Karinthy Frigyes Betegek és bolondok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Rész, Fej. grey = Comment text
6513 4, 2| tenyérnyi folt, az ablak rácsai közt - s az a forrás, melyet 6514 2, 7| szemmel hoztak volna be, rád bízva, hogy találd ki, hová 6515 2, 3| ami kapható volt. Piros radírgumit, piros manikûrkészletet 6516 3, 7| Ketten behozták és óvatosan ráemelték az asztalra. Barna haját 6517 3, 7| egy-két napig mindenkire ráfér a jég, mielõtt a macerálóba 6518 2, 15| állított - de aztán magával ragadott a hitnek és meggyõzõdésnek 6519 2, 10| irántam való vonzódásból és ragaszkodásból marad meg rajtam, hanem 6520 1, 5| példás büntetéshez ragaszkodom”.~Apám hangját nem hallottam, 6521 2, 11| lebeszélés ellenére, makacsul ragaszkodva hozzá, hogy õ bolond, akárki 6522 1, 8| nézett Dódira, a körmeit rágta. Dódit kínos, halálos aggodalom 6523 4, 3| is ideális... Ötödik nap, ragtapasszal, tangót táncolok...~Egészen 6524 3, 10| szorít, míg szemében az élet ragyogása tündököl, ó érzed e Mûvészet 6525 2, 7| külön pavilonja van, három ragyogóan berendezett szobából álló 6526 2, 14| Váci körút végén egyenkint ragyogtak fel a sósborszesz-reklám 6527 2, 13| szamár vagy, és hogy magad is rájöjj, hogy milyen egy ló vagy, 6528 1, 10| Alfréd megtudja és végre rájöjjön, hogy nõ vagyok, a hülye...~ 6529 3, 2| lélektan tanítja. Igyekezzék rájönni, milyen gyermekkori emlékét 6530 3, 4| és felkelt. Késõbb aztán rájöttünk, hogy nem õ volt a hibás, 6531 4, 5| mûnyelv mozgalmának igazán rajongó híve és jövõjének lelkes 6532 2, 7| egyetlen akció fanatikus rajongói ezek, csupa átszellemült 6533 3, 10| kedvesemmel Thália templomában rajongtunk Shakespeare lángelméjének 6534 3, 2| A zöld parolis vadászok rajtunk ütöttek. Szétszaladtunk. 6535 3, 1| karmokkal születik és a rák ollóval és a bika hegyes 6536 4, 3| Tamást... a hitetlent... rákényszerítette... hogy az ujjával nyúljon 6537 4, 4| a sátán vigyen el, mikor rákerül a sor. Nagyon beteg maga, 6538 4, 2| veletek, összecsomózlak, raklak, rendezlek titeket. Hadd 6539 3, 1| vagy a lábát csavarná le és rakná maga mellé. Megszületett 6540 2, 13| mindjárt. Ordítva. És ezt hová rakod?~NÕ. Ezt?... Ezt ide.~FÉRFI. 6541 4, 5| kisasszony) egymásután rakosgatja elém a kannát, tányért, 6542 4, 3| alatt, szótlanul és szepegve rakosgatta a mûszereket. Szinte haptákba 6543 1, 8| most már mohón és vadul, rakott föl mindent a csomó tetejére:~- 6544 3, 7| cédulákat viszont János rakta fel a bokákra, cukorspárgával, 6545 1, 9| Õszintén fogok beszélni veled.~Rámeredt, érezte, hogy szívébe szalad 6546 2, 15| Ádám és Évából kiindulva, rámutat az eddigi számítások hibája 6547 1, 3| fülemet, aztán homlokom ráncai között babrál. Tyõ, de egy 6548 4, 2| zuhogtak volna. Ádámcsutkája ráncosan mozgott, míg gyötrõdve lenyelte. 6549 4, 2| lassan homályosul, a falak ráncosok lesznek, s mint két kimerült 6550 3, 11| írtam neki, amiben ezt a randevút megígértem. Azt írtam neki, 6551 2, 14| pincér, hogy nem fizetett. Ránevetett a pincérre, és reszketõ 6552 2, 14| három - mondta, és megint ránézett a pincérre. Szegény pincér, 6553 2, 10| mellényemet. Elbámultam és ránéztem a Kályhára: rájöttem, hogy 6554 1, 5| anyahelyettesféle, de a tekintély és rang, amit erõszakkal verekedett 6555 1, 8| hullámzik furcsán, csukló rángásokban a nyaka. Háromszor is elkezdte, 6556 4, 3| vissza, Telekes vidáman rángatja a kesztyût. Teli torokból 6557 3, 1| fûben feküdt, egész teste rángatódzott és feje dadogva, hebegve 6558 3, 2| kedv, ami pillanattal elõbb rángatott...~Megrázta magát, végigsimította 6559 4, 2| kilökni magamból, öklõdve, rángatózva, úgy fogom okádni magamból 6560 4, 4| is mondjam csak - nagyobb rangja lesz, mint itt, ezen a sárvilágon... 6561 4, 2| enyhe napsugárban mosolygott ránk vasárnap reggele... Várjon, 6562 2, 5| hallgattam Moravcsikot, Ranschburgot, Freud Zsigmondot, a neurózis 6563 1, 10| a sebészek mindjárt kést rántanak, az nem kunszt és mert az 6564 4, 5| nem mindennapi ötlettel rántott ki a csávából. „Uraim - 6565 4, 1| mondtam fáradtan, de nem rántottam meg a kezem.~- Hiszen forgathatod - 6566 2, 10| barátom.~Felordítottam és tõrt rántva bele akartam döfni a Kályhába. 6567 1, 8| vizet hozott a kis kannában, ráöntötte a homokra, és gombócot csinált. 6568 1, 3| Csak nyugalom, fiacskám.~Rápacskol barátságosan a hasamra, 6569 1, 1| képzelet szeszélyes, ugráló és rapszodikus, de megbízhatatlan jármûvére 6570 4, 2| egyet... Dosztojevszkij Raszkolnyikovja... Akárhány olyan sor van 6571 2, 14| ezentúl a világ.~Az ajtóban rászólt a pincér, hogy nem fizetett. 6572 2, 5| csak kell!~Aha. Aha. Már rátér.~- Nehéz a mi helyzetünk, 6573 1, 3| érez semmit?~- Még nem.~Rátérdel a fejemre.~- Most sem?