IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] 6 4 70 2 87 1 a 1230 á2 1 abba 2 abbahagyjam 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 1230 a 567 és 481 az 363 hogy | Karinthy Frigyes Tanár úr kérem Concordances a |
Fej.
1 1| után járhat az idõ, most a folyosók kihaltak és konganak, 2 1| elmegyek, csap ki felém a zümmögés és egyszerre mélyen 3 1| és igen komolyan elszorul a szívem. A második emeleten, 4 1| komolyan elszorul a szívem. A második emeleten, jobbra 5 1| második emeleten, jobbra a tanári szoba mellett, a 6 1| a tanári szoba mellett, a VI-ik b) osztály ajtaját 7 1| levegõzés miatt. Leveszem a kalapomat, zsebre teszem. 8 1| fejjel meghajtom magamat a katedra felé és nesztelen 9 1| hátravonulok. Az utolsó padban, a kályha mellett, üres egy 10 1| mellett, üres egy hely. A tanár nem nézett rám, rendben 11 1| Nesztelenül megkerülöm a köpõládát és a szemétkosarat. 12 1| megkerülöm a köpõládát és a szemétkosarat. Rálépek egy 13 1| boldogságomban: hiszen ez a Büchner! - milyen, milyen 14 1| most itthon vagyok megint, a jó, igazi valóságban, az 15 1| vagyok az, Karinthy Frigyes a hatodik bébõl, hát persze, 16 1| ismerõs: remegve nyúlok be a padba és kihúzok egy füzetet. 17 1| Egy pillanatig káprázik a szemem, de aztán világosan 18 1| felelnek - ki felel? ahá, a Steinmann, a Bódog! - és 19 1| felel? ahá, a Steinmann, a Bódog! - és aztán! Neki 20 1| Különben pedig miért nem férsz a bõrödbe? Pszt, lassan beszélj.~ 21 1| huszonhét éves lenni. Szóval a kávéházban ültem, és úgy 22 1| hittem. És amint ott ültem a kávéházban, esett az esõ, 23 1| hiszen én tulajdonképpen a hatodikba járok, és nekem 24 1| dolgom van, meg kell csinálni a mértani rajzot, át kell 25 1| mértani rajzot, át kell néznem a történelmet és közben gondolni 26 1| és közben gondolni kell a jövõre, ami nagyszerû és 27 1| tökéletlen álmot, és hogy a legokosabb, amit tehetek, 28 1| és fölébredek, és átnézem a mértant, és bejövök az osztályba. 29 1| ablaküveghez szorítottam a fejem, és erõsen elhatároztam, 30 1| majd azt az igazi életemet, a középiskolában. Nem látom 31 1| fiatalság: amit innen, ebbõl a távolságból olyan tisztán 32 2| Mi ez, mi ez, mi ez, ez a rettentõ csengetés? Tûz 33 2| Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt 34 2| lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc.~Krrr... Brrr...~ 35 2| Brrr...~Dehogy... hiszen ez a vekker... A vekker csönget... 36 2| hiszen ez a vekker... A vekker csönget... De hiszen 37 2| én még nem csináltam meg a térképet... Ceruzával megvan 38 2| Hiszen át kellene olvasni még a földrajzot és a magyart, 39 2| olvasni még a földrajzot és a magyart, föl kellene kelni, 40 2| azért nem muszáj elsietni a dolgot... Nem kell kapkodni, 41 2| meg lehet csinálni azt a felkelést szép nyugodtan - - 42 2| ember azért mindjárt kidugja a lábát a takaró alól, ilyen 43 2| mindjárt kidugja a lábát a takaró alól, ilyen hidegbe... 44 2| ilyen hidegbe... Persze, a harisnya, az fontos, ha 45 2| szépen, lenyúl az ember a szék alá, óvatosan felkaparja 46 2| alá, óvatosan felkaparja a harisnyáját... így... behúzza 47 2| így... behúzza szépen a takaró alá... hogy én minek 48 2| én minek dugjam azért ki a lábam?... nevetséges, itt 49 2| itt is fel lehet húzni a takaró alatt... Na, ugye!... 50 2| tyû, ott oldalt bejön a hideg... Kapitány úr, kapitány 51 2| pihenés következik. Hiszen a nehezén túl vagyok, most 52 2| túl vagyok, most már csak a cipõ jön és a ruha, erre 53 2| most már csak a cipõ jön és a ruha, erre lehet pihenni 54 2| nem valószínû. Bár azért a földrajzot mégis át kellene 55 2| hogy elmondjam magamban a földrajzot... nekem itt 56 2| rögtön el kell intézni... ezt a fekvést... mert már hét 57 2| határolja Dánia... nyugaton a Balti-tenger... és Dánia 58 2| már össze is ült. Fogd be a szád, Bauer.~Igenis, az 59 2| és tanácskoznak. Még csak a hadvezért várják, és a csatát 60 2| csak a hadvezért várják, és a csatát azonnal megkezdik. 