Fej.

  1    1|                 azt hitte, idetartozom, én vagyok az, aki öt perccel
  2    1|            régen nem láttam, hol jártam én, istenem, milyen borzasztó
  3    1|                jó, igazi valóságban, az én valóságos életemben, amibõl
  4    1|            kimenni - oh, itthon vagyok, én vagyok az, Karinthy Frigyes
  5    1|                 világosan elolvasom: az én nevem, hatodik bé, magyar
  6    1|                 néz rám oldalt. Persze, én itt lármázok, mikor odakint
  7    1|              pikkje van rám, azt hiszi, én bolondozok és azon röhögsz.
  8    1|            álmodtam. Azt álmodtam, hogy én nem vagyok már tizenhat
  9    1|           egészen másképpen, mint ahogy én most elképzelem. Tudod,
 10    1|             minden szomorú volt - ekkor én egyszerre eltûnõdtem álmomban,
 11    1|              mégiscsak lehetetlen, hogy én már huszonhét éves vagyok,
 12    1|                 osztály, és hogy hiszen én tulajdonképpen a hatodikba
 13    1|                világosan rájöttem, hogy én most nyilván csak álmodom,
 14    2|                  földtan... Tyû! Hiszen én még nem csináltam meg a
 15    2|          elõkészült... Kérem, tanár úr, én készültem...~Arra semmi
 16    2|             szépen a takaró alá... hogy én minek dugjam azért ki a
 17    2|        gyöngélkedem is. Nemcsak átnézem én aztat, hanem még itt az
 18    2|               tegnap átolvastam... mert én nem henyélésbõl fekszem,
 19    2|         szerencsétlen. Kérem, tanár úr, én készültem. Tudtam, de elfelejtettem.
 20    2|                egy-egy mozigéppel, majd én megmutatom nekik. Hajrá,
 21    2|                 bent járnak Dániában... Én azt hiszem, igazgató úr,
 22    2|               ha golyó jön... Majd adok én magának. Ne feleseljen,
 23    2|               fõvárosa Budapest, miután én most elfoglalom, és hozzácsatolom
 24    2|   cigarettavágóval!~Jaj, jaj, hóhér úr, én készültem! Jaj, Erzsi, Erzsi!...~
 25    3|                kell.~Szerdai nap lévén, én istenem, a mennyiségtan
 26    3| kielégíthetetlen szomjúság lángol: csak én látom, hogy a szája kissé
 27    3|            felém, és a fogai közül csak én hallom a sziszegést:~- Beírtak
 28    4|                  kérdezi apám, s amikor én lemondóan bólogatok, a nagynéném,
 29    4|                hogy megvegyék.~Bánom is én, csak az utcán legyek. Letérek
 30    4|                l’art pour l’art. Látod, én értelek téged, te öregember,
 31    4|             téged, te öregember, tudom, én tudom, hogy magadnak is
 32    4|                könyv piszkos. És látod, én odaadom neked 70 fillérért.~
 33    4|            kinyújtja oldalt a kezét, és én beleteszem a könyvet. Beszél
 34    4|            nyomorultnak, a sátánnak, az én idei Stilisztikám, azt elhiszem,
 35    5|           haladvány tételeit. Tanár úr, én készültem, mondja az ember
 36    5|          mennyire kúp az, amit veszünk. Én, Steinmann, a legjobb tanuló
 37    5|               történjék ezzel a kúppal, én is ott leszek a helyemen,
 38    6|             szárazon.~- Tanár úr kérem, én készültem.~Ezt bezzeg villámgyorsan
 39    6|                végig... Tanár úr kérem, én készültem.~- Polgár Ernõ -
 40    6|            másodfokú... Tanár úr kérem, én készültem.~Senki sem felel.
