Így írtok ti: text - IntraText CT

RABBI.
Ne cselekedjed aztat, és azt te tenni meg ne kísértsed. Olyan vagy te, mint a csöpögtetett gödölye és mint a jóféle folyós mandulaital, mely néz Damaszkusz felé.

LEA.
Már megint kezded, papa, a főzést, és a te szájadat meg nem kíméled annak tépésétől, hogy engem puhítanál.

HERCEG
belép. Jó napot, zsidó. Micsinálsz, zsidó? Na, ne ugrálj, zsidó. Hol a lányod, zsidó?

RABBI.
Nagyságos főkatona úr, nincsen nekem leányom, és az én feleségem leánygyermeke el nem mulasztja az alkalmat, mely lehetővé teszi neki, hogy ne legyen a világon, mely néz Hóreb hegyére.

HERCEG
Leára mutat. Hát ez mi?

RABBI.
Ez? Ez egy öreg, szakállas püspök.

HERCEG.
Ravasz vagy, zsidó, de én túljárok az eszeden, zsidó. Hogy lehet ez egy püspök, hiszen ez egy lány.

RABBI.
Ha már így eltalálta katonaságod, hát mit tegyek?

HERCEG.
Jól van, zsidó. Elveszem a lányodat. Tizenkét éves vagyok, és nőt még mindig nem kedveltem. Ennek itt arca alkalmatos, és teste is jóillatokban bővelkedő.

RABBI
sóhajt. Nekem mondja hercegséged, és szájának beszédét felém irányítja?

HERCEG.
Olyan ez a leány, mint a friss hajnali szamócabogár. Olyan, mint egy kedvelt étek, nem sok, kívánatos. Olyan, mint a kabócagyümölcs. Mint a friss tehénbor, mint a fekete, forró és puha jég, aminek macskaformája van.

RABBI
sóhajt. Ajaja.

LEA.
Hagyjátok már abba ezt a főzést, és ne forraljátok ti a vizet a fazékban, mely Léseach völgyében fortyog.

HERCEG.
Hát megegyeztünk?

RABBI
sóhajt. Nem lehet, katonaság. Mégse nem lehet.

HERCEG.
Hát miért nem, zsidó? Kérdezzük meg a lányodat, zsidó.

LEA.
Pfuj! Szemen köpi.

HERCEG
haraggal. Akkor mindenkit pofon vágok, leütök.

RABBI.
Nem lehet és nem lehet. Bizalmasan. Tetszik tudni, én perszonaliter, meinerseits, nem tiltakoznám a dolog ellen, de ezek itten, mit szólnának, hogy az ő Hóseás prófétájuk összeáll egy gajjal? Hangosan. Nem is vitatkozom tovább, megyek ki a pusztába, zebramadarat szedni. Sóhajtva. Hej, csak ne égne lelkemben annak a kiolthatatlan, ősi fanatizmusnak az a kacskaringós gőgje, ami van: - szaracén lennék inkább itt nektek próféta lenni! El.

HERCEG.
Hát nem szeretsz. Lea?

LEA
mellbeköpi.

HERCEG.
Ez a vadság... ez a mozdulat... most veszem észre, a lelkedet is szeretem! Elveszlek feleségül.

LEA.
Papa, papa! Gyere már, és eszedbe ne jusson odakint maradni.

RABBI
visszajön. Na, mi az?

HERCEG.
Elveszem a lányodat, rabbi.

RABBI.
Nem lehet. Bűnös vágyadnak nem dobom oda Silaé rózsáját, mely Mélea szőlőtőkéjén termett.

HERCEG.
De én a lelkét is szeretem. Elveszem feleségül.

RABBI
fejét vakarja. Hm. Mégse lehet.

HERCEG.
Miért nem?

RABBI.
Mert a szerző által a lelkemben elfojtott ősi fanatizmus gyűlölködő lángja nem engedi. Kifordított tenyérrel. Micsináljak? Én szívesen adnám, hiszen jó parti, jó parti - de ha nem úgy vagyok szerződve! Mutathatnék uraságának talán valami mást?

HERCEG.
Hát most mit tegyünk? Itt állunk a harmadik fölvonás közepén, minden rendben volna - és az a büdös fanatizmus nem engedi.

LEA.
Mit tegyünk?

RABBI.
Várjatok csak, majd megkérdezzük a Seiffensteiner barátomat, az egy okos ember, az tud valamit! Hé, Seiffensteiner!

SEIFFENSTEINER SALAMON
pipával a szájában bejön. Nű, mi oz?

RABBI
elmondja az esetet.

