Fej.

  1    1|         álmodtam, hogy én nem vagyok már tizenhat éves, hanem sok
  2    1|           álom volt, te hülyõke, bár már túl volnánk rajta!) -, szóval
  3    1|                szóval úgy volt, hogy már huszonhét éves vagyok, és
  4    1|        lettem, ami lenni akartam, és már sok könyvem megjelent, és
  5    1|        mégiscsak lehetetlen, hogy én már huszonhét éves vagyok, és
  6    1|      távolságból olyan tisztán látok már - megnézek mindent jobban,
  7    2|             hiszen akkor fél hét van már... fel kellene kelni.~De
  8    2|         térképet... Ceruzával megvan már, most ki kellene húzni tussal
  9    2|             nehezén túl vagyok, most már csak a cipõ jön és a ruha,
 10    2|       fölkelek és megnézem, hát most már mindegy. Nevetséges. Egy
 11    2|                ezt a fekvést... mert már hét óra is lehet...~Tehát
 12    2|           áll, és az intõkonferencia már össze is ült. Fogd be a
 13    2|            az intõkonferencia ott ül már Dánia határán és tanácskoznak.
 14    2|             alá!~Na most!... Hadaink már bent járnak Dániában...
 15    2|            van? Hiszen nyolc óra van már, a nagyságos úr már el is
 16    2|              van már, a nagyságos úr már el is ment a hivatalba.~
 17    3|     elképzelhetetlen megtörtént. Itt már lecsengettek.~Most még csak
 18    3|      mindennél érthetõbben.~Hát ezen már nem lehet segíteni: talán
 19    4|        köszön, mikor belépek. Ismeri már az emberét. Nem zavarom,
 20    4|            és reménytelenül szeretne már, oh úgy szeretne egy kis
 21    4|           nem szól semmit, értjük mi már egymást: hirtelen kinyújtja
 22    4|              perc múlva felel, mikor már nem is számítottam rá. Negyven
 23    5|              Steinmann, a grófnõ. De már ezt is úgy tudja mondani,
 24    5|              és a jó tanuló közt: mi már nem is értjük, ez az õ kettejük
 25    5|              le. A következõ percben már roppant érdeklõdéssel figyeli
 26    6|           felel. De a szakértõ tudja már, mit jelent az, mikor valaki
 27    6|               De a tanár, ó, a tanár már tudja, mit jelent ez.~-
 28    6|             hangosan a tanár.~Mi ez?~Már egy másikat hívtak ki? Õvele
 29    6|               és a tábla másik végén már veszi a másik krétát.~-
 30    6|           fölött. A másik fiú közben már felel is. Valami párhuzamos
 31    7|           tanári szoba ajtaja elõtt. Már mindenki hazament, egyenként
 32    7|            Schwickert várja, ó igen, már tizenegy óta várja Schwickert,
 33    7|            hanem Harmadik Richárd, s már a következõ pillanatban
 34    7|       valahányszor nyitják az ajtót? Már kettõ felé jár az idõ, és
 35    7|            volna, ha Schwicker jönne már - vagy miért volna jó? Hiszen
 36    7|           jövõ elsején... aha, tudja már, ceruzahegyezõ... és, és
 37    8|             viszont azelõtt aludott. Már ezen is láthatjuk az ellentétet.~
 38    9|          cédulát Roboz hátára. Roboz már öt perce röhög velünk együtt
 39    9|           Kelemen céduláján. Kelemen már fuldoklik, hunyorog a szemével -
 40    9|          utánafordul, a lépcsõ alján már ott áll az egész osztály
 41    9| szégyenszemre lefelé, két perc múlva már õ röhög legjobban, mikor
 42    9|             ül. De Zajcsek másodszor már nem hagyja becsapni magát,
 43    9|       vigyázz, jön a pad alatt Löbl, már a negyedik pad alatt van!”
