Fej.

1001   16|                                         rejtekeznek és figyelnek a vörös hangyák. Órák kérdése,
1002   16|                                     kérdése, mikor törnek elõ... A fekete raj komoran, baljós
1003   16|                                          összenyüzsögve zúdul le a völgyre...~Így lettem íróvá.~ ~
1004   17|                                                          TANÍTOM A KISFIAMAT~- Ha kilenc kályhában
1005   17|                                     olvasok. Nem tudok figyelni. A másik szobából már harmincötödször
1006   17|                                       már harmincötödször hallom a fenti mondatot.~Mi a csoda
1007   17|                                      hallom a fenti mondatot.~Mi a csoda van már azzal a bükkfával.
1008   17|                                         Mi a csoda van már azzal a bükkfával. Muszáj kimenni.~
1009   17|                                      asztal fölé görnyedve rágja a tollat. Úgy teszek, mintha
1010   17|                                           fontoskodva keresgélek a könyvszekrényben. Gabi lopva
1011   17|                                     lopva rám néz, én összehúzom a szemem, mintha nagyon el
1012   17|                                        hány kályhában...” Ejnye, a csudába! Hogy is van?~Elmegyek
1013   17|                                           megállok, mintha ebben a pillanatban vettem volna
1014   17|                                           Mi az?~- Nem értem ezt a dolgot.~- Nem értem?!..
1015   17|                                             De igen, csakhogy...~A torkomat köszörülöm. Aztán
1016   17|                                      akinek nagy súlyt vettek le a válláról.~- Nézd apukám,
1017   17|                                          nem emlékszik ugyanerre a jelenetre, húszegynéhány
1018   17|                                        le így mellém, ugyanezzel a bosszankodó és fontoskodó
1019   17|                                     arccal, mint most én. És ami a legborzasztóbb, még hozzá -
1020   17|                                legborzasztóbb, még hozzá - ebben a pillanatban villan át rajtam -
1021   17|                                       rajtam - errõl, ugyanerrõl a példáról volt szó akkor
1022   17|                                        Úgy van, nincs kétség!... a bükkfa és a kályha! szent
1023   17|                                     nincs kétség!... a bükkfa és a kályha! szent Isten!...
1024   17|                                        korunk egy pillanat alatt a semmibe süllyed. Hogy is
1025   17|                                        türelmesen - az ember nem a szájával gondolkodik, hanem
1026   17|                                        egyszerû és világos, mint a nap - ezt az elsõ elemista
1027   17|                                       elsõ aránypár fordított és a második egyenes, vagy az
1028   17|                                          vagy az elsõ egyenes és a második fordított, vagy
1029   17|                                     második fordított, vagy mind a kettõ egyenes, vagy mind
1030   17|                                         kettõ egyenes, vagy mind a kettõ fordított.~A fejbõröm,
1031   17|                                          mind a kettõ fordított.~A fejbõröm, a hajam tövében,
1032   17|                                     kettõ fordított.~A fejbõröm, a hajam tövében, lassan hidegedni
1033   17|                                        lassan hidegedni kezd. Mi a csudát fecseg ez itt össze
1034   17|                                       így megérteni?... Az ember a szájával, izé... Mi az,
1035   17|                                    fordított, papperlapapp, vagy a falramászott nagybõgõs!~
1036   17|                                       aránypár... az aránypár az a két viszony... amelyben
1037   17|                                          két viszony... amelyben a belsõ tagok hányadosa...
1038   17|                                       tagok hányadosa... illetve a külsõ tagok szorzata...~
1039   17|                                          szorzata...~Összecsapom a kezem.~- Mondom!... Tizennégy
1040   17|                                           Most azonnal elõveszed a könyvet, és harmincszor
1041   17|                                      igen, apukám, de melyik itt a két beltag, a bükkfa térfogata
1042   17|                                         melyik itt a két beltag, a bükkfa térfogata és a napok
1043   17|                                    beltag, a bükkfa térfogata és a napok száma, vagy a kályhák
1044   17|                                 térfogata és a napok száma, vagy a kályhák száma és a bükkfa
1045   17|                                          vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata?...~- Már
1046   17|                                     megint hadarsz?! Add ide azt a könyvet.~És most rettentõ
1047   17|                                    Hiszen ez olyan világos, mint a nap. Na nézd, milyen egyszerû.
