Fej.

  1  Inc|                                Férfi és nõ hogy érthetnék meg egymást? ~
  2    1|           pályafutásomat és beállításomat, hogy ezt megértse. Most, hogy
  3    1|                   hogy ezt megértse. Most, hogy talán németül s talán angolul
  4    1|                   és ekkor jutott eszembe, hogy sürgõsen beszélnem kell
  5    1|         visszakerült, bár udvariasan kért, hogy folytassam, kiestem a kerékvágásból,
  6    1|                egészet, abbahagytam. Igaz, hogy neki is mennie kellett aztán.
  7    1|            csakhamar elhallgattam, láttam, hogy másról beszél. S mert mindig
  8    1|                   beleestem abba a hibába, hogy jobban érdekel annak a személye,
  9    1|               inkább ezt is abbahagytam. S hogy ilyenformán ráfanyalodtam
 10    1|                 amit irodalomnak neveznek: hogy egyszerre mindenkinek mondjam
 11    1|                  azt igyekeztek kimutatni, hogy csak õk értenek engem, mert
 12    1|                   A genfi remete elmondja, hogy magányos sétája közben -
 13    1|                puritán -, csak azt láttam, hogy mellényem egészen iszamós
 14    1|                lett lecsurgó könnyeimtõl s hogy három órája állok egy helyben.”
 15    1|                   francia.~Eszemben sincs, hogy eszméim jelentõségét Rousseau-éhoz
 16    1|               Szerzõdés. Sietek bevallani, hogy evvel a Kétnemû Ember címû
 17    1|         embertársamnak, de most már tudom, hogy nem hallgatna végig, kénytelen
 18    1|                 elõbbitõl, miután remélem, hogy a Kétnemû Ember címû elvi
 19    1|                 akad, én nem ambicionálom, hogy a házasság és szerelem nagy
 20    1|             emlékébõl, amennyi elég hozzá, hogy ezt a Capillária címû munkámat
 21    1|                    magukat; õk már tudták, hogy a kibontakozás nagy mûvének
 22    1|                  egyszerû fogalomelemeket, hogy aztán természetes, egészséges
 23    1|                 mutatta ki a pszichológia, hogy egytõl egyig õrültek voltak -
 24    1|           berkeibõl, azzal a megokolással, hogy önök néha, ha kedvük szottyan,
 25    1|                  mind! Legfeljebb kiderül, hogy az irodalom nem is mûvészet -
 26    1|                    kísérni fogják útjában, hogy tolmácsolják õt, hasonlatokkal
 27    1|                    lesz belõle, nem tudom, hogy álljak fel a gondolattal
 28    1|               meglesz ennek a javaslatnak, hogy nekem alkalmas fordulatot
 29    1|           vigyázzanak, az idõ alkalmas rá, hogy ez a Biblia tökéletlenül,
 30    1|                     mindegyik alkalmas rá, hogy a leszûrt eredmény egy-egy
 31    1|                    nem is tudják magukról, hogy nincsen - agyrémnek, õrületnek,
 32    1|              annyit csúfolnak - nem tudom. Hogy magyarázzam meg, hogy értessem
 33    1|               tudom. Hogy magyarázzam meg, hogy értessem meg Önnel, mire
 34    1|                 Istent és a sugárzó napot, hogy egyebek közt ezt is megteremtette.
 35    1|                bûvölettel.~Mi történt hát, hogy eshetett, hogy nem így esett?~
 36    1|                történt hát, hogy eshetett, hogy nem így esett?~Mégis a németeknek
 37    1|                    németeknek volt igazuk, hogy önök, racionalisták, csak
 38    1|                     nem, egészen bizonyos, hogy nincs igazuk. Mert a Szõke
 39    1|               beáll: azzal a különbséggel, hogy a holdfényben fürdõ képes
 40    1|                  Hja, hja! Ez azt jelenti, hogy a nõ sátán és angyal egy
 41    1|                  angyal egy személyben, és hogy keserû meg édes az asszonyi
 42    1|               szeretnék egy eleven...~Azaz hogy álljunk meg csak egy pillanatra:
 43    1|                volt a valóság: úgy hívtam, hogy: én, és valami nagyon határozottat
 44    1|                híján akkor még nem tudtam, hogy a véglényen és a missing
 45    1|                 azért nem tudtam arról se, hogy emlõsállat vagyok, eleveneket
 46    1|         kellemetlen tapasztalatom az volt, hogy egy kislányt hoztak a rokonok,
 47    1|      illetlenségért), valószínûnek tartom, hogy Darwin és Haeckel nélkül
 48    1|                 magunktól rájöttünk volna, hogy emlõsállatok vagyunk, eleveneket
 49    1|            egyformán örültünk volna annak, hogy egymásnak örömet tudunk
 50    1|                    is meg vagyok gyõzõdve, hogy mindez így lett volna, ha
 51    1|                    a rokonok azon kezdték, hogy én álljak fel, és adjam
 52    1|                   lesz belõled, nem tudod, hogy a nõkkel udvariasnak kell
 53    1|                  kislányt, és igazam volt, hogy meggyûlöltem, mert abban
 54    1|    szétterpeszkedett a széken, és elvárta, hogy feladjam a kabátját, amit
 55    1|            gyûlöltem õt, mert azt mondták, hogy azért legyek hozzá gyöngéd,
 56    1|                  és arra gondoltam rögtön, hogy ha én õt pofon vágnám, leesne
 57    1|                   Persze késõbb megtudtam, hogy van valami egyéb oka is
 58    1|                   udvariasságnak, mint az, hogy a nõk gyöngébbek. De ez
 59    1|                segített semmi, azon kívül, hogy férfi voltam. Pedig hát
 60    1|                 biztattak, és magyarázták, hogy mit tegyek vele. Az egyik
 61    1|                   együttlét után kiderült, hogy életmódjukat, szemléletüket,
 62    1|               befolyásolta az a negatívum, hogy nekik nem kell a nõ, mint
