Fej.

  1    1|                                      most a folyosók kihaltak és konganak, csak néha, mikor
  2    1|                                      csap ki felém a zümmögés és egyszerre mélyen és igen
  3    1|                                  zümmögés és egyszerre mélyen és igen komolyan elszorul a
  4    1|                              meghajtom magamat a katedra felé és nesztelen léptekkel hátravonulok.
  5    1|                            Nesztelenül megkerülöm a köpõládát és a szemétkosarat. Rálépek
  6    1|                                 kiflire, óvatosan megfordulok és beülök az utolsó padba.
  7    1|                                mellettem - oh igen, oh igen - és majdnem felkiáltok örömömben,
  8    1|                                     remegve nyúlok be a padba és kihúzok egy füzetet. Egy
  9    1|                                 értené! Pszt, mondja, meglök, és mérgesen néz rám oldalt.
 10    1|                                       a Steinmann, a Bódog! - és aztán! Neki lesz baja belõle!
 11    1|                                      azt hiszi, én bolondozok és azon röhögsz. Különben pedig
 12    1|                                  milyen marhaságot álmodtam - és most boldog vagyok, hogy
 13    1|                                      hanem sok év telik-múlik és tudod, és sok zavaros és
 14    1|                                      év telik-múlik és tudod, és sok zavaros és zagyva dolog
 15    1|                                      és tudod, és sok zavaros és zagyva dolog jön, egészen
 16    1|                                  leérettségiztem, képzeld (na és örülsz, hogy csak álom volt,
 17    1|                                       szóval leérettségiztem, és kiléptem az élet iskolájába,
 18    1|                                       nagyon sok osztály volt és úgy volt (pszt! ne ordíts
 19    1|                                   pszt! ne ordíts úgy! idenéz és kihívhat, amilyen pikkje
 20    1|                                    már huszonhét éves vagyok, és ülök egy kávéházban, és
 21    1|                                       és ülök egy kávéházban, és nem jól éreztem magam, képzeld,
 22    1|                                    Szóval a kávéházban ültem, és úgy volt, hogy tényleg egy
 23    1|                                    lettem, ami lenni akartam, és már sok könyvem megjelent,
 24    1|                                    már sok könyvem megjelent, és ismertem személyesen Bródy
 25    1|                                    személyesen Bródy Sándort, és elfogulatlanul beszélgettem
 26    1|                                beszélgettem Molnár Ferenccel, és autogramot kértek tõlem,
 27    1|                                      autogramot kértek tõlem, és képzeld, mégse éreztem jól
 28    1|                                   olyan jó lesz, mint hittem. És amint ott ültem a kávéházban,
 29    1|                                     kávéházban, esett az esõ, és minden szomorú volt - ekkor
 30    1|                                egyszerre eltûnõdtem álmomban, és azt gondoltam, hogy ez mégiscsak
 31    1|                                    már huszonhét éves vagyok, és minden így megy: - és egyszerre
 32    1|                                 vagyok, és minden így megy: - és egyszerre eszembe jutott
 33    1|                                    eszembe jutott az osztály, és hogy hiszen én tulajdonképpen
 34    1|                             tulajdonképpen a hatodikba járok, és nekem még sok dolgom van,
 35    1|                                     kell néznem a történelmet és közben gondolni kell a jövõre,
 36    1|                                       a jövõre, ami nagyszerû és csodálatos lesz, mert hiszen
 37    1|                                      jól átgondoltam mindent, és világosan rájöttem, hogy
 38    1|                                    most nyilván csak álmodom, és méghozzá nem valami szép
 39    1|                                      méghozzá nem valami szép és dicsõséges álmot, hanem
 40    1|                                    hanem egy elég kellemetlen és tökéletlen álmot, és hogy
 41    1|                              kellemetlen és tökéletlen álmot, és hogy a legokosabb, amit
 42    1|                                    amit tehetek, ha erõlködöm és fölébredek, és átnézem a
 43    1|                                      erõlködöm és fölébredek, és átnézem a mértant, és bejövök
 44    1|                             fölébredek, és átnézem a mértant, és bejövök az osztályba. Az
 45    1|                             ablaküveghez szorítottam a fejem, és erõsen elhatároztam, hogy
 46    1|                            elhatároztam, hogy most felébredek és egészen más szemmel nézem
 47    1|                                       látom olyan keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak;
 48    1|                                    keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni
 49    1|                                     mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság:
 50    1|                                     ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság:
 51    1|                                      kedély és humor és emlék és szép fiatalság: amit innen,
 52    1|                                  mindent jobban, mint eddig - és nektek, édes barátaim, kedves
 53    1|                                     tanulók, újra megmutatom, és figyelmeztetlek benneteket,
 54    1|                                  benneteket, hogy mennyi szín és furcsaság és élet mindez
 55    1|                                      mennyi szín és furcsaság és élet mindez és mennyi emlék
 56    1|                                      furcsaság és élet mindez és mennyi emlék és mennyi remény.~ ~
 57    1|                                   élet mindez és mennyi emlék és mennyi remény.~ ~
 58    2|                                      olvasni még a földrajzot és a magyart, föl kellene kelni,
 59    2|                                     felelés, Mákossy tanár úr és Magyarország határa...~Hát
 60    2|                                      most már csak a cipõ jön és a ruha, erre lehet pihenni
 61    2|                             földrajzot mégis át kellene nézni és kihúzni tussal... Bár miért
 62    2|                                       úgyis mindjárt fölkelek és megnézem, hát most már mindegy.
