Fej.

  1    1|               borzasztó álmaim voltak. De most itthon vagyok megint,
  2    1|          pillanatig káprázik a szemem, de aztán világosan elolvasom:
  3    1|                 Neki lesz baja belõle! De édes Büchnerkém, nem érted,
  4    1|            jártam az élet iskolájának, de nagyon sok osztály volt
  5    2|          vekker... A vekker csönget... De hiszen akkor fél hét van
  6    2|              már... fel kellene kelni.~De hisz az lehetetlen, hiszen
  7    2|             fel akar kelni az ember... de csak óvatosan, kedves Bauer,
  8    2|                ezt be kell tömni... hú de jó!~Na. Hát ez megvan. Fent
  9    2|        különben is az egész, másrészt, de azonban gyöngélkedem is.
 10    2|              úr, én készültem. Tudtam, de elfelejtettem. Ne feleseljen
 11    2|  Mennyiségtanból rosszul áll, az igaz, de húsz saslengést csinál a
 12    2|              maga lesz a hadsegédem... de vigyázzon, hogy mit parancsolok,
 13    2|            bizonyos, hogy valahol van. De nem találom. Jaj, jaj, tanár
 14    3|    irracionális egyenleteknél tartunk, de a múlt órán még nem fejeztük
 15    3|             másik felét néztem még át, de van két tíz perc a magyar
 16    3|              Guttmanntól a gumiguttit. De ha Guttmann nem adja? Akkor
 17    4|       Dörzsöltem, dörzsöltem, az igaz, de mit ér az, a rozmár kilukadt,
 18    4|                kellett a kemény papír. De a tartalomjegyzéket igazán
 19    4|                 látszik, hogy hordták, de azért olyan kedves, szerény,
 20    4|               Negyven fillér - mondja, de nem fordul felém.~Rövid
 21    4|               Ez még a mozira se elég. De a perc elhatározó. Bátran,
 22    5|           dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Steinmann tudja, az
 23    5|                elhamarkodott lépést. - De aztán nagyot lélegzik: egyszerre
 24    5|            mondja Steinmann, a grófnõ. De már ezt is úgy tudja mondani,
 25    5|           tudom, miért vettem a kúpot, de nyugodtak lehettek mindannyian,
 26    6|                álmodott is ilyesfélét: de álmában magyarból hívták
 27    6|            valami másodfokú egyenlet - de hogy mi lesz ebbõl.~Szép
 28    6|          villan át az agyán, hirtelen. De aztán hadnagy lesz az ember.
 29    6|                valami jó tanuló felel. De a szakértõ tudja már, mit
 30    6|                válogatja és mérlegeli.~De a tanár, ó, a tanár már
 31    6|                lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz,
 32    6|           tömegben, mint egy szigeten. De még nem megy helyre. Neki
 33    6|              magát, hogy õt kérdezték, de csak halkan, hogy ne küldjék
 34    6|              nem azért, hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy
 35    7|             úgy kicsúszott a szájamon. De Ön - nem bírálni akarom
 36    7|            rideg embernek hitt engem - de én nem tudtam eddig, kivel
 37    7|             hazája, a bukott férfinak?~De íme, itt jön Schwicker...
 38    7|            majd a portás ajtaja elõtt. De a portás kint áll az ajtóban,
 39    7|              lehet... itt nem lehet... De mi ez, hiszen mindjárt kimegy
 40    7|             valami más történt, tudta, de elfelejtette... majd így
 41    7|                 bár õ nem nagyon érti, de azok majd, azok érteni fogják...
 42    7|               a csemegekereskedésben - de túlvilágian jó lehet, must
 43    7|                és omlós. Ez is megvan, de most milyen nehéz a gyomra...
 44    8|             Alföldet bírta jellemezni, de azonban a Tiszát is és a „
 45    8|              hogy még életben találja, de azonban csak halottat talál.
