Fej.

  1    1|               Most, hogy talán németül s talán angolul is megjelenik,
  2    1|            láttam, hogy másról beszél. S mert mindig beleestem abba
  3    1|             inkább ezt is abbahagytam. S hogy ilyenformán ráfanyalodtam
  4    1|              volt, annak támaszkodnia. S félig önkívületben, megálló
  5    1|              lett lecsurgó könnyeimtõl s hogy három órája állok egy
  6    1|          egytõl egyig õrültek voltak - s nem akadt, aki így tette
  7    1|           tisztázásával is bíbelõdnek, s evvel érdemetlenné váltak
  8    1|                különleges háziállatot. S az egymást követõ századok
  9    1|            hazugabb tud lenni nálatok, s hatalmába kerít benneteket,
 10    1|               nyilvánosságra, Gulliver’s Travels címen a Lilliputban,
 11    1|            jámbor és becsületes hûsége s ama lángoló hazaszeretet
 12    1|             tiszta szeretet tünteti ki s teszi eléggé nem ajánlható
 13    1|             viszonyának boldog örömeit s mindazokat a bölcsen felállított
 14    2|            keserû tapasztalat ellenére s miután csak a legcsodálatosabb
 15    2|     köszönhettem, hogy imádott hazámat s forrón szeretett családomat
 16    2|          viszontláthattam Redriffben - s hogy esküvéssel tett fogadalmam
 17    2|            életemet fenyegetve egyszer s mindenkorra lehetetlenné
 18    2|               akinek sokan udvaroltak, s szerették volna elvenni
 19    2|                szerették volna elvenni s õ, miután számot vetett
 20    2|       választott, hozzám kötve sorsát, s nekem ajándékozva azt az
 21    2|           legszebb ékessége: a feleség s család iránt táplált mindent
 22    2|           keresztényi tulajdonságokra: s igyekezett nekem alkalmat
 23    2|      elkészülve az emberi gonoszságra, s éppen azon fáradozott, hogy
 24    2|       önérzetemnek teljesen megfelelt, s ismét visszaadta már-már
 25    2|        mivoltomra, kissé nehezen ment, s igen magas évi befizetéssel
 26    2|          hazámnak szomorú helyzetével, s az olvasó csak úgy bocsáthat
 27    2|            magának igen jutányos áron, s így nem kell tartanom semmi
 28    2|           juttathatom el a társulatnak s így, ha közben halálos szerencsétlenség
 29    2|              befizetések kárba vesznek s nõm egy pennyt se kap. Nagyon
 30    2|              nõm szemrehányó tekintete s fájdalmamban hangos kiáltozásban
 31    2|              azonnal süllyedni kezdett s annyi idõnk volt csak, hogy
 32    2|              aztán széttártam karjaim, s csendesen átadtam fáradt
 33    2|                amint orromhoz ütõdött, s riadtan hõkölt vissza. Én
 34    2|              közegben éreztem magamat, s felismerve, hogy élek, azt
 35    2|            kígyók és gyíkok suhantak - s karomat felemelve, éreztem
 36    2|              suhogás támadt mellettem, s odatekintve, az elmosódó
 37    2|             halvány és lágy hátterébõl s mintegy összefolyva a láthatárral,
 38    3|              rémület lett úrrá rajtam, s azt hittem, hogy most mindjárt
 39    3|        mozgásokkal emelte mellkasomat, s hogy benne az oxigénnek
 40    3|                lélegzenek be, mint mi, s tüdejük is van: csakhogy
 41    3|             hogy nem lehet másról szó, s emlékszem, még ilyenfélét
 42    3|       tökéletesebb fület szerkesztett, s a légcsavarral felhõk közé
 43    3|         megoldották. Kalandos hajlamom s az utazó-ösztön, mely annyi
 44    3|            okozója volt már életemben (s amelynek elnézését csak
 45    3|                idõt vehettek igénybe - s azóta legfeljebb fél óra
 46    3|          használja helyváltoztatásra - s hogy vajon hasán kúszik-e,
 47    3|                ami a magas homlok alól s a bozontos szakáll fölött
 48    3|              ezekkel az élõlényekkel - s hogy most, idegen és különös
 49    3|           lebegett körülötte a vízben, s elveszett szinte, mintha
