Karinthy Frigyes Betegek és bolondok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fej. grey = Comment text
3506 4, 5| bemutatkozásom, a hírhedt „Így írtok ti” óta nem volt írói minõségemben 3507 2, 12| jól tudja mindenki, aki ismer) lelkesen és hívõ hittel 3508 4, 2| egy tiszta és erõs hangot ismerek meg ujjongva, amint kábultan 3509 3, 6| tájanatómia és élettan fölényes ismeretével nálam pontosabban tudták, 3510 3, 1| figyelmezteti szerényen a felületes ismeretlent nyomorúságára: úgy mutatott 3511 3, 1| fegyveréhez kapott - fülében ismeretlenül zúgott a hang, nem értette, 3512 2, 5| az óra szerkezetét akkor ismerhetjük meg, ha az elromlott, és 3513 2, 11| elfelejtettem, hogy nem ismerhetsz meg, hiszen õrült vagy.~ 3514 2, 14| rájött, hogy az egyiket ismeri. Hiszen akkor rendben van.~- 3515 2, 9| Akik a kverentesz-játékot ismerik - márpedig ki ne ismerné 3516 3, 9| szökött be. Ma egy nõvel ismerkedtem meg - mély, rejtelmes szemek, 3517 2, 9| ismerik - márpedig ki ne ismerné nálunk a kverentesz-játékot? 3518 2, 3| piros-mániámról, felvilágosíthatom ismerõseimet, akik aggódtak értem, miután 3519 4, 5| ellenségeknél veszélyesebb közömbös ismerõsök és idegenek elárasztottak, 3520 3, 2| fogva emlékeztetett egy ismerõsömre. Rossz olaszságom sajátos 3521 2, 11| bocsáss meg... persze, nem ismersz meg. Ez és ez vagyok. Húsz 3522 2, 8| volt az az úr. Nem nagyon ismerték. Aztán kiderült, hogy az 3523 2, 4| vizsgálódásaim eredményének ismertetését ezzel a címmel szeretném 3524 2, 4| számtalan fajtáját és fokozatát ismertetik a nagy tudású és nagy tekintélyû 3525 2, 1| õrültségnek mi a legfõbb ismérve.~- Hogyne, hogyne. A fixa 3526 2, 4| fedezni ama kóros elváltozások ismérveit, melyeknek összessége a 3527 1, 8| Csúnya ostor, rossz, mérges - ismételgette gépiesen néhányszor, magában. 3528 3, 1| okoskodjanak? Hagyták hát, nem ismételték a kérdést, legyintettek 3529 2, 12| Az adott esetben azonban, ismétlem, egész biztos volt a tébolyda.~ 3530 4, 2| itt a falon. „Das Leben ist etwas, dass nicht sein sollte” 3531 2, 15| már pogánynak minõsített istenek fegyverzetében, mint az 3532 2, 15| ünnepélyesen: az új vallás istensége.~De mit magyarázzak soká.~ 3533 4, 4| az embert.~- Menjen már! istentelen zsivány, mit nevettet folyton, 3534 4, 4| jobban van, egyre erõsödik - istenuccse, nem csudálkoznék, ha holnap 3535 4, 2| képtelenség és förtelem iszonyatos és eszeveszett õrületéig 3536 2, 14| s mely megdermedett az Iszonyattól...~Nyögve és tántorogva 3537 1, 8| öklével mellbe bokszolta, és iszonyú grimaszt csinált rá, amiért 3538 2, 6| pavilonba... jól megvacsorálunk, iszunk egy kicsit, aztán éjszakára 3539 2, 10| beszáradok neki. Késõbb itatóspapírba csavarva odaadott apámnak, 3540 1, 9| ahol már nincs vélemény és ítélet, vagy ha van, bizonyosan 3541 1, 5| Bár az nem volt kimondva a ítéletben, azonnal a kapcsolóhoz léptem, 3542 2, 12| csak a rendelkezései és ítéletei világosak, indoklásai nem 3543 4, 4| vigasztalni, a könnyebb büntetésre ítélt börtöntárs fölényével (nekem 3544 1, 9| jelent meg az arcán. Soha nem ítélte érdemesnek megcáfolni a 3545 3, 2| osteriába. Halat ettem, chiantit ittam rá, és unalmamban beszélgetni 3546 4, 5| üdvözölte bennem - mint itteni élharcos - a Magyar Eszperantó 3547 1, 5| kénytelen volnék tüstént itthagyni a házat...”, „példás büntetéshez 3548 3, 11| Marsba vagy akármerre, a IV-ik, bõvített dimenzióba. Nagyon 3549 1, 4| szomszédos hálóból nagy ívben repül egy jóltáplált bõrönd.~ 3550 3, 3| valakit innen a C-osztályból.~~IX.~Egy reggel hatkor ébredt 3551 4, 1| szemeim elõtt. Akkor nehéz ízeket éreztem a szájamban és egy 3552 2, 14| kérdései vannak. Eee... izélni akarja az orvos... hogy 3553 2, 6| kijár nékem mint ünnepelt izének... de azért mégis...~Míg 3554 2, 14| Majdnem elnevette magát izgalmában, úgy örült, hogy a pincér 3555 2, 7| mozgalmas, felfokozott izgalmakban lüktet. Persze, akad mindig 3556 1, 9| megtörténni, és ez az újság mély izgalmával töltötte el.~És tudta, hogy 3557 4, 2| valami állandó és zsibbasztó izgalommal kell, hogy narkotizálják. 3558 3, 5| tartózkodnia kell minden izgalomtól! A legkisebb izgalom végzetessé 3559 2, 6| élénken adtam elõ, mert izgatott a kérdés -, amikor egyszerre 3560 2, 11| halottak mindig érdekeltek és izgattak és ingerelték a kíváncsiságom - 3561 2, 11| bár nem egészen értem az ízlésedet... akkor igazán kár volt 3562 2, 12| használom fel az olcsó, ízléstelen hasonlatot, bármennyire 3563 3, 7| szétfeszítette a bordákat. Az izmok síkosan váltak el egymástól.~- 3564 3, 6| verekedés után végre egy szõke, izmos hallgató jött be elsõnek, 3565 4, 3| átszúrja és leköti. Az izmot vastag fonállal felvarrja... 3566 4, 3| ha tud!~Vajda homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek. Megfeszíti 3567 1, 5| folttal, a mellem is, nyitott, izzadt ingem alatt.