 44   10|          megelégedve az eredménnyel. Már útközben elhatároztam, hogy
 45   10|           egyszerûen a Föld. Na most már, na már most. Most képzeljétek,
 46   10|              a Föld. Na most már, na már most. Most képzeljétek,
 47   10|            egy sötét test legyen. Na már most. Meddig tart ez? Ugye,
 48   11|             Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte
 49   11|              véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert
 50   12|           Taknyos másodista korukban már magázza õket a tanár, nem
 51   12|      Tizennyolc éves koruktól kezdve már kezet csókolnak nekik, mint
 52   13|              mely elmúlik és hogy én már sohase leszek olyan vidám
 53   14|      léptekkel kezdem, nekilódulok s már látom magam, repülve lebegni
 54   14|               derék, csípõ, s ha ezt már tudom: vajon melyik irányban
 55   14|          Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész
 56   15|      bizonyos eseményekre, melyeknek már 1898-ban szemlélõ tanúja
 57   15|              tényekhez.~Én Rogyákkal már 1898 szeptemberében ismerkedtem
 58   15|           lényeges mégis az, hogy én már novemberben olyan belsõ
 59   15|    viszonyban voltam Rogyákkal, hogy már akkor egész bizalmasan beszélt
 60   15|         kitérõ választ adott. Singer már valamivel közlékenyebb volt.
 61   15|             Rogyák-Zsemlye-ügy, mely már régóta válsággal fenyegetett,
 62   15|          olyan fordulatot vett, amit már nem lehet tisztán diplomáciai
 63   15|             és messzeható befolyásuk már a Rigó utcában is éreztette
 64   15|              úgy mondták. Rogyák ezt már nem vette tudomásul, azonnal
 65   15|           azokkal a jasszokkal, akik már tanév elején titokban fenyegetõztek,
 66   15|      megjegyezte, hogy az árulásra õ már régen készült, s tekintve,
 67   15|              ehhez hozzájárult. Most már csak a formai kérdések voltak
 68   15|         bélyegzõvel, amit az õ atyja már régebben megcsináltatott,
 69   15|          hogy a zászló igenis megvan már, és hogy egész Amerika tud
 70   15|            és hogy egész Amerika tud már a dologról. Kaliforniával
 71   15|      Kaliforniával való szövetségünk már biztos és csak az alkalmas
 72   16|        megjegyeztem, hogy nálunk van már ugyan négy kád, egy az ebédlõben,
 73   16|       hazudozást, hogy a kis gõzhajó már nincsen meg - egy gyárba
 74   16|           ellenséggel. Ha megígérné, már mint a barátom, hogy igazán
 75   16|     részleteket aznap nem mondhattam már el a barátomnak, de hazafelé,
 76   16|            elõhozakodott az üveggel, már örömmel értesíthettem õt,
 77   16|          fekete hangyakirályról, aki már most is rokonszenves nekem,
 78   17|           figyelni. A másik szobából már harmincötödször hallom a
 79   17|             mondatot.~Mi a csoda van már azzal a bükkfával. Muszáj
 80   17|           torkomat köszörülöm. Aztán már nyersen és ellenségesen:~-
 81   17|          szent Isten!... pedig akkor már majdnem megértettem - csak
 82   17|          hirtelenében megtudni?~Most már hangosan szólok rá:~- Gabi!..
 83   17|        hangosan szólok rá:~- Gabi!.. Már megint hadarsz!... Hogy
 84   17|             a bükkfa térfogata?...~- Már megint hadarsz?! Add ide
 85   17|              Ide nézz, Gabi, ne légy már olyan ostoba. Hiszen ez
 86   17|            tovább a fiadnak! énnekem már elég volt!”, és fütyörészve,
 87   18|    minõségétõl búcsúzik vele, jövõre már gimnazista - néhány jóakaratú,
 88   18|         elnök a vizsgához... - és ha már úgyis itt vagyok... tiszteljem
 89   18|      negyedikes elemista... bár most már felnõtt, nagy ember vagyok,
 90   18|            hamarabb fejezze be, hogy már mehessek. Tehát Isten veletek!~
 91   19|            és altruizmusát. No, most már aztán tényleg meg kell,
 92   19|        Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak ujjaim,
 93   19|            enyémmel találkozik. Most már igazán megharagszom. Te
 94   19|   bebizonyítom neked, hogy van!~Most már hirtelen és mérgesen kapok
 95   19|              csikorgatom, és egyszer már meg is kapom a füleit, de
 96   19|           füleit, de õ lihegve, most már hangosan makogva kitépi
 97   20|              aki hetek óta igyekszik már érdeklõdésemet felkelteni
 98   20|          Annyit erõlködik, hogy most már körülbelül tudom is, sõt
 99   20|          Vevegyõ!” próbálkoztam most már haragosan, de nem tudott
100   20|         innen ezt az embert. Jött is már, futva, jól összeszidta