Fej.

  1    1|            akarom kérni Önt, olvassa el figyelmesen ezt a kis szatírát,
  2    1|              mulattatására rövidesen el akartam mondani mindazt,
  3    1|        egyszerre mindenkinek mondjam el azt, amit külön-külön senki
  4    1|       izgalom és nyugtalanság fogott el, szívdobogást kaptam, az
  5    1|        Szóról szóra így volt, higgye el - eszembe is jutott, és
  6    1|        idején - szívesebben mondanám el az egészet egy kedves, okos,
  7    1|          látszik, mikor így képzelte el az Enciklopédiát. Nos tehát -
  8    1|   pótolhatatlan hiányokkal készüljön el, ha csak önök angolok akarják
  9    1|           kezembe - utálattal dobtam el, nem kellett, amit ezzel
 10    1|        nyugodtan, várva, mire szánom el magam, kire hallgatok. Türelmet
 11    1|          mutatott az égre: felejtsem el, úgymond, az egészet, nem
 12    1|             kezem, õ már nem fogadta el, duzzogva elfordult, vagy
 13    1|          jutott eszembe - vagy talán el is felejtett közben, magára
 14    1| használhatatlan Zsuzsannát képzeltek el.~Míg aztán Capillária olvasása
 15    1|              mivoltában képzeltették el, mint ahogy az Istent, egészen
 16    1|              módon férfinak képzelte el fogalmának elsõ megalkotója,
 17    1|          szépséget, és mégis, higgye el nekem, ha egy üde és nevetõ
 18    1|          hanem kizsákmányoló nõ - de el kell vesztenie, mihelyt
 19    1|    mindennapi kenyér forradalma után el kell következnie a mindennapi
 20    2|     hírnevemet megõrizze.~Lassanként el is érte, hogy kezdtek úgy
 21    2|              hogy mindent úgy mondok el, ahogy történt, nem szépítve
 22    2|       rémület és kétségbeesés fogott el a távirat elolvasása után.
 23    2|            egy hét múlva juttathatom el a társulatnak s így, ha
 24    2|         mintha az utolsó pillanatban el akartam volna tanulni a
 25    3|           tócsa vagy tavacska terült el, távolabb enyhe emelkedés,
 26    3|            és szívem dobogása árulta el. Jó egy percig tartott,
 27    3|        megfelelõ szerkezettel látott el valaki vagy valami, míg
 28    3|    legfeljebb fél óra telhetett csak el. Hogy szemem a rejtelmes
 29    3|      felszínû tó vakító tükre terült el elõttem - ekkor hökkentem
 30    3|            méter magasságban veszett el. A legfelsõ körök tetején
 31    3|              A következõ pillanatban el is tûnt szemeim elõl.~Megkerültem
 32    3|             hasonló férgek ugranának el, amint odaérek. Hármat vagy
 33    4|       szertefoszlani készül.~Annyira el voltam kábulva, hogy talán
 34    4|            felém hajoltak, nem árult el sem meglepetést, sem csodálkozást.
 35    4|              végig szájukat. Egészen el voltam kábulva, látván,
 36    4|             a királynõ (így neveztem el magamban) kézzel nyúlt a
 37    4|         ijedelem és borzongás fogott el, hogy azt hittem, elájulok.
 38    5|     szokásaikat, hogyan helyezkedtem el közöttük társadalmilag,
 39    5|              rá, hogyan játszom majd el a nehéz s felelõsségteljes
 40    5|         semmiféle jellel nem árulták el, hogy különösebb módon érdekelné
 41    5|          volna, nem felejtette volna el oly könnyen.~Amiket tehát
 42    5|             azt a területét foglalja el, mely az Egyesült Államok
 43    5|               ezzel már többet értem el, mint amennyit megérdemeltem.
 44    5|          szimbolikusan úgy képzeljük el, hogy elõbb volt a férfi,
 45    5|        érezte -, inkább úgy képzelné el a dolgot, ahogy egyedül
 46    5|            az olvasót, ne émelyedjen el, ha már most közlöm vele,
 47    6|           örökös gyakorlásában telik el. Mint ahogy nyelvük csak
 48    6|            még biztosabb hatást érek el, ha nem fülecskéit használom
 49    6|        értetni magát - mindazt, amit el akartam mondani, õfelsége
 50    6|            angolul magyaráztam volna el a tiszteletre méltó Mrs.
 51    7|          csodálkozni fognak, s talán el sem hiszik nekem, hogy Opula,
 52    7|              és megkért, magyarázzam el, hogy gondolom, mire alapítom
 53    7|            hatalmasabb lesz, s végre el kell, hogy érje a mennyboltot,
 54    7|            matematikai érzéket árult el.~Azt mondta, hogy ez a piramis,
 55    7|              következik, ha valahogy el lehetne érni e közeg felszínét.
