fogakkal. Szemben, egy higanytükörben felemelt karokkal bólogat 3136 1, 9| bizonyosan túlzott... Hogy azt higgyem, csalhatatlan... Mindig 3137 3, 1| kérdezett valamit, a kérdés oly hihetetlenül naiv volt, hogy azt hitték, 3138 3, 2| játszott az õ múltjában, hihetõleg még nagyon régen, a gyermekkorában, 3139 2, 1| önmagáról rögeszméje. Hogy híjják kollega úr?~- Így és így.~- 3140 4, 3| asztal középre!... Injekcióra Hildát hívjátok...~- De kérem, 3141 4, 3| megvetéssel.~Telekes átveszi Hildától a befûzött fonalakat, három 3142 1, 3| lábát, és az asztalon egy hímzést nézeget. Fel is emeli, aztán 3143 3, 10| kedvesem, akit velem együtt hipnotizált e látomás, és szólt remegõ 3144 2, 15| túlhaladott és levitézlett tanok hirdetõje.~Elsõsorban az olvasónak 3145 4, 5| tapasztalt legádázabb haraggal hirdette világgá, hogy a Nõ nem érti 3146 1, 9| megcáfolni a róla szóló hamis híreket, amiket nemtörõdömsége szült, 3147 4, 5| ifjonti bemutatkozásom, a hírhedt „Így írtok ti” óta nem volt 3148 3, 5| távíró-készülék, hátul Telefon Hírmondó. Az egész kísértetiesen 3149 2, 11| tûnõdve.~Õ vadul. Te talán nem hiszed el, hogy én elmebeteg vagyok?~ 3150 4, 3| hogy sérvem van... Azt hiszitek, nem veszem észre, mikor 3151 2, 4| különbözõ neuraszténiák, hisztériák, neurózisok és pszichózisok 3152 3, 4| hogy ez az egész egy kis hisztériás neuraszténia, ami el fog 3153 4, 2| és megállapítom, hogy a hisztérikusok és kéjelgõk egy fajtájába 3154 4, 5| jelentõséget ad majd a kölcsönös hit és bizalom?~Egy különben 3155 2, 15| mája és veséje.~A régi hitben gyökerezõ naiv pogány erre 3156 2, 11| dolog, izé, hogy ez az õ hite az õ elmebetegségében egy 3157 1, 10| mondja, orvostól jövök, ez a hitelemhez tartozik;~mert mûveletlen 3158 1, 4| bélyegmentes. Az orvos is hitelezni fogja a látleletet.~- Orvos... 3159 1, 5| voltam elhinni, hogy apám hitelt adott velem szemben, egy 3160 4, 5| önbizalmamat, s a jövõbe vetett hitemet érte, éppen a minden Földlakó 3161 2, 15| tették a talajt arra, hogy Új Hitét és Meggyõzõdését akadály 3162 4, 5| panaszkodhatok: az emberi együttérzés hitetlen Tamását alaposan megszégyenítette 3163 4, 3| elõtt... és Tamást... a hitetlent... rákényszerítette... hogy 3164 2, 15| aztán magával ragadott a hitnek és meggyõzõdésnek ösztön 3165 3, 2| hogy megírja. Most már hitt benne, hitte, hogy nemcsak 3166 1, 5| hát így vagyunk... azt hitted, nem hallottam! Ezt megkeserülöd... 3167 2, 15| átmenet nélkül lelki atyámnak, hittérítõmnek és mentoromnak, akinek megtérésemet 3168 4, 3| tizenöt perc? Persze, azt hittétek, nem érek rá órát nézni 3169 2, 14| át rajta egy pillanatra a hiú és vacogó remény. De már 3170 1, 8| mikor látta, hogy Dódi nem hív senkit, csendesen és figyelmesen 3171 2, 6| beteg foglalkozása vagy hivatása szerint választjuk azt az 3172 2, 15| faji sajátságot mutat), hivatását akkor tölti be leghelyesebben, 3173 1, 3| ORVOST HÍVATOK~A feleségem telefonál.~- 3174 4, 3| középre!... Injekcióra Hildát hívjátok...~- De kérem, tanár úr... 3175 1, 10| kockáztatnánk, mindössze arra hívjuk fel a szakkörök figyelmét, 3176 1, 8| mert sírni, és nem merte hívni õket, mert a Rossz Fiú fenyegetõzött, 3177 2, 12| aki ismer) lelkesen és hívõ hittel tisztelem. Ha most 3178 4, 5| híve és jövõjének lelkes hívõje, érteni egész jól értem 3179 2, 1| jobb lesz, ha konzíliumot hívok egybe, legalábbis két orvost, 3180 4, 4| hiányzik valami. Többször hívta az ápolónõt, mindenféle 3181 3, 11| örökkévalóságfogytiglan hívtak be?~- Engem is. Mindig ilyen 3182 2, 1| szaktekintély, mint kollega úr.