 63    1|                    nõ, mint az enyémet az, hogy kell. A nélkülözéssel úgy
 64    1|                    baj, míg rá nem jöttem, hogy sárgára fogyott bõrömmel
 65    1|            visszatérve, hamar észrevettem, hogy a kísértõ én vagyok. A rokonok
 66    1|             rokonok egyre azt magyarázták, hogy milyen portéka a nõ, mire
 67    1|                   portéka a nõ, mire való, hogy kell bánni vele, és mikor
 68    1|               szakítottam velük, megértve, hogy nem tudják jóvátenni kettõnk
 69    1|                  megvetett ostobaságomért, hogy ez nem elõbb jutott eszembe -
 70    1|                   És most sejteni kezdtem, hogy minden bajnak a rokonok,
 71    1|                   az a másik, csak annyit, hogy hozzám hasonló nem sejtve
 72    1|               nevetett a garázda angyal -, hogy másoknak is ugyanígy súgta
 73    1|            másoknak is ugyanígy súgta meg, hogy másokat is ugyanígy vezetett
 74    1|            csiganyál az a felfedezés volt, hogy mások is tudnak a titokról,
 75    1|                     akit okom van vádolni, hogy Isten ajándékát, a legtisztább
 76    1|         leskelõdtek a fürdõzõ Zsuzsannára, hogy összehunyorítva, tárgyilagosan „
 77    1|                bennem a hajmeresztõ gyanú, hogy itt valami sorrendi hiba
 78    1|              képtelen és felismerhetetlen, hogy a századvég Zsuzsannájában,
 79    1|                 csak annyit állapítok meg, hogy az a kifestett szájú, borotvált
 80    1|                 pislog egyikrõl a másikra, hogy melyik az eredeti, melyik
 81    1|                akarja kitenni magát annak, hogy üvegnek megy neki. A harmadik
 82    1|                 szó e világon, mint arról, hogy minden, amit az ember elképzel,
 83    1|                  az agyamban. És rájöttem, hogy a két aggastyán nem hibás -
 84    1|                   az ablak elõtt ahelyett, hogy bemenne, van olyan vén szamár,
 85    1|           vargabetû után rugaszkodom neki, hogy megsúgjam Önnek felfedezésem:
 86    1|                   felfedezésem: jól tudom, hogy szavakba elmondva egy spontán
 87    1|                     egy igekötõn múlhatik, hogy a felfedezett puskapor útszéli
 88    1|           igazságot, aki csak arra ügyelt, hogy amit kimond, vagy leír,
 89    1|            Felfedezésem ugyanis abból áll, hogy az ember kétnemû.~Bármily
 90    1|         pontossággal. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem a kétnemû emberrõl beszélek,
 91    1|                elemzésrõl, mely kimutatta, hogy mindnyájunkban vannak férfi
 92    1|                     És nem arról beszélek, hogy a felsõbbrendû állat kétnemû.
 93    1|                  kétnemû. Mert azt tudtam, hogy a ló kétnemû, eleveneket
 94    1|                    tudtam ezt a dolgot. De hogy az ember éppen úgy kétnemû,
 95    1|                    valahogyan úgy kétnemû, hogy nem olvad össze eggyé, mint
 96    1|                 két szavunk van, aszerint, hogy általános emberi, vagy a
 97    1|               elõkelõség mértéke tehát az, hogy mennyire férfi, vagy mennyire
 98    1|                  ne feledkezzünk meg róla, hogy a kultúra tetején élõ nyugati
 99    1|               használjuk közös jelölésre - hogy a man és a l’homme szó közhasználatban
100    1|             percben, megfeledkezett arról, hogy nõ is van a világon.~Az
101    1|                 Persze hamarosan kiderült, hogy az egész alkotmány nem ér
102    1|                   a Törvény - de kiderült, hogy a nõnek például nem kell,
103    1|                   a Törvény - és kiderült, hogy a nõknek például gyöngének
104    1|                    Törvény -, és kiderült, hogy a nõk például nem keresik
105    1|                    a Törvény, és kiderült, hogy a nõk például nem vérengzõek.
106    1|                    a Törvény, és kiderült, hogy a nõk például nem kutatják
107    1|            feltevés, az a fából vaskarika, hogy a kettõs ember lényét is
108    1|                   világ, az nincs. Furcsa, hogy a fogalmak permutációjának
109    1|           permutációjának az a lehetõsége, hogy csak világ van, pedig ember
110    1|                    neki ijedtemben: lehet, hogy az anyámtól örököltem: az
111    1|                   érzésébõl született meg, hogy miként felelt a nõ a fajtájából
112    1|                    vagyok abban a tényben, hogy a férfiak verekszenek, öldösik,
113    1|          fölfogására való lelket ahelyett, hogy ápolnák az élet-étvágyat,
114    1| természettudományos bizottság hollómadara, hogy ez nem társadalmi jelenség,
115    1|                  örök természeti törvény - hogy a férfi szükségképpen alárendelt
116    1|                nõnek, a faj szolgálatában, hogy a nõ a központ, ami körül
117    1|                  ami körül rajzik a világ, hogy a nõ a tengely, a férfi
118    1|                  tengely, a férfi a kerék, hogy a nõ a virág és kehely és
119    1|                   férfi csak szürke porzó, hogy a nõ a csábító, a férfi
120    1|              csábító, a férfi a csábított, hogy a nõ önmagáért van, a férfi
121    1|                     a férfi pedig a nõért, hogy a férfi harcot folytat a
122    1|                 folytat harcot a férfiért, hogy a nõ a test, a férfi a lélek,
123    1|                   a test, a férfi a lélek, hogy a nõ a szépség, a férfi
124    1|                    bizonyítására ahelyett, hogy legalább a kakassal példálódzna.
