Rész;  Fej.

  1    1,     1|            Beültetek aztán kocsikába,~S elmentetek egy nagy szállodába.~
  2    1,     2|              De jött hozzám egy törpe~S kérdezte, mit akarok?~ "
  3    1,     2|              Felgerjedt szittya vérem~S rászóltam Törpe-fejűre:~
  4    1,     3|             az ég oly régi, égi méla.~S tán pápuákok pengetnek poros
  5    1,     3|          pápuákok pengetnek poros fát~S nem lesz Nyugat már, sem
  6    1,     3|             már, sem Fenyő, sem Osvát~S még él Balázs, még él a
  7    1,     3|             Béla.~ ~ANTIK SZERELEM~ ~"S megint előlről..."~A szeretőm
  8    1,     3|            nekem bajuszom van talán?"~S én szólék: Ó, kegyed mély
  9    1,     3|           beléje hátul. -~           (S megint előlről.)~ ~DANA
 10    1,     3|                állott, mint az állat) s aspodélosz illatokkal] öblögetve,
 11    1,     4|           végeztek a lebonyolítással, s így verssorainak még csak
 12    1,     4|               földön, bizony, bizony, s a súlyos angyal letorpad.~
 13    1,     4|             angyal letorpad.~11. sor. S fáklyáját lefelé fordítja.~ ~
 14    1,     5|         halkan belelépett~Valamibe... s most tüszköl s fintorog~
 15    1,     5|            Valamibe... s most tüszköl s fintorog~Mint trombiták
 16    1,     5|        trombiták és roppant trombonok~S a holdvilágnál szédelegve
 17    1,     5|               csendes, csitri, csempe~S látok barnát, kókuszt, koporsót,
 18    1,     5|              legyező,~Csak rátekintek s igy szólok: ez ő.~A jó,
 19    1,     5|           néha megnő -~És néha horpad s néha szétreped~És szerteszökken
 20    1,     5|                diadal~És ilyen fiatal~S mint kürtök öble s vérző
 21    1,     5|             fiatal~S mint kürtök öble s vérző trombiták~És néha
 22    1,     5|               néha olyan, mint az ég.~S mint longa, linga, lunga,
 23    1,     6|         énekid a vénhedt utcasárba...~S ki elmekegte őket, nyifegve
 24    1,     6|             őket, nyifegve csendesen,~S halk, holdas esteken, vetvén
 25    1,     6|               bús, kietlen mindegy... s eszembe jut a tantim,~Ki
 26    1,     6|           téged a pályaudvarban kinn'~S szegény, jó grószpapa, ki
 27    1,     9|             zápor",~Mondta valaki ezt~S lelkemben e szóra kinyílott~
 28    1,     9|           szóra kinyílott~Egy mélység s több Mount Everest.~ Vérzápor
 29    1,     9|              Így dudolásztam magamban~S gondoltam, meglepem Erzsikét,~
 30    1,     9|              nem volt nálam elég pénz~S inkább írtam egy versikét.~~~~
 31    2,     1|            csakhamar az egyik magyar, s hoz a kezében nagy várakozásokkal
 32    2,     1|           pedig terpeszkedik a padon, s elégedetten nézi az eljárást.
 33    2,     1|              barátodat~a jubilánst~P. S. Tisztelt Szerkesztő Úr!
 34    2,     3|               nachtkasztliján feküdt, s amit az este olvasott, de
 35    2,     3|           Szindbád fidibuszt csinált, s így a dátumot nem volt módjában
 36    2,     3|              ahol gyakran megfordult, s ahol finom dámák cipellőjéről
 37    2,     5|           alulról kezdték el építeni, s végre is ez a jellemző,
 38    2,     6|            fekete jérce jár: a lábán.~S megrisszantotta újfent a
 39    2,     6|             Turi Dani makacs-mereven. S egyszercsak, fogta, s akkorát
 40    2,     6| makacs-mereven. S egyszercsak, fogta, s akkorát bömbent, ordantott
 41    2,     6|             Egyet ropigott a fogával, s leharapintotta a két másik
 42    2,     6|               hát - biccent a hitese, s már fente a lábszíjhoz,
 43    2,     6|               már fente a lábszíjhoz, s rakta csak úgy hanyagul,
 44    2,     6|            akinek odakell csak, arra.~S már dübörgött-loholt kifele.
 45    2,     6|             Disznóra. Isten mint nap.~S ballagtak tovább, a törvény
 46    3,     1|               Magyarra fordította: B. S. Orosz szabad. Angol szabad.