 46    8|            pihékben szállingózik a hó.~De bezzeg nagy öröm dagasztja
 47    8|               meg a bölcsõ kemény (?), de fehér vánkosait...~Mit sejt
 48    8|          betyár, a juhász és a szamár. De ki gyõzné felsorolni!...~
 49    9|        vidámabb lesz, orkánná fajul -, de minél jobban röhögnek õk
 50    9|             tanár urat, alsónadrágban, de különben cilinderrel a fején,
 51    9|                aki a szemétládában ül. De Zajcsek másodszor már nem
 52   10|              dolgokat tud a mágnesvas, de nem vagyok megelégedve az
 53   10|              iránytût csinálok belõle, de Boussole-formában, hogy
 54   10|            befõttesüveg rendben volna, de honnan veszek staniolt?
 55   10|           kezdik görbe szemmel nézni - de hát nem lehet forradalmat
 56   10|             bal oldalát világítja meg? De kérlek Mici, ne légy olyan
 57   10|      Galileivel is pont ezt csinálták. De az igazságot nem lehet véka
 58   11|              kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni
 59   11|             kell adni a bizonyítványt, de kérnelek kell, kedves Bauer,
 60   11|         szükség van erre az aláírásra; de hangsúlyozd kérlek, hogy
 61   11|               feleltem történelembõl - de esetleges félreértésekre
 62   11|            második Józsefbõl feleltem, de akkor csengettek; másodszor
 63   11|             mikor beírta az egyfelest, de akkor elvesztette a noteszt.~
 64   11|                 és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülõ fiúval
 65   11|            helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani,
 66   11|             lehet jelenteni Frõhlicht, de nem akartam, mert úgyis
 67   11|         vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni
 68   12|               hogy mindjárt vége lesz, de hiszen csak arról van szó,
 69   12|             jöttek át, nem nézték meg.~De vajon mi lehet az - mert
 70   12|              vágnám, leesne a székrõl. De hát õ pofon vághat és megalázhat
 71   12|           pofon, nem szégyenled magad? De hát õ kezdte tanár úr -
 72   12|           dolog, tudom, vágyom is rá - de hát miért csak mi? A hazát
 73   12|            kell engedni õket az utcán. De hát miért? Mit nyújtanak
 74   12|            hogy jogunk van az élethez.~De hát miért, miért, miért?~
 75   12|           titok lappang, az bizonyos - de az õrültség, az lehetetlen,
 76   13|           suliba. Osztályfõnök Lenkei, de még nem biztos, azaz rendõr.
 77   13|               voltunk az Angi néninél, de snassz volt, nem hoztak
 78   13|                nem hoztak petróleumot, de snassz volt, nap kél 6 óra
 79   13|               címzetes jelleggel csak, de bíráló bizottsági tag. Ebéd:
 80   13|            vértanúkról. Sebõk szavalt, de súgtak és erre összezavarodott.
 81   13|              rajzot, nagyon szép volt, de a végén a kihúzóból kifolyt
 82   13|                 Most az utcaiban ülök, de a sublód elõtt, mert az
 83   13|              írt. Mértanból jól állok, de még javítani fogok karácsonyig,
 84   13|             állok, dolgozat kétharmad, de még lesz egy iskolai dolgozat.
 85   13|                nem olyan víg dolog!... de hagyjuk!...~ ~
 86   14|               azt én nagyon jól tudom. De nem tudhatjátok, hogy mi
 87   14|      megcsinálja nyújtón a nagyhalált. De õbennük, ugye, nyers erõk
 88   14|                vállállást a korláton - de mi lesz, ha egyszer mégis
 89   14|                tizenhat éves zsenivel. De az ifjú szerényen és nyugodtan
 90   14| kilencméternyire elhelyezett kályhára, de úgy, hogy kézállásban maradt
 91   14|                A lélek jóllehet, kész, de a test erõtlen, és a szereket
 92   14|                lebegni a mérce fölött. De az utolsó pillanatban bölcs
 93   14|               valamit kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb,
 94   15|         véletlenül jutottam birtokába; de amelyeknek történelmi jelentõsége
 95   15|              lazán és rendszertelenül, de õszintén, nevekkel és évszámokkal.
