Karinthy Frigyes Tanár úr kérem Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
501 20| kezdett. „Bubu”, mondta, „Bubuka”, és más ilyen értelmetlen, 502 18| elemi iskolai minõségétõl búcsúzik vele, jövõre már gimnazista - 503 2| nem tudod. Dánia fõvárosa Budapest, miután én most elfoglalom, 504 17| a csoda van már azzal a bükkfával. Muszáj kimenni.~Gabi az 505 18| veletek!~ Gabi hazamenet büszkén dicsekszik, hogy a Dudás 506 8| Petõfi, mi nagy költõnk, mi büszkeségünk, egyik kezedben lanttal, 507 7| mi lehet az? olyan barna, bütykös valami, ott lóg a csemegekereskedésben - 508 14| ibolya, lehajtott fejjel bújok át alatta, olyan ember szelíd 509 9| AZ EGÉSZ OSZTÁLY~Az ördög bújt az osztályba. Reggel, mikor 510 3| homályos a reggel és homályosan bukdácsolnak álmos fejemben a másnap 511 19| akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, 512 4| köhögök. Egyszerre végtelen, bús kishitûség tölti el a szívem, 513 12| amit én nem tudok. Különben buták és tehetetlenek, növényt 514 19| száll. No, igazán példátlan butasággal van dolgom. Most mit tegyek? 515 20| Kegyesen rámosolyogtam, hogy buzgalmát megjutalmazzam, és megengedtem 516 20| makacs, jobb sorsra érdemes buzgalommal, ami bizonyos jóindulatú 517 6| felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a felelõ körül, még súg 518 7| biztosan Uticában mondta ezt Caesar? Nem, nem biztos, hogy ott 519 9| röhög velünk együtt Kelemen céduláján. Kelemen már fuldoklik, 520 9| percben váratlanul kitör a cédularagasztás. Elõször Kelemen hátán jelenik 521 16| rendszerûvé. Megjegyeztem, hogy e célból évekig tanulmányoztam Amerikát, 522 15| tanulmányomnak egyszerûen csak az a célja, hogy rávilágítson bizonyos 523 8| szubjektivitásra törekedett, és célját a legnagyobb mértékben el 524 7| körös-körül halálos üresség, céltalan élet, hideg igaztalanság. 525 10| mi tartja fenn a hetven centiméter magas higanyoszlopot, kérdem 526 20| semmire. Megfogtam a fülét, és cibálni kezdtem, erre visszarántotta, 527 2| gyorsan a fejét, azzal a cigarettavágóval!~Jaj, jaj, hóhér úr, én 528 17| íróasztal elõtt ülök, valami cikket olvasok. Nem tudok figyelni. 529 4| kemény ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, nem 530 16| másodtábornoki kinevezést és címert, és én teljesen meg voltam 531 4| visszaveszem.~Holnap elmegyek címet írni, falat hordani. Holnap 532 13| ötödista a bizottságban, címzetes jelleggel csak, de bíráló 533 12| szemöldököm - valami profán, cinikus, tisztátalan dolog van a 534 9| másik nem felel, lihegve cipeli, keresztülvonszolja a folyosón, 535 2| vagyok, most már csak a cipõ jön és a ruha, erre lehet 536 12| vihognak és sugdolóznak. Copfjukon piros és kék pántlika fityeg, 537 2| mellém ezer kipróbált, derék cowboyt, mindegyik egy-egy mozigéppel, 538 4| új könyvnek. Egy kicsit csal, mit tesz az? Ha õ kérdez, 539 10| hogy ezek a fölfedezések a család részérõl bizony áldozatokat 540 10| nem tudom, meggyõzhetem-e családomat fölfedezéseim fontosságáról, 541 7| érzést hagyott maga után, nem csalódottságot. Hiszen nyilvánvaló volt, 542 1| becsukott ajtó elõtt elmegyek, csap ki felém a zümmögés és egyszerre 543 14| vagy Mac kapujába, mely csapatok együttes erõvel sem bírnak 544 10| hja, ha a fürdõszoba csapját le lehetne olvasztani! Csakhogy 545 7| viaszosvászon táskájával a falakat csapkodta. Azonkívül pedig valami 546 4| Megyek elõre, hónom alá csapom a füzeteket - és a könyvet, 547 8| ragyogó és fényben úszó csarnokaiba is!...~Költeményeiben az 548 13| ja igaz, megölték a kínai császárt, nagy forradalom lesz. Nem 549 8| lanttal, másik kezedben csatabárddal, nyugodj békében a segesvári 550 15| nélkül hozzá se kezdhetünk a csatához, hogy így fejezze ki magát. 551 14| gyarmatot, Magyarországhoz csatolni, s ezt ezennel tudatja a 552 17| ütök a kobakjára, csak úgy csattan.~- Nesze!... majd bolond 553 10| Rosszul volt feltéve - a csavar nem mûködött. Azt pedig 554 8| éjszakáján.~Egészen kicsi csecsemõ. Fekete szemeivel, melyek 555 11| mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, 556 10| vacsora helyett kilöktek a cselédszobába, és rámzárták az ajtót. 557 18| tartozom. Nincs az a forradalmi cselekedet, ami ezt az osztálykülönbséget 558 3| sor. Ne ábrándozz, hanem cselekedj!~Most pedig, ejnye, jó lesz 559 15| tanúja és némiképp szerényen cselekvõ szereplõje voltam. Nem tudom, 560 3| épület gyanúsan, fenyegetõen csendes. Csak nem?...~Nem, nem... 561 18| asztalon. A gyerekek fehérben, csendesen suttogva ülnek, még nem 562 2| ez, mi ez, ez a rettentõ csengetés? Tûz van? Ezek nyilván tûzoltók... 