125    1|            hasonlattal szemben áll a tény, hogy az ember úgy, ahogy van,
126    1|              tisztelet, talán irigység is, hogy embertársam, én-társam,
127    1|                Istenhez: mosolyog és örül, hogy él. Mert járván az utcán,
128    1|                  Ön talán beteges hajlamú, hogy szépséget vár a férfiaktól?
129    1|                 nem is várok, azt elvárom, hogy emberi méltóság tükrözõdjön
130    1|                   márpedig esküszöm Önnek, hogy ez az emberi, nem férfiúi
131    1|                 bennem azt a gyanút kelti, hogy inkább hasonlít az Isten
132    1|           megerõsíti az a tény, Kovács úr, hogy a szép és egészséges nõk
133    1|           barátkoznak, hanem egymással.~De hogy lehet az, hogy a század
134    1|               egymással.~De hogy lehet az, hogy a század asszonyembere boldogabb,
135    1|               férfiembere?~Egyszerûen úgy, hogy okos önzése legyõzte a férfi
136    1|                 kérdés formájában vet fel: hogy lehet élvezeti cikk, ami
137    1|                közti lényeges különbséget: hogy a rostélyos nem harap vissza,
138    1|              képtelenségbe és ostobaságba, hogy a nõ szerelmének más ára
139    1|                  szerephez az a kárpótlás, hogy míg férje sátánnak és vérszívó
140    1|                tûnõdve, csodálkozva nézte, hogy bolondul a férfi, hogy rontja
141    1|                     hogy bolondul a férfi, hogy rontja tulajdon esélyeit,
142    1|                  rontja tulajdon esélyeit, hogy dobálja le magáról a csábítás
143    1|                  csábítás minden eszközét, hogy ruházza fel a nõt vele -
144    1|                    vele - egy nõ bírásáért hogy vész össze egy férfi az
145    1|                   egy férfi meghódítására, hogy fog össze a nõ mindenkivel
146    1|                  megvetését, a férfivádat, hogy önzõ és kicsinyes, és csak
147    1|                 jának tudós alapgondolata, hogy az emberi fajta gyermekéveit
148    1|                 halhatatlan sorsnak nevez. Hogy a véráldozat, a Totem és
149    1|                    okvetlenül azt jelenti, hogy ezek örök és változhatatlan
150    1|        konstrukciójának jelentheti azt is, hogy nagyon közel vagyunk még
151    1|           feltárása döntõ bizonyíték arra, hogy haladunk a jövõ felé, hogy
152    1|                 hogy haladunk a jövõ felé, hogy fejlõdünk, hogy történik
153    1|                 jövõ felé, hogy fejlõdünk, hogy történik valami, hogy közeledünk
154    1|           fejlõdünk, hogy történik valami, hogy közeledünk valami messze
155    1|                 divatos jelszavára. Lehet, hogy aki békét akar, annak háborút
156    1|                 háborút kell viselnie - de hogy szerelem és nemi harc nem
157    1|              látjuk tisztán, de valószínû, hogy férfi és nõ alakját azért
158    1|                  azért vette föl az ember, hogy életörömhöz, szerelemhez
159    1|                     Annak a fogalmazásnak, hogy az ember vagy férfi, vagy
160    1|                nagy hátránya. Hátránya az, hogy a férfinak engednie kell
161    1|                    büszkeségébõl - elõnye, hogy módot ad neki önmagát kívülrõl,
162    1|                 más jutalmat nem vár, mint hogy õt jutalomnak tekintsd -
163    1|                Különös örömöm telik benne, hogy ismét nekem jutott a szerencse,
164    1|             társadalomban lehetõvé teszik, hogy férfi és nõ nemes összhangban
165    2|                 bizonyára csodálkozni fog, hogy annyi keserû tapasztalat
166    2|                véletleneknek köszönhettem, hogy imádott hazámat s forrón
167    2|            viszontláthattam Redriffben - s hogy esküvéssel tett fogadalmam
168    2|               szeretett nõmnek megígértem, hogy ezentúl békében és nyugalomban
169    2|             hatodízben is rászántam magam, hogy mint seborvos, részt vegyek
170    2|         mindenkorra lehetetlenné tehetnék, hogy családfõi hivatásomat, az
171    2|            házasélet legszentebb feladata: hogy engem férji hivatásomnak
172    2|                  kötelességének szentelte, hogy engem szüntelen és állandóan
173    2|                egyre azon fáradozott csak, hogy én azzal az önérzettel állhassak
174    2|              lemondó férfi öntudata nyújt.~Hogy engem ilyen eszményi férj
175    2|                 akarata mentett meg attól, hogy valamikor úgy beszéljenek
176    2|            Ilyenkor nem kímélt fáradságot, hogy visszaadja önbecsülésemet.