~- Ön hízeleg, kollega úr.~- Szó sincs 3183 1, 8| Ustor - mondta félénken hízelegve -, szép ustor.~De a Rossz 3184 1, 5| ehhez igazított. Eleinte hízelkedett nekem, dédelgetett, nyilván 3185 4, 2| pusztuló szervek, nyüzsögve hízunk körülöttük, s várjuk az 3186 1, 8| volt? Egyszer sok fehér hó volt mindenütt. Akkor bársonykalapot 3187 4, 2| megadja magát... Ez a lélek hódolata a test elõtt - ó százszor, 3188 2, 12| mentõk eljöttek érte, nem hökkent meg, nem csapott lármát, 3189 2, 8| Ketten szembejönnek... egy hölgy meg egy inas... Az egész 3190 3, 11| megígértem valakinek, egy hölgynek, hogy halálom után két nappal, 3191 4, 2| remegve tágulnak - halk hörgés bugyog fel a mélybõl - ó, 3192 1, 8| Nem szeretem anyát!~Nehéz, hörgõ kiáltást hallott. Anya arca 3193 1, 9| Gyáva, szájhõs... - hörögte, lefelé futva a lépcsõn, 3194 2, 13| Eridj innen, mert...~FÉRFI hörögve. Te, menj innen, mert...~ 3195 2, 10| onnan magyarázható, hogy hõfokom igen alacsonnyá hanyatlott 3196 2, 4| máris melegen ajánlhatom, hogyha nem bírnak az idegeikkel, 3197 3, 3| fölénnyel. - No és mit gondol?~- Hogyhogy mit gondolok?~- Mit gondol, 3198 1, 2| értesítem, hogy beléptem a Hogylétellenõrzõ Intézetbe, mely a sóhivatallal 3199 1, 2| és ekként nyilatkoztam:~- Hogylétem összetevõje több eredre 3200 1, 2| megfelelõ szám alatt utasítom a Hogylétemellenõrzõbe, ahol kívánatra bárkit szívesen 3201 1, 2| leszámolja az eredményt: hogylétemet. Aki ezután kérdezõsködik 3202 1, 2| a beiratkozott elõfizetõ hogylétét egy tartozik és egy követel 3203 2, 10| versemet?~Újabb és hevesebb hõhullám áradt felém és én felujjongtam 3204 1, 8| a sarokban, széthányva a holmit. Erõs, barna, meztelen lábán 3205 1, 5| mereven néztem a tanrend holnapi anyagát, anélkül, hogy kiszedtem 3206 1, 3| kell bútorozni a szobát - holnapután.~ ~ 3207 1, 5| Apámnak minden tanítása holtbiztos igazság - és mégis, még 3208 2, 1| körülbelül mi ketten vezetünk holtversenyben.~- Bizonyára, kollega úr. 3209 2, 14| elõtt. Úgy jött, hogy eddig homály és sötétség volt minden 3210 3, 7| puffanva szaladt be a fülke homályába.~- Igen - beszélt tovább 3211 4, 2| elsötétült és nyomorúságos kapuk homályában keresem: egy tûzfal mögött 3212 3, 10| ábrázolás papnõje a háttér enyhe homályából halkan lépett elõ, még ajkán 3213 4, 2| alkonyodik-e már - lassan homályosul, a falak ráncosok lesznek, 3214 1, 6| belsõ láz lehet, tudja, hõmérõvel nem lehet lemérni az ilyesmit, 3215 1, 4| Elégedetten bólint.~- Bravó. A homloksérülés legalább négy centi. Az 3216 2, 15| ugyanis az intelligens egyén, homo sapiens, kezdetleges formája 3217 1, 8| maszatos lett a keze. Csúnya homokgombóc - mondta. Odaadta a gombócot.~- 3218 3, 1| elõnyomulást, le a nagy homokhegyig. Két hónap alatt vagy harminc 3219 1, 8| fák. A kis pad, amire a homokjátékot felrakta egyszer, a szûrõn 3220 4, 2| a puha és borús, süppedt homokon hangtalanul mozgattam a 3221 1, 8| a szûrõn átcsurgatta a homokot, vizet hozott a kis kannában, 3222 4, 4| keservesen vettem tudomásul, a homokzsákról, ami leszorította hasamat, 3223 3, 4| hogy a kis babát ennek a hónapnak az elejére vártuk, Jolán 3224 4, 2| mikor vacogva vágytam rá hónapokig ez éjszaka után - hanem 3225 1, 1| megmondják az igazat;~mert a honorárium dolgában bizonytalan vagyok, 3226 4, 3| Meg vagyok értve?! Azaz hopp csak! hogy el ne felejtsem... 