 50    3|                keresztül akarja törni, s egyszerre belegabalyodik.~ ~
 51    4|            ennek az egyenletes fénynek s így az árnyék Capilláriában
 52    4|                 fõúri hölgynek néztem, s nem tudván, asszony-e vagy
 53    4|         körülöttem a lila fényû vízben s abban a pillanatban éreztem,
 54    4|         állottunk. Meghajtottam fejem, s ebben a helyzetben, a különös
 55    4|            angol egyetemeken végeztem, s hogy tagja vagyok az Angol
 56    4|                irodalmát gazdagítottam s nem felejtkeztem meg a pályadíjról
 57    4|         kedvelt és dédelgetett tagjai, s hogy mint katona szerencsém
 58    4|            körülöttem: oly nesztelenül s könnyen suhantak oda, hogy
 59    4|               hasonlítottak egymáshoz, s ha azt mondom, hogy egyik
 60    4|             széttárta habos köpenyét - s a következõ pillanatban
 61    4|             láttam. Ennek a hölgynek - s mint kiderült, mindazokénak,
 62    4|            középen egy rózsaszín folt. S amellett az egész, úgy,
 63    4|                szív ritmikusan lüktet, s mindez együttvéve tökélye
 64    4|                ki e gyengéd lényekbõl, s hogy ha megszólalnék, akár
 65    4|      kíváncsiságuknak adnak kifejezést s elhalmoznak kérdésekkel,
 66    4|               értelmes dolgot mondott, s most már tudni lehet, kicsoda.
 67    4|              bútor és csecsebecse áll, s hogy a folyosók gazdagon
 68    4|        legyûrtem tehát ellenszenvemet, s felemelvén a tányérom mellé
 69    5|        szállana holmi marsbeli ember - s be kell vallanom, hogy az
 70    5|                játszom majd el a nehéz s felelõsségteljes diplomáciai
 71    5|       méltósággal mohó kíváncsiságukat s általában hogy viselem magam,
 72    5|              megtudni, ehetõ vagyok-e, s ha igen, milyen ízû - hamar
 73    5|             magamra vonjam. Felálltam, s belátván, hogy nyelvük nem
 74    5|                társaság felkerekedett, s nagy örvényléssel átkerekedtek
 75    5|               felépít egy gondolatsort s mikor diadalmasan rátérne
 76    5|               mondja, pardon, azonnal, s kirohan a konyhába, vagy
 77    5|           mikor félóra múlva visszatér s te még ott állasz ugyanazon
 78    5|            faképnél hagyott. Eltûnõdsz s restelled emlékeztetni rá,
 79    5|        férfibüszkeség nemes kultuszát, s jogos s méltó önérzetében
 80    5|               nemes kultuszát, s jogos s méltó önérzetében támadnák
 81    5|        mulattassam a pihenés óráiban - s ha hazám szebblelkû honleányai
 82    5|             természet különös játékait s ne vegye magára, amit tanít -
 83    5|            tréfákat enged meg magának, s ezeket gyakran odáig viszi,
 84    5|                vannak bizonyos fajták, s fõként a tenger alsóbbrendû
 85    5| hússzor-harmincszor akkora, mint a hím s ennek következményei gyanánt
 86    5|                nyílásában tartózkodik, s különös szerencséjének tekinti,
 87    5|            közben hátrafordítja fejét, s a nála gyengébb és fejletlenebb
 88    5|              elõbb volt a férfi, Ádám, s ennek egyik testrészébõl,
 89    5|               leválasztotta testérõl - s azóta ez a szerv, amit mi
 90    5|         fejezetben fejtek ki bõvebben, s amit itt szárazon és egyszerûen
 91    5|      ötvenedrésze sem az oiha testének s élete kényre-kedvre ki van
 92    5|          hívják õk ezt a háziállatot - s kérem az olvasót, ne émelyedjen
 93    5|                torony nyílásai között, s amelyeket késõbb terített
 94    6|       tapintható tárgyakra van szavuk: s ezek is (ezt nehezen tudom
 95    6|                kéjes önkívületbe esni, s lihegõ könnyekbe törni egy
 96    6|         színezete van, minden esetben. S ha tekintetbe vesszük, hogy
 97    6|            hogy közelében tartózkodjam s tõlem telhetõen mulattassam.
