MÓRICZ ZSIGMOND

BÚZAPARITÁS vagy AKI ENNÉL VÍGABB VÍGJÁTÉKOT LÁTOTT, AZ CSAL

Írta: Zsigmondic Mór

ELSŐ RÉSZ

Agrár Esvány, gabonafőigazgató lakása, a Ritz-csárdában.
Agrárné, született Mária Terézia, osztrák császárnő, valóságos titkos palotaőrgróf,
türelmetlenül rugdalja a lábai előtt fetrengő kultúrmérnök fülebotját.

TERÉZIA
parfümöt loccsant a búbos zongora szügyébe. Eh!!... parbleu... hol van az asztal?!... hozzátok be az asztalt...

MARIKA
Agrár Esvány húga. Mi kéne, ha vounau? Au, de jauo szaga van aunak a párföngnanok! Tűzről pattan.

TERÉZIA.
Hozzátok be gyorsan az asztalt, ami körül mindig kergettek, ha nem néztem le az egyszerű pórt, akinek már a papája is gazdagabb ember volt az én édes tatámnál, a Blaunál. Tyű, a kiskésit annak a kutyakaparó lelki differenciáltságú elfinomult idegzetemnek, de hamisak a férfiak! Megfricskázza a kultúrmérnök dermedt sétapálcáját. Gyerünk! El, csalva.

MARIKA.
Jauj! az én jau pöröszt bátyángomat csajják, mint retkes vargyú bürrügésit, kóbászfülivel! Hé! Revolvert ránt. Ijjá!... rivolvengy! rébolbőr! ez a csalfa Budapöst! de feketére föst! Hahó! Hahó!Belelő a telefonba.

ESVÁNY
beugrik. Mi az? Mi az?

MARIKA.
Asszingond, ebgerinc!

ESVÁNY
fejetokájához kap, hördint. Ó, ó, nőm, az elfinomult főherceg csalás útján terheltetik házasságom törését elősegíteni! Hogy fogom én ezt durva, egyszerű lelkemmel, melynek ősi ösztönei krátertűz módjára hemzsegnek, sürtyögve a dágványban, elementáris, durva, de mindennél hatalmasabb öntudatlan paraszti származásom őserejével kibírni, illetve ellensúlyozás tárgyává tenni? Tör, zúz.

MARIKA.
Auj, de komégyás víggyáték!

MÁSODIK RÉSZ

ESVÁNY
kaccantva. Mindegy! Ám mindegy! Én csak pór vagyok, de vaskos, minden elfinomultságtól és lelki aprólékosságtól még meg nem illetett sziklatömb jellemem egész ősi felháborodásával, anélkül hogy utalnék azokra a rendkívüli jelentőségű kölcsönhatásokra, melyek a nyerstermékeket előállító nép s a gazdaságilag kulturális szempontból előnyösebben fejlődött városi polgárosztály között, előbbinek javára, fennállanak: nem említve a politikai szempontokat, mint amelyek nem tartoznak szigorúan egy vígjáték keretébe - egyszerűen, egyenesen, köntörfalazás nélkül, a parasztlélek nyílt szókimondásával, a hitvány városi ficsúrok kertelése nélkül, kapásból, huszárosan, szőrin megülve, nyereg alatt keményítve, szócafrangok nélkül, anélkül hogy sokat karattyolnék, anélkül hogy szót szóba öltenék, bátran, csakafejét őszinteséggel és azonkívül még határozottan is felszólítalak: - tedd megfontolás tárgyává záros határidőn belül, hajlandó vagy-e válaszolni arra a kérdésemre, miszerint hogy értetted azt a kifejezést, hogy a kultúrmérnöknek - mint ahogy a csatolt adatok bizonyítják - fülcimpáját csiklandoztad, miközben ő lábujjadat majszolta, illetlen gerjedelmek előidézése céljából? Fúj, mint veszett bikaügynök.

TERÉZIA
gőggel, lenézéssel, az elfinomult városi nő ösztönös irtózatával minden durvaság iránt. Büdös paraszt! Taknyos ló! Trágyapöce! Ganajság! Így kell beszélni egy úrinővel?Elomlik.

HARMADIK RÉSZ

MÁRIA TERÉZIA
könnyezve. Látod, Samu, félreértettél, pedig én Sziléziát csak azért akartam elfoglalni, mert szerettelek.

AGRÁRESVÁNY
rajongva. Királynőm! A hű magyar nép mindig tisztelni fogja benned az anyát és feleséget! Életemet és véremet az új magyar drámairodalomért, mely csak a hű, őszinte, nagylelkű néplélek ősi forrásaiból fakadanthat!

MÁRIA TERÉZIA
mellékesen. Egy kis zab is kellene, hogy elő lehessen adni.

ESVÁNY.
Vitam et sanguinem - de zabot csak búzaparitáson!