Fej.

  1    1|                               BEVEZETÉS~Az udvaron keresztül belopóztam -
  2    1|        belopóztam - fél tíz után járhat az idõ, most a folyosók kihaltak
  3    1|                 Aztán óvatosan bemegyek az ajtón, félrefordított fejjel
  4    1|                 léptekkel hátravonulok. Az utolsó padban, a kályha
  5    1|                  idetartozom, én vagyok az, aki öt perccel elõbb kiment.
  6    1|          óvatosan megfordulok és beülök az utolsó padba. Vörösesszõke,
  7    1|                 a jó, igazi valóságban, az én valóságos életemben,
  8    1|                itthon vagyok, én vagyok az, Karinthy Frigyes a hatodik
  9    1|               mi csoda ostoba álom volt az. Egyszerre minden szag ismerõs:
 10    1|              aztán világosan elolvasom: az én nevem, hatodik bé, magyar
 11    1|             érted, alig tudok uralkodni az örömömön. Büchner nem érti,
 12    1|            leérettségiztem, és kiléptem az élet iskolájába, amirõl
 13    1|              hányadik osztályába jártam az élet iskolájának, de nagyon
 14    1|               ültem a kávéházban, esett az esõ, és minden szomorú volt -
 15    1|                egyszerre eszembe jutott az osztály, és hogy hiszen
 16    1|           átnézem a mértant, és bejövök az osztályba. Az esõs ablaküveghez
 17    1|                és bejövök az osztályba. Az esõs ablaküveghez szorítottam
 18    1|              más szemmel nézem majd azt az igazi életemet, a középiskolában.
 19    2|              tûzoltók... szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el
 20    2|              fel kellene kelni.~De hisz az lehetetlen, hiszen csak
 21    2|            Zrínyi se rohant ki csak úgy az ágyból, hanem elõbb elõkészült...
 22    2|             semmi szükség nincsen, hogy az ember azért mindjárt kidugja
 23    2|          hidegbe... Persze, a harisnya, az fontos, ha fel akar kelni
 24    2|               fontos, ha fel akar kelni az ember... de csak óvatosan,
 25    2|         óvatosan... Így, szépen, lenyúl az ember a szék alá, óvatosan
 26    2|               kapitány úr, léket kapott az ágy, Némó kapitány, mindjárt
 27    2|           következtében nem vehet részt az elõadáson, tisztelettel
 28    2|       Nevetséges. Egy oldal különben is az egész, másrészt, de azonban
 29    2|                 én aztat, hanem még itt az ágyban elmondom, emlékezetbõl
 30    2|   halaszthatatlan feküdnivalóm van, itt az ágyban... ezt rögtön el
 31    2|               Dániából négyesre áll, és az intõkonferencia már össze
 32    2|               be a szád, Bauer.~Igenis, az intõkonferencia ott ül már
 33    2|               be a szájadat, és ülj ide az ágyú mellé, most te vagy
 34    2|                ágyú mellé, most te vagy az Ágyútüzér, és teneked kell
 35    2|            Mennyiségtanból rosszul áll, az igaz, de húsz saslengést
 36    2|           négyest kapsz.~Hát hol is van az a Dánia? Hol is van? Az
 37    2|                 az a Dánia? Hol is van? Az bizonyos, hogy valahol van.
 38    2|                 Erzsi, Erzsi!...~Na, mi az, ifiúr?... Mi?! Maga még
 39    2|                 ifiúr?... Mi?! Maga még az ágyban van? Hiszen nyolc
 40    3|                  Elsõ óra mennyiségtan. Az irracionális egyenleteknél
 41    3|            százalékban szerepet játszik az a körülmény, hogy sokan
 42    3|          öntudatlanul, feleltetni kezd. Az emberi lélek mélyén vannak
 43    3|                perc a magyar óra elõtt, az húsz perc, most, míg az
 44    3|                 az húsz perc, most, míg az iskolába érek, átgondolom
 45    3|               érek, átgondolom magamban az elsõ felét: nyertem tizenöt
 46    3|           ködképek. A rideg valóság nem az, a rideg valósághoz szívós
 47    3|                 röpke perc alatt átírom az egészet. Bár mit ér nekem,
 48    3|            tudom, pedig ha felelés van, az csak abból van, az tiszta
 49    3|                 van, az csak abból van, az tiszta sor. Ne ábrándozz,
 50    3|            ejnye, jó lesz sietni, ezzel az úrral, aki most szembejön,
 51    3|            meghalt, és hazaküldik utána az egész osztályt.~Na, mi ez?
 52    3|            bejárat elõtt nem áll senki. Az egész épület gyanúsan, fenyegetõen
 53    3|                Csak nem?...~Nem, nem... Az nem lehet. Az csak nem történik
 54    3|               Nem, nem... Az nem lehet. Az csak nem történik velem.
 55    3|            Mindenesetre jó lesz sietni.~Az elsõ emeleten csend... Hallgatnak
 56    3|                kétség benne. A szörnyû, az elképzelhetetlen megtörtént.