~- 6574 4, 3| kezdõdik... végigszaladsz, és rávágsz a scrotumig. Na gyerünk, 6575 2, 5| óvatos kérdés kell. Majd rávezetjük. Közben mereven nézem a 6576 4, 3| És a tanár szeme, oldalt, rávillan az elképedt orvosra. Az 6577 2, 7| közeledem feléjük. Vigyázva rázom meg egy régi ismerõsöm kezét, 6578 2, 7| nem moccan, a szeme se rebben. De a legtöbb valami lázas 6579 2, 4| szemben, hanem mindig a referenssel szemben,~az ideges ember 6580 2, 4| páciens tudta nélkül ejtett reflexvizsgálatokkal azonnal konstatáltam.~Gondolkodtam 6581 4, 3| Hol a János?! A tolóágynak rég ott kellene lenni! Meddig 6582 4, 4| hozzám... Pedig még nálam is régebbi beteg... olyanféle baja 6583 3, 1| elõfordult.~H. G. Wells egyik regényében olvastam, hogy az óriás, 6584 4, 2| mosolygott ránk vasárnap reggele... Várjon, csak eldúdolom... 6585 2, 14| fáradtságot érzett ezen a reggelen, ami jó is volt, de egyúttal 6586 1, 9| vagy az? Itt vártál rám, reggelig az utcán?... Honnan tudtad, 6587 4, 3| hasam? Véletlenül úgyse reggeliztem... még keserûvíz se kell... 6588 3, 7| tegyék õt le a pincébe, hogy reggelre ott találja, aki keresi... 6589 1, 9| Emlékek is ébredeztek, régiek, gyerekkoriak. És mindebben 6590 4, 5| tekintetben hasonlítani fog a régihez.~ ~.oOo.~ ~ ~ 6591 3, 5| üveghengerek, felül szivattyú, alul regulátor, elöl távíró-készülék, hátul 6592 1, 2| gorombán.~- Nem tudom - mondtam rejtélyesen.~- Mint szegény ember gazdag 6593 3, 1| Maga az?~Vaszilij olyan rekedt volt, hogy alig tudott beszélni.~- 6594 4, 2| szemeimbõl, tüdõm minden rekeszébõl megindul a könny, és akkor 6595 4, 4| tudomására jutott volna a reklamálás (pedig az ápolónõ biztosan 6596 2, 9| Természetesen: kontramacska és rekontramacska.~Ötöt letett, és felírt 6597 2, 11| mert Fenyõ Miksa szerint rém mérges vagyok.~Na látod. 6598 4, 2| halálos megkönnyebbülés remeg át a boldog idegek billentyûin. 6599 1, 8| aggodalom fogta el - homályos remegéssel sejtette, hogy gyorsan cselekednie 6600 1, 9| Egyenletesen, csöndesen remegett.~- Meg akartalak kérni, 6601 4, 3| kutyafáját, gyerekek... remek lesz! A hetest készítsétek 6602 2, 15| Benn könyve ugyanis egy remekbe készült algebrai mûvelet, 6603 3, 10| mûvészet csarnokait, s Rubens remekét mutattam néki, mondván, 6604 4, 4| felé, mikor már kezdtem remélni, a tisztelendõ úr érdekében, 6605 2, 11| Õ halványan megcsillanó reménnyel. Hát mit tegyek?~ÉN nem 6606 2, 14| pillanatra a hiú és vacogó remény. De már nem hitte.~Gyorsan, 6607 3, 2| muzsika egyik legnagyobb reménysége volt valóban, huszonhat 6608 4, 2| szavakkal kéjelgek buján, reménytelenül, meddõ gyönyörökben... magános 6609 4, 5| sohase jártak s még csak reményük se volt rá, hogy valaha 6610 1, 5| rongyaikat, fenyegetve és rémesen, honnan, ha nem megkavart 6611 1, 3| papuska, magának egy kis remicencia mincia mollus trepacipienciapirkogomitropikus 6612 2, 9| Maróczyval és Pillsburyvel a remis eredménnyel, hogy most fel 6613 4, 2| billentyûkön pihen, és hangtalanul rémítgetem a csöndet. Várom, alkonyodik-e 6614 4, 2| Valamit várunk: borzasztó és rémületes megoldást, valamit, ami 6615 2, 14| lehet odalent, nyugtatta meg rémülettõl zakatoló szívét, valami 6616 1, 8| föléje hajolt. Nyitott, rémült szájjal meredt rá, és Dódi 6617 4, 2| rozoga testükbõl - feketét rendelek, és így megy ez órákon át. 6618 3, 1| A hadügyminiszter külön rendelettel nevezte ki hadnaggyá - ugyanekkor 6619 2, 12| szemben a tudománynak csak a rendelkezései és ítéletei világosak, indoklásai 6620 2, 15| a fajtát képviselõ Állam rendelkezésére, amikkel a nagy összhangot 6621 2, 8| Odalépett az egyikhez, és rendelkezõ hangon szólt rá:~- Így. 6622 2, 12| cselekedetekkel, amik valóban rendellenesek. Ezekbõl diagnosztizál. 6623 2, 5| foglalkoztam a lelki élet rendellenességeivel: dementiákkal, paranoiával, 6624 3, 10| lábai vastagok, meg fogom rendelni azt a hagymakonzervet, négy 6625 2, 14| könnyedén és elegánsan rendelte a feketét, mintha semmi 6626 3, 4| mivel mostan nálunk nagy rendetlenség és baj van, mivel a Jolán 6627 3, 4| leszek, és nem csinálok rendetlenséget a könyvei között.~A feleségem 6628 1, 9| szívébe szalad a vér, aztán rendetlenül fut szét a testében. Egy 6629 2, 8| felelõsség az enyém - én rendezek mindent!... Higgye el, nem 6630 4, 2| összecsomózlak, raklak, rendezlek titeket. Hadd veszek egy 6631 2, 8| A RENDEZÕ~Elõször valami színházalapítással 6632 3, 1| meg a kabaré, amit egyszer rendeztek, és ahol a tisztek nõi ruhába 6633 2, 12| isteni lelkének legmélyén is rendjén valónak érezte a szörnyû 6634 2, 11| ahol sokkal különösebb és rendkívülibb és titokzatosabb dolog az, 6635 2, 8| jól van, mehetnek! Hé, rendõr... helyes! Magának a rendezés 6636 1, 8| az ablakot. A ház elõtt a rendõrt, a házmestert, az állatkertet 6637 2, 11| Bocsáss meg, megérdemeltem a rendreutasítást. De meg fogod érteni élénkségemet - 6638 2, 7| válnak ki. Valami különös rendszer szerint járkálnak, fel-alá, 6639 4, 2| no látja... a cirpelõ rengetegbõl egy arc nyúlik felém, és 6640 3, 10| ezer szépségeivel pompázó rengetegek árnyában, vadállatok ezreivel, 6641 3, 7| Gumikesztyûs kezével belenyúlt a rengõ velõbe.