Fej.

  1    1|    pillanatban megújuló tartalommal. De ezek a gondolatok és ötletek
  2    1|      elmondhatom, soha nem írom meg. De valami baj volt, a hölgy
  3    1|             is mennie kellett aztán. De bennem megmaradtak, és késõbb
  4    1|          kevés közünk van egymáshoz. De ezt az izgalmat ismerem:
  5    1|              másnemû embertársamnak, de most már tudom, hogy nem
  6    1|     jóhiszemûségében, komolyságában. De egy nyilvánvaló: ha semmi
  7    1|             a levelemet egy szerény, de a fent jelzett közösségbe
  8    1|          szóló, ember által érthetõ.~De az istenért, uraim, van
  9    1|           közt ezt is megteremtette. De micsoda bûvölet az, ami
 10    1|              a dialektikában erõsek, de rögtön megdermednek, komikusan
 11    1|              édes az asszonyi állat.~De mit tegyek én, mihez fogjak
 12    1|              ha a rokonok nincsenek. De a rokonok voltak, és a rokonok
 13    1|           vágnám, leesne a székrõl - de hát õ pofon vághat, és megalázhat
 14    1|               hogy a nõk gyöngébbek. De ez keveset változtatott
 15    1|            kerülni, se alul maradni: de mindig újra megbuktam elõtte
 16    1|       ajánlotta, nézzek szembe vele, de ne nyúljak hozzá - szemléljem
 17    1|            majd kiábrándulok belõle. De én nem akartam kiábrándulni -
 18    1|             hol mint Zupás Õrmester, de mindkét alakjában nyugodtan,
 19    1|             akinek szintén megsúgta: de jól vigyázzunk, kettõnkön
 20    1|          minden században másképpen, de mindig úgy, mint ahogy a
 21    1|     Aggastyánját, kik kissé elkésve, de sohasem elég korán, megfestették
 22    1|            valamivel bonyolultabban, de sokkal mélyebben és valóságosabban
 23    1|     jelentõségét, mint a római pápa. De soha nem tudta, mit jelent
 24    1|              is tudtam ezt a dolgot. De hogy az ember éppen úgy
 25    1|               ha férfi jön be hozzá. De viszont tudni csak úgy tudnak
 26    1|            lenni, mondta a Törvény - de kiderült, hogy a nõnek például
 27    1|            az anyám ugyanis nõ volt. De Pirandello úr, egy illúzió,
 28    1|       férfiaktól? Én nem, Kovács úr, de a nõk, képzelje, a nõk ilyen
 29    1|        barátkoznak, hanem egymással.~De hogy lehet az, hogy a század
 30    1|             cikk, ami maga is élvez? De akkor meg fogjátok fizetni
 31    1|              vissza, ha beleharapok, de a nõ visszaharap. És természettudományos
 32    1|              háborút kell viselnie - de hogy szerelem és nemi harc
 33    1|             õsit nem látjuk tisztán, de valószínû, hogy férfi és
 34    1|           képet soha nõ, csak férfi. De csak akkor, ha egyenrangú
 35    1|             hanem kizsákmányoló nõ - de el kell vesztenie, mihelyt
 36    1|             õt jutalomnak tekintsd - de megsértõdik és otthagy a
 37    1|              és bár nem nagy igényû, de hû és megbízható topográfiai
 38    2|             keserves sírásra fakadt, de azután erõt véve magán,
 39    2|     szesztartalmú italokat élveztem. De jó kedvem volt és - csak
 40    2|            befogadjam, sõt - furcsa, de így volt - néhány ütemes
 41    3|     víztömegek végtelensége zúgott - de lábam szilárd talajon állt,
 42    3|               hogy nemcsak értelmes, de kulturált lények mûveivel
 43    3|            angolnáéra emlékeztetett. De rögtön észrevettem, hogy
 44    3|            szõre, tolla és pikkelye: de mindez nyomorék, fejletlen
 45    3|             emberhez hasonlítottam - de tudjuk, hogy éppen a tenger
 46    3|         legyõzze bennem az undort) - de az éles, horkolásszerû hangot
 47    3|             az egyik nyílás mögött - de rögtön eltûntek megint.