 57    3|               még nem jött be Frõhlich.~Az üres folyosókon lábujjhegyen
 58    3|         folyosókon lábujjhegyen lopózom az Osztály ajtaja elé. Fülemet
 59    3|                 bevánszorgok a padomba. Az osztályon az elszörnyedés
 60    3|                 a padomba. Az osztályon az elszörnyedés halk moraja
 61    3|               elõrehajlik a tábla felé, az arcán a mennyiségtani tudományok
 62    3|         elfojthatatlan érdeklõdés ül ki az arcomra. A fogaim közt sziszegem:~-
 63    4|               van, németül szidni kezdi az iskolát. Csupa svindler,
 64    4|            megvegyék.~Bánom is én, csak az utcán legyek. Letérek a
 65    4|                körútra. Ez a mi utcánk: az antikváriumok egész rajvonala.
 66    4|             nagy praxisom van; - megyek az iskolába, és az utcán tanulok,
 67    4|                  megyek az iskolába, és az utcán tanulok, még írok
 68    4|               levált, annyi baj legyen. Az elsõ fedelen egy mértani
 69    4|               ik lap, sajnos, hiányzik. Az Ember Csontvázára (87-ik
 70    4|                 Dörzsöltem, dörzsöltem, az igaz, de mit ér az, a rozmár
 71    4|          dörzsöltem, az igaz, de mit ér az, a rozmár kilukadt, a bajuszkötõ
 72    4|          percemben jutott eszembe, hogy az egész 172-ik lapot kõporral
 73    4|                a selyempapír? Mert hogy az Állatvilági Statisztikai
 74    4|               hosszúkás darab hiányzik, az igen, rendben van, arra
 75    4|                 pálcikává összesodorjam az egészet, amit képtelenség
 76    4|             fillér. Megmagyarázom annak az embernek, hogyha a fedelet
 77    4|               Egy kicsit csal, mit tesz az? Ha õ kérdez, egy koronát
 78    4|              percig a kirakat elõtt, és az üvegen át tanulmányozom
 79    4|              ember.~Hirtelen nyitok be. Az öreg most beszél valakivel:
 80    4|               mikor belépek. Ismeri már az emberét. Nem zavarom, állok
 81    4|            könnyes megadással simogatom az öregember lelkét. Te hideg,
 82    4|             odaadom neked 70 fillérért.~Az öregember közben tovább
 83    4|          odaadom neki, egye meg.~Lelöki az asztalra.~- Régi kiadás -
 84    4|          odaadom - szólok végre halkan.~Az antikvárius tovább beszélget
 85    4|             fejest a helyzetbe - utánam az özönvíz. Hirtelen elõkapom
 86    4|               nyomorultnak, a sátánnak, az én idei Stilisztikám, azt
 87    5|                TANULÓ FELEL~A jó tanuló az elsõ padban ül, ahol hárman
 88    5|                 a jó tanuló, Steinmann. Az õ neve nem tisztán egy ember
 89    5|           szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, annyi apa ismeri
 90    5|                 magyarázza meg”, mondja az apa, és a fiú valóban megkéri
 91    5|               szavakat tud, amiket csak az egyetemen tanítanak. Vannak
 92    5|               de ahogy Steinmann tudja, az a biztos, az az egyedüli
 93    5|           Steinmann tudja, az a biztos, az az egyedüli helyes, az az
 94    5|        Steinmann tudja, az a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút.~
 95    5|                  az az egyedüli helyes, az az Abszolút.~Steinmann felel.~
 96    5|               az az egyedüli helyes, az az Abszolút.~Steinmann felel.~
 97    5|                halálos feszültség remeg az Osztály felett. Mikor késõbb
 98    5|                 tudtam csak elképzelni. Az agyak utolsó, véres erõfeszítésben
 99    5|                úr, én készültem, mondja az ember magában. Tanár úr,
100    5|              fiam tegnap gyöngélkedett. Az egyik lehajol a füzete fölé,
101    5|                fejére a bárd. Eglmayer, az utolsó padban egészen elbújik
102    5|              hiányzók közé, töröljék ki az élõk sorából, õt felejtsék
103    5|            betûnél lehet - Altmann, aki az év elején Katonára magyarosította
104    5|             percben mélyen megbánta ezt az elhamarkodott lépést. -
105    5|            gondolni a köztisztaságra és az emberiség békés fejlõdésére,
106    5|                  valami érdekes példát, az érdekes helyzetnek megfelelõt.