61 2| fõvárosa? Bauer, fogd be a szájadat, és ülj ide az 62 2| hajrá, derék fiúk! Fel a csatába! Adjatok egy lovat 63 2| igazgató úr, mégiscsak ez a Bauer fogja megvédeni Norvégia 64 2| de húsz saslengést csinál a nyújtón, és mint fõvezérnek, 65 2| így még kijavíthatod a négyesedet.~Jó, nem bánom 66 2| Mákossy tanár úr, maga lesz a hadsegédem... de vigyázzon, 67 2| parancsolok, és fogja be a száját... Így. Üljön fel 68 2| Így. Üljön fel ide hátra a lovamra, és kapja el, ha 69 2| mondd meg, tanár úr, mi a fõvárosa Dániának? Na ugye, 70 2| kapsz.~Hát hol is van az a Dánia? Hol is van? Az bizonyos, 71 2| tussal Magyarország határát a térképen, hát most nem látni, 72 2| látni, hol kezdõdik Dánia. A katonák ott állanak a határon, 73 2| Dánia. A katonák ott állanak a határon, és nem mernek átlépni, 74 2| mert félnek, hogy belépnek a tusba, mielõtt megszáradt.~ 75 2| Bauer, ezt te csináltad! Le a fejeddel! Le a fejeddel! 76 2| csináltad! Le a fejeddel! Le a fejeddel! Hóhér, vágja le 77 2| Hóhér, vágja le gyorsan a fejét, azzal a cigarettavágóval!~ 78 2| le gyorsan a fejét, azzal a cigarettavágóval!~Jaj, jaj, 79 2| Hiszen nyolc óra van már, a nagyságos úr már el is ment 80 2| nagyságos úr már el is ment a hivatalba.~Tyû! Ezt elaludtuk 81 2| lesz itt!! Még jó, hogy a harisnyám fent van.~ ~ 82 3| Nyolc órakor még homályos a reggel és homályosan bukdácsolnak 83 3| bukdácsolnak álmos fejemben a másnap esélyei és minden 84 3| esélyei és minden lehetõsége. A középiskolai tanuló élete: 85 3| reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék 86 3| és okozat kombinálódik.~A fegyverzet ma hiányos: éppen 87 3| egyenleteknél tartunk, de a múlt órán még nem fejeztük 88 3| eshetõsége 25-27 százalék. Ebben a kis százalékban szerepet 89 3| százalékban szerepet játszik az a körülmény, hogy sokan még 90 3| gyenge akaratú ember, aki a múlt órán talán még maga 91 3| Szerdai nap lévén, én istenem, a mennyiségtan után két óra 92 3| óra mértani rajz. Hiányzik a szépiám, a görbe léniám 93 3| rajz. Hiányzik a szépiám, a görbe léniám is hiányzik, 94 3| Nyelvszépségei, tudom, tudom: ma ez a tét, kettõ vagy semmi. Csak 95 3| kettõ vagy semmi. Csak a másik felét néztem még át, 96 3| át, de van két tíz perc a magyar óra elõtt, az húsz 97 3| Nyelvszépségeit, elkérem Guttmanntól a gumiguttit, és még a történelmet 98 3| Guttmanntól a gumiguttit, és még a történelmet átszaladom. 99 3| történelmet átszaladom. A füzetem nincs meg. Tanár 100 3| fiam ma gyengélkedett, a mennyiségtani dolgozatot 101 3| mely idõ alatt háziorvosunk a mennyiségtan-dolgozatoktól 102 3| megvalósíthatatlan ködképek. A rideg valóság nem az, a 103 3| A rideg valóság nem az, a rideg valósághoz szívós 104 3| Guttmann megint, akinek a füzetébõl öt röpke perc 105 3| mit ér nekem, ha megvan a dolgozat, ha egyszer a kamatos 106 3| megvan a dolgozat, ha egyszer a kamatos kamatot úgyse tudom, 107 3| lássuk csak, szedjük össze a gondolatainkat, mert a perc 108 3| össze a gondolatainkat, mert a perc közel van. Szóval: 109 3| közel van. Szóval: csak a szépia kell és a lénia. 110 3| Szóval: csak a szépia kell és a lénia. Ezzel szemben Vörösmarty, 111 3| klasszikus tisztaságban tartotta a nyelvet, szavai kristályos 112 3| tökéletességgel - micsinálnak a szavai? Szentisten, hiszen 113 3| szavakkal elkérte Guttmanntól a gumiguttit. De ha Guttmann 114 3| gyöngélkedett, és nem bírta elhozni a gumiguttit. Még van egy 115 3| nyugtalanul kalapálni kezd. A bejárat elõtt nem áll senki. 116 3| emeleten csend... Hallgatnak a falak és a lépteim konganak.~ 117 3| Hallgatnak a falak és a lépteim konganak.~Nincs 118 3| konganak.~Nincs kétség benne. A szörnyû, az elképzelhetetlen 119 3| Fülemet óvatosan tapasztom a kulcslyukra. A lemondás 120 3| tapasztom a kulcslyukra. A lemondás keserû vonása görbíti 121 3| udvariasan bevánszorgok a padomba. Az osztályon az 122 3| megnézi. Könyveimet belököm a fiókba. Büchner, aki mellettem 123 3| mellettem ül, elõrehajlik a tábla felé, az arcán a mennyiségtani 124 3| elõrehajlik a tábla felé, az arcán a mennyiségtani tudományok 125 3| lángol: csak én látom, hogy a szája kissé balra húzódik, 126 3| balra húzódik, felém, és a fogai közül csak én hallom 127 3| fogai közül csak én hallom a sziszegést:~- Beírtak a 128 3| a sziszegést:~- Beírtak a hiányzók közé.