177    2|        önbecsülésemet. Figyelmeztetett rá, hogy itt meg itt még lehetne
178    2|                 vagy ruhát vásárolni neki, hogy ez ékességekkel bizonyíthassa
179    2|            igyekezett nekem alkalmat adni, hogy e tulajdonságokat vele szemben
180    2|                egyszóval, mindent megtett, hogy jó hírnevemet megõrizze.~
181    2|                     Lassanként el is érte, hogy kezdtek úgy emlegetni, mint
182    2|                   s éppen azon fáradozott, hogy Görögországot bekebelezze
183    2|              magamat is. A lángoló jelszó, hogy meg kell védeni gyönge nõinket
184    2|                    pillanatig se habozott, hogy ha kell, akár életemet is
185    2|                  célért. Õ maga buzdított, hogy csak vonuljak be minél hamarabb.~
186    2|                 kik a szent cél érdekében, hogy védtelen nõinket megvédelmezzük
187    2|                    nagyobb gondot okozott, hogy feleségemet és leánykámat
188    2|                    félelem tartott vissza, hogy azonnal a dicsõség mezejére
189    2|                 dicsõség mezejére siessek, hogy imádott nõmnek abból a csekély
190    2|            megrendült nyugalmamat. Rávett, hogy életemet egy ebben az idõben
191    2|         elõteremtése annyira kifárasztott, hogy 19...-ban önként jelentkeztem
192    2|                melynek az volt a hivatása, hogy katonai fedezettel fenntartsa
193    2|                    meg nekem, ha bevallom, hogy elõzõleg némi szesztartalmú
194    2|                 ezt be, mert elhatároztam, hogy mindent úgy mondok el, ahogy
195    2|             feleségemtõl, melyben értesít, hogy jól érzi magát, fogfájása
196    2|            tartanom semmi bajtól, feltéve, hogy én is elintéztem minden
197    2|                    Eszembe jutott ugyanis, hogy elfelejtettem befizetni
198    2|               sterlinget juttatott volna - hogy ezt a részletet legföljebb
199    2|            megvigasztalt az a meggondolás, hogy ez esetben viszont az említett
200    2|             véremet szívesen áldozom vala, hogy gyenge és védtelen nõit
201    2|           kiáltozott. Csakhamar megtudtam, hogy hajónkat német tengeralattjáró
202    2|                   s annyi idõnk volt csak, hogy huszadmagammal egy mentõcsónakba
203    2|                    között.~Számítottam rá, hogy csónakunkat felveszi valamelyik
204    2|                    démonának úgy tetszett, hogy szenvedéseim serlegét megtetézze:
205    2|                egyszer fölvetettem szemem, hogy búcsút vegyek az ég napfényes
206    2|                   nedûben - emlékszem még, hogy egészen naiv és fájdalmas
207    2|                  Én is kinyitottam számat, hogy a halált befogadjam, sõt -
208    2|                  volna tanulni a halaktól, hogy a víz alatt élni és lélegzeni
209    2|             éreztem magamat, s felismerve, hogy élek, azt gondoltam, hogy
210    2|                  hogy élek, azt gondoltam, hogy talán kihalásztak és valamely
211    2|                   Álmélkodva vettem észre, hogy szájammal szabályos lélegzõ
212    3|                    FEJEZET~Szerzõ megérti, hogy csodálatos módon élõ állapotban
213    3|               tenger fenekén. - ~Megindul, hogy tájékozódjék. - Különös
214    3|               kétségkívül megállapítottam, hogy élek és érzékelek, bár a
215    3|                 bizonytalan körvonalakkal. Hogy mindez honnan nyeri a világosságot,
216    3|               azonban meg kellett értenem, hogy bármilyen lehetetlennek
217    3|                 úrrá rajtam, s azt hittem, hogy most mindjárt meghalok,
218    3|                    most mindjárt meghalok, hogy pillanatnyi ébredésem a
219    3|                    a pillanatban rájöttem, hogy életben maradásom szoros
220    3|          mozgásokkal emelte mellkasomat, s hogy benne az oxigénnek és hidrogénnek
221    3|              percig tartott, míg rájöttem, hogy ezek az elemek nem szájamon
222    3|                amit az iskolában tanultam, hogy a víz alatt élõ állatok,
223    3|                 vízbõl. Nyilvánvaló tehát, hogy érthetetlen módon ilyen
224    3|             mûfülek is. Világosan éreztem, hogy nem lehet másról szó, s
225    3|                   gondoltam: elég különös, hogy a diadalmas emberi szellem,
226    3|                eddig még nem gondolt arra, hogy a végtelen óceán mélységét
227    3|                  meg voltam gyõzõdve róla, hogy ezúttal olyan országba kerültem,
228    3|           nyugtalan ösztön tette lehetõvé, hogy az útleírások történetét
229    3|                    gondolatom már az volt, hogy meg kell tudnom, milyenek
230    3|                lakják. Fel kellett tennem, hogy magas fejlettségû lények,
231    3|                     Úgy érveltem magamban, hogy a bennszülöttek nem is lehetnek
232    3|                    lehetnek messze: ahhoz, hogy még megfulladásom elõtt,
233    3|                 fél óra telhetett csak el. Hogy szemem a rejtelmes világossághoz
234    3|             magasba, megerõsítve gyanúmat, hogy értelmes lényektõl lakott
235    3|              hökkentem csak meg a csodára, hogy a tenger fenekén külön,
236    3|            ujjaimról. Azonnal felismertem, hogy hidrargirum van a kezemben,
237    3|                    mindez meggyõzött róla, hogy olyan mélységben vagyok,
238    3|               volna ki.~Abban a reményben, hogy hamarosan megtudok valamit,
239    3|               különös épülethez. Kiderült, hogy a gyûrûk szélén tenyér nagyságú
240    3|             mûvészi ornamenteket, jelezve, hogy nemcsak értelmes, de kulturált
241    3|                 állok szemben. Lehajoltam, hogy az egyik nyíláson bekukkantsak,
242    3|                     annyira meghökkentett, hogy percekig néztünk farkasszemet,
243    3|                     De rögtön észrevettem, hogy nem hal és nem kígyó - külön
244    3|             Lehetetlen volt megállapítani, hogy melyik végtagját használja
245    3|            használja helyváltoztatásra - s hogy vajon hasán kúszik-e, vagy
246    3|        lehetõségeket, vázlatos vonalakban, hogy aztán más állatokra alkalmazza -
247    3|              emberi is van. Mert bizonyos, hogy megdöbbenésem egyik fõ oka
248    3|          honfitársaimtól bocsánatot kérek, hogy ezt a furcsa rovart, ha
249    3|                 hasonlítottam - de tudjuk, hogy éppen a tenger állatvilága
250    3|         felocsúdtam. Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem a különös állatot (
251    3|        hányattatásaim közben hozzászoktam, hogy a kíváncsiság és tudásvágy
252    3|                  érzését keltette anélkül, hogy határozottan láthattam volna
253    3|                    kellett következtetnem, hogy az épület belül tele van
254    3|                ezekkel az élõlényekkel - s hogy most, idegen és különös
255    3|           vizsgálnak.~Abban a feltevésben, hogy majd elõbújnak megint, ha
256    3|               láttam, oly káprázatos volt, hogy lábaim gyökeret vertek.~
257    3|               velem - arra emlékszem csak, hogy lihegve és fuldokolva értem
258    3|              izgalmamban nem vettem észre, hogy valami akadályoz a futásban -
259    4|           Meglepetésem annál nagyobb volt, hogy az az anyag vagy fonál,
260    4|              közegben. Meg kell jegyeznem, hogy a világítás ebben az országban
261    4|                  teljesen elégséges ahhoz, hogy földi szemeimmel éppen úgy
262    4|               szólni. Egyelõre elég annyi, hogy végtelenül finom és tapinthatatlanul
263    4|             tapinthatatlanul síkos kellett hogy legyen az a szívós kötelék,
264    4|                  Azt kellett volna hinnem, hogy óriások lakják ezt a vidéket,
265    4|               abban a pillanatban éreztem, hogy kötelékeim meglazulnak.
