Fej.

  1    1|               Büchner, édes Büchnerkém, hogy vagy, te drága, vörös ember.
  2    1|                 érti, minek örülök úgy, hogy értené! Pszt, mondja, meglök,
  3    1|             örömömön. Büchner nem érti, hogy lehet valaki ilyen marha,
  4    1|               minek röhögsz úgy, tudod, hogy pikkje van rám, azt hiszi,
  5    1|                  és most boldog vagyok, hogy csak álmodtam. Azt álmodtam,
  6    1|                 álmodtam. Azt álmodtam, hogy én nem vagyok már tizenhat
  7    1|                  képzeld (na és örülsz, hogy csak álom volt, te hülyõke,
  8    1|                 rám!), szóval úgy volt, hogy már huszonhét éves vagyok,
  9    1|               képzeld, pedig mostanában hogy szerettem volna huszonhét
 10    1|          kávéházban ültem, és úgy volt, hogy tényleg egy író lettem,
 11    1|                furcsa? Szóval kiderült, hogy érettségi után nem olyan
 12    1|             álmomban, és azt gondoltam, hogy ez mégiscsak lehetetlen,
 13    1|                ez mégiscsak lehetetlen, hogy én már huszonhét éves vagyok,
 14    1|           eszembe jutott az osztály, és hogy hiszen én tulajdonképpen
 15    1|                  és világosan rájöttem, hogy én most nyilván csak álmodom,
 16    1|                 és tökéletlen álmot, és hogy a legokosabb, amit tehetek,
 17    1|                 és erõsen elhatároztam, hogy most felébredek és egészen
 18    1|             figyelmeztetlek benneteket, hogy mennyi szín és furcsaság
 19    2|             szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan
 20    2|             Arra semmi szükség nincsen, hogy az ember azért mindjárt
 21    2|          behúzza szépen a takaró alá... hogy én minek dugjam azért ki
 22    2|          fekszem, kérem tanár úr, hanem hogy elmondjam magamban a földrajzot...
 23    2|             hadsegédem... de vigyázzon, hogy mit parancsolok, és fogja
 24    2|                Hol is van? Az bizonyos, hogy valahol van. De nem találom.
 25    2|                 úr, nem találom Dániát, hogy foglaljam el?~Persze, hogy
 26    2|              hogy foglaljam el?~Persze, hogy nem találod, gazember, miután
 27    2|            mernek átlépni, mert félnek, hogy belépnek a tusba, mielõtt
 28    2|              Tyû! Mi lesz itt!! Még jó, hogy a harisnyám fent van.~ ~
 29    3|                 játszik az a körülmény, hogy sokan még nem javítottak,
 30    3|             sokan még nem javítottak, s hogy Frõhlich megbízhatatlan
 31    3|            talán még maga is azt hitte, hogy jövõre tovább magyaráz,
 32    3|                 Még van egy eset hátra, hogy kigyullad valami, vagy valamelyik
 33    3|        szomjúság lángol: csak én látom, hogy a szája kissé balra húzódik,
 34    4|              rákényszerítik a szülõket, hogy megvegyék.~Bánom is én,
 35    4|               percemben jutott eszembe, hogy az egész 172-ik lapot kõporral
 36    4|                mint a selyempapír? Mert hogy az Állatvilági Statisztikai
 37    4|             nehéz, verejtékes munkával, hogy aztán egy vékony pálcikává
 38    4|            könyv. Na, látszik, látszik, hogy hordták, de azért olyan
 39    4|             öregember, tudom, én tudom, hogy magadnak is annyiban van,
 40    4|               magadnak is annyiban van, hogy nehéz a dolog nagyon, és
 41    4|                nehéz a dolog nagyon, és hogy ez a könyv piszkos. És látod,
 42    5|           fiútól. „Kérd meg Steinmannt, hogy magyarázza meg”, mondja
 43    5|             füzete fölé, mint a strucc, hogy ne lássák. A másik merõben
 44    5|               ezzel azt akarja jelezni, hogy õ ráér, hogy neki nem kell
 45    5|            akarja jelezni, hogy õ ráér, hogy neki nem kell most törni
 46    5|                 szemébe néz, jól tudva, hogy e tekintet elbûvöli a grófot,
 47    5|              remegõ boldogsággal sejti, hogy a válasz kedvezõ lesz.~-
 48    5|              közepén eszmél rá a tanár, hogy miért is beszélgetnek õk,
 49    5|               miért is beszélgetnek õk, hogy ez felelés, az elõmenetel
 50    5|                szemernyi kétség afelõl, hogy be tudja fejezni?~A jó tanuló