~- Mi történt? - 3568 3, 11| kicsit kövér volt, és gyakran izzadtam. Az itt nincs.~- Hát persze, 3569 3, 7| a csatornacsövek hideget izzadva szaladnak le, két bolthajtás 3570 4, 1| lábamat hurkolták szorosra. Izzó gáz süvített elõ.~Aztán 3571 2, 2| szemekkel nézett rám.~- Jajaj! - jajgattam.~- Kuss! - 3572 3, 5| valami rémes szagú folyadék. Jajajaj, segítség...~DR. MODERN. 3573 4, 2| erek a borzasztó, dagadó jajgatások. Ezek a szabadulni vágyó, 3574 2, 2| szemekkel nézett rám.~- Jajaj! - jajgattam.~- Kuss! - ordított. - Te 3575 4, 2| között, és õ búg és nyög és jajong fel hozzám az oboákból. 3576 4, 2| szemeimbe égõn szökik fel s jajongva zuhog le a könny. Ó most 3577 2, 11| megismert. Tehát.~ÉN könnyedén. Jappardon, bocsáss meg... persze, 3578 1, 5| lényét, kemény és kihívó járását, szõke haját és kicsi kezeit. 3579 4, 2| lábaim reszketnek még a járástól - és akkor körülveszem magam 3580 1, 5| szórakozottan és fáradtan járatja körül a tekintetét.~- Hát 3581 2, 8| sarkán állt az Oktogonon, a járda szélén, és komolyan, összehúzott 3582 4, 4| hogy reggeli tíz óra körül járhatott az idõ, mikor a mûtét után 3583 3, 3| Most már sokat volt lent. Járkált a kertben, visszanézett. 3584 1, 1| rapszodikus, de megbízhatatlan jármûvére bízni magam, a szigorúan 3585 1, 9| könyörgõ szemüket felemeljék a járókelõkre: a gyomrom még megvan, adjatok 3586 4, 2| Egyszer, még novemberben, kint jártam a törvényszéki boncintézetben 3587 4, 4| támadta meg, amihez sipoly járult, s a gyógyulás elég nehezen 3588 4, 4| megütközött volna a két ember játékának furcsa tónusán - megszokták 3589 1, 5| lenni, de õ nem ment bele a játékba, sõt egyre kellemetlenebb 3590 3, 1| születnie. Mint a gyerek a játékkereskedésben, kíváncsian fogdosta össze 3591 2, 9| JÁTÉKOK~Ketten ültünk a barátommal 3592 4, 2| is - az alkoholisták és játékosok -, és azok, akik a képtelenség 3593 4, 2| verklik rendesen vidáman játsszák és sebesen, pedig lassú 3594 2, 15| és jelentõsebb szerepet játszanak például a mirigyek - de 3595 1, 10| azok a mindenfélék, amikkel játszani lehet;~gégészhez, mert ha 3596 3, 2| a helyzet talán szerepet játszott az õ múltjában, hihetõleg 3597 2, 9| hiányzó hatot.~De nem azért játszottam én a kilencvenes években 3598 2, 7| csöppentél, ahol a színészek javában készülnek a soron következõ 3599 2, 2| Halászbástyáról, és a nyakát törné. Ön javíthatatlan szadista. Ön egy született 3600 1, 9| a hangulatban még ki is javított két jelzõt, és letisztázta 3601 2, 10| letörtem szakállamról a jégcsapokat és megírtam életem legnagyobb 3602 4, 2| ködben a hosszú, hosszú jegenye... allék... Furfangosan 3603 4, 2| szitáló ködében fekszem, és jegenyék sora beléfoly a temetõ ködébe. 3604 1, 9| ahhoz a házhoz érjen, a két jegenyével. Már este volt, szél kezdett 3605 3, 8| hozzászokik. A fejére is raktak jeget?~- Raktak. Brr.~- Persze, 3606 2, 8| irodában alkalmazták valamikor, jegyeket stemplizni.~Másodszor õ 3607 2, 14| volt minden, s még meg is jegyezte magának, hogy az ilyen nagy 3608 2, 2| Bocsánat... erre nem is...~- Jegyezze meg magának, fiatalember, 3609 2, 3| nagyon megszerettem. Jól jegyezzük meg, piros volt és nem vörös - 3610 2, 15| lényeges, csak mellékesen jegyzem meg, hiszen ez a kis különbség 3611 4, 5| KEZDEK~Egy lábadozó beteg jegyzeteibõl~Nagybetegek, akik halálos 3612 4, 5| majd versalakban írom fel jegyzeteimet, hadd lássa, hogy költõ 3613 1, 5| a családban s még néhány jel, mai eszemmel azt a gyanút 3614 2, 12| Csak annyit, hogy vannak jelek, amik azt mutatják, hogy 3615 4, 5| közölni velem. Elkezdem hát jelekkel és kitekert német szavakkal 3616 1, 5| kirõl János Jelenése szól, a Jelenés, melynek furcsa szavait 3617 1, 5| Undokságának Edényével, kirõl János Jelenése szól, a Jelenés, melynek 3618 3, 11| nappal idézést kaptam, hogy jelenjek meg a Másvilági Mennyországkiegészítõ 3619 2, 15| hordja a Vezéri jogart, jelenleg Hitler Adolf.~Ez tévedés. 3620 2, 4| szünetelése olyan egyedek jelenlétében, akikkel szemben a páciens 3621 4, 5| embereket ért pechek, amikrõl jelenlétemben beszélnek, vagy amikrõl 3622 4, 2| egyszerre és váratlanul testi jelenséggel köti össze. Íme, lelki bánatom 3623 3, 10| a mélybõl, és én meg is jelentem neki, csontváz alakban, 3624 3, 1| név szerint szerepelt a jelentésben: egy híres író, aki mint 3625 4, 2| eredetileg egészen mást jelentett, mint ahogy én most szeretném... 3626 2, 4| módomban tanulmányozni, e jelentkezések legkedvezõbb feltételeinek 3627 2, 4| körülírt tünetcsoport állandó jelentkezésén volt módomban tanulmányozni, 3628 2, 4| adott az ideges tünetek jelentkezésére, hanem az alkalmazottat.