Fej.

501    9|                  csupa indulatszóból áll), hogy felkeltettem úrnõm figyelmét
502    9|               Rövid habozás után rájöttem, hogy legjobb, ha példával magyarázok:
503    9|                 éltem, mindenki elismerte, hogy a kor hangulatának és szellemének
504    9|                 versengtek.~Elmondtam hát, hogy lelkes és tehetséges fiatalember
505    9|               hegyeket tudnék elmozdítani, hogy helyükön ismeretlen forrásokra
506    9|            csodálatos erõ. Nem tudtam még, hogy mi vár reám, de a szépnek,
507    9|                  szentháromsága biztatott, hogy elérem azt a világosságot,
508    9|             vagyontalan fiú. Elhatároztam, hogy magamévá teszem s õ, megsejtvén
509    9|                önzetlenül arra fordította, hogy az én erõmet, kitartásomat
510    9|                  bensõséges csacsogásokat, hogy milyen legyen a hálószoba,
511    9|                  én boldogan fogadtam meg, hogy meg fogom becsülni.~Ezután
512    9|                   szavára halkan felkelek, hogy szendergõ nõmet ne zavarjam:
513    9|          dolgozószobámba, ahol inasom vár, hogy feladja cipõimet. Megreggelizem
514    9|                    órákban van annyi idõm, hogy társadalmi kötelezettségeimnek
515    9|                  kikocsikázott a sétányra, hogy társadalmi állásunknak -
516    9|            állásunknak - mely megköveteli, hogy a nõ megmutassa magát és
517    9|                   csókra a kezét örömében, hogy mindenkinek tetszett. Ebédhez
518    9|                   s mikor belép, felállok, hogy a széket alája toljam, míg
519    9|                  jó modort, és irigyelnek, hogy ilyen szép és elõkelõ nõt
520    9|                 legszentebb kötelességét - hogy mindig szép és kívánatos,
521    9|             Elmondtam még úrnõmnek azt is, hogy boldogságom természetesen
522    9|            kísértõknek el kellett ismerni, hogy abban a harcban, amit egy
523    9|               kimenetelû.~Beszéltem arról, hogy ezekben a nehéz idõkben
524    9|              csodálatos kérdést tette fel, hogy Strindberg milyen fehérnemût
525    9|               engedelmeskedtem: elmondtam, hogy Strindberg toalettjével
526    9|                    és nadrággá, oly módon, hogy a meztelen test két természetes
527    9|             vágyainak ingerlése oly módon, hogy a nõ illatos és letépni
528    9|               szemében.~Opula megjegyezte, hogy szeretné, ha kevesebb hasonlattal
529    9|               felismerni, s azt állította, hogy a hasonlatokkal éppen úgy
530    9|                   aki azt mondja a vajról, hogy „olyan, mint a mandula”,
531    9|               mandula”, vagy a manduláról, hogy „olyan, mint a vaj”, mert
532    9|                      mert nem bízik benne, hogy az áru önmagáért beszél,
533    9|               ruhákra van szükségük ahhoz, hogy virágnak vagy gyümölcsnek
534    9|                     Csak azt nem érti még, hogy van az, hogy amikor megtaláltak
535    9|                 nem érti még, hogy van az, hogy amikor megtaláltak engem,
536    9|                    Most végre megértettem, hogy Opula engem nem tart bullok-nak,
537    9|                     nem volt okom remélni, hogy akkor is szóba állana velem
538    9|                érdeklõdésére, ha megtudná, hogy lényegben közelebb állok
539    9|            oihá-nak tartott, számított rá, hogy meg fogom érteni õt s hogy
540    9|                 hogy meg fogom érteni õt s hogy végeredményben megegyezünk,
541    9|                  engem kényszerítettek rá, hogy átöltözzem! Ebbõl megtudta
542    9|          átöltözzem! Ebbõl megtudta Opula, hogy a mi bullok-jaink testileg
543    9|                származás titka; megtudtam, hogy természetrajzi és élettani
544    9|               megkövetel: távol áll tõlem, hogy illetlen részletekkel háborítsam