~Jobbra húzom 129 3| hiányzók közé.~Jobbra húzom a szájam. Elõremeredek, a 130 3| a szájam. Elõremeredek, a matematikai tudományok összességével 131 3| érdeklõdés ül ki az arcomra. A fogaim közt sziszegem:~- 132 4| ELADOM A KÖNYVEM~- Ennyi könyvet 133 4| én lemondóan bólogatok, a nagynéném, aki szintén jelen 134 4| nincs, és rákényszerítik a szülõket, hogy megvegyék.~ 135 4| az utcán legyek. Letérek a Múzeum körútra és a Károly 136 4| Letérek a Múzeum körútra és a Károly körútra. Ez a mi 137 4| és a Károly körútra. Ez a mi utcánk: az antikváriumok 138 4| elõre, hónom alá csapom a füzeteket - és a könyvet, 139 4| csapom a füzeteket - és a könyvet, a kritikus könyvet 140 4| füzeteket - és a könyvet, a kritikus könyvet kényelmesen 141 4| néha.~Tehát lássuk csak. Ez a tavalyi természetrajz, ötödik 142 4| Lényegesen átdolgoztam magam is - a hátulsó fele levált, annyi 143 4| fedelen egy mértani rajz. A 178-ik lap, sajnos, hiányzik. 144 4| kemény ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, 145 4| rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, nem lehetett 146 4| lehetett kiradírozni, - a rozmárra, tavaly, mikor 147 4| voltam, és nem gondoltam a jövõre, oda meg direkte 148 4| direkte tussal festettem rá a bajuszkötõt. Dörzsöltem, 149 4| az igaz, de mit ér az, a rozmár kilukadt, a bajuszkötõ 150 4| ér az, a rozmár kilukadt, a bajuszkötõ mégis látszik. 151 4| bedörzsöljem, míg vékony lett, mint a selyempapír? Mert hogy az 152 4| szerkesztettem, és kellett a kemény papír. De a tartalomjegyzéket 153 4| kellett a kemény papír. De a tartalomjegyzéket igazán 154 4| annak az embernek, hogyha a fedelet leradírozza, eladhatja 155 4| mondott.~Állok egy-két percig a kirakat elõtt, és az üvegen 156 4| üvegen át tanulmányozom a terepet. Kicsi öregember: 157 4| bús kishitûség tölti el a szívem, magamban szelíden, 158 4| kemény öregember; értsd meg a szegény, szegény, szegény 159 4| koronát, kettõt, magáért a pénzért, l’art pour l’art. 160 4| annyiban van, hogy nehéz a dolog nagyon, és hogy ez 161 4| dolog nagyon, és hogy ez a könyv piszkos. És látod, 162 4| hirtelen kinyújtja oldalt a kezét, és én beleteszem 163 4| kezét, és én beleteszem a könyvet. Beszél a vevõvel, 164 4| beleteszem a könyvet. Beszél a vevõvel, megforgatja két 165 4| megforgatja két ujja közt a könyvet, rettenetes undorral 166 4| istenem... Igen, éppen a rozmárnál nyitotta ki, és 167 4| nyitotta ki, és ott van a kõporos oldal. Hatvanért 168 4| és szakadt, hiányzik.~A világ elsötétül elõttem.~- 169 4| elõttem.~- Ezt használják a Markóba’... mondom vad daccal, 170 4| Embertelen keserûség ül a mellemen.~- Harmincért odaadom - 171 4| antikvárius tovább beszélget a vevõvel. Két perc múlva 172 4| Rövid számadás. Ez még a mozira se elég. De a perc 173 4| még a mozira se elég. De a perc elhatározó. Bátran, 174 4| Bátran, gyorsan, fejest a helyzetbe - utánam az özönvíz. 175 4| özönvíz. Hirtelen elõkapom a vadonatúj Stilisztikámat, 176 4| hatvan fillért fizetnek ki a kasszánál - oh, a Stilisztika 177 4| fizetnek ki a kasszánál - oh, a Stilisztika kellett neki, 178 4| Stilisztika kellett neki, a nyomorultnak, a sátánnak, 179 4| kellett neki, a nyomorultnak, a sátánnak, az én idei Stilisztikám, 180 4| utána, elvitte, kikapta a kezembõl, nem is volt idõm 181 4| lesz?~Mi lesz? Mi lehet? A pénzt itt szorongatom a 182 4| A pénzt itt szorongatom a kezemben.~Holnap visszaveszem 183 4| kezemben.~Holnap visszaveszem a Stilisztikát. Kérek ehhez 184 4| Stilisztikát. Kérek ehhez a pénzhez még egy koronát 185 4| hajósinasnak.~Holnap visszaveszem a Stilisztikámat.~ ~ 186 5| A JÓ TANULÓ FELEL~A jó tanuló 187 5| A JÓ TANULÓ FELEL~A jó tanuló az elsõ padban 188 5| ül, ahol hárman ülnek: õ a középen, a jó tanuló, Steinmann. 