 96   15|             negyediknek. Hátam mögött, de inkább balra, Zsemlye Tivadar
 97   15|             látszott, keveset beszélt, de éreztem, hogy döntõ fontosságú
 98   15|            viselkedésemnek, nem szólt, de éreztem, hogy bennem való
 99   15|       megerõsödött. Azzal az udvarias, de rövid komolysággal, amit
100   15|        modorukat, titokban szégyellve, de be nem vallva, hogy a szakkifejezéseket
101   16|            arról kevés sejtelmem volt, de éppen azért izgatott ez
102   16|               barátomtól megkérdeztem, de az kitérõ választ adott.~
103   16|            tudtam pontosan megmondani, de biztosítottam, hogy Pesten
104   16|             nem szívesen nyilatkozik - de rövidségéhez képest elég
105   16|      írószobában és kettõ a wigwamban, de tudomásom szerint most vesznek
106   16|   jelentéktelen dologgal, egy kicsiny, de tartós gõzhajót bocsátott
107   16|               az egész, mint ez a pad, de nekem igazán nem kellett
108   16|             dicsekedni se szerettem: - de hát mit tehettem, a barátom
109   16|              naivságon, és tartózkodó, de barátságtalan leereszkedéssel
110   16|               becsületére hivatkozott, de aztán megegyeztek valamiben,
111   16|            csokoládét szoktunk enni -, de akkor délben is fagylalt
112   16|                mint az Erzsébet tér -, de viszont nagyon tisztán és
113   16|           Marson fõleg hangyák vannak, de akkora mindegyik, mint nálunk
114   16|        mondhattam már el a barátomnak, de hazafelé, útközben összeszedtem
115   16|            testi erõ és bátorság kell, de õszintén szólva, olyan lelkiismeretesség,
116   16|                elõbb-utóbb gyõzni fog, de barátomnak ezt nem mondtam
117   17|         magyarázták el az iskolában?~- De igen, csakhogy...~A torkomat
118   17|              valamint... igen, apukám, de melyik itt a két beltag,
119   17|             apukám, eddig én is értem, de az aránypár...~Dühbe jövök.~-
120   17|                ennyi és ennyivel több. De viszont, pardon, azért nem
121   18|               tekintetében udvariasan, de határozottan benne van a
122   18|           akkor. A kiskönyv jóságosan, de szigorúan megszabja a szülõ
123   18|              és hatalmasan, mint Gabi, de érzem, hogy zavarba jönnék,
124   18|         gyerekek szigorúan néznek rám.~De íme, jön a tanító, sietve.
125   18|   négyszögletes alakú nagy Feladattal.~De rám nem néz egy pillanatra
126   18|        keresnivalóm az elnöki székben. De azért, ha kijelentem, hogy
127   18|            elõtt, hanyagul, elõkelõen.~De gazda nélkül csináltam a
128   18|            politikai meggyõzõdésemhez, de pillanatig se aggódom, vajon
129   18|             vagyok-e erre a feladatra. De értsétek meg: öt perc múlva
130   18|      amennyiben nem vette volna észre.~De utána a Dudás férfiasan
131   19|             mert erõsebb vagyok nálad. De értsd meg, hogy szó sincsen
132   19|                és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szó,
133   19|               mit tegyek? Abbahagyjam? De akkor azt fogja hinni, hogy
134   19|             már meg is kapom a füleit, de õ lihegve, most már hangosan
135   19|           halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én,
136   20|          tudnám mondani a „papa” szót, de direkte nem teszem, az ember
137   20|                viszketne neki a papír. De ez még semmi. Egy másik,
138   20|             megértse, mit parancsolok, de rögtön láttam, hogy szûk
139   20|                Gagyigó!” mondtam neki, de ezt se értette, csak mondta
140   20|       próbálkoztam most már haragosan, de nem tudott értelmesen felelni.