IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
- Kedves kollega úr, érdekes esetbõl kifolyólag keresem fel, mint olyan elmeorvost, akinek tudományos képzettségérõl, az elmebajok megállapításában való megbízhatóságáról legalább úgy meg vagyok gyõzõdve, mint a magaméról.
- Nagyon kedves és igazságos, kedves kollega úr. Nekem is az a nézetem, hogy az elmegyógyászatban körülbelül mi ketten vezetünk holtversenyben.
- Bizonyára, kollega úr. A helyesen megértett tudomány diadalát látom abban, hogy elmegyógyászati kérdésekben mi körülbelül megegyezünk. Azért keresem fel, hogy közösen, bizalmas kettesben, a „négy szem többet lát” elve alapján beszéljük meg ezt az érdekes esetet.
- Csupa fül vagyok, kollega úr.
- Annak a megállapításáról van szó, kedves kollega úr, vajon én, aki önnel e percben beszélek, õrült vagyok-e vagy sem?
- Nagyon érdekes kérdés. Már gondoltam rá magam is. Szóval ezt akarja megbeszélni?
- Ezt. Eleinte arra gondoltam, hogy mint az ország elsõ elmeorvosa, ezt a betegséget magam állapítom meg magamról, de aztán eszembe jutott, hogy magamról lévén szó, mégiscsak jobb lesz, ha konzíliumot hívok egybe, legalábbis két orvost, akik ehhez legjobban értenek. Meghívtam hát magamat és önt erre a konzíliumra.
- Nagyon helyes, kollega úr. Akkor talán mindjárt kezdhetjük is a tanácskozást?
- Egyelõre nincsen kifejezett véleményem errõl az érdekes esetrõl. Mindenesetre érdekel, mi az ön véleménye?
- Az én véleményem az, hogy õrült vagyok.
- Mindenesetre megfontolandó vélemény olyan ember részérõl, aki az elmebetegségekben olyan kitûnõ szaktekintély, mint kollega úr.
- Szó sincs róla. De térjünk a tárgyra. Abban úgye mind a ketten megegyezünk, hogy az õrültségnek mi a legfõbb ismérve.
- Hogyne, hogyne. A fixa ideát gondolja, nemde kollega úr?
- Természetesen. Kollega úr ezt nagyon jól tudja. Tehát meg kell állapítanunk, hogy van-e kollega úrnak fixa ideája. Abban, úgye megegyezünk, hogy mit értsünk fixa idea alatt?
- Hogyne. Fixa idea, azaz téveszme alatt egy kényszerképzetet értünk, mely a különben helyesen, vagyis logikusan mûködõ emberi értelemben automatice felvetõdött, egy hibás képzetet, önmagunkról, teszem fel, hogy valaki császárnak képzeli magát, holott nem az.
- Nagyon helyes. Hiszen mind a ketten tudjuk, hogy az õrültek fixa ideájuktól eltekintve, egészen helyesen gondolkodnak. Nos tehát, lássuk, van-e kollega úrnak rögeszméje? Mert ha nincs, ha minden gondolata helyes és logikus, akkor kollega úr nem õrült.
- Nos tehát lássuk, van-e önmagáról rögeszméje. Hogy híjják kollega úr?
- Helyes. Rendben van. Kicsoda kollega úr?
- Elmeorvos.
- Helyes. Hol lakik, kollega úr?
- Nagyon helyes. Ön tehát nagyon jól tudja, hogy ön kicsoda és micsoda, mert amit mondott az szóról-szóra igaz. Önnek tehát nincsen rögeszméje önmagáról, ezek szerint az a nézetem, hogy kollega úr nem õrült.
- Nekem pedig az a véleményem, hogy õrült vagyok.
- De hiszen nincsen rögeszméje! Hiszen tisztában van vele, hogy micsoda.
- Hát persze, hiszen bebizonyítottam.
- Ohó, álljunk csak meg. Hiszen ha nem vagyok õrült, akkor az, hogy õrültnek hiszem magam, akkor ez egy hibás eszme, egy rögeszme.
- De hiszen akkor nekem rögeszmém van, hiszen akkor én õrült vagyok.
- Hát persze. Ha rögeszméje van, akkor õrült.
- Miután rögeszméje van, nyilván az.
- Ohó álljunk csak meg. Ön azt mondja, a rögeszmém, hogy õrült vagyok. De hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta. De hiszen akkor ez nem rögeszme, akkor az egy logikus gondolat. Tehát nincs rögeszmém. Tehát mégse vagyok õrült. Tehát csak rögeszme, hogy õrült vagyok, tehát rögeszmém van, tehát õrült vagyok, tehát igazam van, tehát nem vagyok õrült. Mégiscsak gyönyörû dolog a tudomány!
- A leggyönyörûbb, kollega úr! De legalább annyira kell érteni, mint mi ketten.