1048   17|                                         egy villámcsapás, úgy ér a Nagy Megismerés, aminek
1049   17|                                           az apám se értette ezt a példát!~Lopva a Gabira nézek.
1050   17|                                      értette ezt a példát!~Lopva a Gabira nézek. Gabi közben
1051   17|                                    közben észrevétlenül kinyitja a történelemkönyvet, és most
1052   17|                                           és most félszemmel azt a jelenetet nézi egy régi
1053   17|                                    törököt dögönyöz.~Nagyot ütök a kobakjára, csak úgy csattan.~-
1054   17|                                         figyelsz!~Gabi bõg, mint a két török együttvéve.~Én
1055   17|                                    megkönnyebbülve ugrom fel, és a múlt ködén keresztül egy
1056   17|                                        az apámé, amint nagyot üt a kobakomra, vígan és megkönnyebbülve,
1057   17|                                         azt mondaná: „add tovább a fiadnak! énnekem már elég
1058   17|                                         kezekkel, vígan indul el a sír felé, ahol egészen mindegy,
1059   18|                                  negyedik elemibõl - tegnap volt a Vály utcában. Gabi, akinek
1060   18|                                      Dehogyis, apukám - csóválja a fejét elnézõen -, a bizonyítványt
1061   18|                                     csóválja a fejét elnézõen -, a bizonyítványt nem ma kapjuk,
1062   18|                                        nem ma kapjuk, hanem majd a záróünnepélyen.~- S a szülõknek
1063   18|                                       majd a záróünnepélyen.~- S a szülõknek se mutatják meg?~-
1064   18|                                        meg?~- Hogyisne! Senkinek a világon. A tanító úr megmondta
1065   18|                                    Hogyisne! Senkinek a világon. A tanító úr megmondta a Dudásnak,
1066   18|                                   világon. A tanító úr megmondta a Dudásnak, hogy abba az atyaúristen
1067   18|                                        Gabi oldalról néz rám, és a tekintetében udvariasan,
1068   18|                                        de határozottan benne van a szánakozó feddés: kicsit
1069   18|                                   képzelsz magadról, barátom. Ha a Dudás papájának se, aki
1070   18|                                        meglátjuk. Abba igaza van a gyereknek, hogy az iskolának
1071   18|                                      megszeppentõ hatása rám is. A kis könyv, amit évközben
1072   18|                                  szülõrõl. Tanuló, az tanuló, és a szülõ, az szülõ. A tanuló
1073   18|                                    tanuló, és a szülõ, az szülõ. A tanuló tartozik ezt és azt -
1074   18|                                     tartozik ezt és azt - mondja a kiskönyv, ezzel szemben
1075   18|                                          kiskönyv, ezzel szemben a szülõ vagy gyám így és úgy,
1076   18|                                          és úgy, ekkor és akkor. A kiskönyv jóságosan, de szigorúan
1077   18|                                           de szigorúan megszabja a szülõ teendõit és magatartását
1078   18|                                         az iskolával szemben. Az a furcsa, félig jólesõ, félig
1079   18|                                        van, ha olvasom, hogy én, a szülõ, tulajdonképpen szintén
1080   18|                                   elvégezni szülõi kötelességem, a többit bízzam rájuk. A tanuló
1081   18|                                           a többit bízzam rájuk. A tanuló az iskolában tartózkodik
1082   18|                                 iskolában tartózkodik és tanul - a szülõ közben otthon tartózkodik