189 5| hárman ülnek: õ a középen, a jó tanuló, Steinmann. Az 190 5| szolgál; - szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, 191 5| annyi apa ismeri otthon ezt a nevet. „A Steinmann miért 192 5| ismeri otthon ezt a nevet. „A Steinmann miért tudja megtanulni?” - 193 5| meg”, mondja az apa, és a fiú valóban megkéri a Steinmannt. 194 5| és a fiú valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann 195 5| valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud elõre, 196 5| ahogy Steinmann tudja, az a biztos, az az egyedüli helyes, 197 5| különleges, ünnepélyes pillanat. A tanár sokáig nézte a noteszt; 198 5| pillanat. A tanár sokáig nézte a noteszt; halálos feszültség 199 5| Osztály felett. Mikor késõbb a francia rémuralom történetét 200 5| történetét olvastam, mikor a Bicêtre foglyai közül elõszólítják 201 5| foglyai közül elõszólítják a halálraítélteket: mindig 202 5| villámgyorsan elmondja magában a mértani haladvány tételeit. 203 5| gyöngélkedett. Az egyik lehajol a füzete fölé, mint a strucc, 204 5| lehajol a füzete fölé, mint a strucc, hogy ne lássák. 205 5| strucc, hogy ne lássák. A másik merõben szembenéz 206 5| másik merõben szembenéz a tanárral, szuggerálja. A 207 5| a tanárral, szuggerálja. A harmadik, idegember, egészen 208 5| egészen elernyed, és behunyja a szemét: hulljon le fejére 209 5| szemét: hulljon le fejére a bárd. Eglmayer, az utolsó 210 5| tud semmirõl, õt írják be a hiányzók közé, töröljék 211 5| õ nem akar részt venni a közélet küzdelmeiben.~A 212 5| a közélet küzdelmeiben.~A tanár kettõt lapoz, a K 213 5| küzdelmeiben.~A tanár kettõt lapoz, a K betûnél lehet - Altmann, 214 5| Katonára magyarosította a nevét, e percben mélyen 215 5| egyszerre megállnak, és a tanár becsukja a noteszt.~- 216 5| megállnak, és a tanár becsukja a noteszt.~- Steinmann! - 217 5| Steinmann gyorsan feláll - a mellette ülõ kiugrik a padból, 218 5| a mellette ülõ kiugrik a padból, szerényen és udvariasan 219 5| szerényen és udvariasan áll, míg a jó tanuló kimászik a padból: 220 5| míg a jó tanuló kimászik a padból: mint egy testõr, 221 5| egy nagy eseménynek.~Maga a tanár is ünnepélyes. Oldalt 222 5| ünnepélyes. Oldalt ül le a székre, és összetett ujjakkal 223 5| összetett ujjakkal gondolkodik. A jó tanuló a táblához megy, 224 5| gondolkodik. A jó tanuló a táblához megy, és kezébe 225 5| táblához megy, és kezébe veszi a krétát. A tanár gondolkodik. 226 5| és kezébe veszi a krétát. A tanár gondolkodik. A jó 227 5| krétát. A tanár gondolkodik. A jó tanuló erre felkapja 228 5| jó tanuló erre felkapja a spongyát, és sebesen törülni 229 5| és sebesen törülni kezdi a táblát: ebben végtelen elõkelõség 230 5| neki nem kell most törni a fejét, õ nem fél, õ mindig 231 5| készen van, õ addig is, míg a felelés kezdõdik, valami 232 5| hasznosat akar csinálni a társadalomnak, õ ráér gondolni 233 5| társadalomnak, õ ráér gondolni a köztisztaságra és az emberiség 234 5| fejlõdésére, és letörüli a táblát.~- Hát - mondja a 235 5| a táblát.~- Hát - mondja a tanár, és gondolkodva húzza 236 5| tanár, és gondolkodva húzza a szót -, majd valami érdekes 237 5| érdekes példát veszünk...~A jó tanuló udvariasan és 238 5| megfelelõt. Most úgy néz a tanárra, komolyan és melegen, 239 5| akinek egy gróf megkérte a kezét, és mielõtt válaszolna, 240 5| és rokonszenvvel mélyen a gróf szemébe néz, jól tudva, 241 5| hogy e tekintet elbûvöli a grófot, s a gróf remegõ 242 5| tekintet elbûvöli a grófot, s a gróf remegõ boldogsággal 243 5| boldogsággal sejti, hogy a válasz kedvezõ lesz.~- Vegyünk 244 5| Vegyünk egy kúpot... - mondja a gróf.~- Egy kúpot - mondja 245 5| kúpot - mondja Steinmann, a grófnõ. De már ezt is úgy 246 5| is úgy tudja mondani, ez a Steinmann, annyi megértéssel, 247 5| veszünk. Én, Steinmann, a legjobb tanuló az egész 248 5| legalkalmasabbat, megbízott a társadalom. Még nem tudom, 249 5| nem tudom, miért vettem a kúpot, de nyugodtak lehettek 250 5| mindannyian, bármi történjék ezzel a kúppal, én is ott leszek 251 5| kúppal, én is ott leszek a helyemen, és megbirkózom 252 5| vele.