563 11| Józsefbõl feleltem, de akkor csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési 564 20| átnedvesedett toalettemet szárazzal cserélje ki. Ezután intettem neki, 565 14| gumicipõsen szökdel a tornaterem csertörmelékében. Igaz: Wlach ötvenkilós 566 18| nézem, milyen elfogulatlanul cseveg osztálytársaival; és irigylem, 567 19| kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, és egyszer már meg is kapom 568 12| dobogó szívvel vártam a csillagászok által kijelölt idõpontot. 569 16| üveggel mi gyakran nézzük a csillagokat. Ó igen, nagyon helyes kérdés, 570 14| afölött, vajon a föld vagy a csillagos ég felé közeledem-e - ehhez 571 2| igaz, de húsz saslengést csinál a nyújtón, és mint fõvezérnek, 572 9| legjobban, mikor Robozzal csinálják végig ugyanazt.~Közben Wlach 573 12| se. Leydeni palackot nem csinálnak, se magdeburgi féltekét. 574 2| te gazember Bauer, ezt te csináltad! Le a fejeddel! Le a fejeddel! 575 15| jasszok valóságos rémuralmat csináltak a Józsefvárosban, és messzeható 576 10| Galileivel is pont ezt csinálták. De az igazságot nem lehet 577 15| az esetre néhány vasruhát csináltatott, vascipõket, vasnadrágot 578 13| jó volt a fûrészes hal. Csináltunk dobtapsot, mire az igazgató 579 14| majd három salto mortale-t csinálva a megdöbbent közönség fölött, 580 4| Egészben véve azonban igen csinos könyv. Így egy kicsit messzirõl 581 7| abból is...”~Mindent külön, csinosan becsomagolnak, és õ hagyja, 582 10| dörgölök és papírszeletkéket csipegetek fel a fésûvel. A húgom azonban 583 12| kényelmes székrõl, hogy a csipkébe öltözött kis majom leülhessen. 584 14| mi legyen az, láb, derék, csípõ, s ha ezt már tudom: vajon 585 7| ragacsos, foghoz tapadó csirizt, és a nyála és a könnye 586 17| Hogy mi? Na megállj, te csirkefogó!... Most azonnal elõveszed 587 14| Lógok a szeren.~Ti ezen csodálkoztok, mert nem tudjátok elképzelni, 588 8| üt a szamár fejére. Mily csodaszépen látjuk itt ugyebár az egyszerûséget, 589 2| ez a vekker... A vekker csönget... De hiszen akkor fél hét 590 6| Idõt nyer ezzel. Hátha csöngetnek addig. Vagy valami lesz. 591 20| a helyett, hogy az egész csövet megpróbálta volna lenyelni; 592 16| reggelire fagylaltot és csokoládét szoktunk enni -, de akkor 593 12| koruktól kezdve már kezet csókolnak nekik, mint az öreg püspököknek, 594 6| ebbõl az álomból. Aztán egy csomó füzetet felkap a padról. 595 20| Egy másik, hajlottvégû csõnek a végét meg néha szájához 596 4| sajnos, hiányzik. Az Ember Csontvázára (87-ik ábra) sajnos, igen 597 12| tányérba beleharapott a fekete csorba, ujjongva és áhítattal kiabáltam - 598 7| nyála és a könnye fuldoklón csorog le a torkán.~ ~ 599 18| szó.~- Dehogyis, apukám - csóválja a fejét elnézõen -, a bizonyítványt 600 18| Helyeslõen bólintok, fejemet csóválom. A földrajzvizsgán titokban 601 17| hány kályhában...” Ejnye, a csudába! Hogy is van?~Elmegyek elõtte 602 9| lassan megindul lefelé. Auer csudálkozva utánafordul, a lépcsõ alján 603 4| szegény diákot, aki hetek óta csüggedten és reménytelenül szeretne 604 12| valami butaságon vihogtak, csúfoltak engem, ugyan hagyj bennünket, 605 14| kalimpál, térdem kifordul, csuklóm becsuklik, hajam a szemembe 606 14| és nyugodtan mosolygott csupán, s egy váratlan mozdulattal 607 18| szültem életemben!)~Akárhogy csûröm-csavarom, nem tudom legyõzni elfogultságom: 608 11| bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósági szabályrendelet 609 4| a cilindert és a szájába csutorát, nem lehetett kiradírozni, - 610 18| jövõ gyümölcse gyanánt... csúzli...~Hideg veríték lepi el 611 4| törmelékcsokoládét, egy kis gumit, amibõl csúzlit lehetne csinálni, egy újrendszerû 612 6| villámgyorsan mondja: véres dac, lázadó kétségbeesés remeg 613 4| a Markóba’... mondom vad daccal, elszorult torokkal.~- Tudom. - 614 5| következõ felelõ szánalmas dadogását: egy szónál gúnyosan és 615 20| hogy akarok valamit, mert dadogni kezdett. „Bubu”, mondta, „ 616 15| elpirultam, és zavartan dadogtam valamit, hogy hiszen nem 617 6| inkább áll, hülyén: keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt 618 9| szemével - a röhögés nõ, dagad, egyre vidámabb lesz, orkánná 619 8| hó.~De bezzeg nagy öröm dagasztja keblét a helybeli mészárosnak, 620 2| Hadaink már bent járnak Dániában... Én azt hiszem, igazgató 621 2| felelnie kell, mert maga Dániából négyesre áll, és az intõkonferencia 622 2| Dánia fõvárosa... és Fõváros Dániája...~Na, kezdje elölrõl, Bauer, 623 2| tanár úr, mi a fõvárosa Dániának? Na ugye, nem tudod. Dánia 624 7| Kezdi az ementálin, vastag darabokat tör le, bent a zsebben, 625 13| vagyok a bizonyítványomra.