 41    7|             nyíltan, ember az emberhez. Én akkor, igen, Ön tudja mikor,
 42    7|            szokás szerint tette-e ezt - én azt akarom, hogy egymás
 43    7|               mondja Schwicker -, elég. Én értem önt. Adja ide azt
 44    7|                embernek hitt engem - de én nem tudtam eddig, kivel
 45   10|              billen, mint egy hajó - és én mégis tudom majd az irányt;
 46   10|               vizet a vizeskannából, ki én, és bebizonyítom, be én,
 47   10|                 én, és bebizonyítom, be én, a légnyomást. A légszivattyút
 48   10|            kiszivattyúzom a levegõt, ki én, úgyhogy a tárgyak elvesztik
 49   10|          mindenesnek, az a nézete, hogy én egy pofont fogok a papától
 50   11|                egyelõre, és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelembõl,
 51   11|             kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül
 52   12|               Mert valamit tudnak, amit én nem tudok. Különben buták
 53   12|                 amit mindenki tud, csak én nem, ami miatt úgy bánnak
 54   12|           gyöngédség veszi körül õket - én meg tegnap egy olyan brusztflekket
 55   12|             ezen a napon jövök rá, hogy én is az vagyok, amik ezek
 56   13|             nyolcadikból, gazda Várnai. Én bekerültem a választmányba
 57   13|              micsoda marhaságot olvasok én, mialatt õ magyaráz, mire
 58   13|        ifjúságért, mely elmúlik és hogy én már sohase leszek olyan
 59   14|                mellem is szûkecske, azt én nagyon jól tudom. De nem
 60   14|      tudhatjátok, hogy mi lakik bennem. Én is csak homályosan sejtem,
 61   14|              ige ragozását, és Wlachnak én csináltam meg az algebrai
 62   14|                 az algebrai dolgozatot. Én másféle ember vagyok. Én
 63   14|                Én másféle ember vagyok. Én értem a tudományokat, és
 64   14|                 senki se tudott (itt az én nevem következik) jelent
 65   14|             Bauer elõbb lesz fönt, mint én. Nem kell a dolgot elhamarkodni.
 66   14|               gyakran leverik a mércét. Én nem áltatom magam hiú reményekkel.
 67   14|                 ember fiatal és tüzes - én is bízom a jövõben, sasszemekkel
 68   14|            homoríts!” ezt bömböli, s az én vérbeborult értelmem távolról
 69   15|                 önmegnyugtatással, hogy én ezzel a jelentõséggel nem
 70   15|                ragaszkodni a tényekhez.~Én Rogyákkal már 1898 szeptemberében
 71   15|                 novemberben lett, mikor én, bizonyos adminisztratív
 72   15|                 lényeges mégis az, hogy én már novemberben olyan belsõ
 73   15|                az elhatározó eseményrõl én november végén értesültem.
 74   15|                 így zavartan és pirulva én is megszólaltam, s felvetettem
 75   16|            Kezdetben voltak a betûk, és én így szóltam: »úr ír«.~Az
 76   16|            nincsenek rangok, és ilyenre én nem is reflektáltam - különben
 77   16|                kinevezést és címert, és én teljesen meg voltam elégedve
 78   16|           jelentéktelen dolgok, amiknek én kevés fontosságot tulajdonítok -,
 79   16|              megegyeztek valamiben, azt én nem tudhatom, hogy miben,
 80   17|   könyvszekrényben. Gabi lopva rám néz, én összehúzom a szemem, mintha
 81   17|                köbméter bükkfa ég el...~Én dühösen:~- Papperlapapp!...
 82   17|         félrehúzódik. Õ azt hiszi, hogy én most nem tudom, hogy õ most
 83   17|      húszegynéhány évvel ezelõtt, mikor én húzódtam így félre, boldogan
 84   17|            fontoskodó arccal, mint most én. És ami a legborzasztóbb,
 85   17|                     Igen, apukám, eddig én is értem, de az aránypár...~
 86   17|                 a két török együttvéve.~Én pedig megkönnyebbülve ugrom
 87   18|           érzésem van, ha olvasom, hogy én, a szülõ, tulajdonképpen
 88   18|                  és nagyon helyes, hogy én is lábujjhegyen és félszegen
 89   18|               könnyedén és otthonosan - én félszegen az ajtóban maradok,
 90   18|             tartozónak érzik. Szeretnék én is úgy beszélni velük, elfogulatlanul
 91   18|            negyedikes tanulók osztálya, én pedig a negyedikes szülõk
 92   18|              suhogás, mindenki feláll - én is, ijedten.~- Üljenek le!~
 93   18|           nyájasan és kedvesen biccent. Én is mosolyogva válaszolok -
 94   18|             magyarázat és mentegetõzés. Én nagyon jól tudom, hogy nem
 95   18|              meg kell mutatnom, hogy az én osztályomban, mint az Életiskola
 96   18|                 Életiskola negyedikese, én is vagyok valaki, vagyok
 97   18|               bámul.~- Kedves gyerekek! Én is voltam negyedikes elemista...
 98   18|          férfiasan kezetfogott vele, és én érzem, hogy kezdek imponálni
 99   19|                 kell tartanod semmitõl, én vigyázok rád és megvédelek.~
100   19|                 konyhaszekrény alól, és én megsimogathassam. A kis
101   19|               De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem,
102   20|             foglalkozom: ezek között az én szolgálatomra kirendelt
103   20|       bemutatkozik nekem: „Papa, papa - én a papa vagyok”, mondta újra