3227 4, 3| évig lehetett volna még hordani kötés nélkül, igaz? Te tudtad, 3228 2, 7| szembejövõk elõl. Nini... ez hordárnak képzeli magát... ez meg 3229 2, 15| megtérésem bejelentésének nagy horderejû aktusánál nincs jelen más 3230 2, 3| Megjegyzem, csak a zsebben hordható tárgyakra vonatkozott rögeszmém 3231 2, 15| Inkarnáció, aki tehát méltán hordja a Vezéri jogart, jelenleg 3232 3, 11| amit én már olyan régen nem hordok. Olyan... olyan régi divatú 3233 1, 8| szótlanul. Egymás után hordott el mindent a sarokból - 3234 4, 2| az én gyötrelmem kéjét. Hordoztam magamban, csörömpölve jött 3235 3, 10| festve ez a nõ, ugye ezek nem hordtak mídert abban az idõben? 3236 3, 5| acéldrótot dug be, aminek a végén horgocskák vannak. Az egészet máslira 3237 1, 9| Sándor, állj meg!~A sötétben hórihorgas alak futott feléje. Mikor 3238 4, 3| pillanatig se hittem, hogy holmi Horkayra jobban rábízhatom... Már 3239 2, 15| nyáron jut eszébe, hogy a hõség milyen egészséges és helyes 3240 2, 11| elmegyógyintézetbe, pont ebben a hõségben, minden lebeszélés ellenére, 3241 4, 5| lehet - Molnár Ferenc egyik hõsének szép fohásza jut eszembe „ 3242 3, 2| idõben alakultak ki ködös, hõsi szólamokban, a hangokból 3243 2, 10| Schopenhauer álnév alatt hosszabb értekezést írtam „A halálról 3244 1, 9| nem késett el végleg - de hosszadalmas, és mindent fel kell áldozni. 3245 2, 10| Megkérdeztem egy orvost, aki hosszasan megmagyarázta, hogy az úgynevezett „ 3246 4, 1| kezemre néztem. Halványnak, hosszúnak és szépnek láttam.~- Ereszd 3247 3, 7| szeszélyes, egyenlõtlen hosszúságban úgy következnek egymás után, 3248 1, 3| rám nézve kellemes hírt hozna egy vidéki rokonomtól, aki 3249 1, 5| a szakácsné dicsekedve hozta az ételt, de rögtön elhallgatott, 3250 4, 1| emlékeztem, hogy magammal hoztam, és a hátam mögött ült.~- 3251 4, 5| percben sírvafakadok, szégyent hozva saját öreg fejemre - úgy 3252 2, 4| lényegét egy lépéssel közelebb hozza a világossághoz.~Tudományos 3253 3, 3| neki vattát, mert a tüdeje hozzádörgölõdik a bordájához, és az neki 3254 4, 4| tizenkét napot kell feküdnöm), hozzáértésemmel is elõhozakodtam, hogy ezek 3255 2, 12| hentesmesterség elég határozott, hozzáértést követelõ valami ahhoz, hogy 3256 2, 11| költõbbnek, okosabbnak, hozzáértõbbnek, szakemberebbnek, megértõbbnek, 3257 1, 5| anya pótszerét, közvetve hozzájárulok célja eléréséhez. De az 3258 4, 2| õket. Nem akarok jó lenni hozzájuk - érzem, hogy fölénnyel 3259 2, 3| is sikerült olyan olcsón hozzájutni, mint a többihez.~Így indult 3260 1, 8| furcsa, idegenszerû hangját. Hozzam a képeskönyvet?~Dódi konokul 3261 1, 5| Különben is soha nem volt hozzánk indulatos szava.~Nem tudtam 3262 3, 9| földies kezeimmel, hogy merek hozzányúlni ehhez a túlfinomult lélekhez. 3263 1, 8| volt vele, a paplan alatt, hozzásimulva a melléhez, csendesen pihegve 3264 3, 8| eleinte, mi? Hja, az ember hozzászokik. A fejére is raktak jeget?~- 3265 4, 2| öregségrõl.~- Továbbmegyek. Hozzászoktattam magam, hogy parancsszóra 3266 4, 2| Nézze, itt vannak mind: - hozzászorítom õket a szemeimhez - nincs 3267 1, 10| orvoshoz,~mert orvoshoz menni, hozzátartozik a polgári élet szertartásaihoz, 3268 2, 12| esetet, nem kell semmit hozzátenni, és nem kell elvenni belõle 3269 2, 7| és nem figyel rájuk...~És hozzáteszem, duzzogva, sértõdötten.