~dec. 6.~Uránia. „A jégvilág” 626 5| utolsó padban egészen elbújik Deckmann háta mögé, õ nincs is itt, 627 9| belépõdíj mellett mutogat a Deckner.~A második tíz percben váratlanul 628 2| kredenc.~Krrr... Brrr...~Dehogy... hiszen ez a vekker... 629 18| velem, mirõl van szó.~- Dehogyis, apukám - csóválja a fejét 630 17| mi az az aránypár?!...~- Dehogynem, apukám... Az aránypár... 631 7| megmámorosodik. „Meg húsz deka törmelékcsokoládét is kérek... 632 5| testõr, néma és mellékes dekoratív szereplõje egy nagy eseménynek.~ 633 16| szoktunk enni -, de akkor délben is fagylalt volt.~Barátom 634 2| lehet...~Tehát Norvégiát délen határolja Dánia... nyugaton 635 11| tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele a bizonyítványomba 636 11| minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgõsen orvosolni 637 19| utána, be az asztal alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem az 638 Inc| Kosztolányi Dezsõ emlékének~ ~ 639 13| következõ második betût írom. Oc dgfcekbvco hkbkmcdrn. Vagy esetleg 640 4| szegény, szegény, szegény diákot, aki hetek óta csüggedten 641 5| egymást, lassanként intim dialógus alakul ki a tanár és a jó 642 16| barátja a fecsegésnek, és dicsekedni se szerettem: - de hát mit 643 18| Gabi hazamenet büszkén dicsekszik, hogy a Dudás odajött hozzá, 644 8| aranykalászos nemzetnek dicsõségére!!...~Skurek Ferenc~VI. b. 645 1| méghozzá nem valami szép és dicsõséges álmot, hanem egy elég kellemetlen 646 5| itt elõttünk egyesül, a differenciálegyenletnek éteri légkörében. Egy mondat 647 14| tornaünnepélyt, a benevezést, az elsõ díjat - majom lesz, aki megnyeri.~ ~ 648 10| elemekkel, induktorokkal és dinamókkal. Borzasztó dolgok történtek: 649 9| aki itt van a tanáriban, direkt miatta jött, mert valaki 650 13| mondta, hogy semmi se volt, diri beszélt, aztán Földessy 651 5| egy szónál gúnyosan és diszkréten elmosolyodik, és a tanár 652 14| egyformán síkos. Azonkívül az a disznó Bauer mindig a vékonyabb 653 9| jönnek: közepére, mint valami dísztárgy, egy nagy darab szalonnahéj. 654 14| kápráztatta el tegnap a Vigadó dísztermében összegyûlt álmélkodó közönséget. 655 13| fûrészes hal. Csináltunk dobtapsot, mire az igazgató lekiabált 656 19| nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut 657 17| Kinizsi Pál két törököt dögönyöz.~Nagyot ütök a kobakjára, 658 15| beszélt, de éreztem, hogy döntõ fontosságú kijelentéseket 659 10| veszi el önbizalmamat. Fésût dörgölök és papírszeletkéket csipegetek 660 13| hogy ezentúl fontosabb dolgaimat titkos írással írom. Minden 661 16| nem kérdezte, sõt a saját dolgaira tért, és elmondta, hogy 662 15| voltam annyira beavatva a dolgokba (késõbb is óvatosak voltak 663 16| szóljon senkinek ezekrõl a dolgokról, mert nem szeretem, ha kérdezõsködésekkel 664 12| sugdolózni kezdenek - ismeretlen dolgon nevetnek, elkomolyodom, 665 9| neki Auer legutóbbi magyar dolgozatát, amit könnyek között felolvastak 666 11| pikkje van rám, pedig a dolgozatba nekem ugyanaz jött ki, mint 667 1| nevem, hatodik bé, magyar dolgozatok.~Büchner, édes Büchnerkém, 668 16| hazamenet, részleteket dolgoztam ki magamban, hogy másnapra 669 19| macskaszerû nõkkel akadt dolguk. Nem akarok semmit tõled, 670 18| kellett, mit szól ehhez a dologhoz Gabi! - ha egyszer csak 671 12| mûveletlenek, ostobák, lusták és dologtalanok. Mulatságban nõnek fel, 672 8| Míg Petõfinél olyan szépen domborodik ki a naiv, népies hang, 673 15| hogy hat órakor, hazamenet, dorongokkal felfegyverkezett jasszok 674 14| Színházban ugyanezen ifjú drámájának ötszázadik elõadását tapsolja 675 18| iskolaszolgának azt mondom, kicsit drukkolva: „pardon, kérem szépen, 676 18| A tanító úr megmondta a Dudásnak, hogy abba az atyaúristen 677 17| értem, de az aránypár...~Dühbe jövök.~- Ne fecsegj bele, 678 2| takaró alá... hogy én minek dugjam azért ki a lábam?... nevetséges, 679 20| kivétel nélkül be kell dugni a szájunkba, ez az egyetlen 680 19| kis fejedben csak aljas, durva és erkölcstelen képzetek 681 14| szédítõ, eddig ismeretlen dzsiu-dzsicu fogással, ott, a miniszterelnöki 682 13| de bíráló bizottsági tag. Ebéd: gombaleves, fasírt, rizskoch. 683 16| már ugyan négy kád, egy az ebédlõben, egy az írószobában és kettõ 684 17| mintha egy szörnyû gyanú ébredt volna fel bennem.) Hiszen 685 16| Szerencsére a hangyakirályné ébren van, és figyelmezteti férjét. 