 51    5|                tekintetét keresi lopva, hogy még egyszer összenézzen
 52    5|                 vele, és a tanár lássa, hogy õ, bár nem szól, arcizma
 53    5|         marhaságot mondott a felelõ, és hogy mit kellett volna felelnie.~ ~
 54    6|             Hiszen számított rá, persze hogy számított, sõt múlt éjjel
 55    6|              magyarból hívták ki, igaz, hogy úgy volt, mintha a magyart
 56    6|            nyomasztó lidércnyomás volt, hogy ez az õ neve, és most felébred
 57    6|                 másodfokú egyenlet - de hogy mi lesz ebbõl.~Szép lassan
 58    6|        egyenletbõl származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk...~
 59    6|               mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják - lopva néz
 60    6|                 néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz.
 61    6|                mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a
 62    6|                tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit õ
 63    6|        reszketni kezd. Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt.
 64    6|               úgy származik az elsõbõl, hogy végig... Tanár úr kérem,
 65    6|               helyre. Neki nem mondták, hogy menjen helyre - odvas és
 66    6|           bólint, legalább ezzel jelzi, hogy õ készült, õ tud... néha
 67    6|              illúzióban ringatja magát, hogy õt kérdezték, de csak halkan,
 68    6|              kérdezték, de csak halkan, hogy ne küldjék helyre... aztán
 69    6|              neki, hangosan, nem azért, hogy segítsen, de hogy a tanár
 70    6|                azért, hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy õ súg,
 71    6|                  de hogy a tanár lássa, hogy õ súg, tehát õ tud... Egyszóval:
 72    6|                 jelentette ki a felelõ, hogy ott a párhuzamos vonalak
 73    7|           életérõl van szó. Nem akarom, hogy szerencsétlenség történjen,
 74    7|               mikor, mikor azt mondtam, hogy Nyolcadik Henrik, magam
 75    7|                Henrik, magam is tudtam, hogy nem Nyolcadik Henrik, hanem
 76    7|        leültetett engem. Ne vizsgáljuk, hogy törvény és szokás szerint
 77    7|            tette-e ezt - én azt akarom, hogy egymás közt intézzük el
 78    7|         férfitõl. Ön talán csodálkozik, hogy ilyen szokatlan hangon hall
 79    7|            beszélni - nos, hagyjuk ezt. Hogy Önök engem félreértettek,
 80    7|                Schwickerrel. Miért hát, hogy a bukott férfi mégis riadtan
 81    7|                 itt az van...~- Mi van? Hogy hívnak?~- Neugebauer.~-
 82    7|              Nem sok értelme van annak, hogy megindult, mert ugyan hova
 83    7|                Hiszen nyilvánvaló volt, hogy így lesz, hiszen õ nem is
 84    7|                Caesar? Nem, nem biztos, hogy ott mondta... ott valami
 85    7|               és csak most veszi észre, hogy az egész idõ alatt, míg
 86    7|                õ hagyja, bár tudja jól, hogy nem érdemes, hiszen a legközelebbi
 87    7|                 felüdíti, felfrissíti. „Hogy ez a narancs?” persze drága,
 88    7|            férfi, a Nefelejcs utcában - hogy került ide? Mindegy. Megy,
 89    8|                ér. Egyszer csak hallja, hogy haldoklik a juhász babája,
 90    8|             babája, s hazasiet azonnal, hogy még életben találja, de
 91    8|          költeményében, midõn azt írja, hogy az õ égõ pipája kialudott,
 92    8|                Ezen anya nem sejti még, hogy a parányi bölcsõben az egykor
 93    9|            politúros. Azonnal kiderült, hogy egész kényelmesen el lehet
 94    9|             jelentés, mely tudtul adja, hogy az illetõ önmagát „szamár”-
 95    9|             bizalmasan megsúgja valaki, hogy elhatároztuk, hogy cédulát
 96    9|              valaki, hogy elhatároztuk, hogy cédulát ragasztunk Roboz
 97    9|                megállapodtak a tanárok, hogy ez az Auer egészen kivételes,
 98    9|                 üvegbõl.~Zajcsek ordít, hogy õt nem hagyják tanulni,
 99    9|      kétségbeesetten próbálok figyelni, hogy másra tereljem a fantáziámat.
