Fej.

 1    1|            és nem elõbb, már akkor, mikor megírtam, és miért éppen
 2    1|       felfedezésének elsõ vázlata. „Mikor magamhoz tértem - írja a
 3    1|              volt idõ, úgy látszik, mikor így képzelte el az Enciklopédiát.
 4    1|            elõtte és önmagam elõtt, mikor harcba szálltam vele. Legyõztem
 5    1|            hogy kell bánni vele, és mikor összezavarva és elkeseredve
 6    1|           századvég Zsuzsannájában, mikor aztán találkoztam vele,
 7    1|        kötelesség, emberi ideáljai, mikor példaképet kerestek rá,
 8    1|             példaképet kerestek rá, mikor követendõ elvnek állították
 9    2|           legmegbízhatóbb polgárát. Mikor a németek forrón szeretett
10    3|             dongó érezhet ilyesmit, mikor ostoba fejét befúrva a pók
11    4|          Mosolyogva és lágyan, mint mikor egy madár kétfelé csapja
12    4|          Eljárásomnak semmi hatása, mikor kinyitottam a szájam, egy
13    4|          mekkora volt meglepetésem, mikor egy pillanatra megfordulva,
14    4|          Mekkora volt meglepetésem, mikor az én tányéromra dobott
15    5|         ismeri azt a furcsa érzést, mikor az ember értelmesen és logikusan
16    5|          felépít egy gondolatsort s mikor diadalmasan rátérne a konklúzióra,
17    5|          ajtaja mögött, hogy aztán, mikor félóra múlva visszatér s
18    5|        helyen, türelmetlenül várva, mikor fejezheted már be mondókáidat -
19    5|          éppen beszéltél valamirõl, mikor faképnél hagyott. Eltûnõdsz
20    5|             év elõtt, olyan idõben, mikor a szárazföldek nagy része
21    5|          Hogy maguk a bennszülöttek mikor vándoroltak be, vagy mióta
22    5|           is akar ismerni, egyszer, mikor a mi történelmünkrõl és
23    6|         lehetõvé.~Az elsõ hetekben, mikor alkalmam volt az oihá-k
24    7|        Magam is meg voltam lepetve, mikor fejtegetéseim egy pontján
25    7|            befejezettnek, olyankor, mikor az oihá-k szempontjából
26    7|            éri el ezt az öreg kort, mikor agyveleje, az oiha-gazdaság
27    8|         hízelegni akartam úrnõmnek, mikor a jellemrajzot azzal vezettem
28    8|          beszélek róla megvetéssel, mikor magam elismertem, hogy ugyanazt
29    8|         elérjék a tenger felszínét. Mikor a torony egy bizonyos magasságot
30    9|         alkalmasan. Környezetemben, mikor még otthon éltem, mindenki
31    9|            azt a boldog pillanatot, mikor kipirult arccal és lelkendezve,
32    9|          bort töltök a poharakba, s mikor belép, felállok, hogy a
33    9|             legyen - alkotja. Este, mikor magunkra maradunk, élvezhetem
34    9|   természetûeknek bizonyultak, hogy mikor Opulá-val közöltem õket,
35   10|          Istennek ismerve el a nõt, mikor egyenrangú erõt küldött
36   10|       természet felülmúlja önmagát, mikor megnyilatkozik legtökéletesebb
37   11|          hogy õk voltak azok, akik, mikor ájultan s talán már félholtan
38   11|         illetlennek ne gondoljanak, mikor valójában nem vagyok az.
39   11|          elvesztettem eszméletemet.~Mikor magamhoz tértem, elsõ érzésem
40   11|          csak akkor jutott eszembe, mikor elítéltetvén, már kifelé
41   12|             akiket abban az idõben, mikor önhibámon kívül odakerültem
42   12|       hívják õk azt a katasztrófát, mikor az oihá-k kifüstölik õket
43   12|           oldalán harcoltam késõbb, mikor a nagy háború bekövetkezett.
44   12|    filozófusok, elmúlt századokban, mikor a bullok-társadalom, természettudományos
45   13|             idõ lesz egy óra múlva, mikor nekik ezerkétszáz évre kell
46   13|      büntetésének. Abban az idõben, mikor - mint ahogy azonnal látni
47   13|        megrövidítem szenvedéseimet, mikor rettentõ zúgás és dörgés
48   13|         tenger felszínére kidobjon. Mikor magamhoz tértem, a keskeny
49   13| szégyenkezve emlékszem vissza. Csak mikor partot értünk, s a cirkáló
50   13|           hét múlva jutott eszembe, mikor a doveri tébolydában, ahová