KARINTHY FRIGYES

Kritikusaimhoz
"Mondhatta volna szebben kis lovag,
Más-más hangnemből, így ni, hallja csak!"

   Rostand: Cyrano

HOLNAPUTÁN KISKEDDEN

Kísérleti komitragiszatiropera három retortében.
A Hadács Színház bemutatója.

ELSŐ RETORTE

Fényűző kényelemmel berendezett búvárharang a Mississippi medrében, közel a párizsi Opéra Comique-hez. Kényelmes bársonyszékek, kandallók, nippek. A szomszédból állandó orgonaszó, szférák gépzongorája. Egyébként légüres tér. Bunsen-lámpák, teásszervíz, bársonyfüggönyök és néhány magdeburgi félteke. Lakmusz-papír, Boyle-Mariott-törvény, rizspor.

RAKASAKI RAKASA
mongol bélyeggyűjtő. Kifogástalan megjelenés, idegenszerű hang. Parancsoljon velem, báró úr.

ILONKA BÁCSI
fesztelen mozdulatok. Á, persze, na igen. Hogy van, kedves tanár úr? Tudja kérem, nekem sokszor úgy rémlik, hogy Kantnak nincs egészen igaza abba a izébe, amikor a kategorikus imperatívumról beszél, meg hogy a negyedik dimenzió... De azért Bergson feltevése az idő és tér relativitásáról se kutya... Parancsol egy cigarettát, habbal?

RAKASA
cseppfolyós állapotba megy át udvariasan. Kétségkívül, kétségkívül.

ISTEN SAMU
ingán leereszkedik 9 : 8 kezdősebességgel. Á, bocsánat...

ILONKA BÁCSI.
Szervusz, Samu. Hát hogy ityeg a fityeg?

ISTEN SAMU
tétován. Nem tudom... Mintha valami kürtszót hallottam volna, innen, a zodiákus felől... Egy pillanatra azt hittem, hogy a Hold ráesett a Popokatepetl tűzhányóra... de úgy látszik, tévedtem. Kicsit szórakozott vagyok ma. Mi ez a tócsa itten?

ILONKA BÁCSI.
Engedd meg, hogy bemutassam, Rakasaki Rakasa, japán bélyeggyűjtő.

RAKASA
gáznemű állapotba megy át. Udvariasan gomolyogva. Van szerencsém.

SAMU
tétován. Ejnye... milyen különös ember...

ILONKA BÁCSI
vállat von. Mi van benne különös? Egész rendes ember, csak egy kicsit ideges.Ágyúdörgés.

SAMU
tétován. Lehet... lehet... De mintha hasonlítana hozzám...

ILONKA BÁCSI
könnyedén. Különben hogy vagy?

SAMU
lelkesen. Én jól. Hallotta, Ilonka bácsi, hogy feltaláltam a zenélő szalámiszeletelőgépet?

ILONKA BÁCSI.
Na ne mondja, mert még elrontja.

SAMU
maga elé meredve. Igen... A gép borzongva és rejtelmesen szeleteli a szalámit... Egyszerre buzgó zene harsan fel... túlvilági dallam... A szalámi tompán hull alá... A zene azonban egyre hangosabb... Kék gáz buggyan elő... holtan esnek össze a katonák...

ILONKA BÁCSI.
Hát a Málcsi néni hogy van?

SAMU.
Köszönöm, még mindig náthás.

JÉZUS MÁRIA
volt énekesnő, átmegy a színen.

SAMU.
Mária...

MÁRIA.
Ugyan ne szekírozzon. Tisztességes nő vagyok, mit kompromittál. Duzzogva. Maga csúnya!

SAMU
tompán. Mária... tudd meg... te vagy az én lelkemben a szalámiszeletelőgép...

MÁRIA
kacéran. Szép szalámi lenne magából.

SAMU
felordít Hah! A halálomat kívánod?

FŐHERCEG
sietve jön. Tessék, itt van nálam a kártya... Aki a tök ászt húzza, üljön bele a szeletelőbe...

SAMU
rebegve. Értem... Isten veletek...Szivarra gyújt. A szivar felrobban, és kilenc rakéta jön ki belőle.

Zene. Sötétség.

MÁSODIK RETORTE

Műhelyterem a Danubiusban. Középen óriási gép. Szíjak harsognak, munkások dolgoznak.

SAMU
a munkásokhoz. Csak szeleteljétek, gyermekeim, szeleteljétek... Holnap bemutatom a találmányt... Lehet, hogy magam is kipróbálom. Maga elé. Lehet... lehet...

ELSŐ MUNKÁS.
Nyomd bele ezt a szalámit, elvtárs, gyerünk...

MÁSODIK MUNKÁS.
Nyomja a nehézség. Nekem már elég volt ebből a masinából. Lassan sötétedik. Lila fény. Munkások elmennek.

SAMU
leül a gép tetejére. Maga elé. Fel kell szeletelni... Egy darab húst dob bele.

RAKASA
alul kijön. Első pillanatban olyan, mint egy szalámi. Mikor közelebb jön, látni, hogy hasonlít Samuhoz.

SAMU
rémülten. Ki az?

RAKASA
túlvilági hangon. Mit félsz? Nem érzed, hogy jobbik eszed vagyok?

Kívül zúgás, halk zene. A hulló szalámiszeletek Chopin "Nocturne"-jét játsszák.

SAMU.
Mi ez? Ó, jaj, mi ez?

RAKASA
rejtelmesen. Ez a halál zenéje.

SAMU
kitörve. Mit akarsz tőlem?

RAKASA
könnyedén. Semmit. Ujjlenyomatot akarok másolni az ön füléről. Ha a vegyarány helyes és a hordókat össze lehet varrni, akkor számításom szerint ön megszabadul gyomorbajától és az eredendő bűntől. Gyerünk, utánam!... A háttér szétnyílik. Látni a Szaturnusz-csillagot, amint közeledik. A bélyeggyűjtő alakja kitágul, szárnyai nőnek.

SAMU
elhalón. Várj... jövök...

Légűr. Végtelenség. Foucault-féle szivattyú, trigonometria.

HARMADIK RETORTE

Oktogon tér. Villamosok jönnek-mennek. Rikkancsok, katonák, járókelők.
Az Oktogon közepén áll a Nagy Szalámiszeletelőgép.

SAMU
vígan. Tessék besétálni, uraim, itt kapható a friss szalámi. Tömeg verődik össze.

RIKKANCS.
Tyű, az anyja...

FŐHERCEG
megáll, merően néz Samura.

SAMU.
Na, most gyerünk... Megindítja a gépet. Maga is beleugrik. Nagy álmélkodás.

MÁRIA
felsikolt. Samu!

ROKKANT KATONA.
Ciga-reta! Gyenge albán ciga-reta!

SAMU
kijön alul. Uraim!... Gyönyörű volt... Mintha suhogó szárnyak lobogtak volna mellettem és mélységek nyíltak volna, mikor a kések elcsaptak mellettem... Majdnem levették a fejemet... De félretoltam, és most itt vagyok...

FŐHERCEG.
Disznóság... Még nem is reggeliztem... Azt hittem, hogy itt lehet szalámit kapni.

SAMU.
Frászt. Pofon vágja.

MÁRIA.
Samu - szeretlek!

SAMU
tompán. Én már nem. Mióta közelről láttam az igazságot, s lent voltam a Nagy Gép belsejében, rájöttem, hogy nem kell szerelem, nem kell asszony... semmi se kell...

RAKASA.
Csak?

SAMU
felragyogva. Csak a szalámi!... A végtelen szalámi!

Mind megdermednek. Samu lassan emelkedni kezd.