100    9|               dolog volt II. Józseftõl, hogy egy tollvonással visszavonta
101    9|                   magában megállapítja, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan
102   10|            meredt. Müller elmagyarázta, hogy Pollákovics mint emberi
103   10|              elektromos áram szárnyain, hogy Müller ezek után feltétlenül
104   10|             zavarosan olyan érzése van, hogy aki nem érti a fizikát,
105   10|              Már útközben elhatároztam, hogy otthon a patkó alakú vasat
106   10|           belõle, de Boussole-formában, hogy az irányt abban az esetben
107   10|             Lelkesen elvégzem magamban, hogy sohasem járok iránytû nélkül
108   10|            felbosszant, és azt állítja, hogy a papírszeletkék csak azért
109   10|                fontosságáról, és arról, hogy ezek a fölfedezések a család
110   10|               mindenesnek, az a nézete, hogy én egy pofont fogok a papától
111   10|           forradalmat csinálni anélkül, hogy föl ne forgassuk a fennálló
112   10|                 most. Most képzeljétek, hogy ez a mágnesvas, ami ugye,
113   10|        nehézfejû. Igenis, most úgy van, hogy ez világítja meg a lámpát,
114   10|             mozog...~Arról nem tehetek, hogy a lámpa leszakadt. Rosszul
115   10|                 természetesnek találom, hogy a hálátlan és meg nem értõ
116   11|         ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap,
117   11|                  egyelõre kéretem õket, hogy írják alá ezt, mert az összes
118   11|                  de hangsúlyozd kérlek, hogy ez csak formaság. A fõkapitány
119   11|              gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele a bizonyítványomba
120   11|           közönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer feleltem történelembõl -
121   11|           haragudni egyelõre, és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelembõl,
122   11|                 mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú
123   11|             megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett
124   11| kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most
125   11|           egyelõre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba,
126   11|                 akkor mikor megmondtam, hogy akkor beszorzok lambdával,
127   11|                 észre, mire megmondtam, hogy hogy kellett volna, akkor
128   11|            észre, mire megmondtam, hogy hogy kellett volna, akkor mikor
129   11|                 akkor mikor észrevette, hogy õ nem tudta, szégyellte
130   11|        szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek helyre, és azóta
131   11|               törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a
132   11|               legjobb tanuló is mondta, hogy föl lehet jelenteni Frõhlicht,
133   12|              valakit, akinek elmondjam, hogy milliárd kilométernyire
134   12|                lelkendezve hívtam õket, hogy jöjjenek gyorsan, mert a
135   12|            lehetett rávenni egyiket se, hogy az utcai szobába átjöjjenek -
136   12|              gesztikulálva magyaráztam, hogy milyen nagy és ritka tüneményrõl
137   12|                 tüneményrõl van szó, és hogy mindjárt vége lesz, de hiszen
138   12|              hiszen csak arról van szó, hogy átjöjjenek az utcai szobába,
139   12|              állni a kényelmes székrõl, hogy a csipkébe öltözött kis
140   12|                 vissza? Hát nem látják, hogy õ tudja ezt, és kinevet
141   12|                kaptam verekedés közben, hogy egész nap nehezen lélegzem.