266    4|             Ülõhelyzetbe emelkedtem, majd, hogy a szép látomás még egyszer
267    4|              nyelven, abban a feltevésben, hogy ismeretlen tartomány vendége
268    4|                    gyarmatra. Elmondottam, hogy Gulliver seborvos vagyok,
269    4|                  Gulliver seborvos vagyok, hogy tanulmányaimat a legjobb
270    4|                    egyetemeken végeztem, s hogy tagja vagyok az Angol Seborvosok
271    4|                   Academy. Végre közöltem, hogy nõm és gyermekem Redriff
272    4|                   és dédelgetett tagjai, s hogy mint katona szerencsém lehetett
273    4|                arcomat, meglepetve láttam, hogy az elõbb említett hölgyhöz
274    4|                    s könnyen suhantak oda, hogy észre se vettem. Meglehetõsen
275    4|                egymáshoz, s ha azt mondom, hogy egyik szebb volt, mint a
276    4|                tenni. Már-már azon voltam, hogy a nagyobb társaságra való
277    4|                  tekintettel hangsúlyozom, hogy meglepetésemben szerepet
278    4|            megillet - de be kell vallanom, hogy nem kisebb mértékben ejtett
279    4|                   hölgyek teste, amellett, hogy a finom és hajlékony idomaikra
280    4|                    Határozottan emlékszem, hogy már az elsõ pillanatban
281    4|                   pillanatban észrevettem, hogy az elõttem álló meztelen
282    4|                 Annyira el voltam kábulva, hogy talán órákig álltam volna
283    4|                 kell vallanom, azt vártam, hogy szokatlan külsõm - mert
284    4|                      mert hiszen bizonyos, hogy szárazföldi ember nem járt
285    4|                  ki e gyengéd lényekbõl, s hogy ha megszólalnék, akár szavakban,
286    4|                   elhalmoznak kérdésekkel, hogy honnan jöttem, mely csodálatos
287    4|                   csodálatos országból, és hogy ki vagyok, mint ahogy megszoktam
288    4|                  indulatszó.~Megpróbáltam, hogy megértessem magam: egy és
289    4|                    mintha nem is hallanák, hogy beszélek, megint a ruhámnak
290    4|                    Már ekkor megfigyeltem, hogy minden kiáltáshoz másféle
291    4|                    voltam kábulva, látván, hogy ügyet sem vetnek arra, amit
292    4|             kísérõm. Csak futtában láttam, hogy a falak mentén mindenféle
293    4|                bútor és csecsebecse áll, s hogy a folyosók gazdagon be vannak
294    4|                  tagját azon kaptam rajta, hogy dudorászva és szimatolva
295    4|            lenyelik. Akkor még nem tudtam, hogy ebben az országban minden
296    4|             pillantottam meg. Megértettem, hogy ebédre vagy vacsorára van
297    4|                 hiúságomat kissé sértette, hogy ilyen kis szenzációt keltettem -
298    4|                   vállat vontam és látván, hogy senki se szól, tüntetõen
299    4|                   belõle. Rémülten láttam, hogy amint egymás után a tányérokra
300    4|              vonagló rángásokban jelezték, hogy élnek. Mekkora volt meglepetésem,
301    4|              megtudni, mihez kezdjek vele, hogy szégyenben ne maradjak.
302    4|                asztal alá dobta.~Szokásom, hogy bármilyen vidéken járok,
303    4|                    ellene. Eszembe jutott, hogy az osztriga, amit elõkelõ
304    4|                    és borzongás fogott el, hogy azt hittem, elájulok. A
305    4|                   kiesett kezembõl. Lehet, hogy lázas torzítás túlozta ijesztõ
306    5|                kopoltyúval való lélegzést; hogy ismertem meg ennek az országnak
307    5|           országnak természeti törvényeit; hogy jöttem rá, sok félreértés
308    5|                   végre nyelvüket annyira, hogy utóbb a közvetlen érintkezés
309    5|           bizonyítottam nekik és magamnak, hogy magamhoz hasonló szárazföldi
310    5|                ember - s be kell vallanom, hogy az elsõ napokban sokat foglalkoztatott
311    5|     foglalkoztatott a hiú dicsõség tudata, hogy nekem adatott a ritka feladat,
312    5|                   hogyan gondoskodom majd, hogy szeretett hazám érdekeit
313    5|                kíváncsiságukat s általában hogy viselem magam, mint az érdeklõdés
314    5|                  minden keserûsége nélkül, hogy mindeme lelki elõkészület
315    5|           semmiféle jellel nem árulták el, hogy különösebb módon érdekelné
316    5|                  megpróbáltam még egyszer, hogy figyelmüket magamra vonjam.