 63    2|                                földrajzot... nekem itt sürgõs és halaszthatatlan feküdnivalóm
 64    2|                                    nyugaton a Balti-tenger... és Dánia fõvárosa... és Fõváros
 65    2|                                          és Dánia fõvárosa... és Fõváros Dániája...~Na, kezdje
 66    2|                                   maga Dániából négyesre áll, és az intõkonferencia már össze
 67    2|                                      ott ül már Dánia határán és tanácskoznak. Még csak a
 68    2|                                      csak a hadvezért várják, és a csatát azonnal megkezdik.
 69    2|                                    Bauer, fogd be a szájadat, és ülj ide az ágyú mellé, most
 70    2|                                    most te vagy az Ágyútüzér, és teneked kell megvédeni Norvégia
 71    2|                                  saslengést csinál a nyújtón, és mint fõvezérnek, ez kell.
 72    2|                              vigyázzon, hogy mit parancsolok, és fogja be a száját... Így.
 73    2|                                      fel ide hátra a lovamra, és kapja el, ha golyó jön...
 74    2|                                    miután én most elfoglalom, és hozzácsatolom Magyarországhoz.
 75    2|                                katonák ott állanak a határon, és nem mernek átlépni, mert
 76    3|                                  órakor még homályos a reggel és homályosan bukdácsolnak
 77    3|                                     fejemben a másnap esélyei és minden lehetõsége. A középiskolai
 78    3|                                pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó
 79    3|                                 véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzó
 80    3|                                   Minden reggel új fegyverzet és új haditerv. Furfangos és
 81    3|                                     és új haditerv. Furfangos és végtelenül komplikált megfontolás,
 82    3|                               megfontolás, amiben százféle ok és okozat kombinálódik.~A fegyverzet
 83    3|                               megbízhatatlan jellemû, ingatag és gyenge akaratú ember, aki
 84    3|                                       jövõre tovább magyaráz, és most egyszerre, szinte öntudatlanul,
 85    3|                                     Guttmanntól a gumiguttit, és még a történelmet átszaladom.
 86    3|                                  valósághoz szívós elszántság és lélekjelenlét kell, és kell
 87    3|                             elszántság és lélekjelenlét kell, és kell hozzá Guttmann megint,
 88    3|                                    Szóval: csak a szépia kell és a lénia. Ezzel szemben Vörösmarty,
 89    3|                                   kristályos tökéletességgel. És Nagy Lajos! Szentatyám,
 90    3|                                        fiam ma gyöngélkedett, és nem bírta elhozni a gumiguttit.
 91    3|                                     valamelyik tanár meghalt, és hazaküldik utána az egész
 92    3|                                   csend... Hallgatnak a falak és a lépteim konganak.~Nincs
 93    3|                                       át rajta, míg szerényen és udvariasan bevánszorgok
 94    3|                               Frõhlich lassan elõveszi óráját és megnézi. Könyveimet belököm
 95    3|                                  tudományok iránt érzett mély és kielégíthetetlen szomjúság
 96    3|                                   kissé balra húzódik, felém, és a fogai közül csak én hallom
 97    4|                                iskolát. Csupa svindler, drága és új könyveket szerkesztenek,
 98    4|                          szerkesztenek, amibe semmi új nincs, és rákényszerítik a szülõket,
 99    4|                                      Letérek a Múzeum körútra és a Károly körútra. Ez a mi
100    4|                                      alá csapom a füzeteket - és a könyvet, a kritikus könyvet
101    4|                                    van; - megyek az iskolába, és az utcán tanulok, még írok
102    4|                               ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, nem
103    4|                                        mikor még ifjú voltam, és nem gondoltam a jövõre,
104    4|                                     bajuszkötõ mégis látszik. És vajon melyik beszámíthatatlan,
105    4|                                   repülõgépet szerkesztettem, és kellett a kemény papír.
106    4|                                       percig a kirakat elõtt, és az üvegen át tanulmányozom
107    4|                                      aki hetek óta csüggedten és reménytelenül szeretne már,
108    4|                                     egy építhetõ papírházat - és pénzt, sok pénzt, egy koronát,
109    4|                                    hogy nehéz a dolog nagyon, és hogy ez a könyv piszkos.
110    4|                                      hogy ez a könyv piszkos. És látod, én odaadom neked
111    4|                                     kinyújtja oldalt a kezét, és én beleteszem a könyvet.
112    4|                                      a rozmárnál nyitotta ki, és ott van a kõporos oldal.
113    4|                                     asztalra.~- Régi kiadás - és szakadt, hiányzik.~A világ
114    4|                                elszorult torokkal.~- Tudom. - És tárgyal tovább. Levegõ vagyok.~
115    4|                                       ad?~Összesen egy korona és hatvan fillért fizetnek
116    4|                                     is volt idõm meggondolni.~És most mi lesz?~Mi lesz? Mi
117    4|                                       még egy koronát léniára és visszaveszem.~Holnap elmegyek
118    5|                               magyarázza meg”, mondja az apa, és a fiú valóban megkéri a
119    5|                                 Matematikai lapokba dolgozik, és titokzatos szavakat tud,
120    5|                                  idegember, egészen elernyed, és behunyja a szemét: hulljon
121    5|                                lélegzik: egyszerre megállnak, és a tanár becsukja a noteszt.~-
122    5|                                         mondja egészen halkan és kivételesen.~Nehéz, felszabadult
123    5|                                   kiugrik a padból, szerényen és udvariasan áll, míg a jó
124    5|                                 padból: mint egy testõr, néma és mellékes dekoratív szereplõje
125    5|                                        Oldalt ül le a székre, és összetett ujjakkal gondolkodik.