~- Nézd... nézd... 6642 2, 10| a kockák, a kémény és a repedés az egyik oldalon. Elhatároztam, 6643 2, 10| kéményed, ez az egész világ - repedésed, mint egy kis virág.” Madách 6644 1, 4| lehetne kicsit széthúzni ezt a repedést?~Kicsit megrökönyödöm. - 6645 1, 4| azt hiszem, a homlokom repedt fel, meg itt...~- Jó, jó. 6646 4, 1| szót. Nehéz, bús felhõk repedtek ketté alattam. Cikázva rohant 6647 1, 4| szomszédos hálóból nagy ívben repül egy jóltáplált bõrönd.~Szerencsére 6648 4, 1| Repülni fogsz... akarom, hogy repülj... velem...~- Repülök - 6649 3, 1| hallotta meg, alkonyatban, a repülõgép búgását.~És Vaszilij világra 6650 3, 1| és a levegõben madarak és repülõgépek vannak: a madár elrepül, 6651 4, 1| Odaszorította a fejét.~- Hiszen repülsz - mondta. - Nézd, mindjárt 6652 3, 1| betonfalával együtt õ is a levegõbe repült, aztán a hasára esett, mint 6653 4, 1| fekete felhõ közt még nem repültem... és miért nem hallom berregni 6654 4, 2| unottan gajdolva hadarja: „requiem aeternam...” Csatakos ködben 6655 4, 3| mócsingolunk, igaz?... a resectió ráér... Közben kicsúszik 6656 2, 14| fojtó szag szûrõdött be a rések között. Fáradt volt, egészen 6657 1, 8| úgy fél, mint apa és anya, restelli, hogy fél tõle, jókedvet 6658 3, 5| DR. MODERN számol. Két rész klórsavas káli... négy százalék 6659 1, 9| tudtál... Ez már a nehezebbik része...~Egyszerre mint a villám 6660 3, 6| hogy a gyomornak melyik részébe kell rúgni, hogy nagyon 6661 2, 14| kíséri, nagyon hasonlít a részegséghez. Igazán, a vér fejébe szállt, 6662 4, 2| dobálták be a már feldolgozott részeket - s a homályban karok és 6663 3, 5| egész kísértetiesen zúg és reszel.~BETEG sápadtan. Jézus Mária...~ 6664 4, 1| zörejt hallottam, mintha reszelnék a levegõt.~Percekig egyetlen 6665 4, 2| hegedülnek... úgy tépik a reszelõs húrokat, mintha sajgó és 6666 3, 4| egyszerû idioszinkrázia a részemrõl, hogy úgy félek attól a 6667 1, 5| lélegzettem.~Ám legyen akármi, ám reszkessenek tõle a legerõsebbek, én 6668 4, 3| doktorkisasszony kezében reszket a pravaz. Bömbölés téríti 6669 1, 5| forralja fel agyunkban a vért, reszketteti meg minden porcikánkat, 6670 2, 2| lesz?~Pofonra emelte kezét.~Reszketve nyújtottam át az ötven koronát. 6671 3, 11| a dologban valami. De a részletek...~- Hát, kérlek, azokat 6672 1, 1| megy az ember orvoshoz?~Két részre osztom a feladatot. Általános 6673 4, 5| fejemre - úgy árad belõlem a részvét, mint az influenzás nátha: 6674 4, 5| gyászlepel”.~No, de hiszen, ami a részvétet illeti, mint ennek az indulatnak 6675 2, 14| gyûlöletes és gonosz és részvétlen arcok közül, ki ebbõl a 6676 1, 10| orvostársadalom legszélesebb rétegére.~A félreértés abból származott, 6677 3, 5| beereszti egy bonyolult retortába, amibe különbözõ folyadékokat 6678 4, 2| nézve, elfeledve mindent, rettegését, a büntetést, egész riadt, 6679 1, 9| annyira? Engem kerestél?~Révedezve és valami kellemetlen, bosszankodó 6680 2, 14| a száját nyitotta ki; és révetegen mosolygott rá. Az ember 6681 2, 8| máskor, ha megengedi... Au revoir, kérem, ne vegye zokon.~ 6682 3, 8| a golyó. Ott ment ki.~- Revolverrel tetszett...?~- Pisztollyal.~- 6683 4, 1| Elõttem a magassági kormány rézkupakja csillogott. Mereven figyeltem, 6684 1, 5| mindjárt a leghangosabb rikácsolással nekem rontott, gyalázatos, 6685 1, 5| nem természetes hangon rikácsolt s általában volt benne valami 6686 1, 5| mondtál?! Mit mondtál?! - rikácsolta.~Elképedve meredtem rá. 6687 2, 10| hogy a „virág” és „világ” rím meglepõ metafizikai döbbenete 6688 2, 12| Fischer Zsigmond pékmestert? A riportanyagból, ami itt fekszik elõttem, 6689 2, 6| személyem - keressen valami más riporttémát. Vagy úgy, hiszen ez én 6690 4, 2| napokig tartott.~- Néha, de ez ritkábban, váratlanul s hirtelen jön; 6691 2, 11| élénkségemet - az ember ritkán jut ilyen szenzációhoz. 6692 4, 4| mankóval a hóna alatt. Ritkás, szõke bajuszán, hunyori 6693 4, 5| és a mûtét viszonylagos ritkaságának is tulajdoníthatok, egy 6694 4, 5| hiánya okozta.~Délelõtt a Röda Stugan (Vörös Kunyhó)-ról 6695 2, 12| megállapíthassák ebbõl a rögeszmébõl a pékmester õrültségét.~ 6696 2, 7| nézek, próbálom kitalálni a rögeszméjét.~Csak nyugalom, intek magamnak.~ 6697 1, 5| mindegyik a maga hangján és rögeszméjével. Többször kikukkantam a 6698 4, 2| átszorítja a drága, tiszta rögöket, és könnyekké szétömlött 6699 2, 4| eme különleges sajátságát rögzítette volna le. Ez a sajátság 6700 2, 7| külseje is mutatja) folyton röhög, szójátékokat mond, egyre-másra ( 6701 4, 3| vacogva kuncog.