142   12|                 mégis, senki se mondja, hogy õk gyávák és becstelenek,
143   12|               természet törvénye volna, hogy azért nekem kell lehajolni.
144   12|              váltottak az életre azzal, hogy megszülettek - míg nekünk
145   12|             újra és újra bebizonyítani, hogy jogunk van az élethez.~De
146   12|                õrültség, az lehetetlen, hogy az legyen a titok. Hiszen
147   12|    Leclanché-elem?~Miért? Miért?~Érzem, hogy egy napon meg fogom érteni.
148   12|                  ezen a napon jövök rá, hogy én is az vagyok, amik ezek
149   13|                 a hülye Benkõ jött oda, hogy lépjek be a körbe, majd
150   13|            bolond vagyok. Elhatároztam, hogy ezentúl mindent pontosan
151   13|          találkoztam Gárdossal, mondta, hogy semmi se volt, diri beszélt,
152   13|                összezavarodott. Mondta, hogy tanrendben újítás van, fizika
153   13|               kivakartam. Elhatároztam, hogy ezentúl mindig hordok iránytût.
154   13|             volt.~nov. 2.~Elhatároztam, hogy ezentúl fontosabb dolgaimat
155   13|             röhögtünk, Prém azt mondta, hogy micsoda marhaságot olvasok
156   13|                kivittem, mire kiderült, hogy az õ könyve volt, amit õ
157   13|         igazgató lekiabált a páholyból, hogy az egész iskolát hazakergeti,
158   13|            olyan hangosan álmélkodtunk, hogy milyen gyönyörû, hogy a
159   13|     álmélkodtunk, hogy milyen gyönyörû, hogy a felolvasó egész büszke
160   13|   osztálykönyvbe, mert a Jákó rámfogta, hogy a manzsettámra írtam a puskát,
161   13|             megkérem az osztályfõnököt, hogy húzzon ki. Ma Shakespeare-tõl
162   13|              Hamletben. Arra gondoltam, hogy milyen kár az ifjúságért,
163   13|             ifjúságért, mely elmúlik és hogy én már sohase leszek olyan
164   14|             SZEREN~Lógok a szeren.~Azt, hogy az izmaim még fejletlenek
165   14|              tudom. De nem tudhatjátok, hogy mi lakik bennem. Én is csak
166   14|             tucatemberek. Képzeljék el, hogy egy napon ilyen újságcikk
167   14|            nagyszerû elõadómûvészettel, hogy a jelenvolt világhírû színészek
168   14|                tolongtak a dobogó felé, hogy kezet szoríthassanak az
169   14|           elhelyezett kályhára, de úgy, hogy kézállásban maradt azért,
170   14|                nem tudjátok elképzelni, hogy lehet ember, aki mindenben
171   14|               vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ ezentúl is csak
172   14|                 eddig, és elfelejtitek, hogy egyszer eljön majd az érettségi.
173   14|            tudjátok például elképzelni, hogy lehet majd esetleg egy miniszterelnök (
174   14|        bejelentette az országgyûlésnek, hogy néhány jól megfontolt diplomáciai
175   14|                 az emelvény belsejében, hogy a legnagyobb európai férfit
176   14|                nem tudjátok elképzelni, hogy valaki délelõtt mint Fõakadémikus
177   14|                a rúdugrásét is esetleg, hogy aztán este az ámuló közönség
178   14|       megfigyelések alapján állíthatom, hogy fölül, a vége felé lényegesen
179   14|         felületes szemlélõ azt hihetné, hogy mindenütt egyformán síkos.
180   14|          szerencsétlenségnek tekinteni, hogy Bauer elõbb lesz fönt, mint
181   14|            melyben minden arra megy ki, hogy az emberi testrészek közül
182   14|             valamit kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb, derék,
183   14|                 ugye nem kívánhatjátok, hogy válaszoljak ilyen állapotban.