126    5|                                       tanuló a táblához megy, és kezébe veszi a krétát. A
127    5|                                     erre felkapja a spongyát, és sebesen törülni kezdi a
128    5|                                     ebben végtelen elõkelõség és önérzet van, ezzel azt akarja
129    5|                                     gondolni a köztisztaságra és az emberiség békés fejlõdésére,
130    5|                                  emberiség békés fejlõdésére, és letörüli a táblát.~- Hát -
131    5|                                         Hát - mondja a tanár, és gondolkodva húzza a szót -,
132    5|                                        A jó tanuló udvariasan és végtelen megértéssel köhög.
133    5|                                       néz a tanárra, komolyan és melegen, mint egy szép grófnõ,
134    5|                                    egy gróf megkérte a kezét, és mielõtt válaszolna, megértéssel
135    5|                                       válaszolna, megértéssel és rokonszenvvel mélyen a gróf
136    5|                                     is ott leszek a helyemen, és megbirkózom vele.~- Különben -
137    5|                                    dialógus alakul ki a tanár és a jó tanuló közt: mi már
138    5|                                fejezni?~A jó tanuló szerényen és illedelmesen ül le. A következõ
139    5|                                dadogását: egy szónál gúnyosan és diszkréten elmosolyodik,
140    5|                                      diszkréten elmosolyodik, és a tanár tekintetét keresi
141    5|                                     egyszer összenézzen vele, és a tanár lássa, hogy õ, bár
142    5|                                  marhaságot mondott a felelõ, és hogy mit kellett volna felelnie.~ ~
143    6|                                      volt, hogy ez az õ neve, és most felébred ebbõl az álomból.
144    6|                            különbözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek.”~
145    6|                                     lépek.”~Közben megbotlik, és elejti a füzeteket. Míg
146    6|                                  lehet nevetni.~A tanár leül, és maga elé teszi a noteszt.
147    6|                                   felveszi az utolsó kenetet, és lenyíratja a haját.~- Hát
148    6| bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.~És a rossz tanuló engedelmesen
149    6|                                       engedelmesen írni kezdi és mondja utána a számokat.
150    6|                                       mikor elaludt mellette, és fogalma se volt róla, mit
151    6|                                       lesz ebbõl.~Szép lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek
152    6|                                egyenlet... - kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és
153    6|                                       és összehúzott szemmel, és mélységes figyelemmel nézi
154    6|                                   legtökéletesebbet válogatja és mérlegeli.~De a tanár, ó,
155    6|                                    Készült? - mondja keményen és szárazon.~- Tanár úr kérem,
156    6|                                    egyenletet megszorozzuk...~És most beszél. Valamit beszél.
157    6|                                      a noteszt. Erre elsápad, és szédítõ gyorsasággal kezdi:~-
158    6|                                     Polgár Ernõ fürgén kijön, és a tábla másik végén már
159    6|                                   készültem.~Senki sem felel. És most ott áll, egyedül a
160    6|                                    hogy menjen helyre - odvas és züllött, kitaszított szívvel
161    6|                                   beszél - ez is olyan idegen és furcsa... mint minden...
162    6|                                          foglalkoznak vidáman és ruganyosan és hangosan...
163    6|                            foglalkoznak vidáman és ruganyosan és hangosan... és amibõl õ
164    6|                                     ruganyosan és hangosan... és amibõl õ soha nem fogott
165    6|                                     eddig, s azokon úszott...~És így áll most, még áll, reménykedik,
166    6|                                     aztán szerényen elhallgat és figyel... elõrehajol, részt
167    6|                                    ereje elhagyja, elhallgat, és még egyszer a katonaiskolára
168    6|                               ropogása... elfolynak az arcok, és egy pillanatra világosan
169    6|                                     szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik egymást...