~- Ti meg ne röhögjetek! Majd mindjárt meglátom, 6702 4, 3| folytatta...~- Nem fogtok többet röhögni, galambocskáim. Elég volt.~ 6703 1, 8| párlépésnyire követte õket, röhögött, és nyelvét öltögette apára - 6704 1, 10| az Isten is belgyógyász;~röntgeneshez, mert megnézhetem a kezem 6705 3, 5| Mehetünk a szívre... János! A Röntgeninkvizítort!~A szoba elsötétül. Túlvilági 6706 1, 1| harapni, de nem lesz mit;~röntgenológushoz azért nem megyek, mert a 6707 1, 2| elmés, voltam gúnyos, voltam röpke, voltam fellengzõ.~- Köszönöm 6708 4, 2| állapotomnak természetét s a roham egész lefolyását, úgy, amint 6709 2, 14| eltalálni, hogy azok hová rohanhatnak és miért? Valami baj lehet 6710 2, 15| író, a régi Németország rohasztó „mûvészi légkörében” a „ 6711 4, 4| mankóját markolászva, sunyi rókafejével. Szóval se említette, mintha 6712 2, 10| érteni,~Ha volna lelked oly rokon velem -”~Azonkívül Goethe 6713 4, 4| tulajdon felvágott hasammal.~A rokoni látogatások közben csak 6714 1, 3| kellemes hírt hozna egy vidéki rokonomtól, aki tiszteltet, és azt 6715 2, 6| Beszélgettem néhány kedves, rokonszenves elmebeteggel, akik meglepõen 6716 2, 4| páratlan fellendülés, mely a rokontudományok kultuszával karöltve az 6717 4, 5| Röda Stugan (Vörös Kunyhó)-ról elnevezett cukrászdában 6718 2, 6| valakinek az a mániája, hogy õ a római pápa, azt mondjuk neki, 6719 3, 10| kedvesemmel ott ültem merengve a romok alatt, a pázsiton. Fejünk 6720 4, 1| valami zászlót lobogtatta a roncsok fölött. Csak ez a zászló 6721 2, 2| Kuss! - ordított. - Te ronda szadista. Azonnal állj föl, 6722 1, 5| kupoláira s onnan lobogtassák rongyaikat, fenyegetve és rémesen, 6723 2, 14| volt minden szomorúság és rosszaság eddig - ó igen, mert õ csak 6724 4, 4| felbátorodva az õ szavain, rosszat mondana rá. Én is elhallgattam, 6725 1, 5| fenyegetõ és alacsony és rosszindulatú hatalom a felnõttek világában, 6726 3, 2| egyszerre olyan halálosan rosszkedvû lettem.~Abban az idõben, 6727 2, 11| írjak, ez maradt vissza a rostán: egy negyedórácskám drága, 6728 2, 12| keresztet, a feltámadás rovására.~ ~ 6729 1, 2| tartozik és egy követel rovattal: egyikbe beírja a bajokat, 6730 4, 2| idegszálaikat tépnék ki rozoga testükbõl - feketét rendelek, 6731 3, 9| gyöngyvirágnak vagy egy rózsának a bimbója.~aug. 1.~A homlokomon 6732 1, 9| írásai között rendet csinált, rózsaszín szalaggal átkötött egy csomó 6733 4, 1| keresztül egy négyszögû rozsföldön; egy erdõ sötét lombjai 6734 3, 10| a mûvészet csarnokait, s Rubens remekét mutattam néki, mondván, 6735 2, 3| piros cigarettaszipkával, rubinpiros volt, áttetszõ, csak úgy 6736 1, 5| kolbászkarikákat s a sárga, ruganyos-kemény galuskán sustorgó csípõs 6737 3, 6| gyömrõdtem és gyömöszöltem, rugdalóztam - az ember mit meg nem tesz 6738 3, 6| gyomornak melyik részébe kell rúgni, hogy nagyon fájjon.~Mire 6739 2, 2| Minden gondolatunk rejtett rugója ez a két ösztön: a szadizmus, 6740 3, 11| az uraságoktól levetett ruha... A lélek leveti a testet, 6741 3, 1| Andrej fõhadnagy - abban a ruhában, amiben õ... nem ellenség... 6742 2, 3| magyaráztam lázas estéimen, hogy a ruháim tulajdonképpen eleven állatok, 6743 4, 2| mint a haszontalan és vizes ruhákat... fonódjatok a nyakamra... 6744 2, 7| csendes folyosó végén fehér ruhás szolga a padlót keféli.~ 6745 3, 7| asszony nyitott, meztelen és rút szívébe.~ ~ 6746 2, 7| azoknak a tehetségtelen, hazug sablonoknak, amiket a dolgokkal való 6747 4, 4| megnéz kettõnket, tessék saccolni, melyikünk hal meg elõbb? 6748 3, 2| ismerõsömre. Rossz olaszságom sajátos karakterén hamar észrevette, 6749 2, 4| rögzítette volna le. Ez a sajátság nemleges természetû ugyan, 6750 2, 4| idegesség eme különleges sajátságát rögzítette volna le. Ez 6751 2, 15| benne felhalmozott faji sajátságok, faji ösztönök mértékegységével 6752 2, 15| annyit ér, amennyi faji sajátságot mutat), hivatását akkor 6753 4, 2| reszelõs húrokat, mintha sajgó és viszketõ, idegszálaikat 6754 4, 4| rókaképû vállat vont, mint aki sajnálja, nem tehet róla, ha nem 6755 3, 11| az egyetlen dolog, amit sajnálok.~ ~ 6756 3, 7| nézz!... Ilyen belül... Ezt sajnáltad tõlem... Nézd... a szép 6757 4, 5| különösen Leffler magyar sajtófõnök úr és a Molnár Ferenc haditudósításaiból ( 6758 3, 4| szülészeti szakkönyvben a sajtóhibák miatt rosszul volt leírva, 6759 2, 9| Mert, ugyebár, ha erre sakkal felelek, és leütöm a széket, 6760 2, 5| szavakat kiáltozott. Ketten sakkoztak, egy harmadik vadul kacagott, 6761 4, 5| tengerparti üdülõhelyen, Saltsjõbadenben tanulgatom újra a kétlábonjárást, 6762 4, 2| gyanakodva, összehúzott szemekkel sandítok be üres telkekre, hol rozsdás 6763 1, 9| elszalasztani.~~II.~- Halló, Sándor, állj meg!