545    9|              legtöbben nem is tudnak róla, hogy a magzat fogamzásához egyéb
546    9|                 sikerült csak megtudnom -, hogy azok az oihá-k, akiknek
547    9|                 salakjából kelnek életre - hogy egymás között szaporodnának,
548    9|                  sikerült eddig kimutatni, hogy eleveneket szülnek-e, avagy
549    9|                    hüllõk. Annyi bizonyos, hogy a végtelen tengerfenéknek
550    9|               természetûeknek bizonyultak, hogy mikor Opulá-val közöltem
551    9|                   õket, abban a reményben, hogy mint egy capilláriabeli
552    9|                 vállat vont, azt mondotta, hogy lehetséges, amit mondok,
553    9|                  annyit ismernek el róluk, hogy az oihá-k szaporodását stimuláns
554    9|                    kis bullok-ok, érthetõ, hogy az oihá-k, akik nem kedvelik
555    9|                  fejlõdésnek. Innen a hit, hogy a tengerfenék salakja öklendezi
556    9|              szerint, azt lehetne mondani, hogy az oihá-k és bullok-ok ugyanolyan
557    9|                 vonatkoznak, azt állítani, hogy egy oiha és egy bullok úgy
558    9|            kimutatni holmi hóbortos tudós, hogy az emberi méltóságot nem
559   10|                  kérdésnek, ami, amellett, hogy világosan meg lehetett érteni,
560   10|                    hitemmel és tudásommal, hogy hosszú idõbe tellett, míg
561   10|               annyira, amennyi ahhoz kell, hogy az ember gondolatait rendbe
562   10|           látogatott éppen, és megengedte, hogy elkísérjem. A villódzó,
563   10|            kísérlete egyetlen gondolatnak, hogy elérjék egyszer ama tenger
564   10|                   újra megfeledkezve róla, hogy céljukat soha el nem érhetik.
565   10|          nézegetett körül és kijelentette, hogy ez az épület, az oihá-k
566   10|                értesíteni fogja barátnõit, hogy jöhetnek a füstölõkkel.~
567   10|                    magyarázva, hozzátette, hogy e kis lények között vannak
568   10|                  arra enged következtetni, hogy e kis szörnyetegekben él
569   10|             utánozva õket, értésemre adta, hogy „vallásosaknak”, „hívõk”-
570   10|                    eddig érthetetlen volt: hogy miért nem ismeri fel a bullok
571   10|                   harcol ellene, ahelyett, hogy egymást marcangolja. A bullok
572   10|           áldozatot mutat be neki mûvével, hogy kiengesztelje és meghallgatásra
573   10|                    pillanatokban, remélve, hogy felgyújtják vele hölgyük
574   10|                   el és kértem Opulá-t is, hogy vesse tekintetét inkább
575   10|                 Felhasználtam az alkalmat, hogy jelképezzem velük azt, ami
576   10|                    lények tornyot emelnek, hogy elérjék - ti mindannyiszor
577   10|                nézett rám, és megjegyezte, hogy térrõl és idõrõl olyan kiáltásaim
578   10|                  legjobb esetben, feltéve, hogy valamelyik tornyot egyszer
579   10|                  amit elõadtam, azt látja, hogy ugyanolyan ostobák (boldogtalanok),
580   10|               talán, ennyi az egész és az, hogy helyzetüket, ha lehet, még
581   10|         Capilláriában a bullok-tenyésztés. Hogy a mi bullok-jaink csövekbe
582   10|                    ezt így, nem tûrvén el, hogy fizikai mivoltuk fitogtatásával
583   10|      bebizonyíthatja, saját vallomásomból, hogy a mi szegény bullok-jaink
584   10|                    az öntudatlan érzésnek, hogy alulmaradtak.~Egészen elhûlve
585   10|         felfogásában. Elismertem, úgymond, hogy a „nõkérdés”-sel, ahogy
586   10|                     foglalkoztak minálunk: hogy tehát e kérdésnek a megoldásához,
587   10|                  szorgalom és erõfeszítés. Hogy van az, hogy a nõi lélek