~- Különben - mondj a tanár hirtelen -, vegyünk 253 5| Csonka gúla - ismétli a jó tanuló, ha lehet még 254 5| lehet még értelmesebben. Õ a csonka gúlával éppen olyan 255 5| fölényes viszonyban van, mint a kúppal. Mi neki egy csonka 256 5| nem lehet félrevezetni, a csonka gúla is csak olyan 257 5| vágva belõle egy másik gúla.~A felelés rövid ideig tart. 258 5| intim dialógus alakul ki a tanár és a jó tanuló közt: 259 5| dialógus alakul ki a tanár és a jó tanuló közt: mi már nem 260 5| mely itt elõttünk egyesül, a differenciálegyenletnek 261 5| mondat közepén eszmél rá a tanár, hogy miért is beszélgetnek 262 5| az elõmenetel megítélése. A jó tanulónak be se kell 263 5| tanulónak be se kell fejezni ezt a mondatot. Minek befejezni? 264 5| hogy be tudja fejezni?~A jó tanuló szerényen és illedelmesen 265 5| szerényen és illedelmesen ül le. A következõ percben már roppant 266 5| roppant érdeklõdéssel figyeli a következõ felelõ szánalmas 267 5| diszkréten elmosolyodik, és a tanár tekintetét keresi 268 5| egyszer összenézzen vele, és a tanár lássa, hogy õ, bár 269 5| milyen marhaságot mondott a felelõ, és hogy mit kellett 270 6| A ROSSZ TANULÓ FELEL~Nem, 271 6| igaz, hogy úgy volt, mintha a magyart is a Frõhlich tanítaná. 272 6| volt, mintha a magyart is a Frõhlich tanítaná. Álmában 273 6| elintézte az egész kérdést, a párhuzamos vonalakról felelt, 274 6| egyfelesre.~Mikor kimondják a nevét, nem hisz a füleinek, 275 6| kimondják a nevét, nem hisz a füleinek, körülnéz: hátha 276 6| egy csomó füzetet felkap a padról. Míg végigmegy a 277 6| a padról. Míg végigmegy a kis utcán, a padsorok közt, 278 6| Míg végigmegy a kis utcán, a padsorok közt, ezt gondolja: „ 279 6| átmegyek különbözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára 280 6| Közben megbotlik, és elejti a füzeteket. Míg a földön 281 6| elejti a füzeteket. Míg a földön szedeget, háta mögött 282 6| ezúttal senki se tilt be: a rossz tanuló törvényen kívül 283 6| áll, rajta lehet nevetni.~A tanár leül, és maga elé 284 6| leül, és maga elé teszi a noteszt. Ránéz. A rossz 285 6| teszi a noteszt. Ránéz. A rossz tanuló görcsösen mondogatja 286 6| ápluszbészer...” veszi a krétát. A tanár ránéz.~- 287 6| ápluszbészer...” veszi a krétát. A tanár ránéz.~- Készült? - 288 6| ránéz.~- Készült? - mondja a tanár.~- Készültem.~Ó igen, 289 6| igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is elkészül: 290 6| utolsó kenetet, és lenyíratja a haját.~- Hát akkor írja.~ 291 6| haját.~- Hát akkor írja.~A rossz tanuló a tábla felé 292 6| akkor írja.~A rossz tanuló a tábla felé fordul.~- bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.~ 293 6| bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.~És a rossz tanuló engedelmesen 294 6| írni kezdi és mondja utána a számokat. Írja, írja, mint 295 6| tudja, mirõl van szó, látja a tételt „éppen úgy, mint 296 6| lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja - 297 6| kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja - a vonalból, 298 6| négyesnek a szárát vastagítja - a vonalból, ami törtet jelent, 299 6| külön elmegy az ablakig a spongyáért. Idõt nyer ezzel. 300 6| sokáig szerepel õ itten a dobogón. Ezt még felírja, 301 6| tanuló. Felírja még „á2”. A katonaiskolában nagyon korán 302 6| nem értõ ember, aki ezt a jelenetet figyeli, azt hiszi, 303 6| valami jó tanuló felel. De a szakértõ tudja már, mit 304 6| határtalan gonddal rajzolja a kettes farkincáját. Halálos 305 6| Halálos csend körös-körül. A tanár nem mozdul. Most beszélni 306 6| mozdul. Most beszélni kell.~- A másodfokú egyenlet... - 307 6| mélységes figyelemmel nézi a táblát.~- A másodfokú egyenlet... - 308 6| figyelemmel nézi a táblát.~- A másodfokú egyenlet... - 309 6| modorában, aki nem azért ismétli a szót, mintha nem tudná, 310 6| rengeteg mondanivalója közül a leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, 311 6| közül a leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, a legtökéletesebbet 312 6| leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, a legtökéletesebbet válogatja 313 6| válogatja és mérlegeli.~De a tanár, ó, a tanár már tudja, 314 6| mérlegeli.