686 10| veszem ki a mozsárból az ecetet és a széndarabokat, amiket 687 13| lótápap totnirof aráinél ed mettötlökle. Ma olvastam 688 16| vitorláshajókat támadnak meg: - s ha effajta kalandokban volt némi szerény 689 15| figyelmeztette, Zsemlyét az efféle titkos fondorlatok veszélyeire: 690 14| rúg be harminckét gólt az Eftécé vagy Mac kapujába, mely 691 4| mindig visszakunkorodik.~Egészben véve azonban igen csinos 692 15| hitelesen nem tud semmit az egészrõl, és neki is csak úgy mondták. 693 10| a szabad térben mozgó égitest. Nézzétek, ideteszem a mágnesvasat - 694 10| pattantak ki, és a haja égnek meredt. Müller elmagyarázta, 695 8| midõn azt írja, hogy az õ égõ pipája kialudott, míg ellenben 696 2| derék cowboyt, mindegyik egy-egy mozigéppel, majd én megmutatom 697 4| Hatvanért odaadom neki, egye meg.~Lelöki az asztalra.~- 698 15| osztályába iratkoztam, és évekig egyéb tanulmányok foglaltak le. 699 20| és sárgás arcbõrû ember, egyebet nem tudok róla, nem is érdekel, 700 5| tudja, az a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút.~ 701 18| számítottam? Mondjuk ki egyenesen: „nem készültem!” És most 702 6| másodfokú egyenlet az elsõfokú egyenletbõl származik oly módon, hogy 703 14| Az élet értelme másodfokú egyenletekben« címû elõadásban tökéletes 704 3| mennyiségtan. Az irracionális egyenleteknél tartunk, de a múlt órán 705 6| dobogón. Ezt még felírja, az egyenlõségjelet is szép lassan felrakja - 706 2| bánom tanár úr. Tábornoki egyenruhám megfelel? Így. Hát most 707 14| kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat 708 11| aláhúzott kétharmadra, egyszer egyesre, kétszer háromnegyedkettesre, 709 18| Nyolc meg négy... leírom az egyest, marad...~- Folytasd, Gabi!~ 710 5| lélek, mely itt elõttünk egyesül, a differenciálegyenletnek 711 5| szavakat tud, amiket csak az egyetemen tanítanak. Vannak dolgok, 712 14| Fõakadémikus elõadást tart az egyetemi tanároknak, délután pedig 713 11| tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére 714 8| Ferenc~VI. b. o. t.~ ~II. EGYFELES DOLGOZAT~Petõfi és a líra~ 715 6| párhuzamos vonalakról felelt, egyfelesre.~Mikor kimondják a nevét, 716 11| láttam, mikor beírta az egyfelest, de akkor elvesztette a 717 7| igaztalanság. Valami jajongó, egyforma hang kíséri, végtelenül, 718 3| görbíti le ajkam. Odabentrõl egyhangú csönd beszél mindennél érthetõbben.~ 719 12| tart. Nem lehetett rávenni egyiket se, hogy az utcai szobába 720 20| értelmes emberhez illik, egyikkel kapirgálja a másikat, mintha 721 8| hogy a parányi bölcsõben az egykor nagy Petõfi Sándor piheni 722 12| hárman-négyen összefogóznak, egymásba karolnak, az egyik halkan, 723 9| minél jobban röhögnek õk egymáson, mi annál jobban röhögünk 724 7| utasíttatik”. Aztán elválunk egymástól, mint férfi férfitõl. Ön 725 7| valami írást? Minek? Talán egypár sort, így: „Inkább vagyok 726 18| kell szúrnom valamit, ami egyrészt a Vály utcai iskola kitûnõ 727 8| találjuk, úgymint: 1. népies egyszerûség, 2. nemzeti hazafiság, 3. 728 6| hogy õ súg, tehát õ tud... Egyszóval: nem adja meg magát.~Egyszer 729 20| papagáj. Bosszantott ez az együgyûség, és kicsit összehúztam a 730 14| kapujába, mely csapatok együttes erõvel sem bírnak vele, 731 11| tehetek. A határozatlan együtthatóval kellett megoldani az egyenletet 732 17| Gabi bõg, mint a két török együttvéve.~Én pedig megkönnyebbülve 733 10| semmire, mert akkor csak éj és nap váltakoznék és nem 734 16| völgyben találkoznak és éjnek évadján megtámadják a palotát. 735 20| értelmetlen, artikulátlan szavakat ejtett. Lehetetlen ember, igazán 736 18| azoknak, akik tartanak valamit ékesszólásomról. Ha Bethlen István õexcellenciája 737 18| Több szellemi munka elõtt ekkora erõfeszítést nem fejtettem 738 13| Tulajdonképpen miért is él az ember? „Lenni vagy nem 739 4| hogyha a fedelet leradírozza, eladhatja új könyvnek. Egy kicsit 740 4| ELADOM A KÖNYVEM~- Ennyi könyvet 741 6| mint akkor éjjel”, mikor elaludt mellette, és fogalma se 742 2| ment a hivatalba.~Tyû! Ezt elaludtuk megint!~Tyû! Mi lesz itt!! 743 16| hangya összebeszél, hogy elárulj a fekete hangyakirályt - 744 9| Feszty-körkép helyére, amit most elárvereztek. Húszezerért is odaadom, 745 13| tag. Kitûztek pályázatot elbeszélõ költeményre, értekezésre, 746 20| sose jó. Nem kell, hogy elbízza magát, úgyis eleget a terhemre 747 13| vértanúk, nincs suli, ünnepélyt elblicceltem. Hazajövet találkoztam Gárdossal, 748 6| a katonaiskolára gondol. Elboruló elméjében, mint távoli szavak, 749 18| beszédet, a tanulókhoz, amivel elbúcsúztatom õket, mint elnök.~Puff!~ 750 5| jól tudva, hogy e tekintet elbûvöli a grófot, s a gróf remegõ 751 13| sohase leszek olyan vidám és elégedett, mint harmadikban. Hiába! 752 16| és én teljesen meg voltam elégedve ezzel.