588   10|                  erõfeszítés. Hogy van az, hogy a nõi lélek rejtélyét mindig
589   10|                 azzal akartam bizonyítani, hogy íme, még önmagukat se tudják
590   10|               tudják meghatározni - ahhoz, hogy fogalmunk legyen róluk,
591   10|               alapon azt is lehet mondani, hogy az Isten alacsonyabb rangú
592   10|                   hívõ tisztában van vele, hogy az õ hallgatása és a mi
593   10|                    és ember közt fennáll - hogy nekünk szükségünk van Istenre,
594   10|               reánk.~Határozottan állítja, hogy a mi nagy nõismerõink szívesebben
595   10|                   aljasságát abban látják, hogy szívesebben élik a maguk
596   10|             mintsem azon törjék a fejüket, hogy Strindberg milyen ember
597   10|           Strindberg milyen ember lehet és hogy lehetne õt boldoggá tenni,
598   10|                  Egyébként is úgy látszik, hogy minden hóbortos elméleten
599   10|                lakik a mi bullok-jainkban, hogy nõkké lehessenek õk is, „
600   10|             tornyaikat. Magam ismertem el, hogy a nõies férfiakat jobban
601   10|                   homályos ösztönt nemcsak hogy nem cáfolja meg, de inkább
602   10|                      azzal a különbséggel, hogy míg a nõk egymást éppen
603   10|                  öltözteti fel, elannyira, hogy felmerül a kérdés, ha már
604   10|                     Hiszen, ha azt hinnõk, hogy a nõnek lelkileg is ugyanakkora
605   10|                tréfásan használjuk a szót, hogy a nõ ennek és ennek osztotta „
606   10|                    harcba ellene, érezvén, hogy önmaga, felséges emberi
607   10|                    oly megdöbbentõen szép, hogy torkomon akadt a szó. Néhány
608   10|                   lábadat, mely arra való, hogy elmozdítsa testedet állóhelyérõl,
609   10|                  vasúttal és repülõgéppel, hogy ezerszer tökéletesebben
610   10|                     Annyi kell csak hozzá, hogy tisztában legyünk vele:
611   10|                    utolérni.~- Képzeld el, hogy a fül fellázadna az ember
612   10|                 reménytelen erõlködésében, hogy láthasson, megsüketül. És
613   10|             zavarod s nem kényszeríted rá, hogy egyébbel foglalkozzék, mint
614   10|                       az a feszült ösztön, hogy megismerjem az igazságot...
615   10|           legtökéletesebb része is. Avagy, hogy hívjátok ti odaát - én-nek
616   10|                   hívod, ugye, elismervén, hogy nem te vagy az, csak egy
617   10|                  el - s majd jön új lélek, hogy új örömre serkentse halhatatlan
618   11|                 tanultak. Most már tudtam, hogy õk voltak azok, akik, mikor
619   11|                hozzánk, ki a szárazföldre, hogy egyesüljenek velünk a közös,
620   11|                  mellembõl. Ekkor éreztem, hogy valaki ajkamra teszi a kezét.~
621   11|                megfoghatatlanul szép volt, hogy pillanatra azt éreztem,
622   11|                     feloszolna és eltûnne, hogy helyet adjon ennek az egyetlen
623   11|                   világosan éreztem ekkor, hogy inkább akarom errõl az arcról
624   11|              akarom errõl az arcról tudni, hogy van és világít fölöttem,
625   11|              világít fölöttem, mint tudni, hogy élek - hogy ennek inkább
626   11|                    mint tudni, hogy élek - hogy ennek inkább kell lenni,
627   11|                  éreztem, észre se vettem, hogy beszélek, dadogok valamit,
628   11|                vagy, akirõl mindig tudtam, hogy van - odafönt, a Földön,
629   11|             napsütésben. Én mindig tudtam, hogy az Isten jelen van valahol,
630   11|                mint a fény. Azt is tudtam, hogy rejtõzködik, fûben és fában -
631   11|           rejtõzködik, fûben és fában - és hogy megtalálom, ha nagyon odafigyelek.