317    5|                     Felálltam, s belátván, hogy nyelvük nem tartozik egyikéhez
318    5|              próbáltam elmagyarázni nekik, hogy távoli országból jövök és
319    5|                   jövök és legfõbb vágyam, hogy az útleírások történetét
320    5|                   szavak után észrevettem, hogy nem is figyelnek rám. Apró,
321    5|        fehérnemû-kereskedés ajtaja mögött, hogy aztán, mikor félóra múlva
322    5|                   megdöbbenve tapasztalod, hogy fogalma sincs már róla,
323    5|                    fogalma sincs már róla, hogy te éppen beszéltél valamirõl,
324    5|         alábbiakban röviden összefoglalok, hogy az olvasónak némi fogalmat
325    5|     magánszorgalomból tudtam meg, anélkül, hogy bárki is törõdött volna
326    5|                    azzal se igen törõdtek, hogy ott vagyok-e vagy sem.~Capillária,
327    5|                  arra enged következtetni, hogy egyike a föld legrégibb
328    5|           tenyészett az õskori állatvilág. Hogy maguk a bennszülöttek mikor
329    5|                   nehezen tudom kifejezni, hogy megértessem magam), legfõbb
330    5|                abban a csodálatos tényben, hogy az oihá-k mind egynemûek,
331    5|                  mind egynemûek, mégpedig, hogy alkalmam volt meggyõzõdni
332    5|                  férfiai azzal vádoljanak, hogy hamis és útleíróhoz méltatlan
333    5|                   halál. Vajha megértenék, hogy én, a szerény utazó és seborvos,
334    5|            magamnak méltóbb hivatást, mint hogy vitéz bajtársaimat, a hõs
335    5|                  mindezek hiányáért azzal, hogy szerény adataim, melyeket
336    5|                    bocsássuk meg hát neki, hogy durva és pallérozatlan tréfákat
337    5|                ezeket gyakran odáig viszi, hogy az már egyszerûen tiszteletlenség
338    5|               ismer.~Ilyen tréfák például, hogy vannak bizonyos fajták,
339    5|                majdnem mindig megtörténik, hogy a nõstény, ha szeme elé
340    5|                 szükséglete rákényszeríti, hogy párját felkeresse. Ugyanazt
341    5|             nõstényhez képest oly kicsiny, hogy tõle való félelmében állandóan
342    5|                    szerencséjének tekinti, hogy a nõstény fajfenntartásra
343    5|             esetben nem volna ideje hozzá, hogy dolgát elvégezze, mert kegyetlen
344    5|                 még fel annak igazolására, hogy az oihá-k királynõjének,
345    5|          csodálkozásának adott kifejezést, hogy mi ezt szimbolikusan úgy
346    5|            szimbolikusan úgy képzeljük el, hogy elõbb volt a férfi, Ádám,
347    5|                  ahogy egyedül lehetséges: hogy tudniillik kezdetben volt
348    5|                    tehetetlen sóvárgásban, hogy ismét egyesüljön a testtel,
349    5|              kitagadtatott.~Meg kell adni, hogy a királynõnek ezt a szörnyû
350    5|                 leszögezek. Arról van szó, hogy Capilláriában a hím, a másik
351    5|                   ha már most közlöm vele, hogy azok a kis szörnyetegek,
352    6|             körülmény biztosít e nyelvnek, hogy egy és ugyanannak a szónak
353    6|                   szülöttje a fölött érez, hogy él és lélegzik, és hogy
354    6|                    hogy él és lélegzik, és hogy szépsége és életöröme segítségével
355    6|                     e pontot felhasználom, hogy szóvá tegyem - az oihá-k
356    6|           ténykedésük is csak oda irányul, hogy az idegeknek és a léleknek
357    6|                   S ha tekintetbe vesszük, hogy a víznek, a levegõnél sûrûbb
358    6|           porcikáját: bátran elmondhatjuk, hogy az oiha születésétõl kezdve
359    6|                 illeti, egyelõre, anélkül, hogy bõvebben kitérnék arra a
360    6|                 csak annyit állapítok meg, hogy a szerelemnek náluk semmi
361    6|              odaadásában merül ki anélkül, hogy egy harmadik lénynek - gyermeknek -
362    6|                   lényegét úgy fejezni ki, hogy az ne tûnjék törvénytelen
363    6|              pillanatig se jutott eszembe, hogy az, amit hallok és látok
364    6|                  elõre kellett bocsátanom, hogy az olvasó megérthesse, miért
365    6|                most már restellek - ahhoz, hogy minden külsõ megismeréssel
366    6|               kötni.~Talán említettem már, hogy az oihá-k királynõje, Opula,
367    6|          barátságával, illetve megengedte, hogy közelében tartózkodjam s
368    6|                     ha tekintetbe vesszük, hogy mindaz, ami bennünket Európában
369    6|               közönyös. Hamar észrevettem, hogy õfelsége csak abban az esetben
370    6|          rózsaszínhez hasonló fülecskéhez, hogy a kiáramló lehelet állandóan
371    6|                testrészt. Késõbb rájöttem, hogy még biztosabb hatást érek
372    6|             bizonyos pontját - csodálatos, hogy e ponton keresztül sokkal
373    6|          segítségével.~Meg voltam lepetve, hogy e tökéletlen, csupa indulatszavakból
374    6|           megalázott és elnyomott nõk, az, hogy - amit restellek szinte
375    6|             kivétel nélkül részesedhetnek: hogy tudniillik mindegyik nemzet
376    6|                   az lett a következménye, hogy testileg finomabbak, szebbek
377    6|                maradt számukra egyéb, mint hogy az élet örömeit élvezzék,
378    6|                 örömeit élvezzék, anélkül, hogy annak fáradságaiból kivegyék
379    6|              minden idõben a kényszerûség, hogy ne azzal foglalkozzanak,