~Barátomat érdekelte, 753 6| felsõbb osztály”, melybe „elégtelen eredmény miatt fel nem léphet” 754 7| tanáriba, Ön áthúzza az elégtelent, és alul ezt a mondatot „ 755 3| szól, csak valami kegyetlen elégtétel villan át rajta, míg szerényen 756 6| lépek.”~Közben megbotlik, és elejti a füzeteket. Míg a földön 757 19| szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem, és megfogom 758 10| homályos örömmel villant át az elektromos áram szárnyain, hogy Müller 759 8| a szubjektív, az alanyi elem lelkesíti legjobban szívünket, 760 17| keresztül egy arc rajzolódik elém - az apámé, amint nagyot 761 10| van gépekkel, korongokkal, elemekkel, induktorokkal és dinamókkal. 762 18| osztályból, hanem egész elemi iskolai minõségétõl búcsúzik 763 18| osztályvizsga - negyedik elemibõl - tegnap volt a Vály utcában. 764 12| inkább eszményül állítják elénk. Meg kell védeni a nõket, 765 15| Áthajolt a pad fölött, élénk taglejtésekkel suttogtak. 766 14| undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam 767 9| eddig egy szót se szólt, elereszti Auer karját, és szép lassan 768 5| harmadik, idegember, egészen elernyed, és behunyja a szemét: hulljon 769 15| látszólag indifferens kérdésben éles összeszólalkozás volt kettõjük 770 9| mély gyomorhangon. Auer élesen felszisszen: - Löbl most 771 3| lehetõsége. A középiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról napra 772 14| az illetõ testrész soha életében nem számított. Két lábam 773 19| kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára, 774 1| nézem majd azt az igazi életemet, a középiskolában. Nem látom 775 7| Schwickernek, „egy ember életérõl van szó. Nem akarom, hogy 776 12| védeni. Aki nem kockáztatja életét a hazáért, gyáva és becstelen. 777 12| bebizonyítani, hogy jogunk van az élethez.~De hát miért, miért, miért?~ 778 18| én osztályomban, mint az Életiskola negyedikese, én is vagyok 779 12| Szabadjegyet váltottak az életre azzal, hogy megszülettek - 780 8| békében a segesvári harctér elfedett hantjai alatt korhadó sírhelyeden...!~ 781 7| nyugtalan érzése is volt, mintha elfelejtett volna valamit, amit pedig 782 7| valami más történt, tudta, de elfelejtette... majd így írja „Inkább 783 14| olyan lesz, mint eddig, és elfelejtitek, hogy egyszer eljön majd 784 19| szegénység, tehetetlenség láttán elfogja lelket? A teremtésit annak 785 18| köztársasági elnöki széknek elfoglalására szólítanának fel, azt a 786 2| Budapest, miután én most elfoglalom, és hozzácsatolom Magyarországhoz. 787 18| kérlek - mondom, közönyös elfogulatlanságot erõltetve -, hol lehet ilyenkor 788 19| Persze, ez érthetõ a te elfogult és szûk kis értelmed szempontjából, 789 18| csûröm-csavarom, nem tudom legyõzni elfogultságom: és a nagyobbik baj, hogy 790 20| szolgálómmal a reggelit, és jóízûen elfogyasztottam: eluntam magam, szórakozottan 791 3| összességével szemben táplált elfojthatatlan érdeklõdés ül ki az arcomra. 792 6| zajok... a kréta ropogása... elfolynak az arcok, és egy pillanatra 793 7| egész idõ alatt, míg ezeket elgondolta, majdnem hangosan énekelgette 794 6| Egyszer aztán minden ereje elhagyja, elhallgat, és még egyszer 795 12| napfogyatkozás volt, a Hold árnyéka elhaladt a Napkorong elõtt. Napokig 796 15| óvatosságból, akár szerénységbõl elhallgatnék olyan adalékokat, melyeknek 797 14| mint én. Nem kell a dolgot elhamarkodni. Lám, vannak hebehurgya 798 7| pedig ma reggel nagyon elhatározta. Üveglénia... nem, gõzturbina... 799 9| bizalmasan megsúgja valaki, hogy elhatároztuk, hogy cédulát ragasztunk 800 19| magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, 801 19| kis féreg, hát nem akarod elhinni nekem, hogy van harmónia, 802 4| én idei Stilisztikám, azt elhiszem, kapott utána, elvitte, 803 3| gyöngélkedett, és nem bírta elhozni a gumiguttit. Még van egy 804 15| tisztán diplomáciai úton elintézni.~Arról régebben tudtam, 805 6| Frõhlich tanítaná. Álmában elintézte az egész kérdést, a párhuzamos 806 18| odajött hozzá, és azt mondta, elismerõen:~- A te apád beszélt.~Közölte 807 14| elfelejtitek, hogy egyszer eljön majd az érettségi. Ti nem 808 6| osztályában, ahová õ soha eljutni nem fog... ama „felsõbb 809 14| megdöbbent közönség fölött, elkapta a feje fölött húzódó vasrudat, 810 17| hiszen te azt se tudod... (Elképedve meredek rá, mintha egy szörnyû 811 1| másképpen, mint ahogy én most elképzelem. Tudod, álmomban leérettségiztem, 812 3| kétség benne. A szörnyû, az elképzelhetetlen megtörtént. Itt már lecsengettek.~ 813 3| kristálytiszta szavakkal elkérte Guttmanntól a gumiguttit. 