 98    6|                is féltékenyen õriznek, s mindezt egyszerûen az erõsebb
 99    6|        megnõsülni, gyermekeket nemzeni s azokat eltartani - a nõknek
100    6|           szebbek lettek a férfiaknál, s így kétségbeesett helyzetükben
101    6|                és jó hírû ismerõsömet, s röviden összefoglalva élettörténetüket,
102    6|              és családra tettek szert, s leánygyermekeiknek tisztességes
103    7|          bizonyára csodálkozni fognak, s talán el sem hiszik nekem,
104    7|               szopogatásával töltötte, s így a mi felfogásunk szerint,
105    7|          kinyújtotta tündéries testét, s hosszú szempillái alól lenézve
106    7|           fölösleges dolgot beszéltem, s legnagyobb megdöbbenésemre
107    7|            fejlõdését õk készítik elõ, s õk biztosítják a jövõt,
108    7|           Földnek golyóját, melyen él, s fejét a csillagos ég közelébe
109    7|                egyre hatalmasabb lesz, s végre el kell, hogy érje
110    7|              annál inkább nagyítja meg s hozza közelebb az Elérhetetlent.~
111    7|             közelebb az Elérhetetlent.~S leírtam ezt a tudóst, az
112    7|               a kicsiny személyes élet s az önfenntartás ösztönének
113    7|        mondatnál úrnõm félbeszakított, s a maga közönségesen egyszerû
114    7|           életük alatt megfigyelhettek s tapasztalhattak. E könyvek
115    7|            gondolattal tovább építeni. S addig-addig épül a Tudás
116    7|                 Itt úrnõm megállított, s egy megjegyzést tett, mely
117    7|                elmúlik ötven-hatvan év s már nincs erejük és idejük
118    7|                a jelenséggel törõdnek, s azzal is csak annyiban,
119    7|           mindaz, ami körülöttem volt, s amiben az oihá-k laktak,
120    7|            hagyják abba az építkezést, s a maguk részérõl korántsem
121    7|             megdögölnek, kiseprik õket s az oihá-k elfoglalják a
122    7|              tornyot kezdenek építeni, s ez századok óta így megy,
123    7|              õket a tenger felszínére, s ott egyesülhetnek majd azokkal
124    7|             felében elfoglalják tõlük, s õk kezdhetik mindaddig elölrõl.
125    7|                amit a méhekrõl tudunk, s nem kérdezõsködtem tovább.~
126    7|                a bullok-báb megdöglik, s a fonalat le lehet fejteni
127    7|               fonalat le lehet fejteni s szövetet csinálni belõle.
128    7|             hoztam is belõle magammal, s a vegyelemzésnél meglepetésemre
129    7|              fõtápláléka és csemegéje, s azonkívül van még egy fontos
130    8|    hasonlóságot köztünk, földi férfiak s amaz ocsmány férgek között.
131    8|             erõfeszítése a nõi nemnek, s a kiválasztódásnak egyik
132    8|         mindenáron tessék a férfiaknak s szépségével indulatokat
133    8|              élvezeti tárgynak tekinti s ezzel lealacsonyítja s útját
134    8|         tekinti s ezzel lealacsonyítja s útját állja fejlõdésének.