~A sötétben hórihorgas 6764 2, 15| intelligens egyén, homo sapiens, kezdetleges formája a fajtának), 6765 3, 1| nem ellenség... nem német sapkában... bajtárs... orosz katona... 6766 3, 1| úgy, mint azokra a másféle sapkájú állatokra, akik a dróton 6767 2, 10| asztalon. A szoba egyik sarka felõl különös hullámok jöttek 6768 2, 7| ágyban fekszik a zárt cella sarkában, öt nyelven hadarja felém 6769 3, 3| gyûlölettel nézett a kert sarkára, ahol egy másik, totyakos 6770 1, 8| után hordott el mindent a sarokból - az utcát, a körutat, az 6771 4, 4| rangja lesz, mint itt, ezen a sárvilágon... hogy szólna egy jó szót 6772 4, 4| lelkemre gondolnék, nehogy a sátán vigyen el, mikor rákerül 6773 2, 15| nyereségnek számít, mint a Saulusé volt a keresztény egyház 6774 1, 2| Lassan, lassan - mondtam savanyúan.~- Ezer forinttal lehetne 6775 2, 10| rossz hatással volt rám és Schopenhauer álnév alatt hosszabb értekezést 6776 4, 2| örökkévalóság!” Két mondat Schopenhauerbõl... Nézze, nehéz, ujjnyi 6777 2, 6| Hát igen - felolvastam a Schwartzerban. Dehogynem, csak parancsoljon - 6778 4, 3| végigszaladsz, és rávágsz a scrotumig. Na gyerünk, gyerünk azzal 6779 1, 4| kérem, doktor úr... fáj...~- Sebaj. Pestig még kibírja. Azonnal 6780 1, 4| Forgatja a képem, nézi a sebeket. Elégedetten bólint.~- Bravó. 6781 1, 9| Odabent, a sárga falakon túl, sebekkel borítva lihegnek nyomorult 6782 4, 3| csillogással buggyan elõ a széttárt seben. Csak furcsa, hogy az ernyedt 6783 2, 14| keresztül-kasul, szédítõ sebességgel és mind tömegesebben. Egyszerre, 6784 4, 3| ha valaki olyan kényes a sebészbecsületére... annak tudni kell... És 6785 1, 10| belgyógyászhoz, mert a sebészek mindjárt kést rántanak, 6786 3, 7| Kulcsár doktor urat átkérték a sebészeti klinikára, nagyon kéreti 6787 2, 3| az órát, valamit súgott a segédnek, aki a telefonhoz sietett - 6788 1, 4| baj van, a vérükben van a segítés ösztöne. Tiszta szerencse, 6789 1, 8| hogy se anya, se apa nem segíthet ezen. Mikor elõször bukkant 6790 1, 8| Rossz Fiú ellen senki nem segítheti õt, és hogy neki kell vele 6791 4, 3| vagyok... nem súghatok... segítsen magán a fõorvos úr, ha tud!~ 6792 2, 9| az én vezérem nem mehet sehova.~- Tessék.~Néggyel igazítottam. 6793 4, 2| Leben ist etwas, dass nicht sein sollte” meg ez: „Úgy látszik, 6794 2, 15| vallásban, egy óriási élõlény. Sejtekbõl áll, szervei vannak, mája 6795 2, 7| legkényesebb pontja az a sejtelem, hogy az elmebetegnek, fiziológiai 6796 2, 13| elismered, hogy halvány sejtelmed sincs róla, hogy kell ezt 6797 4, 4| neki most már mennie kell, sejteni engedte, hogy valami gáláns 6798 1, 8| el - homályos remegéssel sejtette, hogy gyorsan cselekednie 6799 2, 15| válik egészséges és építõ sejtté az Állam nevû óriás élõlény 6800 4, 1| Aztán mintha vékony, libegõ selyemlapba ütöttem volna a fejem, amit 6801 4, 4| akasztófáravaló... háhhá... ó, a selyma... hát mit mondott a tanár 6802 2, 11| szimulálni. Tudom, hogy nehéz, de semmiképpen nem nehezebb, mint józan 6803 2, 5| az emelés?~- Milyen!!... Semmilyen! Rongyos hússzal emelnek!... 6804 2, 10| írtam „A halálról és az élet semmiségérõl” címen.~Egyedülmaradásom 6805 3, 1| járnak, és mégse félnek semmitõl, ahol nemcsak hogy nem jutalmazzák 6806 3, 1| ahol annyian voltak, kiknek senkije-semmije otthon, akik azóta élnek, 6807 1, 8| látta, hogy Dódi nem hív senkit, csendesen és figyelmesen 6808 1, 8| tudta, hogy a Rossz Fiúnak senkivel mással a világon semmi dolga 6809 4, 2| lappangó árnyékában várok rá sercegõ utcalámpák alatt. A hold 6810 3, 7| János meggyújtotta a gázt: sercegve szisszent fel a láng a nedves 6811 1, 5| megbosszulni magát egy ismeretlen sérelemért. Nem szerettem Lujza nénit. 6812 4, 5| is inkább, mert az elsõ sérelmet, ami ébredezõ önbizalmamat, 6813 1, 5| hazudik nekem, ez egy újabb sértés. Súlyos büntetést fogsz 6814 1, 5| néztem Lujza nénire. Lujza a sértett királynõ méltóságával nézett 6815 2, 7| És hozzáteszem, duzzogva, sértõdötten.~- És én is... én is... 6816 2, 4| különféle kórokozó lelki sérülések vizsgálatában különösen 6817 4, 3| tudnátok nagyon jól, hogy sérvem van... Azt hiszitek, nem 6818 4, 3| nem volt indikálva - ezt a sérvet tíz évig lehetett volna 6819 4, 3| bemosakodtok, kifõzitek a teljes sérvgarnitúrát... Hilda friss novokaint 6820 3, 3| múlva látta meg a reggeli séta közben. Eleinte nem törõdött 6821 4, 2| látja? Végtelen, meddõ sétáim után hazajövök, bezárom 6822 3, 9| szerelmes vagyok.~máj. 5.~Sokat sétálok most kint a ligetben, ülök 6823 3, 2| munka.~~Az Andrássy úton sétáltunk lefelé, észre se vettük, 6824 3, 2| kipirultan - csapkodta a karjait, sétapálcájával dirigálta a készülõ Nyitányt, 6825 1, 5| legszentebb felháborodása, amivel Siegfried és Héraklész rontott egykor 6826 2, 6| ma van az a felolvasás, siessek, mert elkésünk, hogy lent 6827 2, 2| mosolygott rám.