~De a tanár, ó, a tanár már tudja, mit jelent 315 6| lázadó kétségbeesés remeg a hangjában.~Tanár (széles 316 6| gesztussal): - Hát akkor halljuk.~A rossz tanuló nagy lélegzetet 317 6| nagy lélegzetet vesz.~- A másodfokú egyenlet az elsõfokú 318 6| beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, 319 6| félbeszakítják - lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan 320 6| hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól 321 6| Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes. A 322 6| a tanár? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd. Egyszerre 323 6| kezd. Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. 324 6| látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. Erre elsápad, és 325 6| szédítõ gyorsasággal kezdi:~- A másodfokú egyenlet úgy származik 326 6| Polgár Ernõ - mondja hangosan a tanár.~Mi ez?~Már egy másikat 327 6| végeztek? Mi ez? Álmodik?~- A másodfokú egyenlet... - 328 6| Polgár Ernõ fürgén kijön, és a tábla másik végén már veszi 329 6| tábla másik végén már veszi a másik krétát.~- A másodfokú... 330 6| veszi a másik krétát.~- A másodfokú... Tanár úr kérem, 331 6| És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten. 332 6| Most végigmenjen, újra, a padsorok közt? Nem, inkább 333 6| hülyén: keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet 334 6| dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet roncsai 335 6| egyenlet roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, a motor 336 6| mint a lezuhant pilóta, a motor megpattant hengerei 337 6| megpattant hengerei fölött. A másik fiú közben már felel 338 6| udvariasan figyeli, amit a másik beszél... néha helyeslõen 339 6| elõrehajol, részt vesz a felelésben, odaadja a krétát, 340 6| vesz a felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a felelõ 341 6| odaadja a krétát, buzgólkodik a felelõ körül, még súg is 342 6| hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy õ súg, 343 6| elhallgat, és még egyszer a katonaiskolára gondol. Elboruló 344 6| szavak, verõdnek vissza a zajok... a kréta ropogása... 345 6| verõdnek vissza a zajok... a kréta ropogása... elfolynak 346 6| pillanatra világosan látja a végtelent, amelyrõl e percben 347 6| e percben jelentette ki a felelõ, hogy ott a párhuzamos 348 6| jelentette ki a felelõ, hogy ott a párhuzamos vonalak találkoznak. 349 6| vonalak találkoznak. Látja a végtelent... nagy, kék valami... 350 6| fölül fel van írva: „Bejárat a negyedik végtelenbe.” A 351 6| a negyedik végtelenbe.” A házban fogasok vannak, ahol 352 6| házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos vonalak leteszik 353 6| párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán átmennek 354 6| kalapjukat, aztán átmennek a szobába, leülnek a padba, 355 6| átmennek a szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik 356 6| örömmel üdvözlik egymást... a párhuzamos vonalak, igen... 357 6| párhuzamos vonalak, igen... a végtelen, a megértés, a 358 6| vonalak, igen... a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet 359 6| a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, 360 7| A BUKOTT FÉRFI~A bukott férfi 361 7| A BUKOTT FÉRFI~A bukott férfi hosszan álldogált 362 7| férfi hosszan álldogált a tanári szoba ajtaja elõtt. 363 7| egyenként szállingóztak a tanárok is. „Alászolgája”, 364 7| egymás után és meghajtja a fejét. Õ azonban Schwickert 365 7| jól tudja, hogyan történt a dolog - beszéljünk férfiasan, 366 7| Harmadik Richárd, s már a következõ pillanatban ki 367 7| Henrik csak úgy kicsúszott a szájamon. De Ön - nem bírálni 368 7| csak hidegen megállapítom a tényt - Ön azonnal leültetett 369 7| az ügyet. Bemegyünk ide a tanáriba, Ön áthúzza az 370 7| elégtelent, és alul ezt a mondatot „Osztályismétlésre 371 7| engem?” Így fog beszélni a bukott férfi, és Schwicker, 372 7| egyszerre megáll, mélyen a szemébe néz, majd kipirul 373 7| majd kipirul és hirtelen a kezét nyújtja. „Neugebauer - 374 7| értem önt. Adja ide azt a bizonyítványt. Ön rideg 375 7| dolgom, Neugebauer.”