632   11|                    megtaláltam magamban és hogy én vagyok az. De most már
633   11|                    nem tudom, mit higgyek. Hogy én vagyok-e az, vagy te -
634   11|              vagyok-e az, vagy te - lehet, hogy te vagy az. Engedd, hogy
635   11|                   hogy te vagy az. Engedd, hogy megcsókoljam libegõ aranyhajad,
636   11|                 hajolni - és én már tudom, hogy lehajolni nem szabad. Mondd
637   11|         lealjasodni hozzád - hiszen tudom, hogy közönyös vagy, és nem törõdsz
638   11|              állatokhoz - érted? Nem igaz, hogy én ezt akartam, nem igaz,
639   11|                  én ezt akartam, nem igaz, hogy egy vagyok velük - ó, én
640   11|                  amit te hirdetsz anélkül, hogy szólnál: hogy szépség, jóság
641   11|            hirdetsz anélkül, hogy szólnál: hogy szépség, jóság és igazság
642   11|                   igazság egy és ugyanaz - hogy nem lehet jó és nem lehet
643   11|                 mélységbõl és a homályból, hogy azt érezd, amit én, mert
644   11|                    koporsód fedelét. Kell, hogy visszaadjam neked ezt a
645   11|                  mert meg voltam gyõzõdve, hogy nevet. Rettenetesen fel
646   11|                    voltam indulva, vártam, hogy magamhoz térjek az õrületnek
647   11|                  Mit mondjak az olvasónak? Hogy értessem meg magam, hogy
648   11|                   Hogy értessem meg magam, hogy illetlennek ne gondoljanak,
649   11|                   volt felvilágosítani õt, hogy nem vagyok oiha, még abban
650   11|                   kettõnk közé állt volna, hogy most már nyíltan, fenyegetõn,
651   11|                    nem tagadhattam tovább, hogy lényegileg ahhoz a megvetett
652   11|                  házépítésre jó - éreztem, hogy Opula szemében végleg elvesztem,
653   11|              szemében végleg elvesztem, és hogy soha bizalmára nem méltathat
654   11|           Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy itt hagyjam Capilláriát,
655   11|               körülírt tárgy nem engedett. Hogy értessem meg magamat illõképpen
656   11|                    nem szabad elfelejteni, hogy vízben tartózkodtam másfél
657   11|                    tudom - de úgy rémlett, hogy egy hatalmas Bullok ragadott
658   11|                    vagy akirõl azt hittem, hogy hatalmamban tartom s most
659   11|                    bevallottan mutatta ki, hogy arra kell mennem, amerre
660   11|                vezet. Kínlódva erõlködtem, hogy leüljek, vagy másfelé forduljak.
661   11|                   vízen keresztül.~Tudtam, hogy épp ellenkezõ irányban kellene
662   11|               kellene menekülnöm, éreztem, hogy vesztembe rohanunk. Egy
663   11|                  zakatolt... és nem tudom, hogy még mi történt, mit mûvelt,
664   11|                     Néhány pillanat múlva, hogy életjelt adtam magamról,
665   11|              magamról, felemeltek anélkül, hogy kezeimet vagy lábaimat feloldották
666   11|                közönyömben is bosszantott, hogy ugyan miféle képzettársítás
667   11|              egymást. Opula azt állította, hogy félrevezettem õt, valami
668   11|               mûvészettel elhitettem vele, hogy abban az országban, ahonnan
669   11|                   Miután azonban kiderült, hogy lényegben bullok vagyok,
670   11|               volna, nem tartja helyesnek, hogy közöttük éljek, és megfertõzzem
671   11|                melyek közül választhattam, hogy melyiket óhajtom elszenvedni.
