Fej.

 1    1|      hogy vagy, te drága, vörös ember. Büchner kissé csodálkozva
 2    2|        szükség nincsen, hogy az ember azért mindjárt kidugja a
 3    2|    fontos, ha fel akar kelni az ember... de csak óvatosan, kedves
 4    2|          Így, szépen, lenyúl az ember a szék alá, óvatosan felkaparja
 5    3|       ingatag és gyenge akaratú ember, aki a múlt órán talán még
 6    4|       lap, sajnos, hiányzik. Az Ember Csontvázára (87-ik ábra)
 7    4|         is odaadom. Komoly öreg ember.~Hirtelen nyitok be. Az
 8    5|       Az õ neve nem tisztán egy ember jelzésére szolgál; - szimbólum
 9    5|         én készültem, mondja az ember magában. Tanár úr, fiam
10    6|        De aztán hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy Fiuméba.~
11    6|         írta le. Hozzá nem értõ ember, aki ezt a jelenetet figyeli,
12    6|     egyenlet... - ismétli olyan ember modorában, aki nem azért
13    7|         majd Schwickernek, „egy ember életérõl van szó. Nem akarom,
14    7|  beszéljünk férfiasan, nyíltan, ember az emberhez. Én akkor, igen,
15    9|    dolgot találja ki valaki. Az ember odamegy például Auerhez,
16   13|   Tulajdonképpen miért is él az ember? „Lenni vagy nem lenni,
17   14| algebrai dolgozatot. Én másféle ember vagyok. Én értem a tudományokat,
18   14|     világ színpadán; tüneményes ember, akihez képest Jókai hõsei
19   14| tudjátok elképzelni, hogy lehet ember, aki mindenben egyformán
20   14|       fogás után egészen más az ember világnézete, mint odalent
21   14|    Eleinte persze - istenem, az ember fiatal és tüzes - én is
22   14|   fejjel bújok át alatta, olyan ember szelíd és megadó modorában,
23   16|      akirõl itt szó volt, magas ember volt, fején fényes cilinderrel -
24   16|         zárkózottan, mint olyan ember, aki magánügyeirõl nem szívesen
25   16|     belõle, amibe ha belenéz az ember, egy betût akkorának lát,
26   16|      mindegyik, mint nálunk egy ember. Páncélos hangyák vannak
27   16|    lapjait gépek hajtják, és az ember egy hídon állva olvassa
28   17|          mondom türelmesen - az ember nem a szájával gondolkodik,
29   17|     akarod így megérteni?... Az ember a szájával, izé... Mi az,
30   18|      bár most már felnõtt, nagy ember vagyok, láthatjátok a hosszú
31   20|  kuszált hajú és sárgás arcbõrû ember, egyebet nem tudok róla,
32   20|       de direkte nem teszem, az ember ne bizalmaskodjék a szolgáival,
33   20|     futólag gondolok rá: miféle ember lehet szegény?~Múltkor,
34   20|      milyen fejletlen, tudatlan ember lehet! Lám, ott van a kezében
35   20|        és ez a gyermekes csacsi ember, a helyett, hogy mind a
36   20|         lenyelni; szegény, buta ember, hiszen ez még azt se tudja,
37   20|     szavakat ejtett. Lehetetlen ember, igazán nem megyek vele
38   20|         ahelyett, hogy értelmes ember módjára levette volna a