~Igen, a bukott férfi így fog beszélni 376 7| Schwickerrel. Miért hát, hogy a bukott férfi mégis riadtan 377 7| tizenegyre hazaígérkezett a bizonyítvánnyal - jó volna, 378 7| hazamenni - van neki hazája, a bukott férfinak?~De íme, 379 7| megszólítani. Most se, most megy a lépcsõ felé - gyerünk utána, 380 7| felé - gyerünk utána, majd a lépcsõn. Nem, a lépcsõn 381 7| utána, majd a lépcsõn. Nem, a lépcsõn mégse lehet, annak 382 7| annak semmi formája - majd a portás ajtaja elõtt. De 383 7| portás ajtaja elõtt. De a portás kint áll az ajtóban, 384 7| hiszen mindjárt kimegy a kapun és aztán...~- Kérem 385 7| haza, aztán majd készülj a pótvizsgára.~- Igenis, tanár 386 7| megártani egy kis tanulás a szünidõben.~És Neugebauer 387 7| Alászolgája.~- Szervusz.~A bukott férfi hajlong, és 388 7| férfi hajlong, és megindul a körúton. Nem sok értelme 389 7| mert ugyan hova menjen? A Schwickerrel való beszélgetés 390 7| hitványságáról - aztán ez a kis dolog. Hagyjon hátra 391 7| elsõ Uticában, mint Rómában a második...” hm, biztosan 392 7| így írja „Inkább vagyok a halálban a második, mint 393 7| Inkább vagyok a halálban a második, mint az életben 394 7| majd, azok érteni fogják... a nyomorultak... bár csak 395 7| csak értsék. Inkább vagyok a sírban az elsõ...~A bukott 396 7| vagyok a sírban az elsõ...~A bukott férfi szeme elõtt 397 7| szivárványos felhõcske ugrál, a torka elszorul, és csak 398 7| hangosan énekelgette magában a tornaünnepély indulójának 399 7| tornaünnepély indulójának a tenorját, amit betanult~» 400 7| hû nehem-zehe-déke.~ Itt a pálya, itt a tér, -~ Ittatér!«~ 401 7| nehem-zehe-déke.~ Itt a pálya, itt a tér, -~ Ittatér!«~Ezt énekelte, 402 7| viaszosvászon táskájával a falakat csapkodta. Azonkívül 403 7| mustkolbász.~Mustkolbász! a nyál összefolyik a szájában. 404 7| Mustkolbász! a nyál összefolyik a szájában. Milyen furcsa 405 7| bütykös valami, ott lóg a csemegekereskedésben - de 406 7| mindent nem lehet egyszerre - a kocsonyás pisztráng, az 407 7| kocsonyás pisztráng, az még a jövõ zenéje. Mennyi pénze 408 7| korona.~Két perc múlva megvan a ceruzahegyezõ, s további 409 7| s további két perc múlva a bukott férfi ott áll a csemegekereskedésben. „ 410 7| múlva a bukott férfi ott áll a csemegekereskedésben. „Ebbõl 411 7| reszket, amint kinyújtja, a torka meg lüktet. Hirtelen 412 7| meg huszonötér abból a vörösbõl... lazac?... kérek 413 7| hogy nem érdemes, hiszen a legközelebbi kapu alatt 414 7| néhány fillért visszakap.~A kapu alatt felbont mindent, 415 7| alatt felbont mindent, és a zsebébe gyûri. Kezdi az 416 7| vastag darabokat tör le, bent a zsebben, és hirtelen dugja 417 7| zsebben, és hirtelen dugja a szájába, majd megfúl, kivörösödik. 418 7| megfúl, kivörösödik. Aztán a mustkolbászt eszi meg... 419 7| mustkolbászt eszi meg... aztán a lazacot... Mintha köveket 420 7| Mintha köveket raktak volna a gyomrába. Mindegy, vesszen 421 7| vesszen minden, következik a törmelékcsokoládé, az jó, 422 7| megvan, de most milyen nehéz a gyomra... most valami könnyû 423 7| felüdíti, felfrissíti. „Hogy ez a narancs?” persze drága, 424 7| törökmészt.”~És most itt megy õ, a bukott férfi, a Nefelejcs 425 7| megy õ, a bukott férfi, a Nefelejcs utcában - hogy 426 7| ide? Mindegy. Megy, megy a hosszú Nefelejcs utcán, 427 7| hosszú Nefelejcs utcán, benéz a kapuk alá, nehéz érzéssel 428 7| érzéssel belül... és nem tudja, a gyomra nehéz-e, vagy a szíve. 429 7| a gyomra nehéz-e, vagy a szíve. Benéz a kapuk alá, 430 7| nehéz-e, vagy a szíve. Benéz a kapuk alá, rágja a törökmézt, 431 7| Benéz a kapuk alá, rágja a törökmézt, csak rágja... 432 7| nehem-zehe-déke...«~Kínlódva rágja a ragacsos, foghoz tapadó 433 7| foghoz tapadó csirizt, és a nyála és a könnye fuldoklón 434 7| tapadó csirizt, és a nyála és a könnye fuldoklón csorog 435 7| könnye fuldoklón csorog le a torkán.