184   15|             VÉSZTANÁCS~Távol áll tõlem, hogy arrogáljam magamnak, mintha
185   15|             egyszerûen csak az a célja, hogy rávilágítson bizonyos eseményekre,
186   15|             azzal az önmegnyugtatással, hogy én ezzel a jelentõséggel
187   15|               és évszámokkal. A többit, hogy adataim mennyiben magyarázzák
188   15|          dologban.~A lényeges mégis az, hogy én már novemberben olyan
189   15|            viszonyban voltam Rogyákkal, hogy már akkor egész bizalmasan
190   15|             állásfoglalásáról, anélkül, hogy ebben az idõben sejthettem
191   15|      eseményeknek kellett közbejönniök, hogy világossá váljon elõttem,
192   15|            keveset beszélt, de éreztem, hogy döntõ fontosságú kijelentéseket
193   15|         óvatosak voltak velem szemben), hogy érdemlegesen részt vehettem
194   15|           közlékenyebb volt. Megtudtam, hogy a Rogyák-Zsemlye-ügy, mely
195   15|                  Arról régebben tudtam, hogy Rogyák és Zsemlye Tivadar
196   15|     aspirációkkal vádolta; - tudnivaló, hogy abban az idõben a jasszok
197   15|               Arról suttogtak néhányan, hogy kémeik közénk furakodtak,
198   15|                 Rogyákot és párthíveit, hogy hat órakor, hazamenet, dorongokkal
199   15|               dolgot, és azt állította, hogy neki ebben a dologban semmi
200   15|               terhe alatt felszólított, hogy óra után várjam meg a kapunál,
201   15|           értettem annyira a helyzetet, hogy beláthattam volna európai
202   15|                 ösztönszerûleg éreztem, hogy ebben a kérdésben Rogyákék
203   15|                 Tivadar felszólítására, hogy tárgyaljak vele, kitérõ
204   15|                  nem szólt, de éreztem, hogy bennem való bizalma nagyban
205   15|           szégyellve, de be nem vallva, hogy a szakkifejezéseket nem
206   15|                oda enged következtetni, hogy a jasszok árulást követtek
207   15|                 titokban fenyegetõztek, hogy a B) osztályt földalatti
208   15|              tûrni, hacsak nem akarják, hogy egy napon a késekkel felfegyverzett
209   15|          megborzongatott, kijelentette, hogy õ hajlandó Zsemlye Tivadarral
210   15|              ragaszkodott, és ahhoz is, hogy Zsemlyét elõzõleg két vészhadnagy
211   15|              vészhadnagy vizsgálja meg, hogy nem rejteget-e páncélt,
212   15|               és könnyedén megjegyezte, hogy az árulásra õ már régen
213   15|              régen készült, s tekintve, hogy atyjának a Bakonyban óriási
214   15|              vannak, máris intézkedett, hogy nyolcezer vízhatlan páncélt
215   15|                 lehet hordani, anélkül, hogy bárki is észrevenné. A munkások
216   15|                 azzal a megszorítással, hogy a vészhadnagyok helyett
217   15|           megszólalni. Éreztem azonban, hogy tekintélyem így nagyon alászáll,
218   15|   lefejeztetnénk? Hiszen, ha kimondjuk, hogy tényleg árulás történt,
219   15|            magam is meglepetve éreztem, hogy indítványom meglepte a vésztanácsot.