170    6|                                 végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában,
171    7|                                udvariasan hússzor egymás után és meghajtja a fejét. Õ azonban
172    7|                                    Schwickert, akivel röviden és nyugodtan és érctelen hangon
173    7|                                   akivel röviden és nyugodtan és érctelen hangon fog beszélni. „
174    7|                                      vizsgáljuk, hogy törvény és szokás szerint tette-e ezt -
175    7|                                     Ön áthúzza az elégtelent, és alul ezt a mondatot „Osztályismétlésre
176    7|                                       okom nyilatkozni eddig, és mit beszélhettem egy olyan
177    7|                                      beszélni a bukott férfi, és Schwicker, aki meghökkenve
178    7|                                     szemébe néz, majd kipirul és hirtelen a kezét nyújtja. „
179    7|                                    Már kettõ felé jár az idõ, és õ tizenegyre hazaígérkezett
180    7|                                       mindjárt kimegy a kapun és aztán...~- Kérem szépen,
181    7|                                     kis tanulás a szünidõben.~És Neugebauer udvariasan vigyorog.~-
182    7|                                       A bukott férfi hajlong, és megindul a körúton. Nem
183    7|                                      ugrál, a torka elszorul, és csak most veszi észre, hogy
184    7|                                      énekelte, közben ugrált, és viaszosvászon táskájával
185    7|                                   tudja már, ceruzahegyezõ... és, és még valami, mustkolbász.~
186    7|                                     már, ceruzahegyezõ... és, és még valami, mustkolbász.~
187    7|                                     hatos, meg hat krajcár is és egy fillér, azt esetleg
188    7|                                     Ebbõl harmincér”, mondja, és piszkos kis ujja reszket,
189    7|                                       csinosan becsomagolnak, és õ hagyja, bár tudja jól,
190    7|                                   kapu alatt felbont mindent, és a zsebébe gyûri. Kezdi az
191    7|                                       tör le, bent a zsebben, és hirtelen dugja a szájába,
192    7|                            törmelékcsokoládé, az jó, az meleg és édes és omlós. Ez is megvan,
193    7|                                       az jó, az meleg és édes és omlós. Ez is megvan, de
194    7|                                   Kérek kilencér törökmészt.”~És most itt megy õ, a bukott
195    7|                                       nehéz érzéssel belül... és nem tudja, a gyomra nehéz-e,
196    7|                                        foghoz tapadó csirizt, és a nyála és a könnye fuldoklón
197    7|                                    tapadó csirizt, és a nyála és a könnye fuldoklón csorog
198    8|                                  népies hang háttérbe szorul, és helyét a nyelvszépség foglalja
199    8|                                nemzeti hazafiság, 3. trópusok és figurák, 4. fiúi szeretet
200    8|                                  szubjektivitásra törekedett, és célját a legnagyobb mértékben
201    8|                                    valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba
202    8|                                        de azonban a Tiszát is és a „jó öreg kocsmáros”-t,
203    8|                                      EGYFELES DOLGOZAT~Petõfi és a líra~1823 Szilveszter
204    8|                                     tanya, a betyár, a juhász és a szamár. De ki gyõzné felsorolni!...~
205    9|                               természetesen kiszedjük belõle, és szépen eltrancsírozzuk a
206    9|                                        Kelemen röhög magában, és csakhamar feltûz egy hasonló
207    9|                                  gyere, gyorsan...!” fuldokol és viszi magával. Auer kapkod,
208    9|                                       hová?” kérdi izgatottan és ijedten, és szedi a lábát.
209    9|                                  kérdi izgatottan és ijedten, és szedi a lábát. A másik nem
210    9|                                        mert konferencia volt, és ott végre megállapodtak
211    9|                                       szül csak a korszellem, és azért rögtön ki kell adni
212    9|                                       érettségi bizonyítványt és ezer korona ösztöndíjat
213    9|                                  felolvastak az országházban, és Auerrel most kezet akar
214    9|                                 levélalak” címû szépiarajzát, és harmincezer koronáért meg
215    9|                                        elereszti Auer karját, és szép lassan megindul lefelé.
216    9|                                      ott áll az egész osztály és röhög. Auer egy percig áll,
217    9|                                    József az orrát piszkálja, és egy üveg Zacherlint nyújt
218    9|                            Kökörcsinnek, aki köszöni alássan, és jót húz az üvegbõl.~Zajcsek
219    9|                                       magára húzza a fedelet, és orrhangon énekel. Wlach
220    9|                                  egyszerre mindenki elhallgat és feláll. Zajcsek rémülten
221    9|                                    megvetõen kiköp a ládából, és undorral magára húzza a
222    9|                                   becsapni magát, nem mozdul.~És most rettenetes óra következik.
223    9|                                    lüktet a vérvörös arcokon, és a halántékok kidagadnak.
224    9|                                    ingerlõen zúg a fülünkben. És vannak elszánt, vakmerõ
225    9|                               körös-körül mászta az osztályt, és egyenként megfogta a lábunkat.
226    9|                                          Löbl most ért odáig, és belecsípett. Nézd, mondja
227    9|                                      A tanár csodálkozva néz, és elnézõen mosolyog - magában
228    9|                            megállapítja, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora
229   10|                                    KÍSÉRLETEZEM~A mágnesesség és villamosság mágikus jegyében
230   10|                                      elemekkel, induktorokkal és dinamókkal. Borzasztó dolgok
231   10|                          Pollákovicsból szikrák pattantak ki, és a haja égnek meredt. Müller
232   10|                                 vezetõ. Pollákovics szerényen és áhítattal állt a zsámolyon,
233   10|                                       egy jó vezetõhöz illik, és lelke mélyén homályos örömmel
234   10|                                   tanár úr szolgálatában áll, és mint ilyen, tisztában van
235   10|                                    tisztában van a helyzettel és az osztálykönyvvel.~Hazamenet
236   10|                             papírvágójával (esetleg ollóval), és iránytût csinálok belõle,
237   10|                                       billen, mint egy hajó - és én mégis tudom majd az irányt;
238   10|                            Heron-labdát is csinálok, úgy van, és magdeburgi féltekéket, ha
239   10|                                féltekéket, ha tudni akarjátok és egy Leclanché-elemet. Csak
240   10|                                        megfordítom az egészet és nem folyik ki. Na jó, most
241   10|                                  önbizalmamat. Fésût dörgölök és papírszeletkéket csipegetek
242   10|                                    húgom azonban felbosszant, és azt állítja, hogy a papírszeletkék
243   10|                                  fölfedezéseim fontosságáról, és arról, hogy ezek a fölfedezések
244   10|                                   részérõl bizony áldozatokat és nélkülözéseket követelnek.~
245   10|                                       a vizeskannából, ki én, és bebizonyítom, be én, a légnyomást.