~ ~ 436 8| költészete~Petõfi Sándor, a világhírû nagy magyar költõ, 437 8| kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, 438 8| költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban 439 8| olyan szépen domborodik ki a naiv, népies hang, addig 440 8| hang, addig Arany Jánosnál a népies hang háttérbe szorul, 441 8| háttérbe szorul, és helyét a nyelvszépség foglalja el, 442 8| Petõfi lírai költeményeiben a következõ szépségeket találjuk, 443 8| költészet stb.~Petõfi mindig a szubjektivitásra törekedett, 444 8| szubjektivitásra törekedett, és célját a legnagyobb mértékben el 445 8| költeményei utat találnak a legegyszerûbb nép szívébe 446 8| szívébe éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben 447 8| bírta jellemezni, de azonban a Tiszát is és a „jó öreg 448 8| de azonban a Tiszát is és a „jó öreg kocsmáros”-t, aki 449 8| az egyszerûséget, midõn a juhász oly szamáron megy, 450 8| alacsonysága következtében a juhász lába a földig ér. 451 8| következtében a juhász lába a földig ér. Egyszer csak 452 8| csak hallja, hogy haldoklik a juhász babája, s hazasiet 453 8| Elkeseredésében mi telhetett a juhásztól, tehát botjával 454 8| tehát botjával nagyot üt a szamár fejére. Mily csodaszépen 455 8| az egyszerûséget, mellyel a juhász a szamár fejére üt 456 8| egyszerûséget, mellyel a juhász a szamár fejére üt elkeseredésében!!...~ 457 8| be, például „Befordultam a konyhába...” címû költeményében, 458 8| nagy szerepet játszik ennek a gyönyörû aranykalászos nemzetnek 459 8| EGYFELES DOLGOZAT~Petõfi és a líra~1823 Szilveszter éjszakáján 460 8| apró pihékben szállingózik a hó.~De bezzeg nagy öröm 461 8| nagy öröm dagasztja keblét a helybeli mészárosnak, kinek 462 8| még gondtalanul bámulják a szegényes szoba nyirkos 463 8| s nem tudja róla levenni a tekintetét... Az anya szeretetteljes 464 8| szeretetteljes bensõséggel hajol a gyermek fölé s az igazi 465 8| gondossággal igazítja meg a bölcsõ kemény (?), de fehér 466 8| anya nem sejti még, hogy a parányi bölcsõben az egykor 467 8| oly szépen magyarázta el a költemények rejtett szépségeit. 468 8| lelki szemeink elõtt, míg a magyarázatot hallgattuk, 469 8| mintegy álomkép vonult el a napsugaras Alföld, a kis 470 8| el a napsugaras Alföld, a kis tanya, a betyár, a juhász 471 8| napsugaras Alföld, a kis tanya, a betyár, a juhász és a szamár. 472 8| a kis tanya, a betyár, a juhász és a szamár. De ki 473 8| tanya, a betyár, a juhász és a szamár. De ki gyõzné felsorolni!...~ 474 8| Petõfi lírai költészetében a szubjektív, az alanyi elem 475 8| szívünket, míg Aranynál a komoly, objektív hang késztet 476 8| csatabárddal, nyugodj békében a segesvári harctér elfedett 477 9| kényelmesen el lehet férni benne.~A szemetet természetesen kiszedjük 478 9| és szépen eltrancsírozzuk a tetején. Ehhez mûvészi ösztön 479 9| vasakat, tollszárakat viszünk a szemétkiállításra, amit 480 9| belépõdíj mellett mutogat a Deckner.~A második tíz percben 481 9| mellett mutogat a Deckner.~A második tíz percben váratlanul 482 9| percben váratlanul kitör a cédularagasztás. Elõször 483 9| már fuldoklik, hunyorog a szemével - a röhögés nõ, 484 9| fuldoklik, hunyorog a szemével - a röhögés nõ, dagad, egyre 485 9| röhögünk õrajtuk.~Aztán a következõ dolgot találja 486 9| izgatottan és ijedten, és szedi a lábát. A másik nem felel, 487 9| ijedten, és szedi a lábát. A másik nem felel, lihegve 488 9| cipeli, keresztülvonszolja a folyosón, felrohan vele 489 9| folyosón, felrohan vele a harmadik emeletre. Auer 490 9| lehetõség mozgóképe száguld. A nagybácsija jött meg Amerikából. 491 9| ott végre megállapodtak a tanárok, hogy ez az Auer 492 9| században egyet szül csak a korszellem, és azért rögtön 493 9| beszéd kíséretében, amit a tanári szobában tart az 494 9| szobában tart az igazgató. A kultuszminiszter hívatja, 495 9| kultuszminiszter hívatja, aki itt van a tanáriban, direkt miatta 496 9| Auerrel most kezet akar fogni a kormány képviselõje. A szabadkézi-tanár 497 9| fogni a kormány képviselõje. A szabadkézi-tanár hívatja, 498 9| koronáért meg akarja venni a városligeti Feszty-körkép 499 9| amint lihegve felérnek a negyedik emeletre. Ott egyszerre 500 9| emeletre. Ott egyszerre a hírvivõ, aki eddig egy szót