380    6|                 ellenében megengedik neki, hogy addig, ameddig dolgozni
381    6|                  abból élni, amiért éltek, hogy tudniillik szeretik és dédelgetik
382    6|                okozni.~Õfelsége kérdésére, hogy hát mik azok a foglalatosságok,
383    6|               élettörténetüket, elmondtam, hogy mint orvosok, ügyvédek,
384    7|                 talán el sem hiszik nekem, hogy Opula, az oihá-k királynõje,
385    7|                amihez folyamodnom kellett, hogy teljesen közönyös értelmét
386    7|                   lenézve rám, jelt adott, hogy elég, mindent tud, és hogy
387    7|                 hogy elég, mindent tud, és hogy remélhetek. Ez utóbbit nem
388    7|                   Ez utóbbit nem értettem, hogy mi összefüggésben van tárgyilagos
389    7|                beszélni.~Tudomásomra adta, hogy sok fölösleges dolgot beszéltem,
390    7|              megdöbbenésemre kijelentette, hogy az emberi fajta két nemének
391    7|                minálunk elnyomva a nõk, és hogy általában nem érti, mit
392    7|                    én elnyomatásnak. Igaz, hogy a mi nõink, ahogy leírtam
393    7|                    viszont az a benyomása, hogy a férfiaink még sokkal rosszabbul
394    7|              állította, annyira meglepett, hogy hevesen és haragosan tiltakozni
395    7|                   megkért, magyarázzam el, hogy gondolom, mire alapítom
396    7|            alapítom azt a meggyõzõdésemet, hogy a férfiak nálunk magasabb
397    7|              magasabb színvonalon állanak, hogy a fajtát õk képviselik és
398    7|              képviselik és reprezentálják, hogy a fajta fejlõdését õk készítik
399    7|                  élet irányában.~Boldogan, hogy nemem legdicsõbb szellemeirõl
400    7|                  megoldása lehetõvé tette, hogy földön, vízben és levegõben
401    7|               élõlény a Földön. Elmondtam, hogy évszázados munka eredményeként
402    7|                   rakták össze a téglákat, hogy felépítsék azt a hatalmas
403    7|         hatalmasabb lesz, s végre el kell, hogy érje a mennyboltot, trónját
404    7|                   betölteni és elfoglalni.~Hogy érzékelhetõvé tegyem ezt
405    7|                   harcol és emészti magát, hogy több és nagyobb legyen,
406    7|             érthetõ modorában megkérdezte, hogy néz ki az a több és nagyobb,
407    7|                    megpróbáltam elmondani, hogy ezt Ama Férfi egyelõre még
408    7|                 szent hivatásának tekinti, hogy közelebb férkõzzék hozzá
409    7|          összegyûjtöttek - lángoló hittel, hogy egykor, ha õ nem, valamelyik
410    7|            született férfi újra megmássza, hogy élete alkonyán, mire a tetejébe
411    7|              érzéket árult el.~Azt mondta, hogy ez a piramis, amirõl beszélek,
412    7|                nemsokára ott tartunk majd, hogy az újonnan született kõmûvesek,
413    7|                    erejük és idejük hozzá, hogy tovább építsék. Kezdhetik
414    7|                     Õ inkább azt ajánlaná, hogy mielõtt piramist kezdünk
415    7|           tehetséggel, amivel dicsekedtem, hogy az ember az egyre növekvõ
416    7|                 csak homályosan sejtettem, hogy honnan származik Capillária
417    7|                  émelygés nélkül gondolni. Hogy mi célból teszik, azt az
418    7|                    Annyi azonban bizonyos, hogy a bullok-ok, az oiha-társadalom
419    7|                  arra enged következtetni, hogy rettentõ anyagtömegre számítanak,
420    7|           számítanak, ami az alapokon kell hogy nyugodjék. Értek valamit
421    7|          építészethez, és megállapítottam, hogy mindaz, ami körülöttem volt,
422    7|                  most megmagyarázta nekem, hogy okoskodásom igen helyes
423    7|              alkalmas a benntartózkodásra. Hogy milyen magasra építenék
424    7|                    vállvonogatva elmondta, hogy egy beteg és szerencsétlen
425    7|                  akinek az volt a mániája, hogy tud a bullok-okkal beszélni,
426    7|             elpusztítottak, azt állította, hogy a bullok-ok egyszer elmagyarázták
427    7|                egyszer elmagyarázták neki, hogy mi a jelentõsége számukra
428    7|                  rögeszme gyökerezett meg, hogy a sûrû és folyós közeg (
429    7|                felszínét. Összeálltak hát, hogy tornyot építenek, ami odáig
430    7|                tovább.~Egyébként kiderült, hogy hasonló módon, a bullok-ok
431    7|                  fekete fonalat bocsát ki, hogy a gubó tömör és láthatatlan
432    7|                   meglepetésemre kiderült, hogy ugyanabból az anyagból való,
433    7|             oihák-kal együtt költöttem el, hogy milyen módon préselik ki
434    7|                    csak késõbb tudtam meg, hogy a bullok-velõ mint csemege,
435    7|                    Õfelsége közölte velem, hogy nyers állapotban és hizlalatlanul
436    7|           egyetemben. Õfelsége elmondotta, hogy a sütésre és evésre szánt
437    7|                növénnyel szokták hizlalni, hogy agyveleje kellemes ízû és
438    8|                  nyelvükön ez azt jelenti, hogy érti a szóval jelölt fogalmat),
439    8|                     tisztában voltam vele, hogy ezúttal nem a nõk társadalmi
440    8|            jellemrajzot azzal vezettem be, hogy a nõi szépségnek ekkora
441    8|                   önkéntelenül elismertem, hogy legfõbb jellemvonása és
442    8|             mondják). El kellett ismernem, hogy ez nagyrészt így van, ámbár...