~- Miért siet úgy? - mondta. - Szeretné, 6828 2, 3| segédnek, aki a telefonhoz sietett - jobbnak láttam sietve 6829 2, 7| mélyén, ahogy közeledünk, sietõ alakok válnak ki. Valami 6830 1, 9| utánad - lihegte -, miért sietsz annyira? Engem kerestél?~ 6831 2, 3| sietett - jobbnak láttam sietve ellépni és egy ismerõs órást 6832 1, 9| mindent abbahagyok... talán sikerül...~Az orvos nem tudott szólni. 6833 2, 13| kell tenni... engedd el!~NÕ sikítva. Jézus Mária!... segítség!... 6834 4, 1| fuldokolva.~- Repülünk - sikoltott. - Fogd át a nyakam...~A 6835 3, 7| szétfeszítette a bordákat. Az izmok síkosan váltak el egymástól.~- Látod? 6836 4, 2| muszáj...~- Máskor emlékszem, simán és szépen sikerült. Temetés, 6837 1, 8| õ nem simogatja többet, simogassa a Rossz Fiú. Mi volt még? 6838 1, 8| volt simogatni. Hát õ nem simogatja többet, simogassa a Rossz 6839 1, 8| megsimogatta párszor, jó puha volt simogatni. Hát õ nem simogatja többet, 6840 3, 4| fluktuáló nyomást a nervus simpaticus táján, aztán a mellemen 6841 4, 2| kéjelegve lapoznak ujjaim a simuló lapokon. Ismerem már a lapot, 6842 1, 7| én nem is vagyok... és õk sincsenek...huszonnnégy... huszo-o-o-o-n... 6843 1, 7| Városliget, aztán kanyargó sínek, messze váltók, szemafor, 6844 2, 7| megszakad: kurrogó, recsegõ és sipító zaj csap felénk, mintha 6845 4, 2| hanyatt fekve, hangosan, sípolva sírtam föl álmomból. Akkor 6846 4, 4| csontszú támadta meg, amihez sipoly járult, s a gyógyulás elég 6847 4, 4| elõhozakodtam, hogy ezek a sipolyok milyen jóindulatúak és a 6848 3, 11| az eszembe! Két lemaradt, siralmas húscafatocska, ami összezsugorodott 6849 2, 2| büdös!~- Micsináljak? - siránkoztam.~- Az ön határtalan szadizmusát 6850 2, 7| álló lakosztály.~Családi sírbolt, mauzóleum.~~A vasajtó újra 6851 4, 2| ébredj föl, merülj ki, ne sírj - a borzasztó álom véget 6852 3, 2| el, keresztet is tettem a sírjára.~Mire a végére ért a történetnek, 6853 3, 10| hétig.~Szép kedvesem kijött síromra, és sírva idézett fel a 6854 4, 5| perdita. Minden percben sírvafakadok, szégyent hozva saját öreg 6855 3, 5| acélkorongon lila villámok sisteregnek. Föld alatti moraj. A sötétbõl 6856 4, 1| felemelkedjék, mert balról hajrázó, sivalkodó szélrohamok dörömböltek 6857 4, 1| óriási és madár alakú.~A fogó sivított, és egyszerre nagyobbodni 6858 4, 1| fölcsaptam szájam elõl. A szél sivítva arcomba ütött.~Följebb, 6859 4, 3| éreztem... Jöhet a jód meg a skalp... Izé... várjatok csak... 6860 1, 5| SKARLÁT~A sötétedõ szobában álltam 6861 1, 5| Mi bajom?~- Vörheny. Skarlátnak is hívják. Már itt volt 6862 2, 13| az asztalon, mellette egy skatulya, rajta felírás: „Picco, 6863 1, 8| egymás után emelgette ki a skatulyából a tárgyakat. Mindent összepakolt 6864 3, 10| mogyoróval, szaft nélkül, skurcban azért keskeny, de a lábai 6865 1, 1| eredmények vannak;~mert van egy Skurek nevû ismerõsöm, egy bútorkereskedõ, 6866 3, 3| bordájához, és az neki fáj. Smirglit is kért, de errõl nem mondta 6867 4, 3| ahogy a kocsi elgördül a sóbálvánnyá meredt elsõ asszisztens 6868 1, 5| történt, mégis kihozott a sodromból, nem a következményektõl 6869 4, 1| mint egy paripa lobogó sörényét. Aztán belepattantam az 6870 3, 7| vörösessárga arcából a fehér sörték kérkedve meredeznek: az 6871 1, 5| SKARLÁT~A sötétedõ szobában álltam könyvespolcom 6872 1, 8| mackót kérte. A szoba el volt sötétítve, és Dódi, aki a homályban 6873 4, 2| föllopakodtam s behúzódtam páholyok sötétjébe. S akkor megmerevedett s 6874 2, 15| hogy e sötétségben - az Ész Sötétségében - való tévelygésére ugyanabban 6875 4, 2| vedd fel” - így szólt. Sötétséget éreztem, egy pillanatra 6876 2, 14| gomolygó fuldoklás ennek a sötétségnek a fenekén. De most egyszerre 6877 2, 7| meg katonának... ez meg sofõrnek... nem szállna le az autóról... 6878 3, 10| keblemre hajtva fejét, mély sóhaj tört ki szívébõl, s suttogva 6879 1, 2| Hogylétellenõrzõ Intézetbe, mely a sóhivatallal párhuzamosan mûködve állandóan 6880 1, 5| tulajdon hangjától és fenyegetõ sokaságától? Honnan emelkedtek volna 6881 1, 5| ijesztõ arcok, ez az egyre sokasodó tömeg, ez a halkan növekvõ 6882 3, 9| tõle, idõsebb barátja, kit sokra becsül. Én is becsülöm a 6883 4, 2| ist etwas, dass nicht sein sollte” meg ez: „Úgy látszik, nem 6884 4, 5| érintkezést ezzel a szõke Solvejggel, aki talán már fel is ismerte 6885 4, 4| bajuszán, hunyori képén, sunyin somolygó, leszegett tekintetén rögtön 6886 4, 2| ködében fekszem, és jegenyék sora beléfoly a temetõ ködébe. 6887 3, 1| beszélt.~A kaszárnyában sorba állították õket - az öreg, 6888 2, 14| el az összecsõdült tömeg sorfala közt.~ ~ 6889 4, 2| látják élni miatta”? Ezeket a sorokat sohasem olvastam még el 6890 2, 15| felvételemet kérem jelen sorokban, remélem, legalábbis akkora 6891 1, 10| Én csak azokat az okokat soroltam fel, amik miatt nem megyek, 6892 2, 7| színészek javában készülnek a soron következõ darab elõadására.