~- 3270 2, 9| huszonkét gyufa, az harmincöt, hozzátéve egy adut és egy hecsepecst, 3271 3, 1| nyelve lógott ki és hebegve, hülyén, folyton nevetett. Vaszilij 3272 3, 1| céloztak, hogy el akart lógni, hülyének tette magát, aztán meggondolta 3273 2, 11| akkor igazán kár volt ekkora hûhót csapni... Ha te jobban érzed 3274 3, 7| a lábat, mely egyenesen hull a földre, nem hajlik be 3275 3, 2| az! Megtaláltuk a tiszt hulláját, leszedtük onnan. A kapszliját 3276 4, 2| dolgozott, barna, szétvagdalt hullákat metéltek. Hátul, a homályban 3277 2, 11| ásíts egyet, nézz be a hullámfürdõbe, és csevegj el a fõszerkesztõ 3278 1, 7| a legszélsõ, legnagyobb hullámgyûrõ, amibe mind a többi bele 3279 1, 7| Bécs, Berlin, Párizs. A hullámgyûrû szétlapul... ez már az óceán... 3280 2, 10| egyik sarka felõl különös hullámok jöttek felém és a mellényem 3281 2, 10| rájöttem, hogy õ küldi felém a hullámokat, melyekrõl könyvekben olvastam, 3282 2, 14| A földszinten embertömeg hullámzott, megszámlálhatatlan arcot 3283 3, 7| aki életében elõször lát hullát.~Végre kinyújtott karral, 3284 2, 15| eszem, és attól fogva úgy hullott idegeimre az Ige, mint a 3285 1, 1| mindent, amit csinálnak, humbug;~mert laikus mondta, hogy 3286 2, 11| ember, neked jó dolgod van, huncut... ezt jól megcsináltad... 3287 4, 4| Ugye, hogy nem én?~S még hunyorgatott is felém, hogy neki adjak 3288 2, 14| látott maga elõtt s távolban hunyorgó tüzeket. A tompa és ijesztõ 3289 4, 4| Ritkás, szõke bajuszán, hunyori képén, sunyin somolygó, 3290 2, 13| ezeket kidobom az asztalra - hupp! és most, látod, ezt ideteszem, 3291 4, 2| zongorán, s a meglökött húr felmordul, odabent az öbölben. 3292 3, 2| a hangokból szõtt lélek húrjain - a készülõ nagy operáról, 3293 4, 1| Lábamra csavarodtak, nyakamra hurkolódtak; az egyik mellembe törött. 3294 4, 1| a vaspántok, két lábamat hurkolták szorosra. Izzó gáz süvített 3295 2, 12| egy nappal elõbb, mikor a hûs ligetben így szólt a lelkében 3296 4, 4| a tisztelendõ úrral. Jó húsban levõ, tömpe orrú, mosolygó 3297 3, 11| Két lemaradt, siralmas húscafatocska, ami összezsugorodott és 3298 3, 11| lett egy vaskos, formátlan húsdaganat. Nem értem, hogy ezt akkor 3299 2, 15| jelen más tanú, mint két hûséges csatlósom és fegyverhordozóm. 3300 1, 7| kettõ, három, négy... milyen hûsen csöpög valami az arcomra, 3301 3, 11| szája?~- Az meg két vörös húsgörcs. A bélrendszer felsõ nyílása, 3302 2, 5| Semmilyen! Rongyos hússzal emelnek!... Piszok népség... 3303 3, 10| hagymakonzervet, négy hónapig. Húst nem eszem.~Szép kedvesemmel 3304 4, 4| kegyelemre, adjanak még nekem húsz-harminc kis esztendõ szolgálati 3305 2, 11| E fal elõtt áll, immár huszadik napja, mozdulatlanul, maga 3306 1, 7| sincsenek...huszonnnégy... huszo-o-o-o-n... nnnnn nnnn... ööööö... 3307 3, 2| reménysége volt valóban, huszonhat évesen, tele tûzzel és kedéllyel 3308 2, 9| fogja a helyzet. Nálam volt huszonkét gyufa, az harmincöt, hozzátéve 3309 1, 7| vastag? Húsz... huszonegy... huszonkettõ millió... méter.~Hahaha? 3310 2, 9| látszott valószínûnek, hogy huszonnégy órán belül, míg a kártyabecsület 3311 1, 7| vagyok... és õk sincsenek...huszonnnégy... huszo-o-o-o-n... nnnnn 3312 1, 7| aludni?... azonnal?... mire huszonötöt számolok?... dehogy, tanár 3313 3, 7| A HÛTELEN~Ma, mondta magában a fiatal 3314 1, 2| zavartan, újszerûen, eredetien, hûvösen, tréfásan, és hányszor szellemesen, 3315 1, 6| na mármost, így elkezdem húzni az izmokat...~Na jó, ha 3316 3, 1| mezõkön hosszú, keskeny csíkok húzódnak, az árkokon túl fák és a 3317 1, 6| fájás, hanem olyan, mintha húzódnék valami, vagy mintha az izmokat 3318 1, 5| apámat.~Én is a szobámba húzódtam vissza, csodálkozva és megrettenve. 3319 4, 2| arcom. Elferdült szájam húzogattam és gyötörtem, lefelé, az 3320 3, 7| a kabátját, gumikesztyût húzott, a hosszú, fehér lebernyeget 3321 1, 4| hagyjam folyni - és miért húzzam szét? Ez valami nagyon modern 3322 1, 5| nem jött a torkomból.