220   15|          válaszolt, melyben kifejtette, hogy az ötlet magában nem volna
221   15|             volna rossz, csak az a baj, hogy hadüzenet nélkül az ilyesmit
222   15|              Hevesen magyarázni kezdte, hogy jellembecsület szempontjából
223   15|                 az árulás, azt ajánlja, hogy kelepce helyett indítsunk
224   15|               zászló. Singer megígérte, hogy másnapra behozza a zászlót,
225   15|               se kezdhetünk a csatához, hogy így fejezze ki magát. Singer
226   15|         megszólaltam, s azt ajánlottam, hogy a prédát talán gyûjtés útján
227   15|              zavartan dadogtam valamit, hogy hiszen nem úgy értem, mire
228   15|           jóindulattal fölvilágosított, hogy a prédát nem lehet gyûjteni,
229   15|           Rogyák vészesküt vett tõlünk, hogy nem követünk el árulást.~
230   15|                 háborúval. Azt felelte: hogy Singer nem kapta meg a páncélokat,
231   15|           futott.~Késõbb közölte velem, hogy az egész dolgot el kell
232   15|              elõtt, míg meg nem tudjuk, hogy leszünk az okiratokkal,
233   15|       tényvalóság. Biztosított azonban, hogy az elõkészületek minden
234   15|                A mozgalom egyre terjed, hogy a zászló igenis megvan már,
235   15|            zászló igenis megvan már, és hogy egész Amerika tud már a
236   15|                 az alkalmas idõt várja, hogy egészen csendben és szerényen,
237   15|         csendben és szerényen, anélkül, hogy valaki észrevenné, megindítsa
238   16|              fején fényes cilinderrel - hogy mirõl és mit ír, arról kevés
239   16|                barátom engem kérdezett, hogy mi hol lakunk. Az utcát
240   16|           megmondani, de biztosítottam, hogy Pesten az a legelõkelõbb
241   16|               válaszban elmondtam neki, hogy mi csak néhány éve lakunk
242   16|               Meg voltam róla gyõzõdve, hogy a barátom nem tudja, mi
243   16|                 wigwam, és bosszantott, hogy nem kérdezi, tehát úgy tesz,
244   16|             dolgaira tért, és elmondta, hogy náluk vettek egy fürdõkádat.
245   16|           bólintottam, és megjegyeztem, hogy nálunk van már ugyan négy
246   16|                Arra a figyelmeztetésre, hogy hiszen a wigwamok bakonyi
247   16|                 Pesten, megmagyaráztam, hogy itteni lakásunk csak ideiglenes,
248   16|            lakásunk csak ideiglenes, és hogy a kastélyt most alakítják
249   16|              rendszerûvé. Megjegyeztem, hogy e célból évekig tanulmányoztam
250   16|                nem kellett nagyobb, fõ, hogy a vitorlát derék gépem mindig
251   16|                 szerettem a hazudozást, hogy a kis gõzhajó már nincsen
252   16|    leereszkedéssel megmagyaráztam neki, hogy ezen a hajón nincsenek rangok,
253   16|             ezzel.~Barátomat érdekelte, hogy rablókkal nem találkoztam-e
254   16|               Jólelkûen megmagyaráztam, hogy a tengeri rablók csak vitorláshajókat
255   16|        elvégzésére szoktattunk.~Láttam, hogy barátomat meglepik az apámról
256   16|          helyzetünk - kiderült ugyanis, hogy a lokomotívok az ellenségé
257   16|          megígérné, már mint a barátom, hogy igazán nem említi senkinek
258   16|          titoktartásra - közölném vele, hogy a király saját maga volt
259   16|         valamiben, azt én nem tudhatom, hogy miben, mert engem nem vontak
260   16|               Mosolyogva jegyeztem meg, hogy ismerem ezt a szerszámot,
261   16|   Mars-csillagot is szoktuk nézni vele. Hogy mekkorának látjuk? Na, nem
262   16|           mozgalom; tudni kell ugyanis, hogy kétféle hangya van a Marson;
263   16|                hangyákkal kapcsolatban, hogy másnap, ha megint szóba
264   16|               örömmel értesíthettem õt, hogy az elõtte való este - direkte
265   16|               Érdeklõdésére megígértem, hogy holnapra áttanulmányozom
266   16|            meghatott engem is. Éreztem, hogy ilyen viselkedéshez nemcsak
267   16|           szemben.~Biztos voltam benne, hogy a fekete hangyakirály elõbb-utóbb