1083   18|                                       legyõzni elfogultságom: és a nagyobbik baj, hogy Gabi
1084   18|                                           kérem szépen, erre van a negyedik osztály?” és leveszem
1085   18|                                   negyedik osztály?” és leveszem a kalapom. Gabi nem tudja,
1086   18|                                    kalapom. Gabi nem tudja, hogy a miniszterelnökség parádés
1087   18|                                         halkabban kell beszélni.~A Negyedik Osztály hangulata
1088   18|                                        Virágcsokrok az asztalon. A gyerekek fehérben, csendesen
1089   18|                                  suttogva ülnek, még nem jött be a tanító úr. Néhány szülõ
1090   18|                                          tanító úr. Néhány szülõ a fal mellé állított székeken,
1091   18|                                        csendben és illedelmesen. A gyerekek végigmustrálnak,
1092   18|                                           akinek az ajtó mellett a helye. Gabi elõremegy, a
1093   18|                                         a helye. Gabi elõremegy, a padok felé, könnyedén és
1094   18|                                           aki elkísérte gazdáját a klubba. Gabit körülveszik,
1095   18|                             udvariassággal felelnének. Hiába. Ez a negyedikes tanulók osztálya,
1096   18|                                       tanulók osztálya, én pedig a negyedikes szülõk osztályához
1097   18|                                   osztályához tartozom. Nincs az a forradalmi cselekedet, ami
1098   18|                                  erõltetve -, hol lehet ilyenkor a tanító úr? Bemennék hozzá.~-
1099   18|                                      hozzá.~- Nem lehet, apukám. A tanáriba nem mehet be a
1100   18|                                          A tanáriba nem mehet be a szülõ. Majd mindjárt bejön.~
1101   18|                                        bejön.~Köhög, félreállok. A gyerekek szigorúan néznek
1102   18|                                          néznek rám.~De íme, jön a tanító, sietve. Nagy suhogás,
1103   18|                                       Most ima következik. Utána a tanító úr köhög, körülnéz.
1104   18|                                         hogy milyen jóba vagyunk a tanító úrral. Önbizalmam
1105   18|                                          Gabi!~Gabi fürgén ugrik a táblához. Izgatottan figyelem
1106   18|                                       mozdulatát, hogy veszi fel a krétát, hogy húzza össze
1107   18|                                          húzza össze szemöldökét a rettenetes nagy figyelemtõl,
1108   18|                                 figyelemtõl, kinyújtott karjában a krétával, úgy áll, mint
1109   18|                                          most meg kell mérkõznie a négyszögletes alakú nagy
1110   18|                                      kérésünk volna. Nincs elnök a vizsgához... - és ha már
1111   18|                                  tiszteljem meg az iskolát... és a többi... szóval, foglaljam
1112   18|                                    szúrnom valamit, ami egyrészt a Vály utcai iskola kitûnõ
1113   18|                                       lovagias köszönet és hála, a megtiszteltetésért, másrészt
1114   18|                                      kijelentem, hogy amennyiben a köztársasági elnöki széknek
1115   18|                              elfoglalására szólítanának fel, azt a kérést nem szerénységbõl
1116   18|                                        miért voltam képtelen ezt a kérést visszautasítani,
1117   18|                                          kellett, mit szól ehhez a dologhoz Gabi! - ha egyszer
1118   18|                                        meglát az elnöki székben, a Tanító, sõt Igazgató társaságában?