~ 3629 4, 5| ezen a ponton, még nem jelentkezett.” Az urak résztvevõen bólogattak, 3630 4, 2| odabent az öbölben. Még nem jelentkezik? Tüdõm lassan szivárogni 3631 4, 5| döntõ pillanatokban mindig jelentkezõ emberi jóságon kívül egy 3632 2, 15| szerv, sokkal döntõbb és jelentõsebb szerepet játszanak például 3633 1, 1| endopatolo-pszichosoma-tikonumizmatikai jelentõségének megfontológiájára.~Szakcikk. 3634 4, 5| szándéknak tartalmat és jelentõséget ad majd a kölcsönös hit 3635 2, 4| tehát nyilván jellemzõ jelentõségû az idegességre magára, hogy 3636 2, 15| elsõsorban az Olvasónak jelentsem be, aki elõtt egy negyedszázad 3637 3, 1| vagy valamelyik családtagja jelentsen beteget, és küldjék helyõrségi 3638 4, 2| egy böcklini misztikus jelet, hosszan és mereven nézem 3639 4, 5| újjászülettem, annak egy bámulatos jelét látom: egészen pongyolán, 3640 4, 5| az ablakra és a szívemre, jelezni akarom, hogy milyen csodaszép 3641 2, 3| Utálok minden színt, amit jelképnek használnak az emberek, ahelyett, 3642 2, 4| teszem, éppen általános jellegénél fogva talán alkalmas lesz 3643 2, 4| azzal a határozottan kóros jellegû megokolással, hogy én gyilkos 3644 1, 10| által körülírt kórkép jól jellemzett tünetcsoportjába ne mennék?~ 3645 2, 4| általános, tehát nyilván jellemzõ jelentõségû az idegességre 3646 3, 7| közönséges fajtájú emberekre jellemzõen üt el fejének és kezeinek 3647 2, 7| nem cserélhetõ végzetük jelszavát - oly keserûen és felháborodva 3648 1, 9| hangulatban még ki is javított két jelzõt, és letisztázta az egészet.~ 3649 2, 9| Annál jobb.~- Faites vos jeux!~Hármat behúztam: az négy 3650 4, 2| látszik, nem érdemelünk jobbat e kettõnél: »élet és halál« - 3651 2, 3| aki a telefonhoz sietett - jobbnak láttam sietve ellépni és 3652 4, 3| fiam, elég a jódból meg a jóból... nézze, a fõorvos úr türelmetlen, 3653 4, 3| Jól van, Feri fiam, elég a jódból meg a jóból... nézze, a 3654 4, 3| gyerünk, gyerünk azzal a jóddal... Nem, nem, csak a Hilda...~ 3655 1, 9| nyomorult halandók. Kötések és jódos vatták alatt felvágott belek, 3656 4, 3| Izé... várjatok csak... jódozni Vajda fog... vagy mégis 3657 4, 3| mégis inkább... nem, a Feri jódozzon... a bicskázást majd Vajda 3658 1, 9| elõtt megtorpant. Nehéz jódszag ütötte meg az orrát. Ekkor 3659 1, 7| érzem a kezem és a lábam... jöhetnek a kések és a csillogó fogók... 3660 1, 9| legalább túlesünk rajta. Jöjj, kérlek, felmegyünk a laboratóriumba.~ 3661 1, 3| reggel esetleg már késõn jönnék...~- Szent Isten!...~- Na 3662 3, 1| még itt ténferegsz? Nem jössz a kabaréba?~- Nem. Dolgom 3663 3, 1| földrész bennszülötteit, távoli jövevényeket, ismeretlen ország furcsa 3664 2, 15| a nemzet jövõjének s a jövõ felé törekvés csalhatatlan 3665 4, 5| ébredezõ önbizalmamat, s a jövõbe vetett hitemet érte, éppen 3666 4, 5| újjászületett -, hogy a jövõben nem ismétli meg többé azokat 3667 2, 15| tehát méltán hordja a Vezéri jogart, jelenleg Hitler Adolf.~ 3668 1, 1| gekommt, mire Móricka teljes joggal felelheti méltatlankodó 3669 2, 14| hogy bejöttem. És nekem jogom van feketét inni.~- Szervusz 3670 1, 4| gratulálhat magának, hogy a jogorvoslati elsõsegélyt éppen tõlem 3671 2, 7| felháborodva követelik a jogot, hogy beteljesedjék a végzet, 3672 1, 5| Teljes ártatlanságomban s jóhiszemûségemben még azt is lehetségesnek 3673 4, 4| hogy ezek a sipolyok milyen jóindulatúak és a többi. Újabb öklendezés 3674 2, 14| hogy lehet az embernek jókedve. Egy-kettõ-három. Egy-kettõ-három. 3675 4, 3| mócsingosvödröt - éppen jókedvedbe talált! És ami a legszebb - 3676 2, 14| biliárdterembe. Csak azért is jókedvem van, gondolta. Ha ezeknek 3677 1, 8| restelli, hogy fél tõle, jókedvet és fölényt és bátorságot 3678 3, 7| nyaknál. Végre jött a szolga, jókedvûen köszönt, hangosan csörgette 3679 1, 4| elõrebukom az ülésben, éppen jókor, mert a szomszédos hálóból 3680 3, 4| az életet. Tudom én, hogy Jolánnak igaza van, hogy ez az egész 3681 1, 10| mert, ha férfi vagyok, jólesik hallani, hogy ilyen tüdeje 3682 4, 3| és hetykeségnek furcsa, jólesõ keveréke élénkítette fel. 3683 1, 4| hálóból nagy ívben repül egy jóltáplált bõrönd.~Szerencsére csak 3684 2, 12| aki úgy cselekszik, ahogy jónak látja, akkor is, ha azzal 3685 2, 14| feketét kér, akkor még minden jóra fordulhat, és az a szörnyeteg 3686 4, 5| mindig jelentkezõ emberi jóságon kívül egy kis szerepet ebben 3687 3, 4| sötétben, de Jolán olyan jóságosan, komolyan mosolygott a szemüvege 3688 2, 6| szívesen jönnek a saját jószántukból...~- Ó - felelte az igazgató -, 3689 4, 5| tönkretette, s hogy csak jót és okosat és célszerût cselekszik, 3690 2, 2| ellenkezõ irányú szadizmus jótékony befolyása alatt. Néhány 3691 2, 12| hibát, egy élet hibáját, jóvá akarta tenni.~Nem meghalni, 3692 2, 11| jobban érzed magad közöttünk, józanok közt, õrült létedre, mint 3693 2, 11| SZÓ EGY BOLONDDAL~Miután a józanokkal nem lehetett okosan beszélni~ 3694 4, 2| sajátságos eset. Egészen józanul és okosan szeretném elõadni. 