268   16|                nem mondtam meg. Tudtam, hogy a fekete hangyakirály fölényes
269   16|       kálváriáján: - közöltem hát vele, hogy a vörös és fekete hangyák
270   16|              lapokat: - egy lap akkora, hogy a felére rá lehet írni az
271   16|      részleteket dolgoztam ki magamban, hogy másnapra kész legyen az
272   16|                 Két hangya összebeszél, hogy elárulj a fekete hangyakirályt -
273   17|               tudomást róla - érzem is, hogy erre gondol, közben görcsösen
274   17|         kályhában...” Ejnye, a csudába! Hogy is van?~Elmegyek elõtte
275   17|                  Nem értem?!.. Gabi!... Hogy lehet ilyet mondani?! Hát
276   17|              félrehúzódik. Õ azt hiszi, hogy én most nem tudom, hogy
277   17|                 hogy én most nem tudom, hogy õ most vidáman rám bízta
278   17|                alatt a semmibe süllyed. Hogy is volt csak?~- Nézd, Gabi,
279   17|                 fiam. Ugye, itt van az, hogy kilenc kályhában öt és fél
280   17|           apukám... csak azt nem tudom, hogy az elsõ aránypár fordított
281   17|                  Már megint hadarsz!... Hogy akarod így megérteni?...
282   17|                 szájával, izé... Mi az, hogy fordított meg egyenes, meg
283   17|           Hiszen te talán azt se tudod, hogy mi az az aránypár?!...~-
284   17|              lefelé görbül.~- Hát mi?~- Hogy mi? Na megállj, te csirkefogó!...
285   17|              figyelj! Ugye, azt mondja, hogy kilenc kályhában ennyi nap
286   17|             alatt, akkor világos, ugye, hogy tizenkét nap alatt viszont
287   17|             felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt ég el kilenc
288   18|                úr megmondta a Dudásnak, hogy abba az atyaúristen se nézhet
289   18|                 magam.~- Hát fogadjunk, hogy nekem megmutatják.~Gabi
290   18|             Abba igaza van a gyereknek, hogy az iskolának van valami
291   18|                érzésem van, ha olvasom, hogy én, a szülõ, tulajdonképpen
292   18|      elfogultságom: és a nagyobbik baj, hogy Gabi ezt tudja és természetesnek
293   18|                 Természetesnek találja, hogy az iskolaszolgának azt mondom,
294   18|                kalapom. Gabi nem tudja, hogy a miniszterelnökség parádés
295   18|             szólítanám meg. Gabi tudja, hogy szülõ s tanuló közt, az
296   18|              nincsen, és nagyon helyes, hogy én is lábujjhegyen és félszegen
297   18|         végigmustrálnak, megállapítják, hogy Gabihoz tartozom mint szülõ,
298   18|          osztálytársaival; és irigylem, hogy azok milyen maguk közé tartozónak
299   18|        hatalmasan, mint Gabi, de érzem, hogy zavarba jönnék, félszeg
300   18|                késõbb rajtakapom magam, hogy rögtön Gabira néztem utána,
301   18|              utána, vajon észrevette-e, hogy milyen jóba vagyunk a tanító
302   18|             figyelem minden mozdulatát, hogy veszi fel a krétát, hogy
303   18|                hogy veszi fel a krétát, hogy húzza össze szemöldökét
304   18|                az elnöki széket.~Érzem, hogy elvörösödök. És itt közbe
305   18|      mentegetõzés. Én nagyon jól tudom, hogy nem vagyok se tanügyi, se
306   18|                se másféle tekintély, és hogy semmi keresnivalóm az elnöki
307   18|                De azért, ha kijelentem, hogy amennyiben a köztársasági
308   18|              talán megértik indokaimat, hogy miért voltam képtelen ezt
309   18|            társaságában? Arról van szó, hogy meg kell mutatnom, hogy
310   18|                 hogy meg kell mutatnom, hogy az én osztályomban, mint
311   18|                  amirõl megfeledkeztem: hogy legyek szíves néhány szót
312   18|              õexcellenciája szólít fel, hogy aszongya, neki egy kis dolga
313   18|            vizsgának, az volt a vágyam, hogy az a bácsi, aki ott beszél
314   18|              minél hamarabb fejezze be, hogy már mehessek. Tehát Isten
315   18|           hazamenet büszkén dicsekszik, hogy a Dudás odajött hozzá, és
