Fej.

 1    2|              az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt
 2    2|               mi ez? Csak nem alszom el megint - ezt mégse lehet,
 3    2|              az ágyban... ezt rögtön el kell intézni... ezt a fekvést...
 4    2|           neki, édes fiam... foglald el Dániát... így még kijavíthatod
 5    2|            hátra a lovamra, és kapja el, ha golyó jön... Majd adok
 6    2|       találom Dániát, hogy foglaljam el?~Persze, hogy nem találod,
 7    2|              már, a nagyságos úr már el is ment a hivatalba.~Tyû!
 8    3|           dolgozatot nem készíthette el. Igen tisztelt tanár úr,
 9    4|       végtelen, bús kishitûség tölti el a szívem, magamban szelíden,
10    5|           élõk sorából, õt felejtsék el, béke poraira, õ nem akar
11    5|             amilyent egy Eglmayer is el tud képzelni - csak le van
12    7|            hogy egymás közt intézzük el ezt az ügyet. Bemegyünk
13    7|            valamit, amit pedig elõbb el kell intézni. Mi is volt
14    7|              egy fillér, azt esetleg el lehet sütni krajcárnak.
15    7|            halálos könnyelmûség önti el, megmámorosodik. „Meg húsz
16    8|              is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó
17    8|              a nyelvszépség foglalja el, amely különben Petõfi gyönyörû
18    8|        célját a legnagyobb mértékben el is érte, mert költeményei
19    8|       tanárunk oly szépen magyarázta el a költemények rejtett szépségeit.
20    8|               mintegy álomkép vonult el a napsugaras Alföld, a kis
21    9|               hogy egész kényelmesen el lehet férni benne.~A szemetet
22   10|  elfelejtettem.~Balsikerem nem veszi el önbizalmamat. Fésût dörgölök
23   10|           míg a Föld, vagyis a lámpa el nem fordul, nem megyünk
24   10|         évszakok. Hanem a Földnek is el kell mozdulni - keringeni
25   11| magaviseletbõl, amit postán küldenek el a szülõknek.~Ezt!?... Ez
26   12|          ezen a napon keveredem majd el a szürke tömegbe: ezen a
27   12|         velem az utcán. Ezen a napon el fogom felejteni az Osztályt,
28   12|             növénygyûjteményemet, és el fogom felejteni önmagamat.~ ~
29   14|              tucatemberek. Képzeljék el, hogy egy napon ilyen újságcikk
30   14|        nagyszerû elõadás kápráztatta el tegnap a Vigadó dísztermében
31   14|     pillanatban bölcs rezignáció fog el, közvetlen a mérce elõtt -
32   14|            olyan helyzetet foglaljon el, amelyre az illetõ testrész
33   15|          büszke izgalommal töltöttek el - ezt az izgalmat azonban
34   15|             jasszok árulást követtek el (az „árulás” szó igen gyakran
35   15|            tõlünk, hogy nem követünk el árulást.~Másnap kilenc órakor
36   15|          velem, hogy az egész dolgot el kell halasztani bizonytalan
37   16|             aznap nem mondhattam már el a barátomnak, de hazafelé,
38   16|             hegy mögött helyezkedtek el, és készülnek átkelni a
39   17|          tizenkét köbméter bükkfa ég el - mennyi nap alatt ég el
40   17|             el - mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc
41   17|              a szemem, mintha nagyon el volnék foglalva gondjaimmal
42   17|        mondani?! Hát nem magyarázták el az iskolában?~- De igen,
43   17|          tizenkét köbméter bükkfa ég el...~Én dühösen:~- Papperlapapp!...
44   17|             ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nnna. Mit nem értesz ezen?~-
45   17|   zsebredugott kezekkel, vígan indul el a sír felé, ahol egészen
46   17|               hogy hány nap alatt ég el kilenc köbméter bükkfa és
47   18|   lábujjhegyen és félszegen baktatok el az osztályok elõtt, melyeknek
48   18|           többi... szóval, foglaljam el az elnöki széket.~Érzem,
49   18|        felveti a szemét, csodálkozik el, ott látván az Asztal elõtt,
50   18|         csúzli...~Hideg veríték lepi el a homlokom. Csönd lesz,
51   20|             kibújni a fogaim, nagyon el vagyok velük foglalva) néha
52   20|             Hirtelen szánalom fogott el: milyen fejletlen, tudatlan