Rész;  Fej.

  1    1,     1|                az ő lelke, mint a rózsa,~De mint az a fehér, tiszta
  2    1,     1|                   barna kis lány, neked,~De te ültél zordon férjed mellett.~
  3    1,     1|              titokba, te is mosolyogtál,~De hej, bizony, énreám gondoltál.~
  4    1,     2|               Vagyok a nyugati sirály -:~De magyarnak köpött ki a föld~
  5    1,     2|                  vagyunk az Új Undokak.~ De jött hozzám egy törpe~De
  6    1,     2|                 De jött hozzám egy törpe~De jött hozzám egy törpe~S
  7    1,     3|                torta és megint retorta.~ De Áfrikában fú az ántipasszát ~
  8    1,     3|            Athenben született auzgewélt,~De most közöttünk jár, bár
  9    1,     3|               csak a széphangzás mián.~ "De hogyha ezt nem érti, drága
 10    1,     5|           Petőfi-társaságba is jelölték, de mindkét alkalommal csakhamar
 11    1,     5|                   a kedves, pici teknő -~De néha megnő -~És néha horpad
 12    1,     8|                 riska hé,~Hová szaladsz, de nem fordul meg,~Így vádolok,
 13    1,     9|            gondoltam, meglepem Erzsikét,~De nem volt nálam elég pénz~
 14    2,     1|   rendezőbizottságról, meg új kiadásról, de mindezekről én nem tudok
 15    2,     1|          Asszonyt szerettek volna látni, de az öreg Mohamed már akkor
 16    2,     1|        torkaszakadásból kacagni kezd el, de úgy, hogy még a könnyei
 17    2,     1|                  van az állami kasszába, de Jókai csak egy. Legföljebb
 18    2,     1|                bátyámuram meg írótársam, de nekünk öregeknek, tudod
 19    2,     1|            beleszámítom a száz koronába, de a levél végén lévő ellágyulásért
 20    2,     2|                volt a lovakhoz - szépen, de csak finoman, fölénnyel
 21    2,     2|               karakán magyar, felvidéki, de Helsingforsban - mondják -
 22    2,     2|                asszony - Annának hívták, de szép teste volt, tudta -,
 23    2,     2|                érti?~Hagyta, legyintett, de később meghalt bele, nem
 24    2,     2|                vastag dinnyét cukrozott, de már tíz éve volt, ispánéknál,
 25    2,     2|            vissza. Oda.~Még elbúcsúzott, de már ment, míg csókolta,
 26    2,     2|                Gá. Gá, gá, gá.~Gágogott, de asszony, erős, érteményes,
 27    2,     3|                 s amit az este olvasott, de nem értett.~Igen régi dolgokról
 28    2,     3|                  módjában megállapítani. De lehet, hogy már egy vagy
 29    2,     3|              ágyról is beszélt a szerző, de Szindbád nem tudta eldönteni,
 30    2,     4|                 inkább utálta az írókat.~De a menyasszonyát utálta legjobban
 31    2,     4|                ember megfordul az utcán, de miután megfordult, már nem
 32    2,     4|              Egyébként feltűnően csinos, de alapjában véve meglepően
 33    2,     4|             rövidebb volt, mint a másik, de ezt nem igen lehetett észrevenni,
 34    2,     4|                édesanyám, kisanyám. Juj, de örülök, hogy vége, mondta,
 35    2,     4|   szardíniagyűrűt és jajistenem, mondta, de örülök, hogy nem vagyok
 36    2,     4|                kis nőt, mondta ijedten - de hát akkor honnan ez az irtózás,
 37    2,     4|                  máris csömört érzek? No de most már biztos, hogy egy
 38    2,     4|           Zerkovitz Ella, egy senki, jaj de rájöttem erre, de rájöttem,
 39    2,     4|             senki, jaj de rájöttem erre, de rájöttem, istenem, de jókedvű
 40    2,     4|              erre, de rájöttem, istenem, de jókedvű vagyok, de kiismertem
 41    2,     4|              istenem, de jókedvű vagyok, de kiismertem azt a Zerkovitzot,
 42    2,     4|                 énekli, csak akkor szép, de énnekem nem kell, nekem
 43    2,     4|            fejeramt.~- Fizetek - mondta. De már tudta, hogy Ányos Laci
 44    2,     4|                  egy Weisz nevű óráshoz, de mielőtt az órás kijött volna,
 45    2,     4|               átkötötte piros szalaggal, de nem adta postára, hanem
 46    2,     4|          hónapban már észrevett valamit, de akkor úgy gondolta, hogy
 47    2,     4|              megspórolhatja a kapupénzt. De szervezete nem bírta az
 48    2,     4|                  herring sem lát semmit. De igen: a tepsi szélén a lepény
 49    2,     4|                 így tesz. Meine herring.~De csak ezt hallom és ezt látom,
 50    2,     4|           pincért, be volt lőve a melle, de nem akart feküdni, három
 51    2,     4|                ágyút, a földet, pincért, de a pincér hangosan nevetett,
 52    2,     4|                 így mondta "idi samjám", de az "idi samjám" nem gyött.~
 53    2,     4|               gleszim és megint gleszim.~De a másik oldalról is forog
 54    2,     4|              Szeretnék kiabálni valamit. De csak annyit tudok mondani:
 55    2,     5|                  ember, mármint szerény, de ellentmondást nem tűrő személyem,
 56    2,     5|             jutok amahhoz, mint emehhez.~De ha ez igaz, márpedig igaz,
 57    2,     5|                 út, mondja ő udvariasan.~De vajon biztos-e benne?~Az
 58    2,     5|               Ember útja felülről indul. De az Út embere alulról kezdi.