~ 6893 2, 3| pirosfedelû noteszek egész sorozata.~Hogy stílszerû legyek, 6894 2, 5| hadvezérnek, akire rábízták a haza sorsát.~Legyünk óvatosak. Hagyjunk 6895 1, 5| néni a maga szempontjából sorsdöntõ ütközetre szánta el magát. 6896 4, 2| csillag... Most megint azt a sort - ohó, liheg már, vonaglik 6897 4, 2| fölébem: titeket megedzett a sós lé, és én boldog vagyok 6898 3, 5| klórsavas káli... négy százalék sósav... az annyi mint... huszonnyolc... 6899 3, 5| pont huszonnyolc százalék sósava van... kutyabaja a gyomrának... 6900 2, 14| egyenkint ragyogtak fel a sósborszesz-reklám betûi.~Hm. Most mit tegyek - 6901 3, 10| Duséról hallottam, hogy sóskát eszik csak, mogyoróval, 6902 3, 7| kisfiú fekszik, haptákban: sovány kis karjai derekához simulnak. 6903 4, 2| tûzfal mögött megállok, és sóvárogva lesem, mi vár rám. Népligetek 6904 3, 3| golyót kiszedték a hasából, a spárgát szépen lecsavarták a nyakáról, 6905 1, 1| fenének menjek orvoshoz?~~Speciálisan~gégészhez azért nem megyek, 6906 1, 1| feladatot. Általános és specializált formában vetem fel a kérdést.~ 6907 2, 15| meghódítani a világot, az elavult „spekulációk” és „meggondolások” mankóit 6908 2, 11| Ez pokol... Lasciate ogni speranza...~ÉN. Ja barátom, akkor 6909 2, 11| halottal nem kell közvetve, spiritisztikus ceremóniák útján keresnem 6910 2, 7| gondolattól megkapatva, spontán, terv és cél nélkül, azzal 6911 2, 10| megjelent tõlem:~„Das ewig spórhertliche~Zieht uns heran...”~Végre „ 6912 1, 6| tessék elképzelni, itt van a spulni, na mármost, így elkezdem 6913 3, 3| lecsavarták a nyakáról, mint egy spulniról, a villamos két centiméternyire 6914 4, 3| fölakasztjátok nekem, a lámpa fölé, srégen, párhuzamosan az ágyfejjel, 6915 2, 15| most megjelent Der neue Staat und die Intellektuellen 6916 1, 5| feltelepedjenek a Szent Stáció kupoláira s onnan lobogtassák 6917 1, 9| az a baj, hogy az elsõ stádiumról nem tudtál... Ez már a nehezebbik 6918 2, 9| egyhez, de Feketerigó nem áll starthoz, fuss vagy fizess. Nagyszerû 6919 2, 8| alkalmazták valamikor, jegyeket stemplizni.~Másodszor õ keresett fel. 6920 2, 3| noteszek egész sorozata.~Hogy stílszerû legyek, most már vérszemet 6921 2, 12| megõrült - ez klinikai ügy, a stílus, ahogy foglalkozni kell 6922 4, 5| lássanak, mint engem, aki Stockholmtól félórányira, a bûbájos tengerparti 6923 1, 5| hogy nem szeretem õt, hiába strapálja magát, most frontot változtatott, 6924 4, 5| meg akarom változtatni a strindbergi diagnózist. Tovább magyarázok, 6925 4, 5| hogy végre is annak a nagy Strindbergnek szülõhazájában vagyunk, 6926 4, 5| okozta.~Délelõtt a Röda Stugan (Vörös Kunyhó)-ról elnevezett 6927 4, 4| hallottam megint... Itt süllyedjek el, ha nem igaz, a két orvos, 6928 1, 5| tanáraim szerepeltek egy süllyedõ mentõcsónakon, mindegyik 6929 1, 9| fegyverét, és hátsó zsebébe süllyesztette. Künn a folyosón az õrmester 6930 4, 2| közelgett... a puha és borús, süppedt homokon hangtalanul mozgattam 6931 1, 9| lenézte a céltalan nyüzsgést, sürgést-forgást, fontoskodást, amivel a 6932 4, 3| Vajda kipirult arccal sürgölõdik, mialatt a beteget átrakják 6933 4, 5| leírni, svédben egyszerûen süteményt jelent (vesd össze az angol „ 6934 4, 1| hurkolták szorosra. Izzó gáz süvített elõ.~Aztán egy ideig üresség 6935 2, 15| és meggyõzõdésnek ösztön sugalmazta, látnoki ereje, sikerült 6936 3, 9| reménytelen életembe ragyogó sugár szökött be. Ma egy nõvel 6937 4, 3| szegény beteg vagyok... nem súghatok... segítsen magán a fõorvos 6938 2, 5| Istennek!~- Ó, doktor úr - súgom remegve -, ez hogy került 6939 2, 3| forgatta az órát, valamit súgott a segédnek, aki a telefonhoz 6940 3, 6| felelõnek. Mandula, mandula - súgtak hátul a kollégák, mire a 6941 1, 5| sikátorok mögül csúsznának és suhannának, vagy a csatornából emelkednének 6942 3, 10| s míg ezüstös árnyékok suhantak a csillagos égen, megjelent 6943 3, 10| ó érzed e Mûvészet örök suhogását: - és kedvesem meghatva 6944 2, 14| indult. Tántorgott. Valami suhogást hallott. A karzatról hanyatt-homlok 6945 4, 2| következnek -, most szép nõk suhognak elõ mindenütt. Ohó, értse 6946 4, 1| most láttam meg fekete, suhogó ruháját. Nem is emlékeztem, 6947 3, 5| rá, az acélszögek a test súlya alatt benyomulnak, és felhajtják 6948 4, 2| akkor a hajam közé fújt. A súlyosan omló szoknyák mintha rettenetes 6949 3, 10| hanem felhõkön lépdelne súlytalan szellemtestével - végre 6950 2, 7| olyan életteljes, csak a sûrített élet kísérleti mûhelyéhez, 6951 1, 4| a homlokom meg az orrom súrolja, de ez is elég - megered 6952 1, 5| honnan nyüzsögtek volna egyre sûrûbben, hogy feltelepedjenek a 6953 4, 1| Ezek a felhõk feketék és sûrûek; még sohase voltam ilyen 6954 4, 2| elhagynom õket... és emberré sûrûsödni nem szabadott volna soha... 6955 1, 5| ruganyos-kemény galuskán sustorgó csípõs juhtúrókupacokat.