107    5|              csak õ tudja, mennyire kúp az, amit veszünk. Én, Steinmann,
108    5|             Steinmann, a legjobb tanuló az egész osztályban, veszek
109    5|                kúpot, mivel engem, mint az erre legalkalmasabbat, megbízott
110    5|                mi már nem is értjük, ez az õ kettejük dolga, két rokon
111    5|       beszélgetnek õk, hogy ez felelés, az elõmenetel megítélése. A
112    6|             tanítaná. Álmában elintézte az egész kérdést, a párhuzamos
113    6|              lidércnyomás volt, hogy ez az õ neve, és most felébred
114    6|                  és most felébred ebbõl az álomból. Aztán egy csomó
115    6|            szedeget, háta mögött felzúg az obligát nevetés, amit ezúttal
116    6|      halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet, és lenyíratja
117    6|                se volt róla, mit jelent az egész. Igen, ez az, homályosan
118    6|               jelent az egész. Igen, ez az, homályosan sejti, valami
119    6|             darabot, ehhez külön elmegy az ablakig a spongyáért. Idõt
120    6|               dobogón. Ezt még felírja, az egyenlõségjelet is szép
121    6|                kell felkelni, villan át az agyán, hirtelen. De aztán
122    6|         hirtelen. De aztán hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy Fiuméba.~
123    6|          szakértõ tudja már, mit jelent az, mikor valaki ilyen határtalan
124    6|                    A másodfokú egyenlet az elsõfokú egyenletbõl származik
125    6|               származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk...~
126    6|              lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz,
127    6|               jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit õ beszél. Hát akkor
128    6|        másodfokú egyenlet úgy származik az elsõbõl, hogy végig... Tanár
129    6|       bátortalanul meg is szólal, abban az illúzióban ringatja magát,
130    6|             kréta ropogása... elfolynak az arcok, és egy pillanatra
131    7|               férfiasan, nyíltan, ember az emberhez. Én akkor, igen,
132    7|             egymás közt intézzük el ezt az ügyet. Bemegyünk ide a tanáriba,
133    7|              ide a tanáriba, Ön áthúzza az elégtelent, és alul ezt
134    7|            vissza, valahányszor nyitják az ajtót? Már kettõ felé jár
135    7|               ajtót? Már kettõ felé jár az idõ, és õ tizenegyre hazaígérkezett
136    7|             elõtt. De a portás kint áll az ajtóban, nem lehet... itt
137    7|              tanár úr kérem...~- Na, mi az? Mit akarsz?~- Kérem szépen,
138    7|                 szépen, tanár úr... itt az van... itt az van...~- Mi
139    7|                 úr... itt az van... itt az van...~- Mi van? Hogy hívnak?~-
140    7|                fanyar, férfias gondolat az élet ostobaságáról, az emberek
141    7|         gondolat az élet ostobaságáról, az emberek hitványságáról -
142    7|                halálban a második, mint az életben az elsõ...” igen,
143    7|                második, mint az életben az elsõ...” igen, ez biztosan
144    7|                  Inkább vagyok a sírban az elsõ...~A bukott férfi szeme
145    7|             csak most veszi észre, hogy az egész idõ alatt, míg ezeket
146    7|                kell intézni. Mi is volt az, istenem, mi volt, pedig
147    7|               is álmodhat egyelõre, míg az öt forint együtt nincs,
148    7|              forint együtt nincs, pedig az mikor lesz! Legföljebb jövõ
149    7|               furcsa neve van, mi lehet az? olyan barna, bütykös valami,
150    7|                  a kocsonyás pisztráng, az még a jövõ zenéje. Mennyi
151    7|               és a zsebébe gyûri. Kezdi az ementálin, vastag darabokat
152    7|         következik a törmelékcsokoládé, az jó, az meleg és édes és
153    7|               törmelékcsokoládé, az jó, az meleg és édes és omlós.
154    7|                 narancs?” persze drága, az utolsók közül, mindegy.
155    8|           azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra
156    8|       csarnokaiba is!...~Költeményeiben az aranykalászos, gyönyörû
157    8|            Mindazonáltal Petõfi nemcsak az Alföldet bírta jellemezni,
158    8|               még inkább kidomborította az egyszerûséget, midõn a juhász
159    8|          csodaszépen látjuk itt ugyebár az egyszerûséget, mellyel a
160    8|     költeményében, midõn azt írja, hogy az õ égõ pipája kialudott,
161    8|          aludott. Már ezen is láthatjuk az ellentétet.~Ez Petõfi lírai
162    8|           Petõfi lírai költészete, mely az egész világ költõi között
163    8|                 levenni a tekintetét... Az anya szeretetteljes bensõséggel
164    8|      bensõséggel hajol a gyermek fölé s az igazi anyákat jellemzõ gondossággal
165    8|                hogy a parányi bölcsõben az egykor nagy Petõfi Sándor
166    8|              szeretõ szüleink körében s az iskolában, ahol nagyra becsült
167    8|             költészetében a szubjektív, az alanyi elem lelkesíti legjobban
168    9|                                   RÖHÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY~Az ördög bújt
169    9|                  RÖHÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY~Az ördög bújt az osztályba.
170    9|             EGÉSZ OSZTÁLY~Az ördög bújt az osztályba. Reggel, mikor
171    9|                  mely tudtul adja, hogy az illetõ önmagát „szamár”-
172    9|               dolgot találja ki valaki. Az ember odamegy például Auerhez,
173    9|                kapkod, nem érti. „Na mi az, mi az, mi történt, hová?”