1119   18|                                         meg!~Óvatosan megyek fel a katedrára. Gabi még felel,
1120   18|                                           Csak miután visszament a helyére és felveti a szemét,
1121   18|                                  visszament a helyére és felveti a szemét, csodálkozik el,
1122   18|                                        De gazda nélkül csináltam a számítást.~Amíg a fiúk felelnek,
1123   18|                                      csináltam a számítást.~Amíg a fiúk felelnek, minden jól
1124   18|                                      bólintok, fejemet csóválom. A földrajzvizsgán titokban
1125   18|                                         titokban megcsodálom azt a diplomáciai tapintatot,
1126   18|                                      diplomáciai tapintatot, azt a pompás ügyességet, ahogy
1127   18|                                   alkotmányjogi helyzetét intézi a pedagógia. És már-már úgy
1128   18|                                        jól fog végzõdni, aláírom a jegyzõkönyvet és módomban
1129   18|                                Osztályfüzetbe.~Ekkor, öt perccel a vizsga vége elõtt, odajön
1130   18|                                     odajön hozzám az igazgató és a fülembe súgja, amirõl megfeledkeztem:
1131   18|                                          egy rövid kis beszédet, a tanulókhoz, amivel elbúcsúztatom
1132   18|                                         van éppen, legyek szíves a parlament plénuma elõtt
1133   18|                                       elõtt rövid kis beszámolót a londoni út eredményérõl -
1134   18|                                 legfeljebb azon tûnõdöm, méltó-e a politikai meggyõzõdésemhez,
1135   18|                                      szónok, méltó vagyok-e erre a feladatra. De értsétek meg:
1136   18|                                  Felelnem kell! és Gabi itt van! a Gabi, akinek annyiszor magyaráztam,
1137   18|                                     felelni, ha az emberre kerül a sor.~Több szellemi munka
1138   18|                                          most, öt perc alatt. Mi a csudát beszéljek? Egész
1139   18|                                         könyvtárra való elmélete a gyermekpszichológiának átsuhan
1140   18|                                            hála... derék polgára a társadalomnak... intõ példa...
1141   18|                                            Hideg veríték lepi el a homlokom. Csönd lesz, vége
1142   18|                                       homlokom. Csönd lesz, vége a vizsgának. Az igazgató szánakozóan
1143   18|                                        ember vagyok, láthatjátok a hosszú õsz szakállamon...~
1144   18|                                        És akkor, mikor vége volt a vizsgának, az volt a vágyam,
1145   18|                                        volt a vizsgának, az volt a vágyam, hogy az a bácsi,
1146   18|                                        az volt a vágyam, hogy az a bácsi, aki ott beszél a
1147   18|                                          a bácsi, aki ott beszél a katedrán, minél hamarabb
1148   18|                                         büszkén dicsekszik, hogy a Dudás odajött hozzá, és
1149   18|                                        azt mondta, elismerõen:~- A te apád beszélt.~Közölte
1150   18|                                      vette volna észre.~De utána a Dudás férfiasan kezetfogott
1151   19|                                              SZERETEM AZ ÁLLATOT~A kis házinyúl mindjárt nagyon
1152   19|                                        nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta,
1153   19|                                         és lágy, sima szõre. Azt a jellemzõ, gyöngéd, pártoló
1154   19|                                        csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé
1155   19|                                       neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám,
1156   19|                                     önzetlenül, felolvadva ebben a védõ, önzetlen, odaadó szeretetben,
1157   19|                                           odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok,
1158   19|                                      nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt
1159   19|                                        riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény
1160   19|                                        kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá.~Te csacsi
1161   19|                                    akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól,
1162   19|                                        egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön
1163   19|                                        kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és
1164   19|                                          és én megsimogathassam. A kis nyúl elõbb húzódozik
1165   19|                                         kis nyúl elõbb húzódozik a piszkafa elõl, orrcimpái
1166   19|                                      aztán usgye, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba.~
1167   19|                                        imént. Persze, ez érthetõ a te elfogult és szûk kis
1168   19|                                          súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad
1169   19|                                        amivel utánad jövök, csak a vérengzõ vadállatok mohósága
1170   19|                                        megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem csak önzetlenül
1171   19|                          ellenszolgáltatásra.~Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak
1172   19|                                         kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak ujjaim, mikor
1173   19|                                       halálos félelemben bebújik a kályha alá.~Nyelek egyet,
1174   19|                                     Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No,