3695 1, 5| galuskán sustorgó csípõs juhtúrókupacokat.~Mégsem voltam éhes. Dühösen, 3696 1, 5| kolbász, belévert tojással és juhtúrós galuska. Még Lujzával is 3697 3, 1| semmitõl, ahol nemcsak hogy nem jutalmazzák meg, aki sok embert leölt, 3698 2, 14| ilyen nagy dolog az õ eszébe juthatott. Igen, az emberiség, mondta 3699 1, 5| Pontosan emlékszem, szóhoz se juthattam, nem is volt mit mondanom, 3700 4, 4| temetésén, soha többé nem jutna eszébe a legtávolabbról 3701 1, 6| azt akarom mondani, de nem jutok hozzá, hogy nem tudok beszélni... 3702 4, 4| bizony, ha már így eszembe juttatja, rólam is beszélt. Látja, 3703 2, 6| hangverseny napján eszembe juttatják. Esti kilenckor aztán kocsi 3704 2, 15| hibás módszer, s általa nem jutunk el az igazsághoz.~Vele együtt 3705 1, 5| szándékosan nem gyújtottam lámpát, kabalából, vagy nem tudom, milyen 3706 3, 1| társasjáték, mint a kártya meg a kabaré, amit egyszer rendeztek, 3707 1, 1| csontvázamat és vesémet látja, de a kabátomat nem s így nem adja meg a 3708 4, 1| nagyon langyos az arcod; kábítasz, kellemetlen.~Odaszorította 3709 4, 2| paripák, zûrzavaros, gonosz és kábító káosz, ami szétpattantja 3710 4, 1| kedvetlenül, mert langyos arca kábított.~- Mindjárt - nevetett -, 3711 2, 15| ösztönök fellángolásának kábulatában eszmélt rá az egyedül üdvözítõ 3712 4, 2| lélek elhanyatlik - átöleli kacagó szerelemese lábait, és csiklandozó 3713 2, 5| sakkoztak, egy harmadik vadul kacagott, és az öklét rázta.~Éles 3714 3, 1| hitték, tréfál, nem feleltek, kacagtak. Nem is erõltette hát: valami 3715 3, 9| nincs jó szagom. Milyen kacérak ezek a kukacok.~dec. 4.~ 3716 3, 3| végét. A fa szemérmesen és kacéran visszarántotta magát.~~V.~ 3717 1, 7| szalad a szenny, a korzón kacérkodnak... Még odébb a Kristóf tér, 3718 3, 1| csak nevesen - hiszen maga kacérkodott vele. Persze, megijedt a 3719 4, 3| megint kapkodod a fejed, mint kacsa a hátulját?... Ilyen alakokkal 3720 4, 4| szõke ápolónõre célzott kacskaringósan, hogy nem tud szabadulni, 3721 2, 10| éves koromig az anyám egy kád hideg vízben tartott, attól 3722 4, 2| bánt a csönd, mintha óriási kagyló bongana, keresztülfutom 3723 2, 7| ilyen maflán, azokkal a kajla füleimmel, itt az ágya szélén - 3724 3, 7| ostoba, ostoba asszony...~Kalapáccsal bontotta fel a koponyát. 3725 1, 5| minden porcikánkat, lihegteti kalapáló szívünket.~Igazságtalanság! 3726 2, 4| függ, hogy neki lesz-e jó kalapja, és nem megfordítva. További 3727 2, 4| függõ viszonyban van, a kalaposnõtõl függ, hogy neki lesz-e jó 3728 3, 5| számol. Két rész klórsavas káli... négy százalék sósav... 3729 1, 8| kérdezte.~Dódi szíve hevesen kalimpálni kezdett. Összehúzott szemmel 3730 1, 8| ami az imént a torkában kalimpált, most ijedten leszaladt 3731 2, 10| rántva bele akartam döfni a Kályhába. De barátom kivette a kezembõl, 3732 2, 10| tüzes nyíláson láttam, hogy Kályhának hívják. Leültem mellé és 3733 2, 10| Elbámultam és ránéztem a Kályhára: rájöttem, hogy õ küldi 3734 4, 4| kedves Szigeti adjunktus úr, kámpec ennek a mi szegény papunknak 3735 3, 5| drótokat, kiveszi a létrát, a kanalakat visszadugja, és eloltja 3736 3, 7| fehér szemecskéi gyanakodva kancsalítanak fölfelé. Sárga ínye kikandikál 3737 4, 2| után hazajövök, bezárom a kandi, kíváncsi ajtókat és bereteszelek 3738 1, 8| homokot, vizet hozott a kis kannában, ráöntötte a homokra, és 3739 4, 5| egymásután rakosgatja elém a kannát, tányért, ibriket, vizet, 3740 1, 7| út, a Városliget, aztán kanyargó sínek, messze váltók, szemafor, 3741 1, 8| indul meg a csepp, lassan kanyarodik, nõ. Az orr szélén egyszerre 3742 1, 7| is akarok. Odakünt utcák kanyarodnak, jól tudom, bár nem vagyok 3743 1, 8| a mellébe, érezte, hogy kaparászik és dörömböl. Megfogta, megsimogatta, 3744 1, 8| képeskönyvet már odaadta. Lassan kaparászott kezével a paplanon. Szeretett 3745 2, 14| volt kívül semmi, amibe kapaszkodjam. Most azonban boldog és 3746 4, 2| rettenetes, túlzott energiák kapaszkodnak az élet libegõ árbockötelébe - 3747 4, 3| két varrat már megvan, a kapcsokat Telekes adogatja. Mindjárt 3748 4, 2| csudálatos és érthetetlen kapcsolatot, ami a lelki jelenséget 3749 1, 5| kimondva a ítéletben, azonnal a kapcsolóhoz léptem, és újra leoltottam 3750 3, 7| lebernyeget már a gumikesztyûvel kapcsolta be, nyaknál. Végre jött 3751 4, 3| mered a tenyerébe -, nem Kapernaumnak hívták azt a várost?...~- 3752 2, 3| taksálta az utolsó darabot, ami kapható volt. Piros radírgumit, 3753 4, 5| szerzõt) emlékezetes Grundböck kapitány, aki nagy gyárat vezet itt, 3754 3, 1| gyakorlatilag többet tud, mint a kapitánya - az elméletekbe belezavarodott. 