174    9|                 nem érti. „Na mi az, mi az, mi történt, hová?” kérdi
175    9|        nagybácsija jött meg Amerikából. Az igazgató hívatja, mert konferencia
176    9|        megállapodtak a tanárok, hogy ez az Auer egészen kivételes,
177    9|                rögtön ki kell adni neki az érettségi bizonyítványt
178    9|             amit a tanári szobában tart az igazgató. A kultuszminiszter
179    9|              könnyek között felolvastak az országházban, és Auerrel
180    9|                 gazdag mecénás meglátta az õ „Stilizált levélalak”
181    9|                lépcsõ alján már ott áll az egész osztály és röhög.
182    9|                Józsefnek jelentést tesz az Osztály magaviseletérõl.
183    9|             magaviseletérõl. II. József az orrát piszkálja, és egy
184    9|             köszöni alássan, és jót húz az üvegbõl.~Zajcsek ordít,
185    9|                 végre fogja magát, beül az új szemétládába, magára
186    9|              rettenetes óra következik. Az egész osztály egyetlen,
187    9|             elszánt, vakmerõ gazemberek az utolsó padokban, akik még
188    9|         kényelmesen, körös-körül mászta az osztályt, és egyenként megfogta
189    9|         visszavonta összes rendeleteit. Az anyja második Jóska!! -
190    9|               Jóska!! - mondja Eglmayer az utolsó percben hihetetlenül
191   10|             homályos örömmel villant át az elektromos áram szárnyain,
192   10|           tisztában van a helyzettel és az osztálykönyvvel.~Hazamenet
193   10|               de nem vagyok megelégedve az eredménnyel. Már útközben
194   10|                 fúrok a... a... mondjuk az apám hegyes papírvágójával (
195   10|                 Boussole-formában, hogy az irányt abban az esetben
196   10| Boussole-formában, hogy az irányt abban az esetben is mutassa, ha egészen
197   10|                  és én mégis tudom majd az irányt; milyen jó lesz!
198   10|               most idenézz, megfordítom az egészet és nem folyik ki.
199   10|              utópiák ragadnak magukkal. Az egész szobából kiszivattyúzom
200   10|                 Marinak, a mindenesnek, az a nézete, hogy én egy pofont
201   10|               nem veszem ki a mozsárból az ecetet és a széndarabokat,
202   10|              lámpa eztet, mert a lámpa, az egy sötét test legyen. Na
203   10|              kell - mozdulni kell neki, az istenit - nna!! látjátok?!
204   10|             cselédszobába, és rámzárták az ajtót. Galileivel is pont
205   10|               is pont ezt csinálták. De az igazságot nem lehet véka
206   11|               féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit. A többiek
207   11|            kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni
208   11|             konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelõi középülésen.
209   11|              tanfelügyelõi középülésen. Az osztályfõnök úr, mikor ideadta
210   11|               csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit.
211   11|        haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi bizonyítványt csakhamar
212   11|                hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük
213   11|         nyomozás miatt szükség van erre az aláírásra; de hangsúlyozd
214   11|             Mangold, a történelemtanár, az csak helyettes tanár nálunk,
215   11|                letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványokban
216   11|           bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra.
217   11|          csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési jogot, mondtam
218   11|         szövetség, láttam, mikor beírta az egyfelest, de akkor elvesztette
219   11|         együtthatóval kellett megoldani az egyenletet és akkor mikor
220   11|                 rám, mert jobban tudtam az algebrát, és nem akart kihívni
221   11|             mert másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann,
222   11|             hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfõnök úr olyan furcsán
223   11|            mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték...
224   12|       összefogóznak, egymásba karolnak, az egyik halkan, súgva mond
225   12|             elszaladnak. Vajon mi lehet az?~Mert valamit tudnak, amit
226   12|                rávenni egyiket se, hogy az utcai szobába átjöjjenek -
227   12|                van szó, hogy átjöjjenek az utcai szobába, kiabáltam
228   12|           nézték meg.~De vajon mi lehet az - mert van valami velük.
229   12|          öltözött kis majom leülhessen. Az arcom égett a szégyentõl
230   12|                kisasszonynak szólítják, az iskolában is. Fiatalabb
231   12|           tanárok elõre köszönnek nekik az utcán - hallatlan! Szelídség
232   12|          micsoda katona lesz belõled?~- Az ám - katonaság! A tornaórán,
233   12|           felvonulásokban készülünk rá. Az kemény dolog lesz, tudom,
234   12|             Eszükbe sem jut kockáztatni az életüket - ezek vihognak
235   12|            mindég, ez a kivételezés, ez az extravurst, ez az elnézés -
236   12|       kivételezés, ez az extravurst, ez az elnézés - miért, miért?