135    8|               és kergetõzést élvezetek s örömök eszközeinek birtokáért,
136    8|         rétegre jellemzõ tünet csupán, s mint ilyen, nem jelenthet
137    8|   tökéletesebbek és boldogabbak nálunk s ilyenformán uralkodnak fölöttünk,
138    8|             bizonyos magasságot elért, s az oihá-k számára alkalmatos
139    8|           behatol az épület belsejébe, s azonnal árasztani kezdi
140    8|          fejezetben már megemlékeztem, s ami nagyon hasonlít bizonyos
141    9|          gyakran fordult elõ ez a szó, s egy alkalommal annyi fájdalommal
142    9|     Elhatároztam, hogy magamévá teszem s õ, megsejtvén szándékomat,
143    9|                intézetet alapítottunk, s én egy bizonyos megfelelõ
144    9|        kincshez, amihez hozzájutottam, s én boldogan fogadtam meg,
145    9|                cipõimet. Megreggelizem s a klinikára sietek - délelõttöm
146    9|            Hazamenet betérek a boltba, s nõm részére megvásárolom
147    9|            percben tért meg, kipirulva s hálásan nyújtja csókra a
148    9|               bort töltök a poharakba, s mikor belép, felállok, hogy
149    9|               végén én gyõztem mindig, s a kísértõknek el kellett
150    9|           legnagyobb költõi alkotásait s ezeknek a tanulságait: lángelméjû
151    9|                át rajzolták meg a nõt, s azokról, akik a testi szerelem
152    9|            gyümölcsnek hatását keltse, s fokozza értékét a férfi
153    9|           célját nem tudta felismerni, s azt állította, hogy a hasonlatokkal
154    9|           oihá-k, akik közöttünk élnek s akiket én nõk”-nek szoktam
155    9|               hogy meg fogom érteni õt s hogy végeredményben megegyezünk,
156    9|                 mielõtt az elsüllyedt, s engem kényszerítettek rá,
157    9|                nálunk a selyemhernyót, s legfeljebb annyit ismernek
158   10|              kisajátítóját, az oihá-t, s miért nem harcol ellene,
159   10|            újra, hittel és bizalommal. S ez a reménytelen verekedés
160   10|              amirõl én beszéltem neki, s ahonnan állítólag származom.
161   10|              õk is vágyakat keltsenek, s ezen az alapon ingyen tartassák
162   10|        Gullivernek adatott megismerni, s ahol egyetlen nem él, boldogan
163   10|              fordul egyenesen a nõhöz? S a kéjenc, akit említettem,
164   10|           miért tartjuk mi tragikusnak s férfiak nõ utáni sóvárgását
165   10|           érezzük?~Opula elhallgatott, s én, ki lehajtott fejjel
166   10|             elinduljak!~Opula lehajolt s kezének egy gyakorlott és
167   10|               nézz - mondta nyugodtan, s átlátszó, halványsárga ujjai,
168   10|       Eredetileg, ahogy te magyarázod, s ahogy legendáink is bizonyítják,
169   10|                akar lenni az életnél - s aki a természetnél jobban
170   10|               fellázadt az Egész ellen s azt hitte, felveheti vele
171   10|              róla, önállósítaná magát, s új életet kezdene. Akárhogy
172   10|          szerzi meg azt, amire vágyott s elveszti azt, amije volt:
173   10|            test minden részébe, örömet s fájdalmat gyûjtvén egybe
174   10|        gyûjtvén egybe és osztván szét. S igyekszik örömmé és jóérzéssé
175   10|              ha munkájában nem zavarod s nem kényszeríted rá, hogy
176   10|                hát dolgát, amíg bírja, s aztán pihenjen el - s majd
177   10|           bírja, s aztán pihenjen el - s majd jön új lélek, hogy
178   11|              azok, akik, mikor ájultan s talán már félholtan is leértem
179   11|            amit oly rég nem láttam már s amit, jaj, látni akartam
180   11|             jaj, látni akartam megint.~S közben, míg ezt éreztem,
181   11|                ha nem tulajdon lelkem? S a tükör, amiben szép arcod
182   11|        tudtomon kívül Opula elé tárult s aminek kialakulását magam
183   11|               itt hagyjam Capilláriát, s ha még lehet, meneküljek.
