Rész;  Fej.

 1    1,     1|             és hogy kint egy mezőn az ember jobban érzi magát, mint
 2    1,     3|               aztán hol az irka?~ "Az ember végre még sincs csupa fábul,~
 3    1,     4|             most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké.~8. sor. Jaj
 4    1,     4|         tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal.~9. sor. És fekete
 5    1,     4|             kérem, borzasztó nehéz az ember élete itt ezen a földön,
 6    1,     5|          igazgatója. Ép és egészséges ember, fiatalabb korában tífuszon
 7    2,     1|       Kálmánunk" - osztengat rájön az ember nagy csudálkozásokkal, hogy
 8    2,     1|            pajtásom, mint az egyszeri ember. Hogy aszondod, így meg
 9    2,     1|         egyszerre csak széthúzódik az ember ábrázatja, néz az ajtó felé,
10    2,     2|               Az ispán nehézbeszélésű ember volt, karakán magyar, felvidéki,
11    2,     4|            nem az a nő volt, akibe az ember beleszeret. Az a nő se volt,
12    2,     4|              akibe nem szeret bele az ember, inkább az a nő volt, akibe
13    2,     4|              akibe vagy beleszeret az ember, vagy nem szeret bele, mégis
14    2,     4|               nem fontos, aki után az ember megfordul az utcán, de miután
15    2,     4|           afféle rongy szentimentális ember, mint az a büdös hulló falevél
16    2,     4|         eszembe se jut többé, hogy az ember így tönkremenjen, így, ilyen
17    2,     4|              hiszen nem is olyan szép ember az az Ányos Laci, hogy ennyire
18    2,     4|         igazán nem egy szentimentális ember volt.~- Fizetek - mondta,
19    2,     4|           lövészárkok.~Ha így nézi az ember, semmi különöset nem lát
20    2,     4|              percre elszörnyűködik az ember. Milyen furcsa. Ma egy éve
21    2,     5|              elismerni, hogy a ház is ember, miután ember alkotta, csakúgy,
22    2,     5|           hogy a ház is ember, miután ember alkotta, csakúgy, ahogy
23    2,     5|              ez a sorrend. Viszont az ember, mármint szerény, de ellentmondást
24    2,     5|              vajon biztos-e benne?~Az Ember útja felülről indul. De
25    2,     6|               foga-húsán.~Három másik ember jött.~A tömörkény, meg a
26    2,     6|                Déltájra megmukkant az ember.~- No.~- Hát így.~- De nem
27    2,     6|             annak. Meg se nyiffant az ember. Lehuppant, lassan. A fejőszékre
28    2,     6|           szikár, csutkás, nagycsontú ember, szöszmételte, hogy akar
29    2,     7|         Elhatározta, hogy ezentúl más ember lesz, korábban kel, a feleségével
30    2,     7|         tárgyak folyékonyak. Akkor az ember olyan alakot vehetne fel,
31    2,     7|          tintafoltok. Úgy érezte, más ember lett, egyszerűbb, mélyebb,
32    3,     1| Seiffensteiner barátomat, az egy okos ember, az tud valamit! Hé, Seiffensteiner!~
33    3,     1|             míg lett belüle ed gozdog ember, ed ajser. Hósz év mólva
34    3,     1|              és mind ed békés, gozdog ember, szép fehér szokállal sétálgotto
35    3,     1|               ütet ed mérges ábrázotú ember. "Manja csak, mogo o fültalálú
36    3,     1|      Liondeleonde ed ilejen drámo. Oz ember, ho nem todja, mit sinálja
37    3,     2|           előrehajol. Milyen szép két ember vagytok ti. Mindketten összerezzennek.
38    3,     2|                Maga nagyon rosz szájú ember. De a férjem, az megadná
39    3,     2|              meg bolyha van, de ha az ember megfordítja, hát csupasz.
40    3,     2|           csak azért tervezted ezt az Ember Tragédiáját itten nekem,
41    3,     3|             már a papája is gazdagabb ember volt az én édes tatámnál,
42    3,     4|               Ejnye... milyen különös ember...~ILONKA BÁCSI~vállat von.
43    3,     4|           benne különös? Egész rendes ember, csak egy kicsit ideges.
44    3,     5|               TIZENHATODIK SZÍN~ ~"Az ember tragédiájá"-nak újonnan
45    3,     5|              közé,~Hogy visszahullva, ember, képedig,~Sárral dobál -
46    3,     5|           csípje meg a csóka,~Több az ember, mint a fóka.~Ez már nem
47    3,     5|            bízva bízzál.~ Így mesélte ember a fiának~S ezzel vége a
48    4,     1|        szívesen megbocsátotta neki az ember azt a sajátságot, hogy beszéd
49    4,     3|              szenvedni."~I~Egy fiatal ember ment végig a Korszki-proszpekten,
50    4,     3|                egy kancsal munkásféle ember, bőrzubbonyban, aki, úgy