814 3| ELKÉSTEM~Nyolc órakor még homályos 815 6| volna. A halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet, 816 18| maradok, mint az inas, aki elkísérte gazdáját a klubba. Gabit 817 18| megszólítom, felém fordul, elkomolyodik, õ is halkabban beszél.~- 818 12| ismeretlen dolgon nevetnek, elkomolyodom, és gyanakodva, rossz érzéssel 819 9| hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van neki.~ ~ 820 15| utóbb, ha nincs kifogásom ellene, tizenkettõkor szívesen 821 14| vele, aki egyedül áll ki ellenök.~Lógok a szeren.~Na jó, 822 16| ugyanis, hogy a lokomotívok az ellenségé voltak, és e miatt apámnak 823 16| apámat, ne ingerelné az ellenséget. Apám becsületére hivatkozott, 824 16| apámnak sok baja volt az ellenséggel. Ha megígérné, már mint 825 19| nem számítok se hálára, se ellenszolgáltatásra.~Óvatosan kinyújtom a kezem, 826 15| között áthidalhatatlan elvi ellentétek állanak fenn. Rogyák, mint 827 14| világbirkózóbajnokot, akit az angol ellenzék orvul elhelyezett az emelvény 828 11| mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában 829 10| haja égnek meredt. Müller elmagyarázta, hogy Pollákovics mint emberi 830 6| katonaiskolára gondol. Elboruló elméjében, mint távoli szavak, verõdnek 831 14| fáradoztak a legnagyobb elmék - s mindezt oly nagyszerû 832 18| beszéljek? Egész könyvtárra való elmélete a gyermekpszichológiának 833 12| nap nehezen lélegzem. Ha elmondanám, azt felelnék, úgy kell, 834 17| nyugodtan és megfontoltan elmondani, majd akkor meg fogod érteni! - 835 5| azalatt mindenki villámgyorsan elmondja magában a mértani haladvány 836 17| könyvet, és harmincszor elmondod!!... mert különben...~Gabi 837 2| hanem még itt az ágyban elmondom, emlékezetbõl aztat, ahogy 838 16| saját dolgaira tért, és elmondta, hogy náluk vettek egy fürdõkádat. 839 5| szónál gúnyosan és diszkréten elmosolyodik, és a tanár tekintetét keresi 840 15| összenéztek, és gúnyosan elmosolyodtak. Megint elpirultam, és zavartan 841 13| kár az ifjúságért, mely elmúlik és hogy én már sohase leszek 842 12| ez az extravurst, ez az elnézés - miért, miért? A villamosban 843 18| ELNÖKÖLTEM AZ OSZTÁLYVIZSGÁN~Az osztályvizsga - 844 14| másodfokú egyenletekben« címû elõadásban tökéletes francia nyelven, 845 2| következtében nem vehet részt az elõadáson, tisztelettel Bauer Károly.~ 846 14| délelõtt mint Fõakadémikus elõadást tart az egyetemi tanároknak, 847 14| s mindezt oly nagyszerû elõadómûvészettel, hogy a jelenvolt világhírû 848 14| szenvtelen és hideg hangon elõadta, nem törõdve az ordító és 849 16| hogy a fekete hangyakirály elõbb-utóbb gyõzni fog, de barátomnak 850 14| kézállásban maradt azért, s elõbbi elõadását ebben a helyzetben 851 15| ahol Singerrel „vésztanácsi elõharcban” (így fejezte ki magát) 852 16| Másnap, mikor barátom megint elõhozakodott az üveggel, már örömmel 853 5| hiányzók közé, töröljék ki az élõk sorából, õt felejtsék el, 854 4| utánam az özönvíz. Hirtelen elõkapom a vadonatúj Stilisztikámat, 855 18| Asztal elõtt, hanyagul, elõkelõen.~De gazda nélkül csináltam 856 5| a táblát: ebben végtelen elõkelõség és önérzet van, ezzel azt 857 2| nyugodtan - - biztos kézzel - - elõkészítve... Zrínyi se rohant ki csak 858 15| Biztosított azonban, hogy az elõkészületek minden irányban folynak. 859 2| úgy az ágyból, hanem elõbb elõkészült... Kérem, tanár úr, én készültem...~ 860 19| elõbb húzódozik a piszkafa elõl, orrcimpái idegesen, rémülten 861 16| almáspejkón, akik fára másztak elõlünk, mire apám addig rázta a 862 1| szemem, de aztán világosan elolvasom: az én nevem, hatodik bé, 863 5| õk, hogy ez felelés, az elõmenetel megítélése. A jó tanulónak 864 12| ostoba, jogtalan, igaztalan elõny? Ha pofon vágnám, leesne 865 18| igazgató szánakozóan néz rám. Elõredûlök.~- Kedves gyerekek!~Feszült 866 3| Büchner, aki mellettem ül, elõrehajlik a tábla felé, az arcán a 867 6| szerényen elhallgat és figyel... elõrehajol, részt vesz a felelésben, 868 18| ajtó mellett a helye. Gabi elõremegy, a padok felé, könnyedén 869 3| Jobbra húzom a szájam. Elõremeredek, a matematikai tudományok 870 5| a Bicêtre foglyai közül elõszólítják a halálraítélteket: mindig 871 5| két rokon lélek, mely itt elõttünk egyesül, a differenciálegyenletnek 872 17| csirkefogó!... Most azonnal elõveszed a könyvet, és harmincszor 873 3| keresztül. Frõhlich lassan elõveszi óráját és megnézi. Könyveimet 874 15| indulatában megfeledkezve az elõvigyázatról, azzal fenyegette meg Rogyákot 875 15| ahhoz is, hogy Zsemlyét elõzõleg két vészhadnagy vizsgálja 876 15| gúnyosan elmosolyodtak. Megint elpirultam, és zavartan dadogtam valamit, 877 19| erõsebb kajánságáról, amivel elpusztítja a gyöngéket... te, te undok 878 15| Nehogy azonban közben ismét elrontson mindent az árulás, azt ajánlja, 879 6| felemeli a noteszt. Erre elsápad, és szédítõ gyorsasággal 880 18| elõbb elvörösödtem, most elsápadok. Erre nem számítottam. Nem 881 7| mikor lesz! Legföljebb jövõ elsején... aha, tudja már, ceruzahegyezõ... 