443    8|        megszégyenítõ kifejezést, elárulva, hogy felismerni vélte a hasonlóságot
444    8|                   modorban adta értésemre, hogy válaszolnom kell.~Elmondtam
445    8|           válaszolnom kell.~Elmondtam hát, hogy a nõi szépség valóban nagy
446    8|             hirdetõ apostolai). Elmondtam, hogy ennek megfelelõen a testi
447    8|                 Felhasználtam az alkalmat, hogy a nõ alacsonyrendûségét,
448    8|               élettartalma abban merül ki, hogy mindenáron tessék a férfiaknak
449    8|                    egyik legnagyobb bûnét: hogy a nõt élvezeti tárgynak
450    8|            férfihiúság: természetes tehát, hogy a nõ, alacsonyabb értelmével
451    8|              irányát, arra törekszik csak, hogy azokat a pillanatnyi elõnyöket
452    8|                 szépsége biztosít anélkül, hogy az emberiség jövõjével törõdnék.
453    8|                 tettem azt az ellenvetést, hogy hiszen ez csak a társadalom
454    8|                megadva néki a lehetõséget, hogy ember legyen, hû társa a
455    8|                Sajnos azonban, azt látjuk, hogy ez csak addig van így, amíg
456    8|              nagyvárosokban él, jól tudja, hogy a szépség arisztokráciája
457    8|            férfiszem emelt ki a homályból, hogy mint szíveket behálózó démonok
458    8|                    sajnálatosnak tartom-e, hogy a szóban forgó házmesterleány
459    8|                 egyetemben, azt szeretném, hogy a nõk ne minél szebbek,
460    8|                  kérdés annyira meglepett, hogy hirtelenében nem tudtam
461    8|                szedtem össze magam eléggé, hogy a „nemek harcá”-ról beszélni
462    8|           félbeszakított és azt állította, hogy a „nemek harcá”-ra ezek
463    8|                 különben mindjárt sejtett, hogy mi, szárazföldi bullok-ok,
464    8|                egyszerûen onnan származik, hogy felismertük ezt az alárendelt
465    8|                 jelent) nem vesszük észre, hogy összecseréljük a tényeket.~
466    8|                    mikor magam elismertem, hogy ugyanazt az eredményt: gazdagságot
467    8|                egyszerûen azzal a ténnyel, hogy létezik - hogy tehát az
468    8|                    ténnyel, hogy létezik - hogy tehát az õ puszta létezése
469    8|                 nõt ért ezzel - az a tény, hogy él, egyben érdeme és joga
470    8|                  az élethez - természetes, hogy abból él, amiért él: az
471    8|                tárgyról beszélek, anélkül, hogy ezt külön megkérdezte volna,
472    8|                    egészen bizonyos benne, hogy a földi férfi, amikor általam „
473    8|                   bizonyos tekintetben.~De hogy lehet „élvezeti tárgy” valami,
474    8|                 cserébe” szerelmükért - de hogy nevezhetek „cseré”-nek olyan
475    8|                   élvezeteket, csak azért, hogy hajlandó belsõ örömöket
476    8|                 egyebet, mint azt a jogot, hogy - adhat? -: azt a különös
477    8|              fáradtság meg nem gyõzi róla, hogy kötelességet teljesített,
478    8|                  tehát: aki vesz, anélkül, hogy adna - az nem „élvezeti
479    8|                  jellemzi jobban, mint az, hogy fel akarja szabadítani a
480    8|               szabadítani a nõt, ahelyett, hogy önmagát szabadítaná fel:
481    8|                    vagy legalább utánozná, hogy fegyvereit ellesse, visszamaradottságában
482    8|                     míg összeszedem magam, hogy érveket gyûjtsek ellene,
483    8|                    Csak a kötelességérzet, hogy semmit sem szabad elhallgatnom
484    8|                  és tapasztaltam, ad erõt, hogy kövessem õt ezen az úton,
485    8|                   voltam meggyõzõdni róla, hogy ami adatot e kérdéssel kapcsolatban
486    8|             bullok-ok építenek oly célból, hogy elérjék a tenger felszínét.
487    8|             illatszerekhez. Különös dolog, hogy a bullok-ok, évezredes tapasztalat
488    8|                    ez az izgalom, anélkül, hogy az eredményt elõre látnák.
489    8|                   ezen a furcsa látványon, hogy ezek akarják õket megvédeni,
490    8|                amikor éppen arról van szó, hogy védekezniök kellene. Elvétve
491    8|                   oly célból fogtak hozzá, hogy létrát és hágcsót alkosson
492    8|             magukon, átabotába, oly módon, hogy ezer tökéletlen szerv zavarja
493    8|               szabad mozgásukat, ahelyett, hogy megmaradtak volna amaz egyetlen,
494    8|            mozdulatait, abban a reményben, hogy tetszeni fognak, és megfigyelték,
495    8|                   fognak, és megfigyelték, hogy amikor ebéd elõtt, fazékba
496    8|                   inkább versenyre kelnek, hogy melyik ugorjon elõbb a forró
497    8|             ábrándképben ringatva magukat, hogy nem az étvágy, hanem valami
498    9|                   vagyok utalva, tekintve, hogy odalent a tenger fenekén
499    9|                  írószerszámok hiányában), hogy Opula elõször érdeklõdött
500    9|                   emlékeztetni az olvasót, hogy az oiha-nyelv csupa indulatszóból