 56    7|            aránylag kevés bullok éri el ezt az öreg kort, mikor
 57    7|           oihák-kal együtt költöttem el, hogy milyen módon préselik
 58    8|             az õ nyelvükön mondják). El kellett ismernem, hogy ez
 59    8|   erõfeszítéssel és munkával ér csak el, mint jogos birtokát veszi
 60    8|     valóságnak: nem hallgathatom hát el, mint a kedély hiú csapongását,
 61    8|      verekedés különösen akkor fajul el, ha, mint az néha megtörténik -
 62    8|          emlékezve rá, miért kezdték el építeni: ezek, akiket az
 63    8|              párkányain helyezkednek el, úgy látszik, arra vigyáznak,
 64    9|         oklevelet. Soha nem felejtem el azt a boldog pillanatot,
 65    9|            szorgalmas munkában telik el, csak a déli órákban van
 66    9|          pedig levelezésemet intézem el. Orvosi rendelésem következik,
 67    9|              mindig, s a kísértõknek el kellett ismerni, hogy abban
 68    9|        elõadásomból. Kértem, mondaná el, miben látja ezt a hasonlóságot,
 69    9|           legfeljebb annyit ismernek el róluk, hogy az oihá-k szaporodását
 70    9|          elkorcsosult módja rejtette el ezt a tényt az oihá-k szeme
 71   10|             róla, hogy céljukat soha el nem érhetik. Bementünk az
 72   10|    Megvetéssel és undorral fordultam el és kértem Opulá-t is, hogy
 73   10|           Mert hiszen mit érhetnének el, legjobb esetben, feltéve,
 74   10|          akarják ezt így, nem tûrvén el, hogy fizikai mivoltuk fitogtatásával
 75   10|              alapon ingyen tartassák el magukat. Egyébként bebizonyíthatja,
 76   10|           tornyaikat. Magam ismertem el, hogy a nõies férfiakat
 77   10|       segítségért - Istennek ismerve el a nõt, mikor egyenrangú
 78   10|         pótolni, utolérni.~- Képzeld el, hogy a fül fellázadna az
 79   10|              bírja, s aztán pihenjen el - s majd jön új lélek, hogy
 80   11|            belsejét bullok-ok lepték el, dolgoztak rajta, szétszedték
 81   11|             boldog megnyugvás fogott el és bizalom, mintha a Napba
 82   11|        mögött van, vagy most villant el mellettem, gyorsabban, mint
 83   11|            fény hunyorog - nekem azt el kell érni, jössz-e velem?
 84   11|           körül. Néhány oiha rebbent el mellettem, riadtan - nem
 85   11|   természetesen megláncolva tölteném el, mint az rabokhoz illik.
 86   11|              innen, soha nem hagynám el többé szeretett hazámat -
 87   12|          csak egészen röviden mondom el, szigorúan ragaszkodva azokhoz
 88   12|          kisdiákok soraiban érhetnék el, ha e lapokat szerelmi nyavalygásaim
 89   12|        halomra dönti. Elõször hagyta el számat az „oiha” szó, mióta
 90   12|              hitte, oihá-nak nevezte el, félt tõle és imádta - de
 91   12|              amit oihá-nak keresztel el aztán, megtartva az õsi
 92   12|     megszédíti, és agyrémekkel tölti el az érzékeket: nem lévén
 93   13|             három tornyot pusztított el: a szerencsétlenséggel Halvargó-t
 94   13|               ha másképpen nem megy, el kell foglalni erõvel. Éppen
 95   13|           mely azóta sok kiadást ért el. Itt röviden csak a fõbb
 96   13|             torony pincéjében zártuk el és tápláltuk - sajnos, óriási
 97   13|             legfelsõ emeletet kezdik el építeni, s ehhez a munkához
 98   13|           világszemléletnek nevezték el. Késõbb ez a tudomány igen
 99   13|             melyben rengetegen estek el, lettek földönfutóvá, vesztették
100   13|             földönfutóvá, vesztették el mindenüket, s mely két fajta
101   13|            látni fogjuk - váratlanul el kellett hagynom Capilláriát,
102   13|     elmenekült. Éjnek idején hagytam el börtönömet, melynek õrei
103   13|        halálra keresnek: nyomorultan el kell pusztulnom. Hangosan
104   13|            oly eleven erõt helyezett el tagjaimban, mely elégséges
105   13|             vizsgálna meg s helyezne el valamelyik kórházban. Én
106   13|         tartózkodás nem áztatott úgy el, mint ruháimat és csizmámat.
107   13|    ostobaságokat szégyenkezve mondom el s mondtam el már akkor a
108   13|     szégyenkezve mondom el s mondtam el már akkor a jóságos dr.
109   13|           1922. március 4-én hagytam el az intézetet, s néhány nap