246   10|                                      ki a mozsárból az ecetet és a széndarabokat, amiket
247   10|                                     Hát nem hisztek Newtonnak és Kopernikusnak? Hát idenézzetek -
248   10|                                    Nap, hanem ez a mágnesvas, és legyen a lámpa csak egyszerûen
249   10|                                       világítja meg a lámpát, és nem a lámpa eztet, mert
250   10|                                   semmire, mert akkor csak éj és nap váltakoznék és nem lennének
251   10|                                    csak éj és nap váltakoznék és nem lennének évszakok. Hanem
252   10|                                       így kell neki mozogni - és mégis mozog...~Arról nem
253   10|                                      találom, hogy a hálátlan és meg nem értõ bírák vacsora
254   10|                                     kilöktek a cselédszobába, és rámzárták az ajtót. Galileivel
255   11|                                      a bizonyítvány-ellenõrzõ és kiegészítõ konferencia foglalkozni
256   11|                                tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a papát. Kérlek,
257   11|                                    tessék haragudni egyelõre, és üzeni, hogy én négyszer
258   11|                                     mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán,
259   11|                                    gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor
260   11|                                 háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül.
261   11|                                       a dolgot most egyelõre, és tegyem meg neki, hogy most
262   11|                                     végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következõ
263   11|                                       megoldani az egyenletet és akkor mikor kihívott, és
264   11|                                      és akkor mikor kihívott, és akkor mikor megmondtam,
265   11|                                      tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek
266   11|                                   mondta, hogy menjek helyre, és azóta pikkje van rám, mert
267   11|                                    jobban tudtam az algebrát, és nem akart kihívni javítani,
268   11|                                       érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb tanuló
269   12|                             sereglenek ki a körútra, vihognak és sugdolóznak. Copfjukon piros
270   12|                                  sugdolóznak. Copfjukon piros és kék pántlika fityeg, hárman-négyen
271   12|                               kuncogni kezdenek.~Ellenségesen és értetlenül és irigyen nézem
272   12|                                    Ellenségesen és értetlenül és irigyen nézem õket, vajon
273   12|                                   butaságon nevetnek folyton? És mit sugdolóznak? Ha két
274   12|                                       nevetnek, elkomolyodom, és gyanakodva, rossz érzéssel
275   12|                                        amirõl csak õk tudnak, és mindig arról beszélnek;
276   12|                                        alattomosan néznek rám és elszaladnak. Vajon mi lehet
277   12|                                     nem tudok. Különben buták és tehetetlenek, növényt és
278   12|                                      és tehetetlenek, növényt és bogarat nem gyûjtenek, bélyeget
279   12|                               készültem rá, üveget kormoztam, és dobogó szívvel vártam a
280   12|                                       fekete csorba, ujjongva és áhítattal kiabáltam - és
281   12|                                      és áhítattal kiabáltam - és kezemben a kormos üveggel
282   12|                                   másik szobában, befutottam, és lelkendezve hívtam õket,
283   12|                                   bennünket, mondták. Dühösen és gesztikulálva magyaráztam,
284   12|                                 magyaráztam, hogy milyen nagy és ritka tüneményrõl van szó,
285   12|                                    ritka tüneményrõl van szó, és hogy mindjárt vége lesz,
286   12|                                      valami kiváltságosokkal, és ezt õk tudják.~Még egészen
287   12|                                     hagyod a kis kisasszonyt, és te leülsz? nem szégyelled
288   12|                                      gavallér lesz belõled?”, és nekem fel kellett állni
289   12|                                      arcom égett a szégyentõl és haragtól - miért? Micsoda
290   12|                                székrõl. De hát õ pofon vághat és megalázhat engem, csak azért,
291   12|                                       azért, mert õ gyengébb, és így lovagiasságból nem üthetem
292   12|                                     látják, hogy õ tudja ezt, és kinevet bennünket, és kényelmesen
293   12|                                    ezt, és kinevet bennünket, és kényelmesen elterpeszkedik?~
294   12|                                      alélt menetelések, puska és szurony. Hiszen szép, lelkes
295   12|                                       életét a hazáért, gyáva és becstelen. Hát õk? Õk miért
296   12|                                       õk? Õk miért nem gyávák és becstelenek? Eszükbe sem
297   12|                                      életüket - ezek vihognak és pipiskednek: mégis, senki
298   12|                                     se mondja, hogy õk gyávák és becstelenek, sõt! inkább
299   12|                                       gyenge nõket! Királyért és hazáért - és a nõkért! Hát
300   12|                                        Királyért és hazáért - és a nõkért! Hát a lányok királyok?~
301   12|                                      úgy állnak ott, hanyagul és kényelmesen, mintha a természet
302   12|                                    püspököknek, akik munkában és áldásban töltötték életüket.
303   12|                                 mûveletlenek, ostobák, lusták és dologtalanok. Mulatságban
304   12|                            kiverekedni minden percünket, újra és újra bebizonyítani, hogy
305   12|                                      fiúk valami szégyenletes és ostoba dologról fecsegnek,
306   12|                                       a növénygyûjteményemet, és el fogom felejteni önmagamat.~ ~
307   13|                                  utcai szobába, a lámpa alatt és írok.~szept. 31.~Ma volt
308   13|                                      értekezésre, szavallatra és matematikai értekezésre.
309   13|                                      Sebõk szavalt, de súgtak és erre összezavarodott. Mondta,
310   13|                                       a szépiát, a nullkörzõt és gummit, maradt ötvenhét,
311   13|                                      gummit, maradt ötvenhét, és megcsináltam az ábrázoló
312   13|                                   után állathangot utánoztunk és mondtuk „Náttyon széb! Náttyon
313   13|                                Náttyon széb! Náttyon széb!” - és minden képnél olyan hangosan
314   13|                                   felolvasó egész büszke volt és minden kép után úgy nézett
315   13|                                      voltam a plébániakertben és eperfalevelet szedtem a
316   13|                                   suli. Átnézem a történelmet és megcsináltam az ábrázolót,
317   13|                                      ifjúságért, mely elmúlik és hogy én már sohase leszek
318   13|                                     sohase leszek olyan vidám és elégedett, mint harmadikban.