SALAMON.
Hm. Eszembejotja nekem errül edj anekdot. O Lébi Sauerkraut valt ed slemil, ed otolsú chamer, okinek semmi se nem sikerölte. Edszer osztán megvett ed másik chamertül ed szabadajlomt, volomi rovarirtúszert, omivel kereskedni kezdte. Oddig kereskedte vele, míg lett belüle ed gozdog ember, ed ajser. Hósz év mólva vett ed házat o Kossuth Lojos occábo, és mind ed békés, gozdog ember, szép fehér szokállal sétálgotto o korzón, és pramenírozto. Edszer, hósz év mólva megszólitjo ütet ed mérges ábrázotú ember. "Manja csak, mogo o fültalálú ottul a rovarirtúszertül, omitül mogo ódj meggozdogodta?" "Én" - manja szelíden o Sauerkraut. "Hát holljo csak, mogo azesz pónem, hiszen oz o szer nem ér semmit se nem, oz megvon ed svindli!" "Hodhod?" - kérdi o Sauerkraut. - "Hodhod! Hát údj, údj, hod nem pusztitjo o rovarokt!" "Nem pusztit o rovarokt? Bizemos mogo ebbe megvon?" - "Hát persze, hiszen kiprúbáltom!!" O Sauerkraut megvokorjo oz üvé fejit. "Hm. Tolán nem jól prúbálto!" "Dehodsenem. Vettem o szert, és kiszúrtom o padlút vele, és o svábok gyüttek és nem megdügültek." - "Hja - manja o Sauerkraut -, oztot nem ódj küll... Oztot ódj küll, hod meg küll fagni o svábot, és bele küll tülteni ó szert o szájábo bele..." "Megfogni o svábot? - sadálkozta o mérges ór - hiszen akkor mindjárt adjon is öthetem..." "Adjonütni? - manja o Sauerkraut elgandalkazva - adjonötni... oz is jú". - "Liondeleonde ed ilejen drámo. Oz ember, ho nem todja, mit sinálja o drámoi jellemekkel, omik o fejire nűttek, megfagja üket, és a szájukbo beletümküd az erkülcsi tonolságt, hodha von. De adjonötni... oz is jú."

LEA.
Igaza van. Leüti a herceget.

HERCEG.
Igaza van. Leüti a rabbit.

RABBI.
Igaza van. Leüti Leát.

Függöny

A SZERETOV

Orosz életkép a szibériai lagúnák mélységéből. Írták: Brodoff Ivanovics Alexander és Mulatovics Reggelig. Gábr. Magyarra fordította: B. S. Orosz szabad. Angol szabad. Francia szabad. Magyar nem szabad. Zenéjét írta: Bátyuska. Fordította: Atyuska. Fordította: Márkusevics Lászl. A siker óriási, a közönség ordított. Ordította: Kapitányovits Sándor. Négy felvonás. Felvonta: Függönyövits Húzó. A darab értékéből az előadás sokat levon.

ELSŐ LEVONÁS

Egy nisni-novgorodi falucska barlanglakása, a Kerepesi úti 27. számú házban, negyedik emelet 6. Végképpen elkopott bútorok, egy féllábú orosz asztal, két orosz szék, lábak nélkül. Asztal közepén nagy darab penész. Az egész lakásban nincs semmi ennivaló. A fal mellett üres szekrény. Jobbra és balra szűk ajtó, rozoga ablak. Elöl rozoga ágy. Az ágyban Anna apja és nagyapja éppen éhenhaldokolnak. Elöl szalmazsák két tüdővészes rokonnal. További tüdővészes rokonok a szín különböző helyein, tetszés szerint elrendezve. Gyomorkorgás hallatszik.

ANYA
oroszul. Immár négy nap óta nem volt egy meleg a gyomromban.

HALDOKLÓK.
Megjegyzem, ez igaz.

TÜDŐVÉSZES ROKONOK KARA.
Megjegyzem, hogy aki nagyobb nyomorban van, az már csal. Tegyük hozzá, hogy jobban felkösse gatyáját, aki nálunk nagyobb nyomorban akar lenni.

ANNA
rózsaszínű színházi belépőben, nyakán kopott kékrókaboa szegény Berkovicstól, egyszerű szürke, szegényes briliáns fülbevaló. Nem lehet kitartani ezt az igazi, orosz nyomort. De ne féljetek. Én erős vagyok. Férfiak kedvelnének. Kedvelhetnek. Maguk ne féljenek. Magukat nem bántják. Kit kedvelnék, majd lesz. Megyek, majd, akkor. Ha, és igen, ám. Csak ám is, be. Oda. Neki. Nekem. Vele. Tüdővészt kap.

GRÓF AUSGETIPPELTOFF HERCEG
kijön a mellékhelyiségből. Én itten jó estét maguknak.

ANNA.
Akar? Mit? Ide?