237   12|             kezet csókolnak nekik, mint az öreg püspököknek, akik munkában
238   12|               oldalra kell engedni õket az utcán. De hát miért? Mit
239   12|                  Szabadjegyet váltottak az életre azzal, hogy megszülettek -
240   12|          bebizonyítani, hogy jogunk van az élethez.~De hát miért, miért,
241   12|              ostoba dologról fecsegnek, az iskolában. Nem, az képtelenség,
242   12|           fecsegnek, az iskolában. Nem, az képtelenség, ostobaság,
243   12|               Itt valami titok lappang, az bizonyos - de az õrültség,
244   12|               lappang, az bizonyos - de az õrültség, az lehetetlen,
245   12|              bizonyos - de az õrültség, az lehetetlen, hogy az legyen
246   12|           õrültség, az lehetetlen, hogy az legyen a titok. Hiszen az
247   12|               az legyen a titok. Hiszen az egy buta vicc, egy gyerekes
248   12|              napon jövök rá, hogy én is az vagyok, amik ezek itt, akik
249   12|                 akik szembejönnek velem az utcán. Ezen a napon el fogom
250   12|                napon el fogom felejteni az Osztályt, a Leclanché-elemet,
251   13|               napló, új élet... Ma volt az elsõ nap a suliba. Osztályfõnök
252   13|                 a harmadik padban ülök. Az a hülye Benkõ jött oda,
253   13|          pontosan megírok. Este voltunk az Angi néninél, de snassz
254   13|               tökfõzelék. Most itt ülök az utcai szobába, a lámpa alatt
255   13|                írok.~szept. 31.~Ma volt az önképzõköri megalakuló ülés.
256   13|                 történelem. Gerõ elmegy az iskolától. Délután megvettem
257   13|               ötvenhét, és megcsináltam az ábrázoló rajzot, nagyon
258   13|            mindig hordok iránytût. Most az utcaiban ülök, de a sublód
259   13|                 de a sublód elõtt, mert az asztal tele van friss fehérnemûvel,
260   13|               írom. Minden betû helyett az ábécében az utána következõ
261   13|                betû helyett az ábécében az utána következõ második
262   13|              Grant kapitány gyermekeibe az emberevõknél tartok, elég
263   13|            szavalásra, esetleg pályázom az értekezésre is. Ma nagyon
264   13|           kivittem, mire kiderült, hogy az õ könyve volt, amit õ írt.
265   13|              Csináltunk dobtapsot, mire az igazgató lekiabált a páholyból,
266   13|             lekiabált a páholyból, hogy az egész iskolát hazakergeti,
267   13|          bõrükbe ezek a kínaiak! Mostan az udvariban ülök, holnap nem
268   13|             történelmet és megcsináltam az ábrázolót, kúp lefordítása
269   13|              ábrázolót, kúp lefordítása az elsõ képsíkba, jó nehéz
270   13|              volt.~febr. 14.~Ma beírtak az osztálykönyvbe, mert a Jákó
271   13|               baj legyen, majd megkérem az osztályfõnököt, hogy húzzon
272   13|              Tulajdonképpen miért is él az ember? „Lenni vagy nem lenni,
273   13|              gondoltam, hogy milyen kár az ifjúságért, mely elmúlik
274   13|                mint harmadikban. Hiába! az élet nem olyan víg dolog!...
275   14|               Lógok a szeren.~Azt, hogy az izmaim még fejletlenek s
276   14|               ösztönök - énbennem pedig az Akarat lakozik. Bányai képtelen
277   14|               Wlachnak én csináltam meg az algebrai dolgozatot. Én
278   14|              eddig senki se tudott (itt az én nevem következik) jelent
279   14|                 jelent meg a dobogón s »Az élet értelme másodfokú egyenletekben«
280   14|               hogy kezet szoríthassanak az alig tizenhat éves zsenivel.
281   14|              tizenhat éves zsenivel. De az ifjú szerényen és nyugodtan
282   14|                egy váratlan mozdulattal az asztalra ugorva, kézállásba
283   14|                 hogy egyszer eljön majd az érettségi. Ti nem tudjátok
284   14|             nyugodt hangon bejelentette az országgyûlésnek, hogy néhány
285   14|             hangon elõadta, nem törõdve az ordító és ujjongó képviselõkkel,
286   14|                 két vállára fekteti azt az ausztráliai világbirkózóbajnokot,
287   14|              világbirkózóbajnokot, akit az angol ellenzék orvul elhelyezett
288   14|              ellenzék orvul elhelyezett az emelvény belsejében, hogy
289   14|              Fõakadémikus elõadást tart az egyetemi tanároknak, délután
290   14|                esetleg, hogy aztán este az ámuló közönség elõtt hajlongjon,
291   14|      mozdulattal rúg be harminckét gólt az Eftécé vagy Mac kapujába,
292   14|              egyformán síkos. Azonkívül az a disznó Bauer mindig a
293   14|  negyedik-ötödik fogás után egészen más az ember világnézete, mint
294   14|          svungot vesznek, rádobbantanak az ugródeszkára, földobják
295   14|               Eleinte persze - istenem, az ember fiatal és tüzes -
296   14|              lebegni a mérce fölött. De az utolsó pillanatban bölcs
297   14|         tulajdonképpen micsoda marhaság az egész - ez az egész intézmény,
298   14|          micsoda marhaság az egész - ez az egész intézmény, melyben
299   14|               minden arra megy ki, hogy az emberi testrészek közül
300   14|           maradjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, hanem
301   14|         helyzetet foglaljon el, amelyre az illetõ testrész soha életében
302   14|                állanak a falak. S ehhez az undorító és lehetetlen állapothoz,
303   14|                 kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni
304   14|                felé közeledem-e - ehhez az állapothoz valaki, egy vad
305   14|               homoríts!” ezt bömböli, s az én vérbeborult értelmem
306   14|      kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb, derék, csípõ, s ha
307   14|               melyik irányban keresendõ az illetõ testrész: - minderre,
308   14|             istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt,
309   14|         nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a
310   14|           tornaünnepélyt, a benevezést, az elsõ díjat - majom lesz,
311   15|          tanulmányomnak egyszerûen csak az a célja, hogy rávilágítson
312   15|           közlésüket mellõzhetném azzal az önmegnyugtatással, hogy
313   15|                  fontos jelentõsége van az egész dologban.~A lényeges
314   15|              dologban.~A lényeges mégis az, hogy én már novemberben
315   15|  állásfoglalásáról, anélkül, hogy ebben az idõben sejthettem volna
316   15|          sejthettem volna valamit ennek az érdekes embernek a programjából.
