Fej.

 1    1|          szeretném, ha legalább annyi maradna meg ennek az órának
 2    1|      irodalom nem is mûvészet - annyi baj legyen. Ha nem mûvészet,
 3    1|      semmi más nem lesz belõle, annyi maradandó haszna és eredménye
 4    2| bizonyára csodálkozni fog, hogy annyi keserû tapasztalat ellenére
 5    2|     azonnal süllyedni kezdett s annyi idõnk volt csak, hogy huszadmagammal
 6    2|      átkozva a pillanatot, mely annyi szomorú tapasztalat után
 7    3|         s az utazó-ösztön, mely annyi balvégzetû szerencsétlenség
 8    4|   alkalom szólni. Egyelõre elég annyi, hogy végtelenül finom és
 9    7|       valamely viszonyba kerül. Annyi azonban bizonyos, hogy a
10    9|         a szó, s egy alkalommal annyi fájdalommal ejtettem ki (
11    9|         csak a déli órákban van annyi idõm, hogy társadalmi kötelezettségeimnek
12    9|  petéket raknak, mint a hüllõk. Annyi bizonyos, hogy a végtelen
13   10|         furcsa értelme szerint, annyi volna, mint önmaga és az
14   10|        formájában, az emberben. Annyi kell csak hozzá, hogy tisztában
15   11|     végzetes elhatározást, hogy annyi balsikerû vállalkozás után
16   13|      tulajdon dõreségemet, mely annyi keserves tapasztalat után,