GRÓF HERCEG
súgva. Hát nem tetszik rám ismerni? Én vagyok az a bizonyos törzsfőherceg, aki ezekbe a szegény, de becsületes leányokba szokok beleszeretni. Legutóbb az a zsidólány volt, hogy is hítták, ojan neve volt, mint egy szőnyegnek. Linó Lea. Aztán én voltam a vengerka őnagyságánál is, nem tetszik emlékezni? Most itt vagyok alkalmazva, ojjé, jobban itthon vagyok én, mint maguk. Veszek szegény, de becsületes árvalányokat, tüdővészes fivérekkel és anélkül, házassággal és gyilkossággal eredeti csomagolásban. Kívánatra házhoz jövök. Hangosan. Én itten, csak. Jöttem. Magát. Magában. Magánál.

ANNA.
Állok itten. Szobát lakom. Férfinek. Magát is. Fürdővíz.

GRÓF HERCEG FERENC.
Száját akarom. Fogát benne. Kedvelném.

ANNA.
Pénzét elfogadom. Magát nem.

DR.HERCEG.
Óriási! Mindig ez volt az ambícióm, hogy egyszer egy nő, akit szeretnék megkapni, ne legyen az enyém, csak a pénzemet fogadja el. Nagyapám is ezzel szerezte a család vagyonát, hogy pénzt adott olyan nőknek, akik nem akartak vele szeretni. Gyorsan kimegy, és átdolgozza a következő felvonást.

MÁSODIK LEVONÁS

A reimsi székesegyház kupolacsarnoka Moszkvában,
amit a gróf két hónapra lefoglalt Anna részére.

ANNA
átdolgozva. Gazdagságot unom. Férfit kedvelem. Férfit unom. Tüdővészes rokonait elküldi a Tátrába.

GRÓFOK, HERCEGEK ÉS DIPLOMATÁK
bejönnek és fesztelenül mulatnak, igazi orosz könnyelműséggel.

ANNA.
Jót. Maguknak. Estét. Hanyagul leül, és néhány hónap múlva beleszeret a szeretőjébe.

GRÓF PALÓFF
belép a szárnyas orgonán. Uraim, örömmel jelentem, hogy át vagyok dolgozva. Átmegy a színen, odamegy a zongora mellé, leüt egy billentyűt, és egy félév alatt lelkében nagy változások történnek, amennyiben el akarja venni Annust. Énekeljen valamit.

ANNA
meghajtja magát. Te szőke gyerek, szövegét írta Harsányico Zsoltoff, zenéjét szerzette Zerkovics. Énekel.

Talpra magyar, hí a haza,
Itt az idő, most vagy soha.

GRÓF
elmerengve. Milyen szépek ezek az orosz népdalok!Megtörli homlokát, és fényképes igazolványt állít ki Annuskának, mely az illetőt feljogosítja, hogy záróráig bárhol, vásár- és ünnepnap kivételével minden hétfőn és csütörtökön megesküdhessék a gróffal.

ANNA.
Köszönöm. Kedvelem.Elfogadja az igazolványt, de két hónap múlva összetépi büszkeségből, és másikat kér.

HARMADIK LEVONÁS

Fővárosi kastély pofozóterme.

NAGYMAMA.
Te vagy az?

GRÓF.
Én.

NAGYMAMA
felpofozza.

GRÓF
képét törülgeti és megunja Annát.

NEGYEDIK LEVONÁS

A szín egy szerény kis ágyat ábrázol, kétoldalt ajtóval, elöl lépcsővel.

ANNA
kétségbeesetten szaladgál fel és alá az ágyban, és beleszeret a grófba.

GRÓF
kijön az ágy alól. Anna! Újra beleszeret Annába.

ANNA.
Te vagy az, Fedor? Még mindig szereti a grófot.

GRÓF.
Én vagyok az. Átmegy az ágyon és megunja Annát.

ANNA.
Esküdjünk meg! Egy pillanatra elfordul, és nem veszi észre, hogy a herceg közben éppen megunja őt.

KÖZÖNSÉG.
Szerző! Szerző!

HERCZEG FERENC.
Na, milyen volt az Árva László?

ANNA
lelövi a grófot.

CADORNA.
A fene egye meg, hiszen ezek bevonultak Udinéba.

UGRON.
Mi az, hogy bevonultak? Levétetem a műsorról.

EGY KATONA AZ ISONZÓ-FRONTON.
Mit szólsz, kérlek alássan, a Szeretőbe, amit betiltottak és mégis előadtak, a herceg megunja a szeretőt? Gyorsan agyonvág kézigránáttal kilenc olaszt.

MÁSIK KATONA
rémülten. Megunta? Lehetetlen! Iszonyú! Biztos vagy benne?

ELSŐ KATONA.
Éppen most olvasom a Hatvany kritikájában.

MÁSIK KATONA.
Iszonyú! Golyótól találva elesik.

ANNA.
Megöltem.

Függöny