 47    3,     3|         nyerstermékeket előállító nép s a gazdaságilag kulturális
 48    3,     4|         közelről láttam az igazságot, s lent voltam a Nagy Gép belsejében,
 49    3,     5|        kiadásból véletlenül kimaradt, s amely a Kepler- és a Tower-jelenet
 50    3,     5|           Ádámot.~ÁDÁM~Mily ország ez s mely nép, melyhez jövénk?~
 51    3,     5|               hajnalán~Az Eszmét érti s istápolja minden~S a vak
 52    3,     5|               érti s istápolja minden~S a vak tömegnek nyíltan hirdeti,~
 53    3,     5|               hirdeti,~Kimondott szót s merészen szárnyalót,~Mely
 54    3,     5|               szavakkal szebbet mond; s a nép~Megérti, mit a gondolat
 55    3,     5|        Megérti, mit a gondolat sugall~S a gondolat hatalmas szózatát~"
 56    3,     5|               körül e csarnokok falán~S a síma márványasztalok felett,~
 57    3,     5|           görnyedezve ül Korszellemed~S fajod. Itt minden eszméket
 58    3,     5|           minden egyes fennen hirdeti~S nyíltan bevallja: "Én művész
 59    3,     5|             vagyok."~Művész, az Eszme s Szépség hőse hát.~És minden
 60    3,     5|            vállára ültet pár csavargó~S ki hetyke daccal dőre bort
 61    3,     5|         hetyke daccal dőre bort iszik~S fejére önti e hevült fiúknak,~
 62    3,     5|              oly bohón~E furcsa lény, s azok mit éltetik?~A DUHAJ~
 63    3,     5|              ők sajátlag?~LUCIFER~Ez, s fajod, a lényeg.~De meg
 64    3,     5|              lelkesülés érdemük nekik~S ifjú szívektül mást ki várna
 65    3,     5|           várna még?~De hát a szellem s művészet uralma,~Ha termett
 66    3,     5|             volt bizonnyal.~Szelídebb s finomultabb hangulatra~Csitítva
 67    3,     5|             múlt koroknak durva népét~S a zord kedélyt nemesbé csiszolá~
 68    3,     5|              kedélyt nemesbé csiszolá~S megértővé.~A SZÍNÉSZ~egy
 69    3,     5|           most elhűlve megáll.~Mi az? S amazt nem védi senki?~E
 70    3,     5|                E jó fiút, ki lelkesen s mohón~Vélé szolgálni az
 71    3,     5|               szolgálni az igaz ügyet~S megírta arról, hogy kontár
 72    3,     5|            meggebed. Váltója van neki~S a papájáról tudok valamit.~
 73    3,     5|         papájáról tudok valamit.~ÁDÁM~S e széles arcú és dagadt
 74    3,     5|               Mester, távolból jövénk~S e csarnokokba nagy híred
 75    3,     5|               lett nyelvünk, a dicső, s nemes,~Holott szavában e
 76    3,     5|            lator,~Hiába voltam Kepler s Márius~És Hellászban hiába
 77    3,     5|         eszmék gádorán~Az Úr színéig, s szembeszállva, hah,~Az elemekkel,
 78    3,     5|               képedig,~Sárral dobál - s csimpánznak elnevez~E nyegle
 79    3,     5|           ÁDÁM~feléje fordul.~Te zord s hideg tekintetű alany,~Kinek
 80    3,     5|               szemén egyetlen vízüveg~S egyetlen szemmel nézel úgy
 81    3,     5|       eszmékről, miket~Keresni jöttem s nem lelek sehol.~A DRÁMAÍRÓ. ~
 82    3,     5|       érdekért~Eladtad ím az eszmét - s nem pirulsz,~De kérkedően
 83    3,     5|      kérkedően szóllasz: jól van úgy,~S példádat még követni hirdeted?~
 84    3,     5|              önt lefordítják angolra, s így nem szólalhat meg többé
 85    3,     5|            találtam ott,~Hol eszméket s igazságot kerestem.~De mondd -:
 86    3,     5|        csírába hajthat ám~Egy jóltevő s irányító hatalm: -~Ki istápolja
 87    3,     5|      istápolja gyenge lelküket~E zord s rideg és számító világban?~
 88    3,     5|         Hogyan lehet, mondd, hogy erő s anyag~Magában egy, de külhatásra
 89    3,     5|               nem, hogy vennék tollat s kérkedőn~A hangok szent
 90    3,     5|          szavakkal -~Hiszen nem értem s nincs tanulatom.~SZERKESZTŐ.
 91    3,     5|          mihez ért. Azonnal üljön le, s írjon egy zenekritikát.
 92    3,     5|            hiszen Hellászban harcolál~S Achilleszt büszke karddal
 93    3,     5|              büszke karddal átdöféd -~S most borzadsz?~ÁDÁM~remegve
 94    3,     5|              inalva ír, de áll az agy~S ha büszke lelked...~ÁLHÍRLAPÍRÓ.~
 95    3,     5|           férfifülbe nő súghat csupán~S mely a vén földet ifjúvá
 96    3,     5|             Ádi, Évi, nézd meg eztet,~S megmutatta a keresztet.~
 97    3,     5|             dül,~Csináljátok egyedül!~S ugorna már lefelé,~Ekkor
 98    3,     5|        kezdett~Hegyes bajusza mögött,~S elküldte az ördögöt.~ Aztán
 99    3,     5|            Így mesélte ember a fiának~S ezzel vége a komédiának.~~~~
100    4,     2|          belőle az állat az emberben, s könyökével csontos talpát
101    4,     2|              egész Párizs megfordult, s egyszerű zubbonyos munkások
102    4,     2|                  ide mindenki betért, s gyalog, levetve minden szokásformát
103    4,     2|             langyos lágyságot érzett, s hirtelen összeborzongtak.
104    4,     2|     boulevardok felől, az erdők felől s az alkonyati égről: a szörcsögve
105    4,     2|               szagtalanítani akartak, s mely most magába fullasztott
106    5,     1|          ablakot tisztít.~Hjalmár fel s alá jár.~BUTTA.~Igen, még