317   15|                radikális tervrõl.~Errõl az elhatározó eseményrõl én
318   15|                   tudnivaló, hogy abban az idõben a jasszok valóságos
319   15|                furakodtak, beiratkoztak az ötödik, hatodik osztályba,
320   15|                figyelmeztette, Zsemlyét az efféle titkos fondorlatok
321   15|     összeszólalkozás volt kettõjük közt az osztályban. Ez alkalommal
322   15|               indulatában megfeledkezve az elõvigyázatról, azzal fenyegette
323   15|   felfegyverkezett jasszok támadják meg az Osztályt.~Késõbb belátván
324   15|                hitelesen nem tud semmit az egészrõl, és neki is csak
325   15|             nagyban megerõsödött. Azzal az udvarias, de rövid komolysággal,
326   15|           izgalommal töltöttek el - ezt az izgalmat azonban palástolni
327   15|          nagyszabású férfiú megbeszélte az óriási horderejû teendõket.
328   15|              Bár nem fogtam fel egészen az összefüggéseket, igyekeztem
329   15|    összefüggéseket, igyekeztem utánozni az õ fölényes, határozott modorukat,
330   15|             mindig értettem meg.~Singer az általános helyzet vázolásával
331   15|            jasszok árulást követtek el (az „árulás” szó igen gyakran
332   15|             könnyedén megjegyezte, hogy az árulásra õ már régen készült,
333   15|                 s a napokban megérkezik az elsõ szállítmány, mintegy
334   15|                valahonnan páncélt, arra az esetre néhány vasruhát csináltatott,
335   15|           jobban meg lehet bízni.~Abban az idõben kicsit félénk voltam,
336   15|                melyben kifejtette, hogy az ötlet magában nem volna
337   15|           magában nem volna rossz, csak az a baj, hogy hadüzenet nélkül
338   15|              baj, hogy hadüzenet nélkül az ilyesmit nem lehet megcsinálni,
339   15|               nehéz háborús kérdésekben az õ tanácsadója. Nehogy azonban
340   15|                 ismét elrontson mindent az árulás, azt ajánlja, hogy
341   15|             hozzávaló bélyegzõvel, amit az õ atyja már régebben megcsináltatott,
342   15|               megcsináltatott, és eddig az íróasztalon tartogatott,
343   15|             lehet gyûjteni, mert hiszen az egy vérengzõ állat, és a
344   15|              Késõbb közölte velem, hogy az egész dolgot el kell halasztani
345   15|                nem tudjuk, hogy leszünk az okiratokkal, az egész dolog
346   15|                 leszünk az okiratokkal, az egész dolog nem tényvalóság.
347   15|               Biztosított azonban, hogy az elõkészületek minden irányban
348   15|         szövetségünk már biztos és csak az alkalmas idõt várja, hogy
349   15|         megindítsa a világcsatát.~Ennyi az, amit az 1898-i vésztanácsról
350   15|             világcsatát.~Ennyi az, amit az 1898-i vésztanácsról tudok.