3755 1, 9| maga nyelvén beszélt. A kapitánynak írt levelében katonailag 3756 4, 3| a tanár. Vajda nem érti, kapkod, kirántja a tût.~- Jézus 3757 4, 3| isten verje meg, mindjárt kapkodnak... meg vagyok áldva veletek, 3758 4, 3| hogy akkor? Már megint kapkodod a fejed, mint kacsa a hátulját?... 3759 2, 13| te buta, hogy csak így kapkodsz, nem ezt a követ gondoltam 3760 4, 2| nem kellenek... nyögve, kapkodva meredek rátok... jaj, jaj, 3761 3, 2| tisztet vettem észre. A káplárom intett mögöttem. Belelõttem. 3762 3, 1| vett részt - márciusban káplárrá léptették elõ, májusban 3763 3, 7| félnék, hogy hideglelést kapnak, könyörgöm, de egy-két napig 3764 2, 14| Érezte, hogy feketét kell kapnia, hogy ki kell õt szolgálni, 3765 1, 9| éjszaka volt. Közelben, a kápolna mellett, egy gázláng sziszegett. 3766 1, 9| még megvannak a lábai. A kápolnában rekedten, álmosan kondult 3767 4, 5| hogyne kísértené hát a káprázat, hogy õ is más emberré lett, 3768 1, 5| És természetesen nem kapsz vacsorát.~Mindketten kimentek 3769 3, 2| hulláját, leszedtük onnan. A kapszliját átadtam a szakaszparancsnoknak - 3770 1, 5| Beteg vagy, fiam. Nagy lázat kaptál éjszaka.~- Mi bajom?~- Vörheny. 3771 2, 6| igazgató már itt vár rám a kapuban... Na igen, igen, hiszen 3772 1, 9| leveleket. Elmenet a kaszárnya kapujában hirtelen megállt - egyszerre 3773 1, 9| akart fordulni a kórház kapuján.~- Mi az?... Te vagy az? 3774 4, 2| elsötétült és nyomorúságos kapuk homályában keresem: egy 3775 2, 9| ugyancsak megszorongatják a kapust, de BTC diadala biztosnak 3776 3, 7| ebben a pillanatban, amikor kapzsi mámorral gondolt rá, hogy 3777 4, 1| voltak; húsz vékony, fekete kar, a hajó húsz vékony, fekete 3778 2, 11| ízlésedet... akkor igazán kár volt ekkora hûhót csapni... 3779 3, 2| Rossz olaszságom sajátos karakterén hamar észrevette, hogy magyar 3780 3, 4| hogy úgy félek attól a kis karbol-szublimáttól, amibe esténként be szokta 3781 1, 6| és az egyiknek a széle karcolni kezdi a másikat, és ennek 3782 3, 10| ezek a majmok például ilyen karcsúak maradtak, ezek biztosan 3783 1, 9| nyomorult, anyaszülte teste kárhoztatta, nyomorult teste, amit már 3784 4, 1| bizonyos, hogy valami remegõ karika szorongatta a torkom. Aztán 3785 2, 10| verskötetemet beledobtam a tüzes karikákba: a szemek felvillantak és 3786 3, 3| és zavaros volt, szemei karikásak. Néha éjjel leszökött a 3787 2, 7| lefognak... nézze, a karjaim... a vállam...~Nincs semmi 3788 1, 6| leszorítom a mellemre, és a karjaimat hátracsavarom, és behunyt 3789 2, 8| integetett a levegõbe, mint a karmesterek.~- Az a két kocsi most befordul... 3790 2, 3| világos piros, cinóber és nem kármin, ami, szerintem, legalább 3791 2, 4| rokontudományok kultuszával karöltve az ideges tünetek helyes 3792 2, 15| naiv pogány erre naivan és kárörömmel közbekottyan: hát ha élõlény, 3793 4, 2| részeket - s a homályban karok és lábak és törzsek kavarogtak 3794 3, 5| higanytükörben felemelt karokkal bólogat egy élõ csontváz, 3795 1, 4| takaros karcolás.~Zúgás, káromkodás a szomszédos fülkébõl, miközben 3796 4, 4| Háhhá... Háhhá... ne káromkodjék, akasztófáravaló... háhhá... 3797 4, 3| Hogy a keserves isten... - káromkodott a tanár. - Nem lesz nekem 3798 1, 5| szakadjon ketté a szennyes kárpit... utánam, rongyos csõcselék, 3799 3, 7| hullát.~Végre kinyújtott karral, gyengéden, megsimogatta 3800 1, 4| vasalunk ki legalább ezer ficcs kártérítést a vasúttársaságtól.~ ~ 3801 3, 1| valami társasjáték, mint a kártya meg a kabaré, amit egyszer 3802 2, 9| huszonnégy órán belül, míg a kártyabecsület letelik, meg tudom szerezni 3803 3, 1| oldalán tõrrel - úgy, ahogy a karvaly karmokkal születik és a 3804 2, 14| rács mellé. Õ egyedül ült a karzaton a rács mellett, egy széken.~ 3805 2, 14| Valami suhogást hallott. A karzatról hanyatt-homlok rohant le 3806 1, 9| elõvette a leveleket. Elmenet a kaszárnya kapujában hirtelen megállt - 3807 3, 1| harmadik személyben beszélt.~A kaszárnyában sorba állították õket - 3808 3, 6| ki, és fogcsattogtatva a katedra felé nyomultak. De az ápolók 3809 3, 6| Hát akkor vigye be a katedrára, és ültesse le - mondta 3810 3, 6| ugrott fel, és megrohanták a katedrát, indexet lobogtatva.~- Csend! - 3811 2, 4| nem incidentaliter, hanem kategorice alakult ki. Feleségem a 3812 1, 7| csillogó fogók... és a gézek, a katlan, amiben víz fortyog... aqua 3813 4, 2| Temetés, ilyesvalami, egy katolikus temetõben. Sok ember, a 3814 3, 1| került, ahol nem tudtak róla: katonai dolgokban többet tudott, 3815 1, 9| kapitánynak írt levelében katonailag tisztázta magát, függõ ügyeirõl 3816 2, 8| Ejnye, mi ez? Itt most katonáknak kell jönni... Ahá, már itt 3817 3, 2| én nem tudhatom. Csak egy katonáról tudom biztosan, hogy én 3818 4, 3| Zsír alig van a barna, katonás bõr alatt, a lebeny ezüstös 3819 3, 5| orrüregbe, és bekapcsolódik a kaucsukcsõbe. A villanylámpa bent, a 3820 3, 5| ereszkedik, végén kétméteres kaucsukcsõvel, amiben sziszegve duruzsol 3821 3, 5| száját. Abban a pillanatban a kaucsuktû benyomul az orrába, és egy 3822 2, 4| kalaposnõ megjelenése közt a kauzális összefüggés nem incidentaliter, 3823 1, 9| fontoskodást, amivel a körülötte kavargó élet intézte a maga kis 3824 4, 2| karok és lábak és törzsek kavarogtak a láda bûzös fenekén -, 3825 3, 2| szegényt.