Fej.

 1    1|             töprengett.~- Hirtelen, mintha világosság gyúlt volna benne,
 2    1|        olyan módon fogalmazták meg, mintha gyakorlati alkalmazásban
 3    1|      szerelemhez jusson, nem azért, mintha más módot nem talált volna
 4    2|         elintéztem minden dolgomat.~Mintha villám sújtott volna le,
 5    2|     szabályos tátogást is végeztem, mintha az utolsó pillanatban el
 6    3|         villanásszerû gyorsasággal, mintha apró, fekete lángok csaptak
 7    3|             kettõ, széles és lapos, mintha szárny akarna lenni, és
 8    3|      mindegyik végtagja úgy hatott, mintha csökevénye lenne csak valaminek,
 9    3|     nyomorék, fejletlen állapotban. Mintha a természetnek valami kísérleti
10    3|             lefelé görbülõ szájával mintha valami emberi indulatot,
11    3|     sötétbõl, és a fordulóknál néha mintha az elõbbihez hasonló férgek
12    3|           tudtam kivenni innen - de mintha felhõk között úszott volna.
13    3|         vízben, s elveszett szinte, mintha sehol se lenne vége.~Azonnal
14    4|            legfinomabb részleteket, mintha valami angol ligetben vagy
15    4|         szédítõ, hatalmas oszlopok, mintha örök idõkre szóló, égbe
16    4|          üvegablaka mögött látod: - mintha vékony, világossárga és
17    4|            a következõ pillanatban, mintha nem is hallanák, hogy beszélek,
18    4|  kiáltásokat - az egész olyan volt, mintha sokféle, egy ketrecbe zárt
19    4|       karomat, és olyan egyszerûen, mintha a világ legtermészetesebb
20    5|             ritka alkalom és újság, mintha, teszem föl, Londonban vagy
21    6|           és teljesebben fogta fel, mintha ugyanazt angolul magyaráztam
22    8|     összefecsegtem, az úgy hangzik, mintha az árnyék a fény szülõanyjának
23    9|            vallomásaimból is látja, mintha lelki, értelmi és érzelmi
24    9|            és ostoba állítás volna, mintha nálunk, a szárazföldön,
25   11|             pillanatra azt éreztem, mintha megszûnnék lenni, öntudatom,
26   11|    megnyugvás fogott el és bizalom, mintha a Napba néznék, a Napba,
27   11|            vetni magam, de a Bullok mintha kettõnk közé állt volna,
28   11|             a különös érzésem volt, mintha tõlem független, önálló
29   11|       tértem, elsõ érzésem az volt, mintha most érkeztem volna Capilláriába:
30   11|       közben Opula felém fordult, s mintha kegyelmesen és biztatóan
31   12| összefüggéstelen szavakat dadognak: mintha csodálatos látomások gyötörnék
32   13|       mindjárt arra következtetett, mintha odaát valami baj volna,
33   13|      cselekvést úgy kell tekinteni, mintha az a jövõben zajlana le.
34   13|         hozzuk, és úgy cselekszünk, mintha az ezerkétszáz év már elmúlt
35   13|              akik úgy akartak élni, mintha június harmadikán csakugyan