 59    2,     5|               afelül nyugodtak lehetünk.~De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?~ ~
 60    2,     6|               ozstán mégis hazakódócott, de a lelke fenekin, meg a fenekelelkin
 61    2,     6|              jobbérzésébe, és attul úgy, de úgy összefancsorgott a lelke
 62    2,     6|                  araszolva a nagy utcán. De közben tarajashorgas, úri
 63    2,     6|                  úgy, a hóna alól nézte, de a cippes derekát végigriszákolta
 64    2,     6|                 lófrász? - beszélt Dani, de a szemét már elöntötte a
 65    2,     6| reggeli-reggelvén, hogy éppen annyira... de csak úgy, inkább tisztességadásból.
 66    2,     6|                  útra ért, ahol ágadzik. De nem a rétság fele fordult,
 67    2,     6|              Bérnapszámra kellett volna, de nincs munka. Csak úgy, az
 68    2,     6|                ember.~- No.~- Hát így.~- De nem a, a má nem.~- Nem-e?
 69    2,     7|                 például a túlsó oldalon. De aztán eszébe jutott, hogy
 70    2,     7|                 házra, amely külön állt. De aztán elszégyellte magát.
 71    2,     7|                Közönséges tucatház volt. De a kéményen volt valami más,
 72    2,     7|                  Eszébe se jutott a ház. De délután a városházára kellett
 73    2,     7|               mennyibe kerül egy kémény. De aztán elfelejtette.~III~
 74    2,     7|             Dante Pokla került a kezébe. De már nem tudta élvezni. Szemei
 75    2,     7|                 éve csak, hogy ismered - de már mász, komolyan, beszéd
 76    2,     7|           műjéggyárban, és Kassán lakik. De én őt se láttam soha.~A
 77    3,     1|              HERCEG.~Ravasz vagy, zsidó, de én túljárok az eszeden,
 78    3,     1|               tiltakoznám a dolog ellen, de ezek itten, mit szólnának,
 79    3,     1|            szőlőtőkéjén termett.~HERCEG.~De én a lelkét is szeretem.
 80    3,     1|              hiszen jó parti, jó parti - de ha nem úgy vagyok szerződve!
 81    3,     1|           erkülcsi tonolságt, hodha von. De adjonötni... oz is jú."~
 82    3,     1|                 az igazi, orosz nyomort. De ne féljetek. Én erős vagyok.
 83    3,     1|     törzsfőherceg, aki ezekbe a szegény, de becsületes leányokba szokok
 84    3,     1|              mint maguk. Veszek szegény, de becsületes árvalányokat,
 85    3,     1|                Elfogadja az igazolványt, de két hónap múlva összetépi
 86    3,     2|              férjemnek. Ön tehát lefest: de a múltról nem beszélünk.
 87    3,     2|                Hasonlít Wilde Oszkárhoz, de látszik rajta, hogy Hegedüs
 88    3,     2|                   fésűjét.~HEDVIG~sikít. De kérem, micsoda jogon...~
 89    3,     2|                Jónás apostol barátom is. De ő nem úgy értette, hehe.
 90    3,     2|                értette, mi? Kis hamisak. De ti olyan gusztusosak vagytok
 91    3,     2|               nem szokott, csak makogni, de a szája egyik szögletéből
 92    3,     2|                  Mulattattuk őnagyságát. De most megyek. El.~A TÖBBIEK~
 93    3,     2|                 nagyon rosz szájú ember. De a férjem, az megadná magának
 94    3,     2|                meghíztak volna?~MOL.FER.~De kérem, kihez van szerencsém - - ?~
 95    3,     2|                 mikor Jónás is itt lesz, de - egy különös szoknyát vegyen
 96    3,     2|                hogy elöl szoknya legyen, de - hogy is mondjam csak?