351   15|                 mindazt, amit megírtam. Az összefüggések felismerését,
352   16|                én így szóltam: »úr ír«.~Az úr, akirõl itt szó volt,
353   16|             barátomtól megkérdeztem, de az kitérõ választ adott.~Egy
354   16|          kérdezett, hogy mi hol lakunk. Az utcát nem tudtam pontosan
355   16|              biztosítottam, hogy Pesten az a legelõkelõbb utca. További
356   16|                 a barátom nem tudja, mi az a wigwam, és bosszantott,
357   16|                 már ugyan négy kád, egy az ebédlõben, egy az írószobában
358   16|              kád, egy az ebédlõben, egy az írószobában és kettõ a wigwamban,
359   16|               rendelkezésemre: - akkora az egész, mint ez a pad, de
360   16|            néhány hónap alatt megtettem az utat. Õszintén bevallottam,
361   16|                 nem találkoztam-e abban az idõben. Jólelkûen megmagyaráztam,
362   16|             volt némi szerény szerepem, az csak szárazföldi rablókkal
363   16|                 hogy barátomat meglepik az apámról mondottak: megkértem
364   16|             ugyanis, hogy a lokomotívok az ellenségé voltak, és e miatt
365   16|             miatt apámnak sok baja volt az ellenséggel. Ha megígérné,
366   16|                 kénytelen beleavatkozni az ügyekbe. Egy reggel személyesen
367   16|              kérte apámat, ne ingerelné az ellenséget. Apám becsületére
368   16|                belõle, amibe ha belenéz az ember, egy betût akkorának
369   16|             mint egy kisebb ház - ezzel az üveggel mi gyakran nézzük
370   16|                   akkorának talán, mint az Erzsébet tér -, de viszont
371   16|                meg tudjuk különböztetni az egyes tárgyakat.~Ó igen,
372   16|            barátom megint elõhozakodott az üveggel, már örömmel értesíthettem
373   16|          örömmel értesíthettem õt, hogy az elõtte való este - direkte
374   16|              elõtte való este - direkte az õ kedvéért - behatóan tanulmányoztam
375   16|              hangolja õt saját népével, az özvegyekkel és árvákkal
376   16|               lapjait gépek hajtják, és az ember egy hídon állva olvassa
377   16|             hogy a felére rá lehet írni az egész Robinsont. A hangyák
378   16|               hogy másnapra kész legyen az anyagom. Két hangya összebeszél,
379   16|          végtelen lapályok váltakoznak. Az erdõk mélyében, fák között,
380   17|                  Ha kilenc kályhában...~Az íróasztal elõtt ülök, valami
381   17|         bükkfával. Muszáj kimenni.~Gabi az asztal fölé görnyedve rágja
382   17|            vettem volna észre.~- Na, mi az, kisfiam, tanulgatunk?~Gabi
383   17|                görbül.~- Apukám...~- Mi az?~- Nem értem ezt a dolgot.~-
384   17|                  Hát nem magyarázták el az iskolában?~- De igen, csakhogy...~
385   17|           nyersen és ellenségesen:~- Mi az, amit nem értesz?~Gabi mohón,
386   17|                õ most vidáman rám bízta az egész dolgot - õ nem tudja,
387   17|         boldogan és megkönnyebbülve, és az apám ült le így mellém,
388   17|                  csak elfelejtettem!...~Az egész húszegynéhány éves
389   17|               Gabi, mondom türelmesen - az ember nem a szájával gondolkodik,
390   17|             szájával gondolkodik, hanem az eszével. Mi az, amit nem
391   17|       gondolkodik, hanem az eszével. Mi az, amit nem értesz?!... Hiszen
392   17|               világos, mint a nap - ezt az elsõ elemista is megérti,
393   17|               Nézd, fiam. Ugye, itt van az, hogy kilenc kályhában öt
394   17|                csak azt nem tudom, hogy az elsõ aránypár fordított
395   17|                 a második egyenes, vagy az elsõ egyenes és a második
396   17|              csudát fecseg ez itt össze az aránypárokról? Mik lehetnek
397   17|        aránypárokról? Mik lehetnek azok az átkozott aránypárok?!...
398   17|                akarod így megérteni?... Az ember a szájával, izé...
399   17|             ember a szájával, izé... Mi az, hogy fordított meg egyenes,
400   17|            azért van, mert nem figyelsz az iskolában!... Hiszen te
401   17|             talán azt se tudod, hogy mi az az aránypár?!...~- Dehogynem,
402   17|                azt se tudod, hogy mi az az aránypár?!...~- Dehogynem,
403   17|                    Dehogynem, apukám... Az aránypár... az aránypár...
404   17|                apukám... Az aránypár... az aránypár... az aránypár
405   17|              aránypár... az aránypár... az aránypár az a két viszony...
406   17|                 aránypár... az aránypár az a két viszony... amelyben
407   17|                kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár!~Gabi szája
408   17|             kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár!~Gabi szája megint
409   17|                  aztán hadarni kezdi:~- Az aránypár azon mennyiség,
410   17|           apukám, eddig én is értem, de az aránypár...~Dühbe jövök.~-
411   17|          amennyivel több... Itt ugyanis az aránypár... az aránypár...~
412   17|              Itt ugyanis az aránypár... az aránypár...~Egyszerre világosság
413   17|               Egyszerre világosság gyúl az agyamban. Mint egy villámcsapás,
414   17|                   úgy van, nyilvánvaló, az apám se értette ezt a példát!~
415   17|               egy arc rajzolódik elém - az apámé, amint nagyot üt a
416   18|                              ELNÖKÖLTEM AZ OSZTÁLYVIZSGÁN~Az osztályvizsga -
417   18|            ELNÖKÖLTEM AZ OSZTÁLYVIZSGÁN~Az osztályvizsga - negyedik
418   18|                nagy nap, hiszen nemcsak az osztályból, hanem egész
419   18|         megmondta a Dudásnak, hogy abba az atyaúristen se nézhet bele,
420   18|             igaza van a gyereknek, hogy az iskolának van valami megszeppentõ
421   18|          tanulóról és szülõrõl. Tanuló, az tanuló, és a szülõ, az szülõ.