~- Í... úgy! - egyenesedett ki - 3323 4, 5| elém a kannát, tányért, ibriket, vizet, gépiesen mondogatom 3324 1, 1| méltatlankodó hangon: Herr Lehrer, ich bin doch dó!~ ~ 3325 2, 7| könnyben úszó szemeit. Egy icipicit mintha el is mosolyodnék, 3326 1, 6| bizsergésféle, tetszik látni, innen idáig - csak nincsen tüdõvészem? 3327 2, 1| van-e kollega úrnak fixa ideája. Abban, úgye megegyezünk, 3328 2, 1| tudjuk, hogy az õrültek fixa ideájuktól eltekintve, egészen helyesen 3329 2, 5| fedeztem fel magamban fixa ideák és kedélybetegségek okainak 3330 4, 3| ágyban, még pihenésnek is ideális... Ötödik nap, ragtapasszal, 3331 2, 5| épeszû embertõl, míg a fixa ideára rá nem kerül a sor. De mindjárt 3332 2, 1| Hogyne, hogyne. A fixa ideát gondolja, nemde kollega 3333 4, 2| elõadni. Tudom, valamelyes ideg-diszpozíció az egész, tudományosan meg 3334 2, 4| foglalkozzam. Feleségem, akinek idegállapotát számos pompásan körülírt 3335 1, 1| nagyon ideges vagyok és ilyen idegállapotban nem bírom az orvost - és 3336 2, 12| objektíve, az agyállomány és idegállomány elváltozásából „ma még” ( 3337 1, 9| már múltkor, mikor az idegbajodról beszéltünk... sejtettem 3338 4, 2| és tudom, milyenek az idegbetegek. Szigorúan és kíméletlenül, 3339 4, 2| tartozom, azok közé, akik az idegeik beteg érzékenységét valami 3340 2, 4| ajánlhatom, hogyha nem bírnak az idegeikkel, ne idegorvoshoz menjenek, 3341 1, 5| is úgy tudják szívem és idegeim, hogy a vörheny nevû betegséget, 3342 2, 15| attól fogva úgy hullott idegeimre az Ige, mint a mennyei manna, 3343 2, 14| nyugtatja meg remegõ és riadt idegeit. Egészen közel lépett, és 3344 4, 2| megkönnyebbülés remeg át a boldog idegek billentyûin. Megnyugszunk, 3345 1, 6| olyan, igen, mintha az idegeket egy spulnira akarnák rácsavarni, 3346 4, 5| veszélyesebb közömbös ismerõsök és idegenek elárasztottak, kiderült, 3347 1, 8| még egyszer anya furcsa, idegenszerû hangját. Hozzam a képeskönyvet?~ 3348 2, 4| emberhez aki még náluk is idegesebb - mondjuk, a fõnökükhöz - 3349 2, 4| jellemzõ jelentõségû az idegességre magára, hogy úgy érzem, 3350 2, 4| tanulmányoztam a modern idegkórtan irodalmát, s az összegyûjtött 3351 2, 4| FELJEBBVALÓVAL SENKI SE IDEGES~Idegkórtani értekezés~Bocsánatot kérek 3352 2, 2| AZ IDEGORVOSNÁL~Elgondolkodva néztem magam 3353 2, 4| már alig van ember, akinek idegrendszerében a tökéletesen kifejlõdött 3354 3, 1| megegyeztek az orvosok, hogy az idegsokk ugyanolyan természetû volt, 3355 2, 13| asztalra, aztán õ is összeesik, idegsokkban.~ÉN az asztalhoz ugrom. 3356 4, 2| mintha sajgó és viszketõ, idegszálaikat tépnék ki rozoga testükbõl - 3357 3, 7| volt, eleinte nem akarták idehozni, de semmi útbaigazítást 3358 4, 4| dologról, mégse figyelmeztettem idejében... hát csak azért, hogy 3359 2, 11| beszélni, hogy osztja be az idejét, hogy vélekedik közérdekû 3360 1, 3| azonnal kocsiba ülni és idejönni.~- Na, ná, na. Ráér az holnap 3361 3, 3| VI.~- Hamar lesz õsz az idén - mondta az orvos. - Máris 3362 2, 3| már, kék tintával, tessék idenézni, aki nem hiszi.~Kezdõdött 3363 4, 5| bennszülött ismerõs s az ideszakadt magyarok, köztük különösen 3364 2, 11| kimenni, ha te bevallod, hogy idevaló vagy, anélkül, hogy erre 3365 4, 5| haditudósításaiból (másodszor idézem a szerzõt) emlékezetes Grundböck 3366 3, 11| Halálom után két nappal idézést kaptam, hogy jelenjek meg 3367 4, 2| már ismerem, s elõ tudom idézni. Vannak szavak, amelyeket 3368 3, 4| hogy ez egy egész egyszerû idioszinkrázia a részemrõl, hogy úgy félek 3369 1, 9| vált benne, és térbe és idõbe helyezõdött, miután már 3370 3, 1| mely ágyúk bömböléséhez idomult, az elsõ, ártatlan hazugság 3371 2, 8| Lipótmezõre. Készüljenek. Nincs idõnk. Mehetünk.