 97    3,     2|              Maga egész nyugodtan bejön, de mindig szembe fordul velünk.
 98    3,     2|                  mintája meg bolyha van, de ha az ember megfordítja,
 99    3,     2|           Forduljon meg!~HEDVIG~elsápad. De mi ez? Miért?~JÓNÁS.~Forduljon
100    3,     2|                  fenébe.~A FENE.~Pardon. De majd én diktálom a levelet!~
101    3,     2|                  mert a szeretőd voltam, de nem szerettelek, de szerettelek,
102    3,     2|              voltam, de nem szerettelek, de szerettelek, mert nem voltam
103    3,     2|              utálni, utálni szeretnélek, de nem utállak, mert sokkal
104    3,     2|     kecskemétiesen -~"Les sanglots longs~De violons~De l' automne~Blesse
105    3,     2|                sanglots longs~De violons~De l' automne~Blesse mon ceseur~
106    3,     2|                 volt velünk a Mesternek, de napirend előtt kénytelen
107    3,     2|               zokniból!~MIND  nem értik, de mindegyik azt hiszi, hogy
108    3,     3|                  Mi kéne, ha vounau? Au, de jauo szaga van aunak a párföngnanok!
109    3,     3|                 elfinomult idegzetemnek, de hamisak a férfiak! Megfricskázza
110    3,     3|          rébolbőr! ez a csalfa Budapöst! de feketére föst! Hahó! Hahó!
111    3,     3|          dágványban, elementáris, durva, de mindennél hatalmasabb öntudatlan
112    3,     3|                   Tör, zúz.~MARIKA.~Auj, de komégyás víggyáték!~~MÁSODIK
113    3,     3|             mindegy! Én csak pór vagyok, de vaskos, minden elfinomultságtól
114    3,     3|             ESVÁNY.~Vitam et sanguinem - de zabot csak búzaparitáson!~ ~
115    3,     4|              hogy a negyedik dimenzió... De azért Bergson feltevése
116    3,     4|               Popokatepetl tűzhányóra... de úgy látszik, tévedtem. Kicsit
117    3,     4|               tétován. Lehet... lehet... De mintha hasonlítana hozzám...~
118    3,     4|            Majdnem levették a fejemet... De félretoltam, és most itt
119    3,     5|                  Pikkolót, pohárba.~ÁDÁM~De mért ifjak, mondd?~LUCIFER~
120    3,     5|                egyike.~ÁDÁM~Minő csodás! De mondd, ki e fiú,~Kit ott
121    3,     5|                kornak igrice,~Duhaj fiú, de halljuk, mit beszél.~A DUHAJ~
122    3,     5|               őszös, nyeszlett úriságom,~De undom, de köpöm, de szánom.~
123    3,     5|            nyeszlett úriságom,~De undom, de köpöm, de szánom.~Ti vagytok
124    3,     5|            úriságom,~De undom, de köpöm, de szánom.~Ti vagytok a Genny,~
125    3,     5|              Genny,~Ti vagytok a Piszok.~De én iszok.~De én iszok.~A
126    3,     5|           vagytok a Piszok.~De én iszok.~De én iszok.~A SOVÁNYAK ~ordítva.~
127    3,     5|           LUCIFER~Ez, s fajod, a lényeg.~De meg ne sértsd e derék fiúkat,~
128    3,     5|             szívektül mást ki várna még?~De hát a szellem s művészet
129    3,     5|                 egy újságírót vág pofon, de úgy, hogy az lefordul a
130    3,     5|             korcs!~Hátrakap egy székért, de Béla, a pincér, aki azt
131    3,     5|                  eszmét - s nem pirulsz,~De kérkedően szóllasz: jól
132    3,     5|           eszméket s igazságot kerestem.~De mondd -: a zsenge gyermeklelkeket,~
133    3,     5|                 erő s anyag~Magában egy, de külhatásra más:~Előtted
134    3,     5|               fog nekem írni. Érti?~ÁDÁM~De nem, hogy vennék tollat
135    3,     5|              gyerekverset. Érti?~LUCIFER~De én az örd...~SZERKESZTŐ~
136    3,     5|                lépcsőjén, lefelé kiabál. De hát persze, mondom nektek,
137    3,     5|            parányi rög?~A kéz inalva ír, de áll az agy~S ha büszke lelked...~
138    3,     5|             mondta: gyerekek!~Ez a világ de remek!~Gabi mondta: mi lesz
139    3,     5|                  Ilyen volt a Luci Feri,~De Istenke meg is veri,~Nem
140    3,     5|              Ádám,~Kibontom a meseládám.~De előbb módját megadni,~Van
141    3,     5|            pajtás!~HATODIK SZÍN~Hű, ezek de rosszak lettek.~Énekeltek,
142    3,     5|            mondja: a kereszt!~Megfogtad, de nem ereszt!~Égszakadás,
143    3,     5|                  tojás.~Hogyha fej lesz, de sok hely lesz,~Minden bögre
144    3,     5|               Azt mondja az Ádám:~- Jaj, de éhes lettem!~Ferkó mondja -
145    3,     5|            Ádámtól,~Szereti is hálából.~ De a gonosz Luci Feri,~A játékot
146    3,     5|               Inkább volna falra mászni.~De a kunyhó fala sík,~Ha rámászik,
147    4,     1|                 szavakat intézte Beb úr, de nem látott senkit és semmit.