184   11|          váratlanul megjelent a színen s méghozzá ily öntudatos és
185   11|                hogy hatalmamban tartom s most erõsebbnek bizonyulva
186   11|       mindenüvé, ahol egy oiha eltûnt, s ahol a következõ pillanatban
187   11|               az oihá-k fejérõl indul, s úgy lengedezik szerte a
188   11|             már kifelé vittek éppen -, s fásult közönyömben is bosszantott,
189   11|            közben Opula felém fordult, s mintha kegyelmesen és biztatóan
190   11|                felülkerekedett bennem, s tisztelettel és alázattal
191   12|    eseményekben sokkal gazdagabb volt, s melyet a munkás bullok-ok
192   12|             hogy fedeztem fel lelküket s annak sok jó tulajdonságát,
193   12|                fájdalmasan hatott rám, s oly levertté és szerencsétlenné
194   12|             elfogulttá és önzõvé tett, s méltán keltett ellenszenvet
195   12|              Európa sorsát igazgatják, s vezetik a jólét és tökéletesbülés
196   12|                és tökéletesbülés felé, s szívesen lemondok arról
197   12|         szolgáljon: a torony építését, s ugyanakkor annak védelmét
198   12|            jártassággal dicsekedhetem, s szerényen hozzászólhatok
199   12|               tudományt és mûvészetet, s kimutattam, hogy milyen
200   12|           Halvargó-ban és egyebütt is: s mindennel azzal a végtelen
201   12|            Opulá-val álmodtam megint), s feldobtam a kérdést, hogy
202   12|           földrengésfélének képzelnek, s ami tornyaikat halomra dönti.
203   12|     gyönyörûségére vagy szükségletére, s az is dönti romba bizonyos
204   12|        aranyuszálya végigsöpri az eget s elborítja tornyainkat is
205   13|               áramlatokat idézett elõ, s ezeknek tulajdonítható az
206   13|                Szövetséghez tartozott, s mint ilyen, elszántan és
207   13|                államfõ alatt mûködjék, s ezeket a tornyokat, ha másképpen
208   13|               csõcselék megszökdössön, s kitérjen a katonai kötelezettsége
209   13|        kecsegtette.~Magát a hadjáratot s az utána következett idõket
210   13|            személyû személyes névmást, s a többes szám névmásával
211   13|            háborúellenes párt gyõzött, s rákényszerítette a békét
212   13|              az ember, mint az „én”-t, s így annál általánosabb jelentõségû -
213   13|             ellenállhatatlanul kitört, s felzúdította az alsó párkányok
214   13|            emeletet kezdik el építeni, s ehhez a munkához haladéktalanul
215   13|     elkerülésére vonatkozó megoldások, s azoknak kipróbálása, alkalmazása.
216   13| idõmeghatározások javítását ajánlotta, s mely egy idõre felül is
217   13|              vesztették el mindenüket, s mely két fajta között folyt,
218   13|               is, akikre egyik se áll: s így ebbõl a szempontból
219   13|               ebben a stádiumban volt, s így láttam utoljára: hogy
220   13|     csillagászok goncsargó-t jeleztek, s ahonnan segélycsapatokat
221   13|                megbízatást elfogadtam, s egy reggel útnak is indultunk.
222   13|            lefegyverezték kíséretemet, s mielõtt a kaput átléphettem
223   13|  szabadulásomat szökésnek minõsítenék, s egyszerûen fõbe lõnének,
224   13|             odatapasztott kopoltyúkat, s én megfulladnék. Egy õrjárat
225   13|             vett, de egérutat nyertem, s a korallerdõ védelmet nyújtott.~
226   13|    világosságban fölfelé kapaszkodtam, s végre elértem a hegy csúcsát,
227   13|           Hangosan fohászkodni kezdtem s átkoztam sorsomat és tulajdon
228   13|               többé szeretett hazámat, s már-már azon voltam, hogy
229   13|          megrázkódott alattam a talaj, s forró tajték csapott föl
230   13|                merevülõ láva fölemelt, s míg ájultan sodródtam benne,
231   13|          tajték alkotott azon a helyen s melyet a hullámok lassan
232   13|      Körülnéztem, megdörgöltem szemem, s ámulva bámultam bele a Napba
233   13|           ámulva bámultam bele a Napba s a kék ég harangjába, melyet
234   13|              mely aztán kitört rajtam, s melyre, mint ideiglenes
235   13|              Csak mikor partot értünk, s a cirkáló kapitánya érdeklõdött
236   13|           orvosát kérte, vizsgálna meg s helyezne el valamelyik kórházban.
237   13|                kissé kipihentem magam, s orvosomnak, a jóságos és
238   13|   ostobaságokat szégyenkezve mondom el s mondtam el már akkor a jóságos
239   13|            értelmes beszédemet hallva, s az orvosok véleménye alapján,
240   13|               hagytam el az intézetet, s néhány nap múlva, pontosan