1175   19|                                      egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No, igazán
1176   19|                                          lemondtam szándékomról.~A kályha elé fekszem, és benézek
1177   19|                                          elé fekszem, és benézek a kályha alá. Ott kucorog
1178   19|                                        hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben, hát nem hiszel
1179   19|                                    gyöngédségben, hát nem hiszel a szeretetben, mely nem számít
1180   19|                                      méltóan gondolkozol? Persze a te buta és rossz kis fejedben
1181   19|                                 kajánságáról, amivel elpusztítja a gyöngéket... te, te undok
1182   19|                                         könnyes megindulás, mely a gyöngeség, szegénység, tehetetlenség
1183   19|                             tehetetlenség láttán elfogja lelket? A teremtésit annak a nehéz
1184   19|                                       lelket? A teremtésit annak a nehéz fejednek, csak azért
1185   19|                                          erõlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom,
1186   19|                                         utána, be az asztal alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem
1187   19|                                       alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad
1188   19|                                         az ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom,
1189   19|                                 ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, és
1190   19|                                         egyszer már meg is kapom a füleit, de õ lihegve, most
1191   19|                                       kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák
1192   19|                                  megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák mögé.~Most ott
1193   19|                                        és megfogom és megragadom a füleit és felkapom a levegõbe,
1194   19|                                  megragadom a füleit és felkapom a levegõbe, és megforgatom,
1195   19|                                     levegõbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom
1196   19|                                         vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs,
1197   20|                                                                  A PAPÁM~Hathónapos fiú naplójából~
1198   20|                               környezetem csak kevés teret enged a szemlélõdésre, s így egyelõre
1199   20|                                    szánalmat vált ki belõlem. Ez a személyzetem középtermetû,
1200   20|                                         sokszor igazán meghat az a buzgalom, amivel észre akarja
1201   20|                                  Állandóan körülöttem kuncsorog, a legkisebb jelre odaugrik
1202   20|                                 lelkesedõ arcán csak úgy világít a forró vágy, hogy valamiben
1203   20|                                         megjegyezzem az arcát és a nevét. Naponta százszor
1204   20|                                          nekem: „Papa, papa - én a papa vagyok”, mondta újra
1205   20|                                         sõt ki is tudnám mondani a „papa” szót, de direkte
1206   20|                                          ember ne bizalmaskodjék a szolgáival, az sose jó.
1207   20|                                      elbízza magát, úgyis eleget a terhemre van.~Bár, ismétlem,
1208   20|                                  terhemre van.~Bár, ismétlem, ez a kutyahûség bizonyos szánakozó
1209   20|                                      közt (most kezdenek kibújni a fogaim, nagyon el vagyok
1210   20|                               berendeltem Mama nevû szolgálómmal a reggelit, és jóízûen elfogyasztottam:
1211   20|                                         fekete rudacskát tartott a kezében, és ezzel a rudacskával
1212   20|                                      tartott a kezében, és ezzel a rudacskával kapirgált egy
1213   20|                                        ember lehet! Lám, ott van a kezében egy tárgy, elõtte
1214   20|                                        az asztalon papír - és ez a gyermekes csacsi ember,
1215   20|                                          gyermekes csacsi ember, a helyett, hogy mind a kettõt
1216   20|                                      ember, a helyett, hogy mind a kettõt bedugná a szájába,
1217   20|                                       hogy mind a kettõt bedugná a szájába, mint ahogy értelmes
1218   20|                                       illik, egyikkel kapirgálja a másikat, mintha viszketne
1219   20|                                   másikat, mintha viszketne neki a papír. De ez még semmi.
1220   20|                                        másik, hajlottvégû csõnek a végét meg néha szájához
1221   20|                                    belõle, aztán megint kifújta, a helyett, hogy az egész csövet
1222   20|                                        ez még azt se tudja, hogy a dolgokat, amik a kezünkbe
1223   20|                                     tudja, hogy a dolgokat, amik a kezünkbe kerülnek, kivétel
1224   20|                                     kivétel nélkül be kell dugni a szájunkba, ez az egyetlen
1225   20|                                       voltam rá, mit mível azzal a fekete rudacskával, minek
1226   20|                                együgyûség, és kicsit összehúztam a szemöldököm, mire aggódva
1227   20|                                          vele semmire. Megfogtam a fülét, és cibálni kezdtem,
1228   20|                                      ember módjára levette volna a fejérõl, hogy ideadja nekem
1229   20|                                    kiabálni kezdtem, hogy jöjjön a másik személyzet, és vigye
1230   20|                                           futva, jól összeszidta a „papá”-t, és átvett tõle.