319   14|                                       simul rám a tornatrikó, és lábam gumicipõsen szökdel
320   14|                                  ötvenkilós súlyokat emelget, és Bányai Miklós megcsinálja
321   14|                                        savoir” ige ragozását, és Wlachnak én csináltam meg
322   14|                                      Én értem a tudományokat, és egyelõre nem tudom megcsinálni
323   14|                                      a lapokban: „Érthetetlen és nagyszerû elõadás kápráztatta
324   14|                                zsenivel. De az ifjú szerényen és nyugodtan mosolygott csupán,
325   14|                                       fölött húzódó vasrudat, és azon szédítõ halálforgásokat
326   14|                                 helyzetben folytatta, nyugodt és behízelgõ modorban, végleg
327   14|                                egyformán tökéletes. Ti öregek és konzervatívok vagytok, és
328   14|                                     és konzervatívok vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ
329   14|                                       olyan lesz, mint eddig, és elfelejtitek, hogy egyszer
330   14|                                      napon, miután szenvtelen és nyugodt hangon bejelentette
331   14|                                 mondom, miután ezt szenvtelen és hideg hangon elõadta, nem
332   14|                                elõadta, nem törõdve az ordító és ujjongó képviselõkkel, akik
333   14|                                     pedig megnyeri a hátúszás és függeszkedés világbajnokságát,
334   14|                                      kész, de a test erõtlen, és a szereket nagyon ravasz
335   14|                                   találták ki. Síkos a pózna, és pontos megfigyelések alapján
336   14|                                     vékonyabb póznához ugrik, és rámhagyja a vastagot. A
337   14|                                        Lám, vannak hebehurgya és szeles emberek, akik magasugrásnál
338   14|                               ugródeszkára, földobják magukat és gyakran leverik a mércét.
339   14|                                      istenem, az ember fiatal és tüzes - én is bízom a jövõben,
340   14|                                  micsoda ostobaság, gondolom, és szerényen, mint egy ibolya,
341   14|                                    alatta, olyan ember szelíd és megadó modorában, akinek
342   14|                                    padló felszalad a plafonra és tótágast állanak a falak.
343   14|                                    falak. S ehhez az undorító és lehetetlen állapothoz, míg
344   14|                                      igen, valamit behajtani, és valamit kiegyenesíteni -
345   14|                                    szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem
346   14|                                  eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag
347   15|                                      1898-ban szemlélõ tanúja és némiképp szerényen cselekvõ
348   15|                                   kritika nélkül, talán lazán és rendszertelenül, de õszintén,
349   15|                        rendszertelenül, de õszintén, nevekkel és évszámokkal. A többit, hogy
350   15|                                értenek ehhez: a politikusokra és a történelemírókra. Igyekszem
351   15|                           történelemírókra. Igyekszem röviden és szárazon ragaszkodni a tényekhez.~
352   15|                                    balra, Zsemlye Tivadar ült és Rogyák elõtt Singer. Ennek,
353   15|                                    szó hanem nyílt programról és radikális tervrõl.~Errõl
354   15|                                  Rogyákot egy reggel izgatott és heves beszélgetésben találtam
355   15|                                       Láthatóan zavarba jött, és kitérõ választ adott. Singer
356   15|                                  régebben tudtam, hogy Rogyák és Zsemlye Tivadar között áthidalhatatlan
357   15|                                   csináltak a Józsefvárosban, és messzeható befolyásuk már
358   15|                                    pusztán magántermészetûek, és nem sértik a Rigó utca vitális
359   15|                                       fenyegette meg Rogyákot és párthíveit, hogy hat órakor,
360   15|                             igyekezett visszaszívni a dolgot, és azt állította, hogy neki
361   15|                                       tud semmit az egészrõl, és neki is csak úgy mondták.
362   15|                                      Tivadarral a tárgyalást, és Singerrel visszavonult tanácskozni.~
363   15|                                       rekonstruáltam - Singer és Rogyák, a nehéz órák felelõsségét
364   15|                               összeütközésnek, mely a jasszok és a Rigó utca közötti diplomáciai
365   15|                                  Rogyákék mellé kell állanom, és Zsemlye Tivadar felszólítására,
366   15|                               jelentem meg a megjelölt idõben és helyen. A nagy dolgok, melyeknek
367   15|                               gyújtópontjába kerültem, remegõ és büszke izgalommal töltöttek
368   15|                                     elõ ezen a haditanácson), és így a Rigó utca e percben
369   15|                                  angolul. Ehhez ragaszkodott, és ahhoz is, hogy Zsemlyét
370   15|                                      volna. Singer bólintott, és könnyedén megjegyezte, hogy
371   15|                                     volna valamit a dologról, és õk is szereznének valahonnan
372   15|                                       vascipõket, vasnadrágot és teljes vastrikót. A vészpárbajhoz
373   15|                                      alászáll, s így zavartan és pirulva én is megszólaltam,
374   15|                                       külön megállapodás kell és sok feltétel, amit mind
375   15|                                       mind tisztázni kellene, és e pillanatban nem tudja
376   15|                                     régebben megcsináltatott, és eddig az íróasztalon tartogatott,
377   15|                                    elhallgattak, összenéztek, és gúnyosan elmosolyodtak.
