Fej.

501   18|                                       milyen szépen és bátran és okosan kell felelni, ha
502   18|                                       Bõrharisnya... buzgalom és kitartás, egy szebb jövõ
503   18|                                   szakállam, méregbe jövök.~- És akkor, mikor vége volt a
504   18|                                   hogy a Dudás odajött hozzá, és azt mondta, elismerõen:~-
505   18|                                   férfiasan kezetfogott vele, és én érzem, hogy kezdek imponálni
506   19|                                 kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szõre. Azt a
507   19|                                    szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerû nõkkel akadt
508   19|                                     fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jól essék
509   19|                                       neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám,
510   19|                                  simogatnám, hogy megnyugodj, és jól érezd magad, biztonságban,
511   19|                                    érezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod
512   19|                                     semmitõl, én vigyázok rád és megvédelek.~Ezt érzem, egészen
513   19|                                    Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben
514   19|                                 önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok,
515   19|                                     kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be
516   19|                                     hogy erõsebb vagyok nálad és mindezt megtehetném, de
517   19|                                        nem érted? Sõt gyöngéd és kedves akarok lenni, meg
518   19|                                      kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magadat, egész
519   19|                                   gondolom megindult lélekkel és egy piszkafával piszkálom
520   19|                               kijöjjön a konyhaszekrény alól, és én megsimogathassam. A kis
521   19|                                    egy sarokba.~Utána megyek, és óvatosan leguggolok melléje.
522   19|                                       sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. Persze,
523   19|                                      ez érthetõ a te elfogult és szûk kis értelmed szempontjából,
524   19|                                vadállatok mohósága rejlhetik, és amely nem tudja megérteni
525   19|                                   fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát. No, most már
526   19|                                     akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára,
527   19|                                  magát, fuldokolva nyifogott, és szétterpesztett lábakkal,
528   19|                                     kályha alá.~Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe
529   19|                                akartam enni, vagy agyonverni, és most kifáradva, egyelõre
530   19|                           szándékomról.~A kályha elé fekszem, és benézek a kályha alá. Ott
531   19|                                  kucorog apróra összehúzódva, és fekete szemeiben kimondhatatlan
532   19|                                     hiszel semmiben, ami szép és kedves? Hát nem hiszel az
533   19|                                 gondolkozol? Persze a te buta és rossz kis fejedben csak
534   19|                                    fejedben csak aljas, durva és erkölcstelen képzetek nyüzsögnek,
535   19|                                   hogy van!~Most már hirtelen és mérgesen kapok utána, erõlködöm,
536   19|                                        a fogamat csikorgatom, és egyszer már meg is kapom
537   19|                                       kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák
538   19|                                   hasábfák mögé.~Most ott van és nekem szét kellene szedni
539   19|                                    addig élek is, szétszedem, és megfogom és megragadom a
540   19|                                       szétszedem, és megfogom és megragadom a füleit és felkapom
541   19|                               megfogom és megragadom a füleit és felkapom a levegõbe, és
542   19|                                       és felkapom a levegõbe, és megforgatom, és a falhoz
543   19|                                     levegõbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom
544   19|                               megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét,
545   20|                                       ami bizonyos jóindulatú és leereszkedõ szánalmat vált
546   20|                                    középtermetû, kuszált hajú és sárgás arcbõrû ember, egyebet
547   20|                              legkisebb jelre odaugrik hozzám, és naiv, lelkesedõ arcán csak
548   20|                                    hogy megjegyezzem az arcát és a nevét. Naponta százszor
549   20|                                     papa vagyok”, mondta újra és újra, kétségbeesetten és
550   20|                                      és újra, kétségbeesetten és reménykedve, hogy talán
551   20|                                      szolgálómmal a reggelit, és jóízûen elfogyasztottam:
552   20|                               szórakozottan nézegettem körül, és megpillantottam õt, az asztal
553   20|                                  rudacskát tartott a kezében, és ezzel a rudacskával kapirgált
554   20|                                    elõtte az asztalon papír - és ez a gyermekes csacsi ember,
555   20|                                     Mondom, nagyon megszántam és halkan felnevettem. Persze
556   20|                                  rögtön odanézett, felugrott, és sugárzó arccal, sopánkodva
557   20|                                     buzgalmát megjutalmazzam, és megengedtem neki, hogy idõközben
558   20|                                      tûrtem, hogy felemeljen, és ölébe tegyen. Mindezt azért,
559   20|                                        Zavartan elvigyorodott és ismételte, amit beszéltem. „
560   20|                                   beszéltem. „Kö, kö” mondta, és ugrált, mint egy papagáj.
561   20|                                 Bosszantott ez az együgyûség, és kicsit összehúztam a szemöldököm,
562   20|                                     szemöldököm, mire aggódva és ijedten figyelni kezdett. „
563   20|                                      Bubu”, mondta, „Bubuka”, és más ilyen értelmetlen, artikulátlan
564   20|                                   semmire. Megfogtam a fülét, és cibálni kezdtem, erre visszarántotta,
565   20|                                    eset, meguntam szegénykét, és hangosan kiabálni kezdtem,
566   20|                                    jöjjön a másik személyzet, és vigye innen ezt az embert.
567   20|                                       összeszidta a „papá”-t, és átvett tõle. Szegény „papa”