~És könnyedén, 3372 2, 4| vizsgálódásaim szerény eredményeirõl idõnként mégis számot óhajtok adni.~ 3373 1, 9| áldozni. Legjobb, ha egy idõre visszavonulsz a polgári 3374 4, 5| kórágyam fejénél, s az idõs úr eszperantónyelvû igen 3375 4, 5| megállapítom, hogy elsõ, ifjonti bemutatkozásom, a hírhedt „ 3376 4, 2| felhasználtam, hogy egy igazabb s hozzám méltóbb, magános 3377 2, 1| tehát õrült vagyok, tehát igazam van, tehát nem vagyok õrült. 3378 2, 6| Tizenkettõkor elmentem az igazgatóhoz.~- Hát nagyon köszönöm, 3379 2, 6| felolvasás elõtt találkoztam az igazgatóval, és õ könnyedén és odavetõen 3380 4, 1| óriási ékszer. A kormányt igazgattam, és megszorítottam néhány 3381 2, 9| gyufát derékban kettétörtem, igazítok, és letettem a négy mellé.~- 3382 3, 1| és megkülönböztette az igazitól; elõször hallotta meg, alkonyatban, 3383 1, 5| irányban épített fel, ehhez igazított. Eleinte hízelkedett nekem, 3384 2, 9| sehova.~- Tessék.~Néggyel igazítottam. Most a hadállás körülbelül 3385 3, 4| gyermeket szülni, és õ ahhoz igazodott, és így nem sikerült a dolog.~ 3386 3, 2| kerestem mindenben a tételek igazolását. Nógatni kezdtem, próbálja 3387 2, 15| mozdulatokat (hogy mennyiben igazolják egymást!) a régi módszer 3388 2, 15| általa nem jutunk el az igazsághoz.~Vele együtt hiszem és vallom, 3389 2, 1| magaméról.~- Nagyon kedves és igazságos, kedves kollega úr. Nekem 3390 2, 15| eszmélt rá az egyedül üdvözítõ igazságra.~Na hát, ez történt velem 3391 1, 5| csõcselék, ki bosszút állasz az igazságtalanságért, amit ama Némber öntött 3392 2, 5| valami ellene elkövetett igazságtalanságnak érzi. Õ egészséges, erõszakkal 3393 2, 6| ügyvédnek azt mondjuk, hogy az igazságügyminiszter hívatja... Ha valakinek 3394 2, 15| úgy hullott idegeimre az Ige, mint a mennyei manna, egészen 3395 3, 10| ajkán remegve a csudálatos igék, hogy szinte emberfölöttinek 3396 4, 5| akiknek különben is ezennel ígérem, hogy új életemben olyan 3397 4, 5| minden kimondott szónak, ígéretnek, szándéknak tartalmat és 3398 3, 4| anatómiát tanult. Meg is kellett ígérnem, hogy az õ jó férje leszek, 3399 3, 2| az új lélektan tanítja. Igyekezzék rájönni, milyen gyermekkori 3400 1, 6| meg, hogy mi bajom van? Én igyekszem magamat precízen kifejezni, 3401 1, 4| remegni kezdek.~- Na ne ijedjen meg. Elõre nem kell fizetni. 3402 3, 7| nyakkal, mint egy kíváncsi, ijedt kisfiú, aki életében elõször 3403 1, 2| Visszafelé ugyanennyiért.~Vagy ijedtemben:~- Mint Krisztus a vargát - 3404 2, 10| visszatettem szemeimet, amik ijedtükben kiugrottak.~- A kályha mindenkihez 3405 1, 1| veszi a dolgot, mint magam, ijesztgetni kezd és mindenfélérõl le 3406 3, 9| virágot szedek és szívom az illatokat. Egy különös és meglepõ 3407 1, 1| szólva szakcikk, elvárom az illetékes szakköröknek, úgymint az 3408 4, 4| dolog lélektani hátterét illetõen. Elvégre mégiscsak beteg 3409 2, 15| fontos, akárhogy hívják az illetõt, de mégiscsak különös, fõorvos 3410 2, 3| s mert a dobozhoz jobban illettek a piros végû cigaretták, 3411 2, 6| legjobb, ha abbahagyom. Kérem, Ilona, vigyék ki ezt a tükröt!