672   11|                    szó, mit akarok inkább: hogy mint bullok-ot, Opula születésnapjára
673   11|                  Érdekes, de úgy látszott, hogy az oihá-k felfogása szerint
674   11|                 oly finom és gyengéd volt, hogy pillanatra kísértésbe estem,
675   11|            bejelentettem a Törvényszéknek, hogy inkább az életfogytiglani
676   11|                   a végzetes elhatározást, hogy annyi balsikerû vállalkozás
677   11|                 mély álomban történhetett, hogy nagy faládába csuktak, és
678   11|               néztek rám, és serkentettek, hogy én is dolgozzam.~ ~
679   12|                  híján egyetlen érdeme az, hogy hûen és lelkiismeretesen
680   12|                   annak a tüzetes leírása, hogy miként szoktam meg a furcsa
681   12|                   szörnyetegek társaságát, hogy szerettem meg õket, hogy
682   12|                   hogy szerettem meg õket, hogy fedeztem fel lelküket s
683   12|                annak sok jó tulajdonságát, hogy tanultam meg nyelvüket,
684   12|                    nyelvüket, szokásaikat; hogy lettem, eleinte kényszerítve,
685   12|            társadalmuknak hasznos tagjává; hogy gyõztem le bizalmatlanságukat
686   12|                  beavatottak tudták rólam, hogy az oihá-k közül kerültem
687   12|                   méltán kívánhatja tõlem, hogy ne untassam õt érzelmi életem
688   12|                   csak annyit jegyzek fel, hogy magam voltam hibás benne,
689   12|                   és szerencsétlenné tett, hogy búskomorságomban valóban
690   12|              beszélek hát inkább, remélve, hogy hasznossá tehetem magam,
691   12|                   adott lehetõséget utóbb, hogy társadalmi osztályomból
692   12|                 vezetõk gondoskodtak róla, hogy minden egyéni munka összhangban
693   12|                szükség, mert az a veszély, hogy valamelyik közeli torony
694   12|          fantasztikus eredményeket hozott. Hogy a következõkrõl az olvasó
695   12|                bullok-oknál az a probléma, hogy egy szemet, egy májat, egy
696   12|                    agyvelõt kicseréljenek, hogy egy tüdõ helyébe két vesét
697   12|                   két vesét ültessenek át, hogy két agyvelõt kicseréljenek,
698   12|         kicseréljenek, vagy félbevágjanak, hogy szárnyakat, uszonyokat növesszenek
699   12|           növesszenek más szervek helyébe, hogy egy hal kopoltyúját beleillesszék
700   12|                    úgy kezdett formálódni, hogy kettõs célt szolgáljon:
701   12|                    úgy voltak szerkesztve, hogy robbanóanyaggal megtöltve
702   12|                  dobhártyák úgy alakultak, hogy szükség esetén rettenetes
703   12|         meghosszabbították és kihegyezték, hogy szúrni is lehessen velük;
704   12|                     még fokozta az a tény, hogy ezt az összetartozást széthúzás
705   12|                  mûvészetet, s kimutattam, hogy milyen nagyszerû eredménnyel
706   12|               társadalomnak haladnia kell, hogy az ösztön és akarat tényét
707   12|                    a pontra érve, örültem, hogy az egész beszélgetés alatt
708   12|                     s feldobtam a kérdést, hogy állunk mindezek után a goncsargó-val,
709   12|          csodálkozásának adott kifejezést, hogy olyan mûvelt és felvilágosodott
710   12|                   vagy misztikus feltevés, hogy valami csodálatos felsõbb
711   12|                   a maga részérõl anélkül, hogy hitetlen vagy tagadó szellem
712   12|                     meg van gyõzõdve róla, hogy az effajta transzcendens
713   12|          fejlõdéstörténet kezdi kimutatni, hogy a goncsargó-nak nevezett