 48    3|           már nem is lehetett látni. De amit láttam, oly káprázatos
 49    3|           nem tudtam kivenni innen - de mintha felhõk között úszott
 50    4|    Capilláriában ismeretlen fogalom, de sokféle árnyalata van, az
 51    4|      családapát és férjet megillet - de be kell vallanom, hogy nem
 52    4|             testén belül a csontváz, de nem a megszokott durva hálózat,
 53    4|            ugyan nyilván érdekeltem, de korántsem, mint távoli jövevény
 54    4|        csillárokkal, dísztárgyakkal. De mekkora volt meglepetésem,
 55    4|           túlozta ijesztõ víziómat - de ebben a pillanatban a tányérról
 56    5|             õk nem tudhatnak semmit.~De már az elsõ szavak után
 57    5|              amennyit megérdemeltem. De a valósághoz ragaszkodnom
 58    5| összegyûjtöttem, ha érdektelenek is, de legalább megbízhatók és
 59    5|    ájtatosságnak legalábbis különös. De számtalan más példát hozhatnék
 60    5|             ha nem is megbocsátható, de legalábbis érthetõ.~Ez a
 61    6|         tiltanak le a népek vezetõi, de inkább pártfogolnak és ösztökélnek.~
 62    6|         nõknek nem volt ehhez joguk.~De a legégbekiáltóbb igazságtalanság,
 63    7|            tárgyilagos elõadásommal, de nem is volt módomban gondolkodni
 64    7|          olyan jól, mint az oihá-k - de viszont az a benyomása,
 65    7|         szinte parasztian triviális, de tagadhatatlanul világos
 66    7|          egyelõre még maga se tudja, de szent hivatásának tekinti,
 67    7|      csillagásztorony volt ez a kép, de nem a fényes üvegkupola,
 68    7|            hiszen nemcsak önmagukat, de utódaikat is feláldozzák
 69    7|       bullok-ok nélkülözik a lakást, de ruházatot, sõt - ahogy már
 70    7|        amibõl nálunk a tinta készül.~De aránylag kevés bullok éri
 71    7|              amire - vonakodva bár - de rá illik térni. Itt csak
 72    7|   bullok-velõ nem olyan jó minõségû, de van a bullok-oknak egy bizonyos
 73    8|          örökérvényû tételét idézve. De Opulá-t ez egyáltalában
 74    8|          nagyrészt így van, ámbár... De az „érdeknélküli” és „érdekelt”
 75    8|          amaz ocsmány férgek között. De Opula nem sokat törõdött
 76    8|          harcá”-ról beszélni tudjak, de úrnõm ismét, hevesebben,
 77    8|             helyzetet, amiben élünk, de fájdalmunkban (ez a szó
 78    8|             is bizonyos tekintetben.~De hogy lehet „élvezeti tárgy”
 79    8|              cserébe” szerelmükért - de hogy nevezhetek „cseré”-
 80    8|               nemhogy rúgkapálnának, de gyakran inkább versenyre
 81    9|        tudtam még, hogy mi vár reám, de a szépnek, jónak és igaznak
 82    9|             rettenetesen szenvedtem. De a végén én gyõztem mindig,
 83    9|           alá került Zola és Marquis de Sade, naturalizmus és pornográfia (
 84    9|           hízelgõ volt reám nézve -, de ésszerûbbnek is látszott,
 85    9|            bizalmát, nem volt jogom, de bátorságom se volt visszautasítani
 86    9|            ami ugyan eléggé különös, de „semmiképpen sem jelenti
 87    9|             nélkül nincs szaporodás: de erre nézve megoszolnak a
 88    9|             vadon nem fordulnak elõ, de az oihá-k társaságában mindig
 89    9|             lehetséges, amit mondok, de egy csöppet sem élvezetes
 90    9|           nálunk a férfiak és a nõk. De Capilláriában, ahol a „két
 91   10|  tönkreteszitek munkájuk eredményét, de mit tesz az? Õk belefognak
 92   10|         ahonnan állítólag származom. De hol van ebben az országban
 93   10|     valamivel nagyobbak a bullok-ok, de lényegben, mindabból, amit
 94   10|          maga hallgat és cselekszik. De a valódi hívõ tisztában
 95   10|              szükségünk van Istenre, de Istennek nincsen szüksége
 96   10|             Nietzsche Übermensch-e - de ehhez az egyetlenhez inkább
 97   10|        nemcsak hogy nem cáfolja meg, de inkább bizonyítja az, amit
 98   10|          akarunk elismerni különben. De hát miért tartjuk mi tragikusnak
 99   10|          arca nyugodt volt és hideg, de oly megdöbbentõen szép,
100   10|        fájdalmasan kiáltottam fel:~- De hát mi ez, mi ez akkor -
101   10|        természet - megelõzheti csak, de a maga területén.~- Nem
102   10|             a szem és látni a fül.~- De hát az értelem... - szóltam
103   10|     foglalkozzék, mint amire való.~- De hát az öntudat... az Én
104   10|              megtudni soha, ki az... De miért nyugtalankodol? Hát
105   10|             oiha... - dadogtam - ... de ha ebben merül ki minden...
106   10|       hatodiknak nevezed a lelket... de hát kinek lesz gondja az
107   11|             Nem hasonlítsz senkihez, de az vagy, akirõl mindig tudtam,
108   11|       magamban és hogy én vagyok az. De most már nem tudom, mit
109   11|               vagy a térdedet talán. De nem - hiszen ahhoz le kellene
110   11|       csillagos éggel. Nem törõdsz - de talán csak azért, mert te
111   11|           nem lehet igaz, ami rút -, de hát ki mondja meg, mi rút,
112   11|            te nyugodt vagy és vársz, de én nem várhatok tovább,
113   11|         õrületnek ebbõl a rohamából. De ekkor csodálkozó kiáltást
114   11|         Tikkadtan bámultam magam is, de nem volt módomban eltüntetni
115   11|           Utána akartam vetni magam, de a Bullok mintha kettõnk
116   11|            ha még lehet, meneküljek. De a fent körülírt tárgy nem
117   11|              valóságnak, nem tudom - de úgy rémlett, hogy egy hatalmas
118   11|      Megpróbáltam felemelni a fejem, de alig sikerült. Néhány pillanat
119   11|             a fejem, mi lehetett az, de csak akkor jutott eszembe,
120   11|          megvolt. Az ország különös, de határozottan humánus szokásainak
121   11|             rabokhoz illik. Érdekes, de úgy látszott, hogy az oihá-k
122   11|              száj fog belém harapni. De aztán a józan megfontolás
123   12|              a biztosabb és olcsóbb, de komoly férfihoz méltatlan
124   12|       számûztek, nem a legnagyobbak, de kétségkívül a legrégibb
125   12|      kipusztították a legyõzötteket. De ezek a barbár idõk ma már
126   12|    bullok-nál, ugyanannyi idõ alatt. De éppen ez a testi fölényem
127   12|         kiváló elmék látnak tisztán, de amit a legutolsó munkás
128   12|          nemcsak felfogó és megértõ, de alkotó lángelme is volt -
129   12|            el, félt tõle és imádta - de valójában tehetetlen, kialakulatlan
130   13|            õrjárat üldözõbe is vett, de egérutat nyertem, s a korallerdõ