~- Hogy volt az?~- Kavernát csináltunk éccaka. Kilesték. 3826 3, 10| végre megértett engem, s keblemre hajtva fejét, mély sóhaj 3827 4, 1| odafektette az arcomhoz. Keblével könnyedén a hátamra dûlt. 3828 1, 9| vagy „Nincs semmi, csak kedd... szerda... csütörtök... 3829 3, 2| huszonhat évesen, tele tûzzel és kedéllyel és hittel. Szlávosan túl 3830 1, 2| gyermekkoromra vezethet vissza. Kedélyállapotom nyilván nemcsak a körülmények 3831 2, 5| fel magamban fixa ideák és kedélybetegségek okainak megállapításában: - 3832 4, 4| természetesen áradt a két ember kedélyébõl. Jó félóráig mókáztak még, 3833 2, 6| engem.~Kocsiba ültünk, és kedélyes beszélgetés közben értünk 3834 1, 2| na, szo, szo - mondtam kedélyesen.~- Lassan, lassan - mondtam 3835 3, 2| elszállt belõlem minden kedv, ami pillanattal elõbb rángatott...~ 3836 2, 14| délelõtt kifundált. Annyira jó kedve lett, hogy dúdolni kezdett 3837 3, 6| meg nem tesz az egészsége kedvéért -, de a hallgatók határozott 3838 3, 10| mámorát, ó nézd e nõt, kit kedvese szorít, míg szemében az 3839 1, 7| történik... én tudom, hogy a kedvesnõvér most ide tolta az asztalkát, 3840 1, 7| kezemet leszíjazta... És a kedvesnõvérek, akik olyan halkan járkálnak 3841 3, 11| az ember elveszti minden kedvét. Tegnapelõtt például eszembe 3842 3, 2| meggyõztem. Ettõl magam is kedvetlen lettem. Darabig még beszélgettünk, 3843 2, 15| megszületése) véletlenül nagyon kedvezõvé tették a talajt arra, hogy 3844 2, 7| fehér ruhás szolga a padlót keféli.~Milyen egyforma mozdulatok. 3845 2, 7| makacsok.~Különös mánia. Padlót kefélni!~Az orvos felém fordul.~- 3846 3, 7| esküvõjén... az megérte kegyednek. Az én három évem, az én 3847 4, 2| csak, átkozottak... nincs kegyelem...~- Éjfélben café-chantant-ok 3848 4, 4| még én úgyse értem meg a kegyelemre, adjanak még nekem húsz-harminc 3849 3, 5| BETEG zokogva. Isten legyen kegyelmes, bûnös lelkemnek! Elájul.~ 3850 1, 6| nincs szükségem rá, hogy kegyes csalással vigasztaljanak 3851 1, 8| nézi õt, eltette a kést, és kegyesen érdeklõdni kezdett, hogy 3852 2, 2| cselekvésünk és gondolatunk: a nemi kegyetlenkedés és nemi megalázkodás ösztöne. 3853 2, 2| vannak téve. Szadizmusod, a kegyetlenkedési ösztön, ki akarja élni magát. 3854 2, 2| vannak téve. Ön szadista. Ön kegyetlenkedni akar, ön meg akar ölni mindenkit, 3855 4, 4| Az asztalkán csakugyan, kegyszerek voltak, de nem a számomra: 3856 4, 2| fölénnyel borultak el a kéjben, mikor áldoztam neki, s 3857 4, 2| elõidézek magamban - mámor és kéjelgés, öntudatos pszichikai mûvelet. 3858 4, 2| mielõtt a folyamatról, kéjelgésem processzusáról beszélnék. 3859 4, 2| csemegéi nyomorúságomban kéjelgõ szívemnek. Nézze, itt vannak 3860 4, 2| hogy a hisztérikusok és kéjelgõk egy fajtájába tartozom, 3861 4, 2| eddig a kéjrõl, és beteg kéjelgõnek neveztem magam. Érti-e már: 3862 4, 2| Érti-e már: a fájdalom kéjence vagyok: nagyon furcsa, nagyon 3863 4, 2| belõle: az én gyötrelmem kéjét. Hordoztam magamban, csörömpölve 3864 4, 2| Nagyobb ez minden szerelmi kéjnél... ezekkel az eszmékkel... 3865 4, 2| szemem.~- Szólottam eddig a kéjrõl, és beteg kéjelgõnek neveztem 3866 4, 2| hozzám méltóbb, magános kéjt formáljak belõle: az én 3867 4, 3| aztán pizsamában átsétálok a kékbe... addig bemosakodtok, kifõzitek 3868 2, 6| el, éjjel egy órakor, a Kékgolyó utcából.~Hogy miért köszönés 3869 3, 2| tavaszi égbolt vörhenyes kékje áttüzesedett az õ lelkesedésétõl - 3870 2, 14| fel - már késõ volt. Két kéksapkás ember közeledett. Az egyik 3871 2, 11| róla, hogy õ nem elmebeteg. Kelj fel holnap rendes idõben, 3872 2, 8| megbízni senkiben.~Valami kellékes szaladt el mellettünk, utána 3873 1, 5| bele a játékba, sõt egyre kellemetlenebb és élesebb lett. Nyersen 3874 3, 7| már jelentést tenni, hogy kellenének még fülkék, ötöt most is 3875 3, 7| nekem adni magad... de nem kellesz... undorodom tõled... elmúlt 3876 3, 8| a magáé lesz. Hát akkor kellet nekem beugrani a Vasútiról?~- 3877 1, 1| nem s így nem adja meg a kellõ tiszteletet;~urológushoz 3878 4, 4| lehetett, hogy rögtön védelmére kelne, ha valami rossz emberismerõ, 3879 1, 5| mai eszemmel azt a gyanút kelti bennem, hogy el akarta vétetni 3880 2, 2| mazochisztikus hajlamot keltsen önben. Ön parancsolni, hatalmaskodni, 3881 3, 5| benyomulnak, és felhajtják a kémcsövekét a forrasztó készülékbe. 