148    4,     1|                  módon utasított rendre; de anyám csodálkozva tapasztalta,
149    4,     2|               nagy gyomorfájásra ébredt, de ez később elmúlt. Nagynénjük,
150    4,     2|                 végén hízott le: a Place de la Gloire szürke kis épülete
151    4,     2|          olajoshoz: térdeik érintkeztek, de e percben valaki sietve
152    4,     2|                  nyöszörögtek az ágakon: de Párizs felől üdítő vitriol-illat
153    4,     3|                megfordult, nevét hallva. De nem felelt rögtön. Hol is
154    4,     3|                  hogy nem emlékszik rám! De hogy is emlékezne, hogy
155    4,     3|                 a dohánytőzsde, no igen. De különben Agocska igazán
156    4,     3|                 norszki kormányzóságban. De azért tiszt, méghozzá élelmezési! -
157    4,     3|                azonban tovább fecsegett, de nem vette le a szemét Afganisztovics
158    4,     3|        káposztalevest! - dörmögött. - Na de sietek! Apropó, hogy el
159    4,     3|            Apropó, hogy el ne felejtsem, de igazán: maga is azt hiszi,
160    4,     3|           találkoznak egyszer, nem igaz? de bizony találkoznak, még
161    4,     3|              Mátya, kedves galambocskám? De most igazán sietek. Au revoir!~
162    4,     3|                  nem sietve, felmetélem. De miért nem esik jól nekem
163    4,     3|           gyerekhang vegyült a lármába. "De mátyuska, hiszen Jekaterinovna
164    4,     3|             szólni, hogy Dunyocska is... De milyen ideges vagyok - tette
165    4,     3|              főzelék - villant át rajta, de csak egy pillanatra.~A test
166    4,     3|                    tette hozzá később -, de csak nem vagyok beteg? Aztán
167    4,     3|                leért a második emeletre, de még élt és siránkozott,
168    4,     3|               ezt nem lehet, nem szabad, de mégis húznia kellett, és
169    4,     3|                  ami eddig még nem volt. De ennek a más, annak az új
170    5,     1|        nagyapádnak is így volt, Nyafson, de miért nézel olyan különösen.~
171    5,     1|             veled. Te csodálkozni fogsz, de egyszer meg kell tudnod.
172    5,     1|               kénguruk vagyunk!~HJALMÁR.~De Nyafson!~NYAFSON.~Igen,
173    5,     1|                felszökik, magasra tör -: de nem tud megállni a négy
174    5,     1|            színen, visszafordul, halkan, de erősen. És, Hjalmár - vigyázz
175    5,     2|             elfoglalni ízléstelen dolog. De az angolok mindig ízléstelenek
176    5,     2|           ízléstelenek voltak.~A FATTYÚ.~De íme, itt jön Jancsika, a
177    5,     2|        felszabadítja Párizst.~A DAUPHIN.~De ki fogja ezt valamikor megírni,
178    5,     2|               Nem tudom, később mi lesz, de az bizonyos, ha Luther Mártonnak
179    5,     2|          elfognak az angolok.~A DAUPHIN.~De mi közöm a protestánsokhoz,
180    5,     2|            nagyon bölcs.~FRANCIA ELNÖK. ~De mi még bölcsebbek vagyunk.~ ~
181    5,     2|               ÍRÓ. ~Meg is lehetne írni. De mit szólna a közönség. A
182    5,     2|               írónak valami darabjáról - de mi is volt az?~ELSŐ NÉZŐ. ~
183    5,     2|              istennek - vége a világnak! De még mindig nem tudom, mi