882 2| Bauer, azért nem muszáj elsietni a dolgot... Nem kell kapkodni, 883 6| egyenlet úgy származik az elsõbõl, hogy végig... Tanár úr 884 4| szakadt, hiányzik.~A világ elsötétül elõttem.~- Ezt használják 885 6| A másodfokú egyenlet az elsõfokú egyenletbõl származik oly 886 15| formai kérdések voltak hátra: elsõsorban persze a zászló. Singer 887 2| Némó kapitány, mindjárt elsüllyed... ezt be kell tömni... 888 12| alattomosan néznek rám és elszaladnak. Vajon mi lehet az?~Mert 889 7| torka meg lüktet. Hirtelen elszánás, halálos könnyelmûség önti 890 9| zúg a fülünkben. És vannak elszánt, vakmerõ gazemberek az utolsó 891 3| rideg valósághoz szívós elszántság és lélekjelenlét kell, és 892 3| padomba. Az osztályon az elszörnyedés halk moraja fut keresztül. 893 20| átvett tõle. Szegény „papa” elszontyolodva, lehorgasztott fejjel ódalgott 894 4| Markóba’... mondom vad daccal, elszorult torokkal.~- Tudom. - És 895 12| férjük dolgozik helyettük, eltartja õket. Szabadjegyet váltottak 896 12| bennünket, és kényelmesen elterpeszkedik?~Miért? Miért? Mi lehet 897 9| kiszedjük belõle, és szépen eltrancsírozzuk a tetején. Ehhez mûvészi 898 1| volt - ekkor én egyszerre eltûnõdtem álmomban, és azt gondoltam, 899 20| jóízûen elfogyasztottam: eluntam magam, szórakozottan nézegettem 900 7| Osztályismétlésre utasíttatik”. Aztán elválunk egymástól, mint férfi férfitõl. 901 18| fennhatósága alatt állok, tartozom elvégezni szülõi kötelességem, a többit 902 10| milyen jó lesz! Lelkesen elvégzem magamban, hogy sohasem járok 903 16| és a kisebb házimunkák elvégzésére szoktattunk.~Láttam, hogy 904 18| átsuhan tudatomon. Pedagógiai elvek törmeléke zörög kapkodó 905 3| kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi 906 11| beírta az egyfelest, de akkor elvesztette a noteszt.~Fizikából. Hát 907 10| ki én, úgyhogy a tárgyak elvesztik szabadesésüket.~Marinak, 908 19| magam jogairól, vágyairól, élvezeteirõl, te miattad, akit meg akarok 909 15| Tivadar között áthidalhatatlan elvi ellentétek állanak fenn. 910 20| szavam jelentését. Zavartan elvigyorodott és ismételte, amit beszéltem. „ 911 4| elhiszem, kapott utána, elvitte, kikapta a kezembõl, nem 912 18| elnöki széket.~Érzem, hogy elvörösödök. És itt közbe kell szúrnom 913 18| elnök.~Puff!~Ahogy elõbb elvörösödtem, most elsápadok. Erre nem 914 14| beszélni, mert nem a szavak embere, sikerült Angliát, mint 915 4| mikor belépek. Ismeri már az emberét. Nem zavarom, állok türelmesen, 916 13| kapitány gyermekeibe az emberevõknél tartok, elég érdekes. Holnap 917 5| gondolni a köztisztaságra és az emberiség békés fejlõdésére, és letörüli 918 18| okosan kell felelni, ha az emberre kerül a sor.~Több szellemi 919 6| a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, ahová õ soha 920 20| személyzet, és vigye innen ezt az embert. Jött is már, futva, jól 921 4| Tétován, percekig állok. Embertelen keserûség ül a mellemen.~- 922 14| Wlach ötvenkilós súlyokat emelget, és Bányai Miklós megcsinálja 923 16| egész picikét - fel is tud emelkedni a levegõbe.~Arra a figyelmeztetésre, 924 14| képviselõkkel, akik vállukra akarják emelni, hirtelen vívóállásba helyezkedik 925 9| gyanúsan mozog. Kökörcsin emelt hangon fejtegeti II. József 926 20| végét meg néha szájához emelte, füstöt szítt belõle, aztán 927 14| ellenzék orvul elhelyezett az emelvény belsejében, hogy a legnagyobb 928 14| ott, a miniszterelnöki emelvényen, két vállára fekteti azt 929 7| zsebébe gyûri. Kezdi az ementálin, vastag darabokat tör le, 930 7| elég... meg kérek húszér ementálit is... meg huszonötér abból 931 16| lokomotívot félkézzel, és emiatt most nagyon nehéz a helyzetünk - 932 7| lássuk csak. Itt van nyolc, emitt négy hatos, meg hat krajcár 933 16| rengetegben. A felidézett emlékek hatása alatt elmondtam egyik 934 Inc| Kosztolányi Dezsõ emlékének~ ~ 935 2| itt az ágyban elmondom, emlékezetbõl aztat, ahogy tegnap átolvastam... 936 17| nem tudja, õ persze nem emlékszik ugyanerre a jelenetre, húszegynéhány 937 16| fagylaltot ettünk - nem úgy említem ezt, mint kivételes dolgot, 938 16| barátom, hogy igazán nem említi senkinek ezt a dolgot, akkor - 939 16| egyszer figyelmeztetem, ne említsen errõl semmit, mert súlyos 940 14| csak, formátlan ösztönök - énbennem pedig az Akarat lakozik. 