3882 2, 10| a két szem, a kockák, a kémény és a repedés az egyik oldalon. 3883 2, 10| elsõ vers így kezdõdött: „A kéményed, ez az egész világ - repedésed, 3884 1, 3| a Pistikát leeresztjük a kéményen. A doktor úr erre lefektet 3885 2, 14| megzavarodott, aztán valami keményet érzett a szívében.~- Ahá - 3886 1, 8| aggódva nézte az arcát, kémlelte, vajon tud-e a fehér egérrõl. 3887 4, 3| Tehát figyelem. Masztizol, kendõ, tizenkét cserebogár... 3888 4, 3| megint.~- Most jó. Gyerünk a kendõkkel. Két tenyérnyi helyet hagytok, 3889 4, 3| Vajdának. Vajda kettõt letesz a kendõre, a harmadikkal belenyúl 3890 4, 4| rémület, végem van, az utolsó kenetet készítették elõ, de hiszen... 3891 3, 4| kopogtatott, és felírt valami jó kenõcsöt, amitõl biztosan jobban 3892 2, 10| valami parfümöt, vagy mit kentél rá.~Megálltam és néztem 3893 2, 12| a megállapodás, hogy öt kenyér csak öt embernek elég.~Csak 3894 2, 12| ember, aki a kiflire és kenyérre éhezõ emberek számára kiflit 3895 2, 12| pékmester is volt, mikor öt kenyérrel ötezer embert lakatott jól, 3896 4, 3| Csak hát ha valaki olyan kényes a sebészbecsületére... annak 3897 1, 1| megyek;~mert ilyenformán kényesebb vagyok az orvoskari becsületre, 3898 2, 7| valami lázas tevékenység kényszerében ég - ha bekötött szemmel 3899 2, 5| dementiákkal, paranoiával, kényszerképzetekkel. Két félévig hallgattam 3900 2, 1| azaz téveszme alatt egy kényszerképzetet értünk, mely a különben 3901 4, 3| csikorgatom?...~Egészen el voltak képedve. De a tanár nem ügyelt rájuk, 3902 2, 15| nem hasonlít Benczúr híres képéhez „Vajk keresztelésé”-hez, 3903 1, 5| összefüggõen gondolkozni, képek és ismeretlen érzések száguldoztak 3904 3, 1| ismeretlen világról, amit képeken látott, szavakból állított 3905 4, 4| szõke bajuszán, hunyori képén, sunyin somolygó, leszegett 3906 4, 3| Amellett legszívesebben a képére borítottad volna a mócsingosvödröt - 3907 1, 8| pléhautomobil, egy krampusz, egy képeskönyv, egy szerecseny katona. 3908 2, 15| legértékesebb tulajdonsága és képessége, a társadalom szempontjából 3909 4, 2| és halál« - mint valami képet, egy böcklini misztikus 3910 3, 1| ott a lövészárkok között képezzék ki két-három hét alatt. 3911 2, 15| megmagyarázható Binominális Képletéhez és Pitagorász-tételéhez, 3912 3, 2| hosszas gondolkodás után képtelenül torz módon ejtve, de felismerhetõen 3913 2, 15| kiválasztott inkarnációja, a Vezér képvisel.~Tökéletesen egyetértek 3914 2, 15| testrészeit bocsátja a fajtát képviselõ Állam rendelkezésére, amikkel 3915 2, 15| spekulatív intelligencia” képviselõihez tartozott, s e minõségében 3916 2, 15| megtestesült akaratának képviselõje elõtt.~Egy egészen apró 3917 3, 11| hogy találkozhassunk. És képzeld, ott vagyok, és nem jut 3918 4, 2| anyagot formálhatna... a képzeletem - érti?~- Ön mosolyog. Ezt 3919 1, 5| honnan, ha nem megkavart képzeletembõl, vagy Carlyle forradalmi 3920 2, 11| kíváncsiságom - hát még az élõk, képzelheted! na és most, gondold el, 3921 4, 4| nyugtalanságom oka merõ képzelõdés volt. Tizenegy óra felé, 3922 2, 7| okosan, értelmesen: hogy csak képzelõdik.~Aztán, hogy szórakoztassa, 3923 4, 5| levélbõl, amikkel barátok, képzelt ellenségek, sõt az ellenségeknél 3924 1, 9| mondatra gondolt. „Nem így képzeltem”, vagy: „A fenékre értem, 3925 3, 2| Kiderült, hogy semmi különös képzete vagy emléke nem volt.~- 3926 1, 10| gondolat, hogy egy mûvelt, képzett, csaknem felszentelt papja 3927 3, 2| ellenõrizni a gondolat- és képzettársulás útját, mielõtt a rossz hangulat 3928 2, 1| elmeorvost, akinek tudományos képzettségérõl, az elmebajok megállapításában 3929 3, 10| ki szívébõl, s suttogva kérdé: Ó, mondd, milyen kúrát 3930 2, 14| idõben ostobán néz, és ostoba kérdései vannak. Eee... izélni akarja 3931 2, 1| abban, hogy elmegyógyászati kérdésekben mi körülbelül megegyezünk. 3932 2, 6| parancsoljon - figyelek a kérdésekre, csak kicsit szórakozott 3933 2, 4| az elsõ ötletet, hogy a kérdéssel ebbõl a szempontból foglalkozzam. 3934 1, 6| diagnózist csinálni? Én nem kérdezek semmit, én nem akarom befolyásolni, 3935 3, 1| Néha, mikor a civil életrõl kérdezett valamit, a kérdés oly hihetetlenül 3936 1, 2| hogylétemet. Aki ezután kérdezõsködik a hogylétemrõl, azt a megfelelõ 3937 1, 2| a legkisebb bajom. És ha kérdeztek, hogy hogy vagyok, elmélyülve 3938 3, 10| mondám, mily csodálatos e kerek föld, ezer szépségeivel 3939 4, 3| neked, nincs ki mind a négy kereke! Fantasztikus! Mindent összevéve, 3940 4, 5| édes anyanyelvemen végre kereken és folyékonyan fejtem ki 3941 1, 7| évszázadok óta... az egész föld kerekségén... énértem, miattam, hogy 3942 2, 8| utána kiáltott.~- Engem keres?~Az visszafordult.~- Mi 3943 4, 2| õket, és ismert tájakat keresek. Most százszor átélt utcák 3944 4, 3| Hát talán tovább kéne keresgélni... Az bizonyos, hogy valahol 3945 3, 7| reggelre ott találja, aki keresi... még az utcát is megírta. 