~ 6956 2, 7| meggyötört arcán... igazán?... suttogja... személyesen?~Felhasználom 6957 3, 1| most.~És hogy nem mozdult suttogta:~- Jöjjön tíz órakor vissza... 6958 3, 10| sóhaj tört ki szívébõl, s suttogva kérdé: Ó, mondd, milyen 6959 4, 5| gépiesen mondogatom a kevés svéd szavak egyikét, amit tudok „ 6960 4, 5| magyarul nem is illik leírni, svédben egyszerûen süteményt jelent ( 6961 4, 5| el, mennyire nem voltak „svédek” velem szemben az orvosok, 6962 4, 5| velem szemben az orvosok, sveszterek, néhány újdonsült bennszülött 6963 2, 14| ki a boldog, napfényes szabadba és futni, futni... Ki innen, 6964 2, 14| Ezen megint megörült. A Szabadság téren kevesen jártak, egy 6965 3, 1| Februárban megsebesült, fél évre szabadságolták, és Moszkvába küldték üdülni.~~ 6966 3, 11| csontocskák vannak, azok se szabályosak. Aztán az orr... na, kérlek 6967 1, 9| hátralévõ dolgát is rendben és szabályosan intézze el. Bement a bankba, 6968 3, 8| Sajnálom. Másképp egészen szabályszerû vagyok, mondta a doktor 6969 4, 4| leterítve, színes tárgyakkal szabályszerûen kirakva, középen feszülettel? 6970 2, 4| világossághoz.~Tudományos szabatossággal vizsgálódásaim eredményének 6971 1, 1| véleményeket fizikumomról, mint a szabó, aki mértékvétel ürügye 6972 2, 7| adott eset, a körülményekhez szabott viselkedés, az aktuális 6973 2, 2| önt ki fogom gyógyítani. Szadisztikus hatásoknak teszem önt ki. 6974 2, 2| siránkoztam.~- Az ön határtalan szadizmusát egy erõsebb szadizmus hatásának 6975 2, 2| kigyógyítalak én abból a szadizmusból! Na mi lesz?~Pofonra emelte 6976 2, 2| idegeid tönkre vannak téve. Szadizmusod, a kegyetlenkedési ösztön, 6977 2, 2| letöröm én azt a te komisz szadizmusodat! Majd kigyógyítalak én abból 6978 3, 10| eszik csak, mogyoróval, szaft nélkül, skurcban azért keskeny, 6979 2, 14| barátságtalan nap, és valami fojtó szag szûrõdött be a rések között. 6980 1, 5| Így is volt.~Mikor a jó szagok csábítására, harmadszor 6981 3, 9| ellökött, azt mondta, nincs jó szagom. Milyen kacérak ezek a kukacok.~ 6982 2, 13| már, remélem, begyógyul a szájad egy kicsit, és most már 6983 2, 13| édesem, anélkül, hogy a kis szájadat mozgatnád és nyúlkálnál?~ 6984 4, 1| Akkor nehéz ízeket éreztem a szájamban és egy fülledt valcert, 6985 3, 6| Harminc vizsgázó rohant a szájamnak, hogy megnézze a nyelvemet.~ 6986 2, 10| össze voltak gémberedve és a szájamon mindig párafelhõt fújtam 6987 4, 2| felém, és elkékült, nyitott szájamra tapad - távoli tüzek sziszegnek 6988 1, 9| mások is vannak...~- Gyáva, szájhõs... - hörögte, lefelé futva 6989 4, 2| láttam, nem figyel rám, és szájszögletében kihívó és bódítóan szép 6990 1, 9| szólni... az az ekcéma - szájüregben... a punkciót is azért csináltam... 6991 3, 11| mivel szívjuk el, nincs szájunk?~- Az igaz. Látod, ez az 6992 2, 7| császár” a nap bármely szakában álljon szóba vele bárki, 6993 1, 5| tányér és étszer csörgött, a szakácsné dicsekedve hozta az ételt, 6994 2, 7| és csinos padjaival vége szakad: zöldre festett vasajtó 6995 4, 1| elfeketülõ ég. Egy ásító szakadék bomlott fel, és félelmesen 6996 1, 5| igazságtalanság az égig ért, szakadjon ketté a szennyes kárpit... 6997 4, 2| lenyelte. Mintha a szívembõl szakadt volna fel, úgy szökött szemeimbe 6998 3, 7| meredeznek: az összeborzolt szakáll és bajusz szõrpamatában 6999 2, 11| idõben, borotváltasd le a szakállad, mondd azt, hogy fontos 7000 4, 2| ember jött; õsz, hosszú szakállal. Nem látott, egyszerre egy 7001 1, 3| méltóan belefricskáz az õsz szakállamba. Ejnye, de bizalomgerjesztõ 7002 2, 10| feküdtem, azután letörtem szakállamról a jégcsapokat és megírtam 7003 3, 6| Kérdésemre, hogy kik azok, egy szakállas aggastyán választolt, mondván, 7004 2, 11| mozdulatlanul, a fal elõtt, fekete szakállban. Rám néz, nem felel, nem 7005 3, 2| A kapszliját átadtam a szakaszparancsnoknak - õtõle hallottam, hogy 7006 3, 1| léptették elõ, májusban szakaszvezetõvé. Ekkor már három kitüntetése 7007 2, 11| okosabbnak, hozzáértõbbnek, szakemberebbnek, megértõbbnek, kritikusabbnak, 7008 3, 7| amelyiken a cédula fityeg, és szakértelemmel vizsgálja.~- Csak hat órája 7009 2, 3| ebonitban nincs piros (szakértõ lettem közben). Londonból 7010 2, 4| valamire, amirõl, az idevágó szakirodalom tüzetes tanulmányozása után, 7011 1, 9| tudományos értekezést írt, sok szakkifejezéssel, az õ sajátságos lelki betegségérõl, 7012 3, 4| hanem az egyik szülészeti szakkönyvben a sajtóhibák miatt rosszul 7013 1, 10| mindössze arra hívjuk fel a szakkörök figyelmét, hogy semmi konkrét 7014 1, 1| szakcikk, elvárom az illetékes szakköröknek, úgymint az orvostársadalomnak