~ ~ 3412 4, 5| feltûnést se keltett volna. Ilyenek vagyunk, édes pajtás. Mindenesetre 3413 1, 2| körülmények hatása alatt alakult ilyenné, hanem bizonyos diszpozíciók 3414 3, 4| mondta, hogy ne foglalkozzak ilyesmivel, aztán egy pár latin szót 3415 4, 4| biztosított róla, hogy ma értem is imádkozott, és ellátott tanáccsal, 3416 4, 3| Mért nem préseli be az imakönyvébe, azt a keserves... Na, meg 3417 3, 1| három év elõtti, öröklött imbecilitás - a másik lehetségesnek 3418 2, 7| falba telefonál, tölcsért imitálva a kezébõl. A harmadik némán, 3419 3, 2| anyagot, ami kiváltotta. Ímmel-ámmal engedelmeskedett. Kiderült, 3420 2, 7| ki, hová kerültél: elsõ impressziód egész bátran lehetne az, 3421 2, 6| szórakozott vagyok. Hogy milyen impresszióm volt rendkívüli közönségemrõl?~ 3422 2, 5| meghallgatása nélkül, mintegy impresszióra állapítani meg a lelki zavar 3423 2, 10| mint egy kis virág.” Madách Imre álnéven a következõ költeményt 3424 1, 8| meztelen lábán megfeszültek az inak, ahogy leguggolt, egymás 3425 2, 8| szembejönnek... egy hölgy meg egy inas... Az egész fölé felhõk... 3426 2, 4| kauzális összefüggés nem incidentaliter, hanem kategorice alakult 3427 3, 6| üvöltésbe törtek ki, és indexeiket lobogtatták.~- Aláírni, 3428 3, 6| hanem orvostanhallgató és az indexét akarja aláíratni, de csak 3429 3, 6| orvostanhallgatók, akik az indexüket akarják aláíratni Ázalag 3430 1, 10| ORVOSHOZ?~Szerénységünk indikálja a nagy feltûnés elhallgatását, 3431 4, 3| mûtét egyáltalán nem volt indikálva - ezt a sérvet tíz évig 3432 2, 15| Belátás és Megismerés, a régi, individuális korszak szemléletének szentháromsága, 3433 2, 12| rendelkezései és ítéletei világosak, indoklásai nem egészen azok. Hogy valaki 3434 2, 12| ingyen akarja adni. Meg is indokolta, hogy miért: azért, mert 3435 4, 5| részvétet illeti, mint ennek az indulatnak passzív tárgya se panaszkodhatok: 3436 1, 5| is soha nem volt hozzánk indulatos szava.~Nem tudtam mit felelni, 3437 2, 9| az negyven és egy ütés.~- Indulhatunk, mester.~Barátom négy gyufát 3438 1, 6| pitty, de mintha a szívbõl indulna ki, és nem mindig tesz úgy, 3439 2, 9| fejezhettük be a kitûnõen induló partit, mert ebben a percben 3440 1, 6| INFLUENZA~Jaj, doktor úr én nem tudom 3441 4, 5| belõlem a részvét, mint az influenzás nátha: idegen embereket 3442 2, 12| Ebben az esetben még erõsen ingadozott volna a diagnózis. Már valamivel 3443 1, 5| mellem is, nyitott, izzadt ingem alatt.~- Mi történt? - kérdem 3444 2, 7| Ijedten nézek rá.~Nem kell ingerelni, gondolom.~Lent, a hallban, 3445 4, 5| könnyû megtanulni, hogy nem ingerelte eléggé nyelvészbecsvágyamat. 3446 2, 11| érdekeltek és izgattak és ingerelték a kíváncsiságom - hát még 3447 2, 14| pincér nem vett észre semmit. Ingerlõ vágya támadt, hogy még egyszer 3448 2, 12| mondja - fel és alá járt, ingerült, szórakozott volt. Ez a 3449 2, 12| akkor a szórakozottság és ingerültség egyáltalán nem természetellenes. 3450 2, 3| megkérdeztem, hogy van-e piros inggombjuk, hátul, a nyakba, mosolyogva 3451 4, 3| harmadik jód... Bicska... Ferde ingvinális... Érlekötés elõtt tupfer, 3452 2, 12| kiflire és zsemlyére, csaknem ingyen akarja adni. Meg is indokolta, 3453 4, 3| Lafettás asztal középre!... Injekcióra Hildát hívjátok...~- De 3454 2, 15| csalhatatlan Akarat és Faji Inkarnáció, aki tehát méltán hordja 3455 2, 15| Akaratnak, amit kiválasztott inkarnációja, a Vezér képvisel.~Tökéletesen 3456 1, 5| szervezetben... ezt úgy hívják: inkubáció. Csak most tört ki rajtad.~ 3457 4, 5| yachtok, a hegyek és hogy inspirálva vagyok. Frõken kisasszony 3458 2, 7| rögeszméjét.~Csak nyugalom, intek magamnak.~Az utcán riadtan 3459 2, 15| megjelent Der neue Staat und die Intellektuellen címû szentírás szerzõjének.