3946 2, 3| idõben divatba jött és nagyon keresik.~Azonnal abbahagytam a piros-gyûjtést.~ ~ 3947 2, 11| szoktak ûzni - politikával, kereskedelemmel, esztétikával foglalkoznak. 3948 2, 3| rendkívül ritka, s mikor a kereskedõ rájött a mániámra, háromszorosra 3949 2, 11| spiritisztikus ceremóniák útján keresnem az érintkezést - a halott 3950 1, 2| gondolkodna valamin, amin keresni lehet. Descartes nagy mondását 3951 2, 6| érdekli... szerény személyem - keressen valami más riporttémát. 3952 2, 6| mégis tévedtem. Azóta már kerestek volna, ha...~Egyébként legszívesebben 3953 1, 9| miért sietsz annyira? Engem kerestél?~Révedezve és valami kellemetlen, 3954 2, 9| Barátom négy gyufát tett elém, keresztbe.~Természetesen, ugyebár, 3955 3, 3| Késõbb megállt elõtte, hátán keresztbefonta kezeit, és oldalról kicsit 3956 2, 15| Benczúr híres képéhez „Vajk keresztelésé”-hez, ahol az ókor utolsó 3957 2, 15| számít, mint a Saulusé volt a keresztény egyház számára.~Kötelességemnek 3958 2, 14| acélkék felhõk mögött három keresztfa állott: a Golgota. Felette 3959 4, 2| mintha óriási kagyló bongana, keresztülfutom õket, és ismert tájakat 3960 3, 11| Gondoltam, hadd aludjék szegény, keresztülmentem a falon, aztán beültem a 3961 4, 1| a fejem, amit nem tudtam keresztülszakítani a fejemmel. Ez akkor volt, 3962 2, 3| zseb-bélésekre s már majdnem keresztülvittem a pirosítást, amikor egy 3963 2, 15| bizánci pompájú templomban keresztvíz alá makacs nyakát, s még 3964 4, 2| hosszan és mereven nézem e két keretet innen... Remegõ, hangtalanul 3965 3, 7| sebészeti klinikára, nagyon kéreti a doktor urat, csináljon 3966 4, 2| és merev, formálhatatlan kérgek a szavak, mihelyt arról 3967 1, 8| próbált szólni anyának, hogy kergesse el, vagy üsse meg, vagy 3968 3, 7| érthetetlen és ismeretlen vágy kergetett ehhez az egyetlen nõhöz, 3969 4, 4| fuldokolt a nevetéstõl, kezével kergette az embert.~- Menjen már! 3970 4, 2| felszedelõdzöm és leosonok. Kerítések vonulnak fel sorban, és 3971 2, 6| kisurrantam, átvetettem magam a kerítésen... végigrohantam a Duna-parton. 3972 1, 8| sarokban várt. Intett, hogy kérje el azonnal a mackót, aztán 3973 3, 7| vörösessárga arcából a fehér sörték kérkedve meredeznek: az összeborzolt 3974 4, 2| iránta. Ezek a szorongató és kérlelhetetlen daganatok - ez õ. Õ nyomorgatja, 3975 2, 7| elõttem - oly makacsul, kérlelhetetlenül, oly sötéten és szenvedélyesen 3976 2, 5| és ügyes ember, csak ne kérne folyton fizetésemelést. 3977 3, 3| az neki fáj. Smirglit is kért, de errõl nem mondta meg, 3978 3, 1| a sötét kerten. Mikor a kertajtót megfogta, a kilincsére fényreflex 3979 3, 3| Néha éjjel leszökött a kertbe. Reggel fátyolos szemekkel 3980 3, 3| sokat volt lent. Járkált a kertben, visszanézett. Az orvosra 3981 3, 6| tanárok a színészegyesületet kérték fel, szállítana néhány ügyes 3982 3, 9| Annak is olyan már a feje. Kértem tõle egy kis gyöngyvirág-parfümöt, 3983 3, 1| tapogatva ment végig a sötét kerten. Mikor a kertajtót megfogta, 3984 1, 9| meghalnia annak a háznak kertjében, amelyben született. A végnek 3985 3, 7| halállal akartál fölénybe kerülni... fölöttem, aki ismerem 3986 2, 7| magamnak.~Az utcán riadtan kerülök ki a szembejövõk elõl. Nini... 3987 2, 4| élet tapasztalataival. Nem kerülte el figyelmemet az a páratlan 3988 1, 5| magamnál.~Különben honnan kerültek volna elõ, lopakodva, a 3989 2, 7| bízva, hogy találd ki, hová kerültél: elsõ impressziód egész 3990 2, 14| tolakodott fel a kérdés: hogy kerültem én ide, és most mit csináltam? 3991 2, 8| És könnyedén, bocsánatot kérve, elköszönt tõlem.~ ~ 3992 2, 10| idõben nagyon el voltam keseredve, mert rájöttem, hogy a ruhám 3993 4, 3| úgyse reggeliztem... még keserûvíz se kell... Ide figyelni, 3994 1, 9| A kezelés talán még nem késett el végleg - de hosszadalmas, 3995 1, 3| Holnap reggel esetleg már késõn jönnék...~- Szent Isten!...~- 3996 4, 4| Ágyfejéhez támaszkodva, keszeg, kicsi, rókaképû emberke 3997 4, 4| végem van, az utolsó kenetet készítették elõ, de hiszen... s végre 3998 4, 3| már törli a vért, Hilda készíti a csíptetõ ollókat. Két 3999 3, 3| és nyirkos volt a kert.~- Készíttessen bölcsõt, doktor úr - mondta. 4000 4, 2| elmosódott ez a kép, és csak a készség maradt meg. Opera se kellett 4001 3, 7| Lassan felhúzta megint a kesztyûket. Most habozott egy percig. 4002 1, 5| hogy végre kedvenc vacsorám készül, amiért hetek óta harcoltam 4003 3, 5| kémcsövekét a forrasztó készülékbe. Üljön le.~BETEG leül. Abban 4004 2, 8| velem jönnek a Lipótmezõre. Készüljenek. Nincs idõnk. Mehetünk.~ 4005 2, 7| ahol a színészek javában készülnek a soron következõ darab 4006 1, 5| tudomásul vettem a vihart, s készültem vissza a szobámba. De egy