Fej.

 1    1|          egyszerû igazságot, amit Opula, az oihák királynõje e kérdés
 2    6|      eredeti jelentése. - Szerzõt Opula, ~az oihák királynõje kitünteti
 3    6|        hogy az oihá-k királynõje, Opula, kitüntetett bizalmával
 4    7|         el sem hiszik nekem, hogy Opula, az oihá-k királynõje, ki
 5    7|        készült, amit abbahagytak.~Opula most megmagyarázta nekem,
 6    8|         nõ mint élvezeti tárgy. - Opula néhány észrevétele, a szerzõ
 7    8|          elõadásom keltett benne, Opula arra kért, beszélnék hosszasabban
 8    8|         ocsmány férgek között. De Opula nem sokat törõdött méltatlankodó
 9    8|   áldozatával õ tett lehetõvé.~És Opula, felhasználva az idõt, míg
10    8|            Arról a módról beszélt Opula, ahogy õk birtokukba szokták
11    8|          tépik a strindberg-eket: Opula állítása szerint az oihá-k
12    9|    írószerszámok hiányában), hogy Opula elõször érdeklõdött a szárazföldi
13    9| következményeit a férfi sorsában.~Opula itt váratlanul közbeszólt,
14    9|         értékét a férfi szemében.~Opula megjegyezte, hogy szeretné,
15    9|           végre megértettem, hogy Opula engem nem tart bullok-nak,
16    9|        átöltözzem! Ebbõl megtudta Opula, hogy a mi bullok-jaink
17    9|         érdemesnek” se mondhatók.~Opula válaszából végre megtudtam,
18   10|     következõ napok egyikén aztán Opula olyan magyarázatát adta
19   10|      sürgésforgását, erõlködését. Opula megjelenésére sem hagyták
20   10|           Megfigyelnek!” - mondta Opula mosolyogva, aztán, szavait
21   10|  bullok-ok lenézik és csúfolják - Opula hangutánzó szavakkal utánozva
22   10|       Ebbõl megértettem azt, amit Opula természetesnek talált, nekem
23   10|  bullok-ok térdeltek elõtte, akik Opula megjelenésekor szétrebbentek,
24   10|           magyarázza meg szavait. Opula saját vallomásomat tárta
25   10|           is tragikusnak érezzük?~Opula elhallgatott, s én, ki lehajtott
26   10|         az utat, amin elinduljak!~Opula lehajolt s kezének egy gyakorlott
27   10|            az értelem - folytatta Opula és mosolygott. - Mit gondolsz
28   10|           igazságot... a lélek...~Opula mosolygott.~- Aki az Én
29   10|      lefoglalod az Ember számára?~Opula mosolygott.~Ránéztem.~-
30   10|           dadogtam megsemmisülve. Opula mosolygott, és magasra emelte
31   11|      senkihez, akit eddig láttam, Opula, mélység királynõje. Nem
32   11|          ijedten pillantottam rá.~Opula nagyra meresztett szemmel,
33   11|       látvány, ami tudtomon kívül Opula elé tárult s aminek kialakulását
34   11|          Bullok... - mondta aztán Opula, le nem véve tekintetét
35   11|    házépítésre jó - éreztem, hogy Opula szemében végleg elvesztem,
36   11|      Egy-egy pillanatra megjelent Opula ijedt, riadt arca, ajkán
37   11|          Mellettem, másik széken, Opula ült, fején fátyollal - elõttünk
38   11|        ahogy magam elõtt láttam - Opula képviselte a vádat, azért
39   11|         gyorsan követték egymást. Opula azt állította, hogy félrevezettem
40   11|      inkább: hogy mint bullok-ot, Opula születésnapjára leöljenek,
41   11|          ennek felolvasása közben Opula felém fordult, s mintha
42   12|           személyes, lelki ügyem, Opula iránt táplált reménytelen