378   15|                             elmosolyodtak. Megint elpirultam, és zavartan dadogtam valamit,
379   15|                                 hiszen az egy vérengzõ állat, és a csatába két rendõr szokta
380   15|                                     zászló igenis megvan már, és hogy egész Amerika tud már
381   15|                                       szövetségünk már biztos és csak az alkalmas idõt várja,
382   15|                                  várja, hogy egészen csendben és szerényen, anélkül, hogy
383   15|                                   elsõ osztályába iratkoztam, és évekig egyéb tanulmányok
384   16|                                     Kezdetben voltak a betûk, és én így szóltam: »úr ír«.~
385   16|                                      cilinderrel - hogy mirõl és mit ír, arról kevés sejtelmem
386   16|                                kastélyt, a hozzávaló ménessel és két wigwammal. Meg voltam
387   16|                                    nem tudja, mi az a wigwam, és bosszantott, hogy nem kérdezi,
388   16|                                    sõt a saját dolgaira tért, és elmondta, hogy náluk vettek
389   16|                                        Könnyedén bólintottam, és megjegyeztem, hogy nálunk
390   16|                                 ebédlõben, egy az írószobában és kettõ a wigwamban, de tudomásom
391   16|                                laterna magicát szereltek fel, és egy kis gépet, amelynek
392   16|                                  bakonyi kastélyunkban vannak és nem itt Pesten, megmagyaráztam,
393   16|                                     lakásunk csak ideiglenes, és hogy a kastélyt most alakítják
394   16|                                    gépem mindig jól hajtotta, és így néhány hónap alatt megtettem
395   16|                                 voltam barátja a fecsegésnek, és dicsekedni se szerettem: -
396   16|                                      barátom kíváncsiskodott, és tudni óhajtotta, milyen
397   16|                                     kellett ezen a naivságon, és tartózkodó, de barátságtalan
398   16|                                       hajón nincsenek rangok, és ilyenre én nem is reflektáltam -
399   16|                                     másodtábornoki kinevezést és címert, és én teljesen meg
400   16|                          másodtábornoki kinevezést és címert, és én teljesen meg voltam elégedve
401   16|                                    csak szárazföldi rablókkal és gyilkosokkal kapcsolatban
402   16|                            hajtásunkat, mikor tizenkét rablót és négy gyilkost hajtottunk
403   16|                                   rázta a fát, míg négy rabló és - ha jól emlékszem - egy
404   16|                                     otthon megszelídítettünk, és a kisebb házimunkák elvégzésére
405   16|                                    két lokomotívot félkézzel, és emiatt most nagyon nehéz
406   16|                              lokomotívok az ellenségé voltak, és e miatt apámnak sok baja
407   16|                           tulajdonítok -, megjelent a király, és igen kérte apámat, ne ingerelné
408   16|                                       mi reggelire fagylaltot és csokoládét szoktunk enni -,
409   16|                                 figyelmesen hallgatott végig, és egy üveget mutatott, amivel
410   16|                                     de viszont nagyon tisztán és világosan meg tudjuk különböztetni
411   16|                                       Páncélos hangyák vannak és repülõ hangyák, és mondhatom,
412   16|                                     vannak és repülõ hangyák, és mondhatom, jelenleg éppen
413   16|                                       a Marson; vörös hangyák és fekete hangyák, és ezek
414   16|                                    hangyák és fekete hangyák, és ezek éppen háborúban vannak
415   16|                            összeszedtem gondolataimat a vörös és fekete hangyákkal kapcsolatban,
416   16|                                       mögött helyezkedtek el, és készülnek átkelni a folyón
417   16|                                 fekete hangyák hadállását is, és bõvebben referálok a fekete
418   16|                                      vörös hangya ugrott elõ, és kardját lobogtatva rátámadott.~
419   16|                                     nemcsak roppant testi erõ és bátorság kell, de õszintén
420   16|                              lelkiismeretesség, mely a gonosz és áruló támadásokkal szemben
421   16|                                    királyból, mint ahogy jóvá és könyörületessé hangolja
422   16|                                       népével, az özvegyekkel és árvákkal és más védtelenekkel
423   16|                                       özvegyekkel és árvákkal és más védtelenekkel szemben.~
424   16|                               közöltem hát vele, hogy a vörös és fekete hangyák között kitört
425   16|                                      a lapjait gépek hajtják, és az ember egy hídon állva
426   16|                              négyezerkétszáz lap hosszú lesz.~És aznap, hazamenet, részleteket
427   16|                                    sötét völgyben találkoznak és éjnek évadján megtámadják
428   16|                                     hangyakirályné ébren van, és figyelmezteti férjét. Azonnal
429   16|                                  fényében. Vadregényes hegyek és végtelen lapályok váltakoznak.
430   16|                                 bokrok árnyékában rejtekeznek és figyelnek a vörös hangyák.
431   17|                                        Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter
432   17|                                   volnék foglalva gondjaimmal és nem vennék tudomást róla -
433   17|                                 köszörülöm. Aztán már nyersen és ellenségesen:~- Mi az, amit
434   17|                                   értesz?~Gabi mohón, gyorsan és megkönnyebbülve, máris hadarni
435   17|                                        ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter
436   17|                                  Tessék még egyszer nyugodtan és megfontoltan elmondani,
437   17|                                     kis helyet.~Gabi boldogan és fürgén félrehúzódik. Õ azt
438   17|                                  húzódtam így félre, boldogan és megkönnyebbülve, és az apám
439   17|                                  boldogan és megkönnyebbülve, és az apám ült le így mellém,
440   17|                                      ugyanezzel a bosszankodó és fontoskodó arccal, mint
441   17|                              fontoskodó arccal, mint most én. És ami a legborzasztóbb, még
442   17|                                     nincs kétség!... a bükkfa és a kályha! szent Isten!...