~ 3460 2, 15| születendõ új világban az intellektusnak háttérbe kell szorulnia 3461 2, 5| állapot. A beteg nyugodtan és intelligensen beszél. Az ember meg nem 3462 4, 3| lehet akkor szólni vagy csak inteni - muszáj rám ordítani, mint 3463 4, 2| udvariasságról beszéltek nekem, s intettek irányukban - már akkor meggyûlöltem 3464 3, 7| ült a villamosra, pedig az intézet közel volt: fiákerbe ült, 3465 2, 3| feltételesen kiengedtek az intézetbõl - elmesélhetem, tárgyilagosan 3466 3, 1| csak ki a gyengeelméjûek intézetébõl, egy öreg szolga kíséretében 3467 2, 12| volna magát, és kiáltványt intézett volna a fasisztákhoz - tisztára 3468 1, 5| egyes szavakat: „azonnal intézkedni kell...”, „ez nem afféle 3469 2, 14| nagyon könnyen el lehet intézni minden gyötrõdést és fejtörést 3470 1, 9| a körülötte kavargó élet intézte a maga kis formaságait. 3471 4, 3| csak maradjon, fõorvos úr - inti le az állig betakart professzor. - 3472 4, 4| bekövetkezik. A csendes és intim szertartást befejezve, elvitette 3473 2, 7| éppen úgy elmondja a szörnyû intrika történetét, melynek következtében 3474 2, 5| végeredmény-komplex szuggerálna, éles intuícióm az okok és összefüggések 3475 3, 7| kancsalítanak fölfelé. Sárga ínye kikandikál a fehér ajkak 3476 4, 2| doktor úr, a könyvek... Ó, ínyencfalataim, drága könyvek. Ó, csemegéi 3477 4, 2| eresztékét: ez az én gyûlöletem iránta. Ezek a szorongató és kérlelhetetlen 3478 2, 10| rájöttem, hogy a ruhám nem irántam való vonzódásból és ragaszkodásból 3479 2, 7| másféle kínpadon - önmaguk iránti engesztelhetetlen gyûlölettel 3480 2, 4| alkatrészeit dobálta abba az irányba, ahonnan õt megfigyeltem, 3481 2, 2| már fejlõdni az ellenkezõ irányú szadizmus jótékony befolyása 3482 4, 2| beszéltek nekem, s intettek irányukban - már akkor meggyûlöltem 3483 2, 11| politikusok közt, akinek írása van róla, hogy õ nem elmebeteg. 3484 1, 9| Négy órakor bezárkózott és írásai között rendet csinált, rózsaszín 3485 1, 9| öngyilkosságra. Kitetszett az írásból, hogy esetét határozottan 3486 3, 1| bement. Tûnõdve nézegette az iratokat, zsebre tette, és tétován 3487 3, 1| elfogott egy vezérkari tisztet, iratokkal, okmányokkal együtt: szóba 3488 4, 4| a tisztelendõ úr, szidta irgalmatlanul az asztalost, azt ajánlotta 3489 2, 11| arra következtetek, hogy irigyled a többieket, akik azonkívül, 3490 4, 2| haragot érzek a nõk iránt, irigylem õket. Gyermekkoromban, emlékezem, 3491 4, 2| kínokat csomózott torkomba az irigység, hogy szeretem, s hogy oly 3492 4, 2| reménytelen és veszett irigységgel gyûlölöm. S nyomorult férfiember, 3493 2, 11| is kell végezni, esetleg írj egy cikket az Ady-revízióról, 3494 4, 4| inkább a végrendeletét írná a sok bolondság helyett, 3495 2, 11| orosz-kínai háború lehetõségeirõl írnak, ásíts egyet, nézz be a 3496 1, 4| consilium... - alá kell írnom beleegyezésem, a sebész 3497 1, 9| azzal, hogy õ itt áll az íróasztal elõtt, már egyszer ugyanígy 3498 3, 11| Mennyországkiegészítõ Parancsnokság irodájában. Ott beosztottak valahová, 3499 3, 1| ügyetlen szolga eltévedt az irodákban, nem tudta, hová kell menni, 3500 2, 4| tanulmányoztam a modern idegkórtan irodalmát, s az összegyûjtött adatokat, 3501 1, 1| megfontolások s az idevágó irodalom gondos mellõzése után arra 3502 4, 5| Így írtok ti” óta nem volt írói minõségemben ilyen sikerem, 3503 2, 15| inkább: e sorok szerény írója.~Csak azért mondom.~Énnekem 3504 4, 2| ez a szó csak kisegítõ, irritáló eszköz: ezt a szót mint 3505 1, 9| fogja azt, aki ezt a levelet írta. Ebben a hangulatban még