714   12|              fordulna. Nagyon természetes, hogy a naiv õsbullok ezeket a
715   12|              ismételten biztosított engem, hogy oihá-k nincsenek. Ezek a
716   12|             gyötörnék õket. Meg kell adni, hogy a fent említett ingerek
717   12|                   magyarázta tovább Xa-ra, hogy a költõknek és mûvészeknek
718   12|              szabad nézni, ha azt akarjuk, hogy ezeknek a bullok-oknak mûködését
719   12|                   kell szem elõtt tartani, hogy egyre szélesebb rétegeket
720   12|                 amiket oihá-knak neveznek, hogy egykor hasznos, munkás tagjai
721   13|                    tornyok, az volt a vád, hogy túlépítkeztünk, túl sok
722   13|                   elvégre kívánatos volna, hogy két-három torony közös államfõ
723   13|               nyelvtudósai azt követelték, hogy a bullok-társadalom nagy
724   13|              minden bajnak az volt az oka, hogy az „én” névmás vonzatait
725   13|           kipusztítását is: azzal érvelve, hogy a „miénk” szó feleslegessé
726   13|                  Konzervatív pártja azzal, hogy az „enyém” szót elõbb ismeri
727   13|             jelentkeztek, akik kimutatták, hogy a bullok-ok eddig rengeteg
728   13|                   munkát pazaroltak azzal, hogy emeletenként építették fel
729   13|                  végre valaki rá nem jött, hogy nem ér az egész semmit,
730   13|             kerekedett azzal a programmal, hogy minden jelen idõben történõ
731   13|                    pontosan kiszámították, hogy ezerkétszáz év múlva szükségképpen
732   13|                  fogják enni, nyilvánvaló, hogy nagy idõt takarítunk meg,
733   13|                 fenntartva álláspontjukat, hogy a számítás azért tökéletes
734   13|                    követelni a tudósoktól, hogy megmondják, milyen idõ lesz
735   13|                felfogást tûzte zászlójára, hogy miután a jövõt nem lehet
736   13|                   nyúzták le egymás bõrét, hogy a bullok nem oktalan, vérengzõ
737   13|                    elõtt, bebizonyították, hogy egy bullok értékét, erkölcsi
738   13|             szempontból, az határozza meg, hogy ki volt az apja és az anyja:
739   13|                  volt az apja és az anyja: hogy õ maga kicsoda, vagy hogy
740   13|                  hogy õ maga kicsoda, vagy hogy õ egyáltalában a világon
741   13|               bízunk a versenyzõ lovakban, hogy milyen családból származtak.
742   13|             következtetni lehet, aszerint, hogy hol születtek: ezt aztán
743   13|                   a bullok-okat, kiderült, hogy a haj, a fül, a körmök növése,
744   13|    Elõrehajlófülcimpásak között, kiderült, hogy vannak, akiknek szemölcs
745   13|             osztani az egész bullok-ságot, hogy hatásosan vívják meg a nagy
746   13|                     s így láttam utoljára: hogy azóta mi történt, nem tudom:
747   13|              megbízottja, és felszólított, hogy mint az oiha-kérdés ismerõje,
748   13|                     s már-már azon voltam, hogy letépve kopoltyúimat, megrövidítem
749   13|           tagjaimban, mely elégséges volt, hogy a tenger felszínére kidobjon.
750   13|            kalandjaim iránt, vettem észre, hogy nem az vagyok, aki voltam.
751   13|               megdöbbentették a jó embert, hogy a hajó orvosát kérte, vizsgálna
752   13|            kiszöktem a városba. Megtudtam, hogy Franciaországban vagyok,
753   13|          történetét. Bûnbánóan meggyóntam, hogy a bullok-ok közt való szenvedésektõl
754   13|              rögeszme lett úrrá fölöttem - hogy nem leszek férfi többé,
755   13|                  vagy ha igen, csak azért, hogy felvegyem a harcot az emberi