443   17|                                      Hiszen ez olyan egyszerû és világos, mint a nap - ezt
444   17|                                      hogy kilenc kályhában öt és fél nap alatt ennyi és ennyi
445   17|                                     öt és fél nap alatt ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nnna.
446   17|                                       elsõ aránypár fordított és a második egyenes, vagy
447   17|                                 egyenes, vagy az elsõ egyenes és a második fordított, vagy
448   17|                                        Tizennégy éves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár!~
449   17|                                  azonnal elõveszed a könyvet, és harmincszor elmondod!!...
450   17|                                    beltag, a bükkfa térfogata és a napok száma, vagy a kályhák
451   17|                                   száma, vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata?...~-
452   17|                                        Add ide azt a könyvet.~És most rettentõ komolyan kezdem:~-
453   17|                               kályhában ennyi nap alatt ennyi és ennyi bükkfa. Tehát ha ennyi
454   17|                                  ennyi bükkfa. Tehát ha ennyi és ennyi bükkfa kilenc nap
455   17|                                       alatt viszont nem ennyi és ennyi, hanem...~- Igen,
456   17|                                     Ha kilenc nap alatt ennyi és ennyi - akkor tizenkét nap
457   17|                                        mondjuk, esetleg ennyi és ennyivel több. De viszont,
458   17|                                  húszegynéhány év óta lappang és borong bennem - úgy van,
459   17|                                 kinyitja a történelemkönyvet, és most félszemmel azt a jelenetet
460   17|                                    megkönnyebbülve ugrom fel, és a múlt ködén keresztül egy
461   17|                                  nagyot üt a kobakomra, vígan és megkönnyebbülve, mintha
462   17|                                      énnekem már elég volt!”, és fütyörészve, zsebredugott
463   17|                                     el kilenc köbméter bükkfa és hatvan-hetven év élet.~ ~
464   18|                                        Gabi oldalról néz rám, és a tekintetében udvariasan,
465   18|                                    utasításaiban határozottan és kategorikusan beszél tanulóról
466   18|                                kategorikusan beszél tanulóról és szülõrõl. Tanuló, az tanuló,
467   18|                                  szülõrõl. Tanuló, az tanuló, és a szülõ, az szülõ. A tanuló
468   18|                                  szülõ. A tanuló tartozik ezt és azt - mondja a kiskönyv,
469   18|                                 szemben a szülõ vagy gyám így és úgy, ekkor és akkor. A kiskönyv
470   18|                                   vagy gyám így és úgy, ekkor és akkor. A kiskönyv jóságosan,
471   18|                                    megszabja a szülõ teendõit és magatartását is az iskolával
472   18|                                      az iskolában tartózkodik és tanul - a szülõ közben otthon
473   18|                                     közben otthon tartózkodik és... izé... (mellékesen szólva,
474   18|                                       legyõzni elfogultságom: és a nagyobbik baj, hogy Gabi
475   18|                                      baj, hogy Gabi ezt tudja és természetesnek találja.
476   18|                                      van a negyedik osztály?” és leveszem a kalapom. Gabi
477   18|                                   lényeges különbség nincsen, és nagyon helyes, hogy én is
478   18|                                       hogy én is lábujjhegyen és félszegen baktatok el az
479   18|                                   állított székeken, csendben és illedelmesen. A gyerekek
480   18|                                       a padok felé, könnyedén és otthonosan - én félszegen
481   18|                                      cseveg osztálytársaival; és irigylem, hogy azok milyen
482   18|                                beszélni velük, elfogulatlanul és hatalmasan, mint Gabi, de
483   18|                                  Engem is észrevesz, nyájasan és kedvesen biccent. Én is
484   18|                                      nézi az ügyet, megismer, és odajön hozzám.~- Egy kérésünk
485   18|                                  Nincs elnök a vizsgához... - és ha már úgyis itt vagyok...
486   18|                                  tiszteljem meg az iskolát... és a többi... szóval, foglaljam
487   18|                                      Érzem, hogy elvörösödök. És itt közbe kell szúrnom valamit,
488   18|                                        mint lovagias köszönet és hála, a megtiszteltetésért,
489   18|                                    híveimnek, mint magyarázat és mentegetõzés. Én nagyon
490   18|                                tanügyi, se másféle tekintély, és hogy semmi keresnivalóm
491   18|                             bármennyire tiltakozott szemérmem és szerénységem. Arról volt
492   18|                                   miután visszament a helyére és felveti a szemét, csodálkozik
493   18|                                    szomorú földrajztörténelmi és problematikus alkotmányjogi
494   18|                                 helyzetét intézi a pedagógia. És már-már úgy érzem, minden
495   18|                                       aláírom a jegyzõkönyvet és módomban van bepillantani
496   18|                                     az elõttem heverõ Naplóba és Osztályfüzetbe.~Ekkor, öt
497   18|                                     odajön hozzám az igazgató és a fülembe súgja, amirõl
498   18|                                   egyenesen: „nem készültem!” És most megint közbe kell szúrnom
499   18|                                      beszélni! Felelnem kell! és Gabi itt van! a Gabi, akinek
500   18|                                    magyaráztam, milyen szépen és bátran és okosan kell felelni,