941 9| a fedelet, és orrhangon énekel. Wlach jelt ad, egyszerre 942 7| elgondolta, majdnem hangosan énekelgette magában a tornaünnepély 943 7| a tér, -~ Ittatér!«~Ezt énekelte, közben ugrált, és viaszosvászon 944 6| bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.~És a rossz tanuló engedelmesen írni kezdi és mondja utána 945 12| életüket. Jobb oldalra kell engedni õket az utcán. De hát miért? 946 17| add tovább a fiadnak! énnekem már elég volt!”, és fütyörészve, 947 12| gyerekes játék - hiszen ennél csak érdekesebb a Torricelli-féle 948 11| kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, 949 19| csillog, amint tekintete az enyémmel találkozik. Most már igazán 950 13| voltam a plébániakertben és eperfalevelet szedtem a hernyóknak, ja 951 4| újrendszerû matricát, egy építhetõ papírházat - és pénzt, sok 952 8| legegyszerûbb nép szívébe éppenúgy, valamint a paloták ragyogó 953 16| áruló támadásokkal szemben éppoly kérlelhetetlen szigort vált 954 10| lehet véka alá rejteni. Eppur si muove!~ ~ 955 3| nem áll senki. Az egész épület gyanúsan, fenyegetõen csendes. 956 7| röviden és nyugodtan és érctelen hangon fog beszélni. „Tanár 957 15| sértik a Rigó utca vitális érdekeit. Ezzel szemben Rogyák néhányszor, 958 20| egyebet nem tudok róla, nem is érdekel, bár, mondom, sokszor igazán 959 16| elégedve ezzel.~Barátomat érdekelte, hogy rablókkal nem találkoztam-e 960 12| játék - hiszen ennél csak érdekesebb a Torricelli-féle ûr, vagy 961 16| megtudja. Szóval - ha igazán érdeklik ilyen jelentéktelen dolgok, 962 3| szemben táplált elfojthatatlan érdeklõdés ül ki az arcomra. A fogaim 963 20| hetek óta igyekszik már érdeklõdésemet felkelteni önmaga iránt, 964 16| vörös hangyát vezényel. Érdeklõdésére megígértem, hogy holnapra 965 5| következõ percben már roppant érdeklõdéssel figyeli a következõ felelõ 966 11| Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülõ 967 9| hangon fejtegeti II. József érdemeit; hátulról meglöknek, egy 968 15| voltak velem szemben), hogy érdemlegesen részt vehettem volna a társalgásban. 969 16| lapályok váltakoznak. Az erdõk mélyében, fák között, bokrok 970 10| nem vagyok megelégedve az eredménnyel. Már útközben elhatároztam, 971 6| osztály”, melybe „elégtelen eredmény miatt fel nem léphet” soha.~ ~ 972 18| beszámolót a londoni út eredményérõl - legfeljebb azon tûnõdöm, 973 6| magát.~Egyszer aztán minden ereje elhagyja, elhallgat, és 974 3| perc, most, míg az iskolába érek, átgondolom magamban az 975 20| értelmesen felelni. Homályosan érezhette azonban, hogy akarok valamit, 976 18| Kezdem egészen árvának érezni magam. Odamegyek Gabihoz, 977 15| befolyásuk már a Rigó utcában is éreztette hatását. Arról suttogtak 978 15| nehéz órák felelõsségét érezve, csak a legnagyobb tartózkodással 979 7| nálam megbuktál! Na csak eriggy haza, aztán majd készülj 980 15| fontosságú kijelentéseket tesz. Érkezésemre hirtelen elhallgattak. Ez 981 19| az erõsebbnek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát. 982 19| fejedben csak aljas, durva és erkölcstelen képzetek nyüzsögnek, harapásról, 983 16| viselkedéshez nemcsak roppant testi erõ és bátorság kell, de õszintén 984 5| Az agyak utolsó, véres erõfeszítésben kapkodnak lélegzet után - 985 9| rekeszizom, amit képtelen erõfeszítéssel szorít le a halálos röhögés. 986 18| szellemi munka elõtt ekkora erõfeszítést nem fejtettem ki magamban, 987 14| De õbennük, ugye, nyers erõk dolgoznak csak, formátlan 988 20| megjegyezem magamnak.~Annyit erõlködik, hogy most már körülbelül 989 20| ezt akartam kérdezni).~Erõlködve figyelt, hogy megértse, 990 18| közönyös elfogulatlanságot erõltetve -, hol lehet ilyenkor a 991 19| amely nem tudja megérteni az erõsebbnek fejlettebb erkölcsi érzését 992 1| szorítottam a fejem, és erõsen elhatároztam, hogy most 993 10| képviselje a gravitációs erõt. Vagy, mondjuk, ne a lámpa 994 14| jóllehet, kész, de a test erõtlen, és a szereket nagyon ravasz 995 4| art pour l’art. Látod, én értelek téged, te öregember, tudom, 996 19| te elfogult és szûk kis értelmed szempontjából, mely azt 997 14| bömböli, s az én vérbeborult értelmem távolról sejti csak, mit 998 5| jó tanuló, ha lehet még értelmesebben. Õ a csonka gúlával éppen 999 20| Bubuka”, és más ilyen értelmetlen, artikulátlan szavakat ejtett. 1000 8| t, aki alatt saját atyja értendõ.~Egy másik költeményében 1001 1| minek örülök úgy, hogy értené! Pszt, mondja, meglök, és 1002 15| azokra bízom, akik többet értenek ehhez: a politikusokra és