422   18|                  az tanuló, és a szülõ, az szülõ. A tanuló tartozik
423   18|             teendõit és magatartását is az iskolával szemben. Az a
424   18|                is az iskolával szemben. Az a furcsa, félig jólesõ,
425   18|    tulajdonképpen szintén hozzátartozom az iskolához, fennhatósága
426   18|           többit bízzam rájuk. A tanuló az iskolában tartózkodik és
427   18|            Természetesnek találja, hogy az iskolaszolgának azt mondom,
428   18|               hogy szülõ s tanuló közt, az iskola szempontjából, lényeges
429   18|                és félszegen baktatok el az osztályok elõtt, melyeknek
430   18|          hangulata ünnepi. Virágcsokrok az asztalon. A gyerekek fehérben,
431   18|                szülõ, azaz gyám, akinek az ajtó mellett a helye. Gabi
432   18|               otthonosan - én félszegen az ajtóban maradok, mint az
433   18|                az ajtóban maradok, mint az inas, aki elkísérte gazdáját
434   18|             osztályához tartozom. Nincs az a forradalmi cselekedet,
435   18|          forradalmi cselekedet, ami ezt az osztálykülönbséget megszüntethetné.~
436   18|                Nyolc meg négy... leírom az egyest, marad...~- Folytasd,
437   18|                Közben váratlan esemény. Az igazgató úr csendben bejött
438   18|             igazgató úr csendben bejött az ajtón, egy kicsit nézi az
439   18|               az ajtón, egy kicsit nézi az ügyet, megismer, és odajön
440   18|                vagyok... tiszteljem meg az iskolát... és a többi...
441   18|                    szóval, foglaljam el az elnöki széket.~Érzem, hogy
442   18|                 hogy semmi keresnivalóm az elnöki székben. De azért,
443   18|                  ha egyszer csak meglát az elnöki székben, a Tanító,
444   18|                 meg kell mutatnom, hogy az én osztályomban, mint az
445   18|                az én osztályomban, mint az Életiskola negyedikese,
446   18|            valaki, vagyok annyi, mint õ az õ Osztályában! Bocsássanak
447   18|              csodálkozik el, ott látván az Asztal elõtt, hanyagul,
448   18|               módomban van bepillantani az elõttem heverõ Naplóba és
449   18|               vége elõtt, odajön hozzám az igazgató és a fülembe súgja,
450   18|                 okosan kell felelni, ha az emberre kerül a sor.~Több
451   18|                 lesz, vége a vizsgának. Az igazgató szánakozóan néz
452   18|            mikor vége volt a vizsgának, az volt a vágyam, hogy az a
453   18|                  az volt a vágyam, hogy az a bácsi, aki ott beszél
454   19|                                SZERETEM AZ ÁLLATOT~A kis házinyúl mindjárt
455   19|                reszketsz és félsz, mint az imént. Persze, ez érthetõ
456   19|               amely nem tudja megérteni az erõsebbnek fejlettebb erkölcsi
457   19|                hogy simogassalak, azzal az érzéssel, amit most érzesz
458   19|           tigrisnek láttat engem, ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak
459   19|                 kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok
460   19|                csillog, amint tekintete az enyémmel találkozik. Most
461   19|               és kedves? Hát nem hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben,
462   19|       nyüzsögnek, harapásról, verésrõl, az erõsebb kajánságáról, amivel
463   19|              négykézláb futok utána, be az asztal alá, a dézsa mögé.
464   19|             dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad a
465   19|               nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam.
466   19|             szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét,
467   20|                foglalkozom: ezek között az én szolgálatomra kirendelt
468   20|           mondom, sokszor igazán meghat az a buzgalom, amivel észre
469   20|              lehessen, szegényke. Fõleg az utóbbi idõben minden igyekezetével
470   20|             azon van, hogy megjegyezzem az arcát és a nevét. Naponta
471   20|                  de direkte nem teszem, az ember ne bizalmaskodjék
472   20|            bizalmaskodjék a szolgáival, az sose jó. Nem kell, hogy
473   20|                  és megpillantottam õt, az asztal elõtt ült, valami
474   20|               kezében egy tárgy, elõtte az asztalon papír - és ez a
475   20|                kifújta, a helyett, hogy az egész csövet megpróbálta
476   20|              kell dugni a szájunkba, ez az egyetlen mód, hogy kívül
477   20|               fekete rudacskával, minek az neki, szegénykének. „Kö,
478   20|                 papagáj. Bosszantott ez az együgyûség, és kicsit összehúztam
479   20|                 Látva, hogy reménytelen az eset, meguntam szegénykét,
480   20|          személyzet, és vigye innen ezt az embert. Jött is már, futva,
481   20|    lehorgasztott fejjel ódalgott vissza az asztalhoz.~ ~.oOo.~ ~ ~