Fej.

 1    1|        hely. A tanár nem nézett rám, rendben van, legyintett
 2    1|   Büchner kissé csodálkozva néz rám, nem érti, minek örülök
 3    1|         meglök, és mérgesen néz rám oldalt. Persze, én itt lármázok,
 4    1|          tudod, hogy pikkje van rám, azt hiszi, én bolondozok
 5    1|    kihívhat, amilyen pikkje van rám!), szóval úgy volt, hogy
 6    4|    beszél valakivel: oldalt néz rám, nem köszön, mikor belépek.
 7   11|          Frõhlichnek pikkje van rám algebrából, arról nem tehetek.
 8   11|     helyre, és azóta pikkje van rám, mert jobban tudtam az algebrát,
 9   11|  akartam, mert úgyis pikkje van rám, pedig a dolgozatba nekem
10   12|    gúnyosan, alattomosan néznek rám és elszaladnak. Vajon mi
11   14| olyankor, mikor könnyedén simul rám a tornatrikó, és lábam gumicipõsen
12   17|    könyvszekrényben. Gabi lopva rám néz, én összehúzom a szemem,
13   17|      tudom, hogy õ most vidáman rám bízta az egész dolgot -
14   18|  megmutatják.~Gabi oldalról néz rám, és a tekintetében udvariasan,
15   18|      valami megszeppentõ hatása rám is. A kis könyv, amit évközben
16   18|       zümmögés szûrõdik át. Még rám is szól:~- Pszt, apukám,
17   18|       gyerekek szigorúan néznek rám.~De íme, jön a tanító, sietve.
18   18|       alakú nagy Feladattal.~De rám nem néz egy pillanatra se.~
19   18|        igazgató szánakozóan néz rám. Elõredûlök.~- Kedves gyerekek!~