316   18|          kezetfogott vele, és én érzem, hogy kezdek imponálni Gabinak.~ ~
317   19|                  hátrafelé és óvatosan, hogy jól essék neked, ölembe
318   19|                 kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól érezd
319   19|                biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell
320   19|                 fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl
321   19|                te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak, megfogni,
322   19|             vagyok nálad. De értsd meg, hogy szó sincsen minderrõl, hát
323   19|          sincsen minderrõl, hát persze, hogy erõsebb vagyok nálad és
324   19|             hiszen éppen arról van szó, hogy nem akarom megtenni, nem
325   19|              akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon,
326   19|                 piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény
327   19|    szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel
328   19|                 aztán tényleg meg kell, hogy fogjalak, meg kell, hogy
329   19|                hogy fogjalak, meg kell, hogy simogassalak, azzal az érzéssel,
330   19|                 kell bizonyítsam neked, hogy mennyire tévedtél, hogy
331   19|                 hogy mennyire tévedtél, hogy mennyire nem azért akarlak
332   19|                 azért akarlak megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem
333   19|                 Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No,
334   19|               De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg
335   19|            hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg meg akartam enni,
336   19|             mely nem számít hálára? Hát hogy bizonyítsam be neked, szerencsétlen,
337   19|                be neked, szerencsétlen, hogy milyen alantasan, milyen
338   19|               nem akarod elhinni nekem, hogy van harmónia, van bensõséges,
339   19|            azért is bebizonyítom neked, hogy van!~Most már hirtelen és
340   19|              szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem,
341   19|            amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.~ ~
342   20|                naplójából~Elhatároztam, hogy feljegyzek magamnak néhány
343   20|               úgy világít a forró vágy, hogy valamiben szolgálatomra
344   20|                 igyekezetével azon van, hogy megjegyezzem az arcát és
345   20|         kétségbeesetten és reménykedve, hogy talán egyszer mégis méltatom
346   20|               mégis méltatom majd arra, hogy megjegyezem magamnak.~Annyit
347   20|             magamnak.~Annyit erõlködik, hogy most már körülbelül tudom
348   20|       szolgáival, az sose jó. Nem kell, hogy elbízza magát, úgyis eleget
349   20|                csacsi ember, a helyett, hogy mind a kettõt bedugná a
350   20|              megint kifújta, a helyett, hogy az egész csövet megpróbálta
351   20|             hiszen ez még azt se tudja, hogy a dolgokat, amik a kezünkbe
352   20|          szájunkba, ez az egyetlen mód, hogy kívül ne maradjanak.~Mondom,
353   20|                 Kegyesen rámosolyogtam, hogy buzgalmát megjutalmazzam,
354   20|    megjutalmazzam, és megengedtem neki, hogy idõközben átnedvesedett
355   20|               ki. Ezután intettem neki, hogy leülhet mellém, sõt azt
356   20|              mellém, sõt azt is tûrtem, hogy felemeljen, és ölébe tegyen.
357   20|           kérdezni).~Erõlködve figyelt, hogy megértse, mit parancsolok,
358   20|          parancsolok, de rögtön láttam, hogy szûk kis agya nem fogja
359   20|           Homályosan érezhette azonban, hogy akarok valamit, mert dadogni
360   20|               visszarántotta, ahelyett, hogy értelmes ember módjára levette
361   20|                levette volna a fejérõl, hogy ideadja nekem játszani.
362   20|          ideadja nekem játszani. Látva, hogy reménytelen az eset, meguntam
363   20|              hangosan kiabálni kezdtem, hogy jöjjön a másik személyzet,